Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-12 / 60. szám

Káinoky László: Virágzó fűzek

(Kritika helyett)

Muzsikára7 röviden (7.)

Klasszikus zene

Irta: Gál György Sándor

A második világháború előtti felhős és zordra váltó évesben e sorok írója — akkor még alig a gimnáziumot elhagyó egri lokálpatrióta — több folyóiratban felfedezte Kálnoky László írásait. Már akikor személyesen ismerte a modern és törékeny testű egyéniséget, aki akkoriban főként a modern francia lírikusok magyarra keltésével foglalkozott, bár nem hiányoztak a lapokból ,a sajátos egyéniséget tükröző lírai írásai sem.

Talán az alaptermészet adja a lírikusoknál a fel- fokozotta® érzett életet, az érzelmileg magas hőfokú és a szenvedélyben fogant pillanatok utáni olthatatlan szomjúságot, de Kálnoky Lászlónál mindig az volt az érzésem, hogy ez a költő kielégíthetetlen vonzalmat érez a hangok testéből szőtt világ iránt. Talán, egy külön világot épít maga köré azokból az érzésekből, amelyeket ó maga éütt meg és azokból is, amiket számára éltek mások, s ő azért van, hogy ezeket a hangulatokat, érzéseket, szenvedélyeket szavakba foglalja és a magyar szókincs zenei anyagával feldíszítve adja továibb.

Azokban a goromba években nemigen hittem, hogy Kálnoky Lászlói, ez a családi vonatkozásban egri sarjadok, idegei ben a messze- hívó lázaMoal-tópélődésekkel

ilyen szívósan és ilyen eredményesen él majd azért a világért étt abban a világban, amit ő elképzelt magának, amit ő mindig is hordozott

Az asztalomon fekszik azt Európa Könyvkiadó által ebben az évben megjelentetett müfcrdításkötete, a Virágzó tüzek. Műfordítások ezek, alcímében híven utalva a tartalomra: versek a szeretem v- nSL

Ebben a kötetben — legalábbis számomra — az az érdekes elsősorban, hogy Kálnoky László költői érdeklődése mit sem változott az elmorzsolódott évtizedéit alatt. Mívessége és a finom hangulatok iránti fogékonysága csak mélyült, a pálya eredményei és buktatói, a műgond és egy-egy eredeti kifejezés megtalálásának gyömyöne-őnőme, a korokon innen és túl egymásra rímelő egyéniségek egymás mellé sorolása így. együtt remek jellemzést adnak a költő-műfordítóróL Száznál több költőtől közöl, a görög íbükosztól kezdve Ahmato- váig. Számunkra itt-ott a felfedezés erejével hat, ahogyan az olvasó előtt ismeret lm spanyol és portugál nyelv lírai hangulatait idézgeti fordításaiban. Mintha elsősorban a gall szellem sugallatait fogadná be, vagy leginkább azokat, akik a szerelem, a testi és leltei extá- zis finom hangulatait írják- örökítik meg Bizonyára nem vétette, hogy ebből a kötetből hiányzanak a Shakespeare-szonettok. de jelen van Baudelaire, nincs egyetlen Vrown ing-szonett sem, de Cocteau, Chenier, ele la Vega,

Befejezés előtt a tanköteles korba lépő gyerekek összeírása

A hét Tégéisc orMígsaerte licfrieztk az 1M3. szeptember 1. es 1964. augusztus 31. közötti iddszkuhan született, vagyis az idén tanköteles korba lépő gyerekek összeírását. Az érdekelt szülő, vagy a gyermek neveléséért felelős más személy március 15-ig köteles a lakása szerint körzetileg illetékes általános iskolában a gyermeket bejelenteni, majd júniusban beíratni. A nyilvántartásba vétel azért szükséges, mert az adatok ismeretében alakítják ki az általános iskolák első osztályos tanulócsoportjait, s a várható létszámnak megfelelően gondoskodnak az oktatás személyi és tárgyi feltételeiről. A gyerekek felvételéről a kötelezően előírt orvosi vizsgálat eredménye alapján döntenek.

Aki tanköteles gyermekét m megbatározott időben nem hatja be. az szabályeértéet követ et és háromezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. (HOT)

gpift március 13., csütörtök

Superrille, vagy Tannhäuser a XIII. századból, vagy Caius Valerius Flaccus az i.

