Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-12 / 288. szám

KÖSS- I n $.20 Tánczene. 8.50 Cherubini: D-dúr szimf. 9.20 Előadás Xantus Jánosról. 9.30 Népi zene. 10.05 Részlet Solohov új regé­nyéből. 10.25 Áriák. 11.00 Iskolarádió. 31.25 Édes anyanyelvűnk. 11.40 Liszt-zongoraművek. 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Tánczene. 13.15 Népi zene. 13.45 Arcok, munka közben. 14.00 Róka. Móka Bábszínháza. 14.25 Iskolarádió. 15.10 Kóruspódium. 15.20 Prokofjev: Tettfc hadnagy. Szvit. 15.44 Székely népzene. 16.05 Falusi délután 17.20 Beethoven: F-dűr szonáta. 17.44 Mikrofonul). 17.58 A lemezgyűjtők klubjában. 18.25 Könnyűzene. 19.45 Borsod és Pest megy© vetélkedője. 21.40 Népdalok. 22.15 Indiai úti jegyzet. 22.25 Hfindel-művek. 0.10 Könnyűzene. PETŐFI 8.05 Botto: Meflstofele. Részi. 9.00 Ezeregy délelőtt. 9.40 Óvodások műsora. 11.47 Versek. 12.00 Versenyművek. 13.05 Két Mozart-szonáta. Mindenki kedvére — kettőtől — hatig .. . 18.10 Közben volt egy háború .. . 19.03 Hangverseny. 19.43 A Társadalmi Szemle új számáról. 20.28 Nagy énekesek életregénye. 21.08 Előadás Portugáliáról. 21.13 Nóták. 23.10 Csárdáskirálynő. Részi. MAGYAB 8.05 lokola-tv. 17J0 Vita az V. nevelésügyi kongresszus téziseiről. A tömegkommunikációs eszközök és az ifjúság. 17.58 Hírek. 18.05 Kuckó. 18.35 DzséSszpódium. 18.50 Esti mese. 19.00 Tanácskozik az ország- gyűlés. Tudósítás az ország- gyűlés ülésszakáról. 19.25 Hobbym — a csillagon ég... 20.00 Tv-híradó. 20.20 Örkény István. Voronyezs. Tv-játék. 21.45 Randevú László Margittal. 22.35 Tv-híradó. POZSONYI #.30 Ez aztán nagy leópé. Cseh filmvígjáták. 15.90 Filmhíradó. 19.00 és 21.50 Tv-híradó. 19.30 A Lett Televízió estje. 30.20 Kedvelt dallamok. 20.45 Mosoly. (Pantomimjeiének) 21.25 Zenés koktél. \Fílr** I EGRI VÖRÖS CS1LI-AG: (Telefon: 12-33) Az előadások kezdete: fél $ és 8 órakor. A nagy korallzátony EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdetei tél * és fél 8 órakor. Tanár úrnak szeretettel FELNÉMET: Budapesti tavasz GYÖNGYÖSI PUSKIN: Mint a bagoly nappal GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Az oroszlán ugrani készül FÜZESABONY: Ol) meg csak csókolj HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Az idő ablakai HEVES: A főnők n-kor érkezik PBTE.RVASARA: Nem félünk • torkáétól fllNHÄZ ■Serben, este 7 órakor: VÖRÖS ES FEKETE (Bérletszünet.) Egerben: 19 órától szombat reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére Is. EHnSki fogadónap H*a délelőtt 9 órától 12 órá­ig, hivatali helyiségében Szalay Tj-tván, a Heves megyei Tanács V b-elnökhelyettesc tart elnöki PETOFIBÁN VAKOL közgyűlései. Mintegy ötezer Öveges professzor csodát mutat... Ünnepi taggyűlést tar­tott a petőfibányai párt- szervezet. A település fel­szabadulásának negyedszá­zados évfordulóját ünne­pelték, s a helyi kommu­nista párt megalakulásá­nak évfordulóját. Negyven- ketten alakították meg a bányásztelepen a kommu­nista párt helyi szerveze­tét. Megemlékeztek az ak­kori időkről, és megaján­dékozták az öreg kommu- n istákat. Külön is szóltak Hegyi Mihály bányászról, akit a németek az ellenál­lási mozgalomban való részvétel miatt elhurcol­tak. Visszatérte után azon­nal újra bekapcsolódott a pártmunkába, és még ma is aktív tagja a pártszer­vezetnek. Nagy Sándor bá­nyász mártírhalált halt, öz­vegyét meghívták a jubi­leumi taggyűlésre. Ezekben a napokban ün­nepi gyűlést is tartottak, amelyen Ursitz József Kos- suth-díjas mérnök, a Mát- raalji Szénbányák főmér­nöke emlékezett meg a ne­gyedszázaddal ezelőtti ese­ményekről. Ö maga is je­len volt huszonöt évvel ezelőtt a munka megindí- tásánáL Kiállítás is nyílt a felszabadulás évfordulóján nak tiszteletére, amelyen az üzemek és a lakótelep fejlődését illusztráló képe­ket állítottak ki. Dobrocsi Pál ECSÉDRÖL Az ecsédi külfejtéses bá­nyaüzemnél nyugdíjas ta-* lálkozót rendeztek. Az üzem gazdasági vezetői, a párt- és a szakszervezet 40 olyan dolgozót hívott meg, akik ebben az évben vo­nultak nyugalomba. 34-en ezen az ünnepségen bú­csúztak el végérvényesen munkahelyüktől. A nyug­díjasokat Végh Ferenc szakszervezeti titkár kö­szöntötte, méltatva azt a munkát, amit a külfejtésen végeztek. Az üzem gazda­sági vezetői húszezer fo­rint jutalmat osztottak ki a nyugdíjba menőknek. A szakszervezeti bizottság azokra is gondolt., akik nem tudtál: eljönni a találkozó­ra, hozzájuk személyesen viszik el bányásztársaik üd­vözletét és az ajándékot. A kedves ünnepség után meg­vendégelték a részvevőket. Nagy Piroska HATVANBÓL Befejeződtek a hatvani és a körzethez tartozó föld­művesszövetkezetek rész­ember vett, részt a 25 rész- közgyűlésen. Sok érdekes javaslatot tettek a résztvevők s a szö­vetkezet vezetősége ezeket a javaslatokat fel is kíván­ja használni a következő esztendei munkában. ígére­tet tettek a szövetkezet ve­zetői arra is, hogy a jövő­ben rendszeresen tájékoz­tatják a tagokat a végzett munkákról, az eredmé­nyekről. A részközgyűlése­ken megválasztották azo­kat a küldötteket, akik képviselik majd a szövet­kezeti tagokat a december lő-i küldöttértekezleten. Szűcs Ferenc VISONTAROL Megérkeztek az első gé­pek a visontai rekultivációs üzem részére a megyei AGROKER-től. Az egymil­lió forint értékű szállít­mányt hamarosan további is követi. A traktorokkal és földmunkagépekkel hozzá-: kezdenek a Thorez Külfej­téses Bányaüzem által ki­termelt szántóterületek visszatöltéséből nyert terü­let hasznosítására. Az el­múlt években már folytak kísérletek a föld kihaszná­lására s ezek a kutatások most könnyebbséget jelen-1 tenek a fiatal üzem mun­kájában. Nem mindegy a népgazdaságnak, milyen ál­lapotban kapja vissza a föl­det az ipartól. A mezőgaz­dasági feladatok végrehaj­tásához csak jól előkészí­tett talajt lehet visszaadni. Az' üzem részéről megvan a biztosíték arra, hogy ezt a feladatot a következő években is sikeresen meg­oldják. Tóth Lajos HEVESRŐL A Hevesi Általános Fo­gyasztási és Értékesítési Szövetkezet dolgozói szin­tén bekapcsolódtak a Tele­víziót az iskolának mozga­lomba. Küldötteik a hevesi Gyógypedagógiai J Iskolát** vitték el a Favorit tv-ké- szüléket, amit a szövetke­zet dolgozói ajándékoztak. Csikós Jánosáé, a szövet­kezet szakszervezeti elnöke adta át a tantestületnek és a gyerekeknek a készülé­ket. Árvái János, az isko­la igazgatója keresetlen szavakkal köszönte meg az ajándékot s a gyermekek nevében Király Edit hete­dik osztályos tanuló is kö­szönetét mondott Tóth Mária SZÁZEZREK, MILLIÓK ismerik. Könyvest, őt