Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-04 / 53. szám

Tisztes eredmények: A KITÉRŰGYflRBAMI A nagyvilág vérkeringésében MÉM VILÁGRASZÓLÓ ieljesítmény az, amit a ma­gukénak mondhatnak a gyöngyösi MÁV Kitérőgyár­tó Üzem dolgozói. Termelé­si tervüket 101 százalékra teljesítették, az egy mun­kásra jutó termelési érték is csak 1,3 százalékkal több a tervezettnél és az egy le­dolgozott órára jutó terme­lés is csupán egy százalék­kal haladja meg azt, amit maguk elé tűztek annakide­jén. Nem világraszóló teljesít­mény ez, csak tisztes ered; snény. Gondjuk is volt elegendő. Az év végén például az, hogy nem tudták elszállíta­ni és leszámlázni a kész árut. mert a tehervagon­korlátozás miatt nem jutot­tak elegendő szállítási esz­közhöz. A felügyeleti ható­sághoz kellett tehát fordul­niuk, hogy áthidaló megol­dást tudjanak találni. Munkáslétszámukat sem [Sikerült hiánytalanul bizto­sítaniuk. Az év első felében elég sokan mondtak búcsút az üzemnek. Egyszerűen azért, mert máshol többet ígértek nekik, és még la­kást is kaptak. Olyan elő­nyök ezek, amik mellett nem mehettek el az érdekelteit Sajnos, éppen a szakmunká­sok java lépett ki, cserélt munkahelyet. Ezzel a ténnyel is szembe­nézett az üzem vezetősége. Megállapította, hogy a mun- kásyándorlás veszélyezteti a termelést is. Nemcsak az elégtelen létszám miatt, ha­nem főként azért, mert a legjobbak csukják be ma­guk után a gyárkaput Mindez a megoldást is kí­nálja: emelni a béreket azoknak, akik többet adnak az üzemnek- az átlagnál, és segíteni lakáshoz juttatni a dolgozókat, akár kamatmen­tes építési kölcsönökkel, akár hozzájárulással. MERT A TERMELÉS át­lagszínvonala nem csökken­het, annak csak emelkednie szabad a fokozódó feladatok maradéktalan teljesítésének biztosítására. Figyeltek az önköltség ala­kulására is. Több mint hét­millióval fordítottak keve­sebbet anyagra, mint ameny- nyit megszabtak maguknak a termelési tervhez. Pénz­ügyileg tehát sikeres anyag- gazdálkodást folytattak. A baj ott volt. hogy a nyár folyamán többször nem azo­kat a cikkeket kapták meg, amiket rendeltek. Az év vé­gén pedig a hiány teremtett feszült hangulatot, mert a , szükséges kötőelemeket nem kapták meg a gyártmányok­hoz. Amíg az első fél évben a készlet 21 millióval haladta meg a normát meghatározó szintet, az év második felé­ben a közben megszületett intézkedési terv végrehajtá­sával sikerült a készleteket az engedélyezett szintre le­szorítani. Az intézkedések sikerét a rövid idő is alá­Anrrrr7f=^i Ismerik önök azt az édes-bús mesét, a sze­rető anyai szívről? Ismerik. Aki mégsem em­lékszik már rá, annak emlékeztetőül elmon­dom röviden: a dwoalelkü fiú még anyja szívét is kivágta. De amint e szív már ott dobogott a kezében, megbotolván a fiú, még­is anyai aggodalommal szólalt meg... „Vi­gyázz, meg ne üsd magad, kisfiam!’’. Eddig a mese. Vagy a legenda. És most jöjjön minden kommentár nélkül a valóság, egy újsághír formájában. „öngyilkos lett a 74 éves Marínéin asz- szony Rómában, hogy visszaadja fia látását. Gyermeke szemén hályog képződött és egyik szemére teljesen megvakult, s a nemrégiben a másik szeme is romlani kezdett. Az orvo­sok szaruhártya átültetést ajánlottak, de nem sikerült donort találni. A 74 éves asszony há- iának erkélyéről levetette magát, s egy ró­mai kórházban rövidesen rá meg is halt. Fián azóta végrehajtották a szemműtétet. Az operáció sikerült.” Hol vagytok ti, mesék, az igaz valóságtól! í-ű) húzza. Közrejátszott a tisztes eredmények elérésében a műszaki fejlesztési terv és annak végrehajtása is. Prog­ramjuk szerint a geo-szorító és a geo-lemez gyártására fordítottak figyelmet. A gyártás komplex gépesítésé­re törekedtek. Mind a ter­vezés, mind a gépsor meg­alkotása idején felmerültek különböző hiányosságok, amik lelassították a folya­matos üzemeltetést. De a geo-szorító gyártás gépesíté­se évenként' egymilliós meg­takarítást és nyolc munkás máshol való foglalkoztatását teszi lehetővé. A másik fő feladat, a geo-lemez gyártás teljes gépesítése már túlju­tott az előkészítés szaka­szán. SZEMBEN TÁLALTAK magukat olyan tényekkel is év közben, hogy nem sok idejük volt a gyártmány megismerésére, mert az új termékek mindig nagyon sürgősek i voltak. Még egy számot ehhez a témához: több mint félszáz új gyárt­mányt kellett év közben mű­szakilag előkészíteni. Nem­csak a rajzok ellenőrzésére nem jutott így idő, hanem arra sem, hogy a technoló­gusok még a gyártás meg­kezdése előtt elvégezzék a munkájukat. Legtöbbször közvetlenül a termeléssel együtt látták el a feladatai­kat. Még valamit a nyereség­ről. ami mostanában már mindenhol beszédtéma. Az üzem elérte azt a nyereség­mennyiséget, amit célul tű­zött ki. Ha mindent össze­vetnek, akkor a várható ré­szesedés 18—19 nap kerese­tének felel meg. Ez pedig három-négy nappal több az előirányzottnál EGY AZONBAN BIZO­NYOS: a gyöngyösi kitérő- gyáriak alaposan megdol­goztak az elmúlt évben azért, hogy nyugodt lelkiis­merettel zárhassák le az évet, hasonlíthassák össze terveiket a tényekkel. (gmf) Háromszáztizenegymillió forint beruházási devizahitelt kaptak a mezőgazdasági és élelmiszeripari nagyüzemek az elmúlt évben a Magyar Beruházási Banktól. Ezen az összegen az üzemek olyan berendezéseket vásároltak, amelyek a jelenlegi techni­kai és technológiai világszín­vonal élmezőnyébe tartoznak. A balkányi és nyírlugosi állami gazdaság 1,1 millió dollár értékű osztrák gyü- mölcs-hűtőtárolót, illetve an­gol gyümölcsszűrítő-berende- zést vásárolt A Bábolnai Ál­lami Gazdaságban már mun­kába állították a vásárolt keltetőgépeket, és a hitelt a tenyésztojás és naposcsibe exportból fizetik vissza. Az Állatforgalmi és Hús­ipari Tröszt a dobozos son­kagyártás fejlesztésiére hu­szonhárommillió forintot for­dított Az új gépek, berendezések segítségével olyan áruval tu­dunk megjelenni a világpia­con, amely bármely cég ter­mékével felveszi a versenyt. A minőség standard színvo­nalon tartása a mai kereske­delem elengedhetetlen felté­tele. Hogy egy termék ne ve­szítse el a megrendelő, fel­vásárló vállalatok bizalmát, állandó, futószalagon kell biztosítani a kiváló minősé­get Ez megvalósíthatatlaf] megfelelő technikai felszere­lés nélkül. A magyar mező- gazdaság és élelmiszeripar felismerte és kellő hangsúly- lyal kezeli a kérdést. Ezt bi­zonyítják a tények. Külke­reskedelmünk egyre táguló Tojásból — 250 ezer forint Tanácskozás a rét- és legelő javításról Tegnap délelőtt Egerben, a megyei állattenyésztési fel­ügyelőségen azoknak a ter­melőszövetkezeteknek a ve­zető szakemberei tanácskoz­tak, amelyek az idén része­sülnek a rét- és legelőfej­lesztésre fordított állami tá­mogatásból. Az idén megyénk szövet­kezetei 3 millió forintot kap­nak erre a célra, s a szak emberek megvitatták, mi­ként lehet ezt a pénzössze­get a leghasznosabban ka­matoztatni. A jogok alkotmányba va­ló rögzítése és szüntelen dek­larálása nem jelenti feltét­lenül e jogok érvényesülé­sét a gyakorlatban. A régen várt messiás, a háztartáson kívüli munka ugyan eljött a nőkhöz, de mire hozzájuk ért, robottá degradálódott. Kiderült, hogy a női munka­erő tömeges foglalkoztatása nem szabadította fel a nőt korábbi gúzsbakötöttségéből, csupán változtatta a kötelék mennyiségét és rétegződését. Érdekes' tanulmányok jelen­tek meg, amelyek a statisz­tikai adatok objektivitásával bizonyították, hogy a nők elfoglalták, nem a felszaba­dító Munkát, hanem a szel­lemi tevékenységet alig igénylő, monoton mozgások­ra korlátozó munkaalkalma­kat, vagy a szellemi termé­szetű ténykedések közül azo­kat. amelyek a társadalmi ranglétrán a legalsó létra­fokra szorultak vissza. Bebizonyosodott továbbá az is, hogy ha a férfiakéhoz hasonló körülmények között és hasonló teljesítőképesség- . gél dolgoznak, akkor sem ké­pesek elérni azt az átlagjö­vedelmet, amit férfikollégáik természetszerűleg megkap­nak. A tudományos vizsgáló­dások föltehetően még egvéb, a nőkre nézve igaz­ságtalan jellemzőit is fölfe­dezik társadalmi berendez­kedésünknek, az én vizsgáló­dásaim túlságosan szubjekti­vek. meg esetlegesejt ahhoz, hogv a tudományos igazsá­gokhoz közelférjenék. Hoz- íijárul hatnak azonban az, Szubjektív vizsgálódásaim emancipáció kérdésednek megközelítéséhez egy másik irányból, a nők oldaláról, ön­kritikusan választ keresve a következő kérdésre: Vajon mi, nők, egyenjogúaknak te- kmtjük-e magunkat a férfi­akkal? Kisebbségi komplexum Hogyan itatodnak a nők alacsonyabbrendűségét sugal­ló előítéletek már gyermek­korban az emberbe? Nos, ezek az előítéletek benn fészkelnek gondolkodásunk­ban, s minden adandó alka­lommal megnyilvánulnák. Hadd hivatkozzam a saját példámra: Még néhány év­ve ezelőtt nem tudtam sér­tődöttségemet eltitkolni, ha valahol nőíróként emleget­tek, mondván a férfikollé­gákról sose tartják meg­jegyzendőnek, hogy az illető férfi író. Gyerekeim születé­se s az ezzel járó testi-lelki megrázkódtatás döbbentett rá, hogy női rónak lenni mégiscsak más minőséget je­lent, s hogy ezt a különbö­zést vállalnunk kell, ha nem akarjuk, hogy a teremtő em­beriség egyik fele — az asz- szonyok sokasága — egysze­rűen kimaradjon az iroda­lomból) legalább is alig vál­jék hozzáférhetővé a kifeje­zetten asszoriyi konfliktusok ábrázolása szempontjából. S ha még tovább vizsga lom korábbi önmagamat, er­re a kisebbségi érzésre ve­zethetem vissza azt a maga­tartást. amellyel a hozzám hasonló kamaszlányokkal együtt, mindenáron megpró­báltunk „fiúsán” viselkedni. Az örökös hosszúnadrág-vi- selet, a zsebre tett kéz, a nőietlen terpeszállások mind megpróbálták velünk lány­voltunkat feledtetni. Azt hittük ugyanis, hogy csak így lehetünk méltóak azok­hoz a szellemi célkitűzések­hez, melyeket magunk elé tűztünk. Lépten-nyomon tapaszta­lom, hogy kamaszkori komplexumunk a legtöbb nő­ben felnőtt korára is meg- , marad, s egyik okozója lesz annak az igénytelenségnek, amely a nők többségének életét alakítja. Elég az egy nőnek A kifejezés — azt hiszem — ismerős. Elég az egy nő­nek, vagy szép az egy nőtől. [Elhangzik nemegyszer a kis­jövedelmű asszonyok szájá­ból Elég az egy nőnek, ha a férfi jövedelmét néhány száz forinttal kiegészítheti. A ki­fejezésben benne van, hogy a családfenntartó szerepét nem is vállalja, nem is vár­ják tőle. De szép teljesít­mény az is egy lánytól, ha megír egv átlagos színvonalú szemináriumi dolgozatot az egyetemen. Elég az egy nő­nék. Minek neki a tudomá­nyos kutatás, az alkotó em­ber ambíciója és igényessé­ge önmagával szemben? Hi­szen előbb-utóbb úgyis férj­hez megy — egzisztenciájá-. nak mégiscsak a házasság az alappillére. Ezen túl szándé­kai gyakran csak addig ter­jednek, hogy valamit csinál­ni kell. Valamit csinálni kell, mert a család ellátása már nem elégíti ki vágyait, így fogalmazta meg egy egyetemi hallgató pályavá­lasztása indítékait. Egy má­sik csak arra hivatkozott, hogy két bátyja is diplomát szerzett, nem akart lány lé­tére elmaradni mögöttük. Egy harmadik ' szerint a gyógyszerész ugyan nem ke­res sokat, de elég nyugod­tan élhet. Ennek a gondol­kodásnak köszönhetjük, hogy legtehetségesebb lányaink is csak ritkán szánják el ma­gúkét alkotó munkára, s ná­luk kevésbé tehetséges fiú- társaik jóval nagrralátób- bak. A kiváló, értékes, de lányok által írt szakdolgoza­tok ezért nem fejlődnek doktori disszertációvá, tudo­mányos publikációvá stb. Amikor aztán ezek a lányok — többnyire asszonyfejjel — ráébrednek, hogy elvesztet­ték az igazán tartalmas élet lehetőségét, már ténylegesen nem valók másra, mint ar­ra, hogy napi munkájukat a családi jövedelemkiegészítés érdekében, átlagos tisztesség. A kápolnai Alkotmány Termelőszövetkezet egyévi . pihentetés után újra benépe­síti csirkefarmját. Egyelőre kétezer naposcsibét előnevel­nek, de rövidesen megérke­zik egy újabb hatezres szál­lítmány is. A végső terv ter­mészetesen egy új hampshire törzsállomány létrehozása, melyből ötezer darabot kí­vánnak vásárolni. A számi- ' tások szerint a tenyésztojá- sok évente 250 ezer forint tiszta hasznot hoznak majd a termelőszövetkezetnek. (Foto: Kiss Béla.) gél ellássák, aztán rohanja­nak vásárolni, főzni, gyerek­kel, házastárssal »bajlódni. Mikor le’tem egyenjogú ? Az egyenlő jogoktól az egyenjogúságig ugyanis hosz- szú út vezet. Az egyenlő jo­gokat kapjuk, az egyenjogú­ságot családdal, társadalom­mal, de önmagunkkal szem­ben is, ki kell küzdenünk. Én például azóta érzem ma­gam emancipáltnak, amióta elfogadva a fiziológiai és pszichikai habitusból. a családban elfoglalt helyzet­ből adódó különbözőségeket, mégiscsak megteremtettem a magam külön világát is. Azt hiszem, ezzel nem vettem el semmit a családtól — a na­ponta főzőcskézésről, s arról a balhiedelemről, hogy az otthon dolgai csak ránk tar­toznak, le lehet szoktatni a családtagokat — ugyanakkor önmagam megvalósulása előtt sem ástam áthidalha- tatlanra a szakadékot A nők többsége azonban jelenleg félig járta meg az utat, amely az egyenlő jo­goktól elvezet az egyenjogú­ságig. A hagyományos női életforma már nem elégíti ki. de a magában rejlő em­beri értékek kibontakoztatá­sának igénye még nem sar­kallja muiikára. Nem va­gyok biztos benne, hogy ez az igénytelenség kevésbé akadályozza az egyenjogúság megvalósulását, mint a tár­sadalmi előítéletek. Sénákel Judit szerkezetében döntő fontos­sággal bírnak mezőgazdasá­gi termékeink. A vásáriákért ádáz küzdelem folyik a kül­földi piacokon, s helyt kell állnunk, versenyben kell ma. radnunk, ha mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeink iránti keresletet fenn akar­juk tartani, vagy növelni szere tnénk.­A Beruházási Bank a devi­zahitel-kérelmek között úgy dönt, hogy „versenyezteti” a ■kérelmeket, a legmegalapo- zottabbakra ad hitelt. A veri senyt tehát már itthon kez­dődik. Óhatatlanul felmerül a kérdés menyiben helyes, hogy a mezőgazdasági nagy­üzemek a külföldi piacokéit versenyeznek? A devizahitelt kamatokkal együtt legfeljebb három év alatt kell visszatéríteni, s a termelők szubvenciót nem kérhetnek termékeikre. A vállalatok igyekznek tehát a lehető legprecízebb üzem ta­ni szervezéssel dolgozni, hogy minél jobban kihasználják, a megtérülési időn belül a le­hetőségeket, Igyekeznek úgy gazdálkodni, hogy biztosít­sák az esetleges termelés struktúraváltozást. Ez pedig feltétlenül a dinamikus gaz­dálkodási szemlélet előtérbe helyezését jelenti. Az export­ból származó nyereséget, a Beruházási Bank évről évre hatékonyabban tudja befek­tetni a termelésbe, és az ál­landósult devizabevétel pers­pektivikus invesztációkra te­remt lehetőséget. Figyelemre méltó a kérel­mek „versenyeztetése”. Ta­valy a kérelmezők közül öt állami gazdaság részesült de­vizahitelben, a termelőszö­vetkezetekkel szemben. Ajánlataik, úgy tűnik, meg­ái apó zottabbak voltak, gaz­dasági alapjuk stabilabbnak mutatkozott A mezőgazdasági nagyüze­mek között tehát a devizahi­telért éles verseny folyik. A feltétel: megalapozott, rentá­bilis gazdálkodás. A devizahitel egy lehető­ség, és egy ösztönző &’ sok közül. Nemcsak dinamikus külkereskedelmünk fellendü­lését példázza, hanem, a kü­lönböző gazdasági áttétele­ken, „láncreakciókon” ke­resztül kihat egész nagyüze­mi mezőgazdaságunk és élel­miszergazdaságunk belső szerkezetére is, amely egyre erőteljesebben tendál a har­monikus. dinamikus gazdái- ’ kodás felé. Szigethy András Az épftffik és a cukor&jár szocialista szerződése Az elmúlt napokban az E. V. M. Heves megyei Állami. Építőipari Vállalat és a Hat­vani Cukorgyár hazánk fel- szabadulásának 25. és Lenin születésének 100., évforduló­ja, valamint az MSZMP X. kongresszusa ■ tiszteletére szocialista együttműködési szerződést kötött A Hatvani Cukorgyár re­konstrukciója során a ter­melékenység növelésére, a nyersanyagok szakszerű tá­rolására, valamint a répara­kodásnál a nehéz fizikai munka teljes felszámolására 53 miliő 600 ezer forint ér­tékben répamechanizációs berendezést helyeznek üzem­be, 1972 szeptember 1-ig. Az 53 milió 600 ezer forintos beruházásból mintegv 32 mil­lió forint értékű építési és felújítási munkát a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói végeznék el. A beruházó és a kivitelező vállalata, hogy az építkezés zavartalansága érdekében minden második héten be­ruházási kontrollnapot tarta­nak, amikor megbeszélik, ér­tékelik az elvégzett munká­kat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents