Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

I leg kell tanulnunk hektárban gondolkodni Száműzik a császári em ló keket □ „V sszavonu * a hold □ Rózsaszentmárton jón már áttérték □ Változások a íöidnyilvántoTtásoan JF& Bfb <7ff C* o ^ Jf'-f 4Q (TM b9 lO-kdt dldtt OTZ'ilC TflOTldjuk, Jld Vdlü— nupa — pancetnaxoan mire M!)VO, vigyáznak. De mit szóljunk ak­kor a liltnct Kvótához, a labda rúgósport nagy értékű dijához, amely valóságos páncélházba kerüli *&j mexikói bankban? (Telefoto — AP—MTI—KS) Egyi a megvalósításig Mind több szó esik arról, (különösen mostanában, hogy hazánkban a földterületek nyilvántartásánál a hóid he­lyett bevezetik j hektárt Nos époen ideje, rit-Zen már a névadó Ausztriát un — ahonnét hajdan. még az 1350. évben császári pátens­sel elrendelték, hogy a biro­dalomban ez utóbbi mérték­egységgel jelöljék a holdkel­tétől holdnyugtáig ekével magszántható földet — a múlt század végétől a tízes számrendszerű métert hasz­nálják, s ugyancsak a hektárt emlegetik más szomszédaink­nál, Csehszlovák.!' oan, liomá- niába.n is. Világ 3is»r!e hektárral S elmondhatni, hogy most már világszerte is a hektárral mérnek, a hektárra vonatkoz­tatják a legjellemzőbb mező­gazdásági mutatókai, például a terméseredményeket az állat- sűrűséget vagy éppenséggel a felhasznál» műtrágya mennyi­ségét. Talán nem is kell hangsú­lyozni, hiszen annyira nyil­vánvaló, hogy mindezekre az adatokra nálunk is egyre na­gyobb szükség van, miután — mint az élet annyi más te­rületén — a világszínvonal elérésére törekszünk, s ehhez nélkülözhetetlen a nemzetközi összehasonlítás Különben az egységesítéssel lényegesen leegyszerűsödik a kisebb vagy nagyobb terüle­tek átváltása — mivel a ti­zes számrendszert már az ál­talános iskolákban tanítják — főleg pedig a nyilvántar­tása, amelyeket így már a mai kor legmodernebb számí­tógépei végezhetnek. Már el is kezdődött a nagy munka — amelynek során Magyarországon nem keve­Napjainkban nagyon sok szó esik arról, hogy az új gazdaságirányítási rendszer­ben a termelőszövetkezetek­nek nem elég a régi módon termelni, gazdálkodni, iga­zodniuk kell a kor követel­ményeihez. Ehhez a megál­lapításhoz nyugodtan hozzá­tehetjük még azt is, hogy gondolkodni sem elég mára régi módon. Logikus és ter­mészetes is ez, hiszen a gaz­dálkodás reformja elképzel­hetetlen a gondolkodás re­formja nélkül. Be kell azonban vallani, hogy az új gondolati mecha­nizmus megvalósítása nem megy minden zökkenő nél­kül, nagyon sok régi, vissza­húzó elem nehezíti a gon­dolkodás megreformálását. Elég, ha csupán a közgaz­dasági szabályozókat, azok érvényesülését vizsgáljuk, s nem nehéz megállapítani, hogy ha valaki — éppen a régi gondolati mechanizmus alapján — nem számol kel­lően és időben velük, akkor könnyen érheti kellemetlen meglepetés. Régebben ugyanis a kü­lönböző tervutasításók szab­ták meg egy-egy közös gaz­daságban a gazdálkodás irá­nyát, s a különböző szervek adminisztratív eszközökkel igyekeztek az utasításokat betartatni. Ma ezt a szerepet a köz- gazdasági szabályozók töltik be, s nyugodtan állíthatjuk, hogy sokkal jobban, ugyan­is a szabályozók érdekeltté teszik a szövetkezeteket ab­ban, hogy helyesen és gyor­san döntsenek. Sajnos, azt lehet elmonda­ni, hogy egyelőre még nem sebb, mint 8 930 000 földrész­letet kell négyszögöl, kataszt- rúlis hold helyett árra, hek­tárra átszámítani —, Békés, Győr—Stpro#» megyéikben és Pcsft négy Járásaiban megtör- vagy éppaa mostanában fejeződik be *«•, .14 térés. Még ugyaneblwa a* Svban Vas, Komámct., tfoáér, Cscngrád. Szolnok «e Hajdú—Bihar me­gyében végeznek hasonló fel • adattal. Ami viszont hozzánk köze­lebb áü: a rendeletnek vissz­hangja van ,.szűkebb hazánk­ban” is! Mint a Heves megyei Földhivatal vezetőjétől, dr. Bí­ró Lajostól és Bolla Antal csoportvezetőtől megtudtuk: két éve, az új térképekhez hektárban mérik fel a helysé­gek belterületeit, s kísérleti jelleggel Rózsaszentmárton- bau már a telj« birtokterület átszámítását elvégezték. Ez utóbbi során összesen 1126 birtokíven változtattak, s 1693 hektárban állapították meg a községhez tartozó föld nagyságát... Jövőre Hevesben is Rózsaszentmártan persze csak amolyan ízelítő volt a tulajdonképpeni munkából, amire egyébként valójában jövőre kerül sor. A már megyeszerte végzen­dő vállalkozás nagyságára jel­lemző, hogy együttesen 632 114 katasztrális holdnyi területen, 361 ezer földrészletet — kert, szántó, legelő, erdő stb. — kell majd az új rendszerű nyil­vántartásba venni, s ez hozzá­vetőlegesen 6030 munkanapot igényel a megyei és a járási földhivatalok dolgozóitól. El­végzésére ugyanis nem szer­veznek önálló csoportokat, a rendkívüli feladatok a min­dennapi teendők közé, az éves minden termelőszövetkezet­ben értékelik súlyának meg­felelően az ösztönzőket, s ez negatívan hat a gazdálko­dásra, a szövetkezet anyagi helyzetére. Példaként említ­hetjük, hogy megyénkben több szövetkezetét kellemet­lenül érintett a sertés- és szarvasmarha-telepek építé­se után járó hetven százalé­kos állami támogatás közel­múltban történt csökkené­se. A szövetkezetek egy ré­szének akkor jutott eszébe, hogy építkezni kellene, ami­kor megjelent a csökkentés­ről szóló határozat Mindez azt mutatja, hogy a közgazdasági szemlélet hiá­nya, a késedelmes gondolko­dás és döntés komoly össze­gektől fosztja meg a terme­lőszövetkezeteket. Persze, nem akar senki rábírni egyetlen közös gaz­daságot sem arra, hogy meg­fontoltság, elemzés, számítás nélkül fejest ugorjon egy bi­zonytalan kimenetelű üzlet­be, ugyanakkor feltétlenül meg kell említeni, hogy a gyorsaság, az üzleti bátor­ság, az ésszerű kockázatvál­lalás manapság egyre nél­külözhetetlenebbé válik a szövetkezetek életében is. Különösen azért, mert a közgazdasági ösztönzők nem örökéletűek, élettartamukat behatárolja a népgazdaság igénye. Érthető tehát, hogy az ösztönzésre fordított pénz­összeg mindig oda irányul, ahol a leginkább szükség van rá. Lebontva ezt a hét­köznapi életre, azt lehet pél­dául megemlíteni, hogy el­képzelhető az is: a szakosí­tott telepek után jelenleg já­ró ötvenszázalékos állami tá­mogatás egy idő után tovább csökken vagy meg is szűnik. A támogatási pénzösszeg pe­dig más termék, terményfé­leség előállítását ösztönzi. Mindez egyre inkáhb tó­munka torvbe épülnek. Segít­séget csupán az adatfeldol­gozó gépek jelentenek... MegleheUibon nehéz a iöld- hivataliak munkája — de nem kevésbé lesz könnyű a hektárt megszokni... a hold hetyett. MindnnRsss'cre megpróbálnak a lehetősetek szervi enyhíte­ni az átmeneti nehézségeken' a nagyüzemeknek mvavalcftati is megküldik majd az átszá­mított adatokat, a magántu­lajdonosok: számára pedig a településeken kifüggesztik az őket érintő, érdeklő változá­sokat így értesülhetnek föld­jeik új egység szeri tr i á­iéról, művelési ágazatáról, va­lamint átszámított aranykoro­na-értékéről. Egységesen, mindenhol 1 Körültekintéssel, alapos előkészítés után, „menetrend­szerűen” térnek át hazánk- ban a holdról a hektárra. Mindez megnyugtató, — ám valami mégis kétséget hagy az emberben, aggódásra kész­teti a szemlélőt. Mert az át­számítást — tudomásunk sze­rint is — mind ez ideig csak az állami földhivatalok részé­re jelölték ki feladatul, s máshol, például a telekköny­vi hivatalokban még nem ír­ták elő. így előfordulhat, hogy az egyik helyen az új, a másik helyen a régi nyilván­tartást vezetve egymásnak és a birtobtulajdonosoknak állan­dó zavart, bosszúságot okoz­nak. Ez pedig annál is inkább furcsa lenne, mivel már hét év óta — az 1963/32. trv. sze­rint — kötelező az állami földnyilvántartás adatainak egységes használata. Jó lenne tehát az átszámítást is pár­huzamosan végezni! Gyom Gyula zonyítja, hogy mennyire szükséges napjainkban a gondolkodás reformja, a ré­gi, megcsontosodott szoká­sok felszámolása, a közgaz­dasági szemlélet rohamos térhódítása. Az új gazdaság- irányítási rendszerben a ter­melőszövetkezetek tevékeny­sége kibővült, szélesedett, új vonásokkal gazdagodott. A feladatok nagyobbak s meg­oldásukhoz nem csupán, a gé­pekre, hanem az elemző, kö­rültekintő gondolkodásra is szükség van. A VÁLLALATOK, a gyá­rak és a gazdaságok irányí­tásában egyre inkább érvé­nyesül az egyszemélyi fele­lősség elve. Sokan azt mondják, hogy a vezetők a dolgozók véle­ményének megkérdezése, a kollektíva javaslata nélkül fontos döntést ne hozzanak, mert nálunk utasításokkal, parancsokkal ma már nem lehet vezetni. Még hango­sabban és nem is kevesen azzal érvelnek, hogy jól, he­lyesen döntsenek azok. akik­re tartozik, akiket ezért fi­zetnek. A vezetők mondják meg, hogy mit kell csinál­ni és fizessék meg jobban a munkást, ez az igazi új me­chanizmus. Tehát két ellentétes véle­mény érvényesül, azt is mondhatnánk, hogy ahány ház, annyi szokás. De me­lyik a helyes módszer, mi­lyen vezetési elv felel meg társadalmi rendszerünknek, a dolgozóit igényeinek és a mai vezetőknek, milyen mód­szerek meghonosítására töre­kedjenek? GYAKRAN HALLJUK, magunk is tapasztaljuk, hogy a tudomány és a technika rohamosan fejlődik. Egy-egy gyárat ma már mérnökök és közgazdászok irányítanak, a vállalati tervezés, termelés- szervezés, a hazai és különö­sen a külföldi értékesítés olyan bonyolult feladat, hogy ezt az átlagos munkás meg sem érti, tehát érdemben be­le sem szólhat. A munkáso­kat hagyják dolgozni és ke­resni, ne gyötörjék őket ter­melési tanácskozással, terv­ismertető előadásokkal és ne­hezen érthető idegen fogal­makkal. Ezt a gondolatat mások úgy indokolják, hogy az üzemi demokráciát nem is célszerű szélesíteni, a munká6-vezető értekezletekre nincs szükség, sem idő, mert a demokratizmus bővítése csökkentené a helyes dönté­sek lehetőségét. Tehát csak a vezetők tekintélyére, szak­tudására és tapasztalataira számítsunk és mondjunk le a munkások véleményéről és javaslatairól? Amihez nincs közünk, amibe nem engednek bele­szólást, azt nem érezzük a magunkénak, azzal szemben közömbössé válunk és ennek következtében csökken az iparkodás, de növekszik a selejt, szaporodnak a bajok. Ez pedig szöges ellentétbe kerülne az új mechanizmus célkitűzéseivel, ennek mind­nyájan kárát vallanánk. Mi a feltétele annak, hogy a ve­zetők és a dolgozók munká­ja közelebb kerüljön egy­máshoz, kölcsönösen kiegé­szíthesse egymást és siker­rel előmozdíthassa a közös célkitűzések megvalósítását? A demokrácia szélesítése nem ellentétes a gazdaságirá­nyítási reformmal, sőt a ket­tő feltételezi, igényli és élte­ti egymást. A dolgozók már a célkitűzések meghatározá­sából. a vállalati tervek ösz- szehasonlításából vegyék ki részüket. Az új mechaniz­musban a munkásoknak és alkalmazottaknak joguk és egyben kötelességük idejében tudni arról, ami az üzemben és az országban történik. De ahhoz, hogy a vezetésbe ér­demben beleszólhassanak, kellő tájékoztatásra van szük­ségük. A LEGTÖBB VÄLLALAT már elkészítette 1970-eá évi tervét. Olyan nagy vállalat­nál, mint a Mátravidéki Fémművek, a Finomszerel- vénygyár, vagy az Egyesült Izzó és a Mátraalji Szénbá­nyák. a beosztott alkalma­zottak és a munkások nem rendelkeznek kellő ismere­tekkel a vállalat egészére vo­natkozó tervezési és gazdál­kodási kérdésekben. De munkahelyükön, a műhelyek­ben, a gépeknél, gazdag ta­pasztalatokat szereztek, nagy szakmai tapasztalatok­ra tettek szert, sok olyan részletkérdést alaposan is­mernek, , amelyre a vezetők figyelme nem terjedhet ki. A munkások helyzetükből adódóan nem ismerhetik, hogy milyen hűtőgépkomp­resszorból, tubúsból. diódá­ból, szerelvényből és fa­házból mennyi adható él a hazai és a külföldi piacon, de a dolgozók hasznos taná­csokat és nélkülözhetetlen javaslatokat adhatnak a gyártás ésszerű megszerve­zésére. az állásidők csökken­tésére, a gépek és a terme- 1 »berendezések célszerű el­helyezésére, gazdaságosabb kihasználására, a selejt csökkentésére és a minőség javítására. Ezért a most sor­ra kerülő tervismertető ter­melési tanácskozásoknak ket­tős feladatuk van. Egyrészt a vezetők világosan érthető-'' en ismertessék a kötelezően előírt fontosabb tervmutató­kat, a vállalati célkitűzése­ket. Ne számadatokat sorol­janak. hanem magyarázzák meg. hogy miért vált szük­ségessé egy-egy korábbi ter­mék gyártásának megszünte­tése. vagy az új bevezetése Most. az év elején értessék meg a vezetők, hogy miért elkerülhetetlen a technoló­gia módosítása, az üzemek és a műhelyek átszervezése és, mindez gyakorlatilag mit je­lent a dolgozóknak. Szükséges, hogy a vezetők ismertessék a részesedési alap és a bérszabályozás új ren­delkezéseit, már most. az év elején értsék a munkások, hogy mit, mikor és mennyi­ért kell gyártani és eladni, s a tervek teljesítése esetén hány százalékos, milyen ösz- szegű béremelésre, mennyi részesedésre, prémiumra és jutalomra számíthatnak. A vezetőknek kötelességük és egyben érdekük, hogy min­denről tájékoztassák a dol­gozókat. El kel! ezt mondani összevont termelési tanácsko­záson, de a műhelyekben részletesebben HA AZ EMBEREK isme­rik a vállalat főbb célkitű­zéseit és a megfelelő tájékoz­tatás után megértik, hogy az üzem munkájával, a népgaz­daság fejlődésével hogyan függ össze sorsuk és boldogu­lásuk, akkor magukénak ér­zik a közös gondot és hasz- nosz javaslatokat fognak ten­ni az anyagtakarékosságra, a gépek kímélésére és jobb ki­használására, a biztonságos munkafeltételek megteremté­sére, a termelés ésszerű szer­vezésére, a munka hatékony­ságának fokozására. Megyénkben közel 20 ezer szocialista brigád működik, tények és eredmények bizo­nyítják, hogy ez a mozgalom egyre terebélyesedik, erősö­dik, A brigádtagok többsége az üzem gazdájának érzi ma­gát, többet vállal és teljesít^ mint amennyi kötelessége. Bízzunk az üzem legjobb, leg- öntudatosa' *b munkásaiban. Az üzemi demokrácia széle­sítése a legjobb módszer a vezetők és a beosztottak ösz- szefogására, a közömbösek megnyerése és az eredmó^ nyék fokozására. Pr0 Fazeka* Lászlé Közgazdasági szabályozók és üzleti bátorság Az ésszerű kockázatvállalás nélkülözhetetlen Kapóst Levente Régi ismerős — Csakhogy talál­kozunk!... — kiáltott, a váltamra ütött, he­vesen megrázta a ke­zem. — Hogy van, hogy van... Legalább tíz éve nem láttam. Jöjjön, ezt megünne­peljük. Iszik egy duplát? Ez a presszó, itt a sarkon, éppen jó lesz... Pincér... két duplát! Maga alig változott! Na, ja! Persze, én sem pa- naszkodhatom, bár még most is reggel­től estig dolgozom. Hiába, a munka fel­falja az embert. A család? Tudja, ná­lam az a helyzet, hogy csak hébe-hóba találkozom velük. Már it lenne az ide­je, hogy lazítsak és többet törődjek az asszonnyal, meg a gyerekekkel. Na igen... hogy el ne ki­abáljam! Ismeri p fiamat? Hogyne is­merné! Éppen most kaptam tőle etet táv­iratot. Képzelje, si­került neki! Letette az államvizsgát. Előtte a világ. Ügyes fiú. Közgazdász. Mit mondjak, úgyis tud­ja, ezzel a szakmával bárhol, elhelyezked­het. Ezek a mai fia­talok, ezek aztán ala­posan kiveszik a ré­szüket az életből... Aztán itt van Vera. a kicsi. Magának mondom, hogy kicsi, mikor biztosan hal­lotta, hogy két hete aalt ez eljegyzése* Itt a fiú fénykép, micsoda parti! A vasútnál dolgozik, előadó. Ragyogó ki­látások! Hát igen. így van ez! A felesé­gem? Nna, fogjuk rá. hogy jól van az öreglány. Egészséges. Nem haragszik, men­nem kell. Hiába, ez a taposómalom.. ’ Pincér, fizetek! V : dupla. Felhív? Hál persze, hogy felhív* az Ági nagyon örül­ne. A számomra telje­sen Ismeretlen férfi a presszó ajtaja fe­le indult. Elképedlen bámultam utána. Az : Hóban hirtelen meg­torpant és visszajött. Bizalmasan megfogta a kabátom gombját: — Nehogy azt higgye, hogy bolond vagyok. Tudom, hogy nem ismerjük egy- i "t. De mondja már, az is számít? Tudja, én egyedül •lek. • • 1': "n, se csa- "k •' ő nekem is jólesik elbeszél­getni... Wolfgang AI ten dor? (Fordította: ■nfe Beeső)

Next

/
Thumbnails
Contents