magát, hangját, gesztusait rádióból, tv-ből. Névtelen elismerő leveleket kap, gratulálnak egy-egy előadásához, vagy névnapjára. Az utcán fel­nőttek, gyerekek ismeretle­nül megszólítják. — Csókolom, öveges bá­csi! — lépett hozzám a Krú­dy utcában egy kislány. — Láttam tegnap a 100 kérdést a tv-ben. — Hányadikba jársz? — érdeklődtem. — Harmadaiba. — És tetszett a műsor? — Hát lehetne jobb is —, hangzott a kritikus válasz. Pedig az öveges-műsorok aligha lehetnének jobbak. Érdekesek, pergők, közvetle­nek, szellemesek. — Az embereket csak az érdekli, ami közel áll hozzá­juk és amit megértenek. Nincs a fizikának olyan je­lensége, amit ne lehetne úgy magyarázni, hogy az óvodás is megértse. És a kísérleti eszközeim? — a szemétdomb­ról valóik. Azért kísérletezek így, hogy bármelyik gyerek utánam csinálhassa. Szobája tele könyvvel, fo­lyóirattal, limlommal. — Semmit se dobok el, konzervdoboz, üres golyós- tollbetét, celofánpapír, gyu- fásdoboz — a kincseim. Az ablakon besüt a nap, látni az eget. — És most, jöjjön ide, fi­acskám, csodát mutatok, cso­dát! Kezembe ad egy üvegda­rabot Kitárja az ablakot — Nézze az ablaküvegen a tükröződést Most forgas­suk el a kézben tartott üveg­lapot, és... — Eltűnt a tükröződés — mondom. — Ugye, hát nem csodá­latos? — aztán elmagyaráz­za, mit jelent a sarkított fény. HAT EGYMÁSRA TETT üveglapon nézek át az író­asztallapról visszaverődő fény felé. Színes lesz a su­garak útjába tartott mű­anyag vonalzó, a csillámle­mez darab. Együtt örülünk a színeknek. — Az kellene, hogy min­den kocsma mellé nyissanak egy természettudományos be­mutatót —. szenvedélyes a hangja. Húsz éve szorgalmazza — egyelőre legalább a főváros­ban — egy bemutatóterem megnyitását. Ahol gyerekek, felnőttek, egyszerű eszközök­kel maguk kísérletezhetnek, magyarázatát adva egy-egy fizikai jelenségnek, és egyé­ni tapasztalatok alapján is­merhetnék meg a tudomány mai csodáit. — Volna akkora népszerű­sége, mint egy kocsmának. A kocsmákra nagyon mér­ges. És komolyan ajánlotta, „menjünk előadásokat tar­tani, az italboltokba, ott mindig van közönség. Te­gyünk az italboltokba leg­alább egy mikroszkópot. Mi­nél gyakrabban néznél: bele. annál inkább felébred a szellemi szomjúság”. — ön szerint mit jelent ma az általános műveltség? — Mondok egy példát. Elő­adásomon megkérdeztem, műveletlen embernek tart­ják-e, aki nem ismeri Dan­te nevét? A válasz egyhan­gú — műveletlennek. — Ak­kor megkérdeztem, mit ad­nának oda az életükből — Dante összes műveit, vagy az angol WC-t? — Némi fe­szengés után úgy döntöttek, hogy a WC-t tartanák meg. Feltettem a kérdést — tud­ják-e, ki találta fel az an­gol WC-t? — Nem tudták. — Akkor beszéljünk majd általános műveltségről, ha a humán mellett a természet­tudományos műveltség is leg­alább ötvenszázalékos helyet és értékelést kap! Űjabb üveglap, újabb cso­da. — El tudná fordítani a fényrezgések síkját? ügye le­hetetlennek látszik. De még­sem kell megidéznünk a fi­zika szellemét, egy darabka celofán is elvégzi. MINT MINDENRŐL, er­ről is van egy története. — A pedagógiai főiskolán tanítottam akkor. Felmerült az óriási probléma: másod­percenként miUiószor sza­kítsuk meg az elektronok út­ját a rádióosőben. Küldjünk a csőbe egy szellemet — mondtam —, a feladat el­végzésére. Néhány perc múl­va rájöttünk, hogy nekünk is Táj vagy tájrészlet? Ne fényképezzünk mindig nagy terjedelmű tájaikat. Egy-egy kiragadott kisebb tájelem csoport sok esetben hatásosabb. Néhány fa, vagy """*s"ss'ssssssfss/ssssssyr/s/tsssssf/fssrrss/sssms//ms*sssssssjsss/fsssssssss,,;,/swsjssfS/MSSSssssfSsssssfsssssssssmswsstssmssfssss*rsssssssssss*ssssssssss*> Bridzsparti legközelebb egy vendéglő­ben látják vacsorán a fönö- kéket. Ez is megtörténik, ámde Barczelonay legna­A helyszín: vidéki szállo­da, közel a fővároshoz. Ki­lenc óra, a vendégek lassan szállingóznak lefelé a lép­csőn a reggelihez. Barczelo­nay Attila, nős, budapesti lakos, kéz a kézben egy ifjú hölggyel, ugyanezt teszi, s a lépcsöház kanyarulatában szembetalálkozik főnökével, és annak feleségével. Nem lehet kitérni: mi sem ter­mészetesebb, mint hogy a főnök ezen szavakkal fordul hozzájuk: — Nohát, micsoda megle­petés! Mikor érkeztek? — Ho-og-gy mi? Izé... tegnap... — Hát ez igazán kitűnő... Őszintén szólva, Barczelonay kartárs, már nagyon régen szerettem volna megismerni a kedves feleségét... Sejtet­tem, hogy jó ízlése van... Most már a fönökné asz- szony is beleavatkozik a be­szélgetésbe: — Mondd, kedvesem, tud­tok bridzselni?... Mert ha férjecskédnek nincs ellene kifogása, boldogok lennénk, ha este a szobánkban, vagy a ti szobátokban... Persze a „férjecske" nem pállhatja be, hogy nekik nincs közös szobájuk. A bridzsparti jól sikerül. A főnök és felesége el van ragadtatva Barczelonaytól és ««Rgfe feleségétől, illetve a hölgytől, akit annak tarta­nak. Igen, meg is kell Ígérniük, hogy ez a véletlen hozta kapcso­lat nem sza­kad meg, oda­haza Pesten okvetlenül el­látogatnák a főnökékhez. Barczelonay azt reméli, hogy a fogad­kozás feledés­be merül. De nem így tör­ténik. Alig két bét múlva a főnök a fo­lyosón meg­szólítja beosz­tottját: — Szombat estére okvet­lenül várunk benneteket... Mit lehet tenni? Bar­czelonay szombat este beállít a feleségdublőzzel. A vissza­hívás veszélyét Barczelonay ügyesen elhárítja rossz la­kásviszonyaira hivatkozva; inkább ügy egyeznek meg, gyobb kétségbeesésére a fö­nökné addigra már annyira megkedveli a „házaspárt”, bogy ragaszkodik a rendsze­res találkozáshoz. Mem Jm M&rétt ehoz ba­rátunknak, hogy igazi fele­ségét (akit eleddig mindenü­vé magáva vitt), csak és ki­zárólag e napokban felcse­rélje az álfeleséggel, s ne­jét ugyanezeken az estéken visszatartsa a társadalmi élettől. ’ Közben jó sok telik el, egy esztendő, vagy talán annál is több, Barczelonay már ré­gen szakított ezzel az üggyel, sőt az ifjú hölgy már férj­hez is ment azóta, de két- három havonta Attila felhív­ja: „Segíts rajtam, könyör­göm! Az ördög vigye el, már megint meg vagyunk híva...” S a hölgy merő ir­galmasságból, kimenőt kér férjétől. Nem is lenne semmi baj, ha történetesen Barczelonay egy szép őszi víkendet megint nem egy vidéki szál­lodában töltene. De most már az igazi, hiteles felesé­gével. Megint reggelizni in- rul, megint kéz a kézben, s ismét szembetalálkozik a lépcsöhajlatban főnökével és annak feleségével. Nem lehet kitérni. Attila zavartan re- begi: — Engedjék meg... a... fe- fe-leségem... .4 fönőkék egymásra néz­nek, hűvösen biccentenek és továbbállnak. A főnök: „Azt hiszi, hogy hülyék vagyunk...” A felesége: „M:csoda alak! Ezz -■> nr^g nővel csalja n csín ■' •' légét...!” — nova — i sikerül egy rács segítségé­vel. A vezetőség fülébe jutott az eset. Szóvá tették: mate­rialisták vagyunk, ne emle­gesd a szellemet! _ ? — A következő órámat így kezdtem: Kedves kartársak! A falsőbbség kifogásolta, hogy szellemet „idéztem”. Legközelebb majd egy lovat küldök a rádiócsőbe, hogy patájával másodpercenként milliószor szakítsa meg az elektronok útját... — Ló, apropo. kutya —és már meséli az újabb srtorit. — A Kuníehértó nádja, sása között üldögéltem. A közelben juhnyáj legelészett. Ott volt a juhász is, kutyája is. Egyszer csak a kutya óda- lön hozzám, néz, néz egy darabig, ugat, visszaszalad a gazdájához és felém intve ugat, ugat. Jön a juhász is, megáll előttem és megkérde­zi: „Nem akarok hinni a szememnek, ön itt? JÓI lá­tunk?” — int fejével a ku­tya felé. — Igen, az vagyok, akinek gondolnak. De, hogy ismert meg a kutyája? — „Együtt szoktuk nézni estén­ként a televíziót!” Ellen történet. — Behajolok az utcai tra­fik ablakán bélyegért. Az idős trafikosnő: „Jaj, de bol­dog vagyok, hogy ilyen kö­zelről láthatom Rózsahegyi művész urat”. Hatéves kislány, műsorai­nak lelkes nézője, elnevez­te az angyalok öregapjának. ISMERETLEN FÉRFI az utcán: „Azért szeretem az ön előadásait, mert nemcsak fizika van bennük, hanem szív is.” írt fizikatankönyvet, 29 könyvet — most készül a harmincadik. Megkapta a Kossuth-díjat, hivatalos és nem hivatalos elismerést. A neve — fogalom. Kádár Márta épület, patajkrószlet többel mond mint egy több ezer holdas darab. Érvényesül itt is a művészi ökonómia tör­vénye. Ha pedig a táj mo­numentalitását akarjuk visz- szaadni, keressünk egy maga­san fekvő nézőpontot, mert pl. egy végtelen nagyságú bú­zatábla csak ilyen nézőpont­ból fényképezve hatásos. A tájkép csak akkor szép, aikkor viseli magán a művé­szi meglátás kritériumát, ha észrevehető rajta az emberi kultúra nyoma. Hacsak nem magát az őserdői hangulatot akarjuk visszaadni. A mezőn dolgozó emberek, vagy trak­torok, ott táborozó kirándu­lók, patakon átvezető híd, villany távvezeték, épületek, etb. mind olyan tényezők, amelyek beletartoznak a kul­turált tájba. A nagy távlatot akkor tud­juk jobban érzékeltetni, ha az előtérbe élő személyt, vagy valamilyen tárgyat komponálunk. A táj arculata, vagy ha tetszik hangulata, évszakok szerint más és más. A kép­nek tükröznie kell az évszak jellegzetességét. A tavaszi ké­peknek az olvadást és vi­rágzást, a nyáriaknak a sap- sugaras derűt és érést. Az őszieknek viszont a szelíd ár­nyékot és lombhullást, beta­karítást. a télieknek a ha­vat, ködöt, zúzmarát és ve­lük együtt az új életet szülő nyugodt pihenést. Táj fényképezésre nem min­dig egyforma negatív anya­got használunk. Erről már szóltunk az előbbiekben. Ahol a sok zöld, vagy a zöldnek többféle árnyalata van jelen, ott csak ortho- filmmel tudunk eredményt elérni. Ahol pedig sok a szín és jelentős égboltozatot komponálunk a képbe, ott inkább pán negatívanyagot használunk. Vagy orthopán- filmet. Ez utóbbi majdnem minden esetben használható. Nagyon fontos a szinszürő használata. Körmendi Károly 19C9. december 12*, pénWH

Next

/
Thumbnails
Contents