Népújság, 1970. március (21. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-17 / 64. szám

A nie«ie termőkéi — legyenek hozáíerhetőbhek! Nem ritkaság üzleteink­ben, hogy vásárlásunk során a „szűkebb hazánkból” is­mert üzem valamelyik ter­méke akad a kezünkbe. S meglehetősen gyakori az is, hogy a kiválasztott áru jó­kora út, nemegyszer izgal­mas „kirándulás” (itán ér­kezett a bolti piacra. Mert furcsa módon időközben va­lósággal gyakorlattá vált, hogy a termelő gyártmá­nyát elsősorban valamelyik távoli, rendszerint pesti cé­gen keresztül igyekszik ér­tékesíteni. így viszont még a jobbik eset, ha például az Egerben, Gyöngyösön vagy éppenséggel Hatvanban ké­szített termék a nagykeres­kedelmi vállalat közvetíté­sével visszajut ezekbe a vá­rosokba, s az itteni érdeklő­dők számára hozzáférhetővé válik. Gyakran azonban a Heves megyei termékekért idegenbe kell utazni. Mi az ok? Egy felmérés eredményei azt mutatják, hogy szövet­kezeteink készítményeinek általában 10—15 százaléka marad Heves megyében, a tanácsi iparunk üzemeiből kikerült gyártmányoknak pedig mindössze 3-7—6 száza­léka. Fölöttébb furcsa, de így van: a hatvani Házi- és Kézműipari Szövetkezet iga­zán ízléses, szép, s divatos ruháinak, kötöttáruinak ma- xiumum tizenketted része kerül boltjainkba, a salgó­tarjáni Pécskő Áruház pél­dául egymaga többet rendel mint egész megyénk. Megütközéssel tapasztal­juk lépten-nyomon e külö­nös eseteket. Csodálkozunk, s egyszersmind bosszanko­dunk: akkor, amikor gazda­ságirányítási rendszerünkben mód van a helyi, a közvet­len beszerzésre is, minden további nélkül kikapcsolha­tok a forgalomból az árakat csak drágító közvetítők — a megyei kereskedelem szinte csak a legritkábban él az "üjabb lehetőségekkel. .... Egyrészt valószínűleg azért, mert nem ismeri a megyei ■ipar teljes termelési skálá­ját, árukínálatát, másrészt idegenkedik a többnyire kis üzemektől, nem bízik telje­sen a termékek minőségé­ben. Végül, de ném utolsó­sorban pedig ugyan ha isme­ri is ezeket a gyártmányo­kat, ha elfogadhatónak is tartja valamennyit — egy­szerűen nem juthat hozzá­juk, mert a termelő üzem gyakran teljes kapacitását, vagy éppenséggel kapacitása nagy részét a „biztosabb” pesti, más megyebeli part­nernál, exportcégnél lekötöt­te. Érthető, ha a termelőszö­vetkezet, vállalat a „bizto­sabb” kapcsolatokat keresi: igyekszik nagyobb szériákat eladni, annak szállít, ame­lyik cég a gyártmányokat el­készültük után átveszi, elhe­lyezi, forgalmazza. Megyénk­ben, sajnos az üzemek és az üzletek, áruházak jobb együttműködését nagymér- tékben akadályozzák — több más mellett — a szűkös raktári viszonyok. Sok üz­letünk csak néhány darabos szállítmányt tud esetenként átvenni, ha pedig nagyobb tételért is fizet, az áru je­lentős részét gyakran a ter­melőnél kénytelen raktározni. Viszont általában a terme­lőüzemek munkaterületei is zsúfoltak, az el nem szállí­tott gyártmányok újabbak termelését teszik lehetetlen­né. Kényelem ? Ugyanekkor érthetetlen a termelőszövetkezetek, válla­latok kesergése, panaszkodá­sa érdeklődésen kívül ha­gyott áruikról, akkor, ami­kor azokat egyszerűen nem propagálják, esetleg általá­ban olyanok — amelyekre a megyében nincs különösebb szükség. A szövetkezeik, vállala­tok vajon miért nem iga­zodnak jobban a keresletek­hez, miért nem veszik észre, hogy például napjainkban is legalább 30—40 féle hiány­cikket emlegetnek boltja­ink .. ? A termelők miért várják tétlenül a kereskedők közeledését? És fordítva: a kereskedelem miért kényel- meskedik, miért nem érdek­lődik jobban az üzemek gyártmányskálája iránt? Csakis kölcsönös munká­val, szoros együttműködés mellett javulhat a helyzet. S a lakosság jobb ellátásában csakis a helyi kisiparra, ke­reskedelemre számíthatunk elsősorban, hiszen ktsz-eink, tanácsi vállalataink sajátos­ságaiknál fogva rugalma­sabban alklmazkodhatnak a változó piachoz, a vásárlók igényeihez, egyedül a közvet­len vásárlással nyílik mód az árak csökkentésére. Uj utakon Az elmúlt hét végén a he­lyi ipar és a kereskedelem szakembereinek egri tanács­kozását is a kapcsolatok ja­vítása érdekében rendezték. Az említettek és a hozzájuk hasonló tapasztalatok, gon­dok kerültek előtérbe, s — ha még mindig nem is teljes élénkséggel — a megoldást keresték. Jólesett hallani, hogy a két fél közeledésére már történtek biztató lépé­sek. A kölcsönös érdekek fi­gyelembevételével egyes ke­reskedelmi vállalatok az ál­taluk kívánt gyártmányok ké­szítéséhez anyagot, korszerű gépeket biztosítanak, másutt a termelő üzem vállalkozik saját készítményeinek szállí­tására is, s akadnak üzletek, áruházak, amelyek a felkí­nált árukat akár reprezenta­tív körülmények között is bemutatják, velük piackuta­tást végeznek, s a legkere­settebbeket azonnal megren­delik. A továbbiakban — mint ezt ígérték a tanácskozás résztvevői —, értesítik egjr- mást kihasználatlan, vagy éppenséggel rejtett kapacitá­saikról, ha már többnyire ki is alakult mindenütt az idei termelési program, vállal­koznak újabb megrendelések teljesítésére. Az Észak-magyarországi Textil Nagykereskedelmi Vállalat után a Heves me­gyei Iparcikk Kiskereskedel­mi Vállalat is nagyobb vá­sárlásokat jelzett. Az ÁFÉSZ-ek üzleteibe, áruhá­zaiba máris egyre több he­lyi termék kerül. Ha ez a fo­lyamat tartós lesz, ha a part­neri együttműködés még szorosabbá válik, remélhető­en kevesebb lesz a bosszú­ságunk, nem kell példán’ protekció ahhoz, hogy a fü­zesabonyi korcsolyacipőhöz, egri gyermekheverőhöz hoz­zájussunk. S az említett hat­vani kötött ruhát sem keli — Pesten, vagy Salgótarján­ban megvásárolniuk a He­ves megyei embereknek! Gvónt fívula Tantárgy: a gépjárművezetés 600 tanuló a megyében — Oktatás „albérletben"' ■ Nem csak alapfokon... Eger utcáin egyre gyak­rabban láthatunk „T”-betűs autókat. Akkor is ott manő­vereztek a nagy forgalmú utcákon, amikor hótól, jégtől síkos volt a „pálya”, s most is róják fáradhatatlanul a vizsgaköröket, amikor a ve­zetés a száraz úton már biz­tonságosabb. A gyalogosok, gyakorlott vezetők együttér­ző mosollyal kísérik útju­kon. Hozzátartoznak az ut­cák forgatagához, úgy is, amikor leáll a motor és emiatt „dugó” keletkezik, s úgy is, mint a legudvaria­sabb gépjárművezetők, akik mindig szabad utat enged­nek a gyalogosoknak a „zeb­rán”, nem vétenek a KRESZ szabályai ellen ... Egyre többen szeretnének jogosítványhoz jutni Heves megyében is — az autóveze­tés divatossá vált. Sok az új autó, vezetni szeretne a fe­leség, a nagy fiú is a család­ban. Miként tudja kielégíte­ni az igényeket a KPM He­ves megyei Tanintézete? De­meter György, a tanintézet megyei vezetője válaszol: — Mintegy hatszázan ta­nulnak az egri, a gyöngyösi, a hatvani, a hevesi, a szil­vásváráéi és a recski tanfo­lyamokon, de további igény jelentkezik a megyeszékhe­lyen, Gyöngyösön, Parádsas- váron, Kiskörén és a megye több részében. Most fejező­dött be egy tanfolyamunk Kaiban. Néhány napon be­lül megkezdjük háromszáz újabb jelentkező oktatását. — Mindenki alapfokon kezdi? — Hét tanfolyamunkon kezdjük az oktatást a gép­járművezetés ábécéjénél ahol olyan jelentkezőkkel foglal­kozunk, akik kizárólag ma­gánhasználatú gépjármű ve­ket vezetnek a jövőben. Há­rom olyan tanfolyamunk van. ahol a részvevők a gép­kezelői ismereteket is elsa­játítják. Három tanfolya­munkra jogosítvánnyal ren­delkező hallgatók járnak, ök eddigi ismereteiket kívánták kiegészíteni úiabbakkal. Két tanfolyam felsőfokú kénzést ad. Részvevői a vizsgán mes­terlevéllel egyenértékű bi­zonyítványt kannak. Van pry géoiármfi-üevintéző tan­folyamunk. Most kozdődik három „D” járművezetői tanfolyam, amelyen autó­busz-vezetőket képezünk ki — Milyen feltételekkel rendelkeznek? — Több mint félszáz ok­tatót foglalkoztatunk. Vala­mennyien területük legkivá­lóbb ismerői. A tanintézet 30 óra gyakorlati vezetes je­lentős részét a vizsgapályái: töltik el, Ezzel magyarázha­tó, hogy olyan sok a ,,T’ - betűs gépkocsi Egér utcáin... — A KRESZ előírja a köz­lekedési lámpák működésé­nek ismeretét is. Hol oktat ják? Indulás előtti pillanatok. A tanuló minden mozdulatát vigyázza az oktató. tíz személy- és négy teher­gépkocsival rendelkezik. A gépkocsik reggel hat órától este tíz óráig, havonta 4000 —500 órát „futnak”. — Van kijelölt pálya? — A gépjárművezető-ok­tatás reformja megemelte a mércét a vizsgázók előtt. Egerben a legforgalmasabb utcákon vezet a vizsgapálya. Ez kötelező útvonal, ahol minden tekintetben próbára teszik a gépjárművezető-je­lölt felkészültségét. Az egri tanfolyamok részvevői itt gyakorolnak, de a megye -többi részében működő tan­folyamokról is bejárnak a tanulók Egerbe. A kötelező GORKIJ: LENINRŐL VIII. Részletesen kikérdezett a capri halászok életéről, ke­resetükről, a papok befolyá­sáról, az iskoláról; érdeklő­désének széles skáláján őszintén elcsodálkoztam. Amikor felhívták figyelmét, (hogy van itt egy pappesika, aki szegényparaszt fia, nyom­ban követelte, hogy gyűjt- sünk neki adatokat: milyen gyakran hajtják papneveldé­be gyermekeiket a parasztok, s vajon a parasztfiúk vissza­jönnek-e szülőfalujukba lel­kipásztorkodni. — Érti, ugye? Ha ez nem véletlen jelenség, akkor azt jelenti, hogy ez a Vatikán politikája. Ravasz politika! Nem tudok elképzelni más­valakit, aki ennyire magasan állt az /emberek fölött, és mégis távoltartotta magától az önhittség csábítását, és nem vesztette el az „egysze­rű emberek” iránti élénk ér­deklődését. Volt benne valami delejes­ség. Vonzotta a dolgozó em­berek szívét, rokbnszenvét. Nem beszélt olaszul, de a .capri halászok, akik már ta­lálkoztak Saljapinnal és1 más híres oroszokkal, valami megérzésből Lenint azonnal külön helyre sorolták. Ne­vetése megnyerő volt, annak az embernek a „szívéből jö- yő” nevetése, aki bár reme­kül észreveszi a suln emberi butaságot és az elme akro­batikus furfangjait, élvezni tudja az „egyszerű szívűek” gyermeki naivitását is. Egv öreg halász. Giovanni Spadaro, a'zt mondta róla: — Csak becsületes ember nevethet így. Lenin az égbolthoz hason­ló kék és áttetsző hullámo- '«mu csónakázva, az „ujjúval” tanult halat fogni: zsineggel, horgászbot nélkül. A halá­szok magyarázgatták neki, hogy akkor kell rátani, ami­kor ujja megérzi a zsineg remegését: — Cosi: drin-drin. Capisci? (így:... Érted?) Lenin nyomban felrántot­ta a halat, megmutatta és gyermeki lelkesedéssel, a va­dász szenvedélyével kiáltot- ta: — Ahá! Drin-drin! A halászok fülsiketítő, s ugyancsak gyerekesen jóked­vű hahotában törtek ki, és halásztársukat ígv nevezték el: „signor Drin-drirt!”. Elutazott, amazok pedig egyre kérdezgettek: — Hogv van signor Drin- drin? Nem csípi el, ugye, a cár? Nem em­lékszem, hogy Plehanov még Lenin előtt vagy után járt-e Capri- ban. A capri emigráns ko­lónia néhány tagja — Öli­ger író, a szocsi felkelés megszervezé­séért halálra ítélt Lorence- Metner, Pavel Vigdorcsik és azt ' hiszem, még ketten — beszélni akar­tak vele. Plebánov el­utasította őket. Joga volt hozzá: beteg volt, pihen­ni érkezett. Öliger és Lorenc azonban elmondták, hogy na­gyon sértő módon utasította el őket. Az ideges Öliger azt bizonygatta, hogy Plehanov valami olyasmit mondott, hogy „belefáradt a rengeteg emberbe, aki mind beszélni akar. de cselekedni nem tud.” Amikor nálam járt, va­lóban nem akart találkozni az ottani kolónia egyetlen tagjával sem. Vlagyimir II- jics mindenkivel találkozott. Plehanov semmiről sem kér­dezősködött, ő már mindent tudott, és ő maga mesélt. Oroszosán pazar tehetségű és európai műveltségű ember lévén, szerette fitogtatni ékes, szellemes beszédét, és nyilván éppen az elmésség kedvéért kegyetlenül éreztet­te külföldi és orosz elvtár­sainak fogyatékosságait. Ügy véltem, hogy elmésségei nem mindig sikerültek; csak a si­kerületlenek maradtak meg emlékezetemben: „a mérték­telenül mérsékelt Mehring”, „az önjelölt Enrico Ferro, akiben egy lat vas sincs” — amely szójáték azon alapul, hogy a ferro vasat jelent. És valamennyi ilyesfajta volt. Általában lenézően bánt az emberekkel, persze nem úgy, mint egy isten, de kissé ha­sonló módon. Mint igen te­hetséges írót s a párt meg­alapítóját, mélyen tiszteltem, de nem rokonszenveztem ve­le. Túl sóik „arisztokratiz­mus” rejlett benne. Az is le­het, hogy tévesen ítélem meg. Nem szeretem különö­sebben a tévedéseket, de mint mindenki, én is téved­hetek. De ami tény, az tény: ritkán találkoztam egymástól annyira elütő emberekkel, „Lenin és Gorkij a halászoknál Caprl szigetén”. íNalKariian mint Plehanov és Lenin. Sei természetes is: az egyik be­fejezte a régi világ lerombo­lásának munkáját, a mási’ pedig már elkezdte az új vi­lág építését. Az élet olyan ördögi ügyes­séggel van elrendezve, hog aki nem tud gyűlölni, a képtelen őszintén szeretni Már pusztán ez az ember gyökerestől eltorzító leiek hasadási kényszer, hogy sze retni csak gyűlölet által le­het, egymagában is pusztu lásra ítéli a mai életkorúi menyeket. Oroszországiban, abban az országban, ahol a „lélekmen tés” általános módszere a feltétlen szenvedés, egyetle olyan emberrel sem talál­koztam, senki mást nem is­merek, aki annyira mélye- és erősen gyűlölte, útálta é' megvetette volna az embere szerencsétlenségét, bánatát, szenvedését, mint Lenin. Ezek a érzések, az élet drámáinak és tragédiáinak ez a gyűlölete az én szemem­ben különösen magasra eme­lik Vlagyimir Iljics Lenint annak az országnak a fiát ahol a szenvedés dicsőítésé­re és szentté avatására a ley tehetségesebb evangéliumo­kat írták, és ahol a fiatal' az apró, köznapi drámák tu­lajdonképpen egyforma le­írásával telezsúfolt kpnyve : szerint kezdik életüket. Az orosz irodalom Európa leg­pesszimistább irodalma, ná­lunk minden könyv arról az egyetlen témáról szól, hog' miként szenvedünk fiatalsá­gunkban és érett korunkban: az értelem hiányától, az el­nyomatásától, a nőktől, a fele­baráti szeretettől, a világ­mindenség rosszul sikerűit rendjétől; öregkorunkban: az életünk során elkövetett hi­báink tudatától, fogaink hiá­nyától, az elégtelen emész­téstől és a halál elkerülhe­tetlenségét®. (Folytatjuk.) — Évente mintegy nyolc­ezer "új gépjárművezetőt ké­pezünk, de egy dolgot, a közlekedési lámpák működé sét a gyakorlatban nem tud­juk bemutatni. Egerben a Ba-jcsy-Zsilinszky utca és a Széchenyi utca találkozásá­nál nemcsak az oktatás se­gítésére, hanem elsősorban is — oktatóink tapasztalják — a forgalom biztonsága ér­dekében szükség lenne for­galomirányításra. Ha a köz­lekedési szakemberek is egyetértenek vele, talán e fontos „lecke” sem hiányzik majd a tananyagunkból. — Hol folyik az elméleti oktatás? — Egyelőre albérletben. Tanintézetünk a Klapka ut­cában épülő irodaházba köl­tözik. Korszerűen felszerelt oktatótermeket kapunk.. „ Sajnos, az építkezés elhúzó­dik. A legutóbbi- határidó 1909. december 10. volt, a következő február 10., de ezt is módosították július 31-re. Pedig soha ilyen nagy szük­ségünk nem volt erre, mint most, a magas vizsgaköve­telmények és a túljelentke­zések miatt. Az 1970. évi autóstanfo­lyamok ezekben a napokban adnak számot felkészültsé­gükről. A mérce magas, a vizsgán csak az kap „zöld utat”, aki képes önállóan el­igazodni a közlekedési táb­lák rengetegében, ismeri jár­művét és nem veszélyezteti a forgalom többi részvevőit A tanintézetben csak egy tantárgy van, a gépiármű- vezetés. A jó tanulók előtt nincs tilos út... __________(pilisy) , .Ku! jtmzó” ve78tés — baleset Egy kutatóintézet kérésére körülbelül harmincezer gép­járműnél és gépjárművezető­nél megmérték a jármű se­bességét és megállapították a gépjármű rendszámát. A rendőrséggel együttműködve megállapított eredmények azt mutatják, hogy a gép- járművezetők, akik az átla­gosan alkalmazott sebessé­génél lényegesen lassabban, vagy gyorsabban vezetnek — vagyis hullámzóan — gyak­rabban okoznak balesetet, mint azok. akik az átlagse­bességet tartják 1970, március 17., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents