Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-10 / 58. szám
Őszinteség, felelősségérzet, bátor kezdeményezés Ülésezett a IV, megyei diákparlament Marathoní távú ülés volt vasárnap, közel hat órán át beszéltek a megye KISZ-es diákjainak nevében a küldöttek. Érveltek, vitáztak, ötleteket adtak, reformokat görgettek, kérdésekkel „ostromolták” a párt- és állami seervek megjelent képviselőit. Mindez ebédszünet nélkül, közel hat órán át. Ilyen távon érthető a fáradtság, a figyelem szóródása. Mégsem érezte ezt egyetlen meghívott vendég, egyetlen delegált sem, mert majd minden mondat, majd minden gondolat a „felnőtt fiatalok” nyíltságáról, felelősségérzetéről árulkodott”. Gondolatgazdag volt már az előkészítő bizottság által elkészített referátum is, mely megyei szinten taglalta az .skála és a mozgalmi élet demokratizmusának részkérdéseit Reformok — « tartalmi munkáért U .„szeretném magam megmutatni..., hogy látva lássanak...” — akaratlanul is ezek az Ady-sorok jutottak eszembe, miközben hallgattam a tömör, logikus, nyílt hangú referátumot. A gonddal fogalmazott mondatok mögött diákarcokat láttam, iskolai parlamentek parázs vitái öltöttek emlékezetembe. Meglepett a fiatalok állásfoglalásai mögött rejlő felelősségérzet, az önkritikus izektől sem mentes bírálat. Különösen szimpatikus volt az a törekvés, hogy a fiatalok reális önszemléletre törekedtek. Elmondták — s erről tájékoztatott a referátum is —, hogy nem egy iskolai KISZ-szervezetben formális a politikai oktatás, az alap- szervi vezetők maguk végeznek el minden munkát, a csúcsvezetőségi tagok nemegyszer csak száraz utasításokat adnak, s ezáltal „ellopják” a KISZ-tagoktól a közösségi feladatvállalás semmivel sem pótolható örömét. És sorolták tovább a hibákat beszéltek a közömbösségről, a mozgalmi élet esetenkénti sablonosságáról. Ám nem maradtak adósak a korrektül fogalmazott, tisztelettudó bírálattal sem. Az egyik szót kérő „szómon kérte” a felsőbb — járási — megyei KISZ-vezetéstől a vezetőképzés hiányosságait. Elhangzott egy megszívlelendő kérdés is. Idézni kell: „Miért nem járnak sűrűbben közénk a felsőbb vezetők?" A. kérdés mögött segítségkérés igénye rejlett Minden szót kérő fiatalt azonos indulat vezéJt: tartalmasabbá tenni a KISZ-életet. S ez nemcsak általánosságként hangzott el, mert a küldöttek a megújulás érdekében nem egy „tippet” ajánlottak. Többen sürgették a tagfelvétel valódi követelményrendszerhez kötését, s új típusú, ún. heterogén alapszervezetek létrehozatalát. önállóság — tanácsadással Igen sokan beszéltek a demokratizmus kapcsán a szocialista tanár-diák viszony jellemzőiről, s az ezzel kapcsolatos konkrét „problémákról”. Senki sem vitatta azt, hogy tanári tanácsadás nélkül nem lehet eredményes alapszervi élet, sőt a küldöttek egyöntetűen vallották: igénylik a hozzáértőbb, a tapasztaltabb felnőtti szót. Ügy érzem viszont, hogy joggal reklamáltak olyan esetekben, amikor a tanári diktatórikus irányítás sérti a mozgalmi élet demokratizmusát, A gyöngyösi mezőgazdasági szakiskola delegáltja kertelés nélkül elmondta, hogy az iskolavezetés, a tanárok ritkán hallgatják meg az alapszervezetek véleményét, emiatt a demokratizmus csak papírforma az intézményben. A küldött az egri iskolák KISZ- szérvezeteitől kért segítséget a fura állapotok felszámolásához. AZ egri Petőfi Kollégium képviselője panaszolta, QJIwjwit i»9» maréi*»' 19,, kedd Szombat este — vasárnap este Munkában a diákparlament. A tanácskozáson meghívottként részt vett Borbély Gábor a KISZ kb osztályvezetője, dr. Sipos István a megyei pártbizottság titkára és Kiss Pál a . »megyei KISZ-bizottság titkára. Megjelent , a Jelenkor márciusi száma hogy csak hetente egyszer lehet tv-t nézni. Joggal kérdezte: miért nem lehet az igyekvőbb, a jobban tanuló diákoknak hetente többször tv mellett szórakozni,' művelődni. Hasonló problémával többen jelentkeztek, sértő szándéktól mentesen, csak segítséget kérve, várva helyi gondjaik megoldásához. Jellegzetesség — a „nem elég '-láz A parlament ülése jól megszerkesztett, ízléssel kivitelezett kultúrműsorral kezdődött. Utólag visszagondolva, mintegy jelképesnek érzem, hogy az pgri Gárdonyi Géza Gimnázium kamarakórusa Váci Mihály megzenésített versét, a „Nem elég” hitvallását adta elő. Jelképesnek érzem, mert a hatórás vitára ez az egészséges, ez a tetteket sürgető türelmetlenség volt jellemző. Ettől Indítva kérték a világnézetünk alapjai című tantárgy mihamarabbi általános bevezetését, ettől sarkallva bírálták a tankönyvkiadás hibáit, a „nem elég”-láz inspirálta azokat, akik kérték az osztályfőnöki órák számának emelését, akik egységes állásfoglalást sürgettek — legalább megyei szinten — dohányzás ügyében. Ebből a szimpatikus indulatból fakadtak az interpel-, lációs kérések, javaslatok. Érdemes idézni közülük a leglényegesebbeket, mert jellemzi a parlament hangulatát, nívóját, s a fiatalok alapállását. — Módszereket várunk a felsőbb KISZ-vezetéstől. A káderképző tanfolyamok ne csak üres .fejtágítások” legyenek, hanem arra tanítsák meg a KISZ-vezetőket, hogy miként oldják meg helyi problémáikat, miként teremtsenek tartalmas mozgalmi életet — Ha nem lehet felszámolni egyes KISZ-tagok érdektelenségét, akkor ki kell * zárai őket a tagok sorából, mert attól még nem KISZ- tag valaki, hogy fizeti a tagdíjat, s megvan a tagkönyve. Rangot kell adni a KISZ- nek. — Miért nem készült el az Ifjú Gárda 'szervezeti szabályzata, működésének módszertani útmutatója. Sürgető, mert nem egy helyen formalitássá válik az egész. — Kellene Egerben egy megyei ifjúsági ház. Mi, fiatalok, társadalmi munkában segítenénk építését, sőt az őszi mezőgazdasági munkák bevételével is hozzájárulnánk a költségekhez. — A jubileum, a Lenin- centenárium alkalmával tartalmasán ünnepeljünk. Ezért kellene szervezni osztályonként Lenin-köröket. S még lehetne idézni a hasznosítható, ésszerű javaslatok sorát. Ezeket méltatták a parlamenten megjelent párt- és állami vezetők is, hangsúlyozva, hogy a tanácskozás mintegy reprezentálta a párt Központi Bizottságának a ma ifjúságával kapcsolatos állásfoglalását: fiataljainkra lehet számítani, mert tevékeny részesei akarnák lenni a holnapok for- málásának. (pécsi) Az a rémület, amely a színpadon uralkodott, csak a színpadon lehetett rémület, mert a képernyő előtt minden naiv és tömény unalom volt. A naívság még talán megengedhető egy krtmi- filmnék, de hogy unalmas legyen — szépségversenyre csúnya, csámpát nőt aligha szokás benevezni. Szolgáljon az amerikai film mentségére, hogy 1950-ben készült, — bár, ha jól meggondolom, már a század elején csináltak olyan filmet, ami nem volt unalmas, — de nehezen1 lehetne találni mentséget a Magyar Televízió számára e film bemutatásáért — főmű- sornak, szombat este. Még hétfő délelőtt se nagyon! Lehetne talán az a mentség, hogy Marlene Dietrich szerepel a filmen? Lehetne éppen. De nem lenne szerencsés éppen a világhírű, izgalmas szépségű, harcos antifasisztát a most felnövő generációnak egy minden kritikán aluli blőd filmben, kopott kópián, csúnyácskán és majdnem tanácstalannak bemutatni, — mert filmbeli szerepével mit sem tudott kezdeni még a nagy Marlene Dietrich sem. A hóvirág szerény, egyszerű kis fehér virág, — értéke, hogy a hosszú tél után az első virág. Persze, a hóvirágot is lehet szépen kötözni, „tálalni” és főleg lehet jó szívvel adni. Semmi kétségem, hogy a tévé „’Hóvirág helyett...” című műsorát jó szívvel adta, de... Mondom: egyszerű, szerény virág a hóvirág. Ezek után milyen lehet, amit még „helyette” is adnak. Sajnos: „olyan”, ötle fielen és sivár és meghökkentő, hogy Zsurzs Éva rendezte, mert még az a kevés lehetőség, amit a rendezés javíthatott volna, nos, még az sem próbálta elfogadhatóvá tenni a televízió nőnapi műsorát. Népes szerzőgárda, népes • szereplőgárda — majdnem mind nő! Jól megünnepelték önmagukat. (gyurké) Gazdag tartalommal, sok értékes olvasmánnyal jelentkezik a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma. A versrovatban többek között Csorba Győző, Gyurko- vics Tibor és Simonyi Imre új költeményeit olvashatjuk. Bertha Bulcsú nagy sikerű interjú-sorozatában ezúttal Gyurkovics Tiborhoz látogatott. A szépprózai írások sorában Bertha Bulcsú díjnyertes regényének harmadik részét, Végh Antal riportdrámájának folytatását 'és Simon Emil elbeszélését közli a folyóirat. A művészeti írások közül figyelmet épdemel Várkonyi Nándor tanulmánya a spanyol barokk festészetről és Bodri Ferenc krónikája a közelmúltban megjelent építészeti könyvekről. Figyelemre méltó tanulmányt olvashatunk Ady és Kodály címen Gömöry József tollából, s érdeklődésre tarthat számot Benkő Ákos portréja Szirmay Károly jugoszláviai magyar prózaíróról. A Jelenkor új számát Bocs Gyula rajzai díszítik. 8. Piriti ezek után csak a látszat kedvéért lapozgatott a „katonakony vben. Mindent rendben talált. A fiatalember — foglalkozása joghallgató — rendes katonai szolgálatot teljesített civilben, mint a hadiüzemmé nyilvánított vagongyár alkalmazottja. — További jó Utazást. Kitartás. ,-i. Éljen Szálas! — köszönt vissza megszokottan a költő és átvette katonakönyvét a nyilastól? Odébb álltak az igazoltatóik. Németh László János e pillanatban nem gondolt arra, miért is járt Ácson. Meglepte, hogy Köteles Lenke tűnődve a szemébe mosolyog. — Mit nevet rajtam? — kérdezte sokkal zavártabban, mint ahogy Piritiókkel viselkedett. — Maga a legszelídebb nyilas, akit valaha láttam. És a lány tovább mosolygott, áll hatatosan, - vissza- visszatérve pillantásával a fiatalembér arcára. A költő már egészen megszokta, hogy üssze-összemo- solyog Köteles Lenkével. Semmi nem árulkodott súlyosodé komolyságáról. Képzelete a Lépcső Közben járt, újra ék újra átélte, hogyan fogja Bogdanov István kezeihez csempészni a Sikátorban az Ácsról hozott röplapokat. Mindig akadt friss Koest- 1 m-teasü tömény Edmund Volkhardt háztartásában. Es mindig akadt ideje bizalmasabb vendégeire a korán sötétedő őszutói délutánokon. Ilyenkor senkit nem engedett be hozzá SS-segédtisztje, s a telefonügyelet sem kapcsolta az elhanyagolható hívásokat, Látszólag csalc a magánéletével törődött ilyenkor a városi Gestapó-főnök, valójában ezek a csendes délutánok voltak számára a legfontosabbak. A dolgozószoba társalgó sarkában ezúttal William Heteiké, a Keffel-gyár igazgatója élvezte a kék szaty- tyánfotel kényelmét. Rosszul szabott vastag civilruhát viselt, jellegtelen, kövérkés képét a szeplő álarca még érdektelenebbé tette. Mintha hiányoztak volna szemhéjából az idegek, vörös pillái hosszú perceken át elfelejtettek rebbenni, ahogy Volkhardt-ot hallgatta. — Bevallom, a dologról ilyen nyíltan még senki nem mert kérdezősködni — töprengett némi tétovasággal a Gestapo-százados, de aztán nem tagadta még barátjától a közlékenységet. — JTermé- s?etesen,' a győzelem valószínűségéről nem mondhatunk le, arról a meggyőződésünkről pedig a legkevésbé, hogy fölösleges munkát végeztünk volna ezzel a háborúval. Egy tény. N émetorszába n soha nem lehet bolsevizmus. Erről elsősorban a szovjet szövetségesei gondoskodnának, ha megnyernek a háborút. A háborút csak úgy egyszerűen elveszíteni — ez felfoghatatlan volt William Heinike számára. Semmivé válhat sok-sok esztendő aprólékos munkával kicsikart eredménye? Amikor Keffel Ede ’győri szövőgyár-tulajdonos — aki birodalmi állampolgár és a Német Nemzeti Szocialista Munkáspárt alapító tagja — megbízta a gyár igazgatásával. joggdl remélhette, hogy előbb-utóbb maga is gyártulajdonos lesz. A pusztán szakmai és gazdasági igyekezet mellett örömmel vállalta még a háború kitörése előtt a Gestapo győri kémcsoportjának irányítását, mind kiterjedtebb ügynökhálózatával az egész várost ellenőrizhette, fontos adatok tömegét szállította éveken át főnökei asztalára, most pedig be kell érnie azzal, hogy Németország nem végzett fölösleges munkát a háborúval. — Azt mondod, Németországban soha nem lehet bolsevizmus. De velünk mi lesz? őszintén szólva az a véleményem, hogy okosabb lenne, ha a frontra mennék. A hazafias önfeláldozás ekkora fokát nehezen tételezte fel Volkhardt a szeplős bőrét annyira féltő Heteikétől. — Én annál kevésbé tartanám okosnak. Sőt mérget mernék rá venni, hogy jelenlegi feladatodban többet tehetsz, mint akármelyik frontkatona. Egy kommunista közömbösítése legalább akkora tett, mint öt orosz harckocsi kilövése. Ha már így alakult, akkor a harctér! csaták után kell megnyernünk a háborút. — Nem értem — vallotta meg félig restelkedve, félig türelmetlenül William Heinike. Volkhardt felhagyott a csevegő stílussal, halkabban és megfontoltabban beszélt, jelezve, hogy a lényeghez érkezett. — Nem tudom, mennyire érdekel, de közölhetem veled, hogy máris él és virul a Secret Intelligence Service szovjet szekciója. Teljes ambícióval építik ki az angolok Oroszországban offenzív kémhálózatukat. A mi számunkra alig szorul bővebb kifejtésre, hogy mindez mit jelent. Még zajlik a háború, de már kezdődik a következő. Mi sem világosabb, hogy ebből a németek aligha máradhatnak ki. Nos, Willi, hányadán állunk azokkal a kétségekkel? Mintha macskát babusgatott volna Heinike, finoman simogatta a fotelkarfa kék szattyónbőrét. —' Grandiózus dolognak látszik, Edmund. Csupán az fáj, hogy másokkal is osztoznunk kell a győzelemben. Nem tartotta fontosnak a Gestapo-főnök, hogy megjegyzést fűzzön ehhez a kijelentéshez. Viselkedése elhét- köznapiasodott, mintegy visz- szazökkent a maga szerényebb helyzetébe. — Lássuk a medvét. Remélem, te is tudsz új hírrel szolgálni. — Feltétlenül — mozdult ki az igazgató kém is elmélázó helyzetéből. Szeplős arca csupa elevenség lett, szürke szemgolyói kissé kidudorodtak a merev pillák alól. — Biztos nyomon vagyunk. — Nem túlzód el? — dőlt hátra óvatosan Volkhardt. — Engem is meglepett. Képzeld, a csoport irányítója az én gyáramban dolgozik. — Hogy hívják? — Stelczer Lajos műszaki tisztviselő. — De kérlek, a múltkor még azt mondtad, hogy Német László János a szervezkedés feje. Megtorpanását némi erőltetett nevetéssel hidalta át William Heinike. — Kérlek, az iá* lehetséges, hogy mindketten. Tény, hogy Stelczer- Lajos rendkívül tevékeny. Az már egészen biztos, hogy a városi katonai nyilvántartóból különféle nyomtatványokat szerez hamis igazolványokhoz. Ezefoí kel látja el a katonaszökevényeket, meg a bujkáló a&j dó munkaszolgálatosokat. — Ezek természetes főben* járó bűnök és az a bigonyoa Stelczer meg fogja kapni a magáét — jelentette ki indulat nélkül Volkhardt és épp ilyen halvérűen tette hozzál — De csak hadd buzgólkod- jon egyelőre. Az a fontos; hogy a lábán legyen a madárgyűrű. Szépen elvezet bennünket madártól madárig és rövidesen be fogja látni, hogy a Gestapónak kitűnő ornitológusai vannak. Eddig hány kapcsolatot sikerült feltérképezni? Heinike jól tudott ugyan magyarul, de a neveket csak a legnagyobb nehézségek áráE' volt képes fejben tartani* Papírról sorolta: * (Folytatjuk.)