Mennyi mozgás, mennyi ijesztő jelzés a szerelmeseket egybefonó veszélyre és szerelemre. Ezefc a szerelmesek eldöbbentek, mint ahogy a nagy lángolás, az extázis pillanataiba« az eldöbbenés a

S mennyire ismerős Bums népdalszerű verse:

teAugusztus első éjjelén, az árpa sárga volt már, szép Annimhoz lopództam én tündöklő teliholdnál.

Gyorsan repült az éjszaka és hajnal közeledtén rávettem, kísérjen haza az árpaföldi mezsgyén*

S tehet-e plasztíkusaöban megfesteni ama bizonyos éj hangulatát, mint teszi Eliot.

J. Alfred Pruiirock szerelmes énekében:

„Induljunk et, te meg ént ha már kiterült az éj

a város egén, mint az eUeábított beteg

a műtőre?

menjünk a felüres utcákon

át,

hol olcsó szállodák barlangjába hk> a kalandos

éj,

kocsmák fürészporán

osztrigahéj',

az utcák, összekapcsoló

szürke érvek, rejtett céllal kísérnek, s a nyomasztó kérdés felé vezetnek. ^

Feleletet rá ne keressék Menjünk, mert kezdődik

az estély*.

Ezeket a zenélő, dallamos, más-más kort, más-más szerzőt idéző sorokat azért rakjuk így egymás mellé, hogy érzékeltessük Kálnoky László műfordítói alázatát, gazdag nyelvi világát és azt a míves gondot, amellyel a magyarul megszólaltatott szerelmes költő ritmusait élete

W.

Döbbenten támolygott tovább. Semmi kétsége nem volt, hogy Köteles Lenke bujkál, bogy a rokon föld- birtokos asszony csak a képzeletben létezik. Megértette a lányra nehezedő halálos veszedelmet. Tenni kell érte valamit — határozta el, s érezte, félni kezd a lány helyett.

Bogdanov Istvánnal a negyedik és az ötödik vágány közötti peronon kellett találkoznia a vízcsapos oszlopnál. Olyan helyen, ahol semmi feltűnő nincs abban, ha két ember beszélget, mégis eléggé távol van a peron zsúfoltabb közepétől. A lomha mozgású, csontos arcú szerszámlakatos valóban az oszlopnál várakozott, csak éppen nem egyedül. Németh íjászló János egy ideig kóborolt az utasok tömegében, de hiába várta, hogy Bogdanov István magára maradjon. Elfogta a türelmetlenség. Végképp megelégelte a várakozást, elsétált megmu tatni magát a vízcsapos oszlop felé. Ügy tett, mintha nem ismerné Bogdanovot, de az ökölvívó sár it Támla hatos megszólította:

— Szervusz, János, Gyere már adöj

Tétovázóit, at MBS. Egyáltalán nem teteaet* netel ez a

helyzeti s» látsz. I. századából. Hogyan is ír ez a fórnál, hogyan festi te a közelítő szerelmesek útját:

tán zavartalanul unszolta

Bogdanov.

— Gyere már, a fiú közénk tartozik. Ismerkedjetek össze.

Szerényen, tisztelettudóan nyújtott kezet a puha arcú legény.

— Nagy Rezső vagyok. Együtt dolgozok Pista bácsival a dobozgyári szerszámüzemben.

A költő még mindig nem szólt Gondterhelten bólintott Kínos helyzetében azt furcsállotta a legkevésbé, hogy a fiatalember bácsizza a szintén ifjú Bogdanov Istvánt. Annál kevésbé értette, hogyan lehet ennyire köny- nyelmű az illegális csoport egyik legtapasztaltabb munkása, Borús kedve láttán Bogdanov próbálta eloszlatni gyanúját:

— Biztos lehetsz benne, Rezső kemény gyerek. Hallottál Cáple Simonról?

—: Igen, hogyne..,

— Az a marha olyan trikót hord, hogy német sas van rajta. Fényképeket mutogatott akasztott partizánokról. Ki akarta rajzszo- gezni a képeket az öltözőben. Reoeő flnzevecekedett vele.

