Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-21 / 44. szám
Másodszor lettek kiválóak a mezötárkányiak Kedves ünnepség színhelye volt szerda este Mezőtárkány. Ekkor adták át a polgári védelmi kiképzésben nyújtott, kimagasló teljesítményeikért a kiváló szakasz megtisztelő címet, kitüntetéseket, és jutalmakat a község polgári védelmi egészségügyi szakaszának. Az elnökségben helyet foglalt Zsaruba Lajos, a füzesabonyi járási pártbizottság titkára, dr. Bocsi József, a Füzesabonyi Járási Tanács vb-elnöke, Mihály Gyula, a megyei pártbizottság küldötte, Jakab Emil alezredes, a polgári védelem megyéi törzsparancsnoka, Gere István, a Vöröskereszt megyei szervezetének titkára és dr. Szabó Ferenc, megyei főorvos. A megjelenteket Sz. Kovács János, a községi tanács vb-elnöke üdvözölte, majd dr. Nagy Lajos, a megyei tanács főorvoshelyettese mondott ünnepi beszédet. Hangsúlyozta, hogy a szakasz fennállása óta már másodszor nyeri el most megérdemelten ezt a kitüntető címet, mert évek hosszú sora óta becsületesen eleget tesznek a kiképzési tervek maradéktalan teljesítésének. A munkákat értékelve elmondotta azt is, hogy öröm volt nézni a mezőtárkányiakat a gyakorlatokon, amikor odaadással, példamutatóan és a megyében legjobban oldották meg nehéz feladataikat. Ezt követően a szakasz valamennyi tagjának kiosztotta a „kiváló beosztott” emlékjelvényt, és a tárgyjutalmakat. ,, A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Jakab Emil alezredes, megyei törzsparancsnok szólt az ünnepeitekhez. Az országos törzsparancsnok Mit mond a GELKÁ? Havonta kétezer készülék — Három bejegyzés a panaszkönyvbe — Képcsőre vár 12 tv . Akinek valami baja vasi a tv-készülékével, az nem törődik ezer társa elégedettse- góveL Bosszankodik, hogy egy olcsó, alig pár forintos alkatrész hiánya megakadályozza esti szórakozását, nem ülhet a tv elé.’ És szádja a GELKÁ-t Bevisz egy mosógépet, aminek csak annyi a baja, hogy kapcsoláskor nem fordul él a tárcsa, hanem meg kell mozgatni. Amikor visz- szakapja a mosógépet, kijelentik, hogy ötszáz forintot kell fizetnie. A vér az agyába szalad az illetőnek. Igaz, azt mondta, a kissé öreg masinán végezzenek el minden szükséges javítást. De hogy ötszáz forint!... Vagy: a táskarádió kézelőgombja tönkrement. Filléres dolog és mégis — heteket leéli várnia, amíg ilyen al- loatrészt be tud szerezni a szerviz. A táskarádió tulajdonosa szidja a GELKÁ-t. Micsoda alkatrészellátás van ennél a cégnél, ahol még ilyen bagatell dolog sincs a raktáron. — Az anyagellátásunkat olyan forrásból biztosítjuk, amilyenből tudjuk — kapjuk a felvilágosítást Nyíri Szabolcstól, a GELKÁ gyöngyösi vezetőjétől. — Ha kell, elmegyünk érte több száz kilométert is. De ha nem lehet kapni alkatrészt, az nem a mi hibánk — Gyakran előfordul ilyen eset? — Átmeneti időre csak. A nagy szériában gyártott készülékeknél legfeljebb egykét napról lehet szó. Mondjuk, volt a raktárunkon tíz darab egy bizonyos alkatrészből. Hetekig egyet sem kellett felhasználnunk ezekből, aztán egyik napról a 1 másikra minden kiment. Ez előfordul A raktárban pillanatnyilag 38 olyan készülék van. amit anyaghiány miatt nem tudunk megjavítani. Ezekből 12 a tv, mert nem lehet kapni hozzájuk képcsövet, a töb_ bi régi típusú magnó, vagy magnetofonom rádió, amikhez viszont például bolygókerék nincs egy sem. Mert ezeket a kifutott típusokat már senki sem gyártja az országban. A GELKA pedig nem „fusizhat'’ alkatrészeket. Csak eredeti darabokat építhet be. Az idén tizenöt olyan készülék jött össze, amiknek javítását tizenöt napon túl tudták csak elvégezni valami egészen olcsó alkatrész hiánya miatt, és ezek helyében cserekészüléket kellett kiadniuk. Érdekes, hogy a szervizben a nyári hónapok adják az uborkaszezont. Ilyenkor, például: januárban: 1700 készüléket vittek he a tulajdonosok, míg a téli hetekben r'1ugrik a forgalom. Decem- "rben 3200 esetben végeztek javítást. összesen 32 műszerész dolgozott januárban Gyöngyösön. öt gépkocsija van a szerviznek, a műszerészek közül pedig nyolcán rendelkeznek autóval, amit szintén használnak kiszálláshoz. A kirendeltséghez 33 község tartozik. Mindegyikben be- gyűjtőhelyöket létesítettek ahol a bejelentéseket felírják. A tv-k javítását háznál végzik a szerelők, kivéve, ha a hiba összetettebb. Általában egy nap alatt megfordul a készülék, de ritkán megtörténik, hogy tovább tart a rendbe hozatala. Most is van egy tv. amin az egyik műszerész már négy napja dolgozik, és nem találja c hibát Ez a masina már a kirendeltség vezetőjéhez, Nyíri Szabolcshoz kerül. A gépkocsik menetrendszerűen járják a körzetüket. Naponta jutnak ki a községekbe, kivéve a Gyöngyöstől nyugatra eső településeket, ahová kétnaponként. És persze, ha nincs az utakon hóakadály. Mert megtörtént, hogy bepanaszolták a GEL- KA-t akkor, amikor a sok hó miatt az utakon nem lehetett közlekedni a Mátrában, mivel a telefonbejelentésre nem mentek ki. Fél útról fordultak vissza, mert elakadt az autó. Igaz, hopr a szerviz nem szokta kiértesíteni az ügyfelét, ha a jelzett határidőt nem tudja tartani. Ügy gondolkozik, a megrendelő úgyis jelentkezik. Ez igaz, de ilyenkor már egy kicsit idegesebben, mert bosszantja, hogy a GELKA nem tartotta meg a szavát. Micsoda dolog ez? — méltatlankodik. Ekkor fordulnak elő a kellemetlen jelenetek az átvevőhelyiségben. És a panaszkönyvi bejegyzések. Legutóbb február 10- én. Előtte pedig 1969. december 31-én és 1969. február 1-én. összesen három egy év alatt Ezeket a központ vizsgálja ki, és annak eredményét is az közli a panaszossal. A részrehajlás tehát kizárt, amennyire ez lehetséges. Évente több mint húszezer javításból akad húsz-harminc. ami miatt elégedetlenkednek a megrendelők. Legtöbbször az árak miatt: miért kerül egy cső például 120 forintba, vagy az alkatrész hiányára — ilyen apróságot miért nem lehet ma kapni? És szidják a GELKÁ-t. Mert ők ezzel a céggel vannak kapcsolatban. Ezért nem ártana, ha a szerviz olykor megmagyarázná, mi az ami miatt ő nem hibáztatható. Nem akarom megbántani a GELKÁ-t: itt is emberek dolgoznak, különböző tulajdonságokkal és szakmai ismeretekkel rendelkező emberek. És mivel a szolgáltatás a feladatuk, én. a megrendelő, minden esetben azt várom, hogy a pénzemért gyorsan, pontosan és figyelmesen szolgáljanak ki. Legfeljebb annyit tehetek viszonzásként, hogy azt mondjam nékik: Köszönöm! Annyit tételezzek fel, hogy nem akarnak becsapná. ÍG. Molnár fj 1970. február 2L, szombat és a megyei parancsnok nevében gratulált a mezőtár- kányiak sikeréhez és jutalmakat nyújtott út Sz.. Kovács Jánosnak, Kiss Andornak, Kerek Kálmánnénak, dr. Kovács Rózának és Tóth Ig- nácnak. Az ünnepeiteket köszöntötte ezután Gere István, a Vöröskereszt megyei szei'vezeté- nek titkára is, aki beszéde végén kitüntetéseket nyújtott at. „Kiváló véradó szervező” kitüntetésben részesült Kiss Andor, a községi vb-titkár, ezenkívül még 32-en kaptak tárgyjutalmat. A kitüntetések és jutalmak átadása után, Zsámba'. Lajos, a járási pártbizottság titkár*, a járási pártbizottság és járási tanács nevében gratulált a sikerekhez, majd Szabó Frigyes, a szakasz nevében tett ígéretet arra, hogy az elkövetkezendő időben is minden tőlük telhetőt megtesznek az eredményesebb polgári védelmi feladatok teljesítéséért, — f. i. — Dickens ükunokája w r ww — irono Monica Dickons angol írónő, Charles Dickens ükunokája már éves óta az Egyesült Államokban él. Kapcsolatait nem szakította meg szülővárosával, Londonnal, évente többször felkeresi, bevásárol az angol fővárosban, megtekinti a legújabb színdarabokat és tárgyal kiadóival. Cap Cod-i vidéki házában naponta hat órát tölt írógép mellett, többi idejét lovainak, kutyáinak és macskáinak szenteli, és kerüli a léha társasági életet. Férje, Roy Startton, amerikai író. Két' lánya van. Monica Dickens fiatalságát Londonban töltötte és pályáját, különösképpen, háztartási alkalmazottként kezdte. Két év alatt hússzor változtatott állást, volt szakácsnő, takarítónő és nevelönő is. őszinte, nyílt viselkedése miatt munkaadói igen megkedvelték. Később megismerkedett egy fiatalemberrel, aki arra ösztönözte, írja meg élményeit. Ez a férfi később vállalta regényei kiadását, annak ellenére, hogy a család, nem örült a vállalkozásnak, attól félt, hogy az ükunoka csorbát ejt a Dickens néven. Monica Dickens bejárta az egész világot, eddig 33 ország- * ban tartott előadásokat, különböző klubokban és Összejőve-, teleken. Orvostanhallgatók. A hazánkban tanuló ceyloni diákok közül J. G. D. J. Jayasinghe a Budapesti Orvostudományi Egyetemen tanul. Hét éve él hazánkban, idén kapja meg diplomáját. Felesége, Furtényl Zsuzsanna, szintén diploma előtt álló orvostanhallgató. A doktori cím megszerzése után még egy évig hazánkban maradnak gyakorlaton, majd utána Ceylonba mennek. (MTI-foto — Pálffy György felvétele.) ifoMUÍJhlDtlritl n: Ezzel kapcsolatba« is Fü- löp-Miller idéz egy naplóból fennmaradt párbeszédet, egy hívőnő és egy fiatal lány nem akármilyen dialógusát Hívőnő: Miért nem akar az övé lenni? Hogy lehet egy szenttől megtagadni valamit? Limy: Kell-e a szentnek a bűnös ,szerelem? Micsoda szent az ilyen? Hívőnö: Ö csak megszenteli, ami a közelébe jut Lány: És ön hajlandó volna a kívánságát teljesíteni? Hívőnő: Természetesen. Már voltam az övé és büszke, boldog vagyok. Lány: De hiszen önnek férje van! Ó mit szól ehhez? Hívőnő: A legnagyobb megtiszteltetésnek tartja. A késő délutánok és a kora esték zöme a követőnők köréé volt. A sztarec itta a teát és a madeirát, piszkos ujjaival halas- és gyümölcsöstálakban — valamint két szent mormogás között — a hölgyek ruhája alatt matatott. Ha alaposabban becsípett, táncolt, vagy egyedül, vágj- egy-egy boldog kiválasztottal. A hölgykoszorú legrégibb tagja Akulina Nyikitcsina volt. A sztarec még Szibériában ismerkedett meg vele — nem akármilyen körülmények között. Az ohtoji kolostorban történt, ahová Akulinát fiatalon bekénysze- rítették a rokonai. A fiatal apáca sehogy nem viselte el a klastroméletet. Idegei felmondták a szolgálatot. Cellájában, az ikon alatt, mind gyakrabban találták hisztérikus görcsökben fetrengve. Azon az éjszakán is, amikor Grigorij sztrannyik, az akkor már messze földön híres vándor éji szállást kért Ohtojban. Tanácsért fordultak hozzá és a sztarec bólintott: hosz- szú bojongásai során sok ilyen esettel találkozott. Azt kérte, engedjék a beteg cellájába és a íőnökasszony — ismert szent emberről lévén szó — kivételesen beleegyezett. Grigorij atya sokáig bent volt, de látogatása után Akulinát mintha kicserélték volna. Kiegyensúlyozott és derűs lett. Az eseményt bejegyezték a klastrom évkönyvének csodarovatába és azontúl Raszputyin gyakran vetődött Ohtoj felé. hogy folytassa a „kúrát”. Később, amikor befolyásos ismerősökre tett szert, elintézte, hogy Akulinát kiengedjék a kolostorból. Nyikitcsina Pé- tervárra költözött. Továbbra is a betegápoló nővérek ruháját hordta, de á rendből kilépett. Életének egyetlen célja maradt: ..megváltójának szolgálata”. Örült Olga A gyülekezet legfélelmetesebb figurájaként Olga Vlagyimirovna Lohtinát emlegették. Ez a szerencsétlen asszony, egy államtanácsom művelt, csinos özvegye egy szörnyű élmény nyomán megőrült. Raszputyin elhatározta, hogy meggyógyítja, nem sikerült neki, de Olga asszony beleszeretett jótevőjébe és ennek a maga tébolyult módján adott kifejezőt^ Nem viselt mást, csak a sztarec levetett ruháiból „készült” rongyokat. Legféltettebb kincseként egy kis zsákot őrzött, amiben a muzsik kisebb elcsent használati tárgyait tartotta. Állandóan sikongatva hívta a sztarecet a rókaprémes ágyra — nem is mindig sikertelenül. És ha Grigorij atya prédikációját félbehagyva valaki mással vonult a Szentélyek Szentélyébe, Loh- tina arca kigyúlt és hangja pengeként metszette ketté a hirtelen támadt ünnepélyes csendet: — liisteen! Aid ennek az Istennek odaadja magát, istenivé válik a teste. Maga a muzsik gyakran egyszerűbben adta elő felhívását a keringőre. Ha Szibériáról, tágas hazájából, a Túra partjáról kezdett szónokolni, a hölgyeken kellemes borzongás vett erőt, Tudták, mi következik, csak azt nem tudták, hogy ki. Raszputyin ilyenkor mindig rátért a folyóparton legelésző lovak nemi életére és a közjáték mindig ugyanúgy fejeződött be: — Gyere, szép kancám! —• mondta a szent ember valamelyik vallási megszállottnak. Prostituáltnak — vagy éppen hercegnőnek. „Napjaid meg vannak számlálva” .„Engem megölnek A háború harmadik esztendejében az állapotok tarthatatlanná váltak. Az arisztokrácia zendülése már a Ro- manovoíög te eljutott. Ahhoz, hogy ezt a rendkívül izgalmas történelmi krimit legalább valamennyire kibontsuk, az Időgépben egy kissé visszafelé kell pergetnünk a filmet. . • A gyilkosság általános okairól aligha kell sokat beszélnünk. A csodatévő muzsik életében talán a legnagyobb csoda az volt, hogy csak 1916 végén ölték meg. Az akkori Oroszországban legalább olyan gyakoriak voltak a politikai merényletek, mint a mai Amerikában. Akadt azonban közvetlen ok is. Szeptember végétől mind hitelesebbnek tűntek azok a hírek, hogy a sztarec komolyan foglalkozik egy puccsszerű különbéke gondolatával. Egy halvacsorán állítólag részeg fővel ki is koty- tyantotta, hogy Livádiába akarja küldeni a cárt, „hadd kertészkedjék kedvére” és — régemként — Alekszandrát szeretné trónra ültetni. (Folytatjuk.) . doőtyOÚ?. é5*' ! Kié a gyerek ? Az1 ügy tulajdonképpen boldogsággal kezdődött. A < S fiatalasszony egy szép napon bejelentette a férjének, f i hogy gyermeket vár. A jövendőbeli apa boldog volt és < i, a hír gyorsan bejárta a falut. De milyen nagy volt a f, I t meglepetés, amikor az egyik legkedvesebbnek tartott ba- < I rátja is közölte: mi is várjuk a babát... S Attól a naptól kezdve a két család között még szóró- t s sóbbra fonódtak a barátság szálai. Az asszonyok szinte J S otthonosak voltak egymásnál, együtt varrogattak, kézi- < > munlcáztak, készítették a kelengyéket. \ Tel-múlt az idő, aztán egy szép napon — meglepő 5 < véletlen, a két menyecskéért egy időben érkezett a men- j < lőautó. A boldog férjek még tréfálták is egymást: í — Mi aztán jól összebeszéltünk, pajtás ! I j Másnap együtt izzadtak a szülőotthon folyosóján, t k egészen késő délutánig. Akkor végre megérkezett a vár- k < va várt hír: fiú. > $ — Előre megegyeztünk, aranyos doktor úr — ölelte < | meg az idős doktort az egyik ifjú apa. > — Azért lelt mindkettő fiú. i A történetnek itt tulajdonképpen vége is szakadna, < | pedig ezután kezdődött csak úgy igazán. A férfi, aki el- ? > mondja a panaszt, szomorú. > l — Az úgy volt, tetszik tudni, hogy János, a sorstár- í < sam, még bent maradt a szülőotthonban, amikor én már f < 'eljöttem. Ott maradt, beszélgetett a szülésznőkkel, ápo- k < lókkal. Egy ismerős szomszédbeli asszonyka is előkerült > j és azt mondta: — No, jó ember, az előbb a nővérke k majdnem elcserélte a két újszülöttet. Tévesen kerültek > rájuk a szalagok... | Az ember úgy mondja a történetet, mint egy mesét. } Ha nem komoly, meglett férfi ülne előttem, bizony azt | hinném, tréfa az egész, vagy tényleg egy szórakoztató > mese. > — Még azon az estén bekopogtatott hozzám a dm- > bórám. Gondoltam, a keresstkomaságot akarja megbe- 5 szelni, vagy a pincébe invitál a nagy örömre. Amikor | j megláttam, szinte megijedtem. Tekintete izgatott volt, i > szeme zavros. Nem ült le, csat: megállt a konyha köze- i I P én. > — Baj van, öregem. Elcserélték a két gyereket. — Először azt hittem, viccel, jót is nevettem, de < aztán láttam, hogy nagyon is komoly az ügy. Másnap < újra együtt vártuk a szülőotthonban az orvost. Nevetett, < majd amikor látta barátom konokságát, határozottan azt < mondta: Ez lehetetlen. Ilyesmi nálunk nem fordulhat elő. < A panaszos szünetet tartott. Megkért, hogy rágyújt- •; I hasson és csak azután folytatta a történetet. < — A feleségem egy hétig sirt, úgyszólván éjjel és > nappal. Ő tudta, hogy egy szó sem igaz az egészből, és ? ugyanezt mondta a másik asszony is. Én is próbáltam < beszélni Jánossal; verje ki a fejéből ezt a bolondériát, \ Még rosszabb volt. Üldözte, zaklatta a feleségét, a gyér- < mekre rá sem nezett. Azt mondta: kakukkfiókára neki < nirlcsen szüksége... < Hosszabb szünet következett. Látogatóm elnyomta a f Í dgarettát és indulni készült. < — Az a legnagyobb baj, hogy János a kórházban í van. Az idegosztályon. Onnan irkái nekem szörnyű leve- 5 leket. Tessék megmondani! Köteles vagyok én ezt tűrni? \ Két év telt el azóta. A két család között újra szent a > béke, mert a kis Jancsi, mint mondani szokás: kiköpött > mása az édesapjának.| Szal-'y István \ 1916. december 16-án az uralkodó család tekintélyes tagja jelent meg audiencián az éppen Canszkoje Szelóban tartózkodó cárnál: Pável nagyherceg. Hamarosan kiderült, hogy a nagyherceg, Miklós nagybátyja, már nemcsak a saját, hanem az egész Romanov-família nevében, egy előzetes tanácskozás nyomán beszél. Hosszasan fejtegette Rasz- putyin eltávolításának sürgős szükségességét és — taktikai okokból — alkotmányt követelt. És ugyanennek a napnak az éjszakáján a pétervári Ju- szupov-palota pincéjében meggyilkolták Grigorij Jefi- movics Raszputyint.
