Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-24 / 70. szám

Reh 8.20 8.33 11.00 11.35 12.20 12.30 13.45 14.00 14.36 15.09 16.05 16.18 17.20 18.00 18.28 19.25 19.55 21.03 22.20 23.20 0.10 KOSSUTH Nép! zene / Muszorgszkij: A szorocsinói vásár. Hároiníelvonásos opera Iskolarádió Két versenymű Ki nyer ma? Melódiákoktól Üj Georgikon Mesejáték Az Ifjúsági Rádió doku­mentumműsora Rádióiskola Olasz dalok A Szmolnij folyosói Lemezek közt válogatva Mi közöm hozzá? Könnyűzenei híradó A Szabó család Zenés est Kilátó Hangverseny Népi zene Két kórusmű PETŐFI Í.05 Vivaldi-müvelc 8.39 Táncdalok 910 Kiváncsiak Klubja 11.45 Versek 12.00 Zenekari muzsika 13.03 Törvénykönyv 13.20 Áriák 14.00 Kettőtől — háti? ... 18.10 Földes Andor zongorázik 18.42 Riportmflsor 19.20 Beethoven zongorás triő 21.00 Az 1969-es sopoti dal- fesztivál 21.30 Gondolatok filmekről 21.45 Verbunkosok 22.20 Nomád népek vándorlása 22.30 Operettrészletek 23.15 Schönberg-müvek MAGYAR 9.00 ITV 17.58 Hírek 18.05 Mit szólsz hozzá, tízen, túli? 18.35 Esti mese 18.45 Család és társadalom 19.05 L. Bernstein a muzsikáról 20.00 Tv-híradó 20.20 Don Quijote, vagy Don Quijjpte? (Tv-játék) 21.45 Tv-iVhradó 22.05 Csehszlovákia—Svéd­ország jégkorong VB POZSONYI 9.40 Lenin Lengyelországban 15.00 Slovan Bratislava— Sparta Praha I. o. labda­rúgó-mérkőzés 2í).0Ö Tv-hiradó 19.30 Csehszlovákia—Svéd­ország jégkorong VB 22.00 Tv-híradó *■— ....... ­\ fl!i*± I k EGRI VÖRÖS CSILLAG: ' (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. Szemtől szembe EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. Mint a bagoly nappal GYÖNGYÖSI PUSKIN: Fehér apácák titka GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Feldobott kő (Évfordulói filmhetek) HATVANI VÖRÖS CSILLAG: A nagy medve fiai HATVANI KOSSUTH: Kalandor csődje (Dupla hely áraki) HEVES: Fehér farkasok FÜZESABONY: A Lanfieri kolónia ÜGYELET Egerben: 19 órától szerda reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinzsky utcai rendelőben. (Telefpn: 11-10.) Kendelés gyermekek részére is. JüáRmm Milyen i«SSs a papírpénz, a játékkártya, a névjegy, az étlap, a házassági hirdetés, a postai levelezőlap? tékkártya is. Majdnem egy időben tűnt fel Kínában és Indiában. Tulajdonképpen jelképes hadijáték volt, val­lásos színezettel; az indiai kártya tíz színe Visnu tiz megjelenési formáját szimbo­lizálta. Európában való fel­bukkanásának az időpontja bizonytalan; valószínű, hogy a kínai kártyát a mongol bé- törés hozta magával, az in­diai pedig arab—mór közve­títéssel került Spanyolor­szágba, ahonnan Olaszország­ba került, majd egész Euró­pát meghódította. Az iroda­lomban már a XIV. század­ban van nyoma, s tudunk ró­la, hogy Jacquemin Grin- gonneur 1392-ben már VI. Károly francia királynak festett kártyákat. + A névjegy múltja is szá­zadokra nyúlik vissza. Az a feltevés, hogy Perzsiából származik, az újabb kutatá­sok következtében megdőlt. A mai névjegyhez hasonló kártyákat először Velence gazdag kereskedő-arisztokra­tái használták a XIII. szá­zadban. Velencéből egész Olaszországban elterjedt, s alakja közben egyre kiseb­bedéit. A díszes kivitelű név­jegyeknek Franciaország volt a hazája, ahol a barokk, a rokokó, majd XIV. Lajos ko­herceg a Regensburgban megtartott országgyűlés be- végeztével az összegyűlt elő­kelőségeket ebédre hívta meg, amelyen hatvanféle étel szerepelt. Persze sem Henriknek, sem a vendégek­nek nem volt olyan feneket­len gyomra, hogy az elkészí­tett ételeket mind megkóstol­ják. A konyhamester azon­ban hosszú jegyzéket adott át a hercegnek az elkészített ételekről, aki előhúzással je­lölte meg azokat, amelyekre gusztusa támadt. Haug mont- forti gróf, aki asztalszom­szédja volt, kíváncsian kér­dezte, hogy mit tanulmányoz azon a hosszú cédulán? A herceg mosolyogva nyújtotta át az írást, mondván: ez azoknak az ételeknek a jegy­zéke, amelyeket a szakácsok az ebédre elkészítettek. A grófnak és a többi vendég­nek annyira megtetszett az ötlet, hogy az étlap hamaro­san népszerű lett, s ettől kezdve alig volt elképzelhe­tő komoly lakoma étlap nél­kül. Alig később a vendég- fogadók is átvették, s ma már mindenütt napi szükség­letet elégít ki. + Ha az ember napjainkban kezébe veszi az újságot, az apróhirdetések között mindig KÖNYVSZEMLE Három kiadó - öt újdonság Oriáskagyló az idei napszemüveg-divat Az OFOTÉRT a napokban mutatta be az idei napszemüveg­újdonságait. Az idén a hatalmas kagyló alakú forma a divat. Változatos formákban mintegy 700 ezer darab napszemüveget hoz forgalomba az OFOTÉRT. (MTI foto — Kácsor László felv.) A papírpénz, mielőtt Euró­pában megjelent volna, Kí­nában már közel ezer éves múltra tekinthetett vissza. Ezen annál inkább sem cso­dálkozhatunk, hisz a papír is kínai találmány. A papír­pénz létezéséről először Mar­co Polo útleírásából értesül­hettek az európai olvasók. Sokáig az a tévhit volt a köz­tudatban, hogy a mongolok honosították meg Kínában is és Perzsiában is, ez utóbbi országban djaon néven is­merték, amely a kínai tshao szóból ered. Az újabb kuta­tások azonban bebizonyítot­ták, hogy a kínaiak már a Sung dinasztia alatt, tehát a mongol uralom előtt is is­merték a papírpénzt. Kia- Szü-Tao miniszter 1264-ben a régi papírpénzek helyett újakat bocsátott ki, Thai- Csu, a Sung dinasztia meg­alapítója pedig megengedte, hogy a kereskedők ezüst ér­tékeiket és áruikat a császári kincstárba helyezhessék le­tétbe, amelyről papírszelvé­nyeket, piau-csiau-t kaptak, s ez pénz gyanánt szerepelt. + Keletről származott a já­Nem halványuló múlt — A fiziológus kalauzol A rejtegetett bőségszaru rának stílusjegyeit hordták magukon. A neveket pász­torjelenetek, gyermekképek, találkozik házassági hirdeté­sekkel. Az első házassági hir­detés 1675. július 19-én je­Bár mindenből oly’ bősé­ges lenne a választék, mint könyvekből — sóhajt a re­cenzens, az asztalán halmo­zódó friss köteteket mére­getve. A szépirodalmon túl is gazdag a kínálat, nagy a csábítás. Mert ellenállhat-e az olvasó az olyasfajta cse­mege megízlelésének, mint az elmúlt negyedszázad hu­szonöt emlékezetes riport­ja? E csemegét a Kossuth Könyvkiadó kínálja, Éle­tünk tükörben címmel. A válogatást Nemes György végezte, értő, s szerencsés kézzel. Nem volt könnyű dolga. Maga írja az előszó­ban, hogy: tízezer riport kö­zül emelhetett ki egyet Si­került a valóban legjobbakat választani a betútengerből? A legjellemzőbbeket min­denesetre. Ami szembetűnő: bár a riportot a pillanat műfajaként tartják számon, a huszonöt írás ellentmond ennek. A bennük rögzítet­tek: nem halványuló múlt. Talán azért, mert az egyedi­ben az általánost is képesek voltak meglelni és fölmutat­ni. A szerzők között — s már ez is sokat elárul a kö­tet értékéről — találjuk Il­lés Bélát, Illyés Gyulát, Dé- ry Tibort, Váci Mihályt, Csák Gyulát, Örkény Ist­vánt, Ruffy Pétert, Bajor Nagy Ernőt, Katona Évát. Család-szimfónia Sajátos mű a Kossuth má­sik újdonsága is, Fülöp Já­nos Angyalföldi krónika cí­mű dokumentumregénye. Fö­lül egy malomgépész Po­zsonyban a Donau lapátke­rekes gőzösre; Rácz János feleségével együtt Pestre, a lehetőségek városába tart. 1865-öt írnak. A krónikás az ő nyomukba szegődik, s re­gényes elemekből, való té­nyekből komponálja meg a betűkkel írt család-szimfóni­át. Egy év, tíz, ötven, nyolc­van: á szimfónia tételei. 1945. nyaráig követhetjük nyomon a Rácz család sor­sát, s személyes sorsukon át az angyalföldi gyárak prole- ■ társeregét. Egyéni drámák és történelmi csomópontok vál­togatják egymást, fonódnak össze, miközben szemünk előtt formálódik a kopár puszta Angyalfölddé, gyár­várossá, forradalmi harcok színhelyévé. Sajátos vállalkozás a Kos­suth harmadik újdonsága I« csak másként, mint az elő­ző kettő. Sajátos, mert: út- örő vállalkozás. A Műnk" agyi Minisztérium szerző munkaközössége által írt Munkaszervezésről vezetők­nek című kézikönyvhöz ha­sonlót hazánkban még nem jelentettek meg. A mű a gazdasági élet eddig rejtve maradt bőségszarujára veti a fölfedezés és fölfedeztetés villanófényét. A munkaszer­vezés hatalmas tartalékok fölszabadítójává lehet, ' ha: értik és alkalmazzák. Mi ta­gadás, ezen a területen sok még a tennivaló, s a kötet szerzői tudományos megala­pozottsággal tárgyalva a kü­lönböző témaköröket — így az emberi tényezők szerepét a munkaszervezésben, a munka- és időelemzést, az anyagi ösztönzést és "munka- minősítést — a cselekvés helyes irányának ideglelésé­hez adnak segítséget Üzenetek az agynak Mindig öröm, ha egy tu­dós ismeretterjesztésre vál­lalkozik. Most különösen az, mert Ádám György fizioló­gus professzor maradéktala­nul megoldotta a vállalta­kat, sem a tudományos igé­nyességből, sem a népsze­rűbb forma követelményéből nem engedve. Érzékelés, tu­dat, emlékezés című könyve, mely a Medicina Könyvki­adó gondozásában jelent meg, titokzatos birodalomba kalauzolja el az olvasót. Az emberi agy bonyolult biofi­zikai és biokémiai működé­sét vizsgálja, az álomtól egészen a tanulásig, a tuda­tos és tudattalan folyamato­kig. Alvás közben miért vál­toznak az álomlátásos idő­szakok az álom nélküliek­kel? Miként plántálható át az emlékezés — a „tudás” — tanított és tanítatlan ál­latok között? Miért hiszi anyjának a kiskacsa a gépet — ilyen és hasonló kérdé­sek kapcsán világit rá a professzor az agykutatás ér­telmére, s eredményeire. A század sportjaként tart­ják számon a júdót, azaz a cselgáncsot, s tagadhatatlan: gyorsan nőtt népszerűsége. Ez indokolta, hogy a Sport Kiadó Galla Ferenc kézi­könyvét — Cselgáncs és ön­védelem címmel — megje­lentesse. A könyvet az oktatók éppúgy haszonnal for­gathatják, mint e nemes sport iránt érdeklődők. M. O. tájképek, antik romok, vá­rosképek, allegóriák vették körül, rézmetszéssel készül­tek, s a korabeli grafika be­cses termékei. A múlt szá­zad közepén a névjegy ké­szítésénél a rézmetszet sze­repét a litográfia vette át, de hamarosan feltűntek a nyom­tatott és dombornyomású névjegyek is. A század ele­jén ismét megkísérelték a dí­szes névjegyek feltámasztá­sát, de nem sok sikerrel. A mai névjegy szolid kiállítású, kartonra nyomott nyomtat­vány, amelynek jó kivitelét a szép betűtípus és a gondos nyomás biztosítja. + Az étlap, a leghasznosabb nyomtatványok egyike, s a vendéglátóiparnak nélkülöz­hetetlen eszköze. A napi szükségletet kielégítő volta mellett művelődéstörténeti jelentősége sem lebecsülendő. Az első étlap Henrik bra- unschweigi herceg nevéhez fűződik, aki maga is nagy ínyenc volt. 1489-ben Henrik lent meg a „Collection for Improvement of Hausbandry and Trade” című angol lap­ban: két házasulandó férfi közölte ez irányú szándékát a lap olvasóival. Németor­szágban 1738-ban egy bátor nő adta fel az első házassági hirdetést az alábbi szöveg­gel: „Egy tisztességes nő sze­rény öröksógi ügyének elin­tézésére jó doktort vagy ügyvédet keres, akihez kész feleségül menni, ha ügyét kellően a szívén fogja visel­ni”. Lám, a nők már akkor is előnyben részesítették a diplomás férjjelölteket! + Egy közhasználatú nyom­tatvány — a postai levelező­lap — feltalálása a magyarok nevéhez fűződik. A magyar posta 1869-ben hozta forga­lomba a postai levelezőlapot, amelyre nem kellett bélyeget ragasztani, mert az nyom­tatásban már rajta volt. Megjelenése után csakhamar elterjedt az egész világon. Galambos Ferenc Nyári előzetes Csodálatos hajnalra ébred­tem, itt a nyár. Igaz, csak vá­rosi nyár, de azért nyár. Megnéztem az órám, ponto­san negyed ötöt mutatott, ne­gyedóra még és megszólal a rádió. Biztos, ők is mondanak majd valami kedveset, vala­mi jót, talán olyasmit: „Ked­ves hallgatóim, mint észre tetszettek venni, itt van a nyár! Süt a nap és június 21-e van! Itt a nyár! Igaz, hogy tegnap is sütött a nap, sőt azelőtt is sütött hetedma­gával, de az nem. volt az igazi, a hivatalos! Az csupán házasság előtti előleg volt a szerelemből. Ma, pontosan ma kezdődik a frigy, ma van a hivatalos nász, amely tart holtiglan, lombhullásig ...” , És elképzeltem még, hogy azt is mondják: „Csodálatos az élet, tessek szépen szeret­ni egymást, emberek. Lát­játok, milyen kék a levegő, milyen zöld a fű? És a na­pocska? És a madárfütty? Tessék velük együtt fütyül­ni .. Kiálltam a teraszra, aztán elfogott a mámor, leszalad­tam a zöld fűbe, bele a kul- túrparkba és ifjonti hévvel téptem a harmatos vidágot. Egy öllel felvittem és szét­szórtam a szobánkban. Be­kapcsoltam a rádiót, Dobos Attila a boldogságtól ordított és fütyültem és megcsókol­tam gyermekeimet. A felesé­gemmel haragban voltunk, de néki is azonnal megbocsátot­tam tegnap esti bűnömet. Hajába tűztem egy szép vö­rös rózsát, mert a vörös ró­zsa reggel is rózsa ... Dúdoí- gattam, boldog volt minden­ki és fütyült, dalolt kicsiny családom. A fürdőkádba vizet enged­tem, fiam gitárral kísérte munkámat. A vízbe fürdősót és rózsaszirmokat szórtam, azután kimentem a konyhá­ba reggelit készíteni. Megte­rítettem, dalolva ettünk és gyakran, minden ok nélkül felkacagtunk. Később elmo­sogattam és még háromszor készítettem fenyősós fürdő­vizet. Segítettem mindenkinek az öltözködésnél, cipőjüket, mint Mikuláskor ők, most én fé­nyesítettem ki és katonás sorrendbe raktam. Nőm — ó, örök elégedetlenség! — meg­kérdezte: „Nem lehetne-e mindig június 21-e a naptár­ban?” Nem volt valami okos fickó az a VII. Gergely. Min­denféle szürke szerdákat is, februárokat, meg októbere­ket is beszerkesztett a nap­tárba! De ha az nem megy, hogy mindig június 21. le­gyen, akltor is volna egyke­rése: holnapra kér a mai nap­ból egy repetát. — Kis csacska — mondtam neki és elindultunk, együtt az egész család, ki az életbe. A házmester a kapu alatt rászólt a gyerekekre, hogy ne szemeteljenek. Mosolyogva megpaskoltam az arcát: — Nono, kisöreg, hát nem tudja? Itt a nyár! Nyitni- kékí nyitnikék — mondtuk tavasszal, de odasüssön, most már nyitva van. Nézze — mutattam fel az égre —, mennyire eltátotta a száját a jó öreg nap. Bámult az Öreg fölfelé és ahogy ő is eltátotta a száját, otthagytam. Az utcán kétszáz, derékig meztelen, csokoládébarna kiskatona építette a világot. Barna testük mindmegannyi szép, élő virág. Virítottak a kék-zöld természetben, egy- gyé olvadva azzal. Ritmiku­san hajladoztak, kötélizmok duzzadtak, erős fiatal férfi- testük a legszebb attrakciót, a munkát végezte. Vidámak voltak ők is, fütyültek, dalol­tak és egészséges pillantáso­kat vetettek az arra járó nőkre. Délig bírtam a nyarat. Ak­kor fölhívtam a feleségemet és mindketten töredelmesen beváltottuk, hogy ami sok, az sok. Nem lehet ezt a dög- lesztő hőséget kibírni, in­kább százszor a tél! Az igen, akkor szaga van a levegő­nek! És íze, mindennek íze! Emlékszel, a Mátrában és a cseheknél a Tátrában? De most, még a fagylalt is rom­lott és olvadt az aszfalt. És égő kazán minden pesti ház. És izzadnak, nyögnek az em­berek, pocsék ez a városi nyár. A telefonos kisasszony is megszólalt. — Meddig kívánnak cse­vegni még? Más is szeretne beszélni kérem. És miért szidják a nyarat, hiszen annyira vártuk, sóvárog­tuk ... És most itt a nyár! Letelt a három perc, ké­rem ... — szavaiból, hangjá­ból áradt a fülledt meleggel és az egész emberiséggel szembeni feneketlen gyűlö­let. Megértettem őt. Este ott­hon megpaskoltam a házmes- tes arcát és azt mondtam ne­ki: — No lám, kisöreg, milyen jó, hogy este lett, hűvös lett. Nem locsolhatnám meg a kertet maga helyett? Suha Andor 1970, március 34., ked-if

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents