Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-29 / 75. szám

Tervszerűbben fejlődik a magyar népgazdaság AZ ELMÚLT KÉT ESZ­TENDŐ gazdasági fejlődését sok szempontból elemezték már: a gazdasági növeke­dés, az egyensúly, az árala­kulás és az ellátás szem­pontjából. Ám a különböző megközelítési módok való­jában egy kérdésben csúcso­sodtak ki: fejlődésünk terv- szerűségének vizsgálatában. Igaz, hogy a tervszerűség tartalma módosult az új gaz­daságirányítási rendszerben. Azelőtt elsősorban a vállala­tokra lebontott tervelőirány­zatok teljesítése volt a terv­szerű gazdasági tevékenység kritériuma. A „tervfegye­lem” különböző részletmuta­tók teljesítéséhez kapcsoló­dott. Mindannyian jól em­lékszünk arra, hogy ez a „tervfegyelem” meglehetősen sok formális elemet is tar­talmazott, hiszen a reális tervezést (a minél könnyeb­ben teljesíthető feladatok ki­tűzésében való érdekeltség) — a központi és az ágazati tervek gyakori, néha év köz­ben történő — módosítása és egyéb tényezők nehezítették. A gazdasági fejlődés terv- szerűsége tehát a gazdaság- irányítás i direkt módszerei mellett nem volt kielégítő. Erre utal — a többi között — az, hogy például a má­sodik ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelem növe­kedési üteme 25 százalék volt — szemben a tervezett 36 százalékkal, a mezőgaz­dasági termelés a tervezett 22—23 százalékos növekedés helyett mindössze csak 10 százalékkal emelkedett. Nem alakult megfelelően az or­szág tőkés fizetési mérlege, az egy keresőre jutó reálbér stb. A központi elhatározá­sokkal szemben a nemzed jövedelem nagy — egyre nö­vekvő — részét — kötötték le a készletek. A GAZDASÁGI FEJLŐ­DÉS tervszerűségét most a gazdasági élet fő folyama­tain „mérjük”; a tervszerű­ség vizsgálata emellett a közgazdasági l szabályozó rendszer hatásának vizsgá­latira is kiterjed, _ hiszen e szabályozókon múlik első­sorban a vállalatok gazdasá­gi tevékenységének iránya. A fejlődést nem a korábbbi „termelési” szemlélettel, mint inkább a gazdasági növeke­dés és hatékonyság alakulá­sa, valamint a társadalom fizetőképes szükségleteinek kielégítése szempontjából elemezzük. A nemzeti jövedelem — a gazdasági növekedés fő mu­tatója — 1969-ben 6 száza­lékkal növekedett. E növe­kedési ütem meghaladja a fejlett tőkésországok 1969- ben elért növekedési ütemét és megfelel a szocialista or­szágok által elért fejlődési ütemnek. A nemzeti jövede­lemhez 1969-ben a tervezett­hez mérten az ipar valami­vel kisebb, a mezőgazdaság nagyobb mértékben járult hozzá. Ez egyrészt az igen jó mezőgazdasági termés- eredmények, másrészt, azon­ban annak a következmé­nye, hogy az iparban meg­kezdődött a termelésszerke­zet átalakítása. Az ilyen szerkezeti átrendeződés rend­szerint kevésbé ösztönöz a termelés mennyiségi növelé­sére. Ezzel szemben előtér­be kerül a hatékonyság ja­vítása. Az ipar 1968-ban és 1969-ben is 5 százalékkal já­rult hozzá a nemzeti jöve­delemhez. A megelőző évek­KlSZrkitünfetések szovjet I millióknak A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség központi bizottsága hazánk felszaba­dulásának 25. évfordulója alkalmából komszomolistá- kat, szovjet katonafiatalokat tüntetett ki. A szovjet—ma­gyar barátság ápolásáért, a KISZ és a Komszomol kö­zötti kapcsolat elmélyítésé­ért öten KISZ-érdemérmet, 25-en pedig aranykoszorús KISZ-jelvényt kaptak. A ki­tüntetéseket szombaton, a Hotel Ifjúságban rendezett fogadáson nyújtotta át Mé­hes Lajos, a KISZ központi lÜxottságának első titkára. ben ez a hozzájárulás ugyan nagyobb volt, de a felhasz­nálás oldaláról megítélve, kevésbé volt hasznosítható. Az ipar változatlan ára­kon számítva, 1969-ben a belkereskedelemnek 7, a kül­kereskedelemnek 11, beruhá­zási célokra 8 százalékkal adott többet, mint 1968-ban. Az ipar tehát összesen mint­egy 9 százalékkal adott több árut a végső felhaszná­lás céljára, mint az előző év­ben. Ez csak úgy volt lehet­séges — a 3 százalékos ter­melésnövekedés , mellett —, hogy az ipar jobban figye­lembe vette a fizetőképes keresletet, a piaci igényeket és jóval kevesebbet ..fordí­tott” készletei növelésére, mint 1968-ban (akkor közel 13 milliárd forinttal növe­kedtek a készletek). ISMERETES HAZÁNK gazdaságának „nyílt” jelle­ge, vagyis az a tény, hogy gazdasági fejlődésünk nagy­mértékben külkereskedelmi pozíciónk függvénye. A kül­kereskedelmi forgalom egyenlege az utóbbi években — 1966 kivételével — pasz- szív volt 1968-ban a pasz- szívum jelentősen mérsék­lődött, 1969-ben pedig nagy­mértékben kiviteli többle­tünk volt Fontos kiemelni, hogy évek óta először aktív külkereskedelmi egyenleg alakult ki a nem szocialista országokkal is. A magyar vállalatok viszonylag jól és rugalmasan kiaknázták a nemzetközi piacokon jelent­kező konjunktúrát. Feltétlenül ki kell emelni, hogy a lakosság életszínvo­nalára vonatkozó harmadik ötéves tervelőirányzatok lé­nyegében már négy eszten­dő alatt megvalósultak. Az ötéves terv a fogyasztás 18 százalékos növekedésével számolt, ám az eddig meg­valósult növekedés 25 szá­zalék. Az egy keresőre jutó reálbér az előirányzott 9— 10 százalék helyett előrelát­hatóan 15—16 százalékkal növekszik. E vázlatos leírás is bizo­nyítja, hogy a gazdasági élet fő folyamatai és fő irányai tekintetében erősö­dött fejlődésünk tervszerű­sége: javult az ország gazda­ságának egyensúlyi helyzete és következetesebben meg­valósulnak azok a gazda­ságpolitikai célok, amelye­ket a népgazdaság központi irányításának alapját képező népgazdasági tervek tartal­maznak. A tervszerűség szempont­jából nem érdektelen rávilá­gítani arra, hogy a vállala­tok érzékenyebben reagálnak az érdekeltségükre közvet­lenül ható közgazdasági sza­bályozókra, mint az admi­nisztratív természetű utasí­tásokra. Példa erre a válla­lati készletpolitikában meg­indult — alapjában véve kedvező — változás. Ez azt jelenti, hogy ennek az esz­közrendszernek a megfelelő mozgatásával rugalmasabbá tehetjük gazdaságunkat és hatásos eszköz van az állam kezében a népgazdasági ter­vekben foglalt célok megva­lósítására. „A TERV VAGY PIAC­alternatívája helyett a terv és piac, e kettő szerves egy­sége a mi körülményeink között az állami gazdaság- irányításnak olyan rendsze­rét alkotja, amely az előt­tünk álló gazdaságpolitikai célok megvalósítása szem­pontjából hatékonynak bizo­nyul. Természetesen az elmon­dottak nem jelentik azt, mintha az elmúlt két esz­tendő minden tekintetben gyökeres változást hozott volna gazdasági életünkben. Egyrészt „gyökeres” válto­zásokra nincs mindenhol szükség, inkább a már ko­rábban is kibontakozott ked­vező tendenciák érvényesü­lését kell meggyorsítani, más­részt egyes — például a hatékonyabb struktúra ki­alakítására vonatkozó —fel­adatok időigényesek. < Gazdasági életünknek van­nak olyan területei, amelye­ket egyelőre nem tudunk kellően a tervszerű fejlődé­si követelményeknek megfe­lelően irányítani és befolyá­solni. Közismert a munka termelékenységének lassú ütemű növekedése és az öt­éves tervelőirányzattól való elmaradás; hivatkozhatnánk a „túlfűtött” beruházási te­vékenységre és ennek hát­rányos következményeire; utalhatnánk a belföldi ellá­tásban mutatkozó egyenet­lenségekre, vagy az állatte­nyésztésben tapasztalt ne­hézségekre stb. Ezeket a problémákat nem szabad kisebbítenünk, sőt fel kell tárni, mert csak így jutha­tunk az orvoslásra alkalmas megoldásokhoz. Ismeretes, hogy 1970-ben tovább töké­letesítettük a szabályozó rendszer egyes elemeit. Nem várható, hogy ezek a módo­sítások egy csapásra látvá­nyos javulást hoznak, min­denesetre előrelépést jelen­tenek (például a létszám-és bérszínvonal-emelés anyagi következményeinek módosí­tása, a szarvasmarha ártá­mogatásnak emelése, a ke- deskedelmi készletgazdálko­dás módosítása stb.). Mind­ezen lépések és intézkedé­sek a népgazdaság kiegyen­súlyozott és az állami ter­vekkel összhangban álló, célratörő haladását kívánják szolgálni. EMELLETT FOLYIK a népgazdaság negyedik — 1971—1975 évekre szóló — ötéves tervkoncepciójának és a gazdasági és társadalmi fejlődés hosszú távú straté­giai tervének (tervhipotézisé­nek) a kidolgozása. Amint erről a legutóbbi országgyű­lésen elhangzott kormányel­nöki beszámoló is szólott, nagyarányú tervezési munka bontakozott ki — éppen az elmúlt két esztendőben — és úgy tűnik — a tervező munkának soha nem volt olyan rangja, mint éppen ma. Varga György ÉLETUTAK Dr. Varga Ha egyetlen szóval kellene jellemeznem dr. Varga Béla szemész főorvost, ezt válasz­tanám: optimista. Még dúlt a háború, ami­kor Egerbe hívta egy levél: hagyja ott Budapestet, szük­ség van itt egy szemész fő­orvosra. Gondolkozott egy ke­veset, aztán egy hónapra le- rándult Egerbe. Szemészeti osztálya akkor még nem volt a kórháznak, s lehet, hogy éppen ez izgatta fantá­ziáját: csinálni, teremteni va­lamit a semmiből. A város is megtetszett neki. Itt lehet va­lamit kezdeni — így sum­mázta véleményét. Augusztusban már jött utána a család, a felesége és egy kétéves kisfiú. Mindez 1944-ben történt, több mint huszonöt éve már. A kisfiú azóta orvos és családapa, s hamarosan végez az egyete­men a két húgocska is, akik ugyancsak orvosok lesznek. Jól ismerem, sokat tudok róla. Esti sétákon, vagy a cukrászdái ücsörgések közben jó néhányszor meghánytuk- vetettük a világ dolgait, a magunk történetét, örömö- ket-bajokat vegyesen. Most mégis felkeresem, ha másért nem, csupán azért, hogy megkérdezzem: boldog-e? Ezt még sohasem kérdeztem tőle. kíváncsian vártam hát válaszát, hogy nyomban kér­dezhessen: miért? Azt felelte: boldog. Elérte álmait, önállóan dolgozni, gyógyítani, ostromolni a tu­dományt, szervezni, kiépíteni valami olyat, amiért nem kell szégyenkeznie az ember­nek — ezek voltak a vágyai. És a vágyak teljesültek. Ezért boldog és büszke is. Egy könyvet mutat. Rajta a dátum: 1937. Címe: Sze­mészet. A szigorló orvosak és orvostanhallgatók számára írta: Varga Béla. Nem téve­dés, csak így egyszerűen dr. nélkül. Amikor e könyvet ír­ta, még orvostanhallgató volt... Másik könyvet emel a polcról, vastag komoly kö­tésűt. A hosszú és rejté­lyes cím helyett úgy írom, ahogyan ő mondja, kissé tré­fásan: „A világ szemészeti bibliája". Az 1964-ben Lon­donban megjelent „bibliá­ban” már számon tartják, már hivatkoznak