Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-25 / 299. szám

'f*/ss/fs/'/ss?SfSsssssssrss'ss*rrf.'ssss/-ssfrrss-sssssfSSsssssssssssssssrsrssssrfsssrrrsss/sssfSfssfr'sf'srsss//Sf/s/sss/sj's'sssssrss'!<ss^^s*cvy?<s!<<>> V égy egy csepp mézet, egy csipet rtyl borsot, egy kis keserűt és egy /ás édességet: ilyen az élet. Nem az én receptem, nem is az én bölcses­ségem, olyan közhely ez, mint hogy n levegő jó, a napsütés kellemes, s i kenyeret nem lehet megunni. Csakhogy: a kenyeret valóban nem lehet megunni, s hogy jé-e, vagy sem a levegő, akkor tartsd vissza csak egy pillanatra a lélegzeted. És a napsütés, ó, a napsütés, amikor kék az ég felettünk! Ne irtózzunk hát a közhelyektől... Az élet igenis egy kis keserű, meg egy kis édes, kinek hogy hozta éve. sora: több volt az édes, vagy több a keserűség Mert hát, hogyan is élünk mi? Hogyan éltünk az elmúlt hóna­pokban, években ebben az ország­iján? Mert egy ország, egy nép, nem Lagjainak egyszerű többszöröse: ná­lunk — mondjuk —tízmilliószorosa. Vegyél egy embert, nézd meg, ho­gyan élt az elmúlt hónapokban, az­tán sorsát, dolgát, személyét szorozd meg tízmillióval és előtted áll a tiszta kép: így élünk mi Pannóniá­ban. Vagy vegyél két embert: égy mézcsepegtette sorsút és egy méreg­keserűség martat, add össze őket előzőleg öt-öt millióval megszoroz­va és máris tisztán áll előtted az ország valós képe: így élünk mi most ebben az országban. A sorsok sokszorozódnak, osz­tódnak, ha jók, ha rosszak, van ki kicsi rossztól is a legrezignáltabb hangot üti meg, s van kit apró, sze­rényke öröm is lelkesít. A számok, adatok nem mondanak mindenkor mindent el, hiszen nem gépekről, azok teljesítményéről szólnak, nem kiszámítható matematikai modellek­kel dolgoznak azok, akik e számok segítségével vizsgálnak különböző folyamatokat. Az ember részese, r/rrrssftf.’tsrsswmssssssmffsjmrss/'. Egy csepp méz ~ csipetnyi bors szervezője, tervezője e legbonyolul­tabb társadalmi, vagy gazdasági fo­lyamatoknak is, de... Igen: az em­ber maga nem folyamat. Társadal­mi lény! Lehet, sőt biztos, hogy ez is köz­hely, de nem lehet, hanem biztos, hogy másképpen szólni sem lehet józan becsülettel,, realitással arról, „hogyan is élünk”, ha nem mond­juk el ugyanakkor: társadalom­ban élünk. Szocialista társadalom­ban! És ezzel a „bővítménnyel” már lényegesen messzebb juthatunk, ha a kérdésre keressük a választ. Mert az ugyan igaz, hogy nálunk !s élhet még nyomorban ember, csa­lád, sőt emberek és családok, de ez oly eset, mint mikor sorba oltanak betegség ellen, s valaki mégis meg­betegszik, mert a szérum nem jutott el még hozzá. Személy szerint szá­mára ez kétségkívül sovány vigasz. De viszont történelmi realitás, meg­nyugtató tény azok számára, akik tudják: hogy mindenhová eljut majd ez a „szérum”. Mert az ugyan igaz, hogy lehetnek filléres gondjaik embereknek, családoknak, vagy fo­rintos töprengéseik, — de nem arról van szó többé, hogy nem lesz, ha­nem hogy mikor lesz több, jobb, íze­sebb és gazdagabb a test és a szel­lem érték,e számunkra is. Az emberi közösség, még a szo­cialista társadalmon belül sem ké­pes egyszerre és mindenkinek, s fő­leg egyformán valóra váltani akár a földön járó álmait is. Egyéni sor­sok, betegség és szellemi kvalitás, gyenge fizikum, vagy tudja ég mi­kor és hogyan elfuserált óét, szere­lem és csalódás, jégverés, vagy tűz­kár, — az ember a társadalom tag­ja, de egyéni sorsát éli e társadal­mon belül. Még mindig vannak, bár egyre kevesebben vannak, akik az élet perifériájára szorultak, vagy már oda is züllöttek; mindig lesznek tragédiák, mert a halál az élő szá­mára például mindig tragédia. A „hogyan élünk” kulcsához azon­ban ott a zár, hogy társadalmi elha­tározottsággal, mindig az adott erő és lehetőség fejlődőén változó ke­retein belül, az egész közösség igyekszik segíteni, még azon is, akin a nyárspolgári erkölcsi normák sze­rint nem is lehet, de nem is sza­bad. És itt nem üdvhadsereges csinnadrattáról van szó. nem meddő vénkisasszonyak, lelki eunuch meg­szállott férfiak lelkes, de ostobácska tenni akarásáról, holmi könyörado­mányról van sző, a társadalom számkivetettjei számára. Itt és nálunk nincsenek számkive­tettek. Itt mindenki része, tagja a társadalomnak: maga a társadalom. Csak önmagát zárhatja ki ebből. Mindenki sorsa, dolga mindenkié: még akkor is így van, ha sajnos elég gyakran belesarkít lelkűnkbe a közöny és a nemtörődömség. A virágos kert attól még virágok neve­lője, mert lábra kap, tenyészik ott a dudva is, — ne a virágot kárhoz­tassuk érte. Nem, azt soha nem lehet elérni, hogy az élet mindig nem is egy csepp, de egy egész bődön méz le­gyen. Nemcsak napi bosszúságok, hanem néha bizony lelket rázó mél­tánytalanságok is epével kenik be ínyét annak, aki éppen arra téblá- bolt sorsa országútján. Ám az sem igaz, hogy a cseppnyi méz csak arra való, hogy pillatnatnyi szünet legyen a keserűség ízében. Szépen élünk, jól élünk, becsületesen élünk, — mi, a társadalmunk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne háborogjunk, mert van arra is ok: hogy néha ne fájjon az, ami rendre még mindig újraszüietik a mi társadalmunkban is, a dölyf és a butaság, antihumá- num és a demagógia, a letaglózó önteltség és a hatalmi mámor... Nem. semmiképpen sem ezt je­lenti. De talán odáig már eljutot­tunk, s nagy szó az, higgyék el, gon­doljanak bele, hogy manapság már egy egész társadalmnak jut a csi­petnyi bors mellé egy csepp méz. Néha még több is, sokkal több, mint a vélt, vagy igaz keserűség.- Ss'sss/ssfsssssssssssssssssssssssssss . sssssssjcssssssssssssssssssssssssssssssssrsrsssssssrsssssssssssssssssssssssssfsssssssrrrssssssrsrsssssssrsssss/'ssss.’ Azóta minden karácsony szebb 7////V//' ' U ófedte, napfényben ■*szikrázó hegyek ölelik körül Szederkénypusztát. Olyan tiszta, olyan friss itt a levegő, hogy meggyorsítja t*. szív dobogását. Az utcán melegen bebugyolált gyerme- l;ek siklanak szánkóikon, és kacagásukat visszaverik a hósipkás bércek. Az egyik ® ivi varon „ravatal’* készül, o ; egembe? lapátolja a havat, helyet csinál a hajnali „gyil- j ághoz”, a disznóöléshez. várom a havas, csúszós ; at és nem találom, amit resek. Hiába, ennyi eszten- , j után nehéz eligazodni ég ilyen kis helyen is, mint < : a megyénk csücskében meghúzódó kis falu. Pedig jártam már én itt, 1 uszonöt évvel ezelőtt. S i sm akárhogy, lovon érkez- ■ m ide, ebbe a hegyi falu­ba néhány órával azután, nogy a németeket kiűzték innen a szovjet—román csa­patok — ás egész Heves me- gve szabaddá vált. Az igaz­sághoz tartozik persze az is, hogy nem saját akaratomból ii’tem én nyeregbe a Sze- <, erkényp tisztától mintegy 40 kilométerre fekvő szülőfa­lumban. Hajnalban zörgettek fel a román katonák, lovat adtak alám — és még jóné- hányunk alá — hogy az utánpótlást, vagy 120 hátas lovat eljuttassuk a frontra. Járom a csúszós, havas ut­cákat és végül is sok kérdezgetés után megta­lálom azt a házat, ahol le- nyergeltünk és megszálltunk, ahol együtt ünnepeltük a ka­rácsonyt a román katonák­kal — a háziak, a vendéglá­tók nem nagy örömére. Hát hogyan is örültek vol­na nekünk, amikor alapo­san megritkítottuk baromfi­állományukat és kiszorítot­tuk őket a lakásból. De hát tető keli az ember feje fölé, és mikor egyék tyúkot a frontkatona, ha nem kará­csonykor, amikor éppen pi­henőben van sok-sok harc és nélkülözés után? uszonöt évvel ezelőtt Kotrocó Pálné volt az egyik szállásadónk és most vele, férjével, a nyugdíjas bányásszal együtt hármas­ban próbáljuk felidézni azt a negyedévszázados karácsonyt, amikor itt, Szederkénypusz- • n is megszületett az új messiás, a szabadság messi­ása. Hát bizony ez a két és fél évtized megkop- tatta már az emlékeket, de azéírí élénken él még az em 1 kezeiében az a szovjet júr- r ■. alti elsőnek lépett a falu­ba. hogy másnap kövesse ♦két a derékhad, amely úz- ta, hajtotta maga előtt az ellenséget Nógrád megye fe­lé, egészen Berlinig. Bár csak azt a karácsonyt kutatjuk az emlékek tárá­ban, mégis elő-előtömek a régebbi karácsonyok, az élet, azelőtt a karácsony előtt. Elnézem ezt a két idős em­bert, akik egymás szájából veszik ki a szót, hogy idéz­zék a leeserű múltat, és ne­kem az jár eszemben, hogy mennyit kibír egy ember, mennyit kell küzdenie, ha él­ni akar. Kotrocó néni 1939- ben maradt özvegy két gye­rekkel. Tizennyolc évig szán­tott, kaszált, kapált, aratott és nevelte gyerekeit, egye­dül, férfi nélkül. Később megoszlott, kevesebb lett a gond, amikor feleségül ment Kotrocó Pálhoz. Kevesebb lett a gond, és másfajták a ma gondjai. A gyerekek már mind családot alapítottak, de a szülők most is követik életüket osztoznak örömük­ben és gondjaikban egyaránt A múltat lassan-lassan belepi az idő pora, néhány sóhaj után elrepül­nek a keserű emlékek. Kot­rocó néni és férje a kezükön számoljak, hogy csak ebben a kis településben vagy 50 ház épült —, ezért igazodik el nehezen az, aki ritkán jár ebben a kis faluban. Az élet az öröm,. a gond bizony együtt jár, ezt erősí­ti meg Tar Sándor, az isten- mezeji tanács elnöke is, — Szederkénypuszta az isten- mezeji tanácshoz tartozik — ő mondja el: hogy huszonöt év alatt 355 ház épült, hogy áruházat, kultúrházat, isko­lát. üzleteket raktak az el­múlt évek karácsonyfái alá, hogy ebben a régen elmara­dott községben mindem má­sodik házban televízió van, több a rádiók száma, mint a családoké, hogy autók, mo­torkerékpárok tucatjai bizo­nyítják: szorgalmas, iparko­dó nép lakja a két községet. De hát az igényekkel nehéz lépést tartani. még több, még jobb kellene az embe­relőnek. Huszonöt évvel ezelőtt lé­pett a szovjet járőr a faluba, nyomukban jött a derékhad, és megszületett az új mes­siás, a szabadság messiása, amely csodát tett, megváltoz­tatta az életet, ebben a kis hegyvidéki faluban. V éres, nehéz karácsony volt a huszonöt évvel ezelőtti Szederkénypusztán, de azóta minden évben szebb és gazdagabb. (p.) Csillagszóró „Pergola-üzletsor butikokkal..(? I) Napilapjainkban azonos szö­veggel adták hírül, hogy Bu­dapesten elkészült a „Hotel Duna Intercontinental Szál­ló”, s épül a „pergola-üzlet­sor is, ahol fodrászat, virág­ajándékbolt és butik lesz”. Két levelet Is kaptunk e hír­adással, Illetőleg az idézett sorral kapcsolatban. Az egyik levélíró a pergola idegen szóról érdeklődik, és szeretné tudni, hogyan hozható ez a név kapcsolatba az üzletsor összetétellel. A pergola hangsor olasz eredetű, alapjelentése Ingas, szőlőlugas. A nyelvhaszná­latban kialakult új jelentés­változata is. Megnevezi egy-, részt a szabadon különálló, oszlopsorra helyezett faváz­szerkezetet, másrészt a lu­gasszerű építészeti kiképzés­nek is nevet ad. A híradás­ból idézett összetétel tehát arra utal, hogy szabadon álló oszlopsor ad keretet majd az üzleteknek. A másik levélírónk a bu­tik szó használatát teszi ros­tára. Ügy érzi, hogy a bu­tik hangsor ma már „deho- nesztáló” szó, és sehogyan sem illik bele a korszerű szálló környezetébe. Valóban mai nyelvhaszná­latunkban ennek a névnek rosszalló értéke, illetőleg hangulata van. Szótáraink is „alacsony stílusértékű” szóként minősítik. S ha ezt a szót halljuk, vagy olvas­suk, elhanyagolt, piszkos, rendszerint sötét kis boltra, italmérésre, falatozóra gon­dolunk. Hogyan került mégis ez a szó elő? Ügy, hogy akik a híradás szövegét megfogal­mazták, nem a magyat nyelvhasználat oldaláról ér­tékelték a butik nevet. A nyugati nyelvekben ugyanis nincs ilyen rosszalló jelen­téstartalma, s negatív hangu­lati értéke e szónak. A fran­cia eredetű név igen széles körben elterjedt, s nagyon változatos jelentéstartalma­kat képes megeleveníteni, s általában megnevezni a fa­latozót, a csapszéket, az ital- mérő boltokat. Az Idegen nyelvhasználatban csak a kisméretűség képzete társult hozzá, de nem idézi fel az elhanyagoltságot, a kulturá - latlanságot. A szó használói tehát az idegenek iránti elő­zékenységből, s talán egy ki­csit idegenforgalmi érdekből éltek ezzel a szóval. Az ide­genek valóban közömbösek lesznek e név iránt, ha fel- . írásként is jelentkezik. A magyarok közül néhányan eleinte megütköznek rajta, s aztán megszokják, s talán ezzel a szó új, pozitív érté­kű minősítést is szerez ma­gának. Dr. Bakos József- * ■.**» V^irt/VV’W^V^iéVVVirt^VVVVWVWW,rf>rfWWVWV«,‘<VWVWWtftfVVWVlWWWWVW^^^VWS>V* • H' A két srác úgy verte egymást az utcasarkon, mintha most emelték vol­na meg az egy órára jutó verés normáját, s nekik itt és most kellene bebizonyí­taniuk : n hozzáértés gorú norma kereteit is ké­pes szétfeszíteni. A két *n es a a még oly szi­srác nemcsak verte egymást nagy-nagy szakértelem­mel, de leg­alább még oly szakértelem­mel tartott előadást egy­másnak és a világnak ar­ról, hogy a tíz év körüli kor semmiképpen sem jelent­het akadályt, hat egy ön­magára vala­mit is adó ember bátran akar meríteni a magyar ká­romkodások kimeríthetet­len kincses­tárából. Szülő va­gyok, tehát örök pedagó­gus. Ahogy ott verték előt­tem egymás., t szembe ju­tott boldog gyermekkorom, amikor néha olyan pofo­nokat és rúgásolcat kaptam az ilyen utcasarkokon, ame­lyekhez fogható csak az volt, amit én sdtam gyor­Békéltetek san és keményen vissza. Szép idő volt, jó idő volt, de a kapitalizmus átkos ideje volt mégis, amikor a szülői társadalom mit sem törődött más gyermekével, akár meg is ölhették vol­na egymást, ha olyan hü­lyék lettek volna a gyere­kek, mint amilyenek már akkor a felnőttek voltak. Ma azonban más világ van, szülői munkaközösség van, ifjúságvédelem van, kollek­tív szülői felelősség van, tehát... Igen, odamentem,’ szétválasztottam a két ve­rekedő srácot, egyiket a jobb, másikat a bal kezem­ben tartva, igyekeztem a lelkűkre beszélni: — Dolgozó, felnőtt és be­csületes emberek lesztek, de csak akkor, ha már most megtanuljátok fiaim, az egymás kölcsönös tisz­teletét és megbecsülését. Ti, gyermekeim, nem tudjátok, mi a háború... Ne rúgj belém, kisfiam, meri nem illik, hogy egy nagyobb bácsiba csak úgy bele­rúgj... Köpni sem illik ... Szóval, kisfiúk, a békét, a békés egymás mellett élést már most, ebben a korban kell megtanulnotok. Ha a felnőtt bácsik, akik annak idején, de még manapság is háborúkat robbantottak és robbantanak ki... ... ne csípj a lábamba, kis kölyök, mert azt nem szeretem, hanem hallgasd csak tovább... szóval, ha a felnőtt bácsik már gyer­mekkorukban megtanulták volna szüleiktől, meg a felnőttektől, hogy a vitás kérdéseket... Ne mondj ilyen csúnyát, kisfiam, mert ez nagyon illetlen dolog... tárgyalások és ne az erő útján intézzék el, akkor más lenne már ma a vi­lág. S ugye, ti is azt akar­játok, hogy másmilyen le­gyen a világ. Na, ugye ... mondtam már, hogy ne köpj le, mert az egészségte­len és gusztustalan is... Látjátok, én most itt va­gyok közietek. Ti vagytok most a két háborús fél, én vagyok, a közvetítő és szé­pen, hármasban megbeszel­jük, miért haragudtok egy­másra, mi a diplomáciai státuszotok, meg miegye­bek... Te kis dög, ha még egyszer leköpsz... Te, ne rugdoss, az anyád keser­űit... Én nem az anyádat szidom... Na, szóval, be­széljük meg... ... még hallottam egy kalapos öreg nő rikácsolá­sát: — Fogják meg a disz­nót ... Nem szégyellt ma­gát, nagy marha lákli, és két ilyen kis gyereket oda­áll megverni, a nyílt ut­cán! ,.. ... zihálva ugrottam be egy kapu alá. Megmenekül­tem. A fene egye meg az én békéltető fejemet! <egri) 1W

Next

/
Thumbnails
Contents