Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-18 / 41. szám

\ RjÚclüJ KOSSUTH ».50 Operettrészletes. 8.48 Regényrészlet. 9.08 Leoncavallo: Bajazsok. Kétíelv. opera. 10.34 Fejér megye kutatói között. 10.59 Goldmark: Hegedűverseny. 11-30 A Szabó család. 12.23 Ki nyer mai 12.30 Tánczene. 13.15 Népi zene. 13.45 Válaszolunk hallgatóinknak. 14.00 Üj felvételeinkből. 14.09 M. Lanza énekel . 14.25 Ember a vízben. 15.10 Az élő népdal. 15.20 Magyar századok. 16.05 Kóruspódium. 16-13 Koncerto Prága. 16.33 Nyitott stúdió. 17.20 Operarészletek. . 18.00 A Közel-Kelet közelmúltja. 18.15 Rádiójáték. 18.35 Népdalok. 19-25 A gyorskorcsolyázó» bajnokságról. 19.30 Lemezmúzeum. 19.50 Egy rádiós naplójából» 20.35 Dzsesszműsor. 21.20 Gondolat. 22.20 Opcrettrészletek. 22.40 A bazai társadalom­kutatásról, 23.00 Kamarazene. 0.10 Könnyűzene. PETŐFI MS Mozart: B-dúr zongora­verseny. 8.50 Verbunkosok. 9.30 ABC Mcseáruház. 11.50 Néhány perc tudomány 12.00 Kamarazene. 13.03 Szimf. zene. Kettőtől — hatig..; 18.10 Kis magyar néprajz. 18.15 Utak, terek, emberek..; 19.03 Könnyűzene. 19.23 Emlékezés Sebes Imrére. 19-44 Táncdalok. 30.00 Hangverseny küzv. Londonból. 22.00 Cigánydalok. 22.199Dohnányi egyénisége. 23.15 Operettrészletek. MAGYAR 9.00 Maigret felügyelő .~. Z Gyilkosság a Montmartre* on. 9.55 Szicíliai képek. 10.25 Andrej ev: A kormányzó. (Tv-film.) TUS Hírek. 18.05 Lengyel képzőművészeti film. 18.20 Fókavadászat. (Finn kisfilm.) 18.45 Írók, könyvek, kritikusok. 18.55 Esti mese. 19.10 Divatbemutató. 19.30 Két ülésszak között..; 110.00 Tv-hiradó. 20.20 Halló fiúkl Halló lányok! 21.20 Parabola. 21.40 J. C. Pascal énekek 22.15 Tv-hlradó. *2.33 Sí-VB. POZSONYI 9.00 és 15.40 Si-VB. 13.00 Zenés félóra. 19.00 és 22.15 Tv-hlradó. 19.40 Táncminiatűrök. 20.00 Filmösszefoglaló a sí-VB-röl 20.10 Honoré de Balzac. (Tv-játék.) i F[h*9. \ EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: Sél 6 és 8 órakor. Sirokkó EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. Katonák szoknyában EGRI BEKE: Brancaleone ármádiája GYÖNGYÖSI PUSKIN: Az előadások kezdete: 4 és 8 órakor. My fair Lady (Dupla helyárafc) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Vadölő HATVANI KOSSUTH: 1 Győztes Robin Hood PETERVASÁRA: A csendőr nősül Egerben: 19 órától csütörtök reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telelőn: ll-lO.) gfmdeles gyermekek részére is. Függőpályás személyszállítás a Mátrában Kékestető végre a természetrajongók paradicsoma lesz Gyakori téma a Mátra, s bizonyára még többször szó­ba került már. hogy nem használjuk ki eléggé, noha a csodálatos hegyvidékből még külföldi vendégeinktől is so­kat profitálhatnánk. Nos, végre úgy látszik, hogy a régi téma iassan-las- ' san a múlté lesz, egyébként is meglehetősen kedvelt vi­dékünk az eddiginél jóval in­kább vonzza majd a termé­szetrajongókat, a kiránduló­kat és üdülővendégeket. Mát­raháza, kiváltképpen pedig Kékestető a kikapcsolódásra, pihenésre vágyó emberek valóságos paradicsomává vá­lik. Mint Ismeretes: máris so-' feat tettek azért, hogy bizton, ságosabbá, kielégítőbbé vál­jék hegyi településeinek ivó­vízzel való ellátása, s ez a továbbiakban csak fokozó­dik. Ugyanekkor, egy szenny­víztársulás megalakításával, megszüntetik az idegenfor­galmi helyek jelenlegi szik­kasztórendszereit, vezetéket építenek, zárt calrendszer­ben viszik a hegyről a pisz­kos, fertőzött vizet a Mátra- füred térségében létesítendő derítőkbe. A megfelelő mi­nőségű és mennyiségű ivó­víz biztosításával, a higiéni­kus szennyvízelvezetéssel, korszerű derítéssel eddig riasztó akadályokat szüntet­nek meg, s „zöld utat” nyit­nak a most már sorozatosan jelentkező fejlesztési ötletek, tervek előtt. A közeljövőben várható • változások közül feltétlenül említést érdemelnek azok. amelyekről dr. Hortobágyi Istvántól, a megyei tanács osztályvezetőjétől értesül­tünk. A nagyarányú fejlesz­tés kétségkívül jelentős lépése a Mátraháza—Kékestető kö­zött létesítendő függőpályás személyszállító, a közismer lanovka, amelynek tervezé­sére, építtetésére a Győr— Sopron—Ébenfurti Vasút vál­lalkozott. Már készül a szükséges dokumentáció, s kedvező esetben még az idén hozzáfognak a tartószerkezet, a betontuskók, állványok el­helyezéséhez. Különben a kötélpálya 2,8 kilométer hosszúságú lesz — ám el­képzelhető, hogy később Mátrafüred vagy Galyatető felé folytatódhat is. A hegy­vidék látványossága lesz, a segítségével kényelmesen, él­mén yszerűen, „izgalmasan” utazhatnák majd a kirándu­lók „az ország tetejére”. Nem kevésbé örvendetes az sem, hogy a kékestetői sza­natórium előtti gyakori, je­lenlegi torlódás megszünte­tésére, elterelik, a bejárat elől tovább vezetik az utat egy új nyomvonal építésével — egészen a csúcsig. Szük­ség van erre már a kirán­dulók miatt is, viszont igény­lik a jövőben kezdődő na­gyobb. hegytetői beruházá­sok is. Fenn a hegy tetején ugyanis, a Hungária Szállo­daipari és Éttermi Vállalat, a megyei tanáccsal, a BÜ- TORÉRT-tel, illetve a Ma­gyar Állami Pincegazdaság­gal közösen 250 személyes, korszerű, impozáns szállodát épít, éttermet, presszót, bár­helyiséget, borozót létesít. A Magyar Posta és a megyei tanács pedig — ahogyan már korábban beszámoltunk róla — új, a mostaninál na­gyobb teljesítményű, hatal­mas tv-tomyot építtet. Csu­pán emlékeztetőül idézünk régebbi hírünkből: a tv-to­ronyban magaslati körpresz- szót is kialakítanak, alul pe­dig — a tervek szerint — helyet adnak egy étteremnek is. Szórakozóbözponttá, válto­zatos vendéglátóipari egy­ségekkel ellátott kiránduló- hellyé teszik Kékestetőt, s az elképzelések értelmében ter­mészetesen nem feledkeznek meg a kellő autóparkírozó - hely építéséről sem. S ami­kor beszámolónkban már ez utóbbiról esik szó, mintegy befejezésül hadd jegyezzük meg mindjárt azt is, hogy: tekintve az emlegetett la­novkát, ami nyilvánvalóan észrevehetően mentesíti majd az országút forgalmát, — cél­szerű lenne a kékestetői par­kolóhelyet eleve a tervezett­nél kisebbre méretezni, s in­kább lenn, Mátraházán gon­doskodni egy tágasabb terü­letről. Fenn, „az ország tete­jén” ne irtsuk feleslegesen az erdőt, ne pusztítsuk a vidék természetes szépségét! (győni) Húsz év a szövetkezeti iparban A GÉPZÜGÁSTÖL hangos kárpitosműhelyben találkoz­tunk. Éppen az egyik varró­gépen dolgozott. Prága te­herkocsik hűtőrácsaira és motorházaira „gyártott” ta­karókat Győri László, az egri Asztalos és Kárpitos Ktsz kárpitosbrigádjának ve­zetője. Néhány perces „pi­henésre” invitáltam, mi­közben beszélgettünk. Alacsony, zömök, csendes, de éber tekintetű ember. Szavai nyomán régi emlék­képek tárulnak fel. A há­ború után Bogácsról került Egerbe. Dudás Lajosnál, Eger egyik kárpitosmesteré­nél tanulta a szakmát. Első­sorban két kárpitos nagy­bátyja ösztönzésére válasz­totta a szakmát. Mint fiatal gyermek, tőlük leste el az „alapfogásokat”. 1949-ben lett szakmunkás. Az államo­sítások után 1951-ben mes­terével belépett a kisipari termelőszövetkezetbe. Mesélte, hogy hatan kezd­ték a munkát, mint kárpi­tos szakmunkások. A kezdő l hatból azonban ma már I csak egyedül ő van a szö­vetkezetben. A többiek nyug­díjba mentek, illetve más üzemeknél, vállalatoknál ke­restek munkát. Az első években főként tömeg javításokkal foglalkoz­tak. Aztán rátértek a folya­matos termelésre 'is. Első­sorban sezlonokat készítet­tek. Gondok bőven akadtak: nem volt elég szakmunkás, kevés volt a nyersanyag és a pénz. Nehéz esztendők kö­vetkeztek. Csak jóval ké­sőbb — a gépesítéssel —bő­vült a szövetkezet, és el­kezdhették a „Júlia-garnitú- rák” kárpitosmunkáit. Ez a típusgarnitúra az ötvenes években az egyik legmoder­nebb és az egyik legkereset­tebb terméke volt a bútor­iparnak. EMLÉKEI. KÖZÜL azt Is felelevenítette, hogy 1955- ben részt vett a Gárdonyi Géza Színház színpadi füg­gönyének és az emeleti dra­périáknak a készítésében. A színház akkor nyitotta meg kapuit és az akkori vezetői a szövetkezetei bízták meg ezekkel a munkákkal. A mai Lenin úton kibéreltek egy helyiséget, s dolgoztak, varr­tak, szegeitek több héten ke­resztül. Aztán következett a premier napja, ők jobban izgultak mint a színészek, hogv vajon működik-e majd a függöny, vagy nem? El­nyeri-e majd a közönség tét­Hol van, hol nincs meleg víz — Veszélyes utcák — Meghívás Kassára — Ludasi találkozó Bár dicsérendő az egri strand téli nyitva tartása a fürdőzők számára, néha kel­lemetlenséggel is találkozik az ember, apróbb, nagyobb bosszúságokkal. Kovács Béla egri olvasónk írja, hogy a medencét a közös öltözővel összekötő folyosó eléggé „szellős”, s az öltözőben csu­pán négy helyiségben vehe­tik fel, vagy le a ruhájukat a fürdőzők, igen nagy a zsú­foltság néha. A hangszóró recsegő hangja sem szóra­koztat senkit Gyakran szü­netel a melegvíz-szolgálta­tás, és nemcsak a strandon, hanem a gőzfürdőben is; van, hogy egy héten keresz­tül is. Kiírták: „A gőzfürdő­ben meleg víz nincs”. A ér­deklődők azt a felvilágosí­tást kapták a pénztárnál, hogy vízbekötési munkák miatt szünetel a szolgáltatás, szését a színház, melynek a csinosításában ők is részt vállaltak? Sikerült és az öröm közös volt a munka­társakkal. Aztán a közelmúlt esemé­nyeit idézi fel. Két éve, vá­lasztották meg a kárpitos­brigád vezetőjének. Büszkén mondta, hogy jelenleg az or­szágban egyedül náluk ké­szítenek gyermekheverőket valamint „Eger” fotelokat. Most is, mint a korábbi években munkáját átfűti a szakma szeretete. A fiata­labb és az idősebb szak­munkásoknak szívesen ad tanácsokat, ötleteket, har­minc ember munkáját irá­nyítja. Győri László 1960 óta a, „Szövetkezeti ipar kiváló dolgozója”. Viszonylag fiatal kora ellenére — harminc- nyolc éves — már három­szor kapott törzsgárda-jel- vényt. Nős, családos, felesé­ge varrónő, szintén a ktsz dolgozója. BÜCSÜZÄSKOR csak any­nyit mondott, hogy megked­velte a szövetkezeti kollek­tívát és az ott eltöltött köze! húsz év után nem szívesen változtatna munkahelyet. (meutusz) de nincs szakember, aki eut elvégezze... Javasoljuk — írja olvasónk —, hogy ha más megoldás nincs, kérjenek máshonnan szakembert. Hi­szen a fürdő egészségügyi célokat is szolgál! Levélben Kovács Béla ol­vasónk azt is szóvá teszi, hogy a hóesés, az olvadás, majd a hirtelen jött újabb fagyás miatt az egri utcákon igen veszélyes a közlekedés. Az illetékesek őszi nyilatkoza­taikban elmondják, hogy fel­készültek a télre... Miért kell mégis nyaktörö mutat­ványokat végezniük a járó­kelőknek? — kérdezi olva­sónk. A kassai és a hatvani vas­útállomás régi, több éves én jó kapcsolatot ápol — szocia­lista brigádjaik versenyben állnak egymással, találkozá­sok, sok közös rendezvény jellemzi az elmúlt éveket. Szűcs Ferenc írja Hatvan­ból, hogy a kassai vasutas szocialista brigád meghívásá­ra a hatvani állomás egyik brigádja február 21-éö Csehszlovákiába utazik, meg­tekinteni a sívilágbajnokság záróünnepélyét a Magas- Tátrában. A háromnapos program során kirándulnak a Csorba-tóhoz is. * Nagy sikerű újságíró—ol­vasó találkozót rendeztek a minap Ludason — írja Bort- nyák Dezsőné olvasónk. —« A találkozó vendége Vadász Ferenc, a Népszabadság szer­kesztője volt, kinek több, munkásmozgalmi témákkal foglalkozó könyve is megje­lent. A találkozóra — mely­nek részvevői zsúfolásig megtöltötték a községi klub- helyiséget — a községi párt- szervezet és a nőtanács ren­dezésében került sor. * A villanyszerelők jó mun­kája és a kedvező időjárás következtében szép eredmé­nyeket ért el az elmúlt év­ben az ÉMÁSZ egri üzem- igazgatósága — írja levelé­ben Daragó István egri ol­vasónk- Mintegy két és fed millió forinttal teljesítették túl bevételi tervüket, amely — a gazdaságos munka mel­lett — közel 10 százalékos nyereséget eredményezett Nadrág&zíj Éppen a világot akartam megváltani és ezért elmerült körülöttem a világ, csakis az Írógép létezett, amikor a trónörökös csak úgy melléke­sen bejelentette, hogy a ta­nító néni beszélni óhajt ve­lem. Valamit morogtam rá, ennyiben is maradtunk. Foly­tattam a megváltást, a gye­rek pedig tapintatosan odébb- allt. Néhány nap múlva megis­métlődött ugyanez. Harmad­szorra családunk büszkesége már olyannyira tapintatosan adta tudtomra, annyira nem akart zavarni, hogy az már feltűnt. Egyenesen gyanús volt. — ...De anyu aláírta már —, súgta és osont is ki. — Akkor jó —, gondoltam és nehezményeztem gyanak­vásomat. A vacsoránál aztán jött a földrengés. — Mit mondott a tanító néni? — kérdezte a felesé­gem. Ránéztem a gyerekre, hogy, na, hát akkor halljuk, mit is mondott? — Neked mit mondott?! — érintette meg karomat hitve­sem. — Nekem? — csodálkoz­tam. — Semmit? — Hogyhogy semmit? — Ügy hogy. — Hát nem szóltál apád­nak? — kérdezte az ezúttal buzgón evő magzatomtól hol­ott nem is volt ínyére való vacsora. — De igen. — Hát akkor?... Szó szót köttetett^ Másnap besiettem az Isko­lába. Tűzrőlpattant egy tanító nénit kapott az idén a fiam, annyi szent. Ügy megmosta a fejem, mintha én lettem volna az a vásott kölyök, aki nyávog és kuruttyol óra alatt, aki Balog Marikának lenyisszentette az egyik var- kacsát, aki... Szemlesütve, megsemmisült nebulóként hallgattam. Aztán, hazafelé baktatva, megszületett a fogadalmam: NADRÁGSZÍJ! Megemlegeti még az a büdös kölyök, hogy ilyen szégyent hozott rám! Ügy elnadrágolom, hogy... ! Hogyan is? Az az igazság, hogy engem se vertek meg soha nadrág­szíjjal; nem is találkoztam olyannal, akit az apja hirte­lenjében leoldott nadrágszij- jal vezetett volna vissza az igaz útra. Bennem kézzel, vagy porolóval biztatták a lelket. Na, mindegy. En nad­rágszíjjal fogom móresre ta­nítani. Levettetem vele a nadrágját, lehajol, megfogja a cipője orrát... azt hiszem, ■így fór :riftos ... vagy inkább a térdemre fektessem? Hogy megemlegesse élete végéig, aztán... klasszikus mozdu­lattal lecsatolom a szíjat és... Megtorpantam. Nincs is nadrágszíjam! Mi lesz a klasszikus, bár sokak szerint idejét múlt ne­velési módszerrel? A fene ezekbe a csípőnad- rágokba! i Akkor most mi légyen? Megvan! Kukoricára térdeltetem! A sarokba. En is térdeltem, hej, keserves két óra volt az, amiatt a ... amiatt h... ... Aznap sem csigázta fel képzeletmet a számtanóra, s hetenként legalább négyet csempésztek bele az óraren­dünkbe. S miután többszörö­sen büntetett előéletű voltam Adám tanár úr unalmas órái miatt — holott minden vét­kem abból állt, hogy horkol­va aludtam —, elhatároztam, taktikát változtatok. Szóra­koztatóvá teszem az ötven percet. Minden diák tudja, hogy a padba szúrt tollhegy megpö- cögtetve milyen remekül bú­gó hangot ad. Takaros kis arzenált lopkodtam össze kü­lönféle toliszemekből, hiszen aki a muzsikát szereti, rossz ember nem lehet, majd nagy ügybuzgalommal elkészítet­tem a hangszert, azaz össze­szurkáltam a padot. Szeren­csémre Simon, Jónás fia ült előttem, aki hatodik után jött az első gimnáziumba. Ezért jóval nagyobb volt mint mi, következésképp a háta pom­pás fedezéknek bizonyult. Legalábbis egyelőre. Soha művész még olyan odaadással, átéléssel nem ze­nélt, mint én azon a szám­tanórán. Paganini hegedüjá- téka, Liszt zongorázása, kon­tár favágás volt ahhoz, aho­gyan a szívemből előbugy- gyant a muzsika, méghozzá az „Akácos út”. Természetesen, eme zenei produktumom értő fülekre talált. Egyre többen vetették rám elismerő, biztató tekin­tetüket. Sirt-zokogott a da­lom, melyet Adám tanár úr monoton altja kísért. Hanem az algebra-magya­rázat mintha akadozott vol­na. A tanár úr szemmel lát­hatóan hegyezte fülét, né­hányszor végigjártatta tekin­tetét a padsorokon. De csupa feszülten figyelő, ártatlan angyalábrázat bámult visz- sza rá. Ám, a tanárok türelme is véges. — Ki cimbalmozik? Soha még oly buzgón nem kutatta osztály azt az elru­gaszkodott szégyentelent, aki ilyesmivel merészeli zavarni a számtanórát. A legfelhábo­rodott pillantásokkal én ör­vendeztettem meg publiku­momat. Majd gondoltam egyet és felálltam. — Kívülről hallatszik! — jelentettem. Ezután az egész osztály esküvel bizonygatta, hogy kintről jön a dmbal- mozás. Egy teljes padsor ro­hant lovardái tempóban be­csukni a három ablakot. Szá­lai közben már jelezte, hogy nyolc és fél percet sikerült elhúzni. Felelés Simon! Önfeledten muzsikáltam tovább. A csendet csak ak­kor érzékeltem, amikor Sél- ley oldalba taszított. Épp a „pacsirta szólt”-nál. — Süket! — rúgtam bo­kán, de már későn kapcsol­tam, hogy itt jóindulatú fi­gyelmeztetés történt, nem pe­dig zenei barbarizmus botfü­lek részéről. Reccsent á do­bogó, amikor Adám tanár úr kirúgta maga alól a széket! — Szóval odakintről...! — nyikorgott cipője. — Lás­suk csak a cimbalmost! — nyúlt le a fülemért... ...Hej, de reges-régen volt mindez! Azon vettem észre magam, hogy állok egy kira­kat előtt és bárgyún szembe- vigyorgok önmagámmal. Hát bizony, nem vettem sem nadrágszíjat, sem kuko­ricát. De azért mezítelen te­nyérrel csak-csak elporoltam a kis gézengúz farmernad­rággal borított alsó fertá­lyát ... míg körülöttem, ott tolongott az egész egykori l. a. osztály, Baloghtól Tarnóczy —Zónayig, és megrökönyöd­ve nézték, amint önmagamat püfölöm. A Henkei még a nyelvét is rám öltötte... Csonkaréti Károly 1970. február 18., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents