Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-14 / 290. szám
Z//SSSSSSSS//SArS,'SSS///SSSfS/SSS/ySSSSSSySSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSS7SSf/S/'SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSs/SSSSSSSSys*. E ngem nem ért meglepetés. Én már ősszel tudtam, hogy kevés lesz a narancs, hogy mikulásra nem Is lesz narancs, hogy banán se lesz, mint ahogy most tél idején tudom, hogy tavasz végén, nyár elején igenis lesz narancs is, banán is fölösen. Ó, szó sincs róla, hogy titkos csatornákon, még annál is titkosabb értesülések birtokába jutottam volna beépített jó embereimen keresztül. Ha lett is volna titkos csatornám, ha lettek is volna beépített embereim, akkor ők sem tudtak volna más titkot elárulni, mint azt, hogy mikulás előtt már bőven lesz déligyümölcs. De én tudtam, hogy nem lesz. Honnan? Onnan, hogy az illetékes kereskedelmi szervek széles körű sajtónyilvánosság előtt jelentették ki, hogy tanulva az elmúlt évekből és felmérve a növekvő igényeiket, ebben az esztendőben megfelelő mennyiségben gondoskodnak dolgozó népünk narancs- és banán szükségletéről. Amikor ezdket a nyilatkozatokat elolvastam, rögtön tudtam, hogy nem lesz, illetőleg nem időben lesz narancs és banán. Mondtam is a feleségemnek, meg az anyósamnak... — Sok befőttet tegyetek el télire. Kell a vitamin! — Ugyan már, fiam — mondta a feleségem —. minek annyi befőtt? Megírták az újságok, hogy bőven lesz déligyümölcs. Az mégiscsak jobb, mint szirupban a cseresznye! Most csodálkozó ámulattal néz engem: milyen bölcs férje van neki, mindent előre tud. Mert azt is előre tudtam, hogy nem KOKTÉL lesz elegendő televízió. Ha lesz, akkor választék nem lesz belőle, de valami okvetlenül nem fog stimmelni, mert... — ... ki kellene cserélnünk a televíziót — mondtam a feleségemnek. — Ráérünk még. Majd az év végén. — Akkor nem lesz elegendő televízió — mondtam érré én, mit sem törőrve feleségem gúnyos arcával. Nem cseréltük ki, ebben neki lett igaza, abban meg nekem, hogy kevés a televízió, sőt — mint megjósoltam volt —, kévés az olajkályha is. És én ezt mind előre tudtam. Ismét nem holmi titkos és belső értesülésből, hanem a sajtó széles nyilvánossága előtt nyilatkozó illetékesektől. Akik kinyilatkozitálk, hogy mind több és több televízió, ola j kályha lesz, mert tanultak az elmúlt évekből és felmérték az igényeket. Megmondom őszintén, kicsit ijedten olvastam annak idején, hogy a kormány jelentős hiteit nyújt azoknak a vállalatoknak, üzemeknek, amelyek hajlandók úgynevezett apró cikkeket gyártani. — Vegyünk néhány lakatot — mondtam a feleségemnek. — Minek. Most van, s ha kell majd, akkor veszünk. Te nem olvasol újságot? — kérdezte gyanakodva. — Itt írják, hogy milyen kedvezményes hitelt nyújt a kormány azoknak az üzemeknek... ... és megint nekem lett igazam. Én már akkor tudtam, hogyha valamely illetékes nyilatkozik, nincs az a kormány, nincs az a pénz, hogy a nyilatkozat tárgyát képező „ízé” kellő időben, mennyiségben és választékban legyen is. Apró cikkek sincsenek. Amikor elérkezett az az idő, hogy az első fagy csúszóssá tette az utakat, azonnal otthon maradtam. Tudtam ugyanis, hogy az utakat nem fogják leszómi, illetőleg mire leszárják, vagy a fagy enged fel, vagy az utak lesznek olyan járhatatlanak, hagy valóban teljesen felesleges lenne fel- szómi. Már szégyellem bevallani, félek, hogy hencegésnek veszik, de megint nekem lett igazam, áld ezt előre tudta. Most már remélem, nyílt titok, hogy honnan tudhattam! Természetesen: onnan, hogy az illetékesek nyilatkoztak a tél ügyében, s hangsúlyozták, hogy tapasztalatok, a felkészülés, meg minden. Így aztán aiz első enyhe fagy idején olyan korcsolyapálya lett az országút, amelyen hokizni .igen, de autózni már egyáltalán nem lehetett. Érthető ezek után, hogy komoly aggódalommal tekintek minden olyan nyilatkozat elé, amely apró, de néha lényeges dolgokban tesz Ígéretet, hogy ezek az apró, vagy nagy, lényegesebb, vagy kevésbé lényegtelen dolgok lesznek. Tudniillik azt is el tudóm képzelni, hogy egy illetékes nyíltan és őszintén megmondja, hogy valami ezért és ezért nem lesz. Vagy kevés lesz. Tudjuk például, hogy hazánk az egy főre eső narancstermelésben aligha állhatna a világstatisztikának akár csak a közepén is. Például. S azt is mondhatná az illetékes, hogy hozunk be a karácsonyi ünnepekre narancsot, aztán egy grammot se, mert olyan alma termésünk volt, amelyet nyugodtan megehet a magyar polgár narancs helyett. Például. Nem mondom, hogy ezt mondják, mert a narancs is nagyszerű, s jó, ha van. De még jobb, ha nemcsak nyilatkozat van, de az is, amiről nyilatkoznak. Ügy vélem, néha felelőtlenül és kellő kő'""1 tekintés nélkül. 1 Lélektan az esztergapadnál Olyan, mint valami orvosi rendelő. A munkalélektani laboratórium épülete ott található a gyár főbejárata mellett, mindjárt jobbra. Olyasvalami ez az épület, mint Velencében a sóhajok hídja. Itt is rengeteg sóhaj röppent már fel a belépők elfehéredett ajkán. Ugyan miért? O O O O —• lényegében itt rutinmunkát ,végzünk tájékoztat «a,V gyöngyösi munka- lélektarp laboratórium vezetője, Plette Richárd. — Tehát döntenek egy- egy jelentkező sorsáról? — Megvizsgáljuk, alkalmas-e arra a munkára, amit nálunk végeznie kell. Nem mellékes szempont például, hogy mennyire tud koncentrálni, ügyelni a balesetmentes tevékenységre. — És hogyan lesz valakiből munkapszichológus? — Egyáltalán nem erre születtem, nem is készültem már gyerekkorom óta erre a pályára. Esti tagozaton végeztem el az egyetemet Olyan szakot választottam, ami érdekelt, izgatta a fantáziámat amiben láttam vagy látni véltem a jövőt így kötöttem ki a pszichológia mellett — Ös kielégíti ez a rutinmunka? — Mondhatnám azt is, hogy ehhez a sematikus munkához nem kellett volna egyetemet végeznem. Tehát én is keresem azt a területet, ahol valami újat is adhatok. így most felkérésre bedolgozom egy kísérletbe. Ehhez, itt a gyárban nagyszerű alkalom kínálkozik. — Végső fokon tehát mégis elégedett? — Kérdés, hoánan nézzük ezt. Ha arra gondolok, hogy a műszerészem majdnem annyit keres, mint én, akkor!... Szóval: lehetne a fizetésem több is. A munkahelyem ellen viszont egy rossz szavam sem lehet. O O O O Kétségtelen, hogy a munkára való alkalmasságnak a kezdet kezdetén való megállapítása is forinttal mérhető hasznot hoz a gyárnak. Neiíi kell kísérletezni a megfelelő készségekkel nem rendelkező munkásokkal, nem kell megvárni, amíg egy sor selejt után lehet kimondani róla, hogy nem ide való, keressen más állást magának. De ettől többel is elvárhatunk a munkalélcktantól, úgy gondolhatjuk. Ahogy a kérdésemre választ kaptam, abból kiderült, hogy való- többet iá) tesznek a termelésért Mérik például a fáradékonyságot kiváltó okokat, a környezeti hatásokat. Javasolják, ha kell, hogy miként lehet lerövidíteni a fölösleges mozgások útját Hogyan kell az elfáradt munkásokat felfrissíteni, mikor kell szünetet tartani a munkában. Az aktív pihenést, tehát a munkahelyi testedzést például, még nem tudták megvalósítani, mert ennek) több akadálya van még. De ók határozták meg most legutóbb az új tranzisztorüzem falainak színét is. Ügy, hogy nyugtatóan hassanak ezek a színek, segítsék a munkahelyi jó közérzet kialakítását o o o o — Egy időben azt akarták, végezzünk vizsgálatot a vezető beosztásban levőknél, hogy mi mondjuk ki alkalmasságukat Nem kell részleteznem, mennyi kellemetlenséggel járt volna ez együtt Képzelje el! Adjak én egy papírt, mondjuk, a főosztályvezetőről, amiben azt nyilatkoztatom ki, hogy alkalmatlan a vezetésre. Mert ilyen is előfordulhatna! Hát nem, ezt nem kívánhatja tőlem senki. Elképzelhető pedig, hogy a munkalélektani laboratórium elvégez ilyen vizsgálatot is. De semmiképpen^ sem lenne helyes, ha ezt a $ helyi laboratórium dolgo- ^ zóira bíznák. & A helybeliek megmarad- ^ nak az itteni munkásoknál.^ Kérdőíveket állítanak ősz- ^ sze például, amelyet név- ^ telenül töltetnek ki min- ^ denkivel, aki elhagyja a ^ gyárat. Kiderül ezekből a ^ kapott válaszokból, hogy a ^ munkahelyi közérzet, a ve- § zető személy emberi tulaj-^ donságai sokkal nagyobb § számban találhatók meg a ^ kilépés okai között, mint a§ munkabér szintje. Érdemes erre felfigyelni ^ és a következtetéseket le- ^ vonni. ^ o o o o | — Néhány évvel ezelőtt ^ még nagyon furcsán néz- ^ tek ránk. Mi az, hogy mun- ^ kalélektan? Idejön egy fe- ^ hér köpenyes alak, aztán ő ^ mondja meg, hogy ki, mi- ^ re alkalmas? Ugyan! Fo- ^ galma sem lehet az üzemi ^ melóról! Álljon oda a gép ^ mellé, a szerelősorra, ott a majd megtudja, mi az: me- 4 lózni. ^ Már maga is mosolyog $ ezeken a régi emlékeken.^ Mint ahogy nem szívesen $ hallanák vissza a saját sza- 5 «alkat azok sem, akik aa-S nak idején bosszankodtak a gyári „csodabogarak” miatt — Ma már keressük a módját hogyan lehet a vezető beosztásban levőknek pszichológia ti tanítani, ilyen ismereteket nyújtani, mivel elfogadott megállapítás, hogy az irány .tó személyeknek tudniuk kell bánni az emberekkel. Különösen nagy hangsúlyt kap ez nálunk a félvezető üzemben, ahol lényegében csak nők dolgoznak. A nők emocionális érzékenységét pedig nem kell hangoztatni. A lélektan tehát' kihat a termelésre, a forintok meny- nyiségére. Ez tény. Tegyük hozzá: talán nem messze az idő, amikor a művezetőképző-tanfolyam tantárgyai között ott szerepel majd a lélektan is, és a munkapszichológusok naponta megjelennek majd az esztergapadok mellett, figyelnek, mérnek, jegyzetelnek és megmondják, mit kell tenni, hogy ezen a gépen, ez a munkás a teljesítményét különösebb megerőltetés nélkül fokozni tudja A pszichológus így' válik majd szinte termelési eszközzé. Utóvégre a huszadik század kétharmadán már túljutottunk. U. Molnár Ferenc Meseország a szőnyevgyárban A Lakástextilipari Vállalat tatai szőnyegyyára úti. képszőnyegek gyártását kezdte meg. A faliképek a mesék jellegzetes alakjait ábrázolják. Az első szállítmányok már megérkeztek a BÜTORÉRT-hez, alvói nagy sikere volt a vásárlók, de különösen a gyermekek körében. Az újabb rendelésre 18—20 féle mesefigurát készítenek kétféle változatban — kártolt és füsűs fonalból. Képünkön: néhány „meseszőnyeg” az új kollekcióból. (MTI Foto: — Hadas János felv.) me to „Elvárás rátartással... (?!) A címben idézett nyelvi formát a következő mondatokból emeltük ki: „A fiatal pedagógusokkal szembeni társadalmi elvárás is fontos kérdés.” — „Rátartással kell ké. pezni a pedagógusokat”. Ez a két mondat nem a szűkebb értelemben vett szakszövegben, hivatalos írásban kapott szerepet Ez arra is figyelmeztet bennünket, hogy as elvárás és a rátartás szavak már tért hódítanak a köznyelvben is, s ezzel a mindennapi élet nyelvi formálását is elszakosítjék, elhivatalositják, Az elvárás és rátartás szavak eddig szakszövegekben, első. sorban szociológiai témákat feldolgozó írásokban vállaltak nyelvi szerepet. Ügy látszik; hogy újabban már nemcsak szakkifejezésként jelentkezik ez a két szó. Szükség van-e rájuk? Mi természetes és egészséges folyamatnak te. kin tjük, ha egy-egy szakszó szélesebb körben is ismertté válik. A rostára tett két szóval kapcsolatban azonban az a véleményünk, hogy köz. nyelvi használatban inkább akadályozzák az egyértelmű fogalmazást és a megértést. Gazdagodást sem jelentene!!, mert éppen gyakori használatuk miatt sok jó magyar szó nem kap miattuk szerepet Az idézett mondatokban is világosabb lett volna a nyelvi formálás és az információnyújtás, • ha e két szakmai zsargonszó helyett a követke. ző neveket kifejezéseket olvashattuk volna: igény, követelmény, szükséglet, a közeli és távolabbi jövőnek, illetőleg társadalmi igényeknek u megfelelő jó pedagógusokat kívánunk képezni stb. stb. Különben a rá egészen „fia. tál” Igekötő, és eddig általában szűkebb körben, szakmai szövegeikben találkoztunk vele. Különösen gyakran olvas, suk ezt a típusmondatot: „Rátartással szabták meg a határidőt”. Mindkét sző annyira gyakran vállal nyelvi szerepet, hogy ma már szinte divatszavakká váltak. A rátartás még az elvárásnál is mozgékonyabb. Ismerjük az előretar- tás nyelvi formát is. Egy hivatalos jelentésből idézett mondatban együtt vállaltak szerepet: „A több napos előretartással tervezett munkát jobb lett volna rátartással betervezni” (?) Az idézett mondat nem elrettentő „tanpélda”, az élet szülte, s a tudatosan hivata- loskodó nyelvhasználat révén kapta nem példaadó nyelvi formáját. Bizonyos informá. ciót közvetít ugyan ez a mondat, de arra nem alkalmas, hogy befolyásolja is az olvasó elhatározását, szándékát Dr. Bakos József Azt álmodta, hogy ott áll a tábla előtt és nem tud semmit. Csak egyet tud, hogy néhány perc és végre kicsengetnek. A csengetés a menekülést jelenti a fekete tábla és készületlenségének leleplezése elől. Élesen, keményen felsikoltott a csengő. Nagyot sóhajtott, aztán gépiesen, még álmában is a telefonért nyúlt. Nem is tartotta a kagylót, inkább kapaszkodott 'belé, olyan fáradt volt. Gépiesen, mint a telefon-időjelző szolgálat, jelentkezett be: — Itt Gorwitz főfelügyelő... — Ö, Mr. Gorwitz, itt Worwick felügyelő. Felkeltettem? — Nem. Már egy órája ülök az ágyam szélén és várom, hogy telefonáljon — mordult a kagylóba Gorwitz és nagyot sóhajtott hogy ilyen tökkel- ütött helyettese van. akinek ne adj*isten ■.hogy ne akadna leg alább napi egy be rom megjegyzése, ami töl ideges lesz az érr, bér. Nagyon ideges. — Elnézést, főfelügyelő... Csak most tudtam jelentkezni, miután nekem is csak most jelentették, hogy a Gleiston melletti parkban egy öregedő férfi és egy fiatal nő hulláját találták meg. Golyó. Valami nagy kaliberű puska. S tudja mi az érdekes? Egyetlen lövéssel végeztek mindkettőjükkel. Lehet hogy skót a gyilkos? — kuncogott a telefonba Worwick, hogy a főfelügyelőt hangyasereg kezdte sétatérnek használni. — Megyek — mondta szűkszavúan... — küldjenek kocsit. — O, főfelügyelő, én már előre tudtam, hogy jönni fog. A kocsi azóta már a ház előtt állhat — csicseregte Worwick, mini valami ostoba telefonoskisasz- szony, aztán udvariasan elköszönt. — Jó éjszakát, főiigyelő... Már a Gleiston melletti parkgé átszelő Worwick. A rendőr, aki az út mentén, az öreg fák árnyékában állt, most előlépett lámpájával és néhány kört írt le. Az autó csikorogva fékezett és Gorwitz főfelügyelő feledve minden mérgét helyettese miatt, feledve ólmos fáradtságát, ruganyoról szakadt csavargó egyik sem... Sőt, ruházkodásuk után ítélve... Igen, kimondottan elegánsan és jó Ízléssel voltak öltözve. És mindketten fejlövést kaptak... — ...és miből gondolja, hogy egyetlen lövéssel ölték meg mind a kettőt? — kérdezte a főfelügyelő a helyettesét, aki... ...nos, idáig eljutottam. Van két hullám, egy golyóm, egy fáradt, de tettre kész főfelügyelőm, egy ostobács- ka, de lelkes helyettessel. Most már csak azt kell valahogy kifun- dálnom, hogy ki, miért, hogyan, mikor, mivel ölte meg ezt a két hullát, akik miért, hogyan, mikor és minek jöttek ide, ebbe a parkba. A két halott egymással szemben feküdt egy bokor tövében. A férfi — ahogy a rendőrlámpák fényében meg lehetett ítélni, — inkább hatvanéves volt, mint ötven, a nő inkább húsz, mint harminc. Már az első pillanatban is látni lehetett, hogy nem valami ág- december 14,, vasámaf Ha ezt kitalálom, folytatom a krimit. Állati izgi lesz. (egri) Előre tudom A főfelügyelő színre lép utón zúgott az autó, de Gorwitz főfelügyelő még mindig azon dohogott magában, hogy miért verte őt meg az isten ilyen helyettessel, mint ez a san ugrott ki az autó ból. Új feladat élőt állt, s ilyenkor, min valami bulldog, szive volt, nem ismert se fá radtságot, se kíméle tét.
