Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-12 / 288. szám
Tájékoztatás és tájékozódás KÉTSÉGTELEN, hogy az elmúlt években a lakosság tájékoztatása, tájékozódása a világ, az ország dolgairól nagymértékben javult. A hírközlő szervek mennyiségileg és technikailag is olyannyira fejlődtek, hogy most már valóban elmondhatjuk: „akárhol ütik meg a dobot a világban, mindenhol pereg”. Nálunk is! Ez nem baj, sőt ez jó dolog. Jó, mert a világ, az ország ügyeiben otthonosan mozgó, jártas ember jobban Játja a maga feladatát és — leszűkítve —, módja van uzokat saját üzeme, gazdasága, munkahelye és saját maga céljaival, tevékenységével, feladatóval összevetni, következbetésdaet levonná és cselekedni. A tájékoztatás szélesedésének javulása a mi megyénkbe is jellemző. A taggyűléseken, a pártnapokon, a tö- megszervezetek gyűlésein, a képviselői és tanácstagi beszámolókon elhangzott tájékoztatótok, a termelési tanácskozásokon, a brigád- és egyéb értekezleteken folyó kölcsönös tájékozódások fél- itótlenül elősegítik, hogy megyénk lakosai mind többet hallanak, tudnak a világ, az ország, a megye eseményeiről, terveiről, sikeredről, gondjairól. S hadd tegyem hozzá: a Népújság oldalszá- mánák bővülése, olvasótáborának szélesedése szintén jelentősen hozzájárult megyénk lakosainak informálásához. ismereteinek bővüléséhez Véleményem szerint azonban — figyelembe véve lehetőségeinket, adottságainkat — egyes helyeken a tájékoztatás enyhén szólva még jócskán hagy kívánnivalót maga után. S ennék elsősorban az egyes gazdasági és egyéb területen dolgozo vezetőknek a tájékoztatásról ■vallott — vagy nem is vallott, csak alkalmazott —, hibás szemlélete az oka. VANNAK, AKIK azt hiszik, ha valamiről nem beszélnek, az nincs is. Pedig a valóság létezik, ha beszélünk róla és ha agyonhallgatjuk akkor is. A valóság egyáltalán nem attól függ, hogy létezik-e egyeseknek, vagy sem, mint ahogy attól sein, hogy mennyi szó hangzik el róla, vagy egyáltalán emlegetik-e. Vannak, akik azt vallják: jó, jó, van gondunk, de minek idegesíteni az embereket. Az e véleményt hurcolok nem gondolnak arra, hogy hallgatásukkal tompítják a hiba jelentőségét, lassítják kijavítását és így azok egyre nagyobb károkat okozhatnak. Nem beszélve arról, hogy ebben a „minek idegesítsük” véleményben benne van a kollektíva lebecsülése, annak a feltételezése, hogy az adott „gárda” nem kepes megfelelően értékelni, okos döntést hozni vagy elfogadni, segíteni a gondok eloszlatásában. S ha nem szólunk a kisebb gondokról, nem teremtjük meg — éppen a kollektíva erejét mellőzve, lebecsülve — a hiba ki javításának módját, a baj, a gond nőhet & amikor megnőtt, sokkal kedvezőtlenebb, károsabb hatást válthat ki, és szólni — ha későn is — csak kell róla. Egyáltalán nem jó, nem elfogadható tehát ez a „nyugi, nyugi” szemlélet. De vannak olyanok is, akik még a jóról sem, szólnak. Szűkebb körben örülnék a sikereknek — amely a széle sebb koűléktíváé is —, de nem. tájékoztatnak: róla. Ezek, az ilyen vezetők, legyenek azok üzemi, termelőszövetkezeti vagy egyéb területen vezetőik, nem is mérik fél, milyen kárt okoznak ezzel maguknak és az t általuk veaetettaknek és $ sikereknek milyen újabb lehetőségeit szalajtják él. Hiszen az eredmény, a jód sikerült munka erősíti a hitet, növeli az önbizalmat, a munka,, az alkotókedvet és mindez gyökere újabb sikerek megvalósulásának. Félreértés ne essék: nem állandó vállver égetésről van szó, de igenis arról, hogy ha a kollektíva egy nagyobb vagy kisebb feladatot sikeresen megoldott, szóljanak róla, tudjon róla. az, aki alkotott, hogy jót alkotott S MÉG EGY DOLOG: nem éppen kellemes érzés, amikor ott áll az ember és hallja, hogy valahol „harangoznak”, csak azt nem tudja. P« Ösztöndíjas szakmunkástanulók — Tulajdonképpen miért hajtsak? A gyár akikor is kér, marasztal, ha csak közepes lesz a bizonyítvány. Ha mégsem, veszem a kala- pofm, százával, ezrével kelesük az esztergályosokat... A beszélgetés jó félévvel ezelőtt történt a Mátravi- déki Fémművekben. A fiatalember azóta már megkapta a szakmunkás-bizonyítványt, és néhány nappal ezelőtt „véletlenül” ismét összefutottunk... — Mégsem ment el? — Mégiscsak jobb itt. Ismerem az üzemet, az embereket. — Mennyi az órabér? — Öt forin hatvan fillért. — Az évfolyamtársai közül többen hat-hét formte» órabért kaptak. — Igen. De ők nem közepes eredménnyel végezték ... Most már a szóban forgó fiatalember is rájött: érdemes hajtani, tanulni. Mert korántsem mindegy, hogy öt forint hatvan fillér, vagy hat-hét forint az órabér És néhány nappal ezelőtt újabb öröm, megbecsülés érte az ügyes. szorgalmas szakmunkástanulókat. A rendelet „feladója” a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a munka- és a művelődésügyi miniszter: ..A legjobb szakmunkástanulóknak társadalmi ösztöndíj adható. A 250 forintos ösztöndíjat a - «sianatótt, as <38a«ösantó0a s a tanulmányi eredményektől függően, és az. e ddigi szakmunkástanuló ösztöndíjon felül kell biztosítani”. Hogy „érdemes-e tanulni”, eddig sem lehetett vita tárgya. De mint a sirató példa, és az ösztöndíjat szabályzó rendelet is bizonyítja: ezután már nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is megéri „hajtani”, bizonyítani a szorgalomból, a képességekből. Mert egy jeles, kitűnő szakmunkásjelölt ezdk- után közál annyi ösztöndíjat kaphat, mint egy mérnök-, orvos, vágy bölcsészhallgató az egyetemen: négy- öt-haíszáz forintot. Nagy lehetőséget kaptak tehát az ifjú szakmunkásje- löltek. Jelentős erkölcsi és megkülönböztetett anyagi megbecsülést. Most már a fiatalokon múlik: ki hogyan részesül majd a forintokból, az elismerő szavakból. De megnőtt a felelőssége a leendő munkahelyeknek, az üzemeknek, vállalatoknak is. Az eddiginél is több figyelemre, törődésre van szükség. És reméljük: nemcsak a fiatalok, hanem az üzemek, vállalatok is élnek a lehetőséggel: aki megérdemli, annak adjanak többet, aki ügyes, szorgalmas, az kapjon több szép szót és több forintot Mert az új rendelet csak így teljesíti küldetését: a fiatalok, az üzemek, az ipar, mezőgazdaság. a kereskedelem javára. hogy hol és miért. Van időszak, amikor a lakosság, a kollektíva informálódási, tájékozódási éhsége nagyobb, így van ez például akkor, ha olyan események játszódnak le a világiban, ami közvetlenül vagy közvetve befolyással lehet az ember életére, jövőjére. Hallani, minél többet akar tudni erről. Vagy, amikor fontos belpolitikai, gazdasági' kérdés kerül az élet, az építés napirendjére, amely természetesen kihat, kihathat minden ember, minden család életére. Bűn ilyenkor hallgatni, átengedni a terepet a gyorsan burjánzó demagógiának, vagy az éHenséges híresztelésnek. Mert az aztán egy pillanatig sem késlekedik, hogy tájékoztasson, hogy hangulatot keltsen, hogy bizalmatlanságot és bizonytalanságot teremtsen. A szocialista demokrácia — amelyről oly sok szó hangzik el napjainkban —a tájékoztatás és a tájékozódás édastestvérek, egy tőről fakadtak. A Központi Bizottság november 26—28-i ülésének határozató megállapította, hogy a szocialista demokrácia fejlődik az üzemekben. De hozzátette azt is, hogy a vállalatok vezetői a dolgozók előtt nem mindig tárják fel a gondok és nehézségek igazi okait, megoldása módjukat és ebben a dolgozói közösség szerepét. A gazdasági magyarázatok gyakran hiányosak. Sok vállalatnál jobban tájékozott az üzemi kollektíva az ország általános gazdasági eredményeiről, s gondjairól, mint saját munkahelyének problémáiról. tót lehet ehhez hozaáften- Csak annyit, hogy a Központi Bizottság nem osak „megállapított.”, hanem példát is mutatott. Néhány nap alatt a pértszaryek. a párttagság egészét tájékoztatta üléséről, határozatairól és felszólított minden pártszervezetet és minden kommunistát, hogy aktív munkával vegyenek részt a határozatok végrehajtásában, a feladatok megvalósításában. EREDMÉNYES és hasmos lenne, ha minden vállalat, minden gazdálkodó