A puha arcú legény szinte topogott a diri-érettül Könyörgsopek is

beillett, ahogy fogadkozoti:

A legtöbbet hassnált és a legtöbbször félreértett műkifejezés, marosak azért is, mert sokértelmű, tehát sokfelé mutat. Hajdanán a klasszikus szó azt jelentette, hogy valami olyan műalkotásról, gondolatról, vagy történelmi vonatkozásról van szó, mely az európai kultúra bölcsőjére, a klasszikus görög-latin műveltségre utal. Később, a szó átértelmezésével, klasszikusnak mondták mindazt. ami mintaszerű, példamutató, tehát olyan tökéletes — legalábbis így vélekedtek hajdani eleink — mint a görög szobor, vers, dráma vagy bölcseleti gondolkodás. A legutóbbi fél évszázad során a zenetörténeti, zeneelméleti írásokban a zenei klasszicizmusnak egy merőben új értelmezése bukkant elő. A szót, zenei klasz- szicizmus, esetleg ilyen változatban: bécsi klasszicizmus, a zenehistória egy bizonyos .korszakára alkalmazták. Arra a háromnegyed évszázadra, mely Haydn működésével indult, Mozart életművével teljesedik ki és a beethoveni alkotással szárnyal át a jövő század muzsikájába. Vajon ináért éppen ezt a korszakot illeti a nagyszerű jelző: klasszikus bécsi iskola?! Nemcsak azért, mert a három nagy alkotó valóban

mércét,

iskolát, követendő példát jelent, hanem azért is, mert bár figyelmüket nem kerülték el az élet apró jelenségei sem, művükben mégis és talán elsősorban az ember nagy érzéseit, hatalmas gondolatait. legnemesebb szenvedélyeit foglalták össze. Haydn a bécsi és a népies derűtől eljut az emberi gondolat legmagasztosabb csúcsaira: a Teremtésben a zene kimeríthetetlen eszközeivel a csodát jeleníti meg, amely az öskaosszal indul, s végződik az emberrel, aki — teremtőjének másaként t— ugyancsak alkot, folytatva a teremtés munkáját. A csúcsra jutott Haydn megalkotja az Évszakokat, a klasszikus alkotás hidjával kötve össze a művészi alkotás leghatalmasabb formáit, s az egyszerű paraszti élet ezerszínű, ezerhangú, kimeríthetetlen

— Bennem megbízhatnak.

Vállalok akármit. Társakat keresek, mert nem bírom tovább nézni ezt a nyilas vircsaftot...

Tanácstalan volt a költő és épp annyira bizalmatlan. Elhatározta, nem adja át a röplapokat Bogdanov Istvánnak, inkább maga vállalkozik szétszórásukra.

— Viszontlátásra, örülök, hogy találkoztunk — köszönt el váratlanul.

A peronon sodródó tömegbe fúrta magát, hagyta, hadd úsztassa a sokaság az aluljárón _át ki az utcára. Tudta, hiába próbál menekülni, Nagy Rezsőt már képtelen számításon kívül hagyni. A remény is felcsillant benne, hátha Bogdanov Istvánnak van igaza, hátha nincs joga kétségbe vonni mások elszántságát, amely ugyanolyan tiszta lehet, mint az övé.

Miért, miért nem. Köteles Lenke jutott eszébe. Csodálkozott, mennyire fáj neki, hogy nyoma veszett * lánynak.

A vármegyeházán berendezett lakása hidegen fogadta Faragót, amikor este haza érkezett Mosonmagyaróvárról. Bosszankodott, amiért elmulasztotta megparancsolni a fogdaőröknek, hogy tettessenek be azalagváltozatosságú világát. Mozart — folytatva a klasszikusok útját, eljut a zenés színpadhoz, az operához. Élete csúcsán ugyanazt teszi, mint Haydn: a Varázsfúvolában

tökéletes összhangot teremt a nép egyszerű fia (Papageno) és a legemelkedettebb filozófiai gondolat (Sanastro) között. Beethoven mindkettőjüknél

továbbmegy:

nemcsak leír, megjelenít, zenébe foglal, hanem célokat is tűz az emberiség elé. A Hősi szimfóniában a nagy eszmékért küzdő ember hőskölteményét írja meg. A Sors szimfóniában az igazi férfit, akit az istenek ereje sem törhet meg. S végül a IX. szimfóniában (csakúgy, mint Haydn a Teremtésben, vagy Mozart a Varázsfúvolában) az emberiség himnuszát zen- díti. Énekel az életörömről, mely mindazoknak díja, akik önnön érdekükön túltekintve az egész emberiség örömét keresik. Ez hát a zenei klaszTizennégy évvel ezelőtt egy telkes erdőmérnök érdekes kísérletbe kezdett a Gerecse egyik legszebb zugában. Egy 16 hektárnyi, úgynevezett „rontott” erdőterületen távoli, főleg tengerentúli földrészek fafajtáit, elsősorban fenyőféléit igyekezett meghonosítani. A próbálkozás sikerrel járt: ma már az ország egyik legfiatalabb, de legváltozatosabb botanikus kertjeként tartják nyilván az agostyáni arborétumot.

A sajátos mikroklímával rendelkező területen gyors fejlődésnek indultak az atlanti és a libanoni cédrusok, az óriástuják és a hazánkban már kiveszettnek számító örökzöld tiszafafélék. Az aprólevelű libanoni cédrusból, amelyből — az ittenieken kívül — Magyarországon mindössze két darab található, ebben az arborétumban kétszáz fa növekszik. Egész domboldalakat foglalnak el az úgynevezett hamis ciprusért rabokkal. Vallatáshoz, veréshez nem volt kedve. Nyilas társaival sem akart találkozni. Töprengett, mivel tehetné kellemessé a sivárnak ígérkező estét. Gyűlölte a magányt, különösen, ha már a saját emlékeire is ráunt.

Töprengéséből a telefon csörgésére ocsúdott. Rossz előérzettel közelítette meg a széles ablakpárkányon csengő telefont. ,

— Itt Faragó. 1

Alig akart hinni a fülének. Volkhardt kellemesen duruzsoló hangját hallotta.

— Jó estét, kedves barátom. Szívesen látnám mai fogadásunk vendéged között.

— Parancsára százados úr...

— Ugyan, kedves Faragó, ezúttal a házigazda hívja, nem a parancsnok, öltözzön sötétbe és fáradjon át. Szeretettel várjuk.

Szárnyaltat kapott az imént még letört szökött SS-katona. Észre sem vette a szoba hidegét, gyorsan lehányta magáról az egyébként kifogástalan úri öltönyt, az inget is levetette, noha reggel váltott tisztát Perceken belül valóságos nábobnak festett a tükörgallérú szmokingban, a kényes lakkcipóben, a cilinderben. Ugyanott, ahol ezeket a holmikat kapta — a zsidóktól rabolt ingóságokkal megtőraött pénzügyőri palotában —■ beszerezte az öltözethez illő fehér selyemsálat is, a londoni szövetből varrott fekete télikabátot, igy hát akár milliomosnak is nézhették volna gálaöitö- zefc*bvn.

Felszabadultan si eteti a

O-star* Andrássy úti villájába. Semmi kétség, biztonszicizmus .. .itelm*.

S ha ehiiez aoizates&zülB még, hogy ez a korszak teremti meg, vagy legalábbis teljesíti ki mindazokat a formákat, (szonáta, vonósnégyes. szimfónia, versenymű) ameiyek mindmáig hangversenyműsorainak zömét teszik ki, akkor nagyjából előttünk áll a korszak és a korszak nagy mestereinek jelentősége. Persze nem tagadhatjuk, hogy közhasználatú a klasz- szikus szó oly módon is: komoly, értékes zene, vagy mondjuk igy: hangversenydobogóra méltó muzsika a pehelykönnyű tiszavirág életű muzsikával szemben. Ez a szóhasználat nem nagyon szerencsés. Kerüljük is lehetőség szerint. Használjuk inkább abban az értelemben, hogy klasszikus, tehát mércét, példát jelent, vagy használjuk zenetörténeti értelemben _ a zene klasszikus korszaka a bécsi mestereké, akik olyan nagy elődök után, mint Bach és Händel, a zenét Shakespeare, Goethe magaslatára emelték.

ßoik, amelyek meghonosodása tudományos értékükön kívül népgazdasági haszonnal is kecsegtet. Az Erdészeti Tudományos Intézet a betelepítés után kilenc évvel megállapította, hogy a hamis ciprus hektáronként hatszor annyi fát ad, mint a hagyományos erdő

Az arborétumban 400 fafajta — zömében fenyő — díszük, s közöttük számos ritkaság is akad. Különlegesen szépek a mélybordó lombozató óriás tuják, a babértölgyek, liliomfák és vérbük- kök. Az egzotikus fák közül soknak külön története van. A kínai mammutfenyőt például cserépbe ültetve közvetlenül a Humboldt Egyetemről, repülőgépen szállították Agostyánba.

A szakszerűen telepített és ma már százezer darabos faállomány Észak-Amerika, Japán, Bél-Európa, Nyugat- Ázsia és Kína erdeinek hangulatát idézi.

sága tökéletes, múltjáról semmit sem tudnak, különben szó sem lehetne erről az égből pottyant megtiszteltetésről. Nyilvánvaló, csak a megye legfontosabb személyei vehetnek részt a fogadáson, s pláne fontosak azok, akiket személyesen hív meg maga a parancsnok.

Várakozását minden igazolta. Egy tábornoknak sem tiszteleghetett volna feszesebben az SS-őr a villa kapujában, mint neki. Még az épület belső őrsége sem állí- totta meg, ellenben szó nélkül, és már-már érthetetlen tisztelettel nyílt meg előtte minden ajtó.

A nagy társalgóba lépve tovább nőtt ámulata. Csupa híresség kavargoti kényesen kiöltözve az egyszerű eleganciával épített modern teremben. Valóságos udvartartás közepén fejtegetett valami érdekes gondolatot Ma- gyarffy Gyula főispán, buzgón helyeselt neki Székén dy György megyei pártvezető, gyárosok, ezredesek, főtisztviselők, nagyestélyiben viruló hölgyek bókoltak egymásnak és az exkluzív varázslatnak mindössze annyi ártott, hogy frakkos inasok helyett csizmás SS-katonák hordták körbe a metszett poharakkal teli tálcákat. A vendégeknek nem sok idejük maradt megbámulni a fess jövevényt, s Faragó sem szokhatott hozzá a káprázatos környezethez, mert máris mellette termett a (házigazda, mosolyogva megfogta karját, lassú sétával bevezette dolgozószobájába, Ketten maradtak a csukott ajtó mögött.

(Folytatjuk.)

„Mint amikor éjjel fölbukkan a pásztor, s nyája előtt valamely rémkép, awinök a sötétlö Chaosból jönnek, mint hang nélküli, vak árnyak, ott a sötét erdőben, sűrű éj közepette úgy döbbentek el ők, majd úgy közeledtek utóbb, mint néma fenyők, vagy mozdulatlan ciprusok ága, melyeket egymással még nem font össze a szélvész

„Szivem lángba borul, ha csupán ránézek a lányra, forró álmoktól lucskosodik lepedőm.

Mondom, hagyj békét hát nékem, házitanítóm, rád csak a gyönge gulyát bízza a gondos atya

Kálnoky László méltatását. Farkas András

testben és a lélekben egyáltalán nem tűnik túlzásnak.

Hogyan vall az örökifjú Janus Pannonius, a magyar föld szülötte fiatal önmagáról. játékos latin disztichonjaiban :

re kelti számunkra. Legszívesebben ebben a méltatásban is inkább a Kálnoky által felépített műfordítás-szövegeket szólaltatnánk meg újra és újra. ha nem kellene még néhány lényeges dolgot elmondanunk róla a versen kívül is.

Az emberi és költőd magatartásában egyaránt rokonszenves és együttérzést keltő költővel szemben lennénk igazságtalanok, ha ezt az alkalmat elmulasztanánk annak felemlítésére .hogy e rövid lélegzetű, csaknem dalszerű, vagy epigrammatik us tömörségű lírai darabok műfordítás-kötetén túl ismernünk kell azt a Kálnoky Lászlót, aki Goethe Faustjának második részét magyarra plántálta, aki Racine-t és Molíere-t fordította a nagy francia klasszikusok közül. S említenünk kell azt a szeizmográfszerű érzékenységet is, amellyel a korra mindig is „rászólt.”, nemes zengésű versekben mondva véleményt az elembertelen e- dő és elembertetenftő háború testi és lelki borsalmairól. Két önálló kötete — az 1957-es dátumot viselő Lázas csillagon és az 1965-ös Szeszélyes szüret — megérdemelte volna már. hogy a költő szűkebb hazájában is méltatást kapjon. E rövid eszmefuttatás némileg pótolni igyekszik az egykori egri jogász és ma elmélyült lírikussá és műfordítóvá érett

Három földrész fenyővilága a Gerecsében

Távoli erdők hangulata Agostyánban