Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-28 / 74. szám

Utazás

a

koponyáin

körül

MAGYAR FILM

Bizonyára aggódva gondoltak a Karinthy-írások rajongói arra, hogy a híres koponyaműtétről szóló regényt majd úgy látjuk a filmen, ahogyan és amit képileg ebből a remekmívű leírásból át lehet menteni a mozivászonra. A nézőt kellemes csalódás éri mindenképpen. Karinthy világát vitték filmre, azt a Karin- thyt, aki a világot mindig kutatva figyelte és a jelenségek mögött azt a másik valóságot is kereste, amit egy gondolkodónak, egy írónak meg kell látnia. Nem a fonákja ez a valóságnak, annál sokkal több és másabb. Talán úgy mondhatnánk, a mindennapi jelenségek, emberek; történések, állapotok mögé kukkant be az író, hacsak egy pillanatra is, hogy felfedezze az összefüggéseket, azokat az ötleteket, amelyek váratlan és komoly kapcsolatba hoznak dolgokat, embereket, amiktől a sors és az élet értékesebb, elviselhetőbb és világosabb lesz.

A híres regényben is elindulnak a vonatok és az az átkozott óra is mindig hetet mutat, pontosan oda pattan

az az ormótlan mutató, amikor a belső menetrend szerint indulnak a nehézkes csörömpölések, belül, bent az agyban, pedig nincs is mozdony, nincsenek sínek, csak kávéház van, szelíd esti utca, a maga mindig felfokozott lustaságával, várva az ötletet és a keresztrejtvény megfejtésének diadalát.

Révész György, alá filmre írta és’ rendezte Karinthyt, jó ismerője az író világának. A koponya körüli utazást nem látleletként, vagy szigorúan pontos jegyzőkönyvként kezelte, hanem keretnek használta: ebbe a belső eseménysorba ágyazta bele mindazokat az írásokat és ötleteket, amelyeknek a valószínűsége és valószerűtlensége — hiszen belső, a lélek menetrendje szerint való történetekről van szó — viszi- sodorja előre az író sorsát. A cirkuszi menazséria sü- rögve-forogva alakul ki, itt, ezen a porondon zajlanak le a kis és nagy találkozások, az álmok itt foszlanak semmivé. Az ostoros cirkuszigazgatót a zenét álmodó kisfiú csak akkor érdekli, ha a létra tetején állva, a legA REVIZOR |

(Szerda, 20.20)

A háromfelvonásos vígjáték tv-feldolgozása. Az orosz és a világirodalom kimagasló alakja, Gogol ebben az 1836- ban bemutatott vígjátékában a cári bürokrácia gyilkos szatíráját alkotta meg, amint a nagy esztéta, Belinszkij mondta róla: a Revizor határkő az orosz irodalomban. A szatíra a züllöttsóg, a korrupció tenyészése korszakában ijeszti meg a városi no- tabilitásokat egy álrevizor érkezésével, mivel mindenkinek —- a polgármestertől a bíróig — van van a füle mögött. Hlesztakov, az álrevizor hagyja magát sodortatni az árral, sőt messzemenően kihasználja azt a tévedést, hogy mindenki őt hiszi az igazinak. A mű alapeszméjét egyébként Gogol Puskintól kapta.

Vasút a város alatt |

(Csütörtök, 19.10)

A Magyar Televízió Híradójának dokumentumfilmje. Az április 4_én megnyíló földalatti vasút építési, szerelési munkálatairól készítettéit filmet a televíziósok, amelyben bemutatják az építőmunka fázisait, a műszaki berendezések szerelését, és az átadás előtti pillanatokat. A megnyíló új létesítmény elnevezése körül az utóbbi hetekben folyó vita is eldől majd, s a nézők, az utasok folytathatják, miszerint Metro, vagy földalatti? Valószínű, hogy a Metro fog meghonosodni a köznyelvben, mivel egyrészt évek óta ez szerepelt az összes földalattiról szóló híradásban. másrészt pedig rö- vidébb, mint a „földalatti” szó, s a gyakorlat majd mindig a rövidebbet honosítja meg két lehetőség közül.

HriO. március 28., szombat

CARTOUCHE 1

(Szombat, 16.10)

Francia film. 1963. tavaszán — az első nagy romantikus filmdömping idején — mutatták be a XVIII. századi rablóvezérről szóló ka- lamdfilmet, amelynek főszerepeit Jean-Paul Belmondó és Claudia Cardinale alakítják. Természetesen a rablóvezér — amánt az egy jobb rablóvezérhez illik —, a gazdagok ellensége és a szegények jótevője. Ez elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a nézők szívükbe fogadják a főhőst. A szirupos betyárromantikát enyhíti a fordulatos, sokszor szellemes cselekmény, a parázs, csetepaték és az ifjú szíveket megdobogtató egyéb izgalmak.

KépcH Kalendárium |

(Vasárnap, 15.25)

A műsor első részében, Böjti szelek címmel az áprilisban gyakori erős szelek olcairól számolnak be a szakemberek, a lőrinci obszervatórium vizsgálatai alapján. A csillagászati részben dr. Kulin György, az Uránia Csillagvizsgáló igazgatója, a hónap egyik jól megfigyelhető bolygóját, a Jupitert mutatja be a nézőknek, s felhívja a figyelmet a most optimálisan megfigyelhető látnivalókra. Az orvosi rész szintén aktuális témát tárgyal: az influenzajárvány megszűntével feloldott kórházi látogatási tilalom kapcsán arról lesz szó, hogy milyen veszélyeket rejt magában a betegek számúra a kórházlátogatás. A szokásos Fotopályázat, valamint a Bélyegsarok után — amelyben ezúttal a II. világháborúval kapcsolatos szovjet bélyegek kerülnek bemutatásra — az 1945. áprilisában utoljára felszabadított magyar falut, Rédicset mutatja be egy r'iportfilm, végül a szobanövények tartásának néhány újszerű módjáról ad tájékoztatást a műsor.

A. Gy.

vadabb életveszélyt vállalva tud játszani. A fiatalkori számonkérő „Én”, aki mindent megálmodott a sarkok felfedezésétől a nagy drámák megírásáig, hetykén vitázik az íróval, akiből mégiscsak lett valaki, ha törpének is látszik gyerekkori elképzeléseinek hőséhez képest.

Fülledt zsúfoltságban rohamoznak itt, ebben a cirkuszban a képek és az ötletek. A néző hirtelen keresni is kezdi olvasói emlékei közt, hogy ezt hol és mikor olvashatta, hogyan is van itt, ez vagy az a szellemes mondat, de mert csak képeket lát és bíbelődni sem ér rá, hagyja elveszni a keresett poént. Ennek a lcavalkádnak egyik ragyogó betétje Szonja énekes-zenés pódium-műsora, vagy az a szatirikus képsor, ahogyan az író búcsúzik pesti környezetétől. Barátaitól? Ki tudja azt megmondani, hol végződik az igazi barátság és mi lép helyébe, amikor a veszély kopogtat Az újságíró-kollégák szívesen csináltak volna első oldalas nagy szenzációt, stílusosan nagy nekrológgal az agyoperáció után — telefonon és az operációval egy időben kértek tájékoztatást az Olivecrona által végrehajtott műtétről —, de mert a halál elmaradt, az első oldalon Karinthy mellett Mussolini agresszióját tálalták.

A film rendezői munkájáról az irodalom barátai is megállapíthatják, hogy ilyen tisztelettudó filmrendezés kevés akadt a magyar filmgyártásban az utóbbi esztendőkben. Révész György az Utazás a koponyám körül ürügyén a szatirikusán és kedvesen gúnyolódó, az ötleteket egymásra dobáló, a könnyelmű és nagyálmú Karinthyt tette élővé ezzel az alkotással. Azt az írót, akri nek az élete folytonos látás, kutatás és őszinteség. S nincs nagyobb merészség egy író esetében, az adott korban, a háborúra uszító Európában, mint őszintének lenni.

Az írót Latinovits Zoltán személyesíti meg. Láttuk őt már más filmekben, színpadon játszani, vagy verset mondani. Azt mindig tudomásul vettük, hogy az adott jellemet kitűnően formálta meg, az általa életre keltett szövegeket a lényegük szerint szólaltatta meg. Ez az igen jelentős alakítása azonban — éppen szűkszavúságánál fogva — elsősorban gesztusaiban él. Nyilván a rendezői instrukciók is közrejátszottak, de az író egyéniségének elővarázslása belülről történik, nem külsőségeiben. Ezért kitűnő ez az alakítás, amely egybefogja, harmonikus képpé olvasztja össze mindazt, amit a filmen látunk.

Ruttkay Éva jól érzékelteti azt a viszonyt, ami a férj és feleség között uralkodott Sinkovits Imre cirkuszigazgatója felvillanásokig van jelen, mégis ő az az ember, akit a legnagyobb fantomok egyikének rajzolt meg az író. Töröcsik Mari egészen új oldaláról és gazdag színekben mutatkozik be ebben a filmben. Major Tamás, Kállai Ferenc, Mensáros László, Pécsi Sándor és a többiek szerény szerepekben, de nagyvonalúan szolgálják a film mondanivalóját.

Illés György operatőri munkája a kezdeti zsúfoltság után elrendezi a látnivalókat és jól adagolja azokat. Ránki György zenéje szerves része ennek az utazásnak.

(farkas)

"GERENCSÉR AHMÓS ■ i

29.

— Tegnap óta eszedbe jutott valami? — kérdezte fé- lig-meddig szórakozottan. Weinhoffer lestrapált íróasztala mögött ült, tiszta papírlapok hevertek előtte, azokra firkálgatott japán töltőtollával. Mivel nem kapott választ kérdésére, kurtán a fogolyra dörrentett: — Süket vagy?

A zömök, kerekarcú költő sápadtan állt a veszedelmes körben. Rajta is egyenruha volt, viseltes honvédmundór, amiben Kisbodakon letartóztatták. Válasz nélkül hagyta a goromba kiáltást is.

— Kíváncsi lennék a pesti elvtársaidra — mélyült el ismét a rajzolgatásban Demeter. — Ki volt a kapcsolatod ?

. — önállóan működött a

csoportunk.

— Na ne kormozz, még időben mondom. Valamit azért mi is tudunk. Szóval, ki volt a pesti kapcsolatod?

Jogászhallgatóként hallott valamit a költő a nyomozói kihallgatások természetéről, de annyira nem volt felkészült, hogy bátran vállalhassa a kísérteties párbeszédet " Annyit mindenesetre

tudott, hogy a faggatásra kétféleképpen szabad csak válaszolnia: vagy tagadással, vagy hallgatással. Természetesen, kapcsolatban álltak a fővárosi antifasisztákkal, Bíró Ernő gondoskodott az összeköttetésről, ám a letartóztatásuk előtt már hetekkel nem találkoztak.

— Mondtam már tegnap is. -Nem volt semmiféle pesti kapcsolatom.

— Meséld be annak a kiskunmajsai nagynénikédnek. Utoljára kérdezem: melyik

bűnbandához tartoztatok? Az úgynevezett Békepárthoz, az úgynevezett Magyar Fronthoz, vagy az úgynevezett Márciusi Ifjúsághoz? *

— Egyikhez sem — válaszolt jámbor eltökéltséggel a költő.

Vinnyogva nyugtalankodott Faragó lábánál a farkaskutya. Gazdája megcibálta a pórázt, erre lehasalt a padlóra.

Demeter elősétált az íróasztal mögül. Megkerülte a foglyot, majd eléje állt.

— Egy bicskát kérek! — parancsolt Dobrai őrmesterre. A Gólem termetű tiszt- helyettes kinyitva nyújtotta át zsebkését A főhadnagy

A rossz

A panaszost megelőzte egy levél. Kérelem az iránt, hogy állami gondozásba vegyenek egy rossz fiút, aki szó- fogadatlan, rakoncátlan, folyton megszökik a szülői háztól. A szülők havi jövedelme eléri a 4000 forintot, ezért nem is anyagiak miatt kérelmezik az állami gondozásba vételt.

— Ez a fiú már a házasságunkat veszélyezteti... olvasható a levél egyik sorában.

A levél kézbesítése után néhány héttel panasznapra érkeznek a szülők. Egyszerre jönnek be, egymás szavába vágva mondják el a történetet:

— Az úgy volt, kérem, hogy Sanyi gimnáziumba került. Tudtuk, hogy van esze, ezért m'.r az elején elhatároztuk, hogy orvosi pályára küldjük. Néha, amikor kettesben maradtunk, olyan szép volt elképzelni, hogy Sanyi, a mi fiunk, egyszer majd jól kereső, fehér köpenyes orvos lesz. Sajnos, nem így történt. Az első gimnáziumot általános négyessel zárta. Mind a ketten biztattuk, kapcsoljon rá, tanuljon jobban. Így a második év végére már a jelesek közé küzdötte fel magát. Ezen a nyáron külön házi tanítót is fogadtunk mellé, aki a szünidő alatt pihe-, nés helyett, matematikából korrepetálta. Még az osztályfőnök is biztatott bennünket, hogyha így fog Sanyi tanulni, biztosan orvos lesz. A baj a harmadik osztályban történt, amikor érthetetlen okok miatt Sanyi félévkor visszaesett a tanulásban. Azt mondta, mindig fáj a feje és nem tud figyelni az órán. A lelkére próbáltunk beszélni, tanuljon jobban, szedje össze magát, mert így soha sem lesz belőle orvos. Falra hányt borsó volt minden szavunk. Egyszer összeesett az iskolában és a kórházba került idegösszeroppanással. Nem sokkal később, hogy elhagyta a kórházat, megszökött hazulról. Csak néhány napi keresés után került elő. Hol az egyik, hol a másik rokontól, akik végül is kétségbeesetten adtak hírt hollétéről. Durva lett és goromba, visszafeleselt, pénzt lopott és csavarogni kezdett. Amikor felelősségre vontuk, dühösen toporzékolt:

— Ti tettetek tönkre, mert azt akartátok, hogy mindenképpen orvos legyek.

Az asszony sírni kezd, a férfi átveszi tőle a szót és elcsukló hangon folytatja.

— Nem akartunk mi rosszat ennek a gyereknek soha sem, mindent megtettünk érte, célt állítottunk elé. Orvosnak lenni szép hivatás, nemes cselekedet és kis szerencsével még jövedelmező is lehet. Ezért figyelmeztettük, unszoltuk mindig a tanulásra. Az anyja gyakran hajnali négy órakor felkeltette, hogy tanuljon. Egyik nyáron biciklit is kapott a jó bizonyítványért, máskor ruhával, bélyegekkel és más egyéb módon jutalmaztuk az ötösöket. Semmi sem sikerült. Csavargó lett az egyetlen fiunkból. Nem hogy orvos, de úgy látszik, ember sem lesz már belőle. Ha néha hazavetödik, ordít, kiabál és tűrhetetlen hangon bánt bennünket, a szülőt okolja mindenért. Így nem marad más hátra, hogy kérjük, vegyék minél előbb állami gondozásba, mielőtt még feltartóztathatatlanul a züllés útjára lépne.

Elmentek a szülők, itt maradt az akta. A papír, amely egy szomorú sorsú fiúról, egy derékba tört életről szólt. A vizsgálódás lassacskán mindenre fényt derített, a szülők mérhetetlen kapzsiságára, nagyravágyására, de arra is, hogy idegösszeomlásig hajszolták a közepes tehetségű gyereket. Azt a fiút, akinek legfőbb vágya az volt, hogy tv-szerelő, vagy műszerész legyen. Ezt a vágyát ugyan soha nem merte elmondani a szülőknek, és lelke mélyén mindig irtózott a vértől és az orvosi pályától.

Elmentek a szülők, lefolyt a vizsgálat, az akta az asztalon hever. Állami gondozásba kellene venni a négyezer forintos jövedelmű család egyetlen fiát. Dönteni kell, mert sürget a határidő. A szülök türelmetlenül várják a választ. A választ, amely egyben vádirat lesz a felelőtlen, nagyravágyó szülőkről is.-.

j Szalay István

Németh László János, csak egy enyhe lökés kell még ahhoz, hogy az áll alatti lágy húsba szaladjon a késpenge. Fejét mind magasabbra emelte, mígnem nyaka teljesen hátra merevedett.

Elszánta magát a legrosz- szabbra is, akkor sem beszélhetett Volt igenis volt kapcsolatuk Kőbányával, a sörgyári pincékbe telepített repülőgép osztállyal, amelyet a bombázások miatt költöztettek a föld alá 1944. augusztusában.

— Mit tudsz a tévedésekről, a rossz fuvarlevelekről, meg a félrevezető csomagolásról? — lehelte rá a szavakat fagyasztó kedvességgel Demeter.

Átszakította a bőrt a bicska hegye. Csípőssé vált a fájdalom. Hátrább már nem szeghette a fejét a költő, így

hát ágaskodással próbálta enyhíteni a bicskahegy nyomását.

Demeter ismerős dolgokat kérdezett tőle. Amikor kiderült, a magyar és a német kormány közös határozata, hogy a bécsújhelyi és a cse- pelszigeti repülőgépgyárból, illetve a győri vagongyár repülőgép osztályából létrehozzák az arbeitsgemeindschaft- ot, vagyis a Munkaközösséget, megpróbáltak közbeavatkozni a munkások. A bátrabbak vállalták az együttműködést a József Attila Körrel, óvatosan bár, de hátráltatták a gépek Kőbányára szállítását és újólagos összeszerelését.

(Folytatjuk.)

Németh László János ádámcsutkája felé közelített a bicskaheggyel, szándékosan húzta az időt, majd erélyesen a honvédzublxmy gallérjának esett, fölfejtette az egyik, majd a másik zöld parolint. — Hazaárulókat nem illet meg a fegyvernemi jelzés. — Ezzel letépte és a sarokba hajította.

A cibálás megtántorította a költőt. Feszesebbre húzta magát és kihasználta az alkalmat, hogy közvetlen közelről égesse gyűlöletét a csendőrtiszt szemébe. Demeter tudomásul vette a megvetést, válaszul a költő álla alá támasztotta a bicska hegyét.

— Meddig szerétnél élni?

— Még nem gondolkoztam

rajta.

— Akkor azon szíveskedj gondolkozni, hogy mi közötök van Kőbányához?

— Semmi...

— Pedig jobban szeretnék építeni a memóriádra.

— Sajnálom...

— Na. Hátha eszedbe jut egy kis szabotázs.

Erősödött a bicskahegy nyomása, egyre kíméletlenebből fájt az a pont, ahová Demeter támasztotta. Erezte