egység vezetője, mindenki, akinek feladató és kötelessége a tájékoztatás, követné a központi példát És nemcsak ebben az egy esetben, hanem mindenkor, amikor ez szükségies. Papp János Mi ni/? ( Vasbeton mii Bikák Ktakttrón ES* S a Tisza—II. vízlépcső építésének vasbetonmunkái. A létesítmény három egysége közül a leendő vízi erőmű építése a lepelére haladottabb: ínár a turbinák vasbeton ágyait építik. Jövőre nem lesz vízhiány megyénk városaiban Szükségtelen hangsúlyozni a víz, a jó ivóvíz fontosságát — hiszen ez köztudomású. A mindennapi italnak mégis meglehetősen szűkében vagyunk. Felmérések igazoljak, liogy a területünkön élő lakosságnak még jelenleg is csak valamivel több mint nyolcvan százaléka részesül megfelelő ellátásban. Ami pedig a „kulturált tóazolgáiást” illeti, még szomorúbb a tapasztalat: a megye háromnegyed része sem kapja ve zetékből a vizet. Három városunk helyzetet a megyei tanács legutóbbi vb-ülésén tárgyalták. A beszámolóból kitűnt, hogy sajnos: Egerben, Gyöngyösön, Hatvanban sem beszélhetünk ideális állapotokról. A megyeszékhely aránylag bőhozamú kútjai is legfeljebb az — egyébként . strand kiszolgálására hivatott — andornaktályai meleg víz ideiglenes igény- bevételével képesek úgy- ahogy kielégíteni a szükségleteket. A gyöngyösi csúcsfogyasztás már tavaly is messze meghaladta a víznyerőhelyek átlagos „kapacitását”, s a helyzet azóta sem javult sokat. Ráadásul több kútban is apadást észleltek. A hatvani kutak hozama pedig még kétség- beejtőbben kevés! Meglepőek a közművek egyes aránytalanságai. Például a 34 ezer lakosú Gyöngyös csak fele annyi vizet kaphat, mint a 48 ezres Eger. Ugyanekkor Gyöngyösön a leghosszabb — 97,5 kilométer — a vízvezeték-hálózat, Egerben pedig több mint öt kilométerrel rüvidebb. A huszonkétezer lakosú Hatvanban 124 „közkifolyóról” beszélhetnek. Gyöngyösön viszont csupán 95-ről. Ami pedig a vízhálózatba bekapcsolt lakásokat illeti: a hatvani szama gyöngyösinek még a felét sem közelíti meg. Szomorú a hasonlóság is: Eger és Gyöngyös csőrendszerének nagyobb részéi, még 1927-ben fektették le. Ennélfogva az öntöttvas-vezetékek korrodáltak, előre .gedtek. Szerencse, hogy a hatvaniak sokkal fiatalabbak — mindössze tízévesek — ám itt sajnos, sok az úgynevezett végvezeték, ami viszont, az időszaki javításokat nehezíti. Városainkban egyébként! időarányosan hajtják végre a 20 éves távlati fejlesztési terv feladatait. így akarják folytatni is a munkát. Esze rint Egerben évenként fél- százalékkal kell növelni az úgynevezett vezetékes ellátottságot. Ehhez minden esztendőben két, két és fél kilométerrel hosszabbítják majd a hálózatot. Ebbe pedig a Petőfi téri szívóaknás vízhozamnövelő megoldással napi 2—2,5 ezer köbméterrel. az északi vízmű üzembe helyezésével további háromezer köbméterrel adhatnak nagyobb vízmeny- mennyiséget. S további segítséget jelent a jövőre Ötletben nincs hiány Három brigád állt élő új javaslatokkal, amelyek lényegében kapcsolódnak a Minden iskolának televíziót mozgalomhoz. De továbbfejlesztik azt. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat három brigádja már hosszú idő óta hallat magáról, hiszen munkájukkal nemcsak időben készülnék el, hanem jó minőségben is. Akár a Hajdú György által vezetett komplexbrigádot említjük, akár Gyánti József ácsbrigádját, akár Udvari István vasbetonszerelő brigádját, olvasóink előtt is jól hangzanak ezek a nevek. Mindhárman sokszoros szocialista brigádok. Nem meglepő tehát, ha az új ötlet tőlük származik. Mire határozták el magukat? Még többet akarnak segíteni az iskoláknak, mint amennyit egy tv-készülékkel tudnának. Bár ennek az értékét sem szabad és lehet lebecsülni, de az a folyamatos patronáíás, amit a három brigád tűzött ki célul, ez is nagyon jelentős. Ok ugyanis vállalják, hogy az iskola hülyének biztosításához a tárgyi feltételeket előteremtik, illetve a felszereléseket felújítják, karbantartják, ahol arra szükség van. Miután a korszerű oktatás egyik fontos kelléke a jó szemléltetőeszköz, a három brigád ezeknek az elkészítésére és javítására is vállalkozik. Mindezt társadalmi mun - kában és kötelezettségüket szocialista szerződésben rögzítve. Nem álltak meg azonban saját portájuk határainál, hanem felhívással fordultak az ország valamennyi szocialista brigádjához, hogy kövessék példájukat. Válasszon ki magának imindegyik brigád egy-egy iskolát, kösse meg azzal a szerződést, és ettől kezdve gondoskodjék az iskola kisdiákjairól, hozza rendbe a sportpályát, ha erre van szükség, a központi fűtést, ha az romlott el, de készítsenek a fizikához, vagy a kémiához is szemléltető eszközöket. Ha ebből a javaslatból valóban országos mozgalom lesz, akker ma még szinte b^Mhemüm táuhmit&a, a*. zethet el a szocialista brigádok újabb tevékenysége, hiszen annyi üzemben, kutató- intézetben, szövetkezetben dolgozik szocialista brigád, hogy szakmailag is átfoghatják az általános iskolai oktatás egész területét. Mindent meg tudnak tehát oldani. Még arra s nyugodt lélekkel gondolhatunk, hogy a három gyöngyösi brigád kez- deményezésée magát a szocialista brogádmozgalmat is felfrissítheti, a már „megszokott” keretek közül kimozdíthatja, ezzel újabb lendületet adva a fejlődésének. Mert hónapokkal ezelőtt éppen a további előbbre lépés módozatainak * megtalálásában volt elég nagy bizonytalanság. Ha tehát ötletben nincs hiány, azt jelenti, hogy ezek a kitűnő címmel rendelkező brigádok valóban életképesek, betöltik feladatukat, eleven erőként feszítik a gyárak és intézmények kereteit. Kívánjunk hát mi is sok sikert az újabb kezdeményezéshez, üzembe helyezendő hajdú- hegyi ezer és a rózsadombi ötszáz köbméteres tározó is. Győr gyösün minden évben 1,3 százalékos szintja- vításra van szükség, ezerezer méter hosszúságú vezetőkkel kell bővíteni a. hálózatot. 1975-ig a nagyredei és atkári térségben nyerhető vízzel próbálnak segíteni a folyton növekvő igé- . nyék kielégítésében, utána . pedig a Gyöngyössolymos .felett; megépülő új, nagy l.ározó- ''izével is. Hatvanban 1,7 százalékos i ibvekedést terveznek minden evre. Javítják a perem- kerületek ellátását, folyamatosan megszüntetik majd a vég vezetékes rendszert Már jövőre üzembe helyeznek egy 1000 köbméteres víztározót, s a negyedik ötéves ten' végéig napi 1600 —2000 köbméternyi többlet- vízmennyiséget biztosítanak, Az elképzelések: szerint „hivatalosan” már jövőre sem lesz vízhiány városainkban. A napi átlagos igényt ki tudják elégíteni Egerben, Gyöngyösön pedig 300 és Hatvanban 100 köbméterrel még több vizet is „termelnek" (gyónd Nem fehetne még lassabban? Domán András egri lakos 1969. januárjának elején, a megfelelő illeték lerovása után, azzal a tiszteletteljes kéréssel fordult a telekkönyvi hivatalhoz. hogy az 19G8-ban vett családi házat a nevére telek könyvezni szíveskedjék. Ennek egy esztendeje, de a telekkönyvi hivatal nem szíveskedett telekkönyvezni, mindösz- sze két érdekes levélre teli erejéből. Most ezt a két ..érdekes5’ levelet, illetőleg e két levél lényegét mellékelten beterjesztem kedves olvasóinknak, megítélés végett. Az első levél, amelyet telekkönyvi ügyben 1969.. július ll-i keltezéssel a telekkönyvi hatóságtól kapott Domán András, arról szól, hogy a becsatolt igazolások nem megfelelőek, mert három hónapnál régebbi keltezésűek. így igaz. Januártól júliusig valóban több idő telt el, mint három hónap. A másik. levél tulajdonképpen az első levél. Pontosabban, nincs is első levél, hanem csak második levél van, amelyben tértivevényesen, a posta pecsétje szerint 1969. de cember 2-án küldik meg Donján András részére az első, imént említett július ll-i kel tezésti végzést! „Kérjük önöket, segítsenek, közöljék, mitévők legyünk...” — írja szerkesztőségünkhöz küldött levelében Domán András. Tényleg: mitévő legyen? Várjuk a telekkönyvezésben illetékes hatóságok szíves tájékoztatását. Még ebben az esztendőben! (—ó) 1SS9. december péntek <•«*1
