Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-10 / 286. szám
Nemcsak a pénz számít Miért vándorolnak a munkások? A gazdasági vezetők gyakran szóvá teszik, hogy nincs elegendő segédmunkás, fűtőt és takarítót sehogyan sem kapnak. Ahol megvan, a létszám, ott attól tartanak, hogy hamarosan baj lesz, mert a munkaerő-vándorlás fokozódik, egyik napról a másikra sokan munkahelyet cserélnek. De miért vándorolnak a munkások? Milyen mértékű a munkahely-változtatás? Valóban súlyos a helyzet? . Hiszen a legtöbb vállalatnak kialakult törzs- gárdája van, többszörös szocialista brigádok dolgoznak az üzemekben. Kik cserélnek gyakran munkahelyet és honnan, hová vándorolnak a munkások? Ezekre a kérdésekre a Nagyalföldá Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat egri üzeménél keresztünk választ. Furcsa arány. A vállalat átlagos állománya 623. Az idén 165 dolgozó ment él és ugyameny- nyit vettek fel, tehát az olaj munkások 26 százaléka munkahelyet cserélt Az élmúlt évben a fluktuáció 25 százalék volt de 1968-ban jó vaj több embert tudtak felvenni,- miint amennyi elment A statisztikai adatok szerint hazánkban a munkaerőmozgás fokozódott az utóbbi egy év alatt átlagosan minden ötödik dolgozó munkahelyet változtatott. Az egri olajosoknál tehát az országos átlagnál is nagyobb a munkaerő-vánrioirlás. Szembeötlő, hogy a távozó 165 dolgozó közül csak kettőnek mondott fel a vállalat Nyugdíjba ment, tényleges katonai szolgálatra bevonult és áthelyeztek 25 embert, de 138 felmondott, vagy szabályos felmondás nélkül kilépett a vállalattól A 138:2 arány enyhén szólva furcsa. — Miért akar elmenni? — Ezt kérdezi Marton Józsefivé munkaügyi előadó és erre vártunk választ mi is. A legtöbben azt válaszolják, hogy kevés a fizetés. — Máshol több lesz? A legtöbb esetben bizonytalan a válasz, vagy váilvo- nogatva felelnek. Többen csak kényelmességből hivatkoznak a kevés fizetésre, ezzel akarják elkerülni a további kérdezgatést. Sóikkal jobban megfelel az igazságnak az, hogy az éjszakázást és a váltott műszakot sokan nem tudják megszokni. De a Vörös Csillag Traktorgyárban és a Bervában is váltott műszakban dolgoznak. Á huszonötödik munkahelyére Találkoztunk olyan kútjavító segédmunkással, akinek 25. munkahelye a Nagyalföldi Kőolajtérmelő Vállalat. Ez az ember volt már kubikos, favágó, pék, boltvezető, kocsis, dolgozott már az útépítőknél, az állami gazdaságban, gépjavító állomáson és tsz-ben. Előző munkahelyén hét forint volt az «órabére, most 8,70 és tervteljesítés esetén 20 százalékos prémium. — Nyáron és ősszel megjárja. Elvégezzük, amit ránk bíznak, hamar telik az idő. De téli sárban, hóban elfáradunk, mire a kúthoz kiérünk. Süvít a szél, az ember keze a nagy hideg miatt a csőhöz tapad. Komisz munka ez kérem — bizonygatta egy idősebb férfi. A lakatosok, a villanyszerelők és egyéb szaismunká- sdk között alig egy-kettő akad, -aki cserélgeti munkahelyét. Három-négy évvel ezelőtt többnyire őjc is a szabadban dolgoztak, de azóta köziéi 20 millió forintos költséggel műhelyeket, fürdőt, öltözőt, ebédlőt, és irodát építettek. A munkahely és a gépesítés kielégítő, a műhelyekből a szakmunkások nem vágynak el. De a kútjavítók, a segédmunkások többsége télen is a szabadban dolgozik, sárral, hóval küzdenek és a mostoha körülmények között kétszeresen nehéz a munka. Az egri olajmunkások: átlagos órabére 8,12 forint, a tavalyihoz képest nyolc százalékkal emelték. Főleg a szabadiban dolgozó nehéz testi munkások keresete nőtt. De úgy látszik, hogy a pénz nem minden, mert a nagyobb kereseti lehetőségek ellenére sem csökkent a kilépők száma. 3©hh@n törődni ■m emberekkel ... Milyen, nehézségeket okozott a hirtelen téliesre fordult idő? — A demjén-nyugati mezőben nem működik a gőzrendszer, a nagy hidegben megdermed az olaj. A csúszós utakon késnek a munkásjáratok, de azért az éves tervet teljesítjük — válaszolta Dienes : Mihály üzemvezető és hasonló választ adtak a termelést közvetlenül irányító csoportvezetők. Pedig előzőén a nagy mértékű munkásvándorlásról beszélgettünk, ennek okait kutattuk. Szélben, fagyban az emberek keze, lába nem dermed meg? Vajon az egri olajkutaknál megtettek mindent, hogy a téli viszontagságok között elviselhetőbb legyen a munka? Ha a téli nehézségekről esik szó, a vehetők többsége miért csali műszaki-technikai követelményekre gondol? Miért nem törődnek többet az emberekkel? Gyenge Lajos üzemi szak- szervezeti titkár elismerte, hogy a kútkezelők és kútjavítók munkakörülménye még nem sokat javult. Ok a központi teleptől távol, mindig a szabadban dolgoznak, ■ fejük fölött télen sincs fedél, ők csak messziről látják a fűtött műhelyeket és irodákat. A segédmunkások többsége most is sárban-olajban dolgozik, de tőlük egy-két kilométerre a fürdő, kézmosáshoz nékik legfeljebb egy vödör víz jut Az egyik tankállomáson a mosdó-öltöző barakkban láttunk boy- ierf, de az nincs bekötve. A gondoskodás jele, hogy egyik-másik munkahelyen olaj kályhánál melegedhetnek az emberek. De a mosdókagylóról hiányzik a csap, a melegedők ajtaján nincs kilincs. Eltűnt, ellopták? Pótolni kell a felszereléseket és az elmaradt nevelést is. Az egri olajkutaknál az utóbbi években sokat tettek a műhelyben dolgozó munkások munkakörülményeinek javítására. A szakma sajátosságából adódik hogy a munkások jelentős része mostoha körülmények között, nehéz fizikai munkát végez. Az ilyen munkát az eddiginél jobban meg kell fizetni. De szeretnénk hangsúlyozni, a pénz nem minden. (Fazekas L.) Belatolt & .Balaton Telelőben a hajók Keddre virradó éjjel a Balaton teljes kiterjedésében beállt a jég. A tó érdekes mó_ dón fagyott be az idén: a Ti- hanytól Keszthelyig terjedő nyugati medencét 3—4 centi- méteres jégréteg borítja, míg a keleti térfélen latyaikos hóréteg fedi a vizet. Kedden a megerősödött vihar már nem tudta mozgásba lendíteni a vizet és megbolygatni a tó té_ li takaróját. A Balatonon megszűnt a víziélet. A hajók már hétfőn délután, telelőbe vonultak, s kedden egyetlen járat sem kísérelte meg a kifutást. Megszűnt Tihanyrév—Szántód között a kompforgalam. is. Telelőbe vonultak a vízügyi ki- rendeltség, a folyamszabályozó és kavicskotró vállalat vízijárművei és befejezték az őszi gardázást a balatoni halászok is. (MTI) Moszkvics 412. Moszkva: A legújabb Moszkvics 412-es személygépkocsi, amint legurul a futószalagról a a Lenini Komszomolról elnevezett moszkvai autógyárban. (MTI Külföldi Képszolgálat.» Elavult a Mátra Túlhaladt rajt az idő. Országunk legkedveltebb hegyvidéke ma már korszerűtlennek számít. Ezeket a keresettnek tűnő megjegyzéseket indokolni és magyarázni kell. A feladat nagyon könnyű — sajnos. Növekedés — formálisan Ha elővennénk most egy statisztikát, amely arról szólna, hány személyt üdültetett a SZOT az elmúlt évben, a Mátrában & mennyit jó néhány évvel korábban, aikkor megnyugvással olvashatnánk, hogy a fejlődés figyelemre méltó. Mindez pedig úgy történt, hogy a különböző üdülőkben elvettek helyeket a beutaltaktól. Megrövidítették a kényelmüket Amelyik szobában korábban csak egy IVyol«* ©Fszag'foaii vizsgázik a keorgihon hukorkn Nyolc ország kísérleti telepeire küldtek szállítmányt ezekben, a napokban Keszthelyről. A csomagok az új hibrid kukoricafajtáikaí tartalmazták. A rendkívül korai, rövid tenyészidejű, Gsorgikom 201-es és Georgikom 301-es hibrid az elmúlt évek tapasztalatai szerint bőséges termést hozott a leghidegebb bakonyi és őrségi szántóföldeken is. A memesítők nagy jövőt jósptaaik azefcmék a fajtáknak, különösen a Magyar- országtól északabbra fekvő tájak szántóföldjein. A megrendelők közül az NDK-beli, a lengyel, az NSZK-beli, valamint az osztrák kutatóintézetek jövőre már nagyüzemi méretekben „vizsgáztatják” a Georgikcm kukoricákat, — Azt mondják, a bánattól, tüdőbaj, édes fiam —, s nyakamba borult. Sírt, vijjogott, zakatolt fülembe Chopin muzsikája... Egyedül maradtam, folytattam munkám az íróasztal mellett. Tartózkodtak a volt katonatiszttől, hiába volt parasztszíilött. Persze, éltem, megfizettek, nem is rosszul. De haza ritkán tudtam járni. Egy mosoly üldözött a falu utcáin, egy hang játszott idegőrlő játékot, velem. A városban is egyedül voltam, előttem a bánat barna hegedűje, utánam az unalom szürke muzsikása vijjogott. Így hát találkoznunk kellett. Sötétbe hajló barna fürtök., diószín szemek, Mar- gitat láttam benne. Ügy ösz- szevetődtünk. Nem, nem kívántam, mert sorvasztotta naturális vágyaim az emlék.. Ö mondta: egyedül van, én tudtam, fojt a magány: egybefutottunk.' Sokáig voltgm hűvösen mértéktartó, aztán, hogy hónapok suhantak már én akartam. Ö sosem szólít, később kiderült, tudta, hogy csak hozzám kötődhet. Da hallgatott, csakhogy én éreztem a szótlan szavak dallamát is. Döntöttünk: egybekerülnénk. Szüleihez hívott. Mentem. S jöttek a viharfelhők. Véletlen ismét, esőverte november járta. Apja felfutott káder volt, sandán méretezett. — Házasság kizárva.;: — Fél? — Döntöttem ... — f uval - kodott fel, s hiába láttam arcán a meghúzódás sebeit Máénak akarta lányát. Anyám kérlelt: — Kisfiam, találsz mást. Nem értettem logikáját, csak találkoztunk, mit törődtünk azzal, hogy céltalan játék, tejszínű télben róttuk az utakat Egyszer odaszól hozzám: — Apám hozott valakit, nekem, férjül. Vonalas ember, utálom... Megborzongatott az a téli délután. Azután hiába vártam. Nemegyszer üzent: kitart, lerázza. Aztán munkahelyemen kezdtek piszkálni. Felsarkallt a keserűség, csattogtak a szavak, és nem hiába, ö ezt nem tudhatta, de féltett, remegett, hogy elhelyeznek, hogy kinyírnak. Szüleivel szakítani nem, tudott, őrlődött Egy nap a hír: — Márta meghalt, öngyilkos lett, négy doboz altató... Akkor már virágbontó áprilisban fáztam „ o o o o Albérleti szobámoan lángok duruzsoltak. Észre sem vettem, hogy futnak az évek. Tulajdonképpen léteztem, megbecsülték ötven; hatos kiállásom, azt is megértették, hogy kezdettől fogva ide tartozom, kisfokul zsellérőseim rítusa diktálta így. Amint azonban hazaértem: egy kattanás és kísértett a múlt. Az első szavait hall íttara- ébenhaja villan . . Kóla ál mórt kun, kettejük - tea eggyé íonódott, A reggelektől borzong- tam. Kalandok? Ha az ember férfi, odavetődnek arcok, s továbbmegy, mint két deci savanyú bor után. Nem sok volt, csak úgy véletlen, a csömör messzecsapott tőlük. o o o o Friss fiatalsága május orgonáinak kékségét sugallta. Már féltem tőle, de megfő- galmazatlan erő vonzott, Ugyanaz a hangszín. mint. nehéz bársonyok suhogása, ugyanaz a barnából hajló feketeség... — öregem, a korkülönbség. .. Nol a kis ínyenc... Törődtem is ezzel, amikor láttam, hogy kötődik hozzám. Megharcoltam a szülőkkel, segített a meggyőzésben a felfutott pozíció, a politikai grádus, a közben felépült OTP-lakás. Estékre emlékszem, minden szó tisztán cseng, akár egy sosem feledhető szerelmi románc •futamai, vagy Chopin álomszín muzsikája... Külföldön jártam, utána terveztük az esküvőt. Hamburgban ért a távirat, fekete mellett, a zenekar hallgatót játszott — Erika autóbaleset áldozata lett... Egy nap múltán utaztam. Előbb lezártam az üzleti tárgyalásokat. Bírtam erővel, búr benn minden kavargóit, még protokoümo- solyra is futotta. Az egyik partner rám kérdett: — Csonkig nyeli a cigarettái?... ...... Ordítani tudtam volna ,,, — Magyaros virtus., , tudja... És mosolyogtam, a banketten újra Chopin muzsikált. Ezüstös zokogás... Nyelnem kellett, zokogást fojtottam el. És csöpögtek mondatirn: — Wanderful Wander- ful.„ o o o o Majd tíz éve ennek. Azóta már tudom: negyedik nem .jöhet, Esténkint körbeülnek. Olyan tisztán csobognak az emlékek, mint szülőfalum patakja holdfényes éjszakákon. Élek jól, megnősültén, de negyedik nem jöhet, vannak emberek — szerencsére ritkák — akiknek keményen méri a sors a megpróbáltatást. Kibírtam?, Ki. Azt hiszem, mindent elviselni nehezebb mint megfutamodni. És dolgozni is szeretek, elfoglalt az ember, csak otthon muzsikál az emlékek űzhe- teüen hegedűse: Chopint játszik, ezüstfényű csobogást ... 'ébenhaj villan, barna szem fényük, az övéké, az övé, az elsőé... O O O O Emeli poharát. — Gyöngyöz a bánat..'. Búcsúzik. Esernyőjét nyitja korrekten, mint aki simán úszta át az éveket. És elmegy. Kinn, november hóból vácit esője csapdos. Pécsi Is tv ár. ágy volt, oda betettek még egyet. Ahol azelőtt két személyt helyeztek el, ott háromnak szorítottak ki köb- és négyzetmétert. Növekedett a létszám, de az épületek semmit sem bővültek. Csak a zsúfoltság lett nagyobb. A megoldás tehát nagyon a kényszerre alapozódott. Ennek a mesterséges fel- duzzasztásnak természetes velejárója lett az is, hogy újabb alkalmazottakat kellett felvenni. Nem nehéz a következtetést folytatni: nemcsak az üdülök számára teremtettek nem kívánt zsúfoltságot, hanem a személyzetnek is. Ehhez még hozzájárult, hogy a felfogás szerint az alkalmazottak csupán másodrendű figyelmet érdemeltek, mert nekik még az is jó volt — annak kellett lennie —, ami a vendégnek egyáltalán nem felélt meg. Az alkalmazottak aránylag komfortos ellátása tehát csak a felületes vizsgálódás szerint lehetett kielégítő, a dolgozóknak a véleménye egészen más volt erről. Régi épületek Üdültetés szempontjából a Mátrát nem lehet a Balaton nal összevetni. Ugyanis itt, a hegyek között nincs idény, itt január 1-én kezdődik az üdülés és december 31-én fejeződik be. A forgalom egyetlen évszakban sem kisebb, mint nyáron. Azok: az épületek, amelyek befogadják a. beutaltakat, már néhány évtizedét, számlálnak, nem beszélve arról, hogy jó részük nem is csoportos üdültetésre készült. A felszabadulás után alakították át a kisebb épületeket, a nagyobbak pedig lényegében már akkor sem voltak minden szempontból kifogástalanok, • amikor átadták azokat üdültetésre még a felszabadulás előtt. Elég csak a legjellegzetesebb mátraházi épületre, a Sport-üdülőre Mvatkoznunk. Ennek magyarított megjelenési formája egy .sor belső kényelmetlenség okoz: geren dák a szoba közepén, behajtó nádpallós falak és így tovább. Aki nem elég éber, foghatja a fejét egy-egy mozdulat után. Még a környékén található, újabb épületek sem hibátlanok. Végső soron a galya- tetői üdülő az egyetlen, ami kifogástalan a rendeltetése szerint. Más dolog, hogy a felújítása ennék sem mellékes kérdés. Igaz, a fűtés technológiája okozott eddig gondot, a nagy távoiágra történő tüzelőanyag-szállítás miatt. Ä személyzet Is fontos Napjainkban már elsőrendű kérdéssé nőtt a személyzet elhelyezése. Nem volt tovább fenntartható a férőhelyek zsúfoltsága, berendezési tárgyainak avultsága. Gyakran aránylag Ids hibák keserítették el az itt dolgozó' életét. Csurgóit a csap, ros. volt a kilincs, tönkréms néhr-iy parketta: ezek ;n - i ui'.roi szinte nprnéoy lennek tűnt. A házi technikai brigád Hajdúszoboszló« tói Hollóházáig tevékenykedett, Csak akkoi; jutottak el a személyzeti szobákig, ha már a beutaltak helyiségeiben minden rendben volt. Néhány hónappal ezelőtt Jákó András, az új igazgató változtatott ezen a gyakorlaton.. Abból indult ki, hogy az üdültetésre is kihat a személyzet hangulata. Meg kell tehát adni a „császárnak” is, ami a „császáré”. Jó munkát csak így , lehet követelni. És valóságos csoda történt. Mátraházán felszabadították néhány, beutaltaknak fenntartott helyet, hogy lazítsanak a belső dolgozók elhelyezési nehézségein. Megkövetelik most már azt is, hogy a különböző szintű vezetők meghallják a személyzet kérését, véleményét, jogos igényét is. Mi várható? Egyelőre a Máira fejlesztése még nem szerepel azoknak az országos szerveknek az asztalán, amelyek erről dönthetnek. Hovatovább a Mátrában a korszerűtlenség lesz a legfőbb akadály. Egy példát erre. Mátraíüreden 320 vendégnek tizenhárom fűtő munkába állításával tudnak csak meleget biztosítani. A személyzeti öltözők és fürdők ssutérémiak nevezett pincében találhatók. Meg kellene szüntetni egy sor kisebb épületet, illetve: ezeket is értékesíteni kellene — magánosoknak eladni. Tervezik, hogy Mátrafüne- den a következő tervidőszakban' háromszáz felnőtt és kétszáz gyermek részére építenek modem üdülőt., A következő év májusában a mátraházi Sport Üdülőt korszerűsítik. Meg nincs »azonban. biztosítva a többi üdülő beutaltjainak ellátása erre az időre. Hol főznek nekik? Gályán? És hol étkeztetik a beutaltakat? Már a mechanizmus reformja teszi lehetővé, hogy . közös összefogással megpróbáljanak minden szempontból kifogástalan szállót építeni.. Ebben esetleg beutaló nélkül is lehetne szobát kapni. Ha a nagyvállalatok befizetnének bizonyos összegeket a nyereségükből, aimak megfelelő mértékben az ország más területem is igényt tarthatnának beutalóra.’ Ugyanígy, mintha saját maguknak építettek volna. Ha meggondoljuk hogy hány vállalat, üzem, szövetkezet fekteti 'be a pénzét apró üdülőkbe, akkor ez a javaslat nagyon életerősnek látszik. De ha azt akarjuk, írj máíravidékiek, hogy hazánknak ez a legkeresettebb hegyvidéke végre kijusson elmaradottságából, fejlődése megkezdődjék, egyelőre saját erőnkre, leleményességünkre kell támaszkodnunk. G. Molnár Ferenc 89. december 10, toerár
