Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-05 / 30. szám

Az angyali Ördög emlékezete Száz éve született Hegedűs Gyula, a Vígszínház első gárdájának, mindmáig feledhetetlen hatású művésze. Egy Visszaemlékezésében így jellemezte pályakezdő önmagát: ,,Vékony, nagyorrú, csúnya fiatalember voltam, a statisz- tcilás lett volna egyedüli jövedelmem, azonban engpm nem v,ttek...” Tehetsége azonban feledtette előnytelen külse­je*., s. Szolnok. Pápa, Debrecen. Zombor Pozsony, Székesfe- hz-vár, Baja és Kolozsvár után 1896-ban Budapest akkor legfrissebb színpada, a Vígszínház szerződtette. Évtizedekig, ha elhangzott a sző Vígszínház — mindenki Hegedűsre gon- ö i.'t, s a Hegedűs Gyula névhez a Vígszínház képe tapadt. A naturalista ^színjátszás virtuóz képviselőjeként Molnár Ferenc sok darabját vitte sikerre, ördög-beli alakítását kartársai megismételhetetlen remeklésként emlegetik. A Tájfunban, a Kék rókában, a Tatár járásban, hódító természe­tessége me' ökkentette és elbűvölte a dagályos teatralitás­hoz szőke, Budapestet. Pályája kezdetén csendőrökkel ke- ■reslették sz..’-:, hogy visszahozhassák a „megszégyenítő” vándorkomcdiu zásból. Harminchat évesen már a Sziniakadé- mia tanára volt, később a Színészszövetség elnöke. Szülőfa­luja, Kéty, már életében utcát nevezett el róla. Halála után >gy jajdult föl nekrológjában Kosztolányi: „Láttam őt ör­dögnek, papnak, katonatisztnek, parasztnak, koldusnak, kit tálynak, ifjú szerelmesnek, huncut agglegénynek és a képek összeolvadnak könnyeimben... Mindegyikben az embert arzem, akikből az egyéniség varázsa, az a varázs amit nem lehet tovább elemezni. Azzal hatott hogy ő volt. Ö, és nem más ..A Hatvanegy évet ék CB.) Muzsikáról röviden Kis zenei ismeretterjesztő sorozat Otwjsóiut kívánságának teszünk eleget, midőn Muzsikáról rö­viden címmel, zenei ismeretterjesztő sorozatot indítunk. A tíz mi­niatűr tanulmányból álló sorozat népszerű, csevegő modorban be­szél a zenekarok összetételéről; a karmester feladatáról; a köny- nyü- és a komoly zene jegyeiről. Kitér olyan kérdésekre, hogy van-e meséje a zenének, értékes zene-e a cigány muzsika, hogyan lehet eljutni a jó zene megértéséig. Sorozatunk szerzője Gál György Sándor, a neves író és zene­történész, aki egyebek között Liszt, Schubert, Erkel. Verdi életre­gényének írója, és társszerzője a népszerű Operák könyvének. A Muzsikáról röviden cikkeivel tíz egymást követő héten találkozik az olvasó. Tudniillik az ismerkedési » zenével, vagy hogy mind­járt szigorúbban fogalmaz­zuk meg a kérdést: hogyan ismerkedjünk a komoly ze­nével? És itt, már a kezdet­kezdetén ránc barázdál vé­gig az olvasó homlokán: te­hát van komoly zene és ko­molytalan zene is? I Nem — ez az értékpár így nem helyes. Talán inkább fogal­mazzak meg így: jó zene és rossz zene. Most már fölte- hetjük a kérdést: — hogyan ismerkedjünk a jó zenével? Mindenekelőtt úgy, hogy mű­veljük mi magunk is a mu­zsikát. Igenám, de nem ját­szunk semminő hangszeren, hát akkor hogyan művel­jük? Minden embernek ada­tott egy hangszer, s ezt úgy hívják — emberi hang, vagy ha így jobban tetszik: ének­hang, a klasszikus mesterek latin szóhasználatával: vox humana. Használjuk 'hát. ezt az instrumentumot és éne­keljünk. Azt kérdi az olvasó: mit?! Kodály Zoltán szavai­val válaszolok: népdalaink­ban épp úgy fellelhető egy- egy remekmű minden tarto­zéka, mint h nagy zeneszer­zők nagy alkotásaiban. Éne­keljük tehát elsősorban szép népdalainkat, lehetőleg azo­kat, amelyeket már szüléink, nagyszüleink énekeltek, s amelyekről egy régi-régi, el­porladt parasztköltő, Erdélyi János azt mondta: amit a népdal mond, mind szín­igaz. Kiolvashatod belőle a nép jellemét, múltját, ízlését, történelmét egyaránt. Mi le­gyen az úgynevezett magyar­nótákkal, amelyekről köztu­dott, hogy nem a nép név­telen poétái alkották, hanem egy-egy tanultabb, városia­sabb ízlésű muzsikus, eset­leg műkedvelő. Hát ezekkel bizony csínján keli bánni. Persze e nóták között is akad valóságos kis remekmű. Hogyis lehetne másképp, hi­szen nem kissebb emberek figyeltek fel rájuk, mint Liszt Ferenc, vagy Erkel Fe­renc. Ha aggályaink vannak — hiszen a dal és a ..nóta'’ megkülönböztetése néha olyan fogas kérdés, hogy még a tudósok is hajba kapnak rajta — ne restelkedjünk, kérdezzünk meg egy hozzá­értőt: — tanítók, tanárok, kórusvezetők, vagy gyakor­lottabb zeneértők között min­dig találunk tanácsadót. Fél­reértés ne essék: nem nagy szerencsétlenség, ha dalkin­Nézzük meg, hátha játszanak ezektől a nagymesterektől mást is. Lehet, hogy fölfe­dező utunkat siker koronáz­za, az is lehet: csalódás: Mo zart Török indulója tetszett, de Mozart G-moll szimfóniá­ja már kissé sok volt szá­munkra. Nem szabad feladni a harcot. Ha időnk van rá (mert lehetőség biztosán kí­nálkozik, hiszen szerte az országban kiváló könyvtárak sorakoznak) keressünk ki egy könyvet Mozartról. Ismer­kedjünk meg az életével. Küzdelmeivel, sikereivel és csalódásaival. Talán választ kapunk arra is, hogy az egyik zenemű miért .sikerült pehely­könnyűre, a másik rrieg sú­lyosra, mint valami drámai költemény. Nos, elég széles láthatár nyílt meg előttünk, de azért az úgynevezett könnyűzene mestereit is megtisztelhetjük bizalmunk­kal. Hallgassuk meg Strausst (Kék Duna keringő), figyel­jünk oda, ha Offenbachot játszanak (Orfeusz az alvi­lágban) és ha a fiatalok azt mondják: hallgasd csak meg ezt a jó, pattogó tánczenét, hát ne húzzuk félre a szán­kat. Kell a tánczene, mint ahogy kell az ifjúság és a kedély. Ne törjük rajta a fe­jünket, hogy a tiszavirág éle­tű muzsikából mi marad meg holnapra! A rostálást majd elvégzi az idő. A lényeg az, hogy a zenét építsük be min­dennapi életünkbe. Színek és évek Színek és évek .. Aligha találnánk megfelelőbbet e Kaffka Margittól kölcsönzött címnél, mely stílusosabb és jellemzőbb lehetne arra az emberre, ki a színekkel je­gyezte él magát fiatalon, s bár átlépte a hatvanriyolea- dik esztendőt, szenvedélye ma is múlhatatlan. Mestersége: díszítőfestő Csendes egri utcában, föld­szintes régi házban lakik. Kint.az utcán hó, fagyott rö­gök, a tél hideg szele kava­rog, s bent a meleg szobá­ban is kóklő, szikrázó hóta­karó; és nyári fényben für­dőzó öreg házsorok, dús fű­szőnyeggel díszlő, virágokkal pompázó rétek, kertek, ho­mokos vízpartok, bomlott színeikkel pergő levelek, széli osztotta -tar ágak, vén- ségtőí átlyukadt fák. Kelemen József olajképek, akvarellök, festmények kö- között fogad, önmagáról ke­veset mond, a sok szó he­lyet rajzkönyvöket, dúsan tö­mött mappákat vesz elő — ablakikiképzések, sima oma- mentibájú falfelületek, bolt­ívek, mennyezetek, színek megtervezett, finom foltjai­val. Precíz tervek, csipkesze- rűen finom kidolgozások. Nagyítóüveggel sem találni a minták részleteiben hajszál­nyi eltérést, elmozdulást, S egy régi okmány is elő­kerül, mestersége dokumen­tuma: „...1930. évi április hó 2-án tartott segédi vizs­gálaton a díszítőfestő ipar­ban jó előmenetelt tanúsí­tott, ezennel díszítőfestő se­géddé nyilvánítjuk.. Negyven éve szerzett szak­mát, s a művésznek is reme­kelő ember. Korény József volt tanítómestere. — Milyen mesterség a dí­szítőfestőé? — Művészettel rokon Lehet bárkiből szobafestő, ám, csak kevesekből lehet — díszítőfestő. Ez hajlandóság és különös műveltség nélkül nem művelhető. S kell még hozzá esztétikai érzék, ízlés, alkotó képzelőerő. És min­denképpen kell — poétika. A díszítőfestő színeket „költ”. Hozzákölt egyéniségé­ből a belső architektúrához. Kiegészti, kitölti a belső tér­formák, térkáképzések, építé­szeti ornamentumok között üresen maradt felületeket. Intra muros Mennyi szint felrakott a negyven év során — a cél­szerűség, a szépség követel­ményeit párosítva. Festett templomokat is. Iparos mes-' térségét alaposan elsajátítot­ta, s „művei” nemcsak tech­nikailag tökéletesek, de szin­te iparművészeti értékkel bírnak. Volt tizenegy éven át cím­festő is. Öt tekinthetjük az egri címfestők mesztorának. Legelső főnöke volt a pará­nyi műhelynek, s számos fia­talt is mesterségre tanított. Ügy is, mint a mestervizs-■ gáztató bizottság tagja, azon hasznoskodott, legyen meg mindig az érték, ne sorvad­jon a minőség. A festőipari ktsz műhelyéből ment nyug­díjba, 1962-ben. Az ecseteken nem száradhat meg a festék... A színek világa mindig is vonzotta. Mái gyerekfővel, 14—15 éves korában forgatta az ecsetet, l.stegetet ,. Ügyes­sége ebben Is nngmutatko­zott. Előbb esak autodidakta módon tanulgatott, könyvek­ből ellesve a formákat, utá­nozva a fogásokat. Könyv­tárában a képzőművészeti irodalom ma is gyarapodik. Öt éven át tanult rajzolni. Gyökerével mesterségének talajából ki nem szakadt, vi­szont lombjaival az „iskolá­zott'’ festészet magasságai fe­lé nyújtózott. Kelemen József tagja volt a Magyar Képzőművészek és I parművészek Szövetsége Heves megyei munkacsoport­jának. Festményeivel kiállí­tásokon szerepelt. Ma is őriz egy katalógust, 1953 ok­tóberéből. Azon a 16 évvel ezelőtt megrendezett tárlaton ., Búzavetés” című olajfest­ménye került kiállításra. Ki lakásába belép — tár­latra érkezik. A falakon minden tenyérnyi helyet festmény takar. Távolba me­netelő jegenyesor mellett az egri Koszorú utca borházal, gyümölcsös, • virágos csend­életek, nádas, szélében pihe­nő halászbárka, erdei tisztás villámhásított, kiszáradt fa-j óriással. S amire fel kell figyelni! saját festményei, az olajkár pék. és ak vurellek között csu­pa ismerős kompozíció: a* „Ecce homo" az „Ásítő inas”, a ..Pacsirta” stb. Azt hihetné az ember hirtelenjé­ben, houv jól sikerült reprói dultciók. De nem! Másolatok. „Hamisítatlan” másolatok — tökéletes és „eredeti” kivitel­ben. Kosztolányival szólva} „Szájtátva álltam, s... föl- fölkiabéltam.. Nem érzi az idő múlását, A cselekvő ember mindig talál*a maga számára tenni­valót. Jó barátai a könyvek. Most épp Gauguin életéről olvas. Sétásan rójja az egri utcákat. Egy pohár bor mel­lett óráikig elbeszélget. Festő- állványán mindi ott a vá­szon, vagy a felerősített kar­tonlap. Nemes szenvedélye nyugton nem hagyja. S az ecseteken nem __száradhat m eg a festék... Pataky Dezső A tudatlanság ára ClXJ-x, kínai filozófus a császár pártfogását élvezte. Egy napon a császár azt kérdezte tőle: „Hány csepp van a tengerben?” „Nem tudom” — felelte Ciu-i. „De hát a császár azért fizet téged, hogy tudjad” — szólt közbe egy irigy udvaronc. „A dsászár azért fizet engem, amit tudok”' — felelte a filozófus. „Ha a császár asért is fizetni akarna nekem, amit nem tudok, a birodalom minden kincse sem lenne elég”.-fétoMHtr -.WgSifcÖíík HARMAT ENDRE: Az Ideiglenes Kormány rendkívüli vizs­gáló bizottságának az önkényuralom felbom­lásáról szóló jelentése így kezdődik: „Azok között a személyek között, akik a megdöntött cári uralom utolsó évtizedében befolyást gyakoroltak a legfelső állami és egyházi igazgatás kérdéseire, a miniszterek és főpapok kinevezésére és leváltására, a legfel­ső hatalomnak az orosz társadalomhoz való viszonyára, első helyen áll Grigorij Jefinovics Raszputyin ..prófélta”. Befolyása olyan nagy volt, az orosz társadalomban akkora vissza­tetszést keltett, és annyit ártott a cári hata­pittMiniiiirivfl lom presztizsénak. hogy akár az ő nevével* is jellemezhetnénk az egész legutóbbi évti­zedet." Ez az 1917-ben készült jelentés így per­sze túlzás és az ösdefiniciója annak a mindr ■máig divatos tévedésnek, amely Raszputyint nem tünetnek, hanem kórokozónak tartja. De az út, amely a szibériai faházól a péter- vári palotáig vezetett, nagyon sokat elmond arról a halálra ítélt világról, amelyen végig­kanyarodott. A szerző éppen ezen az izgalmas úton ve­zeti végig az olvasót. Falu a Túra partján A Raszputyin-rejtély már a születéssel kezdődik. Egyes okmányok szerint 1872-ben, más források sze­rint 1864-ben. vagy 1865-ben látta meg a napvilágot a palotákat járó szibériai pa­rasztgyerek. Szülőfaluja Pok- rovszkoje nagyközség Nyu- gat-Szi bériában, az Uraitól mintegy 400 kilométernyire, a Túra magas partjai kö­zött. Az ifjú Grigorij Jefimo- vics apja szerint egy gye­rekkori megrázkódtatás után^ serdült részeges, tolvaj kor- hellyé. Késő ősszel a Túra partján játszott bátyjával. Mihaillal. A fiú rálépett a folyót borító jégre és játé­kos tánclépéseket tett. Csak­hogy a jég még vékony volt Ar-lÉS a vízben és Grisa — becsü­letére legyen mondva — utána vetette magát, Egyar- ravetődött paraszt segítségé­vel ki is mentette fivérét. Mind a két gyerek tüdő­gyulladást kapott. Grigorij hosszú hetekig betegeske­dett. bátyját elvitte a láz. Mikor meggyógyult, inni kezdett. Még nem volt ti­zenhat esztendős. Ha nem kapott pénzt vodkára apjá­tól, Jefim Andrejevicstől, hát lopott. Ő azt állította, hogy egy különös látomás tette iinád- kozó-vezeklő, istenes ember­ré, sztareccé. Tizenhat é\ as korában az eke szarva mö­gött baktatott a földeken, amikor hirtelen csodás ze­nét hallott. Megtorpant, M­„ 1st hőn. angyalok seregében a Kazáni Miasszonyunk állt felette és rámosolygott. Gri­sa mélyen meghajolt és el­mondott egy imát. Mire ki­egyenesedett a látomás to­vatűnt. Különös kiás írom A fogékony fantáziájú íiú elmondta a mezei jelenés élményét egy Zaborovszkij nevű kispapnak, akit apja fogatán a verhoturjei klast­romba fuvarozott. Zabo­rovszkij kijelentette, szerin­te vitathatatlanul égi jelről van szó, amely nyilvánvaló­an azt adja tudtál, hogy Grisa többre hivatott a szin- tás-vetésnél és fuvarozásnál, hogy imára és szent életre ferfk acteía *» fejét, Aa ato feladat világos: maradjon Raszputyin egy ideig Ver- hoturjében és tanuljon, fi­gyeljen. Grigorij egy ismerőssel visszaküldte apjának a ko­csit és a lovat, ő pedig há­rom egész hónapon át a ko­lostorban maradt. Ekkor még nem soKat tudott a vallás dolgairól, de annyit már igen, hogy felismerje: itt nem azt, vagy legalább is nem csak az., tanítják amit Pjotr atyától hallott a pokrovszkojei templomban. Raszputyint itt fokozatosan beavatták a birodalom egyik legtitokzatosabb és legüldö- zöttebb szektája, az onkor- bácsolók (hliszti) misztériu-. maiba. Tulajdonképpen nem is , önkorbácsolók: vezetőjük, a „bárkakormányos” vesszőkö- tege csattan a meztelen há­takon. Persze a nátak csak idővel válnak meztelenné. Előre megbeszélt estéken egyenként és titokban ér­keznek a kijelölt izbákba, szibériai faházakba a hí­vők. ,, A kemencében lobog a tűz, az ütemesen mozgó tes­tek átforrósodnak. A kor­mányos és a mellette álló asszony — Isten anyjának megszemélye: ítője — lassan vetkőzni kezd és a gyüleke­zet áhiiatos arccal követi a példát. Patyolatfehér gyolcs­ingek kerülnek elő: a lélek csak úgy .tisztulhat meg, ha az ember leveti korábbi én­jét — ruhájával együtt, amit „kifelé” hord. Korbácsod kormányos Az ének mind hangosabb, a mozgás mind !ntenzívebb lesz. A gyengébb ideezetüek kiesnek a monoton ritmus­ból, elhagyják helyüket és táncolni kezdenek a szoba közepén. A kormányos ké­szülődik. Ledobja magáról a gyolcsot és keze ügyébe ké­szíti korbácsát. Időnként nagy kiáltással végigvág ve­le a saját hátán. A táncosok is közelebb lejtenek. A köntösök fehér halomba hullánál: az egyik sarokban és a meztelen tes­teken sejtelmesen csillan a gyertyák, mécsesek fénye. A korbács alá odagórbhl az első hát. Engedelmesen, : ’azatosan, kiíűrulkozva, mint ahogy szerelmes nő si­mul a férfi karjaiba. Mezte­lenség, tánc és korbács. A szekta koreográfiát csinált tanításának lényegére, gro­teszk ellentétek dli lektikus egységére. De ez még nem minden. Kiáltások hársan- nak: — Leereszkedett hozzánk a Szentlélek! A tánc már nem szólóban folyik. Párok találnak egy­másra, ölelik át egymást mind forróbban. Az imboly­gó fény csak a r/.oöa köze­pét világítja meg, a szegle' tele homályosak maradna!?, fEpltdúinik) ■ Hogyan kezdjük? Irta: Gál György Sándor csünkbe be-becsűszik egy kevésbé érdemes dallam is. A zenélésnek manapság ter­mészetesen van egy másik módja is. Kattantsuk fel a rádiót. Midőn meghallgattuk kedvenc énekeseinket, te­gyünk egy kísérletet: hall­gassunk bele az olyasfajta muzsikába is, amiről a mű­sorban ez áll: nyitány, cap­riccio. mazurka, rapszódia, szonatina... Bizonyára talá­lunk az úgynevezett ^klasszi­kus” zeneművek között is olyan műveket, amelyek dal­lamukkal, ritmusukkal, han­gulatukkal, vagy éppen sebes pergésükkel megragadnak bennünket. Nézzünk csak utána a rádióműsorban: ki írta ezeket a műveket? Leg­közelebb, ha felütjük a Rá­dióújságot, most már mi ma­gunk keresgélünk: múltkori­ban nagyon megragadott bennünket Liszt, Mozart és Csajkovszkij egy-egy műve.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents