Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-06 / 55. szám

Világtalanok világa A Heves megyei vakok és csökkentlátók helyzete mielőbbi rendezést sürgeti A VAKOK és Csökkentlá­tok Országos Szövetsége öt évvel ezelőtt alakította meg helyi — megyei — csoportját Egerben, egy magánlakásban. E t or ki len eszázh at van hattól szervezi, irányítja, képviseli a csoport vezetősége a terü­let ú.nkön élő világtalan és ro kant embereket, akiknek ít na a legutóbbi nyilván- 1: ,is szerint már kétszáz- in unni tehető. Tavaly óta a csoport önálló irodával is rendelkezik a Széchenyi utca 48. számú há­zában. É gázfűtéses, folyóvi­zes, szerényen berendezett, havi 44 forintos bérű kis he­lyiségen kívül azonban mind­eddig úgyszólván más segít­séget sem kapott ahhoz, hogy a szerencsétlen sorsú embe­rek életét az elképzelések szerint boldogíthassa. Pedig jócskán elkelne a tá­mogatás, hiszen az. országos szövetség juttatásai — a rendszeres pénzküldemények, a vakok számára esetenként biztosított ingyenes utazási jegyek, az iroda rendelkezé­sére bocsátott különféle hasz­nálati tárgyak, pontiró táb­lák, speciális újságok — ön­magukban még a legneme­sebb szándék mellett is ke­vésnek bizonyulnak. A csoport Heves megyei tagjai ugyanis zömmel, átla­gosan mindössze 300 forin­tos havi jövedelmet mond­hatnak magukénak, de — még Gyöngyösön is — akad olyan, akinél ez az összeg százra sorvad ... Rendkívül kevés a jobb keresetűek száma: a pestig gyárnak dolgozói heve­si kefekötőt, a gyöngyösi ko­sárfonót, az egri, parádíür- dői gy.ógymasszőrt vagy ép­penséggel az összesen nyolc (?!) telefonközpont-kezelőt valósággal szerencsés ember­ként emlegetik. FURCSA, s egyszersmind elgondolkodtató, hogy me­gyénkben — ahol annyi kis és nagy üzem, gyár, válla­lat szövetkezet, intézmény van — alig akad hely a va­koknak, csökkent látóképes- segűeknek. Húzódoznak, ide­genkednek ezektől a munká­ra, pénzre vágyó emberek­től, még a telefonközpontok kezelésével sem szívesen bíz­zák meg őket, holott erre kettős miniszteri rendelet, SZOT'határozat is kötelezi a gazdasági vezetőket! Ez utóbbira jellemző, hogy a megyénkben tavaly felsze­relt és idén üzembe helye­zendő összesen 10 új telefon­központ egyikénél sem tar­tanak igényt a csoporttagok közül képzett kezelőkre ... A csoport 260 tagjának több mint egyhaíotía Eger­ben él, Gyöngyösön 'huszon­négyet tartanak számon, de még a kisebb helységekben, községeink némelyikében, például Tiszanánán is — az egyébként 30 vak és csök­kentlátó közül — nyolc iga- zolványost neveznek „sors­társnak”. Legalább ezeken a népesebb településeken fel­tétlenül mielőbb módot kel­lene találni a rokkantak hasznos foglalkoztatására. Akár bedolgozóként alkal­mazhatnák őket, akár pedig részlegeket szervezhetnének közülük sajátos munkákra. A vállalkozó „anyaüzemek”, .szövetkezetek, vállalatok bi­zonyára nem bánnák meg, hiszen a vakok és csökkent- látók — köztudottan — jó érzékű, ügyes, többnyire szor­galmas ember-akik igye­kezetük, tudása javát adnák a feladatok megoldásához. Helyes lenne felmérni a vakokkal és csökkentlátókkal betölthető munkahelyeket, s ha a szerencsétlen sorsú em­berek alkalmazásától indoko­latlanul továbbra is húzó­doznak, a gazdasági vezető­ket akár „hivatalból” kelte- ne kötelezni a jelenlegi álla­potok enyhítésére. A legszé­lesebb körben a figyelem kö­zéppontjába kell állítani azo­kat az elesetteket, akik az őket körülvevő világból — még a látvány nagyszerűsé­gét sem élvezhetik, s többsé- gúkben meglehetősen nehéz körülmények közepette pró­bálják fenntartani magukat, családjukat, nap nap után. EZ LEGYEN az elsődleges feladat, mert ez a fontosabb, ezt sürgeti az idő már régóta. Mellette, vagy éppen utána azonban ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a va­kokban. csökkentlátókban él még másfajta igény is: szük­ségük van egymásra, időn­ként szeretnének szót válta­ni a „sorstársak”, tanulni, művelődni, szórakozni akar­nak a maguk társaságában. Nagyobb településeinken, városainkban — ahol általá­ban a vakok, csökkentlátók száma is több —, de legalább a megyeszékhelyen elkelne számukra egy klubhelyiség is, ahol alkalmanként találkoz­hatnának, beszélgethetnének, többi között megrendezhet­nék például annyira óhajtott írástanfolyamaikat, hogy az­tán a speciális pontírásos új­ságjukat mind többen olvas­hatnák, az eddiginél jobban tájékozódhatnának sorstársa­ik életéről, munkájáról, kö­zös gondjaikról, terveikről. A csoport egri, íő utcai irodája kétségkívül a város vezetőinek jóindulatú támo­gatását mutatja. Hasonlót sejtetett tavaly a szociális foglalkoztató üzem létesíté­sének terve is, s bár mind ez ideig sem vált valósággá az ötlet, hinni merjük, hogy ' előbb vagy utóbb a gondolat testet ölt. SZERETNÉNK hasonlóakat hallani Gyöngyösről, s még máshonnan is, hogy — ha lassú ütemben is, de — egy­re szépüljön, elviselhetőbb legyen a világtalanok világa is. Gyónl Gyula LÉNYEGÉBEN már min­den eldőlt. A Mátraalji Szén­bányák szaíkszervezeti titká­ra és a vállalat: igazgatója aláírták a kollektív szerző­dés módosítását a nyereség­részesedés elosztásának meg­változtatására. Döntöttek ar­ról is, hogy a kifizetést már­cius ÍO-én végzik ei. Az út, ami idáig vezetett, nem volt mégsem olyan egy­szerű, mint ahogy a rövid megállapítások fényében fel­tűnhet. • Kezdődött azzal, hogy a vállalat három irányító szak­területe elkészített egy-egy javaslatot a részesedés elosz­tásának új módjáról, amit az igazgatói tanácsülés megvi­tatott, majd ezek alapján összeállított egy tervezetet. Ezt megküldte a különböző üzemeknek: vitatkozzanak rajta, mondjanak róla véle­ményt, tegyék hozzá saját elképzeléseiket is. Néhány 7 a r»/If sí/T PnHv * Világhírű román vendég­X.CI1UIUU rUi.fp énekesnő a Magyar Állami Operaház Erkel Színházában Verdi Trubadúr című operád jának Azucena szerepét énekelte. Ezen az előadáson új szereplők mutatkoztak be a mű főszerepeiben is. (MTI foto — Keleti Éva felv.l 5. — Méltóságos főispán úr, állok’ szolgálatára a reggeli jelentéssel! — 'Kipakolta az alkoholtól * rekedt hangján • Weinhoífer. — Pihenj — szólt unot­tan Magyarffy és elvette a je­lentést anélkül, hogy a pol­gári felderítés megyei pa­rancsnokára nézett volna. Mélyen sértette Weinhof- fért ez a lekezelés. Pedig hát ő tudott egyet s mást Ma­gyarffy Gyuláról, a nemzet­vezető testvér puszipajtasá- ról. Hiába, kérkedett a kilen­ces sorszámú párttagsági könyvével, ez semmit nem változtatott azon; hogy sop­roni OTI-tisztviselő korában sikkasztásért indítottak elle­ne eljárást Magyarffy Gyula ünnepé­lyes szigorral nézett rá a tá­volból. ' — Milyen jogon merészelt a tudtomon kívül agyonlö- vetni nyolc tisztet? Magya­rázatot kérek. A felderítő parancsnok ön­kéntelenül vigyázzba • mere­vedett. — Alázatosön jelentem, .ez HWO. március 6„ Ottóik az eset német bajtársaink ha­tározott kívánságára került a jelentésbe. — Akkor is magyarázatot kérek — támaszkodott ököl­lel az asztalra a főispán. Úgy vélte Weinhoífer, szőr­mentén a gúnyolódást is megengedheti magának, ha egyszer Magyarffy nem ké­pes érteim a világos beszéd­ből. — Alázatosan jelentem, semmi közelebbit nem tudok az akcióról, talán lenne szí­ves érdeklődni a részietek­ről Vólkhardt százados úr­nál. Kis ideig zordan eltűnő­dött Magyarffy. — Nézze, Weinhoff er, a maga munkája nem egészen kifogástalan.. Pironkodom a szégyentől, hogy német baj- Társaink dolgoznak helyet­tünk. Még a vak is látja, hogy milyen elegánsan lec­kéztettek meg bennünket. Ezt a kijelentést durva sértésként vette tudomásul Weinhoífer, hiszen — amint a vak is láthatja — az üveg szemére célzott a főispán. Ép bal szemét dühösre hu­nyorítva hallgatta a huszá­rosán járkáló Magyarffy lec- kéztetését. — Elegánsan, nagyvonalú- ■ an, feltételezve rólunk, hogy legalább középfokon intel­ligensek vagyunk. Értse meg végre, a deffenzív munká­hoz nem elég a gumiból. Hiába ver nekem agyon minden reggelre öt-hat zsi­dót. ha közben'a kommunis­ták kiröhögnek bennünket! Ilyen goromba hangot még nem használt Wein- hofferrel a főispán. Haszta­lan merevedett vigyázzba, et­től nem lett nagyobb az ön­bizalma. — Alázatosan jelentem, nem értem... — Furcsa. Nagyon, furcsa — mérte meg végre köze­lebbről is Magyarffy. — Azt hiszem, én mindent értek. Talán a szén timen talizmus áldozata, ha a vörösök bi­tangolásáról van szó! Nézze! — és a főispán az asztalán heverő, gyűrött cédulákra csapott, felmarkolta a há­rom darab papírszeletet, meglobogtatta a felderítő parancsnok orra előtt — Röpcédulák Olvassa csak! Fennhangon! Követelem! A tnegderrnedt Weinhoffer csaknem elfelejtette a papí­rokat, amikor a szövegre pillantott Motyogva suttog­ta: — Vesszenek a fasiszta gyilkosok.. ; Fennhangon! - rivnllt rá Magy ajrtíCj' — Halál a német megszál­lókra és nyilas bérenceikre! Éljen a Szovjetunió! Éljem a béke! • • • — Na, látja, Weinhoffer, ezeket a vörös röpcédulákat is a német bajtársak adták át ma reggéL Hát mit képzel, majd mindent a németek fognak csinálni helyettünk? Kaparja elő ezeket a bolsi- kat és ajándékozzon meg minél hamarabb az irhájuk­kal. Távozhat! — Parancsára, méltóságos úr... Finom köd szitált és már­vánnyá fagyott, ahogy ráta­padt az aszfaltra, a kalapok karimájára, a katonai gép­kocsikra, a nyilas járőrök karabélyára. Alig múlott dél­után három óra, de estéli sö­tétség borult a városra. A lim-lom tüzelőtől büdös füst szorult a házak közé, némán, görnyedten siettek áz embe­rek az utcán, mégis kihalt­nak tűnt a város, valahogy olyannak, amilyennek ön­magát érezte Urbantsok Ti­bor főmérnök, a vagongyár építési osztályának vezetője. Gyűrött felöltőjében, ápo­latlan cipőjében senki nem ismerte meg. Álmatlanság­tól, fogságtól püffedt arcát többhetes szakáll borította, kis kucsmáján sár tapasztot­ta csomókba a prémet. Ta­nácstalanul ócsorgott a Ba- ross-hid feljárójánál, gyá- molatlanra gyengülve a fá­radtságtól és az éhségtől. Két nappal a nyilas hatalomát­vétel után letartóztatták, a komáromi Csillagerődbe hurcolták, most végre elen­gedték, sőt csodálkoztak a csendőrnyomozók, hogy mi­ért nyilvánították Győrött megbízhatatlan élemnek. Mi less a nyereséggel ? hét alatt ez is megtörtént. A szakszervezeti és az üzemi tanácskozások voltak a fóru­mok, ezek szedték pontokba a dolgozok véleményét. Majd ismét a vállalati szervek ültek össze, és meg­hozták végső döntésüket. Ebben a vállalat pártbizott­ságának, szakszervezeti- és KlSZ-bizottságának állásfog­lalása és egyetértése is meg­található. Ahogy ez illik és szükséges ilyen ügyben. Milyen módosítás történt? Kezdjük az elején. Minden üzeni megkapta az év elején a bevételi tervét, az önköltség szintjét és ezek­nek megfelelően a nyereség mértékét. Az üzemek önel­számoló módon, saját belátá­suk és képességük szerint munkálkodhattak feladataik végrehajtásáért. Ahol több nyereséget értek el, ott töb­biét kaptak vissza a vállalati eredményből. A tavalyi gaz­dálkodásuk után most nyere­ségjutalmat is vehetnek fel, ha erre érdemeseknek bizo­nyultak. Persze, csak. azok, akik az átlagnál többet is tettek az eredmények eléré­séért. MIUTÁN AZ I-ES és n-es kategória ölelte fél a múlt­ban azokat, akik — ha úgy tetszik — .kulcsemberek” voltak, a kategóriák eltörlé­se után ezeknek a szemé­lyeknek járhat nyereség­jutalom. De jogot kaptak eh­hez a szocialista brigádok, valamint a legjobb teljesít­ményt felmutató fizikai dol­gozók is, ­Korábban a vezető beosz­tásban lévőknél csak az aki p fizetést vették figyelem­be a nyereségelosztáskor. Most a teljes jövedelmet, te­hát a prémiumot is. A vál­lalat eddig a törzsgáwia tagjait nem emelte ki, most a munkában töltött évele után százalékos arányban juttat a nyereségből, még­hozzá már a harmadik évben, öt százalékot, a huszadik év után pedig a jövedelem hu­szonöt százalékát. Kisebb arányban, de a más vállalat­nál eltöltött időt is figyelem­be veszik. Ez a megoldás főként a fi­zikai dolgozóknak kedve*. Változtattak a premizálá­son is. Azoknál, akik eddig ötven százalékos prémiumot kaptak, ennek huszonöt 'szá- zaiékát hozzátették az alap­bérhez. A kisebb összegű prémiumokat megszüntették. Átváltották a célfeladatok teljesítéséért járó prémium­ra. Ami gyakorlatilag azzal is együtt jár, hogy valaki esetleg egy évben csak egy­szer kap prémiumot, ha va­lamilyen figyelemre méltó teljesítményt ért el, de en­nek összege több is lehet, mint a korábbi évek megszo­kott prémiuma. Igaz, most az egyéni produktum lesz az alapja. A megszabott cél el­érése után ELÉG NAGY LESZ a szó­ródás az idén az egyes üze­mek szerint. A petőíibányaí vegyesüzem most 400 ezerrel, a gépüzem 200 ezerrel, a Thorez külfejtés 700 ezerrel, az ecsédiek pedig 600 ezerrel több nyereségrészesedést mondhatnak a magukénak. Ezekben az összegekben ben­ne van az év közben végrehaj­tott bérfejlesztés is, ami a vállalati összesítésben 5 300 000 forint. Jelentős ösz- szeg ez, de a megszabott két százalékot nem haladja túl. Érdekes következmények­kel jár a béremelés beszámí­tása egyik-másik üzemnél. Az ecsédiek év közben mint­egy 1,5 milliót használtak fel a bérek emelésére. Bár a ré­szesedési összegük most az egy évvel ezelőttinél 600 ézer forinttal több, a március 10-én kifizetendő összeg mégis 800 ezerrel lesz keve­sebb, mint amennyi volt ta­valy. A bérfejlesztés .miatt. Lesznek néhányan, akik ér­tetlenül nézegetik majd a borítékukat ezért. Ami az ecsédiekre vonat­kozik, az igaz a vállalat egé­szére is. Bár a kiosztandó közel 17 millió forintos ré- szedes két-három százalékkal kevesebb az elmúlt évi ösz- szegnél, ha ehhez a bérfej­lesztésre szánt mintegy 5,5 milliót is hozzátesszük, akkor a részesedés meghaladja a tavalyit (gmf) Fenyőrigócsapatok Egerben Eger belvárosi részében a magasabb fák hegyén itt-ott igen nagy — néha száz kö­rüli — csapatokba verődött madarakat figyelhetünk meg. A madarak hetek óta röp­Mindenekelőtt egy bögre forró teát kívánt, hálás lett volna érte akkor is, ha eper- falevélből főzik. Szocsiban a hőség ellen ittak teát, most viszont a csontvelőig átjárta a hideg, lehűtötték testét az erődbörtön nyirkos falai. Hogyan vergődjön haza Táplány-pusztára? Nyolc kilométer az égés:, semmiség lenne gyalogszer­rel, ha nem sínylené ilyen átkozottul a hetekig tartó koplalást, az örökös dider­gést, és persze, ha idillikus sétának számítana az út, nem pedig életveszélyes koc­kázatnak ezekben a pogány időkben. Túl a maga baján, lehan­golta a város vigasztalan ál­lapota. Idegenül, riasztó el­hanyagoltsággal feketéllettek a bombasérült házak, a Fe­hér Hajó romhalmaza, a Vil­mos császár út robbanás csonkította épületei. Beletörődött, nincs más választása, gyalog megy ha­za Táplány-pusztára, ahova az örökös, bombázások miatt települt ki feleségével és kis­fiával. Mintha csak sétálgatna, lassú léptekkel megindult a Bisinger sétányt szegélyező keskeny aszfaltjárdán. Ter­metes alakjához képest ala­posan meggyérült az ereje, vigyáznia kellett, nehogy végképp kifulladjon. Háta, combja, karja lúdbörzött a felöltőjére fagyott ólmos eső hidegétől. Lehajtott fejjel ballagott így csak akkor vette észre köpcös ismerő­sét, amikor már majdnem összeütköztek a síkos aszfal­ton. (Fstytatfuk.) ködnek városunk központjá­ban A figyelrries járókelőknek már feltűntek ezek a madár­rajok, és azt mondják ró­luk, hogy' gerlék. Ez persze tévedés, mert a szóban for­gó madár a fenyőrigó (Tur- dus pilaris). Az elhúzódó és meglehe­tősen hideg télutó kényszer- pihenőt parancsolt számuk­ra, ezért vesztegelnek itt viszonylag hosszú idő óta. Hírek szerint más városok­ban például Debrecen­ben — is sok fenyőrigó ta­lálható jelenleg. A fenyőrigó igazi hazája Észak-Európában és Ázsiá­ban van. Ott is fészkei északra húzódva a fatenyé­szet határáig. Magyarorszá­gon mindössze kétszer fi­gyelték meg fészkelését Hozzánk október végén ér­keznek és vagy itt telelnek csoportokba verődve, vagy pedig délebbre húzód naiv zord, hideg telek esetén. Tél végén, vagy tavasszal indul­nak vissza fészkelési he-; lyükre. A hideg idő hatásá­ra azonban most átmenete: leg itt maradtak, annál iá inkább, mert táplálékbáte suk biztosítva van. A boróka bogyóit nagyon szeretik, de ennek hiányár ban egyéb bogyókat is elfte gyasztanak. Városunkban a nyugati ostorfa (Celtis occi- dentalis) termése biztosít te­rített asztalt számukra. A fenyőrigó szép, becses tartású madár. Együttes re­pülésük és a fák hegyén csoportos elhelyezkedésük megnyerő látvány. Nagysága kb. 25 cm, ak­kora, mint az ismertebb fe­keterigóé. Csőre kissé gör­bült ár alakú. Fejének tete­je, nyakának hátoldala és farkesíkia hamuszürke. Há­ta gesztenyebarna, a farka pedig barnásfekete. Torka és melle rozsdássárga, sűrű fe­kete pettyekkel. Dr. Vajon Imre

Next

/
Thumbnails
Contents