Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-22 / 45. szám
I Vásári ókos ár Amikor a vásárló kosarába tesz! áruját, rendszerint megnézi; mennyibe kerül? Ám mostanában egyre többen firtatják közülük azt is; miért kerül ennyibe? Egyes üzemek, vagy kereskedők manipulációja van-e az ár mögött, vagy pedig valódi érték? Zsebbe vágó ez, azért nem közömbös a vásárlónak. Most induló sorozatunkban szeretnénk bepillantani a vásárlóval együtt az ár mögé. Ezért jártunk utána, hogy... Miért 485 torint a háztartási kvarclámpa? Mondani sem kell, hogy télen, de főleg az influenza- járvány idején milyen hasznos a háznál a kvarclámpa. Sokan nézegették a télen is a KERAVIL kirakatában, ahol 1400 forintért kínálta magát a nagyobbik lámpa, míg a kisebbik társa „potom” 695 forintért kellette magát (hozzá kell tenni, hogy már az is leszállított ár, mert 760 forintba került). Nézték a vásárlóik... és vették is. Ilyen drágán. Nemrég viszont a Bizományi kirakatában új ár jelent meg a kvarclámpa felett, amely szerint már 485 forintért le- > hét kapná és kétéves garanciával. Miként „tört le” ennék a kapós cikknek az ára? Bármilyen furcsának tűnik az első pillanatban — ez a kétszáz forintnál is nagyobb árcsökkenés az egri Rákóczi Tsz érdeme. — Tavaly ősszel engedélyezték, hogy a hiánycikknek számító germicid lámpák mellett ezeket a kis háztartási kvarclámpákat is gyárthassuk — kezdi a történetet Kalocsay József, a tsz főkönyvelője. Az igazat megvallva, sok baj volt vele, nem tudtunk időben szállítani, s mire megteltek a raktárak, „nem volt rá piacunk”. Pedig olcsón kínáltuk a RAVIL-nak, mégsem kellett — Ezt nehéz így elhinni, mert hétszázért is kapkodták a kvarclámpát... — Mindegy. A RAVIL fel. ijontotta a szerződést, s mi ott álltunk á sok ezer kvarclámpával 1 „megfürödve”. Benne volt majdnem egymillió forintunk, el kellett adni. Akkor jutott eszünkbe a Bizományi. Átvett rögtön 3 ezer darabot, 12 százalékos engedménnyel. — S ott elkel az áru? — 22 városba, illetve üzletbe szállítunk, s újabb igényekkel jelentkeztek. — Tehát elkel a lámpa, amióta ilyen olcsó... — Most már a KERAVIL is veszi. Az egri bolt is rendelt, amikor meghallották, hogy a konkurrencíánál kétszáz forinttal olcsóbb a mi árúnk. — A szövetkezet nem fizet rá? — Nem. A tisztességes haszon megjön rajta. Különben itt a kalkulációja — s a főkönyvelő ajánlatára együtt pillantunk be az árak birodalmába. pontosan a 485 forintos ár mögé. A lámpa „lelkét”, a csövet úgy veszik a TUNGSRAM-tól és az anyag mintegy 220 forintba kerül. Ehhez jön a bér, rezsiköltség, SZTK és egyéb kiadás, végül pedig a szövetkezet haszna, amely darabonként 66,40 forint. Ez a költség lehetne kevesebb is, ha nem lenne szükség speciális műanyagcsőre, amelyet nehezen és drágán lehet beszerezni, majdhogy nem „feketén”. Ennek ellenére mindenki jól jár. A tsz megkapja a 66,40 forintot a gyártásért, a BÁV 12 százalékot az eladásért, a vásárló pedig 210 forinttal olcsóbban juthat e fontos áruhoz. Ráadásul, amíg a drágább lámpa működését csak egy évig garanAdóző po'gárok Nem jár már a végrehajtó Adózás nagyban és kicsilen című témakörünkön belül a közelmúltban a fizető vállalatokról és -szövetkezetekről írtunk — most, legutóbb pedig a polgárok ügyeiről érdeklődtünk dr. Gutái Józseftől, a megyei tanács csoportvezetőjétől. Mint megtudtuk, a Heves megyei polgárok is meglehetősen sok munkát adnak a hivatalnak, hiszen a lakosságadóztatási csoport végső soron 97 ezer adó, tovább menve 14 ezer illeték- és 500 forgalmiadó-„alannyal” áll kapcsolatban. Együttesen 13 féle adónemet — köztük az idén először telekadót — fizetnek, s ennélfogva meglehetősen jelentős pénz gyűlik össze évről évre. A különféle adókból 53 millió, illetékből 21 millió és forgalmi adóból hozzávetőlegesen kétmillió forintot számolnak. A pénzösszeg részben a tanácsi költségvetés bevételét, másrészt pedig a tanácsi fejlesztési alap helyi forrását képezi. Ez utóbbi érdekessége, hogy lényegében végül is ismét visszakerül a lakossághoz, hiszen ebből a pénzből is igyekszenek kielégíteni az egészségügyi, szociális, kulturális és kommunális szükségleteket. Kereken húsz esztendeje tartoznak az adóügyek a megyei tanács pénzügyi osztályának irányítása alá, s e két évtized alatt — hangsúlyozni sem kell különösebben, hogy — az adóztatás egész rendszere, módszere sokat változott. S még ezen belül is különösen 1957 óta csiszolódott jobban a munka „mechanizmusa”. Lényegesen javult az adómorál, ma már az adóbevételek főként a lakosság önkéntes befizetőiéiből adódnak. Elmondhatni, hogy nincs Wt szükség a régen annyira rettegett végrehajtókra. A bérből és fizetésből élők közül még a kivételeknek számító, úgynevezett notórius nem fizetők ellen is többé- kevésbé elegendő az illetményletiltás. amellyel a községi, városa tanácsok adóügyi előadói élnek. Egészen ritkán, csupán a legvégső esetben kerül sor a polgárok egyes ingóságainak lefoglalására. Erre viszont jellemző, hogy például a legutóbbi két évben egyetlen esetben sem került sor a lefoglalt zálogtárgyak elszállítására — mivel az adós időközben rendezte tartozását. Egyébként — mint dr. Gutái Józseftől megtudtuk még, olykor, ha az adózó szociális helyzete indokolja, teljesen eltekintünk a behajtástól, foglalástól. Az adóztatás ugyanis korántsem terror, ha a megítélt, járandó pénzösszeg az adózó polgárt létalapjában támadná meg, nyilván nem követelhetik az esedékes pénzösszeget sem. Ami különben a nagy ritkán lefoglalt és ki nem váltott ingóságokat illeti, ezeket az adóhatóság kereskedelmi szerveknek, például a Bizományi Áruház Vállalatnak ajánlja értékesítésre. Ha pedig a kereskedelem nem tart rá igényt, akkor az illetékes tanács végrehajtó bizottsága képviselőjének jelenlétében ingóárverést rendeznek. Am ilyenféle emlékezetesebb árverésre sem emlékeznek 1957 óta. Ingat- lan-árverés pedig a felszabadulás óta nem volt Heves megyében! Rémisztő sztorik helyett — nagyon is mindennapi, megszokott, emberséges munkát emlegetnek ma már az adóhivatalban ... (gyónij tálj ált, — holott teljesítmé nyeazonos a tsz által gyártottéval. — a „Rákóczd-lám- pák” kétéves garanciával kerülnek a fogyasztókhoz. Persze, a vásárló szemében furcsának tűnhet a megkülönböztetés, s valóban nehezíti is a versenyt a tsz-termékék számára. Azt most nem alkarjuk vitatni, hogy éppen termelőszövetkezetnek „kell-é kvarclámpát gyártani, hiszen ebben az esetben az a fontos, hogy olcsóbb termék jelent meg a piacon. Külön ben is más téma, hogy milyen mértékben vegyék ki a tsz-ek a részt a hiánycikkeknek számító áruk gyártásé bóL Ezt a „törvényesített’ hátrányos helyzetet ki is használja a kvarclámpákat gyártó állami üzem. mert továbbra is 695 forintért árusítható lámpákat ad piac ra, feleannyi idejű garanciával, mint a tsz. S a jelek szerint nem is gondolnak hasonló mérvő árcsökkentésre, mert még az ő drágább lámpáik is elkelnek. — Nálunk ez nem okoz túl nagy problémát — nyugtat meg a főkönyvelő —, hiszen szervizünkbe mindösz- sze .négy lámpát hoztak be a reklamálók. Persze, ez a megkülönböztetés ugyanúgy okozhatna gondot... A lámpa apropóján ugyanis a főkönyvelő azt is elmondta, hogy más hiánycikknek számító termékeket is gyártanak „üzemük, ben”. Készítenek tejszűrőt és „kályhába való kályhát”. A Fáklya 69 elnevezésű olajégővel ugyanis a cserépkályhát lehet majd olcsón, praktikusan fűteni. Bombaüzlet lehetne ez is, hiszen akármennyi elfogyna belőle... Ha nem egy orosházi vállalat építené bele az utolsó, 170 forintos alkatrészt, a tsz által készített, majd ezer forintot érő szerkezetbe. így a gyártmány az orosházi vállalaté és a haszon nem kis része is, bár a termelőszövetkezet is megtalálja vele a számítását, 100 forintos hasznot számítva darabonként. Érthető kíváncsisággal várjuk, hogy végül mennyiért is jelenik meg az üzletekben ez az ügyes portéka? Minden bizonnyal nem ártana, ha a tsz egyenlő eséllyel konkurrálhatna ezzel a termékével is a piacon az állami üzemmel, biztos, hogy mi. vásárlók nyernénk vele ugyanúgy, mint az olcsóbb kvarclámpával. Kovács Endre Meg kell-e érteni a magyar filmeket ? .. és még egy kérdésemre szíveskedjék felelni” — írta N. N. írógépen, lakóhelyének neve, lakásának címe nélkül, még a bélyegen is olvashatatlan volt a bélyegző helye és kelte. ,„.. tudniillik arra, mindenképpen meg kell-e érteni a filmeket, és azon belül elsősorban az anyanyelvűnkön szóló és hazánkban lejátszódó magyar filmeket?” N. N. a levélhez felbélyegzett, de megcímzetten borítékot mellékelt — szán- dékosan-e vagy feledákeny- ségből. kár firtatni. De azért válaszolok. Hátha éléri a válaszom. De nem a — feleletem. Mert rögtön közlöm, felelni — legalább is olyan pontosan, ahogy N. N. kívánta — nem tudok. A névtelen levélíró meglehetősen régies modorban fogalmazott. Neme nem, de életkora sejthető, mert többek között megjegyezte: „hazafias kötelességemnek érzem, minden magyar filmet megnézni”. És látta annak idején a Hyppolit-ot, az Emberek a havasont, aztán a Talpalatnyi földet, Körhintát, Budapesti tavaszt. Simon Menyhért születését, — és egy dandámyi sematikus filmet. Ezeket /mind megértette. Sőt — mint írja — a tartalmukat is el tudná man. dani. Természetesen volt a filmek között egy sereg, amit nem kedvelt. Olyan is, amit hamisnak, eszményítettnek, sőt, „ezen túlmenően hazugnak” érzett. De egyik sem okozott fejtörést. Se a moziban, se amikor — mint írja — „a különféle műbírálatokat” olvasta. Mert N. N. ezeket is olvasta, akkor is, most is, szorgalmasan, tudásvágytól eltelve. Akkoriban mindennel tisztában volt, mert nemcsak szórakozni, hanem oikulni, „művészi élményt szerezni” is járt a moziba. Ha kívánom — elküldi a látott filmek jegyzékét, önkezével írt megjegyzéseivel. „Mostanában — írja egyre fokozodóbb zavart érzek”, És nem tudja — ezért fordult hozzám — vele van-e baj, vagy a magyar filmekkel? Néha azt hiszi, nem vele van báj, mert — hogy csak egy példát mondjon — minden további nélkül megértette a Nagyítást, holott ez (mint zárójelben megjegyzi) művészfilm, legalább is ezt hallotta, olvasta róla. De nem értette meg (itt egyik újabb magyar film címét említi) a következő műsorban játszott magyár filmet, pedig arról is azt hallotta- olvasta, hogy művészfilm, sőt. díjat nyert az évi száz fesztivál közül valamelyiken. En_ nek az említett magyar filmnek sem a meséjét nem tudná nekem elmondani, sem a mondanivalóját közölni. Tehát — segítsem ki. Az különben nem zavarja — írja három sorral alább —, hogy a műbírálók nincsenek ösz- szehangolva, tehát X-nek tetszik valami, Y-nak nem, Ugyanis — „tisztában vagyok azzal, hogy különféle ízlések, vonzalmak lehetségesek, ' és ez kihat egy-egy mozifilm ellentétes értékelésére”. Azt azonban nem érti, hogyan magyarázhatja X. vagy Y. tökéletesen másként a film mondanivalóját. ,,Hol tehát a baj?” — tette fel levele végén patetikusan a kérdést — „Bennem-e, a nézőben?, a film, létrehozó kollektívájában?, vagy a mű- bírálókban?” Erre kért sürgős választ felbélyegzett, de megcímzetten borítékot tartalmazó levelében. A levélhez két utóiratot gépelt — az egyikben közli, hogy a fiának ugyanaz a véleménye, mint neki. holott mindenben más az ízlésük, eszejárásuk; — a másodikban javaslatot tesz: „minden film elején néhány frappáns sorban vetíteni kéne a tartalmat és a mondanivalót, mert ennek birtokában mi, az egyszerű nézők, könnyebben eligazodhatnánk.” Igyekeztem röviden ismertetni N. N. levelét. És most — mit válaszoljak? Egyet — a második utó- iratot — rögtön el kell utasítanom. Vagyis, hogy „néhány frappáns sorban” rögzíteni kéne újabb filmjeink tartalmát, mondanivalóját. Mert volt idő — az állami filmgyártás hőskorában, melyben több-kevesebb szerencsével részt vehettem — néhány esztendő, amikor minden filmet meg lehetett érteni. Sőt — a legegyszerűbb néző is közölhette a mondanivalót. Ennek érdeké, ben dramaturgiai tanácsok — sokszor minisztériumi népgyűlések — seregét tartottuk. Mindenki hozzásegített valamivel, hogy még világosabb legyen a tartalom, és még szembeszökőbb a mondanivaló. Ezt végül aztán a közérthetőség érdekében valamelyik szereplő el is mondta. Ha prózában (ehhez egy csók nélküli szerelmi jelenet volt a legalkalmasabb), hol dalban, csasztuskábaii. Később, mivel a sok ülésezéssel a munka elhúzódott, valaki azt tanácsolta: minden forgatókönyv- élére írjuk oda az eszmei mondanivalót. De ez csak — szerencsére — tanács maradt, mert különféle hullámtörőkön át megérkezett a neorealizmus magyar hulláma. És akkor — anélkül, hogy prózában-dalban közölték volna — meg lehetett érteni mindent. És így a néző — nyilván N. N. is, hiszen azért említi a Körhintát, az Egy pikoló világost, a 9-es kórtermet! — hagyta, hogy hasson rá, hol értelmén, hol érzelmein keresztül a film. De még ekkoriban is kísértették a történelmileg hírhedtté vált sematizmus szellem-árnyai. Később aztán minden árny eltűnt — a film írója (aki legtöbb esetben azonos volt a rendezővel) szabadon tette azt, amit tenni tudott, és persze, amire tehetsége képesítette. A hőskorszak se_ EMIÉUFA A csemetekert aprócska fáit kitördelték, ** letiporták, tövestől kitépték a tankok lánctalpat A föld fagyott testébe aknák, ágyúgolyók, robbanó gránátkötegek hasítottak, vágtak mély sebeket. Huszonöt évvel ezelőtt minden fácska meghalt. Véres árkok ölén virradt rájuk a halál. Most huszonöt esztendeje fát nem ültetett senki. Mégis ismerek egyet, pontosan annyi idős. Húsz éves. Egy tisztás szélén áll, sima, ezüst törzsű, sudár. A magot, amiből ez a fa kikelt, talán az égő erdőből fölriadt madarak menekítették, s hullatták ide. Vagy bombázó repülőerődök ad zúgásától megrémült mókusok pergették r: ' -— nás kavarta légörvény kapta fel és dobta ide. A magocska gránáttölcsérbe hullott, kicsírázott, gyökeret eresztett, hogy begyógyítsa a földnek legalább ezt az egyetlen sebét. A kicsi fát, a parányi gyönge cserjét szomorú faóriások őrizték a tisztás szélén. Harmatot könnyeztek reá, s titkolták, hogy miért nyögnek. Hogy ágaikra embereket akasztottak: akiknek fát kellett volna ültetniük. Tavasz váltott telet, a nyarat ősz űzte el, múltak az évek egymás után. S a kicsi fács- ':a viharokat sem érzett. Zsenge ágait az öles öi'zsű öreg fák a viharoktól is védték. Keményen állták körül, oltalmazott, i a kiesi fácska sem tudta, az öreg fák mily betegek. Titkolták, hogy szívükbe aknaszilánk fúródott. Aknaszilánk, gránátrepesz: szerszámot csorbító. S éppen szerszámnak szánta, aki kibányászta a hegy gyomrából, az erdő alól. Es nőtt, növekedett a fácska, fiatal izmosodó törzse, erősödő ágkarjai egyre magasabbra törtek. A fiatal fácska semmit sem tudott a háborúról. Törzse mögött nem lapult meg sátorlap-ruhás, géppisztolyos katona. Lombja alá nem rejtőzött terepszínre mázolt tank. Gyökerét nem vagdosta katonaásó. Kirándulók telepedtek lombja alá. Alsó ágaiból májusfát törtek a legények, ághegyének vékonyából vadászkalapok mellé tűztek töretét, s a fa ettől csak feljebb törekedett. Lombjával iskolát avattak a gyerekek, leveles gallyaival táborkapuikat díszítették fel, sátraik előtt. Kőművesek és ácsok bokrétának tűzték ágát, magasra rakott téglafalak tetejébe, készülő házak mestergerendáira, s a fának ez mit sem ártott. Galambok, szürkéslila begjü gerlék tollászkodnak most kusza szövevényű ágerezetein, apró pihéiket lebegve-ringatva a szél hullámai messze röpítik. Így röpíti felénk, át a huszonöt esztendőn, s viszi egyre mesz- szebb-messzebb tőlünk, egy világháború emlékeit az idő... Patak; Dezső matikus filmjei a valóságot eszmény esi tették: a neorealizmus filmjei bevallották, hogy a valóság nem is olyan eszményi; az új korszak — N. N. „új hullámnak” nevezi — legjobb művei személyes vallomások a személyesen, jogos de a jobbat áhító kétkedéssel. átélt valóságról. Ki-ki azokról az élményekről vallott, melyek az életét — méghozzá egy adott, forrongó társadalmi helyzetben — meghatározták. És mivel gondosan ügyeltek arra, hogy személyes, lírai mondanivalójuk ne takarja, ködösítse el a valóságot, ezeket a filmeket minden további nélkül meg is lehetett érteni. (N. N. közöl néhány címet, ezek közül csak az Oldás és kötést, a Sodrás- bánt, a Hideg napokat, az Álmodozások korát írom ide). Feltétlenül igazat kell adnom tehát N. N.-nek, hogy a tisztázott mondanivaló, ,,ha mégoly áttételesen jelentkezik is” (ezt tőle idézem) érthetővé és világossá teheti a legelvontabb filmet is, a tisztázott és átélt, egyszerre személyes és közösségi mondanivaló (amit szerencsére nem lehet egy ,,frappáns mondatban" összefoglalni!) világossá teszi a mai életünkről alkotott képet Az alkotó élménye — N. N. a Szemüvegeseket, a Szandi- Mandit említi — hitelessé teszi a néző élményéj;. Röviden tehát — a film' „lélektől lélekig” hat (hogy Tóth Árpádtól csempésszek ide egy verseimet) és ha ez sikerül, akkor a szenvedélyes, filmjeink jövőjéért „hazafiason aggódó” néző, nem csodálkozik el azon, hogy mit is lát vajon, nem fog gyanút hogy egy magyarra szinkronizált külföldi filmbe cseppent bele, hanem egy csapásra otthon érzi magát És abban a szerencsében részé- sül, mint az angol,.mozinéző — N. N. külföldi alte- regója — aki az Egy csepp méz, a Hosszútávfutó magányossága, a „Ha...” láttán jólesően. vagy keserű szívvel állapítja meg: hát igen így élünk, vagy ennyi a rémé. nyűnk. És a nézőtérről magával visz valamit, mint eay jó olvasmányból, s ha nem értett meg mindent, — szívesen „visszalapoz”, akár egy jó olvasmányba, s akkor észreveszi az összefüggéseket az ő személyes világa és a film nyújtotta látomás között „Meg kell-e érteni mindenképpen a filmeket” — kérdezte N. N. „és azon belül elsősorban az anyanyelvűnkön szóló és hazánkban lejátszódó magyar filmeket?” Erre felelni nem tudtam — az utóirathoz fűztem néhány mondatot. És még valami —. N. N. kétkedő, jogtalan ingerültséggel „hullámvölgyet” emleget. Én — nem hiszek semmiféle hullámvölgyben, hullámhegyben. A tehetségben hiszek. És mennyi a tehetség! És mennyivel több lenne az eredmény — N. N. számára, a „műbírálók” számára is —, ha ezzel a tehetséggel előbb-utóbb jól is kezdenénk gazdálkodni. Thurzó Gábor Reklém külföldi cégeknek Az ország legrégibb reklám- vállalata, a Magyar Hirdető két évvel ezelőtt kapott jogot közvetlen exporttevékenységre. Ez alatt az idő alatt számos külföldi céggel építette ki kapcsolatait. A következő hetekben öt külföldi cég részére rendez előadást, fogadást, találkozót magyar ügyfeleikkel, az érdekelt szakkörökkel. Szervezésében bemutatkozik például a Dottin katalógus kiadó, valamint a Girar* det és a Made in Europe kiadó- A Pepsi Cola cég 30 000 dolláros megbízást adott termékeinek magyarországi bevezetésére, a Parker, a Courvoisier, a British Petroleum, a Philips és más cégek a Magyar Hirdetőn keresztül szintén élénk reklámtevékenységet fejtenek ki Magyar- országon. A Magyar Hirdető exporttevékenységi köre ez év elejétől tovább bővül. Jogot kapott arra, hogy reklámtárgyakat és nyomtatványokat is értékesítsen külföldieknek. (MTI) 1970, február ZZ., vasárnap
