Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-13 / 289. szám
1 Gyors mérleg az esztendőről Tizennyolc nappal az év vége előtt Az üzemekben, a vállalatoknál már javában „termelnek” a szorzó-, az össze- adógépak. Számol az igazgató, a főkönyvelő, a laäaatos, az esztergályos. Naponta „szembesítik” a terveket a végzett munkával, az irodákban, a műhelyekben egyre gyakrabban hangzik el a kérdés: hogyan sikerül az esztendő? Vajon lesz-e nyereség? S ha igen, mennyi? Bár pontos számok még nincsenek, de az eddigi eredményekből már kirajzolódnak az év végi számadás főbb adatai. Gyors mérlegünket három tanácsi vállalat munkájáról, várható eredményeiről készítettük... JENES PÄL, a Heves megyei Finommechanikai Vállalat igazgatója: ' — Remélem, nem fcteibá- f.om él: vállalatunk számára nagyon jól sikerüli; ez az esztendő. Termelésünk mintegy 4Í> százalékkal nőtt a tavalyihoz képest, nyereségünk pedig körülbelül 43 százalék kal lesz több a tavattyináL Pedig az elmúlt évben is átlagban egyhavi nyereséget fizettünk. — Azt rég tudjuk, hogy évek óta stabilan, kiegyensúlyozottan dolgozik a vállalát, a várható eredmények azonban meglepően szépek, értékesek... — „Receptüníf5 a következő: az ez eves munkankiioz már 1968-ban megteremtői tűk a szükséges tárgyi, szb- máfcyS, technikai, főtételeket. Lesz-e nyereség? Ügy. is mondhatnám: sikeresen „alapoztunk”, és jó formában kezdtük az évet. Brigádjaink, kollektíváink egész évben lelkesen dolgoztak. Több új gyártmányunk is volt, és az erkölcsi elismerés mellűt,t dolgozóink bérét is javítottuk. Mindent egybevetve: elégedettek vagyunk az eredményekkel, de a következő években még többet, és még jobban szeretnénk dolgozni... DR. POLGÁRI LÁSZLÓ, a Heves megyei Tanácsi Villanyszerelő Vállalat főkönyvelője: — Vállalatunk életében egy sikeres nagy „ugrást” je- léntett 1969. Ez éves tervünk 30 százalékkal haladja meg az 1968-ast. Megemelkedett feladataink szükségessé tették a technika továbbfejlesztését, gyarapítását, hiszen műszaki fejlesztés nélkül ekkorát azért nem lehet „ugrani”. — Mennyi nyereségre számítanak? — Másfél havira. — A vállalat évek óta járja már az országot. Ez évben hol, merre dolgoztak? — Csak a nagyobbakat említem. Korszerűsítettük Pestlőrinc közvilágítását. Jelentős munkálatokat végeztünk a MÁV-nak, főleg a Budapest—Nyíregyháza vonalom. Régi partnerünk az Ajkai Timföldgyár és a Betonútépítő Vállalat. — Az 1970-as esztendőre van-e mar szerződésük? Tudomány - miért? \t ors-zü-ggylűés rav,nrvrv- Susssa bízottsMánafc tagja. Lakatos Anchcá®, a iSvettezö- taRt mondotta a kBzé&HXÖtUaii elhangzott felssSMásátran: „Az «tjyes kutatási pmgramoKba-" olyau. témák' fc szerejsetaefe, amelyekre másaitt már ráge^- i-ég találtai megoldást, hngj a._, —..i—m *ri-p. >, tofeozat eltxést her Hóba olyan témát dolgot nak jű a kffbtbSk, amely a .. étótben tsem "fcáaafnäki ft tudomány ma már közvetlen termelőerő, a tudomány egyszerűbbé, köny- nyeffbé tesáS a hétköznapoík irrankájáit, a tudomány az «an!bm szolgálja; mondjuk nap mint nap. és ez valóban igaz, mert hiszen amit magunk Körül látunk, az elektromos kávédarálólól a helikopteres szőtójpermeteaésen keresztül az űrutazásig, mind a tatoíránynak köszönhető. A „tódotnány® sóikba kéről. drága. Az intézetek, a kutatói apparátus fenntartása Költséges. Különös gonddal kell tehát kiválasztani, meghatározná egy kutatás témáját, hogy az valóban közvetlen termelőerővé váljék, hogy a kutatói mimika célja ne a laboratórium, vagy az intézet misztikus ködbe burkolása, öncélú, valamiféle „tudomány a tiszta tudományért” elmélet legyen, hanem a való élet követelményeit és a jövő reális igényeit elégítse kL Háncs is olyan messze még ázazidő, amikor egyik felső- Oktátési intézményünk tanszékén komolyan foglalkoztak az úgynevezett „szárny nélküli" esírkefajta kialakításával, hogy rövid idő alatt minél nagyobb testsúlyú baromfit adjanak a fogyasztóknak, igaz. hogy ezt a kérdést ß bobmann-eég más úton és más módszerekkel évekkel ezelőtt megoldotta, de mi azért szorgalmasad kísérte- tezliiftVi, A gegi fejés bevezetésének ideién problémák merültek fel. hogy a magyar tarka tői: -alakulása nem a leg- s. arénesésebb, a fejőkelyhek s: ;mpantjából. Nos, a fajta- kereeetezési kísérletek — i. melyekkel megoldást kert, tünk r—: sesn nevezhetők a múltú tejtermeléssel rendelkező országokban évtizedekkel ezelőtt megnyugta toan rendezték ezt a problémát. Mi azért szardínia sars. kísérleteztünk. hasznára vált azonban a levéltrágyázás módszereinek tudományos kidolgozása, amely a tápanyag-felhasználás korszerű, egyik leghatékonyabb tormáját igyekszik meghonosítani a növénytermesztésben. Ugyanígy őszinte örömmel és várakozással tekintünk az új, nagyobb hozamú lucemafajta kikísérletezésének kutatói munkájára. Kísérletezni, keresni kell az újat. Törekedni a jó, és még jobb megoldásokra, még akkor is, ha ezek a kísérletek, kutatások nem látványosak — nem kápráztatják el sem a tudományos köröket. sem a laikusokat; részkutatások — ám igen nagy gyakorlati haszonnal járnak. Kutatóink között fel-felüti fejét az a szemlélet, hogy csak az alapkutatás az „igazi” tudományos munka, csak ennek van intellektuális íze. A kutatás értékét nem az „intellektuális íz”, hanem a mindennapi életben -való gyakorlati haszon adja. Ott folytassunk alapkutatást, ahol azt eddig kialakult sajátos körülményeink:, hagyományaink, szellemi-pénzügyi energiánk megengedi. A tudomány ne változzon tudománykodássá, a kutatók ne a kis és nagy doktori címeknek, ne tudományos folyóiratoknak, és ne egymásnak dolgozzanak, hanem a köznapoknak, hiszen minden munkaterületnek roppant nagy szüksége van a tudomány segítő kezére. Mezőgazdaságunknak és minden egyéb más termelési ágnak lépnie keli a gyorsuló idővel. .Á kutatói munka szükségességét nem vonhatjuk, és senki nem is vonja kétségbe. Sőt, a tudományos kísérleteik során még » tévedés jogát Is fenntarthatják maguknak úttörők, hiszen részletekben tévedni lehel. lé? - rereneséset beknek; az új, a kevesztesésből stsáwaaen pgyedek megfeleltek a gépi fej és szempontjainak, de ■tejtermelésük esak a legna-. gyg^b j$aäuU\tte! aevefc jlM — a éag*. Minthogy aa égboltot ostromló asztronauták mérnökük, konstruktőrök is téved« beinek, és néha tévednek is, Se egyikük gém átearjá -felteíáim a liSggépet. <te Aí — Az eddig befutott ajánlatok körülbelül kétszeresen haladják meg a vállalat kapacitását, erejét. — Elégedett az 1969-os eredményekkel? — Természetesen. Soha ne legyen rosszabb... SZEDERKÉNYI GYÖRGY, a Heves megyei. Epítőanyag- és Vegyesipari Vállalat főkönyvelője: — Sajnos nem tudtuk megismételni tavalyi szép eredményeinket. És még csal: nem is tehetünk róla. • — Mi történt? — Az egyik legnagyobb és legrégebbi partnerünk, a zsolcai betongyár, mivel év közben 16 milliós anyagfölöslege lett, ez év július 1-vel felmondta a szerződést, neon tartott igényt a különböző vasszerkezefceinkre. Így a derült égből villámcsapás érte vállalatunkat. Mindent elkövettünk az újabb szerződésekért, de év közben már nagyon nehéz, s így körülbelül 4 millió forint hiányzik majd az 1969 a; árbevételi tervünkből. A tavalyi 5 400 000 forintos nyereséggel szemben csak 3100 000 formt várható. Nem tehetünk róla, de mindenesetre az elkövetkezendő években a váratlanul érkező villámokra is sokkal jobban oda figyelünk. — Az eredmények csak a tavalyihoz viszonyítva szerényebbek, egyébként nagyon sok vállalat elégedett leone vele... — Mi sem, vagyunk elkeseredve, csak szebb eredményekhez szoktunk: hozzá. — Ha kevesebb is, de azért lesz nyereség? — Természetesen. A tavalyiból is tartalékoltunk 130 ezer forintot, így körülbelül "5 napra eső nyereségrészesedést fizetünk majd dolgozóinknak. — Üzletek, szerződések a következő évre? — Eddig már nem kevesebb, máit 45 millió forint értékű szerződéseket kötöttünk 1970-ne. Reméljük, és mindent el is követünk, érte, hogy a jövő esztendő sikeresebb, eredményesebb legyen. K. J. A holt idény az egyes foglalkozási ágiikban inkább a nyári hónapokra esik, amikor az emberek jó része pihen, üdül, nyaral, a városok elnéptelenednek. Az uborkaszezon azonban a mezőgazdaságban mindig ősszel kezdődött és tavaszig tartott. A múlt idejű kifejezést nem véletlenül használtam. Ugyanis a szövetkezeti gazdálkodás megerősödésével egyre több nagyüzemben tűnik el a munkát- lanság kényszerű pihenője az év végi „emberes” hónapokban. Miután Gyöngyösön a volt négy tsz egyesült, újabb lehetőségek keletkeztek a gazdálkodás színvonalának növelésére. Vajon hogyan hat ki a megváltozott helyzet például a tagság téli foglalkoztatására? Erre a kérdésre Szakkay Imrével, a tsz főkönyvelőjével kerestünk választ. Átmenetileg n> 1 rr a szóló Az elöregedett és még a régi, hagyományos sortávolságra telepített szőlőből most kétszázötven holdat vágnak ki. Nem volna értelme továbbra is dédelgetni ezeket a szőlőket, magyarázza Szakkay Imre, mivel még annyi termést sem hoznak, hogy abból a munfcadí jat ki lehetne nyerni. Megértek. a fejszére ezek a sző- lotáblák. Egyben újabb mumkaal kaimat biztosítanak, a tsz tagjainak. Ha nem is sokan, de tudnák itt is foglalatoskodni az emberek, a lucskos, havas napokon is. Hajtani nem hajtja őket senki, maguknak osztják be, hogy mikor menjenek ki az öreg szőlőbe. Mi lesz a felszabaduló földben? Vetődik fel a kérdés. Főként takarmány, Ennek megvan a helye. mert. már hozzákezdtek a kétezer férőhelyes. , modem sertes- kombinát kialakításához. Ha befejeződik az. építkezés, ami előreláthatóan még tót évet igénybe vesz, akkor évente itt több mint négyezer sertést tudnak felnevelni, vá- j gásérettre gyarapítani. Eny- I nyi állatnak pedig, szüksége van a takarmányra, kell tehát az eddiginél nagyobb terület a szemes és a szálas takarmány megtermesztésé- re. Mi a munka? Maga a nagyüzem is több munkaalkalmat ad, mint a korábbi önálló négy tsz. Elég csak a gépüzemre emlékeztetni. Itt a karbantartás és a javítás most már szinte egyetlen szabad napot sem engedélyez hétközben. Miután üzemi méretekről van szó, a munkáskezek száma is megnövekedett. Kemény munka, de a kereset sem rossz. Nem panaszkodhatnak ’ a fogatosok sem. Nekik sem kell a fagyszábadság miatt törni a fejüket. Akad azonban az eddiginél masabb foglalkozási lehetőség is. Az egyik a szőlő feldolgozása, aminek dandárja ugyan a szüret, idejére esik, de a mustot borrá érlelni is gondos munkát igényel. Ebben az évben. tehát már a borszőlőt nem adták el a pincegazdaságnak, hanem maguk dolgozták fél. Bérben a pince- gazdaság üzemében, de saját embereikkel. A pincészet megint leköti néhány ember munkáját. És a későbbi terveik? Óvatosan ugyan, de elmondja Szakkay Imre, hogy néhány év múlva szeretnének egy komoly, jól gépesített szőlőfeldolgozó és borpalackozó üzemet építeni. A több nyereség csak így volna biztosítható. Az újdonságok között találjuk a . fóliás zöldségtermesztés meghonosítását, amely ugyancsak az eddiginél több munkaalkalmat ad. Ebben a fóliás kertészetben még az is jo, hogy nőket foglalkoztat. Egyéb haszna pedig, hogy a város közellátásit. a primőrök megjelenései segíti. Kölcsönmunkások A tagságnak mintegy fele egyáltalán nem akar dolgozni a téli hónapokban. Az asszonyok ebben az időben hozzák be azt az elmara- radást, amit a nyári hónapokban szednek össze, amiilajiial hasad iími^iösöh A polgármester visszaemlékezik Néhány mondat után megelevenedik a múlt, a negyedszázad előtti. Már nem hallgni a mai Gyöngyös utcáin robogó autók zörejét, az élet egészséges, mindennapi lüktetését, mert az emlékező mondatok nyomán életre kel a múlt... — A szovjet csapatok már október közepén megközelítették Gyöngyöst. á. És peregnek a képek... A negyedszázad előtti újjászületés, a gyöngyösi hajnalhasadás emlékeiről beszél Dr. Barna Sándor, a felszabadult város első polgármestere ... Mindenki menekül... — Megérkezett a, kiürítési parancs. Akkor főjegyzőként dolgoztam a városházán. Kezdődött a menekülés, futottak a jobboldaliak, s útra kelt a városi tisztviselő-testület jó része is. Néhány hivatalnoktársammal megállapodtunk: —- A város nem maradhat magára. Nekünk nincs mitől félni. Maradunk. — Fogyott a város. Se katonaság, se rendőrség, se hivatali apparátus. Mégis megpróbáltunk valahogy intézkedni, erre már csak egy eszköz volt: a szóbeli értesítés. Gondoskodni kellett az emberekről, el kellett oszlatni az ilyenkor szokásos pánikhangulatot. Nem volt könnyű elviselni a harcok közelségét, a leselkedő életveszélyt Az utolsó napokban már egyre- másra érkeztek a hírek: — Mér « város «tölt a ssoecmpgteh November 17én este újabb értesítés: — Elérték az Újtelepet. Ekkor már nem volt városi ügyintézés, mindenki óvóhelyre húzódott. Sok család keresett menedéket a masz- szív ferences zárda pincéjében. Tudtuk: már csak néhány óra, s megszűnnek a harcok. Elzárkózva vártunk, még az udvarra is életveszélyes volt kimenni. Tizennyolcadikán, szombaton csendesebb napra ébredtünk. Fél tizenkettő körül láttuk meg az első szovjet katonát. Továbbra is az óvóhelyen maradtunk, mert a Mátrába vonuló németek ismét hevesen lőtték a várost. így tartott ez hétfőig. Ekkor szovjet tisztek kerestek fel bennünket és a férfiakat átvitték a Hecz- feldel-ház pincéjébe. Egy éjszakát töltöttünk itt, majd kedden megjelent egy ezredes és közölte: — A város felszabadult, mindenki hazamehet, kezdődhet a normális élet. I Tárosnak kenyér kell — Hivatja a városparancsnok. Barna Sándor ekkor találkozott újra a város fel- szabadulását deklaráló Ribinszki Ossip ezredessel. — Közlöm önnel, hogy a város lakosságának képviselői polgármesterré választották. Aztán közelebbről megnézte az újdonsült polgár- mestert Látszott tekintetén, túl fiatalnak találja. Rövid gondolkodás után megtoldotta; — Mindegy, az önök dolga, csak kezdődjek a normális élet. A legnagyobb gond a kenyérellátás volt. Csak a szovjet parancsnokság segíthetett, mert a város 6500 hold erdején kívül nem rendelkezett. anyagi erővel. — Mennyi kenyér kellene? — érdeklődött a parancsnok. — Negyven-ötven mázsa naponta. — Meglesz. És ezután a szovjet parancsnokság kocsijai szereztek, szállítottak kenyeret a környékbeli uradalmakból biztosítva gabonát, lisztet. Minden közmunkái végző ember december végéig egy kiló kenyeret kapott naponta... És kigyullad a íéuy Az új polgármester ma is kellemes emlékként idézi a Ribinszki ezredessel létrejött együttműködést. — Egyedül, segítség nélkül nem lett volna könnyen gyöngyösi hajnalhasadás. Térdig gázoltunk az utcákon a sárban, az üzletek mind kirabolva, a gyógyszertári felszerelések szétdobálva, esténként vaksötétség borult a városra, megszűnt a vízellátás, a városi iratok szerteszórva, tisztségviselők sehol. Az ezredes mindezt jól tudta. Ha éti item hívtam, akkor csengett a telefon.* — Mi probléma van? Hol kell segíteni? Meglepett, hogy éri mindenhez, hogy gyakorlott, a kor alig lehetnek családjuk körében. A férfiak engedélyt Kapnak arra. hogy különböző vállalatokhoz lépjenek be. Földmunkát végeznek. tőként kubikolnak. Már szinte megszokott bei ük van. Évente ugyanoda térnek vissza, ismerik őket. ók is ismerik a művezetőt, .az építésvezetőt. A keresetük sem rossz, a munka sem. Miután megszabott időre kapnak engedélyt ahhoz, hogy máshol munkát vállaljanak. nincs, veszély az elvándorlásra. I.egalábbk> ' így vélekednek a tsz. vezetői ' Ahogy mondja Szafckay Imre főkönyvelő, még eddig sóira nem merült fel .íz igény, hogy kisegítő üzemet létesítsenek, mint máshol. Sem kanálgyár, sem dobozüzem nem kell a gyöngyösieknek. Olyan dolgot pedig, ami szorosan összefüggne a mezőgazdasággal, majd csinálnak, ha nem is mindjárt. Ott van a sertéskombinát, a palackozó, a fóliás kertészet. Ipari 'munkára nem gondolnak, ilyet nem terveznek. Ahogy egyre belterjesebbé válik a gazdálkodásuk, úgy növekszik a munkaalkalom. Ennek is határt szab azonban a munkaerő mértéke. Arra nagyon vigyáznak, és ez helyes is, hogy mindig figyeljenek a tagság létszámára. Ha egyszer nincs szabad munkáskéz, fölösleges a fejlesztés. Egyensúlyban Az úgynevezett munkacsúcsok Gyöngyösön is ismertek. Bár ez sem olyan mumus már, mint évekkel, korábban volt. A gazdálkodási ágak kialakulása egyenletesebb foglalkoztatást vont maga után. A megfelelő gépesítés is sokat segített, akár csak a szántóföldi betakarításban. Nem kell tehát, most sem elküldeni, sem csalogatni az embereket. Akik dolgozni akarnak, találnál, mudkát, mint ahogyan találták'' év közben is. A négy tsz egyesülést' még a tagság munkával való ellátásában is kedvező helyzetet. teremtett, amit. csak javítani fog a további tervek fokozatos megvalósítása. G. Molnár Ferenc hogy szakemberként ad tanácsokat u vízművek beindításához. A polgármester nehezen talált munkatársakra. Az emberek eleinte vonakodtak, bizalmatlanok voltak. Aztán, akik jöttek sem tudtál; mindig megfelelően ellátni feladatkörüket. Egy napon fiatalember kopogtatott a polgármester szobájának ajtaján. — Szurdi István vagyok, a Nemzeti Bizottság küldötteként jöttem, megbíztak, hogy összekötő legyek a parancsnokság és a városi vezetés között. — Örültem az agilis fiatalembernek. Előbb iparügyeket intézett, majd látva rendkívüli szervezőkészségét, a közellátás irányításával bíztuk meg. Nem kis része volt abban,. hogy minden hamar rendbe jött. És elérkezett az a december eleji nagy nap, amikor a gyöngyösi utcákon és házakban kigyulladt a villany. Szilveszter napján megindult a vízellátás, az ünnepélyes átadásnál jelen volt Ribinszki ezredes is, akinek segítségével sikerült ilyen viszonylag rövid idő alatt rekonstruálni a megrongálódott vízműveket. — Aznap este búcsúvacsorát adott a városparancsnok ezredes. Utolsó estéjét töltötte a városban. Őszintébben még nem emelkedtek poharai: a barátság köszöntésére. Pécsi István » ftoBMfeac Ä mrnm Uborkaszezon télen
