Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-09 / 7. szám

Ä közepesen fejlett ipari országok sorában A hosszú távú népgazdasági tervezési bizottságok munkájából i. AZ ORSZÁGOS Tervhi­vatalban 1967. végén meg­kezdődött az 1971—1985. kö­zötti, tizenöt évre szóló hosz- szú távú népgazdasági terv' és egyidejűleg az 1971—75-ös évekre a középtávú negyedik ötéves terv kidolgozása. Mindkét tervet 1970-ben ter­jesztik elő jóváhagyásra. A Tervhivatal a főbb témacso­portok szerint elméleti és gyakorlati szakemberekből távlati tervezési bizottságo­kat hozott létre. A bizottságok: az előkészí­tő munka két összefüggő sza­kaszát már befejezték. Egy­részt elkészítették az 1950— 1967. közötti tizenkét eszten­dő hazai gazdasági fejlődésé­nek kritikai elemzését más­részt úgynevezett „tervezési hipotéziseiket” dolgoztak Id. Ezekben — az eddigi előre­haladás elemzésére támasz­kodva — az 1985-ig belátha­tó jövő körvonalait vetítik élénk. A Tervezési bizottságok ta­nulmányai és vitái alapján egyes szerzők és szerzői kol­lektívák különböző témakö­rökről összefoglalókat, cikke­ket jelentettek meg több fo­lyóiratunkba^ Minthogy azonban e folyóiratok álta­lában a szűk szakközvéle- ményhez jutnak csak el, az ott megjelent cikkek felhaszná­lásával —támpontul a szé­lesebb közvélemény tájéko­zódásához, de korántsem a teljesség igényével — ismer­tetést adunk olvasóinknak az alabbi témákról: iparunk ti­zenhét éy alatti fejlődésének néhány jellemzője, a külön­böző adottságú országrészek eddigi előrehaladása, a nép- Sazdaság területi szerkezeté­nek sajátossága; elgondolá­sok az elosztás és a fogyasz­tás távlati tervezéséhez; el­képzelések, lehetőségek a fog­lalkoztatás és az életszínvo­nal alakulásáról 1985-ig. A hosszú távú népgazdasá­gi tervezés ipari bizottságá­nak jóvoltából most első íz­ben átfogó vizsgálat tárgya lett iparunk fejlődésének 1950—1967. közötti időszaka. Az elemzéskor a magyar ipar fejlesztésének és mai helyzetének legfőbb, jellem­zőit összehasonlították hét KGST-ország (Mongólia nél­kül) és huszonnyolc tőkés or­szág megfelelő adataival. Az értékelés — bár vannak miég vitatott problémái —, sok új ismeretet nyújt iparunkról; számottevően hozzájárul a távlati gazdaságpolitika, a további iparfejlesztés jobb megalapozásához. A FELSZABADULÄS óta hazánk gazdasági fejlődésé­nek két legjellemzőbb voná­sa a termelési viszonyok alapvető változása és az en­nek alapján kibontakozó ipa­rosítás volt. A gyors ipáin fejlődés eredményeként a magyar ipar termelése (a magánkisipar nélkül) 1938 és 1967. közölt a7,8-szeresére. 1950 és 1967 között pedig a 4.5- szeresére bővült. Az át­lagon belül a vegyipar fej­lődése még gyorsabb, tízsze­res volt, a gépiparé pedig 6.5- szeres. Ez a fejlődési ütem a fejlett tőkés országok iparáénál is gyorsabb, hason­ló vagy még nagyobb növe­kedési ütem csali a többi szocialista ország iparát jel- lemzi. Az iparban foglalkoztatót - talk aránya hazánkban az 195fl-es 19,4 százalékról 1967- re 32,3 százalékra, az építő­iparban dolgozóik aránya pe­dig 3,1 százalékról 6,5 szá­zalékra növekedett. A mező- gazdaságban dolgozóké vi­szont 52-ről 30.9 százalékra csökkent. Elz a folyamat tör­vényszerű, a fejlettebb orszá­gokban ennél jóval alacso­nyabb a mezőgazdaságban foglalkoztatottaik aránya. Amíg azonban az iparilag fejlett országokban a mező- gazdaságból felszabadulok je­lentős részét a szolgáltató há­lózat (közlekedés, kereskede­lem, javítói par, vendéglátás stb.) szívta fel, addig ná­lunk csaknem mindannyian az iparban helyezkedtek el. A szolgáltatásban foglalkoz­tatottak aránya 1950-ben 16,2 százaiéit, 1967-ben 16,8 százalék volt, tehát fejlődés­ről e területem aligha beszél­hetünk. A vizsgált több mint más­fél évtizedben erősen növe­kedett az ipar hozzájárulá­sa a nemzeti jövedelem elő­állításához. 1964-ben példá­ul az iparnak a nemzetközi jövedelemből való részesedé­se szempontjából a hét KGST -ország közül Magyar- országot csak Csehszlovákia és az NDK előzte meg. Az ipar aránya a nemzeti jöve­delem termelésében 38—40 százalékra tehető. Az ipar te­hát a magyar népgazdaság vezető ágazatává vált. Kü­lönböző összehasonlító szá­mítások országunk és a tő­kés országok között egyértel­műen bizonyítják ;a szocia­lista iparfejlesztés eredmé­nyeként 1950—1967. között Magyarország a fejlődő or­szágok sorából a közepesen fejlett ipari országok sorába , emelkedett. NAGYOT VÁLTOZOTT 1950—67. között az ipar szer­kezete. E változások nagy­jából megfelelnek a világ- gazdaság általános irányának. Mégis az összehasonlító vizsgálatok a 35 országgal azt bizonyítják: iparunkban > jelenleg egyértelműen nagy a szénbányászat és a vaskohá- . szat aránya; szén- és fém­felhasználásunk nem elég gazdaságos. Az átlagosnál t kissé magasabb a részesedé­se a gépiparnak, a textil-, a bőr- és a ruházati iparnak; 1 termékeikből a belső fo­gyasztásra jutó rész az átla­gosnál alacsonyabb, míg az export az átlagosnál maga­sabb. Az ipar egészében vi­szonylag alacsony még min­dig a vegyipar, továbbá a ■ papír- és az élelmiszeripar , aránya. A vizsgált időszakban gyor­san nőtt az ipar részesedése az exportból. Az összes ex­port 70—75 százaléka ipari eredetű, s ha beszámítjuk az élelmiszeripart is, akkor 85— 90 százalék az ipari eredetű exporthányad. Ugyanakkor az ipar nagymértékben rá­szorul importanyagokra és termékekre. Teljes impor­tunk túlnyomó része ugyan­csak ipari eredetű termék; feldolgozásra szolgáló alap­anyag. ipari késztermék és félgyártmány. A fogyasztási cikkek 1959—61 között az összes importnak 8—11 szá­zalékát tették ki. Az össze­hasonlításba bevont tőkés or­szágokban ez az arány 10,6— 21,1 százalék között mozgott Ezzel szemben az import­nak a beruházást, a felújí­tást szolgáló és a készletnö­vekedést eredményező része Magyarországon átlagosan 15,5 százalék, míg a vizs­gált országokijain, csupán 5— 10 százalék. AZ IPART TÁPLÁLÓ import tekintélyes hányada tőkés országokból szármá­zik, de az ilyen országokba irányuló exportnak mintegy féle még mindig mezőgazda­sági és élelmiszeripari ter­mék. Ennek fő oka az, hogy iparunk — a minőség, a vá­laszték, a szállítási határ­idők, a szerviz stb. szem­pontjából —, nem tudott kellően alkalmazkodni a tő­kés országok piaci követel- ményeihezj Sz, S. (Folytatjuk) VILLANÁSOK KORTÁRSAK Az utóbbi néhány évtej. m «rokkant már szinte. A te- lev\ióban Bársony Rózsi rug­dosó karcsú lábait az égnek álseSpmfiűk siserehada kö­zepéié. Egyidőseik. Az ott, ő itt, mindketten hatvanévesen. Annyit dolgoztak, mint az állat. Nem, az állat nem bír ki ennyit. Az állat, ha elfá­rad, élfekszik. Ha ö elfárad, letop egy rozoga székre és babot fejt, kukoricát morzsol, krumplit válogat. Teszi, amit több mint fél évszázad alatt •megszokott, nem munkát vé­gez, a munka rettenetes rit­musa rángatja most már csak, míg izmai, idegei rea­gálni képesek e kegyeden rit­musra. Most eppen és véletlenül ül. Két tenyere egymást fi­gyeli, melyik mozdul előbb. De a szája szól... — ... és mert ráfizettek a melléküzemre. Azért én? Mit tehetek én arról, fiam? Sem­mit. Én dolgozom, nézd-e — mozdítja görcsötös kezeit — dolgozom. És akkor én is vét­kes legyek, pedig nem is bű- nösködtem? Ideges, mert úgy hallotta, megsínyli a jövedelem, hogy a melléküzemági tevékenység — kibírhatatlan fogalom ez és kimondhatatlan is, esküszöm — rosszul ütött be. Hozzá nem értő és csalfa lelkű em­ber kavargatta a dolgot, ad­dig, amíg... Igen, amíg most Itt ül nálam, mutogatja a ke- ®St, mint az egyetlen ét leg- 'IfflfJsS.esebb dokumentumot hogy ő dolgozott, 5 semmiről sem tehet, ő nem bűnös. ,.. Bársony Rózsit most dobálják a magasba, lábaival kalimpál, hogy kivillamnak, a képernyőn legalábbis még mindig kívánatos combjai... — Jó volna, ha ilyen lábam lenne... ■— ingatja a fejét irigykedve, hogy majd kun­cogni kezdek a bizarr ötlet­től... — Könnyebb lenne a kapálás, meg miegymás — sóhajt irigykedve, hogy el­szégyellem magam. Kortársak. Csalt nem sors­társak. SORSTÁRSAK — Jó reggelt, szerkesztő úr... — Jó reggelt — kapom fél a fejem a szíves reggeli kö­szönésre. — Még mindig szerkesztő úr a szerkesztő úr? — Még mindig, drága öre­gem. Még mindig. Remélem, az is maradok — teszem hoz­zá a biztonság kedvéért. — Ügy is a jó, úgy is a he­lyes. Az ember csinálja csak azt, amihez tudása, becsülete van. Mire jó az, mindig mun­kát változtatni? Nem igaz? Látja, én is kitartok a maga­mé mellett, mint a szerkesz­tő úr. Ali ilyen hűséges, be­csületes muitkásemberdk va­gyaink, igaz-e? — veregeti meg szabad kezével a vállam, aztán söpri tovább az. utcát. A VADASZ FOTÓJA Igen: mindig ilyennek kép­zeltem el az igazi vadászokat. Az oroszlánok, az elefántok, az orrszarvúak és az antilopok rémét, akinek ismerős léptei­től gyáva macskaként, nyafo­gó meneküléssel kúszik tova a tigris is. A fénykép lenyű­göző. A félelmetes erdő a hát­tér, az égen súlyos felhők, mintegy jelezve, hogy drámai pillanatok után készült a fo­to: az ember és a vadállat küzdelméből az imént került 3d győztesen — az ember. Az arcán, a szemre húzott kalap alól is kiderfthelően, még ott vibrál az átélt fe­szültség, de szája szögletében a megelégedettség büszke, sőt kicsit öntelt mosolya is ott vibrál már. A vállán ott csüng a félelmetes, most hall­gatag fegyver, derekán a töl­tényöv, azon ott függ a kés, amely végszükség eseten még lehetőséget nyújthat arra is, hogy... Szóval, értik! S a csizmás lábak előtt, megtört fényű szemekkel a legyőzött vad: a szegény, ár­tatlan tapsifüles. MIKOR ÖREGSZIK AZ EMBER? Mi mutatja hogy öregszik az ember? Évek óta figyelem magam, valóságos kts pszi- choló&M, jgSt SaciéSjes 5aä&­Uj konzervipari műszerek i ipari Kutató Intézet több osztálya tevékenykedik a konzerv­ipar műszaki fejlesztésén. A termelékenységet fokozó beren­dezések mellett kidolgoztak több olyan műszert, amelyek v, nyersáru, átvételénél hasznosíthatók a termelők és a fel­dolgozó ipar együttes megelégedésére. Ilyen például a zöld­borsó zsengésségét mérő, úgynevezett FINO-méter, amelyből már 1969-ben 250 darabot alkalmaztak az átvevők. Ez azt is jelenti, hogy jó minőségű, zsenge konzervborsót kap a vá­sárló az üzletekben. A műszerek iránt nagy az érdeklődés a külföld részéről is. Ez évben 104 darabot szállítanak szov­jet exportra. Emellett több más szocialista ország, valamint India is vásárol tőlünk ebből a műszerből. (MTI foto — Bajkor József felvétele) ^íeffnémiifl a V... haiiííosbe^Mí* u ázinhelj 0 hatvani va .U­- íiomús. Időpont: január '-c, í P«*re­\ Ír ii':o : :ü:uonio kt/-i '■'/ 1L* j'.iU *0 percei káuili a ;i- u pest Keleti pá’yaudv- . ól •ke/ú s/emé’.vvoast, ~ ”* r-v bvraür— ''ént közlök ■.•ü'k s \'h.} *tv. ír' -vM’int 19 őrr «c-^ror v ';:</<» PeJ­k »' ö t relmescn vúi'ii; k vávv:*.* ken. Aztán me;r* k;, eVl: a ■» <1- rakozásf. kinéznél, pe­ronra. Ekkor ér i őket » m •" lepfttés, *» vonat !.'.?v ni.; — fen megérkezett év n sir .• • *r> cl is nieut viasza. Évi az a vvV sásrot azonban elfelejtik 5;ö- áülni. Az utasok ténfere^nck. ácsorognak. méi,p-o!őrlnek. a vá­róteremben, ea'j'músvc.J tár­gyalják meg az eseményt, tudniillik azt. iio?*y senki sem tájékoztatta őket, hányadik vágányról és mikor imlült el •d. szemelj vonat. A. han^osbe- szélő néma maradt. Többen kértünk magyaráza­tot a forgalmi irodában. A beszélgetés vsy zailotr le: rr Hoffy fordulhatott elő, hogy nem mondanak be ejjy vonatindulást. — Én beinoudtam. miért ül­nek í, fülükön? — Nem hiszem, hogy har- niince?;j*nehányan * fülünkön ültünk volna. — -Yhhptf nekem semmi kö­zöm. —• Biztos, hogy nem mond­ta be. valaki hallotta volna közülünk. — Akkor nem mondtam be, na és? A szolgálattevő tiszthez for­dulok. — Önnek mi a véleménye? A forgalmi irodában ne hangoskodjanak, menjenek ki! Kimentünk és vártmik. A több mint másfél óra hosszás idő alatt, amíg a következő vonat megérkezett, a követke­ző gondolatok merültek fel bennem. Vajon méltó, érdemes va­gyok-e arra, hogy a MÁV egyáltalán elszállítson a „cél­állomásig:”? Bizony, nem. Nem eléír, hogy nem figyeltem ug­rásra készen, árgus szemekkel, mennyit késik, mikor és me­lyik vágányra érkezik a vona­tom, ezt még a többi útitár-* sajumsl sem közöltem. Ráadá­sul még a forgalmi irodába is bementem, pedig ott tartóz­kodni idegeneknek tilos. Utólagos elnézést kérek min­denért. (Sz. A*) Látogatóban az egri öntödében Eger iparának egyik sze­rény, de évről évre jelen­tősen fejlődő reprezentánsa az Öntödei Vállalat egri vasöntödéje. A napokban Hesz János igazgatóval be­szélgettünk a legutóbbi vál­tozásokról. — Gyáregységünk techno­lógiai rekonstrukciója 1969 végiére befejeződött. Ter­veink szerint meg az elmúlt évben meg kellett volna kezdeni az új öntvények ter­melését, de ez két okból nem sikerült. Az egyik, hogy a rekonstrukció befe­ratóriumot rendezve be ön­magámban, hogy megállapít­sam: mától öregszik az em­ber? Ö nem, szívem még for­ró, becsületemre mondom, és kettesével futam a lépcsőt, ha kell. Sokszor — kontrollvizs- gálat végett — akkor is, ha nem kell, hármat is lépek a fokokon, mit árulkodik erről a tüdőm. Semmi baj! Fiatal vagyok, sőt ifjú. Kedélyem kifogástalan, étvágyam nem megvetendő, álmom mély és gyors, az ital földhöz nem vág. Mitől öregszik hát az ember? ötletem van, munkaked­vem most kezd csak igazán magasra csapni, de lekapom ujjaim az írógép billentyűi­ről, ha csinos nő himbálja magát tova az ablakom alatt. Mitől öregszik hát az em­ber? Ma jöttem rá! — Emlékszel, amikor... — mondtam egy régi ismerő­sömnek negyedszázadosnál is régibb emlékek között ott­honosan kotorászva. S elekor, ebben a pillanat­ban, a belső kis laboratóri­umban tudományos munka­társaim egyszerre 3d állottak fel: „Megvan! Ettől öregszel, öreg fiú!” Igen, ha az ember úgy kezd emlékezni negyedszázados dolgokra, mintha azok teg­nap történtek volna, s ha egyáltalán egy ember már negyedszázados dolgokra em­lékezhet, akkor állj meg egy pillanatra, élet vándora, elindultak az öregedes árnya­sán szép, de melybe vezető útján. Gyurko Gésa jezési határideje két hó­napot „csúszott”. A másik problémát az egész éven át jelentkező munkaerőhiány okozta. Gondjaink ellenére üzemünk az egy főre terve­zett nyereségrészesedést azonban még így is két százalékkal túlteljesítette. — Hogyan alakult a ter­melés az elmúlt esztendő­ben? — 1969-ben 2100 tonna öntvényt gyártottunk, aipi húszszázalékos termelésnö­vekedést jelent az 1968-as évhez képest, az üzem re­konstrukciójával a termelé­si profil is megváltozott. A Német Demokratikus Köz­társaságból importált fél­automata es automata gép­sorokat állítottunk munká­ba. Ezáltal a korábbi kézi öntést felváltotta a gépi ön­tés. Az új gépek alkalmazá­sával megvalósult a zárt technológia, ami azt jelenti, hogy a formázóhomok elő­készítését és az öntvények formázását folyamatosan, automatikus rendszerrel vé­gezzük. Eddigi tapasztala­taink szerint jelentősen nö­vekedett a termelés. — Hová, merre jutnak el az öntöde termékei? — öntvényeinket — a szi­vattyú és a szürkevas önt­vényeket — a Diósgyőri Gépgyárnak, a Budapest’’ Irodagépipari Vállalatnak, a Bányagépgyárnak, a Szer­számgépgyárnak és a Bor- sodnádasdi Lemezgyárnak szállítottuk. Legjelentősebb A hagyományos téli nagy­karbantartás helyett az idei télen csak kisebb, részleges javítómunikát végeznek a Ce­ment- és Mészművek Béla­pátfalvi Gyárában. Miközben az ipartelep más részeiben változatlanul, zavartalanul termelnek —- egyidejűleg 1öbb berendezést is rendbe tesznek. Decemberben, re­kordidő alatt elvégezték már egy-egy klinkerégető, illetve mészkemence szükséges kar- 'ban+artásárt s most januárban megrendelőnk a Diósgyőr; Gépgyár volt, termékeink mintegy 70 százalékát az említett gyár vásárolta meg. Az új évben a profilválto­zással elsősorban különböző alkatrészék öntvényeit ké­szítjük és szállítjuk a Bu­dapesti Szerelvény- és Gép­gyárnak. — Jelenleg milyen gon­dokkal küzdenek.? — A legnagyobb nehézsé­get a fluktuáció okozza. Ez azzal magyarázható, hogy a gyáregységünknél munkára jelentkezők „megijednek” a nehéz, sokszor piszkos mun­kától, pedig az átlagkereset eléri a 2200 forintot A ne­héz fizikai munka fokozatos felszámolására konkrét ter­veket dolgoztunk ki; fejleszt­jük a gépesítést, az idén újabb anyagmozgató gépeket is kapunk. Természetesen a gépesítésen kívül igyekezni fogunk a munkafegyelmet tovább erősíteni, arra tö­rekszünk, hogy dolgozóink közvetlenül érdekeltek le­gyenek a termelésben, es to- yább javuljon a minőség. — A távlati fejlesztési programban egy újabb üzemrész bővítését tervez­zük. Az építkezés a negye­dik ötéves tervben valósul meg. Bővítjük az öntvény- formázó területet és a gáz bekapcsolásával áttérünk a széntüzelés helyett a kazá­nok gáztüzelésere. Gyáregy­ségünket 1974-re ötezer ton­nás öntödévé szeretnénk fej­leszteni. (mentusz) hasonlo feladatokon dolgoz­nak. A szokásos, úgynevezett „hideg állásra” csak április 6. és 13. között kerül sor. s ekkor a gyártelep valamenív­nyi termelőeszközének javítá­sát befejezik. S20& ásássá- 8, 9éatet Részleges javítómunka a bélapátfalvi gyárban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents