Népújság, 1970. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

'mAQ PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK*. AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS NAPiLAP/A XXI. évfolyam, 1. szám ÁRA 1 FORINT 1970. január 1.. csütörtök As úf esztendőre írfa: Darvas József 19701 Űj évtized, kezdődik! Jmét egy új évtized, — te­le előttünk sorakozó, meg­fejthetetlen kérdőjelekkel. "Miit hoz, mit rejteget? Csak ffl legelső éve is már...? Az ember tudja, hogy hiába kér­dez, mert a kérdőjeleket csak az idő válaszolhatja meg, — <iß kérdez mégis. Ez, úgy látszik, az emberi természet­hez tartozik, s talán jó is ez. A jövőt az kutatja, aki hisz benne, akar valamit, tervei vannak, s hiszi, hogy az élei nem elrendelt végzet, hanem formálható' alakítható. Ma egyik legdivatosabb tudomány, — legalábbis Nyugaton — a „futurológia" a tudományos igényű jövő­kutatás. Nem tudnám eldön­teni, hogy csakugyan tudo­mányos-e, vagy az lesz, s le­het-e, mert nem ismerem eléggé módszereit. De azt tu­dom, hogy nem nyugati ta­lálmány; — a szocialista társadalmak már régen „ter­vezik a. jövőt’’ — s persze kutatják is, — a szocialista tervgazdálkodás formájában. A jövői kutatni és megter­vezni, szolidan, biztonságo­san csak a múlt, s a jelen alapos ismeretével lehet, — és csak ott, ahol a társadal­mi, a gazdasági élei mozgás iának anarchiáját leküzdöt­ték. S még ott sem lehet elő­re mindent kiszámítani, — ott is fenyeget a tévedés le­hetősége. az előre láthatat­lan ti ;ezők közbeavatkozá­sa. Ezt u magunk életéből is tudjuk. Mi ezzel a tanulság­gal nézünk az új évtized ólé. 1970 a mi számunkra nem­csak egy új évtized kezdete. Ebben az esztendőben ünne­peljük hazánk felszabadulá­sának negyedszázados évfor­dulóját, az új Magyarország /elépítésének kezdetét. Nagy ünnep ez, hiszen 25 évvel ezelőtt népünk történelmé­nek, — hiába elkoptatott a szó, mégis igaz! — új, dicső­séges, szakasza kezdődött. Di­csőséges? Igen, az! Tudjuk ■ logy ez a 25 év nemcsak a sikerek, a győzelmek ne­gyedszázada volt. Történtek itt hibák, bűnök, tragédiák **• s ezek tanulságairól, uppen a jövő érdekében, a ó jövő tervezése érdekében, ,soha nem szabad megfeled­keznünk! De, ha ünneplé­sünk nemcsak emlékezés hanem egyben összegezés is tesz, — márpedig ünnepel­ni, csak így helyes, — akkor a végső eredmény, az „egyen­leg” feltétlenül pozitív. Nem egy ilyen rövid cikk feladata elkészíteni ezt az egyenleget. Nem is férne ke­retei közé. Ám arra emlé­keztetni, hogy mi volt itt 25 évvél ezelőtt, talán még­sem felesleges. Félig romba dőlt ország, ostromlott fővá­ros, éhség, és pusztulás. Egy másik 25 év — a Horthy - fasizmus negyedszázadának — iszonyú csődtömege. Deb­recenben már megalakult az ideiglenes nemzeti kor­mány — de hányán hitiek akkor a kommunisták párt­jának „jövőkutató” jelsza­vában: „Lesz magyar újjá­születés!” Pedig leit. Mégpedig úgy, hogy nem. a régi, félfeudá­lis Magyarországot restau­ráltuk, — hanem egy új társadalmat teremtettünk. Leraktuk i a szocialista Ma­gyarország alapjait. Nem könnyen. Nem áldozatok nélkül. Néha még felesleges áldozatokat is róttunk önma­gunkra, — vagy rótt né­pünkre egy eltorzult hi­bás politika. Am az ország épülete áll, — s már ahhoz is jócskán hozzákezdtünk, hogy belül jól lakhatóvá te* gyük. Nem hiszem, hogy szük­séges lenne részletezni e történelmi jelentőségű folya­mat minden szakaszát: a Szovjetunió felszabadító har­cait, a földosztást, az újjá­építésig a koalíciós küzdelme­ket, a kapitalista kizsákmá­nyolás megszüntetését, az új paraszti életforma kialakí­tását, a néphatalom megte­remtését, s megvédését, — a gazdasági élet hatalmas ará­nyú fejlődését, a kulturális forradalom eredményeit. Mindez már történelem. Ki­küzdött, megszenvedett, s megteremtett történelem. Ám az emlékezés is, az összegezés is csak akkor tud a jövőnek szólni, ha konst­ruktív, alkotó elégedetlen­ség is munkál benne. Amit elvégeztünk: elvégeztük — legyünk rá büszkék. Én so­ha nem tudtam, ma sem tu­dok egyetérteni azzal a né­mely körben ma divatos „deheroizáló’’ szemlélettel, amely múltunkban, az elmúlt 25 évben is, főleg azt igyek­szik „fölfedezni”, ami hiba volt, rossz volt. Az alkotó elégedetlenségre azonban szükségünk van, — főleg a jövő szempontjából. A leg­utóbbi népfrontkongresszu­son ezt így fogalmaztam j meg: „Nekünk a magunk el-« lenzékének is kell lennünk”.« Részben azért, mert negyed-< század nagy idő ugyan, — < de a történelem minden rossz$ örökségét ennyi idő alatti még nem sikerülhetett fel-< számolni. S az élet külön- ‘ ben is: folyó történelem, —< a megszüntetett ellentmon- < dások helyett újakat teremt Azoklcal is szembe kell néz-\ nünk. . Hiába nagyok elért gazda-l sági eredményeink, — új'l módszereket kell alkalmaz-\ nurik, hogy a termelés gyor- ^ sabban emelkedjék. Ezt kő-' vetett tőlünk a nemzetközig verseny, de ezt az is, hogy ] népünk életszínvonala gyor-' sabban nőjön. Széles népré­i.egek élnek még nehezen, sí az ország egyes területei kő-' zott, — mondjuk Szabolcs Vas megye között, — még < túlságosan nagy a különbség.' A gazdasági reform, — már) eddig is kiderült, — a gyor­sabb előrehaladás jó segítő- 5 je lesz, — de ez az új < mechanizmus se érvényesüli magától, mechanikusan. A gazdasági életnek a szocia­lizmusban is megvannak a maga sajátos törvényei, _ c supán a gazdasági ösz­tönzők, ha elsődlegesek is, önmagukban nem elegen­dők. Kell mögéjük a közös­ség érdekeivel törődni képes, szocialista emberi, tudat. S ennek az erősítése, éppen nuz, holnap, hallatlanul fon­tos dolog: a széles értelem­ben vett kulturális forrada­lom további kibontakoztatása tálán meg fontosabb, mini valaha. A történelmet megismétel­ne nem, lehet. A tömeglelke- sedesnek azt a széles sod­rását, ami a felszabadulás utáni eveket jellemezte, he­«ozelet „uj mechanizmusá­val , — a szocialista demok­rácia állandó szélesítésével Közhely, hogy a jövő az ifjú­idban érik, -de az a köz­hely ma nálunk hallatlanul nagy feladatokat rejt. A mai fiatalságnak nincsenek olyan történelmi élményei, amelyek a mi nemzedékünknek 15 evvel ezelőtt szárnyakat ad- ~UÍ’ Teális- ^menye­ket kell a számukra ad nunk! Ez is a jövő terve- zese. Nos hát: e néhány vázla­tos példából is látható tálán hogy milyen felelősséggel kell néznünk az új évtized az uj negyedszázad elé! Whisky és sör — szilveszterre Szilveszter napjának déle­lőttjén a vendéglátóipari vál­lalatoknál, az éttermekben, a • enés szórakozóhelyeken és az eszpresszókban az utolsó simításokkal, díszítéssel ké- zülődtek az éjszakára. A lyárakból és raktárakból megérkeztek az utolsó szállít­mányok a vendéglátóipari üz­letekbe és a kiskereskedelmi bői thálózatba. Á Szeszipari Országos Vál .alachúl Club Whiskyve) 140 OOo hétdecis palackot töltöttek meg. December 4MKcéa: felében nagy amui nyiségben került az- üzletek­be az Alma-Vodka. A fél­literes palackokból 40 000—et rendelt a belkereskedelem. A téted háromnegyed része a karácsonyi és az előzetes szilveszteri vásárlásoknál már ed is fogyott, úgyhogy a szeszipar pótszállításokkal segítette ki a kiskereskedel­met. A sör kedvelői sem ma­radnak szomjan — legalább is a vend égi ít ó i par i helye­sen. Az Országos Söripari Vállalat az óév utodsó heté- 0ea napi 300—100 hektóvá' több sört küld a megrende­lőknek. A budapesti szóra­kozóhelyekre szerdán több mint háromezer hektó sört küldtek. Az országos ven- déglátóipari hálózat ezen a napon tízezer hektó sört ka­pott. Kedden és szerdán 800 külföldi vendég érkezett, il­letve érkezik Budapestre, az itt szilveszterező külföldiek egy részét különvonatok és repülőgépek hozták a fővá­rosba, ahol az IBUSZ által rendezett 15 bálon köszöntik az új asateadőSfc A „Cherbourg! hajók*' ügyében vigyázó szemét Párizsra veti a világ Az őesztendő utolsó nap­ján változatlanul nagy terje­delmet kap a világsajtóban és a hírügynökségi tudósítá­sokban a „cherbourgi hajók” ügye. 1969 legvégének csak­ugyan egyik legfeltűnőbb eseménye volt az öt hajó „kicsempészése” az izraeliek részéről Franciaország egyik legnagyobb kikötőjéből. S miközben a hajók talán már meg is érkeztek, vagy éppen e sorok olvasásának idején érkeznek meg valamelyik izraeli kikötőbe, a világköz­vélemény érdeklődésének középpontjában már nem is maguk a hajók állnak. Inkább az érdekli a vilá­got, hogy Franciaország vé­gül is mit tesz majd a do­logban? S mennyiben befo­lyásolja az egész ügy mind a francia—izraeli viszonyt, mind pedig Párizs és az arab országok — az utóbbi idő­ben mind inkább javuló — kapcsolatait. Párizsból érkező jelenté­sek szerint ebben a kényes és a francia kormányt zavar­ba ejtő ügyben attól függ majd Pompidouék döntése, hogy milyen az arab orszá­gok állásfoglalása. Ez utób­bi pedig, az eddigi jelek .sze­rint, vegyes. .Amíg például egy algériai újság kereken kijelenti: lehetetlen, hogy a francia kormány nem tudott volna az ügyről — tehát eléggé nyíltan teszi felelős­sé és támadja Párizst —, s hasonló hangok fedezhetők fel egyik másik szíriai és li­banoni tírgánumban is, ad­dig az egyiptomi sajtó igen mérsékelt és tárgyilagos han­gon foglalkozik Franciaor­szág szerepével. Mindeneset­re: érdeklődései várja az egész világ a további fejle­ményeket. Annyi bizonyos: az eset nehéz leckét adott fel Párizsnak, s most van igazán szükség a francia diplomácia rugalmasságára, hogy a „kényes egyensúlyt’1 egyfelől az arab államokhoz, másfelől Izraelhez fűződő kapcsolataiban meg tudja tartani. A francia kormány hiva­talos állásfoglalását várják a cherbourgi kikötőből eltávo­zott öt ágyúnaszád ügyében a francia minisztertanács üléséről. A minisztertanács ülésén lapértesülések szerint a kor­mány hivatalos állásfoglalá­sán kívül konkrét büntető intézkedést is kívánnak hoz­ni azokkal a felelős funk­cionáriusokkal szemben, akiknek „mulasztása”, vagy „hanyagsága” lehetővé tet­te a hadihajók távozását. Megszűnt a vízumkényszer a Magyar Népköztársaság; és a Finn Köztársaság között A Magyar Népköztársaság és a Finn Köztársaság kő­it a vízumkényszer megszüntetése tárgyában Buaapes- an 1969. október 1-én aláírt egyezmény csütörtökön lép hatályba. Az egyezménynek megfelelően 1970. január 1-tól érvényes útiokmány birtokában vízum nélkül utazhatnak a magyar állampolgárok a Finn Köztársaságba, illetve 1» finn állampolgárok & Magyar Népköztársaság területére <B. QÍ. <£. JC. 1970. „Kényes egyensúlym

Next

/
Thumbnails
Contents