Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-07 / 5. szám

iV* 1 t * Egy /"'«■ * •t’nmány Az osztható oszthatatlan Az emberiség régi vágya környezetének minél tökéle­tesebb megismerése; felderí­teni az anyagi világ objek­tív törvényszerűségeit. Már időszámításunk előtt is igen élénken foglalkoztatták az embereket azok a kérdések, melyek az anyag legkisebb építőköveinek megismerésé­re irányultak. Ókori bölcselők Az utókor számára meg­maradt feljegyzések bizo­nyítják. hogy már kb. 2500 esztendővel ezelőtt Thálész átfogó elképzelést dolgozott ki. Szerinte az anyag sze­münk elé kerülő változatos formái egyetlen őselemből, a vízből fejlődtek ki. Utódai elképzelései szerint ez az ős­anyag a levegő. Későbbi el­méletek azt bizonygatták, hogy négy őselem létezik: a föld, a levegő, a víz és a tűz. Platón ezt még kiegé­szítette egy ötödik, „titok­zatos” elemmel, s az elemek legkisebb részének az öt leg­egyszerűbb szabályos testet képzelte el. Démokritosz újból vissza­tért az egyetlen, közös épí­tőkő-elmélethez, mely ré­szecskék tovább nem dara­bolhatok (oszthatatlan = atom). S a világ változatos anyagfajtái ezen részecskék más és másféle társulások — összekapcsolódásokként jöt- létre Az 1600-as évek közepéig szinte semmit sem fejlődött a kémiai elemekről, azok építőköveiről vallott elkép­zelés. Boyle — a tudomá­nyos kémia megalapítója — volt az első, aki a mai érte­lemben vett kémiai elem fo­galmát megalkotta, és eze­ket sajátos atomokkal ren­delkező olyan építőköveknek tekintette, melyek tovább nem bonthatók, de más anyag belőlük szintetizálha­tó. Tehát sok atomfajtát té­telezett fel. (Ma már 105 is­meretes). Az első atomátalakítás Az atomok létezését nem volt egyszerű bebizonyítani. Egyetlen atom megfigyelése, tömegének mérése nem le­hetséges. A későbbiek során sok olyan ma is érvényes törvényt fedeztek fel, me­lyek egyre világosabban bi­zonyították, hogy léteznek atomok. Megállapították az egymással vegyülő elemek súlyviszonyait, definiálták az atomsúly fogalmát, Mengye- lejev felfedezte az elemek periódusos rendszerét, Avo- gadro igazolta a róla elneve­zett törvényt, amelynek se­gítségével már egyetlen atom tényleges tömege is kiszá­mítható (a legkönnyebb a hidrogénatom, abszolút tö­mege 1,6 • 10—25 gramm). A századforduló hozta a nagy változást, mely alapja a ma elfogadott ismeretek­nek. Felfedezték a természe­tes radioaktivitást. Kísérle­tileg igazolták, hogy a pe- íiódusos rendszer akkor még utolsó, 92. eleme, az urán radioaktív bomlásakor hé­lium, egy másik elem kép­ződik — minden külső be­hatás nélkül. Néhány év telt el, amíg a radioaktív bomlást mester­ségesen is sikerült véghez­vinni. Felismerték, hogy a folyamat közben az atom magjában megy végbe lé­nyeges változás, tehát azt kell átalakítani. Az első atomátalakítás Rutherford nevéhez fűződik (1919). Nit­rogén atomokat alakított át oxigén és hidrogén atomok­ká. Az új termék mennyisé ge nem volt mérhető, mert csupán egy-két db atomon sikerült ezt az átalakítást megvalósítani. Ma már szin te bármely elemből lehet más kémiai elemet előállí­tani gyorsítóberendezések se­gítségével. Sorra épültek a nagy o' bnál nagyobb gyorsí­tók, s a kísérletek során egy­re több olyan jelenséget ősz­ülitek, melyekből arra követ­keztettek, hogy az osztha­tatlannak vélt atomok is sok-sok apróbb-nagyobb ré­szecskékből épülnek fel. Elemi részecskék Megdőlt az oszthatatlan atom évezredes hipotézise, új fogalom, az atomi építő­kövek, az elemi részecskék fogalma jött létre. A legvál­tozatosabb részecskéket fe­dezték fel, s ma már a szá­muk meghaladja a kétszá­zat is. Sokféle elképzelés van az elemi részecskék létezésének magyarázatára. Az egyik legismertebb Heisenbergnek — a ma is élő elméleti fizi­kusok egyik legnagyobb alakjának — elmélete. El­képzelése szerint a sok ele­mi részecske különböző meg­jelenési formái, hasonlóan, mint a kémiai elemek, mind azonos anyagból — atomok­ból — épülnek feL Teljesen bizonyított, egy­séges elmélet még nem szü­letett a parányi részecskék világában. A nagyszámú ele­mi részecskék tulajdonságai­nak felderítése, rendszerezé­se áll a kutatás középpont­jában. Talán hasonló nagy felfedezés előtt állunk, mint száz évvel ezelőtt a kémiai elemek Mengyelejev-féle pe­riódusos rendszer felfedezé­se idején. És ez bizonyára egy újabb korszakot nyit majd az atomok „mélységé­ben” való megismerés terü­letén. Báder Imre tanársegéd Szinte madáchi kottwxnság- gad keld megfogalmazni a té­telt: betyár nélkül mit ér a múlt. Az Alföddön Rózsa Sándor, a Bakonyban Sobri Jóska, Patkó Pista, aztán vi- déíkenként a többiek, Sava­nyú Jóskán, a ' tiszamenti Zöld Marcin át egészen a mátrai Vidróczkiig minden, tájegységet magában foglaló kötelező erővel bizonyították, hogy minden rendes vidék­nek megvolt a rendes betyár­ja, bő gatyában, villogó fo­kossal, dufla pistollyal. Ezek a betyárok maguk köré gyűjtötték a hosszú katonás­kodás elől szokdoső legénye­ket, legtöbbjük maga is szö­kött katona volt, s nem le­het elvitatná, hogy komoly közgazdasági és szociális dol­gokat míveltek, bátor kézzel egyengették a jövedelemel­osztás egyenetlenségeit. Amit elragadtak a gazdagoktól, odaadták a szegényeknek. Amikor Rózsa Sándor egy éjszaka elhajtotta a Gilice bárónak népszerűsödött Ger- liczy báró ezer marháját és ingyenes „zöld vásárt” csa­pott belőlük, hosszú ideig vollit mit enniük a Szeged környéki szegény népeknek. Aki csak a maga hasznára dolgozott, azt kapcabetyár­nak bélyegezték a magasabb rendű betyárok. Szóval, mindenütt volt be­tyár, alii a osárdaajtóban nagyot ordított, követelvén a csapdámétól száz szál gyer­tyát, meg száz itce bort, fo­kosát forgatva — csak itt nem volt, errefelé. A mátra- béliek nagyra vannak a ma­guk Vidróczkijával, csárdát is neveztek el róla, nem is beszélve a népdalról, ame­lyik arról szól, hogy a „Vid- róczki híres nyája, csörög fo­rog a Mátrába’...” Pedig hát tudnivaló, hogy Vodróczkit itt, Egerben tet­tek a keserves fekete fődbe, mégpedig a Rókus temető­ben. Aki nem hiszi, üsse fel így e má, hé? Biz így má, délbe is este van má... Mi sem vagyunk már betyár nélkül Vidróczki csontiai egri temetőben porladnak a főplébánián az 1873. évi halotti anyakönyvet, annak 104. tételénél a következő be­jegyzést találja ama év feb­ruár 8-ról. Neve: Vidróczki Márton. Foglalkozása: csa­vargó, betyár, szökött kato­na. Lakóhelye: Eger, várme­gyeháza. Életkora: 33 év. Születési helye. Apátfalva. A temetkezés helye: Rókus. A halál oka: Tiribesen (Nógrád megye), agyonütve találta­tott. Statárium alatt állt sze­gény feje, biztosan valamely fejpénz is járt utána, így történhetett, hogy amikor a hideg tél beverte Tiribes- pusztára, agyonütötték. Ezért nincsenek iratok a megyei levéltárban. Minek írás egy agyonvert betyárról, aki ott nyugoszik a domboldalba fu­tó temetőben, annak is biz­tosan a szélén, ahol a leg­kisebb hullámot veti a föld a régi gyep alatt. Mostanáig resteltük na­gyon, hogy betyár nélkül ma­radtunk. Hanem azért jó néha a ré­gi könyvek között búvárkod­ni, mert sok minden kiderül belőlük. Többek között az is, hogy nincs oltunk szé­gyenkezni, volt betyár a kör­nyéken, három is, fokosostól, gatyástól, szakasztott, sőt akasztott úgy, ahogyan az megkívántatok. A Névtelen öreg Palóc be­szélte a szarvaskői erdőben: — Minden lipi-lápának megvan a maga nevi. Ez itt a Báránysütőnyak. Sokat de­leltem én itt a- nyájvai. Já- ger Jóska, meg Kádár Miska sóit bárányt megsütött itt. Híres betyárok vótak, cifra szűrbe, gyócsgatyába, lobogós ingbe jártak. A mi falubelin- ket nem bántották, de más­honnan egész nyájakat elhaj­tottak. Kiadták oszt a pa­rancsot. Megfogták Kádár Miskát, Miskócon fel is akasztották. Mikor az akasz­tófa alatt állt, azt mondta „Kedves pajtásom, kenyeres pajtásom, nem gyössz se né­zésemre, se temetésemre”. Jáger Jóskára is kiadták a parancsot, hogy vagy életten hozzák el, vagy hóttan. Egy­szer Bátorba vót a csordás- ná. Mulatság vót a felvégen, oda ment a csordásval. Lo- vashannagyok (pandúrok) gyónnak a faluba, kérdezik, látták-e. Hát biz elfog­ták, merhogy a fegyvere se vót nála. Mikor a ló közt ment megvasalva, odaszólt neki egy bátri ember: „így-e má hé?” „Biz így má, délbe is este van má!” De megszö­kött, oszt tovább is itt ta­nyázott a pásztorembarek közt. Egyszer is éppen itt kenyerazett Duka Marcival, a szűcsi csordásval. Aszangya neki Duka Marci: „Kedves pajtás, itt a túró, itt a ke­nyér, addig egyél, míg a szekér ide nem ér”, osztán püff, úgy a nyaikacsigájóba vágott a baltájával, hogy egyszerre meghótt Jáger Jós­ka. Akkor kötötték ezt a nó­tát: Hogyan volt „csonkamecset” az egri minaret? Néhány hete Egerben, a belváros egyik utcájában jár­tam, amidőn egy régi ked­ves ismerősöm megszólított. Elmondta, hogy legutóbb va­lahol, poharazgatás közben szeretett városunk múltjáról beszélgettek —, és ekkor a török időkre terelődött a szó. így vetődött fel a kérdés: miért hívják nálunk a ritka szép minaretet sokan „cson­kamecset’ ' -nek ? Ismerősömnek elmondtam a hihető okot, de mert a probléma közérdekű, leírom most itt is az érdekes his­tóriát. o o o o A dicsőséges 1552. évi várvédelem után negyven­négy évvel, az idegen zsol­dosok szégyenletes árulása következtében a törökök el­foglalták Eger városát. A hó­dító muzulmánok a telepü­lést csakhamar egy „pasa- lik” székhelyévé léptették elő, és lassanként megkezd­ték az érdekes, keleties jel­legű építkezéseket. Ezek kö­zé tartoztak elsősorban, az új mecsetek, dzsámik, és mel­lettük a magasba nyúló, kar­csú minaretek munkálatai. A legtöbb mohamedán imahely Egerben középkori templomaink átalakítása út­ján keletkezett. Az 1664— 1666 években nálunk járt Evlia Cselebi török „világ­utazó” számos imahelyét említ meg itt, és ezek között mint az egyik legfontosab­bat: a „Széles utcai Kethuda mecset” épületét, a most is meglévő minaretnél, a jelen­legi Knézich Károly utca dé­li végén. A Kethuda mecset is régi épületből alakult ki: ez volt eredetileg a középkorban — valószínű a tatárjárás után — emelt „Szent Katalin” ká­polna. Az átalakítás moha­medán mecsetté a XVII. szá­zad első évtizedeiben történ­hetett meg. Lehet, hogy ek­kor a templomtér fölé új boltozatokat, de legalábbis kupolát építettek, az új alap­rajzot és az ablak- és ajtó­nyílásokat megváltoztatták, ám a legnevezetesebb ese­mény, hogy álékor készült el az ott ma is álló kiválóan szép minaret. A toronynak, a minaret­nek eredetileg más végző­dése volt, de az egykori, va­tehát egy évvel a város visszaszerzése után Szt. Jó­zsef tiszteletére szentelték fel a jó állapotban lévő épü­letet. A templom később ne­vezetes szerepet is töltött be, mert 1713—1717 között, amíg ugyanis a nagyjából a mai székesegyház helyén ál­lott Telekesy—Erdődy féle főtemplom átépítése elké­szült, a Szt. József templom volt Eger ideiglenes kitted­megmentették a létesítményt az utókor számára. Maigának a régi mecsetnek a pusztulása azonban 1841- ben mégis bekövetkezett. Ekkor határozták él, hogy az irgalmasok részére új templomot építenek, és így másik „imaház” a szom­szédban feleslegessé vált. 1841 őszén került sor — saj­nos — az elbontásra. Az utolsó lényeges ese­mény azután múlt század vé­gén történt. Az 1895. évben a minaretet villámcsapás ér­te, amitől az erősen megron­gálódott. Ekkor határozta él az akkori Műemlékek Orszá- •gos Bizottsága a torony tel­jes helyreállítását. Hevesy Sándor IBtefcgy’k má az Gyász, an a szűcsi érd& Halva leúszik Jáger Jósika Agyonütötte Sipkás . Jóska...’ Pedig Duka ütte agyon, mert félt tőle, hogy rávall, de Sipkás vállalta, mert ő nemes ember vót. ö ment be Leleszre a szoigabíróho is: „Tekéntetes saógabíró úr, agyon vágtam Jáger Jóskát.” Aszangya a szolgabíró: Bi- jon hé, nem nagy örömet marttá véle, inkább életten hoztad vóna el, mint hóttan. Még te is úgy járhacc.” Hát maga Duika Marci is úgy járt Bekőcón. Mer kutya ember vót, hétszer szökött meg a katonaságtó, akkor oszt hun- cuttevelet kapott. Egyszer Bekőcén ittak, azongya a Daráskóczi tiszttartója; „Üssétek agyon Dukát, nem lesz semmi bántódástok.” Gulyiba Jankó fel is vállalta. Éppen mikor itt vóna, feji- re vágott egy nagy sótörő­vei. A baktai határban így be­szélt az öreg Palóc: Itt lőt­ték meg Barna Simont. Jut eszembe gyerekkorombó. de szép ember vót. Fejte képi, barna haja vót, mint a bo­gár, két ágra vót fonva hár­masán, az ina hajlásáig ért. A szabari szolgabteó bacsója vót ő. Ügy esett halála, hogy az egri hentesek nyáját a baktai erdőn makkoitatták, híres bojtárokat fogadtak melléjük. András-tájba vót Má szállásra hajtották a nyá­jat az erdőn. A bojtárok ott feküdtek a pajtába a tűz mellett. Barna Simon a pajta szájába állott pistollyal, fé­nyes balta a vállán: „Sénki meg ne mozduljon”, öt cim­borája meg bement az akol­ba, szaggatni a disznót; azok­nak odakiált: „A javát, a ja­vát! Akkor egy bojtár előve­szi a feje alól a pistolyt, püff, fejibelőtte. Barna Si­mon a tűzbe döllött. Mind szétszaladtak, a bojtárok is be. Baktára, hogy baj van. A nyáj meg magára maratt. Barna Simon őrzötte, hóttan, mert megégett a tűzbe. A fe­leségérő írták a nótát: Addig váram Simonom, míg a szöszöm lefonom. Ha a szöszöm lefonom, nem várom má Simonom. Má elvárhatta. Nőm gyött az elé. Ott temették el Bak- tán. így beszélte él a Névtelen öreg Palóc az Eger környéki betyártörténeteket Turk Fri­gyesnek — a múlt század végén. Most már, ha a gyön­gyösiek éldicsekednek Vid- róczkival, mi is megsodor- hatjuk a bajuszunkat, ilyen­formán: nono! azért Jáger Jóska, meg Barna Simon se volt kutya! Dr. Kapor Elemér Apróhirdetés lószínűen vörözréz lemezzel fedett, kúp alakú fasüveg is­meretlen időben elpusztult, és a minaret így, csonkán állott bizonyára hosszú év­tizedeken keresztül. — Ek­kor, a tóronysisak nélküli állapotban kaphatta a mina­ret a nép száján még ma is élő „csonkamecset” elneve­zést!! o o o o A kilencvenegy évig tartó megszállás elmúltával, 1687 decemberében vonultak ki Egerből a török csapatok. A városban lassan megindult az élet, és az első teendők közé tartozott, hogy a volt mohamedán mecseteket most már keresztény templomokká tegyék. Ez történt a Kethuda me­csetünkkel is: már 1688-ban, ralisa. 1727 után pedig a nagy múltú, létesítmény az akkor városunkba telepített irgalmastrend kápolnája lett. A minaret ezután is több mint száz évig toronysisak nélkül szomorkodott. Az ak­kori „csonka” minaretoszlo- pot, a még mindig fennállott, de már igen elhanyagolt ál­lapotban lévő régi mecset­épületet, igen jól mutatja egy, a XIX. század elején készült eredeti rajz. A következő évek azon­ban lényeges változást hoz­tak. Ekkor kezdődött a mű­emlékek megbecsülése,. — és ennek köszönhető, hogy a minaretet sem hagyták gon­dozatlanul. Így került az 1830-as éhekben egy harang alakú bádogtető a torony hi­ányzó süvegének helyére, és ezzel — ha az új sisak nem is volt éppen stílszerű —■ ra AZ EG ERB AKT AI Dobó István Mg. Termelőszövetke­zet 10 fős építőbri- gáljához építésveze­tőt vesz fel. Fizetés megegyezés szerint. A HO SI MINH Tanárképző Főiskola vizsgázott fűtőt, ka­zánházi segédmun­kást azonnali belé­pésre felvesz. Je­lentkezni lehet a gazdasági hivatal­ban. ELCSERÉLNÉM Hadnagy utcai, 1 szoba-összkomfor­tos, tanácsi lakáso­mat, szintén Had­nagy vagy Csákány utcai 2 szoba-össz­komfortosra, meg­egyezéssel. Levele­ket „Szép lakás” jeligére, az egri hir­detőbe; _______________ G YÖNGYÖSSÖLY- MOSON, négyszobás ház, azonnal beköl­tözhetően eladó. Ér­deklődni: B ere ez László, Gyöngyös- solymos. GYÖNGYÖS, Csil­lés u. 11. sz. alatti, kétszobás családi ház eladó. Éles Gyu­la. smm KISMÉRETŰ sa- mottos, zománcozott kályha, csővel eladó. Eger, Leányka u. 39. GAZTÜ ZHELYET. palackkal együtt, ár-, típusmegj elöléssel vennék. Ajánlato­kat, egri hirdetőbe, „Január 15.” jeligé­re. EGERBAKTA, Do­bó István Mg. Ter­melőszövetkezet el­adásra kínál 1 db GAZ—51. típusú, 2,5 tonnás tehergépko­csit, vizsgázott, kifo­gástalan állapotban. A 250 000 forintos nyereményakció-sorsolás nyereménylistájának helyesbítése A január 6-i Népújságban megjelent nyeremény- listát — tévedés miatt — az alábbiak szerint helyesbítjük: Téves szám Helyes szám 300 forintos vásárlási utalvány csoportban: 117035 117031 — 121026 157223 157523 100 forintos vásárlási utalvány csoportban: 133098 143098 A tévedésekért szíves elnézést kérünk. HEVES MEGYEI IPARCIKK KISKERESKEDELMI VÄLLALAT, EGER

Next

/
Thumbnails
Contents