Népújság, 1970. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-14 / 38. szám

Rjáct&Á KOSSUTH 8.20 Lányok, asszonyok 8.40 Könnyűzene 8.40 Kamarazene l '.OG Az élő népdal 10.26 Riport 10.41 Lemezek közt válogatva ... 11.11 Rádiószíitház: Lélek és pofon 12.20 Zenei anyanyelvűnk 12.30 Melódiakoktél 10.50 Jegyzet 14.00 Regi magyar táncok 14.10 Kóruspódium 14.20 Kis magyar néprajz 14.25 Uj Zenei Üjság 1.5.20 Csak fiataloknak! 16.03 Vidám krónika 16.28 Szombat délután 18.10 Gordonka- és zongora­muzsika 19.25 A Rádió 'Dalszínháza: Gésák 20.37 Tragédia — *70 21.17 Nép*] zene 22.25 Táncoljunk! PETŐFI 8.OS Operarészletek ' 9.04 Népi zene 9.45 Válaszolunk hallgatóinknak! 32.00 Kamarazene 13.03 Két szvit 14.00 Napraforgó 35.00 Orvosi tanácsok 15.05 Csajkovszkij: IV. szimfónia 15.45 Egy hír a mikroszkóp alatt 16.05 Fúvóspolkák 16.15 A hét műsorából 18.10 Tisztítótűz. Rádiójáték 18.53 Az Állami Népi Együttes műsora 19.30 Chopin-zongoraművek 20.28 Táncdalok 20.40 Riport MAGYAR 9.00 Elveszett illúziók. H. rész 10.00 Jugoszláv kisfilm 10.20 Két és fél ezren voltak 11.20 Disputa . . . 13.58 Sí VB közvetítése 16.00 Jutalomsorsolás. A „Víz­szintes — függőleges” ke­resztrejtvény nyeremény e- inek kisorsolása 16.U5 Csillagszóró. Az Inter- vízió műsora 17.15 Nézőink kedvére! Tv- játék 18.30 Hírek 18.40 A tv-Jelen ti .. . 19.25 Cicavízió 19.36 Vendégünk: A. V ozny eszenszM j 20.00 Tv-híradó 20.20 A novellairodalom gyöngy­szemei tévéfílmen 21.26 Fogadás Orlovszky hercegnél 22.20 Tv-híradó 22.40 Si VB közvetítése 22.50 A Mézga család különös kalandjai. 5. Láthatatlanok Egerben, délután 3 JANOS VITÉZ (Déryzié-bérlét) este 7 órakoT: JANOS VITÉZ (Madách-bérlet) órakor; EGRI VOR OS CSILLAGS (Telelőn: 12-33) Az előadások kezdete: fél 6 és S órakor. A lanfieri kolónia EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. Malgret felügyelő csapdája (GYÖNGYÖSI PUSKIN) My Fair Lady (Dupla helyárakt) Az előadások kezdete: 4 és 8 órakor. (GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: A nagy korallzátony (Csak délután!) Sirokkó (Este 8 órakor!) jbatvani vörös csillag: Harc Rómáért I—II. (Dupla hely árak!) jBATVANt KOSSUTH: Szeressétek Odor Emíliát FÜZESABONY: A csendőr nősül PETERVASARA: Valahol Európában (Évfordulói filmhetek) Sej, piros a liba orra... Makiáron, a vasúttól nem messze lakiik Cseh Lajos és családja. .Amikor lete­lik a család­fő huszon­négy órás szolgálati ide­je az egri Finomszerel- vénygyárban, a bervai vál­lalat üzem- rendósze ott7 honi ruhát ölt és minden szabad idejét híressé vált baromfiudva­ruk kedvenc állatai között tölti. A közelgő húsvéti ünne­pek tiszteleté­re éppen lá­togatásunk napján jött a világra nyúl- farmjának 126-ik tagja. Az újzélandi fehértől a német angórárr keresztül a francia kosorrú és óriás csincsilla fajokból ebben az évben a 350—400 darabra tervezett tenyészetéből 900 kiló nyúl szállítására kötött szerződést az amatőr állatenyésztő. A bervai főportás tagja a Magyar Házinyúl- és Prémes­állattenyésztők Országos Szövetségének, értekezéseket ír a Baromfitenyésztés című országos szaklapnak, tudo­mányos érdeklődését dicséri, hogy kapcsolatot tart An'ghi Csaba professzorral, a Bu­dapesti Állatkert nyugalma­zott igazgatójával, de leve­lezik más szaktekintélyekkel is. Legutóbb Vili. osztályos kislánya, Évike orosz tudása segítségével az országhatáron túlra, a Szovjetunió terüle­tére Rosztovba küldte el a hatalmas hibrid tyúkjairól készített fényképeket. — Milyen a tojástermelé­sük ezeknek a szárnyasok­nak? — érdeklődtem a maf­lán „farmertől”. — Vegyes tápszerrel, a nem is drága Pilapilovira és Erra tojótáp alkalmazásával, maximális tojáshozamról számolhatok be. A májuk is fejlettebb a hagyományos fajtáktól, csirkéknél megvan a szokatlan tízdekés súly, li­báknál pedig a félkilós máj a leggyakoribb, — soványan ha pedig ki van hízva a li- bus, 75 dekát nyom a mája. — Hol szerezte be ezeket a szenzációs libákat? — A Gödöllői Mezőgazda- sági Kutató Intézetben te­nyésztett landrossi fekete há­tú és tiszta fehér rajnai törzsből ez a hét darab li­bám van — mutat a libate­nyésztő a kilenckilós, hosszú nyakú ágaskodókra. — Hízva elérik a 15 kilót is darabon­ként — teszi hozzá moso­lyogva Cseh Lajos. — Mi lehet a célja a hob­biját űző libatenyósztőnek? — Közeleg a tavasz, feb­ruár végén ezek a ludak már elkezdik a tojásrakást, egy idényben ludanként 50—70 darab tojást adnak. Éppen a napokban jártam bent a keltetőállomáson Egerben, és szerződést kötöttem. Eb­ben az évben ezenkívül még szeretném kikísérletezni az I kilós libamáj temesztésé- nek módszerét! Az ínyencfalatok rekord­súlyáról örömmel adnánk hírt a Népújságban... — Mi szükséges ahhoz, hogy valakiből jól jövedelme­ző baromfitenyésztő váljék? — A sportszerű foglalko­záshoz alapvető feltétel a hely és a szálas takarmány biztosítása, de nem utolsó­sorban a nagy kedvtelés Ezek az állatok olykor még Olvasóink írják a kezségisISesztési gondokról Bori és Marci, a két „okos liba” gazdájuk kívánságára még mókás mutatványra is hajlandó. Érdekes és elgondol­koztató leveleket kap­tunk olvasóinktól Gyixngyöspatáról és Ver- pelétről — a közsegfej- lesztési gondokról. Ha vitatható is néhány megállapításuk, sok igazság rejlik bennük. Miért csak a kisebbség ? Sok igazság van abban, — írja gyöngyöspatai olvasónk —, hogy az előnyökhöz, a fa­lu fejlesztéséhez nem egyfor­mán tesznek az asztalra az ott lakók. Az igények ma már szinte kozmikus sebes­séggel nőnek a faluban. Azok száma, akik a községfejlesz­tési hozzájárulást fizetik, ro­hamosan csökken. Gyöngyös­patán 1963-ban még 202 000 forintot fizettek be község­fejlesztési hozzájárulás cí­mén. 1969-ben már csak 133 ezer forintot. Az évék során a községfejlesztési alapból épült fel a kultúrház, az óvo­da, több mint 10 km járda, autóbuszváró, sportöltöző, közkutak. nevelői lakások, villanyhalózat-bővítésre is eb­ből került sor, és sorolhat­K3335BI IIIBYEUT | Egerben: szombaton délután 2 I órától hétfő reggel 7 óráig a * Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelő- ' ben (Telefon: H-10.) j Gyermekorvosi ügyeiét szom- i baton 16 órától 17.80 óráig, va­sárnap délelőtt 9 órától 10.30 Délután 16 órától 17.30 óráig az Egészségház utcai ren­delőben. Rendelési időn kívül az általános orvosi ügyeletén (Baicsy-Zsilinszky utca). Hétfőn 19 órától kedd reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcában. Gyöngyösön: szombaton 14 órától hétfő reggel 7 óráig a Il-es számú kórházban (Jókai utca. telefon: 16-36. 16-44). Gyermekorvos) ügyelet: vasár­nap délelőtt 10 órától 12 óráig a Puskin utcában, telefon: 16-36, 16-44. Hatvanban: szombaton t2 órá­tól hétfő reggel 7 óráig a ren­delőintézetben. (Telefon: 10-04.) Rendelés gyermekek részére is. A hozzáértés is legyen kötelező ! Manapság már egyre több helyütt találkozhatunk a ru­határral, amely — akár köte­lező, akár nem — végső soron a kényelmünket szolgálja. Ál­talában egy forintért, vigyáz­nak a holminkra, amíg vé­gignézünk egy-egy filmet, színdarabot, vagy éppenséggel az étteremben, a cukrászdában elfogyasztunk valamit. Mint „intézmény” ellen, job­bára nem tiltakozhatunk, kü­lönösen nincs kifgásunk a szolgáltatás ára éllen. Hanem a ruhatári gyakorlattal már kevésbé vagyunk elégedettek! Bizonyságként azokat a ru­határakat említhetjük, ame­lyekben például elfelejtették számozni a fogasokat, s ennél fogva a holmi kiadásánál hosz- szú percekig kell a kiszolgá­lónak — gyakran egyedül le­vő kiszolgálónak — keresgél­nie a kért kabátot, kalapot, táskát. Előbb a tömegben va­ló lökdösődés, tolakodás bosz- szantja az embert, aztán pe­dig a pult előtti, kínos vára­kozás. A felesleges időtöltés, vagy arra készteti a vendé­get; hogy mindenkit megelőz­ve próbáljon a ruhájáért — például a mozi és a színházi előadás vége előtt iparkodni, vagy későbbi sorbaállását fél­beszakítva, önkiszolgálással szerezze vissza megőrzésre adott „cuccát”. Mondani sem kell, hogy mindkettő egyfor­mán rendellenes! Jó lenne, ha mindenekelőtt valamennyi ruliatárhoz bizto­sítanák a megfelelő számú személyzetet, aztán gondoskod­nának ezek kellő kioktatásá­ról, s természetesen megadnák munkájukhoz azokat a feltéte­leket, amik a zavartalanság­hoz, gyorsasághoz kellenek. Ne csak a ruhatár, hanem — bármilyen „furcsán” hangzik is — t\ ruhatári szakértelem is legye-, kötelező mindenütt! El­lenkező esetben csak bosszan­tást kap a vendég a ruhatár­ban — ez viszont senkinek sem hiányzik. (—ni) nánk még sok mindent. A községben lakó családok száma 1400, ebből 200 forin­tos községfejlesztést fizet 560, 50 forintot fizet 410, nem já­rul hozzá a községfejlesztés­hez 430. Ez a 430 család nem fizet, mert vagy új házat építettek és az 15 évig ad'Vmentes, te­hát községfejlesztési adóra sem kötelezhető, vagy az iparba járnak el dolgozni, de állandó lakásuk a község­ben van. A községnek tehát alig több mint egynarmad része fizeti a teljes hozzájárulást. Ezzel szemben, ha óvodai elhelyezésről van szó, nagyon élesen merül fel, kinek kell jobban az óvoda, annak, aki két műszakba eljár valame­lyik üzembe, vagy annak, aki a helybeli szövetkezetben dolgozik? Az emberek többsége nem tartja igazságosnak, hogy csak a termelőszövetkezetben dolgozók fizetnek 20Ö forin­tot, ugyanakkor, aki eljár dolgozni, házadója után csak 50 forintot fizet, vagy ha nincs háza, esetleg új háza van, még annyit sem. ... községfejlesztési hozzá­járulást fizetők száma egyre csökken. Az igények állandó­an nőnek, s végül szinte ki­látástalannak tűnik a ter­vek megvalósítása. * Mi legyen a sorrend? Néhány év óta a tanácsok mind nagyobb önállóságot kapnak az ügyeik intézésé­ben. A nagyobb önállóságnak megvannak a maga előnyei, de előfordul, hogy nem tud­nak e lehetőséggel megfele­lően élni. Ma már talán min­den falu utcáin járda van, és közvilágítás. Ez valóban az első tennivalók közé tarto­zott. A további sorrend azon­ban sok faluban vitatható. Van község, ahol még a fő­útvonalon sincs mindenütt járda, de van már higany­gőzlámpa. Nem akarok én feltétlen hibát keresni más munkájában — írja M. A, verpeléti olvasónk —, de az én véleményem az, hogy a járdaépítés után a legfonto­sabb a víz. Ez jelent óriási fejlődést a falun. Itt van például Verpeiét. .Az állomás leié vezető úton nincs járda, a gyalogosok a járművek mellett igyekeznek ki a sár­ban az állomásra, de hig- ganygőzlámpa az van. Igen fontos az orvosi ren­delő is. Tófalu és Aldebrő községek tanácsai már évek óta készülnek ennek megépí­tésére, de valahogy úgy néz ki, mintha nem lenne igazán szívügyük. Pedig a lakosság várja. Még társadalmi mun­kával is segítenék. Nagyon várják a vízvezetéket, de ta­lán itt is hamarabb lesz kor­szerű közvilágítás mint víz? A vízvezetékkel érdemes lenne többet foglalkozni. Igaz, hogy az új házakban már fürdőszoba is épül, — enélkül nem is készül terv —, de a fürdőszoba a legtöbb helyen még csak lomtár, mert a házi vízmű építése nagyon sokba kerül. A víz­mű építéséhez falun egy-egy családnak 4—5000 forinttal kellene hozzájárulni. A vízvezeték megépítése ta­lán a fiatalokat is jobban megtartaná a falun, talán az értelmiségiek is szívesebben maradnának, ha megtalálnák a komfortot. Persze, sok minden kel] még a falvak­nak. Övoda, napközi, kultúr­otthon, Ügy vélem, jelentős lépés lenne a községek továbbá összevonása, esetleg közeli városhoz való csatolása. Nagy jövője lehetne Kai— Kápolna—Kompolt egyesített falunak. Aldebrő és Tófalu egyesítése is nagyobb arányú fejlesztést tenne lehetővé az érintett falvakban. ★ A szerkesztőség a két levélíróval nem minden­ben ért egyet, de úgy véljük, leveleik kitűnő alapul szolgálhatnak egy — a községek fejlesz­tését szolgáló vitához. VW^«VW%ftftfiA<VWVjftr>WWWtfVWWl>ftftlWVWW^tfVldVM,^(^VWlWVWVtfVW»VWWVWVW%^SVWVWVlW,lAíWVVVWWV»WVWVV^^ Melléfogfant Amikor leálltam a melóval, azt hittem, hogy végre kivág­nak a gyárból. Magam is ezt akartam. Sok minden megfordul a fejemben most is, hogyan tudnék megszaba­dulni tőlük. Előzőleg ugyanis már tettem egyet s mást, amiről azt gondoltam, majd­csak jobb belátásra bírja a fejeseket. Azzal kezdtem, hogy csök­kentettem a normámat. Nem sokkal, úgy 40—50 százalék­kal, ami azért már *úgy ál­tálában széniét szúr. A mű­vezető három napig úgy ke­rengett körülöttem, mint kémbolygó a laktanya felett, aztán a vállamra tette a pracliját. Na, mondom, most bevagdos nekem, máris szed­hetem a cuccom. „Maga át­tért a minőségre, szaktárs... — mondja — én is azt val­lom, hogy keveset, de jót”. Szóval ezzel nem mentem semmire. Másnap fuserálni kezdtem, minden harmadik darab se­lejt. Láttam, ahogy a mű­vezető mond valamit az üzemmérnöknek, az hallgat­ta, de olyan illetődve állt ott, mint kecske a növényvédel­mi kiállításon. Egy lépést nem telt felém. Pedig előre készültem, mit mondok majd neki, hogy még pipásabb le­gyen. Ebből sem lett semmi, maradtam a helyemen, szem­mel láthatóan levettek a na­pirendről. A művezető később mégis aktualizálta magát. Egy ideig sompolygott mögöttem, mint rongyszedő a divatbemuta­tón, aztán mellém állt és úgy figyelte, hogy mit csinálok, mint aki kádban tanulmá­nyozza az óceánt. Végre megszólalt: „Magának rossz a gépe, szakikám, ha nem tudná...” Azzc.l hívta a szerelőt, szét­dobták a masinámat, mert csak ezzel lehet baj, ha eny- nyit fuserálok, én, aki az utóbbi időben csak minősé­get adtam. Már láttam magam, hogy innen megyek nyugdíjba, ha­csak nem újítok valami mar­haságot. Az idő is sürgetett, mert aznap épp három hó­napja melóztam egyfolytá­ban, zuhant az árfolyamom, már csak tiszteletbeli tagja voltam a galerinek, a Mu- cusnál is csak hetemként tet­tem egy tiszteletkört, a tal­ponállóból tegnap kinéztek. Mindenfelől környékezett a balhé. Nem akarom tovább mesélni önérzetem történetét, de úgy éreztem magam, mint toronyőr az aluljáróban. Et­től a rohadt melótól sehogy se tudtam megszabadulni. Mondom egyik nap a mű­vezetőnek, ide figyeljen, szaktárs, volna egy újításom, feltaláltam egy mélyhűtött szandált kánikulára, nem tenne el ettől a géptől? Sze­retném magam átképezni ab­lakmosónak. A szakinak fülig nyúlt az etetője, azt mondja nekem, maga a haverom. Három hó­napja hirdetjük az újságban, de egy szál ablakmosó még nem jelentkezett, maga az első. Hát erre csúnyán ráfáz­tam. Egy blama az egész. Be­láttam, a helyzetem most már olyan védhetetlen, mini a vásárlók érdeke. Egy tel­jes hétig úgy kóvályogtam egy vizesvödörrel, meg egy ablakmosó ronggyal, mint újonc a világűrben. Az abla­kot megutáltam, még ki se néztem rajta. Gondoltam,, majd csak észreveszik. Már azt hittem, hogy befutok, kezdtem magam úgy érezni, mint kisregény ötszáz olda­lon. Éjszaka aztán kitört a balhé, olyan zivatar lett, hogy mire reggel bementem, fény lett az üveg, mintha egész éj­szaka szarvasbőrrel sminkel­tem volna. Na, mondom, sasz- szé előre, ha most tó nem emelnek brigádvezetőnek, ne nyeljek többé egy pofa sört. Egész nap törtem a fejem, míg rájöttem, hogy van még egy dobásom azzal a vödör­rel, ha felhúzok a műveze­tő kalitkájába, ami úgy lóg ott, mint a kuruckor hősei a múzeum falán. Szóval úgy döntöttem, hogy onnan nya­kon öntöm a műhelymérrm- köt. KQ Szereztem vagy öt sörös- korsónyi mosogatóiét a kony­háról, aztán fel a kalitkába, mintha az üvegfalat ■ mos­nám. Ügy ráborítottam a mérnökre azt a moslékszerű mosogatóiét, hogy a vödröt is a művezető akasztotta le a füléről. Még aznap felvették a jegyzőkönyvet, hogy üzemi baleset, ilyen előfordul. Majd fizet a biztosító. Álltam ott, mint munkám mel.léktermé- ■ ke. Biztattak, hogy ne szív­jam mellre, nem kell min­denből nagy ügyet csinálni. Erre már én is bepipultam. Elhúztam a csíkot a szerelő- csarnok másik sarkába, leül­tem egy ládára, ott gubbasz­tottam váltásig. Utána egy műszakot lenyomtam a WC- ben, másnap egész délelőtt főztem a tyúklevest az álla­mi konnektoron, ügy kupo­rogtam a fazék elölt, mini angyalok a bazilikán. Egy­szóval leálltam. Éppen kanalaztam a tyúk­levest, amikor hívták hoz­zám az üzemorvost, onnan egyenesen bekísértek a mun­kapszichológushoz. Játszot­tam előtte, rángattam a fe­jem, mint néző a pingpong­rangadón. Hegyezte a ceru­záját, na, mondom, \ végre kapok egy flepnit. Aztán odalép hozzám ez a piszok­mókus, azt mondja nekem, fel a fejjel, apuskám, nincs itt semmi baj, az egész csak átmeneti letörés, a nagy haj­tásban kikészültek az idegei. Kaptam két hét beutalót az idegszanatóriumba, el is fogadtam, mert láttam ma­gam a szemközti tükörben. Ügy mutattam, mint vereség az eredményjelző táblán. Itt a szaniba most elég jól ér­zem magam, mert amit itt kell csinálni, ahhoz én is érlek. Dilizni én is tudok, így aztán időm is van, hogy leírjam a kóresetet, ami el­kapott, mert mostanában igff még nem vertek át. Pedig nagy szükségem len­ne arra, hogy kivágjanak, mint egy falat kenyérre. Ez ugyanis a 23. munkahelyem. Eddig még mindig magam léptem ki. De ha ez így megy tovább olyan leszek, mint védjegy a babgulyáson. A végén lelepleznek. Itt az ide­je, hogy valami alibim ne­kem is legyen. Ha ez lenne, a következő munkahelyen már rá se rántanék, kinyom­hatnám a mellvédőt, aztán magyarázhatnám a fejnek, hogy haver, én stabil tag vagyok. Dehogy váltok én munkát, ha nem személyileg bosszulnak meg, mert olyan vagyok, ahogy itt lát. Ért­se meg, apafej, én nem bu­lizok, nyugodtan felvehet. Engem kirúgtak... Kerekes Imre 1070, február 14* szombat szórakozást is képesek nyúj­tani , a gazdájuknak, ha érti az ember a nyelvüket. Nevetve mutatja: — Lám milyen piros a liba orra, pedig nem is iszik bort... Simon Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents