Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-13 / 61. szám
Mi történt az egri GÁZZAL? □ 10 400 kai öli as helyett 8 500-as gázt kapunk □ Nem olvasták le a gázórákat... de ármódosítást kértek o Május végéig minden készüléket átállítanak o Nem nyúlnak a falakhoz... ígérik a TIGÁZ-nál Egerben mintegy tízezer gázkészülék; konvektor, falibaba, gáztűzhely és -boyler „vette észre”, hogy hetek óta valami nincs rendben a gáz körül. Különösen az alap- lángnál akadtak problémák, de nem adják a várt teljesítményt teljes gáznál sem a készülékek. A gázfogyasztók reklamáló telefonjai, bejelentései után kérdeztük meg Kun Lajost, a TIGAZ Heves megyei üzemegységének vezetőjét: — Valóban „rosszabb”-e a gáz? — Igen. Az egri fogyasztóknak 1970. február 15. óta alacsonyabb kalóriájú gázzal szolgálunk. Ugyanis bekötötték a hálózatba a haj- dúszoboszlói gázt, amelynek mintegy kétezer kalóriával alacsonyabb a fűtőértéke. Ez az összetételű gáz előreláthatóan állandó marad, és a korábbi tízezer-négyszáz kalória helyett csak 8o00-at tudunk ezután biztosítani. —- A fogyasztók szerint Egerben legmagasabb a gáz ára. Tekintve, hogy most az országos átlagra „süllyedt le" a gáz minősége, remélhető-e, hogy ezután kevesebbet kell fizetni érte? — Egyelőre a régi ár van érvényben. Ezer kilokalóriánként húsz fillér az ár országosan, tehát a tízezer kalórián felüli gázért 2 forint egynéhány fillért kellett köbméterenként fizetni... — Igen. De majd egy hónapja már alacsonyabb kalóriájú gázt kapnak a fogyasztók, amelynek értéke ezzel a számítással 1,70 forint körül van. Miként Írják javukra a különbözeiét, hiszen a gázórákat nem olvasták le február 15-én, amikor az első köbméter gyengébb gázt égették el az egriek? — Valóban nem olvasták le az órákat a hajdúszo- öoszlói gáz bekapcsolásakor '... legalább is a kisfogyasztóknál, vagyis a lakosságnál nem. Köztudott viszont, hogy a gáz árát utólag fizetik a fogyasztók és így talán még lesz lehetőség a kárpótlásra. A gáz árának csökkentéséről egyébként szó sem lehet, de az értékkülönbözetet figyelembe véve árváltozás várható. Felterjesztettük már ezt a javaslatot, de még nem jött értesítés a minisztériumtól, illetve a tröszttől, hogy végül is mi lyen módon, milyen „kártérítéssel” lesz megoldható ez a kérdés ... — Hallottunk olyan rendeletről, amely lehetővé teszi, hogy a TIGÁZ csak háromhónapi, tartós kalóriacsökkenés esetén köteles árat változtatni. . Ez nyilvánvalóan sérelmes a lakosság számára. Könnyű kiszámítani, hogy a három hónap alatt milyen ráfizetést jelent a lakosságnak, ha alacsonyabb kalóriájú gázt éget el készülékeiben, és a régi, magasabb áron fizet érte. Ez a helyzet Egerben már hetek óta tart... — Ez a rendelet most is érvényes. Nem rajtunk múlik, hogy mikortól hagyják jóvá az árváltoztatást. Attól a pillanattól-e, amikor bekapcsolták a hálózatba a gyengébb minőségű hajdú- szoboszlói gázt, vagy attól a naptól kezdve, amikor jóváhagyták az egészet. — Tehát ez azt jelenti, hogy az egri fogyasztók legfeljebb reménykedhetnek abban, hogy számukra kedvezően oldják meg az árvái toztatást és nem károsodnak . túlságosana gyengébb gáz bekötése miatt...? — Egyelőre ez a helyzet Várjuk a választ, hogy ezután mennyi is lesz a köbméterenkénti ár. — Aggodalmat támasztott az a kérdés is: vajon ki fizeti az alacsonyabb káló riájú gáz miatt az átállítás költségeit? Megközelítőleg tízezer készülékről van szó... — Amint az új gázra kapcsoltunk, szerelőink máris megkezdték a gázkészülékek átállítását... díjmentesen. Ezt továbbra is folytatjuk. Sőt kérjük: ha valaki rendellenességet tapasztal, azonnal szóljon és nemcsak a bejelentett hibát szüntetjük meg, hanem a többi készüléket is átszabályozzuk a haj- dúszoboszlói gázra. —Az egri fogyasztóknál olyan hírek is elterjedtek, hogy sok veszélyt rejt a gyengébb gázra való áttérés, sőt a lakásokban át kell építeni a vezetélceket és nagyon hosszú időt, sok pénzt igényel ez az áttérés. — Különösebb veszélyről szó sincs. Azért nem értesítettük a lakosságot a kalóriacsökkentésről, mert korábban is rengeteg rémhír terjedt el a gázzal kapcsolatban. A háziasszonyok is megnyugodhatnak ... nem nyúlunk a falakhoz. A mostani vezetékek bőven elbírják a nagyobb terhelést is. Ami az átállási költségeket illeti, átvállalunk mindent, ami a gáz kalóriacsökkenésével kapcsolatos. Előreláthatóan május végéig minden fogyasztónál el tudjuk végezni a felülvizsgálatot a kályhák, főzök, melegítők szabályozását és pontot tehetünk az ügy végére. — Ezzel az ígérettel zárta szavait a TIGAZ üzemegység-vezetője. A következő napok és hetek gyakorlata, tapasztalata mutatja majd meg, mennyire sikerült ennek az átállásnak terheit levenni a fogyasztók válláról, illetve pénztárcájáról. Az ígéret ugyanis arra szól. hogy nem az egri fogyasztóknak kell megfizetniük a gyengébb minőségű gázra való átállás költségeit. Teljesítéséről természetesen beszámolunk majd olvasóinknak.., Kovács Endre Nézem a naptárt: március 13., péntek. Nem vagyok babonás, de hol a tavasz? Máskor ilyenkor, akár babonás voltam, akár nem, március 13-án, mégha ez a nap nem is péntekre esett rendkívül komoly jelei voltak a tavasznak. Most azonban? Szeretném tudni tehát, mint tavaszt váró magyar dolgozó: mi van itt? Ki a felelős? Mert az a világ, kérem, már elmúlt, amikor mindig az objektív okokra hivatkoztak, amikor senki nem vállalta a felelősséget, mert voltaképpen senki nem is volt felelős, hiszen csak utasításokat hajtott végre. Manapság önállóan intézik a felelősök fe-. lelős ügyeiket. Jogos tehát a kérdésem, hol a tavasz, miért késik a tavasz, ki a felelős ezért, hogy késik, s szeretném megtudni, nogy történik a felelősségre vonás ebben az ügyben. Mert például még ibolya sincs! Felháborító! Vagy megint elosztási problémák merültek fel? Az ország déli részén annyi az ibolya, hogy már csömört kapnak tőle, de nálunk, itt fentebb északon, még pult alól sincs... Ezért is kérem a felelősségre vonást. (—ó) Nagy ar berendezése!* Lenin $zü óvárosában Lenin SZÜIe* lésének 100. évfordulóján helyezik üzembe Uljanovszkbän azt a rádióközpontot, amelyet az Elektroakusztikai Gyár készített. Az uljanovszki rádióközpontban a teljes technikai berendezést: 6 stúdióasztalt és egyéb kiszolgáló berendezéseket, min tégy 16 millió forint értékben szállítja a gyár. Képünkön: Haász Levente művezető, Farkas Zoltán és Tóth László műszerészek ellenőrzik az új típusú tranzisztoriz ált keverőasztalt. (MTI foto — Hadas János felv.> Születőben a szilvásváradi tojásgyár Lipicai után Lohmann-féle tojótyúkok Ha valaki megkérdezné Kovács Mihályt, a Szilvásvárad! Állami Gazdaság igazgatóját, hogy miben látja elsősorban az új gazdaságirányítási rendszer előnyét, bizonyára azt válaszolná, hogy rákény szeri tette a vezetőket gondolkodzásra és a gazdaságon belüli minél tökéletesebb összhang megteremtésére. Ezeknek az elveknek az ismeretében könnyen megért- hetők a szilvásvárad; törekvések. Szakosodás, intenzív, módszerek •* — Már az új mechanizmus elején arra törekedtünk — mondja az igazgató —, hogy csökkentsük a növények számát, hiszen csak így lehet kialakítani a műveléshez, betakarításhoz szükséges géprendszereket. Ma már főképpen a kalászosokat és a fűféléket termesztjük. A fő cél az, hogy emeljük a terméshozamokat s megteremtsük az állattenyésztéshez szükséges takarmánybázist, így a jövőben nagyobb súlyt fektetünk a takarmánygabona termesztésére, hiszen a baromfiállománynak nagy szüksége lesz az eledelre. Bábolnai rendszer Baromfinak? — vetődhet fel bárkiben a kérdés, hiszen eddig Szilvásvárad főként a lovairól volt híres. — Sokat gondolkoztunk azon — folytatja Kovács Mihály —, hogy mi lehetne az a fő üzemág, amely perspektivikusan is meghatározza gazdaságunk profilját. A végén egy tojásgyár mellett döntöttünk. — Miért? — Egyrészt azért, mert megyénk árutojással nincs kellően ellátva, behozatalra szorul más megyéktől, másrészt pedig azért, mert ennek van távlata. A FAO- adatok szerint ugyanis hazádban az egy főre jutó évi tojásfogyasztás 6,5 kilogramm, fejlettebb országokban viszont eléri a 16 kilogrammot is. És még az is indokolja ezt az üzemágat, hogy a tojástermeléshez nincs nagyobb mezőgazdasági háttérre szükség. — Milyen lesz a gyár? GORKIJ: LENINRŐL V. Egy megtörtént eset: vendéglőbe menet Lenint megállította egy mensevik munkás, kérdezett tőle valamit. Lenin meglassította lépteit, társasága pedig továbbment. Amikor mintegy öt perccel később megérkezett a vendéglőbe, elkomorodva mesélte: — Furcsa, hogy egy ilyen naiv legény eljuthasson a pártkongresszusra! Azt kérdezi tőlem: tulajdonképpen miben rejlik a nézeteltérések igazi oka? Ide hallgasson, mondom, a maga elvtársai a parlamentben ülésezni akarnak, mi pedig meg vagyunk róla győződve, hogy a munkásosztálynak harcra kell készülődnie. Azt hiszem, megértette. Szűk társaságban, s mindig ugyanabban az olcsó kisvendéglőben étkeztünk. Megfigyeltem, hogy Lenin nagyon keveset eszik: két-há- rom tojásból rántottat, egy darabka sonkát, s felhörpint e<ry korsó sűrű barna sört. Mindebből látszott, hogy, önmagéval keveset törődik: annál inkább meglepett, menynyire gondolkodik a munkásokról. Ellátásukat Andreie- va intézte, s tőle kérdezte meg Tónin: — Mit gondol, nem nek az elvtársak? Nem? Hm, hm... Nem lehetne nagyobb szendvicseket adatni nekik? Felkeresett a szállodában, hát látom: gondterhelten tapogatja végig az ágyat. — Mit csinál? — Azt nézem, nem nyirkos-e a lepedő. Nem értettem meg mindjárt, miért kell neki tudnia, hogy milyenek Londonban a lepedők. Ekkor, észrevéve értetlenségemet, megmagyarázta: — Vigyázni kell az egészségére. 1918. őszén megkérdeztem Dmitrij Pavlov szormovói munkást, nézete szerint melyik Lenin legjellemzőbb tulajdonsága. — Az egyszerűség. Egyszerű. mint az igazság. Ezt mint alaposan megfontolt, régen eldöntött véleményét mondta ki. Áz ember legszigorúbb bírája közismerten az alkalmazottja. Lenin sofőrje, Gil. aki sokat tapasztalt az életben, ezt mondta: — Lenin különleges ember. Még egv ilyen nincs... A Miasznviekaia utcába viszem Vlagyimir Iljicset. Óriási a '-'rántom, lassan hajtok, fé- • ■ a ko'■sít., állandóan dudálok, izgulok, Vlagyimir Iljics meg kinyitja a kocsi ajtaját, kilép a hágcsóra, s uejn törődve azzal, hogy lesodorhatják, előreül: „Ne nyugtalankodjék, Gil — mondja—, hajtson csak úgy, mint a többiek.” Régi sofőr vagyok, tudom én, hogy ilyesmit más nem tesz. Nehéz érzékeltetni, bemutatni azt a természetességet és rugalmasságot, amellyel élményei egyetlen mederbe folytak össze. Gondolata, mint az iránytű a hegyével, mindig a dolgozó nép osztályérdekei felé fordult. Londonban egy szabad este adódott, és néhá- nyan elmentünk egy demokratikus kis színházba, egy music-hallba. A bohócok, artisták láttán Lenin boldogan és a többieket is magával ragadóan nevetett, minden ■egyebet egykedvűen nézett, viszont különös figyelemmel adózott a brit-kolumbiai munkások favágószámának. A kis színpadon, erdei díszlet előtt, két markos legény egyetlen perc alatt felvágott egy körülbelül méteres vastagságú fatörzset. — No, ez persze a közönség számára van, valójában képtelenek ilyen gyorsan dolgozni — jegyezte meg Lenin, — Világos azonban. hogy ott is fejszével dolgoznak, s a fa nagy részét értéktelen forgáccsá változtatják. No lám, a művelt angolok! A kapitalista rendszer termelési anarchiájára terelte a szót, a haszontalanul elfecsérelt nyersanyag hatalmas százalékára, és végtelenül sajnálkozott, hógy mindeddig még senkinek sem jutott eszébe könyvet írni erről. Én valamit nem értettem világosan ebből a gondolatmenetből, de nem volt időm megkérdezni Lenint, mert máris az artisták művészetéről beszélt igen érdekesen, mint a színházművészet különleges formájáról. — Van ebben a bevett szokásoknak valamilyen szatirikus vagy szkeptikus értelmezései valami olyan törekvés, hogy ezeket a visszárukra fordítsák, kissé eltorzítsák, megmutassák a dolgok logikátlanságát. Nyakatekert, de érdekes! Vagy hét évvel később Capriban Lenin az utppiszti- kus regényről beszélgetett Bogdanov-Malonovszkijjal, s ezt mondta neki: — Inkább a munkásoknak írna regényt arról a témáról, hogyan rabolták- el a kapitalizmus .ragadozói a földet, s hogyan fecséreltek el minden olajat, minden vasat, fát, minden szenet. Ez nagyon hasznos könyv volna, machista utam! — Két nagy épületben helyezzük el a negyvenezer Lohmann-féle tojótyúkot. Bábolnai rendszer alapján, többszintes ' ketrecekben. Annyira gépesített, ipari rendszerű a termelés, hogy a telep személyzete mindössze 15 emberből áll majd, s egy gondozó egy műszakban ■ húszezer tyúkot lát el. — Hány tojást termelnek évente? — Mintegy tízmillió darabot. — Mikor kezdődik az építkezés? — Májusban. Ügy gondol juk, hogy év végére mindkét, épület megkezdi működését^ s a jövő év elejétől telje/ kapacitással dolgozunk. — S a haszon? ♦ — Erről talán’ még korai beszélni. Mindenesetre abban reménykedünk, . hogj néhány év múlva nem szorulunk arra az állami támogatásra, amelyet most a gyenge termőterületeink miatt kapunk. A ménes is marad Nem túlzás ha azt állítjuk, hogy a szüvásváradiah nem is olyan soká, nemcsak a ménesükről, hanem a tojásgyárukról is híresek lesznek. Persze azért a ménes is marad, hiszen a jó lovaknak mindig akad gazdájuk Á kor követelményeinek megfelelően azonban a gazdaság a jövőben nem any- nyira a mennyiségre, hanem • a minőségre törekszik. Ugyanez a helyzet a juhászainál is. A közelmúltban a Mezőnagymihályi Állami Gazdasággal szoros kapcsolatba léptek a szilvásváradé ak s a következő évtől kezdve már közösen nevelik egy modern telepen a bárányo kát. Hiszen csak így gazdaságos a juhtenyésztés. A fő üzemágat — a tojás termelést — jól egészítik k; a jövőben is a fenti tevékenységek, sőt ezen túlme- * nőén az autószerviz és az idegenforgalom is. A szakosodás tehát nem a gazdaság tevékenységének elszürkülését. inkább színe- I sedését jelenti, persze úgy. hopv minden a kellő helyére kerül s megkapja a kellő hangsúlyt. Az elmúlt évek eredményei s a jövő tervei alapján; nem nehéz megérteni, hogy miért boldogul ez az állam: gazdaság a mostoha természeti viszonyok közepette, s miért zárja mindig eredményesen a gazdasági éveket Kanos) Levente (Folytatjuk.) 1970. március 13., péntek
