Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-21 / 296. szám
VV /VS^^^<V\AA^AAA^s/'fcA,AlsAA . Viyv/VWSAJWVWV^VWSA/K/SXVró^vN^v-yAv N Wv\VvVVN^W/VWVV»V vA^yWvVVNAA^WsAA\WvW WvVA*ANTALI-V ISTVÁN: tfOROÁCS KÁROLY: SÁSS ERVIN: Téii rege r. 'c/ié)- világban ébredés — vagy álomkép, és vízió?.— lángokban áll a téli reggel, izzik a szüzi-tiszta hó. kék varázslatban a világ, tele gyönyörrel, s gyötrelemmel, és a kába. beletapos — de boldogan — az ember. II. Hoztam neked az egek harmatát. Hoztam neked a sirályok dalát. Hoztam a békétlenség sebeit, így jutok poklokból az egekig. III. Oltsd magadra bíbor palástod, ha már Heródes én vagyok. Csukott ajtódon bekiáltok, tárt ajtódon bekopogok. Megszólaltatok citerákat, megkóstolom a vér ízét, eső esik, mint régi bánat. A császár porbahull eléd ... É .1 Leszállt az éj, elült a szél, csak itt-ott lopva leng még: a felhők megmeredtek, mint kiket felszegeztek az égre. Lázain harminché X hegy elnyelte az erdőt, csak a gerincekre nőtt ág-arabeszkek szegik be az ég alját mint a csipke. VARGA ZOLTÁN: Csillagszóró Pilie-lángok tenyeremből szerteszöknek fel az égig csillag-nyájam félve nézik Ijedt arcokon dörömböl tűz-patájuk. Fénysörényük körülrobog a szobában. A sötét fura világban neked szórom áldott fényük. Vers szeretném megmutatni neked a tengert a hajnal ébredését az éjszaka búcsúját szeretném ha eljönnének értünk a végtelenből érkező hullámok szeretném ha minden partok homokján lábnyomaink összemosódnának szerelném a világot hajad köré simítani virágkoszorú helyett szerelném ha a reggel himnusszal köszöntene csillogó harsonák zúgnák diadalod és gyengeségeid puha hangú hegedűk szeretném önmagam óriássá emelni hogy átvihesselek minden tengereken ,vwvwv' A kórház is elment. A teherautók ponyvája alól kivilágított a sebesültek lázas szeme. Ügy néztek, jaj úgy néztek ... aztán a leszálló ködben csak a benzinfüst maradt. — Weg! Weg! — Badóné elódalgott a pékműhelytől. Sűrűsödtek az aknabecsapódások. — Jancsi! Hol vagy? Hol a fiam? ■— ' sikítja Badóné. — Ugyan, ne tessék kiabálni. — Hol a fiam? Sapka, szvetter, kabát meg egy keskeny mészdarab a sapka alatt, ennyi a tízéves fiú. Már ott van az anyja mellett, — Hol a fenébe csavarogsz, te átok, te ,. . '— Éa~ dóné úgy akarja folytatni, hogy kitaposom a béled, de tegnap látott egy haslövéses katonát, — A polcokon még ott vannak a kenyerek — mondja .Jancsi: Csend lesz a pincében. Kinn suhognak, plaes- csognak az aknák. — Hm — krákog Heinils. — Ügy látszik, rövidesen. .. Az emberek elfordítják fejüket. — ... nagyon valószínű... — Heinits segítség után kutat , ha a becsapódásokat figyeli az ember ... tegnap még... Heinits elhallg'at Pedig amikor lehurcol- kodtalc a pincébe! Heinits úr! Maga is! Hát nem menekült el! Mintha a ragyogó üzlet vonult volna le csempéstül, cégérestől, konyakos üvegek glédája közt a Jávor Ottó: A suszter „csecsemője" ## sajtharang, a nagy, a ragyogó sajtharang... meg az illatos zsemlék... Aztán elromlott a dolog. HeVnitséknek mindenük volt, és folyton ettek. Igaz, az utóbbi időben már megvárták a sötétet, akkor súgja Heinits: — A második ládából... — és hallani lehetett, ahogy rágnak, s nyelnek ... A Badó gyereknek azonban azt mondta a kereskedő: — Tűnés! Tűnés! Az ügyvéd felesége is hiába próbálkozott. — Csak egy csipetnyi zsírt, drágám, még van két tojásom, a rántotta ugye kiadősabb ... — Jaj, drágám, nekünk is csak éppen annyi... — de megfőzve, szeletekre vágva, kenyéren, mi is úgy szofc- -tuk. ■ Kenyéren! Hogy nem omlik a fejére u boltozat! — Szóval, tegnap... —• próbálkozik újra Heinits. Az ügyvéd, dr. Jurek Ödön még nem emésztette meg a kemény tojást, tüntetőleg Hátát fordít — . . .mi mindig jogállam voltunk —- magyarázza vitéz Pál Győzőnek. — A jogtörténettel behatóan foglalkoztam. Ezzel nem azt akarom mondani. kérlek, hogy egy Pa- piniusszal. Stammlerral, vagy Hajnikkal felérek; de tudományos meggyőződésem, hogy a magyar államiságnak a keretet, az összetartó gerendákat a fejlett jogérzék adta. Erre az egyre büszkék lehetünk. Angliával is felvesszük a versenyt. — Igaza van, doktor úr! Egy görnyedt kis ember licitáT rá a fejtegetésre. A közbeszólás megakasztotta az ügyvédet, bosszúsan néz Vágóra,, szeme szinte rátűzi a sárga csillagot. De Vágó gyanútlanul lelkesedik tovább: A szentséges atya is, a püspök úr azt mondta, kérem szépen, lenn állt a szószéken, onnan beszélt a hívekhez,, én a negyedik sorban ültem, kérem szépen, •hogy őrizzétek a nyájat, amelyik bennetek legel... ? — így mondta? — így, kérem szépen, hogy bennetek legel... — vagy a lelketek mezőin, nem is ... a nagy meghatottságban... v— Na, ezt hagyjuk, Vágó úr. Vitéz Pál Győző inti le a kis embert. Először is református létére ki nem adhatja az ilyen pápista fecsegést, azután meg ez a,Vágó néhány éve még Wohl volt, mindenki tudja, akár fel is jelenthetnénk, de — és erre a kézmozdulat utalt — vagyunk annyira úriemberek, hogy nem tesszük. Vágó sértődött képpel el-' hallgatott. Az ügyvéd azonban kizökkent a magyar jogállamból. — Csak nem fázol, kérlek? — Pált kérdezte, aki feltűrte lengyelbundájának prémes gallérját, — Meglehetősen hideg van. Dr. Jurek Ödön rápas- kol csizmájára. Akkorát szói a csizmaszár, mint egy becsapódó akna. — Hehe. jó ez most. Egyszerű parasztcsizma. Néhányszor vadásziam benne. Pál arra gondolt, vajon kitől szerezhette a csizmát, és mikor járt Jurek vadászni. Aztán összerezzent. — Azzal a lövedékkel, Pál *úr, igazán kellene valamit csinálni. .. Heinits aljas manőverre használta fél" a születet. A lövedék reggel kilenc után tört be az egyik pinceablakon. Hintázott egy darabig Mayer úrnak, a suszternak az ágyán, aztán, mint egy jóllakott csecsemő, elaludni látszott. A kedélyek azonban egyre ■ magasabb hullámokat vertek. Hogy felrobban, életveszélyes, ki kell vinni. A gyerekek, az asszonyok, az öregek, mindenki, majd a férfiak ... egyre szorult a kör. — Hozzá ne nyúlj! Robbanjon föl más! — sziszegte Pál felesége, és ő eddig úgy ült, • mint egy tudatlan nyuszi, aki süket is. Heinits aljassága nem is— Értsétek meg, én évok óta dolgozom, hogy meghívjanak erre a konferenciára. Tudom, Anyát segíteni kell, de egész egyszerűen nem maradhatok itt. Ha ö jönne el... — Anya nem mehet. Mit mondanának? A temetés1 után? Mintha csak erre várt volna. Viszont én sem maradhatok. Két nap szabadságot kértem. Nincs is több napom ... — De valamit csinálnunk kell. Azzal, hogy a temetés; számlát kifizetjük, még nincs elvégezve semmi... — Ne törődjetek velem — sírta az özvegy, még mindig a temetések törvényei szerint. Kegyetlen beszélgetés volt. Túl kellett lenni rajta. — Hozzánk eljöhetnél — mondták mind a hárman, s tudták előre a síró® választ:- Nem hagyon én már itt a házat. Este, amikor magukra maradtak, kitalálták a meglepetést ... k A kis mosónő ügyesen kerülgette a tócsákat. A gömbölyű köveken megcsúszni könnyű. Három hónapja meg örült volna egy véleten esésnek, most már félt az eséstől. Az özveggyel beszélt a piacon. — Ráér, ha tízre jön lelkem — mondta az özvegy, — A gyerekek is délelőtt utaznak. Volt ideje, de hazáig már nem ént volna el. Elkerült a gyár felé. Onnan közel volt a temető. Megnézte hát a sírt is. Hátha mondhat valami újságot róla. A halottnak is biztosan volt olyan holmija, amit az ő fél je még elhordana. ★ — Idenézzen anyám . .. Hárman- fogták a csomagot. Kelten is bírták volna, de most úgy kellett, hogy mind a hármuk keze rajta legyen a dobozon. — Magának vettük . .. — Ma úgyis mosatni akart... — Áramot szinte nem is fogyaszt. Egy óra alatt kész lehel ... A kis mosóasszonyra senki sem figyelt. Csendben jött be. — És nézze! A zsinór, beér a konnektorig. Itt kint is moshat, ha akar. — Kezét csókolom — mondta csendesen a kis asszony. N izte a három lelkendező gyereket és a közöttük topogo özvegyet. — Beletesá a ruhát* megcsavarja ezt a sómból-.. — Magától megy azután. .,E1 kellene mennem” — gondolta a kis mosónő. Nem tudott szabadulni a fényes hidegen csillogó géptől. Sok háznál mondták már, hogy gépet vesznek, ne jöjjön többet. Szemtöl- tizembe sose látta. — Hát akkor... — mondta a fnosönó. Valamennyien ránéztek. A gyerekek idegenül. Az özvegy tehetetlenséggel — Részvétet jöttem kívánni — motyogta a kis asszony, s abban a pillanatban úgy érezte, mintha először mozdulna a gyerek. „Vesz az majd nekem gépet” — gondolta, s nem tudta, hogyan fordulhatna meg, s hagyná itt ezeket. — "ügy gondolom — tanácstalankodott az özvegy, — hogy ma még azért maga moshatna ... — Ugyan anya! Ez alig fogyaszt, áramot. És ha megvettük ... — Csak azért jöttem még, hogy megmondjam, én nem érek rá többel. Tetszik tudni, szóltak, hogy mehetnék ide a gyárba. — Jobb is lesz az magának, lelkem. — Tudom, hogy sokkal jobb nekem. — A mosónő egyre a gépet nézte. Nagyon szerette volna kipróbálni, vagy legalább látni, ahogyan mos. És nagyon jólesett kimondani, hogy nem jöhet többet. — Majd nézzen azért be hozzám . .. — Benézek majd. — Nem mondta hozzá, hogy ..tekintetes asszony”. Semmit se mondott. Kifordult a kapun, s meg hallotta, hogy a háta mögött a gépet dicsérik: — Három perc alatt kimos egy léről. — És hallja, anya, hogy milyen halk hangja van. k A kis mosónő a gyerekbolt kirakata előtt megtorpant. Rá- mosölygott a tőkötőre. Torkából is elmúlt az az iszony ú szorítás Tudta, ha siet. Sáíáréknál még vele hozatnak vizet. Öt forint az is. Reieie- pett a kerítés mögül kihajló levelekbe. Még nem tudta, hogy mit mond az emberének. Valamit majd mond. Valamit a tanácsnál is biztos mondanak. És vízhordás után a kicsit elviheti az orvoshoz. Azt mondja az orvosnak: nehezen kapja a levegőt ... Ment, s vigyázva lépegetett a gömbölyű köveken, s Újra <kezte, hogy mozdul az a mosófiépvevö hatodik, ' mer határt: — Egyedül Pál úr.volt köztünk katona,meg ugyebár vitéz is. Ugyebár. Az egész pince idenéz. Pál tudja, nincs menekvés Ez a rohadt Heinits. Ráadásul csönd van. Éppen most nem lőnek. Ö, Iván Ivanovicsok, csak most néhány sorozatot! De nem soroznak. Talán épp kenyeret esznek szalonnával. Föláll, megindul a másik helyiségbe, ahol a suszter ágya a ..csecsemővel”. Amikor megjelenik, mindenki fedezékbe vonul. Heinitsné egy párnát tesz a fejére. Vitéz Pál Győző megy az ágyak, ládák, hokedlik közt, mint egy- alvajáró. A lövedéket kicsit maga elé tartja, és viszi ijedten, ahogy Judit vihette Holofernes fejét, bár ez az apokrif történet nincs benn a Károli bibliában. Amikor visszajön, csak annyit mond: — A szemét- gödör mellé tettem. Azután ül maga elé meredve. jobb kezét szívére szorítva, még izzadt homlokát se törli le. Mayer, a suszter hozzá biceg. — Köszönöm, Pál úr. Dr. Jurek Ödön érzi. neki is kell valamit mondani. — Tudod kérlek, ahogy az ajtóból utánad néztem, micsoda kísérteties köd! Utoljára az operában láttam ilyet,, .•miikor azok az izé, azok a lándzsás istennők ott fenn állnak... Verdi vagy ki irta... — Wagnerre tetszik gondolni, a Walkürre. Megint ez a Vágó. Jurek levegő után kapkod. És milyen fölényes. Mert közelednek az oroszok? Majd még... — Hát lehet, hogy' Wagner. Az ember annyi operát lájptt,.. Pál már kifújta magát, itt az ideje, hogy visszaadja a kölcsönt — A pékségből elmentek a németek. Heinits úr, nem kellene átmenni a kenyérért? „Hühü, én már megtettem a magamét, itt most én vagyok a nap hőse, te következel, te rohadt.” — Más raktárába? Hogy1 képzeli! — Inkább az oroszok vágy ék el a kenyeret? — Más raktárába... „A te raktáradat félted, mi? Hova dughattad a cukrot hol lapulhat a sajtharang?” Pál érzi, sok volt ez a mai nap, nem válaszol. A kórház is elment, a becsapódások, az éhség, a lövedék, a várakozás, ó senki se olyan hülye itt a pincében... rugalmas elszakadás... lerövidítettük a frontvonalat. .. szilárdan tartjuk a Körút vonalát... nagypéntek nélkül nincs feltárna dás . . . csak tudna az ember. mi lesz ... Kivágódik az ajtó. Azután csönd, a lépcsőn két fegyvertelen magyar katona liheg. — Jó estét — mondja sokára az egyik. A szavaknak megváltoztak a távlatai. Es a jo estét is... —■ Menjenek a tizenhétbe — tanácsolja valaki —, ott civil ruhát is kaphatnak. — Fiaim! Hát itt vagytok! Egy kövér főhadnagy,bukkan föl mögöttük. Nála sincs fegyver, karját magasba emelve lelkendezik: —• Fiaim ... Az egyik honvéd elká- romkodja magát, azután szaladnak át a tizenhétbe... Lövések hangja. Közel? Távol? Az ajtó bezárul. Mindenki az ajtót nézi. Aa ajtó nyílik valahova, de ba is zár. Hova fog nyílni a pincébe zárt életek ajtaja? Erre gondolnak. Az asszonyok közül sokat* kendőt kötnek, arcukat kormozzák. — Figyeli, Heinitsné, csali a lányát kormozza, magút nem — súgja Pál Vágónak. — Hja, kérem, az anyai szív! Ez a Vágó megbolondult. Röhög. Hangosan. — Tudja, Pál úr, ha azéu férjem lenne a Heinits, én se kormoznám magam. Vágó röhög. Ilyen közel lennének az oroszok? — Csönd. Mint egy közönséges ködös téli estén. Halkan nyílik az ajtó. Eí másfajta ajtónyílás. Egyszerre állnak fel. Egy géppisztoly, prémsapka, kiálló pofacsont, szűk szem .. 1 pontosak az első, homályba vesző benyomások... a hang is... furcsa, mély, mintha azt mondana: jó... jó... A kar mozdulatát mindenki érti: üljetek le nyugodtan. Később újabb katonák „Nemet, nemet nincs? Puska?” Sokan a szemüket tö- rölgetik a pincében. Kinn vaksötét, kiáltozások, nyolc óra, kilenc, a férfiak sehol. — Ha jogi szempontból nézem, kérlek, teljesen abszurdum ... Ez Jurek hangja. — De még tolmácsuk is volt. Ezt a felkészültségei' Mindent tudnak, kérlek, mindent. Heinits oda se figyel. — A raktáram — súgja feleségének. Éles gyerekhang sivit végig a pincén, Badó Jancsi hangja: — Kenyér! Kitódulnak. Az ügyvéd is kiált, és rohan. Egy teherautó lámpája fénysávot vág az éjszakába. Előtte kavarog a köd. A kocsi lépcsőjén szovjet katonanő. Int. A pékségből kiemelkedik egy kenyér. Badó Jancsi megfogja, továbbadja. A sor. amelyben az ügyvéd is ott toporog, eggyel előre lép. 1368. flennmfcflr U, vasanur
