Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-20 / 67. szám
lSgyefértés “=» g'ondokual Hl;; ,1' . : e=reí I első közös tavasza Hóba ütközne az eke, fagyott földre peregne a mák és a borsó, ha vetni akarnának a megye „felvégén", a nemrég egyesült Szentdomonkos, Tamalelesz, Bükk- szenterzésbet és Fedémes szövetkezeti földjein. — Mennyire itt lenne pedig az ideje. így is két hetet késünk — panaszkodik Sike Ágoston, az egyesült közös gazdaságok elnöke. Neki talán jól is jött ez a hosszú ’tél, mert látogatásunkkor diplomamunkája készítésében zavartuk meg. A téma... kissé bonyolult; a gazdasági épületek helyes légellátása, ha jól bogoztam ki a hosszú kacifántos címből — Ezzel már csak megtennék ... már gépeljük. De ... — De... ? — A négy falu együttes munkájának megszervezése annál nehezebb. Gépeket is venni kellene, építkezni is ... de hitelt még nem kaptunk, saját erőből pedig nem futja— Olyan szerény „hozománnyal” történt az egyesülés? — Aki ismeri ezt a vidéket, nem csodálkozik azon, hogy nehéz a gazdálkodás az ilyen szétszórt, hegyi földeken. Ami pedig a „hozományt” illeti... jellemző példa rá, hogy az egyesült gazdaságokban mindössze öt vizsgázott pótkocsi volt és a gépek elhasználtsági foka elérte a hatvan százalékot. Maradt még egy félbemaradt istálló, amelynek felépítése tmajd félmilióba kerül. — Aztán a tervekről beszél az elnök. — Szeretnénk rendbe hozni a volt Kovách-féle gőzmalmot valami jól jövedelmező melléküzemágnak, az alsó szintjét pedig gépjavító műhelynek. De hát a pénz ... — Nem tudtak megfelelő indulási alapot képezni? — Egy kis tartalék azért összejött, de a kiadások még jobban ... Műtrágyát vettünk huszonöt vagonnal, csak alkatrészekre 180 ezer forintot fizettünk ki az idén. A tagoknak, alkalmazottaknak is fizetni kellett és sikerült egy traktort is vásárolnunk. Persze még négy kellene, hogy a szántással, egyéb munkával megbirkózhassunk. Az elnök sorolja, mi mindenre kellene még pénz ezen a tavaszon. Végül is nem hagy nyugodni a kérdés: vajon mekkora hitelért folyamodott a négy falu határát művelő Egyetértés Tsz tagsága, vezetősége, hogy ilyen nehezen juthatnak hozzá? — Hárommillió volt az eredeti összeg, de hamar lementünk két és fél millióra. Ebből sem kaptunk még egy fillért sem. Most „versenyeztetik” a hitelkérelmünket, vagyis összevetik a többiek ajánlatával és ha azok kedvezőbbek ... — ... és ha azok kedvezőbbek? Arra még gondolni sem merünk. Minden tervünk kútba esik, pedig nagyon gondosan állítottuk össze és szerényen. Mindenképpen kellenek a gépek, mert ezer hold most is a felszántatlan terület és a környékbeli szövetkezetek sem nagyon tudnak segíteni. Pótkocsik is kellenének... sok a szállítani való, fa, mész, műtrágya, vetőmag stb. A tanyákra is ráférne egy kis tatarozás, a melléküzemágat is fejleszteni kellene ... Sok minden kellene ..., de hitel nélkül nemigen sikerül jó kezdetet biztosítani, hiába az egyesült erő, a vezetők, a tagság szorgalma, többet akarása. A lelesziek, fedémesiek, domonkosiak és erzsébetiek azért fogtak össze, hogy jövő nélküli apró gazdaságaikat egyesítve, valóban nagyüzemi szinten művelhessék a dombos, erdős felvidéket. így adtak össze majd háromezer hold szántót, 1389 hold legelőt, háromezer holdnál több erdőt, majd hatszáz hold rétet, meg némi gyümölcsöst, A télen félezer szövetkezeti gazda mondotta ki az igent az egyesülésre és fogott hozzá most már a nagyobb közösségben a munkához, mégpedig úgy — mint mondotGORKlJi LENINRŐL *— Tavaszi szél vizet áraszt. (Korcsog Ernő felvételei A felszabadulási jubileum köszöntésére: Kétmilliós ötletcsokor a mátraalji bányászoktól XI. Szokatlan és furcsa látvány volt a Gorkij-parkban sétáló Lenin — hiszen alakjával annyira összeforrott annak az embernek a, képe, aki a hosszú tanácskozóasztal végén üi. s éles, villogó kormányosszemével mosolyogva, okosan, ügyesen vezeti elvtársainak vitáit, vagy az emelvényen állva, fejét hátravetve az elnémult tömeg, az igazságot éhező emberek mohó szemébe szórja szabatos, világos szavait. Ezek a szavak mindig az acélforgács hideg csillogására emlékeztettek. Mögülük művészien csiszolt, csodálatos egyszerűséggel bukkant elő az igazság. Természetéhez hozzátartozott a szenvedélyesség, ám ez nem a játékos haszonleső szenvedélye volt, hanem Leninnék azt a kivételes lelki frisséségét mutatta, amely csak az emberben van meg, aki rendíthetetlenül hisz tulajdon elhivatottságában, aki sokoldalúan és mélységesen érzékeli a külvilággal való kapcsolatát, s hiánytalanul megértette a kaotikus világban neki jutó szerepet: a káosz ellenségének szerepét. Ugyanolyan élvezettel tudott sakkozni, mint amilyennel A divat történetét nézegette, óraszámra vitatkozott partnerével, horgászott, Capri déli naptól átizzott, köves ösvényein sétált, a rekettye aranysárga virágaiban és a halászok szurtos gyerekeiben gyönyörködött. Este pedig Oroszországról, a faluról szóló elbeszéléseket hallgatta, irigyen sóhajtozott: — Milyen kevéssé ismerem Olaszországot! Szimbirszk, Kazany, Pétervár, a száműzetés, s ez majdnem minden! Szerette a tréfát, és egész testével tudott nevetni, néha valóban „gurult” a kacagástól, még a könnye is kicsordult. Jellegzetes rövid indulatszavának, a .,hm-hm"-nek végtelen skálájú árnyalatot tudott adni, a maró gúnytól az óvatos kételkedésig, s e „hm-hm”-ből gyakran csendült ki az az okos humor, amely az élet ördögi ostobaságait kitűnően ismerő, éles látású ember tulajdonsága. A Szókratész-koponyájú és éles látású, tömzsi, izmos Lenin nemegyszer furcsa s kissé mulatságos pózba vágta magát: fejét hátraszegte éo vállára hajtotta, ujjait valahová a hóna alá, a mellényébe dugta. Volt ebben a tartásában valami bámulatosan kedves és mulatságos, valami győzelmesen kakaskodó, s ilyenkor egész valója örömtől sugárzott, e gyarló világ nagy gyermeke volt, remek ember, akinek fel kellett áldoznia önmagát az ellenségeskedéseknek és gyűlöletnek, hogy valóra váljék a szeretet műve. 1918-ig, a Lenin ellen elkövetett alávaló és förtelmes ták —, hogy tudják mit, miért és mikor és mennyiért kell tenniük. Közös akarattal nem kis fába vágták fejszéjüket. A négy falu határában a tavalyi tizenkilenc milliós értékű termény, fa, jószág helyett az idén huszonhatmillió értékűt szeretnének termelni, kevesebb költséggel, hiszen az egyesülés ezt a lehetőséget is megadta. Máris összevonták a gépműhelyt, átcsoportositot- ták az állatokat, szervezettebb lett a traktorok, gépkocsik munkája, s ezek haszna csak százezrekben mérhető. Mégis úgy vélik, egyedü! az ö igyekezetük, erejük kevés a jó induláshoz. Ezért kérték a legszükségesebb gépekre és építkezésre hitelt, és remélték a kezdőknek járó megkülönböztetett segítséget. Nos, ez még egyelőre vára: magára ... remélhetőleg nem sokáig. Az első közös tavasz mindettől függetlenül rég várt vendége a négy hegyvidéki szövetkezet tagságának, s minden előkészületet megtettek illő fogadására. A vezetőség is „együtt van”. Sike Ágoston elnök segítő; a két volt elnök, Tóth Péter és Vincze Kázmér, egy- egy főágazatot irányítanak, Pálinkás László pedig az állattenyésztést vette kézbe. Sípos Károly a kommunisták bizalmából lett nemrég a szövetkezet párttitkára, előtte a falu vb-elnöke volt. A más-más faluból származó vezetőket egyetlen alapelv tartja össze, amely biztosítéka lehet a szövetkezét boldogulásának: az eseményeket nem nézni, hanem irányítani kell... jól irányítani. Március végéig minden szövetkezeti taggal megállapodik a vezetőség, hogy k: mennyi kapálni-, aratniva- lót vállal, nehogy gond legyen a növényápolással, aratással. A vetőmagot előkészítették, a gépeket kijavították, jöhetne a jó idő, hogy egyetértésben nekiláthassanak a szántásnak, vetésnek. Kovács Endre gyilkosság! kísérletekig Oroszországban nem találkoztam vele, sőt, még miesz- sziről sem láttam. Akkor látogattam meg. amikor még alig volt ura kezóneik, és alig bírta mozgatni átlőtt nyakát. Felháborodásomra válaszolva, kelletlenül, mintha valami unalmas dologról beszélne, ezt mondta: — Verekszenek. Mit tegyünk? Mindenki úgy cselekszik, ahogy tud. Találkozásunk nagyon baráti volt, de persze a nyájas Lenin átható, éles tekintete leplezetlen sajnálkozással nézett rám, az „eltévelyedett- re”. Néhány perc múlva szem- vedélyesen mondta: — Aki nincs velünk, az ellenünk van. A történelemtől független ember: merő fantázia. Ha feltételezzük is, hogy valamikor eltek ilyen emberek, most nincsenek, nem lehetnek. Senkinek sem kellenek. Mind egy szálig belesodródták az élet forgatagába, s a valóság úgy ossze- bonyolódott, mint még soha. Azt mondja, hogy túlságosan leegyszerűsítem az életet? S hogy ez a leegyszerűsítés a kultúra pusztulásával fenyeget, mi? S a jellegzetesen gúnyos „Hm-hm”... Éles tekintete még élesebbé válik. Lehalkított hangon folytatja: — Nos, maga szerint a sok milliónyi munkás muzsik nem fenyegeti a kultúrát, Villanás Mena fc »Syass régem volt. A képernyő kivilágosodott és mi idegenül néztük a kissé titokzatos világot. A tükörsima jégre kikorcsolyáztak a világnagyságok, és az új varázsa hatalmába kerített. Figyeltük, ahogy a kiöregedett profi Don Fletcher centiméteres helyen vállmozgásával három játékost négyfelé ug- raszt a korong elől, Majorov villanásszerűen bcsűvit a kapu mögé... és ehhez a káp- rázathoz a vakító palánkon a mammutvállalatok idegen feliratú reklámai adtak alaptónust. Minden akció közben megakadt a szem a Piz Búin. Telefunken, SAAB feliratokon. Don Fletcher már nincs a jégen, de az arcok ismerősek. Konoyalaenko, Dzurilla, a rohanás ugyanolyan mint akkor, az idegen nevek ott vannak a palápkon. Suhan a korong, követi a szem: Piz Búin, Telefunken, SAAB, Elektrolux. Megakad a szemem. Elektrolux. Igen, ezek mi vagyunk, az Elektrolux a mienk. És rögtön megszokja a szsm és állandóan visszavándorol rá a rohanó, gyorsuló tempó közepette. A mammutvállalatok reklámai méltó aláfestést adnak a palánk melletti heroikus küzdelemhez. Piz Búin, Telefunken, SAAB, Elektrolux. Benne vagyunk a küzdelemben. •=~szy— A Mátraalji Szénbányák nagyüzemi párt- és KISZ- bizottsága még a tavalyi őszön versenyt hirdetett a vállalat üzemeiben, központjában a gazdasági eredmények növeléséért. A hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját a korábbi időszakénál nagyobb takarékossággal, a termelés jobb szervezésével, különféle hasznosítható ötletekkel köszöntő versenyre 11 témakörből nevezhettek az érdeklődőik — a pályaművek értékével arányos pénzjutalmak reményében. Mint értesültünk: a felhívás meglehetősen élénk visszmi? Azt hiszi, az alkotmá- nyozó gyűlés megbirkózót, volna az anarchiájukkal! Maga, aki annyit lármázik a falu anarchiájáról, másoknál jobban meg kellene értse a mi munkánkat. Az orosz tömegeknek nagyon egyszerű, nagyon könnyen felfogható dolgot kell mutatnunk. A szovjetek és a kommunizmus pedig egyszerű dolog. — A munkások és az értelmiség szövetsége, ugye? Nem rossz dolog, nem bizony. Mondja meg az értelmiségnek, hogy jöjjön hozzánk. Hiszen maga szerint őszintén szolgálják az igazság érdekeit Hát akkor mi a baj? Fáradjanak hozzánk: hiszen mi magunkra vállaljuk a nép talpra állításának kolosszális munkáját, azt, hogy a világnak megmondjuk az élet teljes igazságát, a népeknek megmutassuk a rabságból, a nyomorból, s megaláztatásból az ember élethez vezető egyenes utat. Elnevette magát, és minden harag nélkül jegyezte meg: — Hát ezért kaptam én golyót az értelmiségtől. Amikor pedig a beszélgetés hőfoka a szokásosra mérséklődött, elkeseredetten és szomorúan mondta: — Hát azt vitatom én, hogy szükségünk van az értelmiségre? Hiszen maga látja, milyen ellenségesek velem szemben, milyen rosszul értelmezik a pillanat követelményeit. Es nem látják be, hogy nélkülünk erőtlenek, nem jutnak el a tömeghez. Az ő bűnük lesz, ha túl sok edényt törünk össze. (Folytatjuk) hangra talált a Mátraalji Szénbányák dolgozói között, a meghosszabbított pályázati időszakban összesen 38 elbírálható javaslat érkezett a vállalat központjába. A pályamunkák egyike-másika valósággal elérte a tanulmányok szintjét — közül tizennyolcat találtak megvalósításra alkalmasnak. Ezek mindegyikéből még az idei első félév folyamán valóság válik, forintokkal mérhető hasznot hoz a Mátraalji Szénbányáknak. Összességükben, minimálisan 1,5—2 millió forintos gazdasági javulást eredményezhetnek az idéh. A máris megvalósított, vagy kisebb-nagyobb segítséggel, közreműködéssel kivitelezhető javaslatok között számos említésre méltó pályamunka akad. Kétségkívül érdekesnek számit az az ötlet miszerint a petőfibányai gépüzem, 3000 tonnán felüli mennyiség esetében, az osz- lopgyártáshöz célszerű munkába állítani egy sajtolóvágó gépet. Használatával , mintegy harmadára csökkenhet a hengerelt áruk vágásá.... : " n ak ideje, s kilogrammon ként háromfilléres megtakarításra számíthatnak. Az ugyancsak petőfibányai vegyes üzemből küldött pá lyamunka hulladékfa-hasz- nosítással kapcsolatos. Év 200—270 ezer forintot ered- ményezhet, ha az eddig hulladékot, „lomot”, a TÜ ZÉP-nél „szabvány-gyújtós ként” hozzák forgalomba. A visontai Thorez Külfej- téses Bányaüzem két villa mos gépmestere, Mátravöl- gyi Attila és Oravecz István javaslátait I. díjra találták érdemesnek, mivel a gépel: összekapcsoit vezérlésével a villamosenergia- és szállítá si költségeket évente 500— 700ezer forinttal csökkentheti. Élénk érdeklődés kíséri máris Csépány Béla vezető, kotrómestert, Zsidai Gyula bányamester és Miklós János villamosmérnök, Barabás József és, Mészáros István bányamérnökök, valamint Daszkó Kálmán, Hársszegi Tibor javaslatait, amelyet mindegyikétől sokat várnak a Mátraalji Szénbányáknál. (9V-) Műanyag az élelmiszergazdaságban Jiést tartott a MÉM műszaki fejlesztési tanácsa Az élelmiszergazdaságban évente legalább hetvenezer tonnányi műanyagot lehetne felhasználni, kétszáz féle területen — mondotta dr. Gergely István, mezőgazdasági és. élelmezésügyi miniszterhelyettes a MÉM műszaki fejlesztési tanácsának csütörtöki ülésén, amelyen a műanyagok felhasználásának helyzetét és további lehetőségeit vitatták meg a szakemberek. A miniszterhelyettes rámutatott: a legnagyobb fejlődés a kertészeti termelésben várható, ahol a fóliaágyak, sátrak és alagutak alapterülete évente megkétszereződik. Az elmúlt évben különösen nagy jelentősége volt a műanyagfóliának; a kedvezőtlen, hideg tavasai időjárást bizonyos fokig ellensúlyozni lehetett a műanyag takarókkal. A műanyagok jól hasznosíthatók az öntözésnél is. Már elkészült a magyar mű anyag öntözőcső mintapéldánya, és a szakemberek remélik, hogy a következő években nagyobb mennyiséget használhatnak fel belőle. A tanácskozáson elhangzottak szerint egvre keresettebbek a műanyag tárolók, szálií tóládák és rekeszek, mert súlyuk csak negyede á fáénak, de nincs belőlük elegendő. Műanyagrekészből jelenleg mintegy 200 000-et használnak, az igény 1975-re 740 000, A gyors felfutást akadályozza hogy a rekeszeket és a ládákat importanyagból készítik, külföldről behozott gépekkel, s egyelőre nincs elesendő gyártási kapacitás. (MTI) /
