Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
Bravúr — f sebKendővel A kellékeinek nem volt gondja e zsebkendőre, mert ez « zsebkendő nem tartozott a darabhoz. Annál nagyobb gondot okozott viszont Gyöngyössy Katalin színművésznek, az Amerikai Elektra Laviniájának, aki tegnap este megfázva, bronchitisszel küszködve jelent meg a Mannon-ház ajtajában, zárt, rideg, fekete ruhájában. Ss a komor, nyomasztó O’ Neil-i világban, ahol sötét, bűntől és bűntudattól izzó levegő tartja vaskapocsban az emberi érzelmeket, a színésznő kezében megjelenik a triviális fehér zsebkendő, és a zsebkendővel bánni kell, mert a betegség nem tiszteli a színpad világát sem. Utólagos bevallás szerint a művészt roppant módra zavarta ez a hétköznapi vászondarab, amely, sehogy sem illett a görög tümpa- nonnal lezárt oszlopok alá. Csakhogy a néző, mit sem vett észre mindebből, meri Gyöngyössy Katalin eltüntette a zsebkendőt, áthasonította, valami bűvészmutatványt végzett vele, úgy. hogy az beilleszkedett a sajátos környezetbe és nem rombolta a színház vara- zsos illúzióját, a játék és a siker jelentős részeséve vált azzal, hogy teljesen jelentéktelenné tették az ava tott kezek, a mesteri gondosság, es fegyelmezettség, amely a lényegtelent valóban lényegtelenné tudta tenni és ezzel döntően járult hozzá a művészi hitelesség megteremtéséhez. Sz. A. Haínalország (ÍVJ „Vinalon-sebességgel" Sok mindenre jelszót alkotnak, szimbólumot keresnek a koreaiak. Ilyen a már említett „Egy — ezer ellen” jelszó, ilyen a leggyakrabban hangoztatott „csúcsé” fogalma (hozzávetőlegesen azt jelenti, hogy minden saját erejükből kell megoldaniuk), ilyen a híres Csolli- ma-mozgalom. (A Csollimaa koreai legendák szárnyas paripája, amely szédítő sebességgel száll a magasba, róla nevezték el a sajátságos munkaverseny-mozgalmu- kat). és ilyen például az a fogalom is: „vinalon-sebességgel”. A phenjani népgazdasági kiállítást jártam végig a kiállítás igazgatóhelyettesével, s tolmácsom, Kim majdnem minden ágazat tablójánál kiegészítette egy mondattal az igazgatóhelyettes magyarázatait: — Ebben is vinalon-sebes- séggel haladunk. Csak amikor a kiállítás végére értünk, ahol a műanyagiparról volt szó, akkor magyarázta meg Kim, hogy mi is az a vinalon-sebesség: — A.vinalon az első hazai erőből kikísérletezett műanyagunk. A vinalongyárat olyan gyorsan építettük föl — szinte néhány hónap alatt —, hogy a termelés gyors növekedését azóta is minden területen vinalon-sebességű- nek nevezzük. Gép, gép, gépi Nagyon nagy szükség volt a vinalon-sebességre, hiszen a japán gyarmatosítók kifosztott, tönkretett országot hagytak örökül a koreai népnek, s az amerikai hódítók a koreai háborúban még azt is megsemmisítették, ami kevéssel él lehetett volna kezdeni az új életet. A fegyverszünet megkötésekor tehát, 1953-ban, a szó szoros értelmében mindent elölről kellett kezdeni Koreában. A természet bőkezű Koreához. A fémek legkülönbözőbb fajtái állnak ennek az erős akaratú népnek a szolgálatára: vas, réz, arany, ezüst van elegendő. A nyersanyagok jelenléte megfelelő alapot jelenthetett az ipar fejlődésének. Gép, gép, gép! Ez volt az első jelszavuk a háború után, és egy évtized alatt, hatalmas lemaradást hoztak be. Ma már traktorokat, és teherautókat, mozdonyokat és szerszámgépeket gyártanak. A nehézipar megteremtése nyomán hatalmas távlatok nvílnak az ipar további fejlődése előtt. Az az ország, amelv két pusztító háborút élt végig az utóbbi huszonöt évben, ma az egy főre jutó inari termelés tekintetében Ázsiában Japán után a második helyen áll. Azzal, hogy az első Időszakban minden energiát a nehézipar fejlesztésére fordítottak természetesen együtt járt az is. hogy a köny- nyűipar. a fowaszMsi cikkeket gvártó inar illesztését későbbje kellett halasztani. Észak-Koreában nincs jólét a szó eurónai érte’mében. De senki nem éhezik, mindenki rendesen öltözik, s ewre Mátrai nyár és egyéb kulturális események talán túlzottnak TŰNIK az óvatosság, hogy már most foglalkozzék egy hivatalos szerv a nyári kulturális programmal. Még inkább ilyennek látszik egy másik rendezvény, a csak jövő évben sorra kerülő gyöngyösi szüreti napok szervezésének napirendre tűzése. Mert ezeket a dolgokat tárgyalta legutóbb Gyöngyös népművelési tanácsa. Ugyanis a tavalyi események előkészítése bebizonyította, legalább egy év kell ahhoz, hogy minden rendben, sorban, a program szerint igazodjék. Ezért fontos például mindazoknak a szerveknek az együttműködésbe való bevonása, anielyek munkájától függ a siker, akár a KISZ. akár a nőtanács, akár a SZOT vagy a TIT, illetve a Hazafias Népfront legyen az. Tavaly az Idegenforgalmi Hivatal nem tudott kellően felkészülni a propagandára, mert csak hónapokkal hamarabb kapta meg a programot. De a tv részvétele is a szűknek bizonyult előkészítő időszak miatt maradt sára Ez * monográfia felölelné azt a több százados korszakot, amely a városra vonatkozó első írásos emlék és a napjaink közötti, időpontok közé esik. Másik elképzelése a nép- 1 művelési tanácsnak, hogy Mátrafüreden alakítsanak ki egy művésztelepet, arpely nemcsak a hazai, hanem a külföldi alkotóművészeket is vendégül látná. Rendszeresen megrendeznék az itteni alkotók kiállítását is, ahol a képek, szobrok megvásárlását is lehetővé tennék. Térjünk még vissza az 1971 -es gyöngyösi szürethez. Ennek rendező bizottságát már most megalakítják, amelynek feladata lesz a tervek összeállítása, a mcghi-/ vások szétküldése, a résztvevők tanácskozásának biztosítása és a szükséges, széles körű propagandamunka kifejtése. Cél az, hogy a rendezvény országos vonzású legyen, esetleg az IBUSZ segítségével még külföldi érdeklődőket. is eljuttassanak a különböző rendezvényekre. Mindehhez azonban pénz kell, nem is kevés. Honnan végj én a népművelési tanács pénzt? Van ugyan egy rendelet, amely lehetővé teszi, hogy a különböző vállalatok anyagilag is hozzájáruljanak a költségek biztosításához. Tavaly Sikerrel járt a kooperáció. Most olyan határozati javaslatot terjesztett elő a népművelési tanács, hogy minden vállalat, üzem. szövetkezet a kulturális alapjának tíz százalékát juttassa el a közös kasszába. Voltak, akik féltek a javaslattól, mert attól tartottak, hogy ellenállásba ütközik. Annál nagyobb volt a meglepetés, amikor a népművelési tanács ülésén a meghívott vezető vállalati személyek úgy nyilatkoztak, hogy szívesebben juttatnának tizenöt-húsz százalékot a népművelési tanács rendelkezésére. ISMÉT BEBIZONYOSODOTT tehát, hogy az érdekes és vonzó feladatok mindig megmozgatják az embereiket (gmf) többen laknak igényeiknek megfelelő lakásban. Az ösz- szehasonlítás alapja csak az lehet, hogy honnan indult el ez az ország. Lila szalagok Az utcán járó emberek ruhába egyszerű, de tiszta. A férfiakon általában fehér inget és konfekció-öltönyt, a nőkön sötét szoknyát és fehér blúzt láttam. A gyerekeket változatosabban öltöztetik. Nem ritka rajtuk a népi motívumokkal díszített ruha, és majdnem minden kislány fekete hajában hatalmas lila szalagcsokrot kötnek. Az üzletekben is elsősorban a legfontosabb közszükségleti cikkek kaphatók. Az élelmiszerboltokban van bőven gyümölcs — elsősorban alma — és a legváltozatosabb módon tartósított — sózott, füstölt, pácolt, konzerv — tengeri hal, a cápától a tengen uborkáig, a poliptól a rájáig. A konfekció nem különösebben változatos, a háztartási felszerelések közül a legszükségesebbek állandóan kaphatók. Televíziós készülékeket már lehet kapni, a mi egykori nép- rádiónkhoz hasonló rádióvevőkészülék is van bőven Fényképezőgépet. magnetofont, villanyborotvát még nem gyártanak, és import- kapacitásuk egyelőre a népgazdaság egészséges arányainak biztosítását szolgálja Közszükségleti cikkeket nem vásárolnak külföldről, luxus cikkeket különösen nem. A koreai nép életszínvonala, tia nem is magas, egyenletes. A iövedelmek kiegyensúlyozó ttok. A munkások, parasztok, értelmiségiek tudják, hogy a múlt nyomorúságához képest az ő mostani életük biztonságos es ny-godt. Nagy szó ez, hiszen még csak huszonöt év telt el a japánok ellen vívott antifasiszta harc óta és tizenhét éve fejeződött be az amer'kaiak elleni háború. A semmiből történelmi mértékkel mérve rövid idő ala'.t jutottak ei idáig — „vina- lon-sebességgel”. A Hajnali Nyugalom, a Hajnali Harmat országának vagy egyszerűen csak Hajnalországnak nevezik Koreát. Gyakran kérdezem meg, különböző emberektől, hogy miért? Mindenki azt mondta, hogy azért, mert itt olyan csodálatosak a hajnalok. Meglestem magam is nemegyszer a nanfölkeltét, de bármilyen csodálatos is volt. nem tűnt szebbnek, mint mondjuk az európai vagy a szibériai hajnal. Inkább azt éreztem lépten- nyomon ebben az országban, hogy Korea népe számára most hajnalodig ' Balogh Elemér 'Dithárnök t KSPi Milyen legyen egy jó titkárnő? Számtalan követelményt támaszt az élet: legyen „perfekt” gyorséi gépíró, tudjon finom kávét főzni, ad minisztrálni, és az sem „baj", ha beszél valamilyen idege v nyelvet. (Sokak szerin még azért nem mondtak fel egy titkárnőnek, mert — csinos is...!) Titkárnője vá lógatja, hogy kinek mi a „specialitása". Fekete Piroska például az egri Finomszerei- vénygyárban — jól tájékozott körök véleménye szerint — elsőrangú kávét tud főzni! 2. KÉP: Kolléganője, Nagy Emma arról beszél hogy e szakmában mindig tanulni kell. ezért is iratkozott be a TIT titkárnőképző tanfolyamára. Reménye: hot, .,pluszként" Sí kerül jól elsajátítania a német nyelvel is. 3. KÉP: Tóth Lászlóné sem panaszkodhat „munka- nélküliségre" az egri Állategészségügyi Állomás titkárságán. A levelezés — s mivel személyzetis is egyben — a panaszok elintézése is ráhárul. Ugye hogy egy jó titkárnőnek mindenhez értenie kell? »: ' j. . v Elhelyezkednék a szakmámban el az eseményektől. Maga a sajtótájékoztató sikertelensége is azzal függött össze, hogy szinte az utolsó pillanatra hagyta a program ezt a rendezvényt A tapasztalatok késztették a népművelési tanácsot arra, hogy mindent időben kezdeményezzen most már. A mátrai nyár megrendezése nem új ötlet Próbálkoztak ezzel már korábban is, de akkor is az időtényező döntött. A tervek jó része csak terv maradt, mert a felkészülésre csak néhány hetet szántak. Lehet az is, hogy az idén sem lesz nagyobb sikere a mátrai nyárnak, mivel most már márciusban vagyunk. És még a szervező bizottság sem állt össze, nincs tehát program, csupán alig körülhatárolt néhány elképzelés. HA A MÁTKÁI NYAK beváltaná az elképzeléseket, akkor kétévenként rendeznék meg. Ugyanolyan rendszerességgel, mint a gyöngyösi szüretet, de azokban az években, amikor a szüreti napok nem szerepelnek a programban. Gondoltak arra is a népmúwtési tanács tagjai, t.oay a renei heteket összek-» r«^olják a mátrai nyárral. Elhatározták még, hogy alkotóközösséget teremtenek a Mm történetének megirá„Tolnai András, kertész- technikus és szőlőtermesztési szaktechnikus folyó év február 25-én, a Népújságban megjelent: A megyei tanács vb napirendjén — A mezőgazdasági szakemberek és szakmunkások helyzete című cikket olvasva határoztam el, hogy a cikk kiegészítéseképpen néhány gondolatot a teljesség kedvéért hozzáfűzzek. A cikkből szeretnék idézni néhány gondolatot: Különösen nagy gondot okoz az, hogy a szakmunkások, de a felsőfokú képesítéssel rendelkező szakemberek közül is igen sokan hagyják ott évről évre a mezőgazdaságot, s más munkakörben Helyezkednek el. Saját példámra hivatkozom, aki szintén hasonló körülmények közé került, de kényszerítő körülmények hatására...* Ülünk a gyöngyösi Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum igazgatóhelyettesi irodájában. s arról beszélgetünk Tolnai Andrással, hogy melyek voltak ezek a kényszerítő körül mén vek. — la"* júV isébap állam- vizsgáztwn itt, a felső foki', technikumban, jó eredménynyel. A teljesség kedvéért megemlítem, hogy a középfokú mezőgazdasági technikum után kerültem a felsőfokúra, így végeredményben kertész, valamint szőlész-borász vagyok. Az államvizsga után a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezetbe mentem gyakornoknak, de rövidesen kiderült, hogy a gyakornoki idő után nem tartanak igényt további munkámra, mert nincs hely. Egy kicsit elvesztettem a kedvem, de az ottani főagronómus bíztatott, hogy dolgozzak és tanuljak szorgalmasan, hiszen a tudásom majd kamatozik, ha nem is ebben a szövetkezetben. Aztán letelt az egy év, s még egy fél évre meghosszabbították a gyakornok- Ságom. — Ez alatt atz Idő alatt, hogyan próbált máshol állást szerezni ? — Jártam a megyei tanácsot, a járási tanácsot, néztem az újsághirdetéseket, s személyesen érdeklődtem több helyen Is. Amikor ebben a megyében úgy nézett ki, hogy nem tudok elhelyezkedni, akkor Szolnok, Pest, és Borsod megyébe is írtam az ottani megyei tanácsoknak. Ajánlottak is egy helyet Jászberényben, de a végén egy helyi szakembert vett fel az illető szövetkezet. S különösen az esett rosszul, hogy a közös gazdaság négy vagy öt levelemre nem is válaszolt, a végén is csak a megyei tanács felszólítására írtak. — S a későbbiekben? — A sok levelezés, járká- lás után végre sikerült helyet szerezni — a gyöngyösi tejüzemnél. Körzetellenőr lettem. De továbbra sem tettem le arról, hogy a szakmámban helyezkedjem el, jártam többek közt Delken, Abasáron, Visontán. Végül felcsillant egy lehetőség: a mar- kazi szövetkezet Mielőtt azonban komolyabban tárgyalhattunk volna, behívtak katonának. — Mikor szerelt le?-— A múlt év októberében. Leszerelésem után újabb csalódás ért, a tejüzemben nem tettek vissza eredeti beosztásomba, hanem raktáros segédmunkás leltem. Természetesen tiltakoztam, s nagy küzdelem után segédművezető lettem. Mindennap éjjel tizenkettőtől reggel nyolcig dolgozom. — A szakmájával mi van? — Hát a leszerelés után sem alakultak biztatóbban egy ideig a dolgok. Továbbra is járkálás. levelezgetés, minden eredmény nélkül. Most azonban végre úgy néz ki a helyzet, hogy mégis a szakmába kerülök. — Hová? — Ne haragudjon, hogy titkolódzóm, csak annyit mondhatok, hogy itt, Gyöngyös környékén az egyik szövetkezettel folytatok tárgyalásokat. — Véleménye szerint miért ilyen nehéz egy fiatal szaktechnikusnak elhelyezkedni« termelőszövetkezetben? — Nézze, a helyzet úgy néz ki, hogy általában minden gazdaság legalább ötéves gyakorlattal rendelkező szakembert keres. Arról mindenki elfelejtkezik, hogy valahol azoknak is kellett kezdeni. A másik az, hogy meg ítélésem szerint nálunk ; „szakemberek nincsenek helyükön”. A szövetkezet: többsége fél a fiataloktól, s inkább a régi, képzetlen, közép-, vagy felső vezetőkhöz ragaszkodnak, mintsem fiatalokat alkalmazzanak. — Mennyit keres jelenleg? — A tejüzemben 1800 forintot, itt, a felsőfokú technikumban másodállásban — üzemszervezési elemzéssel foglalkozom — mintegy 1000 forintot. Igaz, hogy nem könnyű munka, mert naponta csak öt-hat órát alszom. De hát nem az anyagiakkal vagyok elégedetlen, hanem azzal, hogy 1966 óta diplomával a zsebemben nem a szakmámban dolgozom. De talán most... msssssfsfssMmm» „Saját példámra hivatkozom, aki szintén hasonló körülmények közé került, de kényszerítő körülmények hatására. Bármelyik pillanatban kész lennék termelő üzemben, szakmámban munkát vállalni. Kérem a Tisztelt Szerkesztőség elnézését, de ennyi, úgy érzem, kimaradt a cikkből." Kapos) Levente 1970. március 8., vasárnap (Kiss Béi: képriportjai