rá, s úgy említik, mint egyetlen em­bert,. aki sikeresen megol­dotta a lencseficamok gyó­gyítását. „Módszerével öt­száz százalékos látásjavulást lehet elérni” — írja róla az angol szerző. Ügy kezdődött, mint min­den találmány. Nyugtalan­sággal. Nem hagyta békén az újat akarás gondolata, nem tudott belenyugodni, hogy vannak emberele, akik a természet szeszélyéből nem látnak rendesen, akik szüle­tésük óta csak hományban tapogatják a sokszínű vilá­got. Tanulmányozta a lencse- ficamot, kutatta, kereste a mű­téti beavatkozás módját, le­hetőségeit. Aztán egyre job­ban hitt abban hogy van megoldás. Az állatkísérletek is bizonyítottak. Ekkor már csak az elhatározás kellett és ami ezzel együtt járt, a merészség. Még ma Is emlékszik arra a 33 éves férfira. Mindössze tíz százalékos volt a látása, s a műtét után 70 százalékra javult. Tizenhat év múltával is tartja ezt az eredményt az egykori beteg, aki annak ide­jén természetesen nem tudta, hogy ő az első, akin alkal­mazzák az új műtéti eljárást. Az eltelt évek időt adtak a bizonyításra. Kezdetben még keresni kellett a lem- cseficamos betegeket, most ide küldik Egerbe az egész országból. A módszer, az új gyógyító eljárás pedig bejár­ta csaknem az egész világot. Tanulmányt kértek tőle több országból, s publikálták mun­káját Angliában, az Egye­sült Államokban, az NDK- ban. Nyugat-Németországban, Svájcban és Romániában. S ma már szerte a világon mindenütt említik a nevét, ahol a lencseficam gyógyí­tásáról van szó. Egy filmet ú> készített német, orosz és Hsonta a térképen ■ © wo-* MohfcaT Ip V«UM40SfWE*G»A * TEftMClÉS «Q38 * «968 ♦936 *to (md kWében) ♦ 9TO •«$' tp<u* «UM O Atomerőmű mim. A Magyar Villamos Mű­vek Tröszt 23 vállalatának 37 ezer dolgozója a leg­gyorsabban fejlődő ipar­ágak egyikében dolgozik. Az ipari beruházások tete­mes százalékát évek óta a villamosenergia-ipar kapja. A harmadik ötéves terv so­rán 17 milliárd forintot, s ezen belül 1968-ban 3,8 mil­liárd forint értékű beruhá­zást helyeztek üzembe. A felszabadulás óta létesült a a Mátravidéki, a November 7., a Borsodi, a Tiszapalko- nyai, a Pécsi Erőmű, a százhalombattai óriás. Most épül, de a térképen már jelzik a Gagarin Hőerőmű­vet Az elmúlt évben hazánk vxllamosenergia-fogyasztá- sa meghaladta a 2700 me­gawattot, az 1968-as de­cemberinél 8,6 százalékkal volt több. Ez a kiragadott példa is bizonyítja, hogy évről évre gyors ütemben emelkedik a fogyasztás és ennek zavartalan kielégíté­sében nagy feladat hárul a hazai erőművekre, az im­portra, a KGST-országok egyesített energiahálózatára. Az ipar évente átlagosan hat a lakosság 14 százalék­kal több energiát igényel, az egy lakosra eső fogyasztás az elmúlt negyedszázad alatt meghúszszorozódott. Az ipar, a mezőgazdaság korszerűsítése, a háztartásol gépesítése, a közutak és te­rek jobb megvilágítása egy­re több és több energiát kö­vetel. Ügy is szoktuk mon­dani, hogy a villamosener- gia-ipart csillapíthatatlan éh­ség jellemzi. Az iparág elkészítette ne gyedik ötéves tervét, és eb ben a fogyasztás 40—45 szá zalékos emelkedésével szá mól, tehát évtizedenkén megkétszereződik a fogy asz tás. A hivatalos adatok sze rint 1965-ben 12,5 miilián kilowattóra volt a fogy asz tás, 1970-beif már 17,5-re 1975-ben pedig 25,5 millián kilowattórára emelkedik. Érthető és szükséges, hog a negyedik ötéves tervbe* az 1966—70 között kiépítet kapacitásokat megkétszerez zék, és mintegy 1,6 milli kilowatt erőművi teljesít ményt hozzanak létre. Rend kívül fontos népgazdaság érdek fűződik ahhoz, hog: a Gagarin Hőerőmű szereié sének, üzembe helyezésénei jelenlegi késedelmét behoz zák. Ezt követeli az energia hiány, de a késedelem meg szüntetését és a jobb mun kaszervezést sürgeti az • körülmény, hogy a Duna menti Hóerőművet is bőví teni kell és Százhalombal tán 1975 év végére 1500 me gawattos erőműre van szűk 8ég. F. L. magyar nyelvűt, amely be­mutatja az új műtéti eljá­rást. Az is érdekelt, mire büsz­ke. Nagyon büszke a szemésze­ti osztályra — majdnem olyan, amilyennek képzelte — arra, hogy országos híre van. Jogosan büszke a már említett új műtéti eljárásra, tizenhat éve csinálja ered­ményesen. Ebből a témakör­ből írt disszertációjára, ame­lyet 1962-ben sikeresen meg­védett, s így joggal szerepel neve után a büszke rang: az orvostudományok kandidátu­sa. És hogy ki ne felejtsem a sorból, büszke a családjára is. Gyakran kérdezik tőle: Miért nincs neked autód? Ilyenkor gyerekeire mutat: „Itt vannak az én autóim. Ez az öröm, nem a gépkocsi." És egy kis füzetből pontosan megmondja, hány gépkocsi árát költötte eddig a gyere­kek iskoláztatására. Nem számonkérés ez, inkább ahogy mondja, a nevelés egyik eszköze. Azt fejtegeti, hogy nem árt, ha tudják a gyerekek, mennyit kell az apjuknak dolgoznia, keresnie rájuk. Arra külön büszke, hogy fia és két lánya nem­csak jó tanulók, hanem jó gyerekek is. Három gyerek, három orvos s ebből kettő szemész lesz... — Sok minden bajommal együtt megelégedett vagyok — igy mondta. Mindent szenvedélyesen csinál, munkát és szórako­zást is. S mert a betegség az orvost sem kíméli, kopogta­tás nélkül jött az infarktus. És épp akikor, amikor egy újabb, lelkesítő megtisztelte­tés érte. Angol nyelvű levél jött Me­xikóból, meghívták a XXI. nemzetközi szemészkongresz- szusra, s egyben fölkérték, tartson előadást a lencsefi­cam gyógyításáról. Amikor már úgy látszott, hogy életben magrad, hozzá­fogott, kidolgozta előadása s angolra fordítva elküldi Mexikóba. S bár a kongresz szuson nem vehetett rész előadása elhangzott, s a nag nemzetközi szimpozion dokv mentációjában ott szerep* tanulmánya is. Tulajdonképpen így is jé lemezhetném: jó kedélyű, bt hém ember. Főorvosi szobi jának falán nagynevű nu gyár szemészék fénykép« körülötte egyik lányára festményei sorakoznak (ki lön apai büszkeség, hogy 1; nya ügyesen, sőt, művés szinten kezeli az ecsetet i; lentebb pedig karakteriszt kus portrék — ezek saj rajzai. Mindenütt rajzol, ah csak teheti. Párttaggyűlése szakszervezeti vezetőségi ül sen, cukrászdában, s m várja a fájdalomcsillapí hatását, rajzol, műtét ele is... Két mondatát szóról szó feljegyeztem: — Látod, milyen az éh Innen, Egerből, ebből a sz kis szobából is el lehet ji ni a világba... De a következő pillára ban már megtörik a pate kus hangulat. — Gyere, kaptam egy gépet, megmutatom. — cipel egy másik szobái ahol egy kis csillagvizsgá hoz hasonlatos készülék magyaráz — ez a TRAH LUX-gép, amely a szem 1 sugárzására szolgál és nr arról is nevezetes, hogy es kettes számú, az egyes & mű Moszkvában van, miközben állítja a szerke tét, csavarokat forgat, ki csolgat rajta... örül neki, s szinte játs vele, mint a gyerek az e kis autóval. Egyébként 58 éves... Márkus? Lászl* 1970. március 29,, vasáraaj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents