Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-31 / 26. szám

Rjáa& 3.20 4.40 3.23 10,47 13.38 1-.30 14.00 14.20 14.25 15.2» 16.06 17.05 n.io 18.03 18.25 1.0.50 19.50 21.00 22.13 22.30 0.10 KOSSUTH Lányok, asszonyok . . . Hallgassuk együtt! Toseanln vezényel Rádiós?, tubas: Kora esti látogató Verdi-bettősök Melódia koktél Opcrajelenet Kis magyar néprajz Ü* Zenei Újság Tánezcue Húszas stúdió Jelentés a Magyarország— NSZK kézilabda-mérkő­zésről Emlékezés Latabár Kálmán­ra Gulyád László feldolgozásai Partizánlörténetek Kónya Sándor énekel Emberi gyarlóság Kapcsoljuk San Romot. Gálaest Vidám Jelenet Táncoljunk l Melódiákok tél PETŐFI 8.05 Kamarazene. 3.55 Színes népi muzsika íí.íd Válaszolunk hallgatóink­nak 11.50 Versek 12.00 Barokk muzsika 13.03 Jegyzet 13.13 Áriák 14.00 Napraforgó . . . 15.00 Tamburazene 16.22 Az ismeretlen Mr. Morei 15.37 Brahms-szonáták 16.05 A hét műsora »bőt ÍR.45 Rádiójáték 39.34 Esztrádzenc 20.28 Nóták 21.12 Mark Twain humoreszk­jeiből 22.12 Séta a Szépművészeti Múzeumban 22.27 Zenekari muzsika MAGYAR 9.30 Nótaszó 9.50 Kockázat ... 17. VVoli Gruppenführer 10.45 Riport film 11.05 DéKÚmentümíllm 15.53 Teleaportr á Magyarország- NSZK férfi kézilabda­mérkőzés közvetítése 17.35 Nézőink .kedvére! Fejes Endre: Vigyori. (Tv- játék) 10.20 Hírek 10.25 Tv-opierakalauz. 16.50 A tv jelenti... .Vj.30 Cicavízió 19.40 Próza .a pódiumon 20.00 Tv-híradó 20.20 Mas Lapra tartozik .. . Sajtókabaré. U. rész 22.15 Tv-híradó 22.35 Jó éjszakát, felnőtte1 ltoboidirektor ?3.00 Keklámrevu POZSONYI 17.30 A világ filmobjektiven át Jfi.01) Lányok, fiúk magazinja 10.25 1970. VB 19.50 Különös állatok 20.15 A nevelés titka 21.15 A nagy vonatrabiás. (Angol film) l/w» 1 EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telelőn: 32-33) Az előadáson kezdete: 3 és este 7 órakor. My Fair Lady GYÖNGYÖSI PUSKIN: Szeressétek Odor Emíliát GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Betyárok bosszúja HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Valahol Európában (Évfordulói filmhetek) HATVANI KOSSUTH: Ibrahim Dieng utalványt kapott FÜZESABONY: Egy őrült éjszaka FETERVASARA: Rejtély a stadionban <ÍÍHHfíz Egerben, délután 3 órakor: LILIOM (Petőfi ifjúsági bérlei) este 7 órakor: LILIOM (Katona-bérlet) ÜZEMIT VIETNAMIÉ. A holnapról - egyszerűen (Befejező rész.) Magam is kissé banálisnak tartottam volna koi-ébban azt a megállapítást leírni, amire itt most vállalkozom: a vi­etnami ember bizonyos a tel­jes győzelemben. Talán azért is élt bennem az az aggály, mert már sokszor leírtuk az újságok hasábjain, és sok ol­vasóban ilyén érzések is lap­panghatnak: .,ki tudja ezt, hisz olyan messze élnek?" Persze, értjük, hogy a s/.o-, eialista világrendszer egyik, s legexponáltabb végvára most Vietnam — az ő harcuk ben­nünket is érint, az ő sikereik a mi világban elfoglalt hely­zetünkre is visszahatnak. Se­gítjük őket; s ők mindenütt köszönetüket fejezték ki ezért az ott mindenfelé pon­tosan ismert segítségért. Tudjuk, hogy a vietnami nép jogos függetlenségi igényé­nek, önrendelkezési jogának, igazságos harcának végül Dé­len is győzedelmeskednie kell. Az érzelmi hurok elsősor­ban a híradó képsorai nyo­mán, vagy alkalmi személyes találkozásokkor rezdülnek meg bennünk. Többre van szükség. A vietnami emberek sze­mében égő fényeket, a sík mezőn sorakozó bombakráte­reket, az égre meredő kor­mos romok figvolmeztetését, a hétköznapokban megmu­tatkozó életszeretetet, béke- vágyukat is minél közelebb­ről meg kell ismernünk, hogy érzelmekben is erős meggyő­ződésünkké váljék: amikora vietnami nép munkahelyen, s ha kell, a védelmi állások­ban erejét nem kímélve, ha­láltól sem rettenve harcol a hatalmas imperialista ellen­féllel — azt a hazaszeretet belső parancsara teszi. Készen állnak a Írarcra — s készülnek a békés jövőre. Figyelmüket most olyan problémákra irányítják, ame­lyek révén nem csak a hely­reállítás, hanem már a jövő felfelé Ívelő útja is bontako­zik. Meglepő józansággal és éleslátással beszéltek példá­ul a csepeliek testvérüzemé- ben, a hanoi gépgyárban gondjaikról, s arról, mit kell tenniük, hogy ismét növek­vő eredményeket tudjanak felmutatni. A Vinh-i cement­gyárban sem csak azt mond­ták el. mi történt ott a bom­bázások éveiben, milyen ter­vek foglalkoztatják őket a gyárfejlesztést — a holnapo­kat — illetően, A számunkra egzotikus táj bűvöletében, a csodás Ha- long-i öböl láttán vagy éppen a csupa zöldbe rejtezett szép főváros utcáit róva, nem lesz a külsődleges látvány rabja az ide érkező vendég — lép- ten-nyomon találkozik a hét­köznapok vaskos realitásai­val, s az emberekkel együtt maga Is bogozni kezdi a jö­vő lehetőségeit. A vietnamiak felkészültek arra, hogy még nehezebb idők is köszönthetnek rájuk, hogy még hosszú az út, mig az ország sebei behegednek, az anyaföld szétdaraboltsága megszűnik. Ám mosolyogva adlak kezüket a búcsúzáskor: „A mielőbbi viszontlátásra — a teljes győzelem napján.” Harcra készen békés körül­ményeket teremteni — olyan kettős feladat ez, amely ke- méjny próba elé állítja a vi­etnami népet. Kiállják ezt is, mint történelmük annyi más tűzpróbáját —, hiszen az igazság az ő oldalukon van. s aki igazságos harcot foly­tat, annak minden pusztító erővel szemben is nagyobb a hatalma. Pálmafák halk rezdülése villan elém, a rizsföldeken hajladozó asszonyok munka­ritmusa elkísér, a halászbár­kák csendes lebegése a ví­zen, a kerékpárosok hullám­zó sokasága — s hallom, mint futottak süvítve a cél­pontok fölé a légikalózok, mint robbantak gyors egy­másutánban, szünet nélkül a bombák, mint ropogott az égő házak tetőzete, mint sírt a kisgyerek a pusztító égi- háborúban... Arról a hitről, meggyőző­désről szerettem volna szá­mot adni — egy testvéri nép üzeneteként —, amellyel leg- érzékelhetőbb formájában altkor találkoztam, amikor egy-egy romra mutatva azt mondták nekem: „ez az áru­ház”, „ez itt a mozi”; „ez a mi iskolánk”. Magamban minduntalan hozzátettem: volt és lesz. ök már jelen­időben beszélnek, mert a múlt sebeit begyógyító hol­napokra gondolnak. Jenkei János GYERMEKI JÁTÉKOK NÖVÉNYEKKEL, kagy­lókkal, színes kavicsokkal már az őskorban is játszot­tak a gyerekek. Bronz já- lékedényékét, mozgó állato­kat és figurákat egyiptomi ásatások tártak fel. A görö­gök és a rómaiak vázáikon játszadozó gyerekeket ábrá­zoltak. S tudjuk, hogy ami­kor a kicsinyek felserdültek, játékszereiket az isteneknek ajánlották „Aphrodité, ke­gyesen nézz bíbor-fátylú ba­bámra! — írja Sappho. Ki ne ismerné az ötletes, bájos magyar népi játéko­kat? A kifújt tojásból ké­szült madarat, az agyagból formált kotlóst. kiscsibét, a kukoricacsáléból, rongyból varrt babát, a sárból gyúrt disznót, lovat. Vagy a mes­teri gonddal fara^tt, les­tett mángorló, rokka, szövő­szék, bölcső, agyagedény ki­csiny játékmását. Csontból, növényi magvakból, krump­liból, makkból, tobozból, vi­rágokból csináltak játékot maguknak a jobbágygyere­kek. A mindszenti halászok gyerekei kis varsával, a me­zőtúri fazekasok fiai, lányai kicsiny agyagedényekkel, a dunántúli pásztorok gyere.- kei faragott állatokkal ját­szottak. Kilencven évvel ezelőtt Margarete Steiff divatba hoz­ta a textilállatkákat. A Ted­dy mackó a XX. század szülöttje, Theodor Roosevelt kreációja. De már a közép­korban iparrá vált a játék- készítés. Nürnberg lett a já­tékkereskedelem központja. És messze földön hírnevet szereztek maguknak a cseh, a lengyel, az orosz, a tiroli népi játékok. Míg a felnőttek keresztes hadjáratokat vívtak, míg Napóleon seregében vonul­tak, a gyerekeknek ólom- és ónkatonákat adtak játéksze­rül. Viasz- és fahuszárokkal játszották el a magyar gye­rekek a szabadságharc nagy csatáit, elevenítették fel a kuruc—labanc világ esemé­nyeit. Finommívú, fegyver- kovács által készített játék­katonákkal ajándékozta meg Miksa császár a gyónnék II. Lajos, magyar királyt. A fiúk katonásdival, a lá­nyok főzőcskével utánozták szüleiket. Kicsi játékkony­hában, játékedényben főz- ték-sütötték a játékuzsonnát. S fiúk, lányok együtt ját­szották, játsszák évszázadok óta a métát, a diabolót, ütik a tollaslabdát, hajtják a ka­rikát. ugrálóköteleznek, gör­korcsolyáznak. EGÉSZ SEREG játéknak vallásos, kultikus az erede­te. Még a pólyások kezébe adott csörgőnek is. Zörgő kaviccsal, kereplővel a rossz szellemet akarták távoltar­tani a kicsinyektől. S olasz eredetű, vallási tárgyú játé­kokból származik a bábjá­ték. Ez az ősi művészet csak későn válik gyermeki mulat­sággá. Egyes országokban — Japánban — még ma is inkább a felnőttek szórakoz­nak bábszínházzal. 1770-ben az Eszterházyak kismaratoni kastélyának bábszínháza számára Haydn szerezte a zenét. Az első, gyerekeknek készült kesztyű-bábokról a XVII. századból szól a fel­jegyzés. A gyermek Goethe 1753-ban kapott bábszínhá­zát A legtöbb társasjáték is felnőtt mulatság volt. Egyik- másik ötezer éves és keleti eredetű. Céljuk, hogy az ügyességet, az emlékezetet, a figyelmet, a logikus gon­dolkodást, a kitartást, és az önfegyelmet feil-’-'-rik. „MINDEN NAGYON tet­szett!” „Érdekes, szép játé­kok!” — írják a vendég­könyvbe az elismerő soro­kat a gyerekek, felnőttek a Magyar Nemzeti Múzeum Gyermeki játékok című hangulatos, gazdag tartalmú kiállításán. (kádár) Karneváli elehé^zü elek Karnevál herceget és hercegnőt ez a 14 csinos főből álló test-őrség kíséri majd el az ünnepi mulatozások, során. Az egyenkosztümöt viselő, vörös-fekete strucctollas szőke lányok képünkön éppen főpróbát tartanak, műsoruk­ban még egy tüzes ritmusú kazaktánc is szerepel. Ha hinni lehet saját szemeinknek, a lányoknak sikerük lesz! (MTI Külföldi Képszolgálat) Életkép—zsánerkép Nem érdemes vitatkozni e két kifejezés fölött. Valójá­ban mindkettő ugyanazt fe­jezi ki, tehát nem két terü­letről van szó. Francia nyelvi ben genre az életkép; in­nen származhat a kétféle elnevezés. Foglalkozzunk vita he­lyett inkább a betartandó szabályokkal. Igen fontos alapfeltétel a képből sugárzó élet. Ne üres életfolyamatot fényképez­zünk tehát, vagy éppen mes­terséges. beállított mozzana­tot, hanem a lüktető, .rohanó élet érzelemre ható, cgy-egy pillanatát. A mozgalmas témák fény­képezésére természetesen már nem alkalmasak a leg­olcsóbb gépek. Feltétlenül nagyabb fénverejü és rövid exponálási időkkel is dolgo­zó gépre van szükség. A felnőtt emberek kezébe ke­rülő, korszerű fényképező­gépek szinte mind ilyenek. A zsánerképben, vagy ha tetszik, életképben az embe­ren van a hangsúly. Az em­beren és az embernek a munkához, pihenéshez, szó­rakozáshoz, vagy emberin r- sához, környezetéhez való viszonyán. Mivel pedig ilyen képpel az ember pillanatnyi hangulatát, munkakedvét, kedélyállapotát kell kifejez­nünk, elengedhetetlen az éles rajzó, bemozdulásmentes kép. Megáll pl. egy vidéki au­tóbusz a vár előtt. Kiszáll­nak a kirándulók. Nyilvánva­ló, hogy itt nem az autóbusz­ból való kiszállás tényét kell elmozdulásom életlenséggel ábrázolni, hanem azt a fe­szült érdeklődést, ami az eg­ri nevezetességre kíváncsiak arcára van írva. Ugyanez vonatkozik Eger műemléke­inek szemlélőire is. De az egri pincék látogatóinál sem a rajtuk levő ruhák változa­tosságát akarjuk bemutat­ni. Zsánerkép készítéséhez igen sok esetben van szük­ség fényvédőm. ^ Fényvédőt azért haszná­lunk. mcjrt, az emberi alka­tokat legjobban ellenfénnyel tudjuk a térben elhelyezni. Sok esetben árnyékban ma­radnak ugyan igy az arcok, mégis hatásosan alkalmaz­hatjuk az ellenfényt, mert praktikus hatásával leve­gőssé, mozgalmassá, élettel telítetté teszi a képet. Körmendi Károly 6n WHET Egerben: szombaton délután 2 kától hétfő reggel 3 óráig a Hajcsy-Zsilinszky utcai rendelő­ben. (Telefon: 11-10.) Gyermekorvosi ügyelet szom­baton 16 órától ii.ao óráig, va- ábmao délelőtt 8 órától to.so »Bis- Délután 16 oiávx UJUi ........... ................. ." t ó láig az Egészségház utcai ren­delőben. Rendelési időn kívül az általános orvosi ügyeletén (Bajcsy-Zsilinszky utca). Hétfőn 19 órától kedd reggel 7 óráig a Bajcsy-Zstllnszky utcában. Gyöngyösön: szombaton 14 órától hétfő reggel 7 óráig a Il-es számú kórházban (Jókai utca. telefon: 16-3«. 16-44). Gyermekorv őst ügyelet: vasár­nap deieiott 10 órát »1 12 óráig a pu: kin utcában, telefon: 16-36, 16-44. Hatvanban: szombaton IS órá­tól hétfő reggel 7 óráig a ren­delőintézetben. (Telefon: 10-04.) Headeíés -,e.melccb rtfséte fe. A kahalapézíz í& V f Eg :álXitott hoz­zám c... a lit békés e ra­bér nt. Szokatlan mé íz ábrázatán. Tüstént mi ejtette ma­g* c a feje búbját Utrusst tőlem Lizi, — i. <9gte űen. értem, ügy élte- i mssMSio Könnycsepp guruit frissen vasalt zakójára. — Jól mondod. És mégis! Máris kiteregette bánatát. — A kabalapénz volt az oka. A féltve őrzött kékhasú, mely ott lapult a bukszája oldalrekeszében. Liza kono­kul hajszolta a szerezkedést. — Asszonyszokás. — Pró­báltam vigasztalant. Türelmetlenül mért végig. — Kérlek, ne szakíts félbe. Liza rendhagyó eset. Lottó­zott, snúrozott és kanasztá- zott. De sohase nyert egy füXetlen gombot. Mégis fejé­be vette, egyszer beüthet ne­ki is, talán valami ügyes trükkel. Egyik barátnője ül­tette fülébe a bogarat, hogy a ferdenyomású húszas sok­szorosát éri valamikor. Meg­mutatta a kabalapénzét ne­kem is. „Ide süss, te mulya! Négy milliméterrel keskenyebb a felső szegély, mint az alsó. Kivételes fogás. Szerencse- malac. Majdan aranyat ér". — Máris csúsztatta rejtekébe » papírpénzt. Jött a balesetbiztosító és szüksége lett volna egy hú­szasra. Nem lehetett össze­kaparni másképp, jptj&n egy fát nv&lva, hé-­esi — ajánlotta. „Szívesen. Már harmadszor jövök hiába. Nem találtam itthon senkit". „Jó lesz magának akkor is" — húzta befelé az ajtót Liza. „Szegény öregember, ha­gyod mászkálni azért a pár rongyos forintért” — koc­káztattam meg tárgyilagosan. Fölpaprikázódott. „Mit értesz hozzá, élhetet­len"! A hibásan I nyomott pénz ritkaság, mint az a tanganyi- kai bélyeg, amiért óriási ösz- szeget fizettek. Hiányzott egy cikkely a sarkából. De mondhatok más példát. Az izlandi repülöbélyeg kétszáz- szórását érte, mert véletlenül a Lofot-szigeti posta nyomta rá a stemplit. Kizárólag ezért. Elnémított ekkora előrelá­tás. Sokáig nem. esett szó a húszasról. Am egyszer föl­ágaskodott bennem a kíván­csiság ördöge. Kicsentem a papírt a rekeszből, hogy megtudakoljam az árfolya­mát a bankban. Hátha máris gazdagok vagyunk. „Mit ér ez a papírbankó?’’ — hajoltam mélyen a pultra. A iupírfrizurás úgy mére­getett, » szeme sarkából, mintha agyamra ment volna a kánikula.-,Éz, kérem? Egy húszast. Ká van nyomva betűvel és számmal.’’ A vérig sértettek indulatá­val néztem rá. „Ez nem közönséges hu­szas. Nem látja, hogy fölül keskenyebb? Nyvtnáshiba. Km lönlegességf’ „Kérem, ez gyakran elő­fordul. Ferdén nyisszantotta a gép. Beváltom névérték­ben. Nem vonok le semmit". Jól kieresztettem a han­gom. Papírok ugrándoztak az asztallapon. „Nem most! Később. Mondjuk tiz év múlva. Ak­kor mit ér?" „Ennyit. Fillérrel se töb­bet’’, — azzal elfordult, mert rájött a nevetőgörcs. Kirontottam a bankból és elsütöttem a kabalapénzt a legelső újságosnál. Liza nem szólt egy kukkot, csak a szívéhez kapott egy pillanatra Éppen születés­napja volt Másnap beadta a válóke­resetet. Hunyadi István 1070. január ÜL, szombat

Next

/
Thumbnails
Contents