Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

Két kép — két Angolai szabadságharcosok felvonulás közben. As „AL Fatah” előőrsei a megfigyelőállásokban. (Vie Nuóv'i harci pillanat Kairói cáfolat KAIRO: Egyiptomi hivatalos körök­ben szombaton megcáfolták azokat az izraeli állításokat, amelyek szerint egy izraeli kommandó szombatra virra­dóan a Kairó és Szuez kö­zötti főútvonalon telefon- és villanyvezetékeket robbantott fel. E körök hozzáfűzték, hogy az említett állítások tel­jesen alaptalanok, a Kairó és Szuez közötti telefonvonalak normálisan működnek és az EAK egész területén a vil- íanyszolgáltatás zavartalan. Lehallgat az FBI WASHINGTON: Az. Amerikai Szövetségi Nyomozó Hivatal széles kör­ben hallgatja le a telefonbe­szélgetéseket e$ üy módon szemérmetlenül beavatkozik az Egyesült Államok polgá­rainak magánéletébe. Mint az Evening Star cí­mű washingtoni lap közli, az igazságügyi minisztérium vé­leménye szerint az FBI szá­mára „nem szükséges for­mális bírósági engedély”, hogy lehallgassa a teleíonbe- szélgetéseket. Sőt, — folytat­ja a lap — az Egyesült Álla­mok egyik fellebbviteli bí­rósága megállapította, hogy „a szövetségi törvényhozás nem garantálja a be nem avatkozást” a telefon-előfize­tők ügyeibe és ezzel lényegé­ben szabad kezet biztosít az FBI számára. Nixon nyíltan nem merte megszakítani a párizsi értekezletet PÁRIZS: Vasárnap' lesz éppen egy esztendeje, hogy Párizsban megnyílt a vietnami problé­ma rendezésével foglalkozó négyes konferencia. Az Hu- manité szombati számának vezércikkében Vves Moreau ebből az alkalomból azt elemzi, hogy mi az oka an­nak, hogy a konferencia mindeddig semmi eredmény­re sem vezet. Moreau emlé­keztet rá, hogy elnöki meg­bízatásának lejárta előtt Lyndon Johnson megígérte, hogy a Vietnammal foglal­kozó tárgyalások „gyorsak, hasznosak, komolyak és el­mélyültek” lesznek. Richard Nixon pedig beiktatásakor, 1969. január 20-án elmondott beszédében kijelentette, hogy megbízatását „a béke ügyé­nek szenteli”. Azóta egy esz­tendő telt el, a tárgyalások pedig semmivel sem halad­tak előre. Mi történt a valóságban azon az ötven ülésen, ame­lyet időközben a Kiéber su­gárúton megtartottak. A viet­Romlik az amerikai katonák harci szelleme A dél-vietnami felszabadí- tási erők szombatra virradó éjszaka Tay Ninh tartomány­ban, Saigontól mintegy 100 kilométerre északkeletre si­keres támadást intéztek ame­rikai állások ellen, közölte szombaton reggel egy ame­rikai katonai szóvivő. A ke- keleti partok mentén, Sai­gontól több mint 300 kilomé­terre a hazafiak tüzérsége nagy kaliberű ágyúkkal lőtte a Nha Trang város közelé­ben levő amerikai katonai támaszpontot. B—52-es amerikai bombá­zók pénteken 180 tonna bom­bát dobtak le a laoszi határ közvetlen közelében. Miközben a hadszíntéren a hadműveletek a szokásosnál valamivel mérsékeltebb erőkkel folynak, újabb bizo­nyítékok tanúsítják az ag­resszióban részt vevő ame­rikai katonák harci szelle­mének romlását. Az „Over­seas Weekly” című Saigon­ban megjelenő, angol nyel­vű újság közlése szerint dél­vietnami amerikai hadbíró­ságok csupán az utolsó négy hónap folyamán több mint 100 amerikai katonát ítéltek el, amiért megtagadták a szennyes háborúban való részvételt. namiak kezdettől fogva elő­terjesztették azokat az elve­ket, amelyek alapján lehet­séges lenne a békés rende- , zés: tartsák tiszteletben né­pük jogát a függetlenségre. Az amerikaiak ugyanúgy, mint a VDK elleni oombatá- madások megszüntetésével foglalkozó tárgyalások ide­jén, állandóan a „kölcsönös­séget” követelik feltétel nél­küli visszavonulások ellené­ben. Nixon más kivezető utat keres, bejelentette a háború „vietnamizálását”, azaz a saigoni hatóságok és hadse­reg megerősítését és az ame­rikai erők cseppenkénti ki­vonását. Az elmúlt esztendő folyamán az amerikai expe- díciós hadseregnek minciösz- sze tizedét. szállították haza. Ezen felül Nixon, mivel nem merte nyíltan megszakítani a párizsi tárgyalásokat, in­kább álomba szenderítettfe. Az amerikai küldöttséget he­tek óta egy másodvonalba tartozó diplomata vezeti. Hordágyon szöktettek Ojukififut LAGOS: A lagosi Daily Express szombati szerkesztőségi cik­kében megállapítja: ..A 30 hónapig tartó polgárháború során a Szovjetunió volt az első azok között az állarnok között, amelyek az ország válságos perceiben Nigéria segítségére siettek — míg Nigéria állítólagos barátai elfordultak tőle.” A lap kö­szönetét mond Diallo Telli AESZ-főtitkámak, Hailé Szelasszié etióp császárnak. „Most már tudjuk, kik az igazi barátaink” — állapítja meg a lap. A lagosi rádió szombati adá­sában beszámol arról, hogy Ojukwu, a szakadár Biáfra vezetője, az országot elhagy­va Gabonba, onnan Ivoryba, maid Franciaországba me­nekült. Ojukwut UH repü­lőteréről papi öltözékben, hordágyon szállítva szöktet­ték ki az országból. A rádió nem szólt arról, vajon még mindig Franciaországban tartózkodik-e a szakadárok bukott vezére. A nigériai hatóságok fel­tartóztattak és kiutasítottak az országból két angol új­ságírót. Lagosi jelentések szerint John Bulmer, a Times és Max Hastings, a Sketch tudósítója illegális módon el akart jutni a had­műveleti övezetbe. U Thant ENSZ-főtitkár lagosi utazásának elsősor­ban emberbaráti jellege lesz. Látogatásának, amelyre ma kerül sor. főleg az a célja, hogy megkérje a s/.övets igi kormányt: ne korlátozza a külföldi segélyek beáramlá­sát. A fentieket U Thant kí­séretének tagjai közölték a tudósítókkal Abidjanban, ahol a főtitkár jelenleg tar­tózkodik. Hozzáfűzték ezek - ben a körökben, hogy U Thant nem fogja kérni ENSZ-megfigyelők beenge­dését az országba, minthogy! a Biztonsági Tanács ilyen ajánlatot nem tett. Az ENSZ-főtitkár kíséretében hangsúlyozták még, hogy U Thant kifejezetten csak a szövetségi kormány meghí­vásának tesz eleget, amikor nyugat-afrikai körútját a lagosi látogatással meghosz- szabbítja. llét a világpolitikában Tárgyalások Budapesten és Moszkvában Jó fairek Algériából — Agnevv fiaskója A hét nemzetközi esemé­nyeinek összefoglalóját ezút­tal „hazai pályán” kezdhet­jük: Budapest több alkalom­mal is szerepelt a hírügy­nökségi jelentések keltezésé­ben. Hétfőn érkezett főváro­• ■r Újabb részletek a szlovák államellenes szervezetről PRÁGA: ■ A prágai ajtó újabb rész­leteket hozott nyilvánosság­ra a néhány napja leleple­zett trockista csoport állam­ellenes tevékenységéről. A magát „forradalmi szocialis­ta pártnak” nevező csoport tagjai letartóztatásának hírét a nyugati hírügynökségek is­mét az ötvenes évekhez, az önkényeskedéshez való visz- szatérés jeleként kommen­tálták, s ezért a Rude Pra- vo bővebb anyagot tár olva­sói elé a felforgató elemek valódi céljainak bemutatá­sára. A dokumentumokból kitű­nik, hogy a szervezet fő programpontja Csehszlová­kia szocialista államrendjé­nek „antibürokratikus forra­dalom útján való megdönte­vasarnap se” és „teljesen szabad tár­sadalom megteremtése” volt. Fel kívánták számolni a had­sereget és a biztonsági szer­veket, s helyettük felfegy­verzett üzemi egységeket ki-. vántak létrehozni (természe­tesen nem a népi milíciát). Ezektől az intézkedésektől olyan „új társadalom” létre­hozását remélték: amely megszünteti a szocialista társadalom intézményeit, az állam valamennyi funkciójá­val együtt. A „párt” tagjai feltételez­ték, hogy a szocialista rend­szert más országokban, első­sorban a Szovjetunióban is nipgdöntik. A szervezők elő­írták a trockista, valamint a marxista—leninista irodalom tanulmányozását. Ez utóbbit azért, hogy hatékonyabban! léphessenek fel ellene. Különféle akciók szervezé­sére törekedtek, hogy lejá­rassák, eltávolítsák a vezető párt- és állami képviselőket. Ezt a célt szolgálta röpcédu­lák gyártása és terjesztése, tüntetések és sztrájkok szer­vezése — és mint tavaly szeptemberi programnyilat­kozatuk kinyilvánítja — vé­gül a fennálló rendszer el­len indítandó fegyveres harc. A szervezet 'tagjai részt vettek illegális nyomtatvá­nyok készítésében és terjesz­tésében, sztrájkok és szabo­tázsakciók lebonyolításában, gyújtogatásban. Bebizonyoso­dott, hogy nyugati trockista szervezetekkel álltak kapcso­latba«. Nyugati trockista funkcionáriusok az elmúlt időszakban gyakran utaztak Csehszlovákiába, s jelen vol­tak az egyetemisták által rendezett gyűléseken, pél­dául a prágai Szláv Házban megtartott nagygyűlésen is. „Közvéleményünk — írja a Rude Pravo a csoport te­vékenységéről szóló Cilikében — ismét meggyőződhetett ar­ról. hogy a zocialistaellenes, pártellenes és szovjetellenes erők létezése nem kitalálás, hanem keserű valóság. sunkba Mirko Tepavae, első ízben került sor jugoszláv külügyminiszter hivatalos magyarországi látogatására. A Péter János és Mirko Te- pavac közötti tárgyalások, a jugoszláv külügyminiszter találkozása kormányelnö­künkkel és az Elnöki Tanács elnökével újabb jelentős lép­csőfokot képeznek kapcsola­taink tervszerű, átgondolt és körültekintő építésében. Joggal világérdeklődést ki­váltó esemény zajlott a bu­dai Ifjúság szállóban: a dél­vietnami amerikai vérengzé­sek életben maradt szemta­núi számoltak be drámai él­ményeikről — nemzetközi sajtóértekezlet keretében. Budapest — ahová a Demok­ratikus Ifjúsági Világszövet­ség meghívására érkeztek — útjuk első állomása volt, s most szerte Európában foly­tatják majd tanúságtételü­ket. A Magyar Szocialista Munkáspárt képviselői is részt vettek azon a nagy fon­tosságú moszkvai találkozón, amely huszonnyolc európai kommunista és munkáspárt részvételével került megren­dezésre. A kétnapos eszme­cserén olyan különösen idő­szerű témák kerültek szóba, mint a Lenin centenáriumra történő felkészülés s az euró­pai biztonság érdekében ki­fejtendő újabb erőfeszítések. Kontinensünk biztonságá­nak problémái álltak annak az évkezdő sajtóértekezlet­nek középpontjában is, ame­lyet a héten a szovjet kül­ügyminisztérium palotájában rendeztek. Az a szovjet hiva­talos nyilatkozat, amelyet ezzel kapcsolatban közzétet­tek, betűjében és szellemé­ben tükrözi Moszkva, a szo­cialista országok óhaját az európai biztonsági konferen­cia mielőbbi visszahívására. Az európai keretek között természetesen nagy érdeklő­dést keltett Willy Brandt, nyugatnémet kancellár liosz- szabb lélegzetű parlamenti beszámolója, amely tulajdon­képpen az uj koalíció első száz napjának mérlegét von­ta meg. Előzőleg úgy haran­gozták be a Brandt-beszédet, hogy az válaszol majd az NDK kilencpontos javasla­tára, amely felrajzolta a két német állam közötti szerző­déses kapcsolatok széles Te­hetőségeit. Stílusában Brandt mast adott ugyan, mint a korábbi hasonló keresztény­demokrata—keresztényszo­cialista megnyilatkozások, de tartalmi lényegét illetően a várt íelelectel adós maradt. Még mindig nem hangzott el megfelelő bonni nyilatkozat: miként képzelik ei a két né­met állam viszonyát Bonn­ban, hogy az ne mondjon ellent a nemzetközi realitá­soknak. Ilyen előzmények után különös figyelem kísé­ri a következő hét nyitányát: Walter Ulbrichtnak, az NDK . Államtanácsa elnökének ki­emelkedő fontosságúnak ígérkező berlini sajtóértekez­letét. Földrészünk ügyei mellett Afrika is reflektorfényben állt: Nigériában hivatalosan véget ért a polgárháború. A csaknem ezernapos háború alatt kétmillió ember vesz­tette életét, Afrika legna­gyobb országa a megpróbál­tatások esztendeit élte ál. A tét: Nigéria egysége vagy szétszakadása volt. A Keleti Tartományban élő ibo nép­törzs egyes vezetői, valósá­gos és vélt sérelmeiket túl­hajtva, ahelyett, hogy elfo­gadták volna Gowon tábor­nok ésszerű béke- és egy­ségajánlatait, háborút rob­bantottak ki. Ezt a zavaros helyzetet kihasználta az im­perializmus, s a beavatko­zást csak ösztönözte Biaf 'a gazdag olajkincse. Az Egye­sült Államok és Nagy Bri­tannia kétszínű játékot űzött, két vasat tartott a lüzbe: ti­tokban pártolta a szakadáso­kat. A szocialista országok, köztük mindenekelőtt a Szovjetunió, támogatták az egység és a béke helyreállí­tására tett erőfeszítéseket, felléptek Afrika veszélyes „balkanizálódása”, l'elapró- zása ellen. Jóllehet hellyel-közzel hangzanak még harcias nyi­latkozatok is, főként a nyo- maveszett Ojukwu részéről, Nigériában a konszolidáció első jelei maris mutatkoz­nak. A központi kormány láthatóan erőteljes intézke­déseket tesz a Keleti Tarto­mány (a volt Bial'ra) talpra állítására, s hogy elejét vegye minden túlkapásnak. Ez a hét sem termett sok babért Spiro T. Agnevv ame­rikai alalnöknek, aki jobb ügyhöz méltóan folytat­ta ázsiai és csendes-óceáni „országjárását”. Szelet ve­tett és vihart aratott: még a katonai szövetségesek fővá­rosaiban is tüntetők tömeg" fogadta. Hiába, nem r> ,sz<- rű feladat a vietnami Hábo­rú védőügyvédjeként ásUnj. Réti Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents