Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-29 / 75. szám
f I’ANVIK MÁRIA: Március AFOB ELEMBE Ki PIK Biedermeyer Szűzi mosoly nagymama fonnyad a székben, a főfa Szűzi lány mosolyát figyelem mosolyogna elörehanyatUk az utcán Alom lepte meg őt, csendben pihegve pihen. Lépked az úton elém, beragyogja a májusi S méri van az orra hegyén az a régi kis szűk szemüveg? Honnan “ dús a^akán- hownan B büszke derű? Megfeleli S hamisan, riadozm a kandi . , , A tegnapi első csók emléke bizsergeti száját? kacajra; — Azt lesi, blúza alatt, hogy ring a Ügy lehet, álmomban nem látok jól valamit, kemény kebele. «•«* Öreg ember öreg ember fordul a házba Ráncos a ház roggyan a csizma roskad a lábszár. Bólint a szemöldökfa s az öreg ember megy, megyen beljebb beljebb a főidbe. Naponta ezerszer meggyőzöm magam csak önmagunkról van mit mondanom mi látjuk még hogy vetkőznek a házak hidakat ölelnek a kiszáradt folyók (Darvay Lajos illusztrációja) fáradt tereket vesz karjába a Nap az ég csillagoktól terhes éjjelente a föld alatt tombol a forradalom hatalmas hátán virágok menetelnek A rab 'Á rácson fecske ácsorog A szárnya mellett átcsorog Valahonnan, messziről a fény. Bentről, a homályból, egy ember nézi. Szegény! Pillanatfelvétel Egy levél függ még a fán Hunyt szemmel, fakón. Csak lehelet tartja tán. Erein őszi víz szivárog. Már nem él A hegyekből a szél elindult és mindjárt ideér. Solymár József: Egy járvány színre lép Húsevő virágok között termett India mocsarában. Dús iszap volt a párnája, haragoszöld levél a takarója. Ott lappangott száz évekig. Csupán a környező falvakra csapott ki, a horpadtha- sú, vézna hindukon próbál- gáttá erejét. A csontember, a nagy kaszás, ha arra járt, megnézte, ö tudta rejtekhelyét. Nem reszkető kezével öntözte, forró leheletével melengette. Amikor elindult, senki nem állhatta útját Sem a sivatagi tüzes homok, sem száraz északi hideg nem ártott neki. Arra barangolt amerre neki tetszett Előbb Ázsiában gyilkolta halomra az embereket aztán Nyugatra fordult Az ostoba császár azt hitte, katonákból falat vonhat eléje. Végig állította a határt fegyverekkel, szuronyt szegezz, kergessétek vissza. Itt sem ember, sem állat át nem léphet. Lőjétek le még a levegő égben röp- döső madarat is. Ugyanígy tettek a vármegyék, a városok. Védte birtokát az uraság, életéért rettegett a szegény. Szegezzétek előre a szuronyt, a vasvillát, füstöljétek meg még a hivatalos leveleket is. Ä hadüzenetet se vesszük át füstölés nélkül. A kórság átlépett a kordonon, kiütötte a puskát a katonák kezéből. A bölcs doktorok úgy tettek, mintha tudnának valamit Legelőször is próbáltak nevet adni ne- ki. Ügy gondolták, aminek neve van, azt már ismerik valamelyest. Napkeleti hány- székelés, görcsmirigy, epekórság. Gyógyítani is akarták. Zsákszámra halmozták fel a fertőtlenítő szereket Le- hóczky, a tudós, seborvos, egy iskolára való gyereket etetett meg a varsói Leó doktor szerint bizsmuth-taL De vagy a porció volt nagy, vagy az isten verte meg, de elpusztult a sok gyerek, pedig még messze volt a kórság. A kiküldött szerektől, amit vagy az uraság vagy mindenféle felfogadott garabonciások osztogattak, felfordult a kutya, felfordult a macska. Amikor a nép lázadozni kezdett, hogy nem kellenek a porok, megpróbálták titkon a kutak vizébe keverni, sőt a kocsmáros beletette még a pálinkába is. Minden falat ételnél, korty italnál gyanakodni kellett. Azt is kihirdették, nem szabad alacsony, vizes falú épületben sok embernek lakni. Arra megy a kórság; aki már úgyis dögrováson van. A pap is kiprédikálta: aki szereti az életét, egyék húst mindennap háromszor, s fűszeres bort igyék utána. De a szegénység mezőn gyűjtött füvekért, labo- dán, apróra vágott korpás sáson élt Milyen kórság az, amely megkíméli a kastélyok lakóit és csak a nyomorultakat pusztítja?... / A vármegye, a tekintetes vármegye tudta a teendőjét. Hivatalnokai és cifra hajdúi csak utasításra vártak. A nép jól ismerte a vármegye szolgáit. Ezek mérték el földjét, legelőjét. Ezek hajtották jól felszerszámozottan utat, hidat, töltést, ispotályt, börtönt építeni. Kirajzottak a vármegye szolgái és legelőször is ösz- szeíratták a népet Tudni keU, mennyi por kell, s mekkora területet hasítsanak ki az epekórságos temetőnek. Kiásatták becslés szerint előre a tömeges temetőnek, odakészítették a meszel Kiadták a vasat a kovácsoknak, csinálják a vasfogót amivel majd a hullákat húzgálják. Botozni kezdték a népet hogy egye a port reá parancsoltak a kocsmárosokra és tekergőket fogadtak fel a kutak titkos behintésére. Közben beszélgettek is, mondván: nem döglik még a paraszt holott most lenne az ideje. Arról kezdtek suttogni, talán nincs is kolera. Az urak találták ki, mert sokallják az emberiséget. Meg akarják tizedelni. Híreket hozott a piacozó asszonynép, aztán Gima Gyula, az obsitos katona vallotta; magától Márjássy generálistól hallotta, csakis az urak etetik méreggel az embereket. Zúgni kezdett a nép: igaz lehet csakugyan. Elcsíptek egy világgá kergetett inast, alti kútmérgezésre szerződött. Egy csűr tövében töltögette éppen kis zacskókba a porokat. Vasvillát fogtak rá, kényszerítették, zabálja maga, amit mások pusztítására szánt. Az elcsapott Inas térdre esett, kegyelemért kö- nyörgött Előbb ártatlanságát bizonygatta, aztán észrevette: a villás jobbágyok mást akarnak hallani. Ok bizonyosságot akarnak az urak istentelen gonoszságáról. Az elcsapott inas az urakat sem szerette jobban, mint a parasztot. Csiklandozta a bosszú, de legfőképpen inaslelkével megérezte: mit várnak tőle, hogyan maradhat életben. Megtört és mindent bevallott Megmondta bizony világosan a főszaminárius: szapora a koldusnép, ritkítani kelt Nem is görbült hajaszála sem az elcsapott inasnak. Vitték nagy diadallal a piacra a falu háza elé, hívták a bírát, az esküdteket, törvényt, igazságot követeltek. A bíró és az esküdtek azt tanácsolták, lökjék verembe az elcsapott inast, aztán majd törvényt ül fölötte a szolgabíró, de a nép zúgott, fenyegetődzött A kis zsi- vány fölött ne törjön pálcát a haramia. Hurcolták az inast faluról-falura. Ö volt az élő bizonyosság, vele bősz: tették a népet. Ettől kezdve nem hitt a nép senkinek. Aki gyógyszert kínált neki, annak meg kellett ennie. Zabálták a fehér porokat, a botos ispánnak a vármegye szolgái, a cifraruhás hajdúk, kegyes szavú papok. Fehér lett az orruk, szájuk, nagyra puf- fadt a hasuk. Csendíthetett «I felMft—fc Mmmé ___ K analazza a gulyáslevest, közben nézegeti a tényt* keresgéli a szavakat: — Ha nem sértenélek.;: vagyis, ha nem akarsz, ne felelj.,, Nem akadt olyan, akit párodként elfogadtál volna? . , , — Akadt. Olyan, aki azzal kezdte, hogy anyaimat juttassam a megyei szociális otthonba, mert három darab kenyérnél kevesebb a kettő. .— Nem egyeztél bele. — Törvénytelenként nevelt fel anyám, úgy, hogy f némelykor a falatot megvonta a szájától. Ilyen anyát dobjak én félre? — Megjön még az igazi. — Negyven leszek húshagyó kedden::: Kire-mire várjak... Húst is egyen, Ádám bátyám* ne csak a gulyás krumpliját, levét, — Jobban ízlene, ha nem egymagámban ennék Tányér, evőeszköz kerül az előbbihez közel. Miféléket gondol a férfi? Hol hosszabbat, hol rövidebbet sóhajt. Amikor a kezük összeér, a lány arca megpirosodik. — Rozika;.. — Mondja, Ádám bátyám. — Te mondjad, Rozika. — Ha mondanám, ha merném mondani:: azzal kezdeném... Hármasban is ülhetnénk az asztalnál3.. ha csak maga is nem emlegetné a szociális otthont. — Megverne érte az isten, Rozika... Vagyis, ha a szavadat úgy érthetném, ahogyan akarom, A bajuszában néhány ősz szál látszik, a hajában altnál több. Mintha a falait megakadna a torkán, köhé- csel, elkezdi, abból is köhécselés lesz, nagy keservesen szóra fordítja: — Lányom lehetnél.:: Kinevethetsz, ha nem jól f értetem, amit mondtál; „vén bolond”-nak csúfolhatsz, nem fáj annak, akinek ma különbet is a fejéhez vágtak. Ha akarod, ennyiből érthetsz. — Értek én, a ki nem mondottból is. — Nem bánod meg, lányom? — Ne „Ián vom’ ’ - ázzon engem. Ádám bátyám =;' I vagyis Ádám, egyen a rétesből... Kétfélével töltöttem, ! a férfiak inkább a káposztásat szeretik. — Olyan a mákos, hogy különb már nem is lehetne. Rozika megvárja, amíg az ember végez az utolsó darabkával, akkor felkel, a kék nagyfazékban vizet tesz fel a mosogatáshoz. Körülnéz a szobában: — A kombinált szekrényem elfér a két ablak között... Az ágyakat. — mert nekem dupla rekamirom van — eladhatja. Forr a víz. Leakasztja a falról a mosogatódézsát. L Dúdol. Ele fe halkabban, aztán egyre hangosabban. Az araber ritmusra ingatja a fejét. , ............................ Akadtak a régi nagylegények között olyanok, akik nem tudták, hogy néha egyik pillanatról a másikra megváltozik a nép természete. A jámbor egyszerre nemcsak visszafelesel, hanem vissza is üt Azt hitték, elég nagyot káromkodni, orrba verni a szemtelent végigbotoztatni a főkolomposokat, aztán rend lesz. Illedelmesen meghal, akire az van mérve, kussol, dolgozik, aki él. De rendre rajta vesztettek a nagyszá- júak. Mire észhez térhettek volna, már agyon is verték őket Az egyik fel akarta koncoltatni egy hat gyermeket szült jobbágyasszony elnyűtt, hideg testét a másik mint szokta, robotba hajtotta a népet, a harmadik visszakézből pofon csapott egy panaszkodót. A lázadást csak elkezdeni nehéz. Aztán már megvan a rendje. A fejszés, vasvillás parasztok rátörtek a kastélyokra. Legfeljebb ha egyet- kettőt durranhattak az öreg mordályok, vadászpuskák. Agyonverték az urakat kirabolták a dús éléskamrákat, nagy tüzeken sütötték a marhát, s nem kellett zálogba adni a ködmönt, agai bét annak sem, akinek kfc száradt a torka. így már lehet védekezni a ragály ellen. Amikor pedig hadat gyűjtöttek, sorttizet kaptak, nyuga-, lomra intő ólomgolyót. Aki kezdte, lógjék, aki esi-, nálta, börtönben rohadják, aki nézte, megcsapassék. A férfinak korbács, a nőnek vessző. Az udvari biztos fékezte a rémületből ocsúdó bosszúszomjas nemeseket, így csak száztizenkilencen kerültek kötélre. Az 183L évi kolerában Magyarországon több mint félmillió ember betegedett meg és csaknem a fele belepusztult Okos és előrelátó cselekedet volt tehát, időben kijelöltetni az epekórságos temetőket s megcsináltatni a vasfogót A kórság általment' egésa Európán. Hátra sem nézett a sajgófenekű jobbágyokra a a kutakra, amelyek körül nem settenkedett már senki. A976, snirtísis 29«,
