Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-08 / 33. szám

Szeretek nyakkendőt kötni. Sze­retem a fehér inget. Szeretem, ha öltöny van rajtam: zakó és nadrág. Egyszóval, szeretek rendesen öltöz­ni. Hogy ízlésesen-e? — azt most ne firtassuk. Az ízlés még egy vi­szonylag szűk határon belül is meg­lehetősen különböző, s mindemel­lett nevelés és az egykori, valamint az egykorú lehetőségek kérdése is. Egyszóval, jómagam nem vagyok híve a lezserebb öltözködésnek, a ..szerelésnek”, ahogy gyermekeink nevezik ma a cuccot, inkább a pucc híve vagyok és lettem, — becsüle­temre, nem sznobizmusból. Egyszerűen abból a tényből kiin­dulva, hogyha valaki életének most már negyvenet meghaladó részéből három évtizedet legalább nem öltöz­ködhetett rendesen, hol az anyagiak, hol az öltözködésben kispolgári bűzt szimatoló turcsi orrok miatt, — an­nak jólesik rendesebb holmiban jár­ni. Legalábbis nekem jólesik. Nézem a srácokat, a lányokat, akik megtehetik maguknak, hogy állati szerelésük legyen, mert a far­mer ruci mellett a fater, vagy a mu­ter, sőt a maguk keresete jóvoltá­ból is ott csüng azért a tisztes hol­mi is, nem is árván egymagában a szekrényben. Nézem őket, koránt­sem öregen, de sorsomtól és volt dolgaimtól' mégiscsak bölcs és meg­értő öreges derűvel: ha engem lát­tatok volna húszéves koromban, es­küszöm, én lettem volna a menő fej köztietek. A szerelésem miatt! Egy remekbe szabott blúz — még látszott rajta a csíkozás, csak a szí­Cucc, vagy pucc? nek nem látszottak, hogy melyik volt labdarúgócsapat kopott meze borította kés bed t-éhes mellem, egy német sivatagi, millió zsebes rövid nadrág és egy fasaru. Állati jól néztem ki benne. Nyár volt, ez volt, s ebben mentem el táncolni, illető­leg ebben szerettem volna táncolni, ha a zenekar engedett volna. — Hát te ott... Hagyd abba, mert nem hallani, mit játszunk — rivallt rám a zenekar faketézéstöl kihízott dobosa és igazat kellett ne­ki adnom. Keramitkockás táncplac- con fasaruval csörögni, őrjítő lehe­tett még hallani is. Aztán arra is emlékszem, amikor a háború után hozzájutottam éle­tem első felnőtt és csináltatott za­kójához. A nadrág, a nadrágunk — mert apámtól örököltem — neon passzolt éppen kifakult fekete szí­nével a rozsdabarna zakóhoz, de igyekeztem mindent elkövetni, hogy a zakó feledtesse ezt. Minazt, amit addig hallottam, láttam, elképzel­tem, mint az elegancia non plusz I 1 v/srsssfsssssssss/fswyssfAnfS*ssssssssssssssf*sssssrsssfssss/sssssssss/ir/lrsMysfsss/f//s/sssssss/s>'SssfssssßssssssssfsssfSssfSfSssMrsssssSfSfssss4/sssssfss/srs/wssss///ssss,sss,,. , //„/.,///,„//>/,///////,///. ultráját, be’ecsánáltattam ebbe az első zakómba. Volt azon íoltzseb és segédgomb, slicc és hői és öv há­tul, talán még pávatoll is kerülkö- zött volna, — ha hozzájuthattam volna. Aztán az első kasha-öltönyöm. A zakó majd térdig ért, a felhajtó tán’ tiz centi is volt, a színe az egész­nek világos drapp volt, s nem volt szabad benne sem ülni, sem hajol­ni, mert úgy gyúródott. Ez volt az ünneplőm. Ha felvettem, mint ke­resztes lovagok a szaracénok elleni háborúban, olyan mereven, páncé- lozottan jártam, mert — esküszöm — egy hanyag mozdulattól is úgy meggyűrődött, mintha papírból lett volna. Lehet, hogy abból is volt? És a rojtos ingek. A már meg- foltozhatatlan zoknik. A kibírhatat­lanul rongyos gatyák. Bár azt hi­szem, ha emlékezetem nem csal, a többes szám enyhe túlzásnak tűnik. És a kukorieaimálés ebédek a fel- szabadulást követő évben, meg a tökmagolaj-kincs, amibe szabad volt mártogatni, ha jókedvű volt a koszt utáni örökös hajszában belemordult anyám. És bizony már meghordtam a ma­gam rojtos, fényes ruciját, csak azt nfem kellett fényesre dörzsölnöm, ‘mondjuk egy téglával, hogy kopott legyeh, mert úgy az elegáns; kopott volt az magától is és egyáltalán nem volt az akkor elegáns. Csak volt. Az volt. Ha valakinek van rendes ruhája, ha valaki a rendes holmik világában nőtt fel; az a természetes számára. Akkor az elegancia, a feltűnés miért ne lehetne a kopott és lezser nad­rág, blúz. pulcsi, vagy akár kis köd- mön is. De hát én — kényszerből § ugyan, egy kor nyomorgó, s egy másik kor háborúból életre ocsúdó időszakában — kihordtam a masam állattan menő szerelését” . .. Elég volt belőle. Ezért szeretek most nyakkendőt kötni, ha tehetem. Ezért szeretem a szép. tiszta, nem rojtos, keményí­tett fehér inget. Ha öltöny van raj­tam és zakóm nincs össze-vissza vagdosva, gombozva, csicsózva, .mint valami páva-bemutató manekenjén. Becsületemre, nem sznobizmus­ból! Ennyivel tartozom a huszonöt esztendőnek' Leningrádból hozott feleséget A „nagy családok” más Egerben, mint Franciaország­ban, vagy egy francia filmen. Nagy Vilmos például pénz­ügyi szakember, az OTP-nél előadó. Felesége tanárnő. Szabolcs fiuk építésztechni­kus, Zoltán mérnök, építőgé­pész, Ágnes pedig kertépítő mérnök lesz hamarosan. Egyik menyük a tervezőiro­dán dolgozik. Zoltán felesége pedig egészségügyi közép- káder, gyermek- és csecse­mőápoló, szülész, BCG-s egy személyben. Zoltán Lenin- grádból hozta a feleségét... ■ ■ ■ Hadnagy utca A/5. Az első emeleti lakás kellemesein, asszonyi ízléssel és gonddal berendezett. A nagyszobát a szülők lakják, a kisebbik Ni­na és Zoltán „fészke”. Zoltán: magas, vékony csonti! fiú, vastag, fekete ke­retes szemüveggel. „Tudós- típus”. Kutató-fürfkésző te­kintet. Huszonnégy éves. Nina, Padlova Nyikolajavna: mintha Csehov Cseresznyés- kertjéből lépne elém. Bar­násszőke, kétoldalt fésült ha­ját körtényi csúcsíves konty fogja össze feje tetején. Hu­szonhárom éves. Tört ma­gyarsággal mond jó,estét, s kedves közvetlenséggel mind­járt mentegetőzik is: — Magyar nyelv nagyon nehéz. Kicsit értem még. Ki­csit nagyon... Kettejük életéről, tervedk- ■Ő1 és vágyaikról Zoltán be­szél. A máskor hallgatag, ke- résszavú fiú kettős tűz alá került, kétszer kellett elmon­dania ugyanazt, magyarul és >roszul, lefordítva ifjú asz- jzonyának a kérdéseimet is. — Repülőgép-tervezőnek készültem, ez volt életem vá- >ya. Már gyerekkoromban, a ds dunántúli faluban, ahol éltünk, modelleket építettem, terveztem. Hogy Egerbe jöt­tünk a makiári repülőtér építéséhez Is kijártam. Min­den ledolgozott húsz óra után követícezett a repülés. Mikor a miskolci gépipari technikumban pályázatomat beadtam, hogy a Szovjetu­nióban tanulhassak, két sza­kot jelöltem meg: repülőgép­tervező és építőgépész. Az utóbbi sikerült. — A felvételi vizsga után kéthónapos nyelvtanulás kö­vetkezett, S 1964. augusztus ?0-án már Leningrádban vol­tam. öt évet töltöttem az építészmérnöki egyetemen. Az átlagom 4,7-nél nem rosz- szabb. Ám a diplomatervem „védelme” kitűnőre sikerült. Feladatom, házgyári falelem- gyártósor és simítógép meg­tervezése és üzemeltetése volt. — Ninát korán megismer­tem. Az egyetem zenekará­nak énekese volt. Közelebbi ismeretségbe akkor kerül­tünk. amikor egyik barátnő­je — honfitársam tette neki a szépet — bemutatta. Ér­dekes volt a megismerkedés. Mi, kollégám és én, moziba akartunk menni. A lányok pedig másban sántiteáltak, fáradtra akartak táncoltatni -bennünket. Így aztán az egyik étteremben kötöttünk ki négyesben. — Ha cseppnyi időnk akadt, azt is együtt töltöttük. Másfél év után határoztuk el, hogy összeházasodunk. Leningrádban volt az eskü­vőnk, 1967. augusztus 13-án. A dátum teljesen véletlen, s különben sem vagyunk ba­bonásak. Leningrádban van a Szovjetunió első házasság- kötő palotája. Oly nagy itt a „forgalom”, hogy egy hónap­pal előbb. írásban be kell , jelenteni a házasságkötési igényt. Mi is bejelentettük, aztán közölték velünk, hogy várjunk három hónapot, csak akkor kerülhet ránk a sor. Három hónap várakozás? Az irtózatosan hosszú idő. El­mentem az igazgatóhoz és el­mondottam neki, mily iszo­nyatosan sok az a három hó­nap. Megértette és becsúsz­tatott bennünket egy helyre, s úgy esett, hogy épp 13-a volt. — Ahogy visszaero 1 ékszem. az egészben a leánykérés volt a legnehezebb és a legizgal­masabb számomra. Ez még magyarul is nehéz lehet, hát még egy magyarnak, Le­ningrádban és. oroszul! Elő­ször is egyeztetni kellett az időpontokat, hogy a papa és a mama otthon legyenek. A mama tanárnő, vele köny- nyen ment az egyeztetés. De nem így a papánál, a papa ezredes, a leningrádi katonai körzet vezérkaránál szolgál, s emellett szenvedélyes hor­gász. Sorra vettük a hét napjait. Szombat számításba sem jöhetett, mert akkor a papa horgászik. Hétfő, kedd, szerda, péntek? Egyik nap sem jó. Maradtunk a csütör­töknél, az volt az emlékeze­tes nap. Nina igen ijedt volt, csak ült- a rekamién, meg­mozdulni sem mert. Á mama könnyezett. A papa: „Jól van, mit lehet itt tenni, ha szeretitek egymást...?” —- A nászutat magyar föl­dön töltöttük: Budapest, Eger, Lillafüred. Leningrád- ban albérletben laktunk, aztán mikor Nlna szülei megkapták szövetkezeti la­kásukat, mi is odaköltöztünk. Maradhattam volna Lenin- grádban, jó állásban, magas fizetéssel. Haza vágytam. Itt­hon nem kaptam mindjárt állást, hetekig kellett járni ide-oda, kilincselni, kínálni magamat. Valahogy azt érez­tem, nem vesznek szívesen, finoman fanyalogtak az or- ru’c alatt. Jelentkeztem a Közúti Építő Vállalatnál, mindjárt teremtettek szá­momra Melyet* 4 itt sa®ok most a gépészeti osztályon A legmagasabb gyakornoki fizetést megadták. 1850 fo­rintot keresek. — Feleségem sorsa nem ennyire kielégítő és rende­zett. Gyermek- és csecsemő­ápoló, szülész. BCG-s, ahogy itthon mondjál; erre: egész­ségügyi középltáder. Kórház­ba nem kerülhetett, mond­ván, nem tud magyarul. De latinul érti, amit kell. Nem kapott állást, csak az egész­ségügyi gyermekotthonban, ott. is á bénák, némák, ma­gatehetetlen nyomorék gye­rekek osztályán, ahol „nincs szükség a magyar tudásra”. Nina áldozatkész, tele hiva­tástudattal, s ott nem kama­toztatható képzettséggel. Többre lenne képes, mint az ágy tálak kihordására. Mos­tani helyén ugyanis ez a leg­főbb dolga. Áin van bennünk türelem, szépen halad a ma­gyar beszédben, megtanul lassan mindent. — Tervek, vágyak, álmok? A vállalatnál most egy be- 1 on téri tő gépet tervezünk. Várom a komolyabb erőpró­bákat is. Nina kerülhessen a kórházba, ahol megszerzett képességei szerint, hasznosít­hatja magát... Aztán min­denekelőtt: lakás. Ahol be­rendezhetjük kettőnk ottho­nát. Elég, ugye? ■ ■ ■ Nina térül-fordul, s máris poharakban az ital. Vodkát ízlelgetve mondtam köszön­tőt és ismétlem most az élő szó után írottan is: sok bol­dogságot, egészséget, — kö­zöttünk, itthon Egerben, Ma­gyarországon!!! Pataky Dezső Újdonság at élelmiszerszállításban Az ELHP Albumin gyáregységében műanyag élelmiszer- ipari szállítóládák sorozatgyártását kezdték meg. A gyár nag] teljesítményű olasz fröccsöntő gépet vásárolt, olasz alapanyagból készíti a könnyen tisztítható, higiénikus szál­lít óeszközöket. Az igen tartós műanyag ládák előnyei: sú­lyuk könnyű, üresen egymásba rakhatók, áruval megrakva egymásra helyezhetők. A színes műanyag ládákból 100 ezer készül az idén. Képünkön: Szalai Józsefné tisztítja a fröccs­öntő gépről lekerült ládákat. (MTI foto —- Érczi K. Gyula felv.) „Rangos tényező..." (!?) Űjabban gyakran feleslege­sen halljuk és olvassuk a rangos szóalakot. Jegyzet- füzetem példatárának bi­zonysága szerint elsősorban a következő jelzős szerkezetek­ben vállal szerepet': rangom tényező, rangos szereposztás, rangos siker, rangos munka­kör, rangos állás, rangos tol­mácsolás, rangos rendezés, rangos szakma, rangos pálya, rangos kiállítás, rangos kül­döttség, rangos érte­kezlet, rangos szerep stb., stb. Egyik napilapunk hasáb­jain ugyanabban a cikkben egészen szokatlan és merész jelzős szerkezetben találko­zunk a rangos szóalakkal: .Egy-egy rangos eszmefut­tatás nyomán néha már-mar elvont tudománynak tartot­tam a nyelvészetet.’1 — ..Nem a rangos helyet betöltő fa- vágótuskóra ült, hanem a puszta földre." Természetesen nem a rang szavunkból képzett rangos hangsor ellen van kifogá­sunk, hanem feleslegesen gyakori használata miatt tesszük rostára. Nagyon fa­lánk divatszóvá vált, s éppen e miatt szókincsbeíi szegé­nyedést, s a rokon értelmű szavak elhanyagolását ered­ményezi. Falánksága, gyako­risága miatt egyre ritkábban kapnak nyelvi szerepet a következő magyar szavak: jelentős, jelentékeny, tekinté­lyes, kiemelkedő, neves, fon­tos, példás, elsőrangú, kivá­ló, értékes, számottevő, érde­mes stb., stb. A nagy, a parádés szerep- osztás nyelvi forma kifeje­zőbb, mint a rangos szerep- osztás jelzős szerkezet. A kiváló, a tehetséges, a jelen­tős, a neves író, művész, tu­dós nyelvi képletekben csak szürkíti, szegényül a kifeje­zendő tartalmat a rangos jel­ző használata. A tényező, az eszmefuttatás szavak jelen­téskörének szűkítésére, s je­lentéstartalmának bővítésére, gazdagítására, a rangos jel­zőnél alkalmasabbak a fon­tos, az elmélyült, a gondolat- ébresztő jelzők. Éljünk a rangos jelzővel azonban akkor, amikor való­ban a neki való nyelvi szere­pet töltheti be, amikor a magasabb rang birtokában levőt, s rangjával a többi kö­zül kiemelkedő egyént, em­bert nevezi meg. íróink ilyen jelentéskörben éltek a ran­gos rokonság, a rangos be­tyár, a rangos nép, a rangos fellépés jelzős szerkezetek­kel. Különben a ran­gos szóalaknak rosszalló ér­téke is van. Népünk a hety­ke, a gőgös, az uraskodó, a rátarti, a kényes és az öntelt embereket is ezzel a szóval nevezi meg, s aki rangosán lépdel, viselkedik, beszél, va­lójában gőgösen, előkelőén, helykén, rátartian viselkedik, lépdel, beszél, és cselekszik. A rangos szó e jelentésárnya­latáról se feledkezzünk meg, érdemes lenne újra nyelvi szerephez juttatnunk. Dr. Bakos József — Nézze uram., nekünk is élni kell — mondta indigná- lódva az A2 virus, amikor a szemére vetettem, hogy he­ves, mondhatni lázas tevé­kenysége nem hoz éppen hasznot az emberiségre. — Élni kell, rendben van — feleltem a tőlem megszo­kott udvariassággal, majd hozzátettem —, de nem ben­nem virtuskodunk, akarom mondani víruskódunk, ked­ves A2. A vírus tűnődni látszott, majd egykedvűen megrántot­ta válla helyét: — Nézze, kedves betegje­löltem, amikor behajint négy konyakot,, ma§ tmamannyi sört, pénzt fizet érte, s olyan beteg másnap, hogy látni nem lát. Pedig az alkohol mégsem élő szervezet, mint mi vagyunk, ugye. Ha én jö­vök, hét-három nap, egy kis magas láz. táppénz, még pi­hen is otthon, aztán semmi. Ingyenben vagyok magának is, meg a többi embernek is. Én pedig még a gyanakvó tudósok szerint is élő szerve­zet vagyok. Két élő szerve­zet ennyivel igazán tartozik egymásnak... — fejtegette sajátos logikával, majd hoz­zátette .. — és politikának nem vagyok jó? — Politikának? — csodát* koztam. — Igen, mit csodálkozik? Hong Kong-inak hívnak, hogy oda ne rohanjak. Meg ázsiainak. Egyszóval, úgy te­kintenek rám, mintha idé­zeteket hoznék magammal... És én pedig tudja honnan jöttem? A kövér Klafácsné- tól. Itt lakik a maga szom­szédságában és nem Hong Kongban... — Jó... jó... maga a Kla- fácsnétól jött, de a rokonai, felmenő ági hozzátartozói... — Ugyan kérem ... Maguk is Ázsiából jöttek, s európai­aknak vallják magukat, olyan régóta vannak már itt, nem igaz? Az én hozzátarto­zóim, ameddig egy vírus visz- sza tud emlékezni, európai­ak voltak már mind. Belgi­um, Franciaország, Ausztria. . .. Igen, sokkal inkább nyu­gati vírus vagyok én már, kérem, mintsem ázsiai — méltatlankodott az A2, aztán egy kicsit riadt undorral te­kintett a kezemben levő fél citromra... — Az... meg az — muta­tott egy csomag K.almopy- rinre — a mi tulajdonképp-. eüenségüvk, látja, egy va­cak citrom, néhány szem or­vosság abból a zacskóból ás lényegében három nap múl­va már nem is élek ... Ilyen egyszerű ellenem védekezni, ennyit ér az én életem.. — potyogott néhány szem toxin a szeme helyéről. — Es még­is tőlem riogatják az egész világot. Mondja uram, ma­ga mégis ember, magának van magasabb idegrendsze­re ... mi bajuk van velünk? Miért nem az idegmérgek, a baktériumok, egyszóval a biológiai fegyverek ellen rio­gatják önmagukat... Hasz­nosabb lenne! — emelte fel az A2 szerkézetének egyik elemét figyelmeztetően és mire körülnéztem, eltűnt. Azt hiszem, bennem van. Most mit csináljak? Meg­egye m a citromot, vagy ne egyem? Olyan bölcs kis vi- ru- volt. Kár lenne érte! (egri) 1970, február 8., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents