Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-09 / 7. szám

ftäüiA ) - d *.20 Kamarazene. #•35 /• dáiatos Mary. 8.58 Ív ,4. tlt régi melódiák. 10.05 Jelenetek Capek novellái­ból. 10.35 Gounod: Valpurgis éji jelenet. .11.00 Iskolarádió. 11.35 Schubert: Wanderer- fantázia. 12.30 Tánczene. 13.15 Népdalok. 13.45 Arcok munka közben. 14.00 Rejtvényműsor. 14.25 Ifjúsági Rádió. 15.10 Kóruspótíium. 15.20 Népművészek a mikroion előtt. 15.28 Haydn-művek. 16-05 Galambos L. hősei között. 17.20 Balett. 17.37 Mikrofórum. 18.12 Operett. 19.25 Apró történetek. 20.00 Regényepizódok. 20.53 Kovács Apollónia énekel­21.05 A Swingle-együttes hang­versenye. 22.20 Afrika 1970-ben. 22.30 Tánczene. 22.55 Amit a Hold mesél. 53.15 Zenekari muzsika. ft-10 Könnyűzene. PETŐFI 5.05 Zenekari muzsika. 9.00 Ezeregy délelőtt. U.44 Legkedvesebb verseim. 12.00 Népi zene. 12.20 Zeneművészeink reflektorfényben. 14.00 Mindenki kedvére — kettőtől — hatig • .. 18.13 Vivaldi-művek. 18.37 Riport. 13.47 Wagner: Lohengrin. Háromfelv. opera. 23.32 Nóták. MAGYAH 9.30 Szünidei matiné. 17.58 Hírek. 18.05 Kis film. 18.30 Boldogok Részvénytársasá­ga. Magyarul besz. angol film. 19.05 Esti mese. 19.15 Gazdaságpolitikai kérdésekről. 19.45 Felszabadult melódiák. 20.00 Tv-híradó. 20.20 Fekete, fehér — igen nem? 22.00 Koncertfilm. 22.00 Tv-hírado. POZSONYI 17.30 Zenei szalon. 19.00 és 21.40 Tv-híradó. 19.35 A Masaryk-es»et. 20.20 Kis slágerparádé. 21.11 Tv-,játék. TMÜtol EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél 6 es 8 órakor. Ha . . . GYÖNGYÖSI PUSKIN: A csendőr nősül GYÖNGYÖSI SZABABSÁG: Apáca HATVANI VÖRÖS CSILLAG: A varázsló FÜZESABONY: Kémek randevúja Egerben, este 7 órakor: JÁNOS VITÉZ (Bérletszünet) ÜGYELET Egerben: 19 órától szombat reg- 6ui 7 óráig a Dajcsy-ZsiHnszky utcai rendelőben. (Telelőn: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is.-A. .A..-Í Wilanow tegnap és ma 1. Csupán egy villa volt „Lengyelek, u vágyóa világ ihletéi” — mondotta nemrégiben egy diplomata egy Chopin-hangverseny után. Elragadtatása aligha lenne kisebb, ha belépne Szobieski János palotájába. Palota — mondjuk ma —, de a XVIII század utolsó ne­gyedében, amikor épült, csak egyszerű nemesi udvarház. Wilanow. Villa nuova, ami olaszul annyit jelent: új vil­la. Az autót, amely Varsótól a palotához vezet, alig ne­gyedórányi. Gondűző távol­ság. Lassan elmaradnak a tömegközlekedés és a tömeg­kommunikáció eszközei. a taxik és tv-antennák, avar­sói házak tragédiát idéző emléktáblái. Maga a táj is átalakult. Valahogy líraibb és halványabb lesz az ég és enyhébb a nagy északi síkságról ideömlő 6zél. A lá­togató idegei megnyugosz- nak, türelmesen vár, hogy sor kerüljön' csoportjára. Megéri a várakozás, hiszen a látvány, ami fogadja, egé­szen különleges és egyedül­álló. A kortárs azonban — mondjuk Szobieski János vendége a házavatón — még egész máson csodálkozhatott. Nem értette, mit keres az uralkodó ebben a földszin­tes, vidéki kúriában. De Szobieski nagy király volt, törökverő, tudós, és művé­szetpártoló. Ennek legéke­sebb bizonyítéka, hogy gyö­nyörű francia lányt hozott a Napkirály udvarából, ö lett a ház asszonya. A szépséges és imádott Marisenka Párizs­ból érkezett, ahol éppen ki- virágzott a barokk és az elő­kelőség azon fáradozott, hogy meneküljön a köznapiságból. Mindenre valami finom szel­lemes megoldást kerestek. Marisenka francia nő volt és Veraillesra emlékeztetett. Szobieski pedig széles mű­veltségű uralkodó és úgy gondolta, nem árt, ha a ki­rálynő lengyel otthona Euró­pára emlékezteti a külföld követeit. A diplomácia az íz­lésnél kezdődik. A lengyel barokk pedig az udvarházból palotává terebélyesedő Wil- lanowban Ez az épület története. A többi már Marisenka óhajára és Szobitski intézkedésére történt. A Napkirály példá­jára festőműhelyt és szobrá- szatot létesített Willanow- ban, művészekkel, kőfara­gókkal, stukkókészítőkkel. A királyi dolgozószoba, a galé­riák, vászonra festett meny- nyezetet kaptak, díszes fres­kókkal. A falakat bársony­nyal. selyemmel és da- masztból szőtt csodálatos anyagokkal vonták be. A bel­ső berendezés pompáját vi­lághírű festmények és vázák emelték, aranyból készült mesterművek, márvány pa­dozat es a fegyverkovácsok ritka készítményei. A dísz­kertté alakult előudvar kapu­ját a háború és béke allego­rikus figurái ékesítették. El­telt egy évtized és a lengyel udvarházból római villa lett, pompás és történelmi, ba­rokk és modem, európai és művészi, s mégis jellegzete­sen lengyel, könnyedén és elegánsan. A történészek dol­ga, hogy név szerint felsorol­ják a palota aranyozott dom­borműveit, a mitológia szob­rocskáit, a szökőkutak díszí­téseit, az idegenvezetőé pe­dig, hogy bevezesse a láto­gatót Marisenka. hálószobá­jába. A gondolat legfeljebb elidőzhet egy pillanatra a király kicsiny íróasztala előtt, dolgozószobájában, felnézhet a tudomány és művészet nagyjainak freskóira Homé­rosztól Keplerig. Otthon érezhették magukat a király­nő otthonában és a király társaságában. S ez talán min­dennél többet mond Szobi­eski Jánosról. Wilianowban érte a halál es ezzel a palota, pompája lehanyatlott. Később a XVIII. század 20-as, 30-as éveitől lengyel és német főurak bir­toka lett. Újjáépítették, gya­rapították. kincseit gazdagí­tották, majd elherdálták. Ké­sőbb másak ismét rendbe ho­zatták, műkincsekkel árasz­tották el. Am a palotáknak is megvan a maguk sorsa. A rezidencia a lengyel nép kul- túrkincse lett, nemzeti érték — osztozva a nemzet sorsán. A második világháború alatt a németek kirabolták, kin­cseit elhordták, termeiből ló­istálló lett és a bomlás le­vegője áradt falai között. A szocialista Lengyelország állította helyre a kastélyt és a parkot. Szebb mint valaha. Tíz évig folytak a munkála­tok, az elrabolt műkincseket felkutatták, nagy részét visz- szaszereztók. A szobákat, az eredetiek mellett, rokokó és biedermeyer bútorokkal ren­dezték be. A kastélyban ma is minden fontos és repre­zentatív helyiség a földszin­ten van, ami onnan ered, hogy Willanow eredetileg csupán egy villa volt. Villa nuova. A parkot is újjávarázsol­ták, de az új park lényegé­ben a régi. Csizmák és lovak taposta gyep6zőnyegét fris­sen terítették. A palota alat­ti kertrész Szobieski korára emlékeztet. A park rekons­trukciója műkincsek nyomán — Canaletto felbecsülhetet­len érétkű tájképei alapján — történt. Az épület déli szárnya előtt kis neo-rene- szánsz kert található, köze­pén szökőkúttal, négylevelű alakban. Talán annak szim­bóluma, hogy szerencsésnek mondhatja magát a mai utazó is, ha megfordulhat Szobieski Marisenka ottho­nában. (2. befejező rész következik.) Tréfakaleidoszkóp PÁRIZS: A szépen berendezett lakás­ban megszólal a telefon. Az asszony felveszi a kagylót, megértőén bólogat, majd hal­kan megszólal: — Igen, igen. értettem, rendben van — s ezzel leteszi a kagylót. A férfi megkérdi. — Ki telefonált, szivecs­kém? — A férjem — feleli a nő —, azt mondta, hogy ma ké­sőbb jön haza, mert veled van fontos megbeszélni való­ja ... PRAGA: Sápadt arcú férfi panaszko­dik orvosának: — Doktor úr, tíz éve va­gyunk házasok és még sincs gyermekünk. Mindent meg­próbáltunk és hiába. Az orvos elkomorodik: — Ha jól emlékszem, a múltkor a feleségének hat­hetes üdülést javasoltam a Tátrában — diinnyögi. A férfi megadóan tárja szét karjait: — El is mentünk, pontosan hat hetet töltöttünk ott! A doktor arca felderül: — Pedig én ezt az üdülést csak a feleségének ajánlot­tam ... MOSZKVA: Cseng a telefon. A nagy­mama felveszi a hallgatót: — Az unokám nincs ideha­za... — Legyen szíves, írja fel akkor, hogy Malov kereste őt. — Nem értem, leikecs­kém ... — Betűzöm: Mihail, Alek- szej, Leonyid, Qleg, Vassilij. Tetszett érteni? — Igen. lelkecskóm, a ke­resztnevét értettem, de most legyen szíves betűzni a ve­zetéknevét is... NEW YORK: Két hajótörött csónakját dobálják a hullámok. Semmi mást nem tudtak megmenteni a hajóról, csak egy tranzisz­toros rádiót. Háromnapi há­nyódás után végre egy kis szigetre vetődnek. A. sőtgeí kopár, lakatlan, sehol egy ál­lat, amelyet elejthetnének, gyümölcs, amellyel csillapít­hatnák kínzó éhségüket. — Éhhalálra vagyunk ítél­ve — nyöszörgi az egyik, majd kimerültén mély álom­ba merül. Két óra múlva a társa fel­rázza: — Ébredj. Jiml Meg va­gyunk mentve! — Miért? Mentőhajó köze­ledik? — Nem. Egy New York-i vendéglő reklámját hallottam most a rádión: Ebédet, vacso­rát kívánságra házhoz szállí­tunk! ... STOCKHOLM: Műbíráló: — Ó, mester! Micsoda re­mekmű!... Mennyi monda­nivaló, milyen káprázatos színskála!... A festő: — Gondolja? Csakhogy ez nem festmény', hanem az a vászondarab, amelyen kipró­bálom a színeket... LIPCSE: A Trabant hátsó ablakán hatalmas bernáthegyi kutya bámul kifelé. Körülötte tana­kodnak a srácok: — Hű, de nagy kutya! Hogy került ez vajon a kocsiba? — Biztosan kölyök korában oda ültették és most nem tud kijönni... BUDAPEST: Szilveszter hajnaltájban egy alaposan becsiccsentett férfiú megszólít az utcán egy másik dülöngélőt: — Mondja, uram, hukk, maga nem a Kvaszvicsek Közért-boltvezető testvére a Tyukodi utcából? — Nem. uram. Én vagyok Kvaszvicsek, a boltvezető. — Mö-mö-most már értem, hukk, hogy miért hasonlít ennyire hozzá ... BUKAREST: — Ezt a darabot föltétien meg kell nézni — mondja a közönségszervező. — Felejt­hetetlen élni.eng, lenyűgöző rendezés, csodálatos színészi alakítás, ragyogó díszlet... — Szóval, nyugodtan ajánl­ja nekem? — Magának nem. De ha volna egy rosszakarója .. . MILANO: A férj alaposan megkésve érkezik haza. — Hol voltál, Luigi? — lá­mád rá a felesége.­— Hát kérlek, Antonélla.. jövök az úton, egyszer csak észreveszem, hogy az irodá­ban felejtettem az ernyőmet. Luigi nyugtalanul figyeli az asszonyt, aztán homlokát tö- rölgetve: — Ha ismered, Antonélla, szólj, hogy ne mondjam to­vább ... BERN: Két pszichiáter beszélget. — Hogy mennek az ügyeid? — kérdi az egyik. . — Kitűnően. Van egy gaz­dag kliensem, aki tudathasa­dásban szenved. — Mi ebben a kitűnő? — Az, kollégám, hogy mind a léét tudatán behajtom a honoráriumot... BRÜSSZEL: A hatalmas gyár igazgatója meséli otthon: — Felvettek egy titkárnőt mellém, aki olyan mint egy hajasbaba. Remekül gyors- és gépír, amellett helyes, csi­nos, szőke, nagy kékszemű, aranyhajú, pirospozsgás, egy­szóval — hajas baba. Mire hatéves kislánya meg­kérdi: — És, amikor lefekteted, . lecsukja a szemét is?... BELGRAD; Szilveszter éjszakáján a közlekedési rendőr megállít egy autót, mert az ifjú vezető csak egyik kezével fogja a volánt — a másikkal csinos útitársnőjét öleli át. — Mondja, fiatalember — szólal meg a rendőr —, nem volna jobb, ha mind a két ke­zét használná? A vezető nagyot bóünt a rendőrre: — Bizony jobb lenne, de hát akkor, hogy vezessék?... (te.44 j i'tr.imi'WKmv*- * - t - m A palota nagyterme. Üzen a sze rkesztö S. K. Bélapátfalva: Sajnos, nem tudjuk érde­kében felkeresni a községi tanácsot, hiszen sem saját nevét nem közölte, sem azt, aki ellen panaszt tesz. Pa­naszos kéréseket csak úgy vehetünk figyelembe, ha tudjuk is, ki ellen szól a pa­nasz. Balogh Ilona, Gyöngyös: ürömmel olvastuk levelé­ből, hogy arra is van példa, amikor az utasok udvaria­sán teszik elviselhetőbbé egymásnak az utazás okoz­ta fáradalmakat. Levelét Postánk című rovatunkban közöltük is. Veress István, Szűcsi: Panaszát kivizsgáljuk, megkeressük a vállalatot, s megérdeklődjük, hogyan ma­radhattak le a listáról a szű­csiek. Az eredményről le­vélben tájékoztatjuk. Kérjük szíves türelmét. Kerékgyártó Istvánná, Lő­rinci: Köszönjük levelét. Tartal­mát közöljük legközelebb megjelenő Postánk című ro­vatunkban. Kérjük, keres­sen fel bennünket máskor is. Szalóki Lászióné, Kará­csomi: Megkaptuk beszámolóját a karácsondi eseményekről, s közöltük is lapunkban. Kér­jük, keressen fel bennünket máskor is levelével. T. Pálné, Gyöngyös: Kérjük, keresse fel sze­mélyesen szerkesztőségünket és hozza magával a panasz- szal kapcsolatos határozato­kat is. Azok ismerete nél­kül sajnos, nem adhatunk tanácsot a további ügyin té­zishez. 4 A város hauguluta és arcéle a városképekben Városi felvételeinknél fel­tétlenül gondolnunk kell a hangulati elemekre is. Tük­röznie kell képeinknek a városi hangulatot Tükröznie kell képeánknék a városi hangulatot. De hiába akar­juk pl. egy vidám társaság élményt nyújtó hangulatát egy sötét tónusú városi ház előtt szépen visszaadni, mert a sötét tónusú épület komo­ran hat. A vidámsághoz kellemes háttér, világos fal szükséges. Úgy érjük el ezt, hogy a fal színével meg­egyező szűrőt használunk, mert így a falak jóval vilá­gosabb tónusban jelennek meg a fényképen. Arra azonban vigyázzunk, hogy erős szűrés esetében (pl. na­rancs-szűrő használatánál) égboltozatból ne essék a képre, mert túl sötéten fog az leképeződni és ez is ko­morrá teszi a képet. Előfordul az az eset Is, hogy a vidám társaság egyik-másik alakját vagy azok arcát akarom kiemel­ni. Megvárom a megfelelő világítást és fénnyel végzem ezt a kiemelést. Ebben az esetben a sötétfalú háttér nem akadály, hanem elő­nyös. No v 'ágilsük tehát Ü&su a stíléi tatot. Alapszabály azonban, hogy itt a falaknak semmi szere­pe nem lehet, éppen ezért minél kevesebb kerüljön be­lőlüli a képre. Városképeknél feltétlenül, keresnünk kell, hogy mi a jellemző a városra. Egerre pl.a műemlékek, vár és jó bor és ezzel kapcsolatos ide­genforgalom; újabban pedig az erős építkezés és iparoso­dás, parkosítás. Ezekből a várost jellemző tényezőkből mint külső vonásokból és az ebből táplálkozó, de sok esetben láthatatlan belső je­lekből formálódott ki a vá­ros arcéle. Ugyanúgy meg­van megyénkben Gyöngyös. Hatvan, Párád, Bükkszék sfb. helységek különös arc- éle, amelyek egymástól na­gyon is különbözőek. És ez az arcéi nemcsak termeszen adottságokban, hanem az ott élő emberek életében, egész magatartásában, az ott megforduló idegenek hangulatában is különbözik. Minden, városnak megvan a maga sajátságos egyénisé­ge, ami alatt nemcsak saját­ságos épületeit, üzemeit, in­tézményeit értjük, hanem az ott élő emberek sokasá­gának sajátságos magatartá­sát. S mint ahogyan az ős­erdő hat reánk lenyűgözően a maga ezerösvényű titokza­tosságával. úgy viszonyulunk minden idegen város han- gyabojszerű embertömegé­hez. Ne csak az épületeket fényképezzük, hanem a mozgalmas mai életet. Körmendi Károly- írnuár % süniek

Next

/
Thumbnails
Contents