Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-19 / 294. szám
KOSSUTH 8.18 Muzsikus Péter ál kalandjai. Gyermekopera 9.40 Hai. ,..j levél a kecskéméi Mat hiász-telepről 10 .05 Kamarazene 11.00 A nagy október 11.00 Édes anyanyelvűnk 11.05 Zenekari muzsika 10.30 Tánczene 13.15 Népi zene 13.38 Régi és új istenek. Elbeszélés 14.00 Róka Móka Bábszínháza 14.35 Két szimfonikus költemény 15.10 Így élünk a Nyírségben 10.05 „A munkásoké a jövő .. .*• 16.25 Bach-művek 18.42 A rajkózenekar Játszik 17.05 Kék mezőben fehér glóbus 17.25 A rádió énekkarának hangversenye 18.00 Mlkrofórum 18.15 Ifjúsági Rádiószfnpad: Nem akarod meghallgatni? 18.47 Tamburazenekar játszik 19.30 A delfinek sajtókonferenciája. Regényjelenet 19.54 Kedves lemezeim 20.54 Láttuk, hallottuk 21.14 Magnósok, figyelem! 22.13 A négyarcú Japán 22.35 Századunk mesterművel- ből *9.27 Operettmnzsika PETŐFI f .95 Versenyművek 9.10 Népdalok 9.40 óvodások műsora 11.48 A népművelés alapjai 12.00 Operarészletek 13.05 Iiubin síéin zongorázik 13.25 Fúvósművek 14.00 Mindenki kedvére kettőtűi — hatig 18.10 Népi muzsika 18.45 A korszerűségről 19.00 Táncdalok 19.10 Negyedszázad magyar zenéje 20.28 Schumann-est 21.45 Jelenkor-est 22.35 Nóták 23.25 Áriák MAGYAR 8.25 ITV .17.5« Hírek 18.03 ügyes kezek ..; 18.25 Gandhi. (Dokumentum- film) 18.55 Esti mese 18.00 A szocialista hazafiság 19.30 Flamenci-szvit. 6. Cordobe 20.00 Tv-hiradó 20.20 MeGlll. A kivégzés napja. (Magyarul beszélő angol film) *1.10 Alida Valii. (Olasz film) 22.00 Parabola 22.20 Tv-hlradó POZSONYI 16.45 A csehszlovák—román női kézilabda-mérkőzés közvetítése 13.00 Motorosok revűje 19.00 Tv-híradó 30.35 A világ mosolya 21.10 Zenés névjegy. Frank Sinatra 21.40 Tv-híradó \Fífm\ EGRI VÖRÖS CSILLAGJ (Telefon: 22-33) Az előadások, kezdete: fél G és 8 órakor. Bolondok hajója EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. A hekus és azok a hölgyek FEL NEMET: A crossbov akció GYÖNGYÖSI PUSKIN: Sikerül-e hőseinknek megtalálniuk Afrikában titokzatosan eltűnt barátjukat? GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Vigyázat, hekus! FÜZESABONY: A holtak nem vénülnek HATVANI VÖRÖS CSILLAG: „Z” avagy egy politikai gyilkosság anatómiája HEVES: Juan kalandjai PETERVASARA: Virágvasárnap Egerben, este 7 órakor: A LEGJOBB APA (Shakespeare-bérlet) PJS5YELET Egerben: 19 órától szombat reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky iicai rendelőben, (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Aki a Bükk virágait és mondásait gyűjtögette Száztizenöt éve született az első egri néprajzkutató AZT AZ UTCÁT, amely most a Bartakovics nevet viseli, régen, még az első világháború idején is. Veres- kút utcának nevezték. Ott duLedezett az öreg kerekes kút a Péró-féle kertészet kapuja előtt, afféle négyszegletű házikó, ki kellett nyitná az ajtaját, s akkor előtűnt a vaskos fahenger, rajta a lánc, a lánc végén vízmérő vödör. Derékig kellett érte behajalni annak, aki ki akarta emelni. Valamikor valaki veresre festette, de a 6záaad elején már csak olyan színe volt. mint a korhadó deszkáké, amiket eső ver, nap szárít Le is bontották, amikor 1928-ban megépült az egri vízvezeték. Jó is volt lebontani ezeket a kutakat, mert voltak, akik mélyebben hajoltak beléjük, szegénységüket, bánatukat, szerelmüket öűiték a sikoltó mélységbe. A kúttá! szemközt, a másik oldalon, kis ház húzódott meg, ma is áll, rajta még kisebb márványtáhla: E házban lakott Türk. Frigyes itt írta műveit, amelyekben Egernek, az imádásig szeretett szülővárosának és környékének minden szépsége olvasható. Aztán a Cifrahóstyán, a Donáit-temetö felé van egy szerény utca, egyetlen házsorával a szőlődombokra néz. Előtte szokott eldohogná a putnoki vonat, hosszút fütyülve az egervári állomásnál, hátha fiatalok anda- lognnk a síneken, a Bolyki- bóstya kanyarulatában. Ez az utca is Türk Frigyes nevét viseli. Ki volt ez a Türk Frigyes? ÉLETRAJZÁBÓL ennyit: 1845-ben, száztizenöt évvel ezelőtt született, meghalt 1911-ben. Apja rajztanár volt az egykori „ipartanodában”. ő maga a budapesti egyetemiről latin-görög szakos tanárként került ki 1876- ban, tanitott a reáliskolában, „de csak rövid ideig, mert szerfelett érzékeny természete miatt nem keresett tanári alkalmazást”. Magántanítványai voltak, óraadásból élt, helyi újságokba írt, előadásokat tartott, szenvedélyes ismerétterjesztő, „iskolán kívüli népművelő”, aki azért tanult, hogy taníthasson. Egy könyv is maradt utána: Türk Frigyes munkái, összegyűjtve barátai és kiadva a nyomdai költségeket biztosító aláírók által. Megjelent 1912-ben, Tűik volt az első egri néprajzkutató. Vagyis dehogy volt ő kutató. Virágokkal menni ismerkedni a határba az év minden hónapjában. „Az iskolában — írja —, csak könyvből tanultuk a természetrajzot, a növényeket soha nem láttuk. Az iskolán túl, önszorgalomból tanultam meg a növényeket megismerni, mert szégyelltem magam e téren az írástudatlan nép előtt.” Türk évszakos vándorlásai során mintegy százhetven féle virágot térképezett fel. Persze ez a felsorolás nem tökéletes, mert míg egyik hónapban az egyik határrészben járt, einyíltak a másik liatárré&z virágai. Aztán a Bükk magaslataira sósam merészkedett fel. A nagy „kövek”, a Tarkő, Peskő, Háromkő flórája ismeretlen maradt számára. lAranifvasárnaw december 21-én, reggel 9-től, délután 3 óráig NYITVA tartunk. CENTRUM ÁRUHÁZ, EGER VISSZANÉZVE a hetvennyolcvan év előtti távolokba, bizony jó, hogy akkoriban még nem volt a Bükk- nek turistatérképe, nem voltak jelzett utal Így Türk Frigyes maga mellé vett egy-egy öreg palócot, aki élvezette a táj útjain, s közben elbeszélgettek. Ezeket a beszélgetéseket Türk híven leírta, még pedig eredeti kiejtés szerint. így lett néprajz-gyűjtő. E feljegyzések között akad gyermekdal, „Mikor az úristen a földön járt” — legenda, népszokások, lakodalmak, búcsúk, erdei történeitek, babonák, szólások. ILYENEK: Hamis fű a vérfű, akiné a van, kinyílik előtte a bezárt ajtó. Mikor gyerekkoromba a nagy réten legeltettünk, ahogy a ló átment a vérfűn, mingyá lepattant a lábáró a béklyó, mar kinyílt a lakattya. A kasza lethamarabb mottanájja, mar leesik a nyelirő. — Csonittorósrő jó a fekete nadár ('.Fekete nadálytő). Vót itten — beszélte egy baiktad koldus —, egy öreg tudós, úgy hítták Nagy Kelé. Eltörtem a lábam, oda vittek szekéren. Helyre igazította, fa közé kötte, no ezt 9 napig ne mozdíjja, kilenced napra ráállhat, de csak egyet- kettőt lépjen, akikor tegyen fá nadártőt kilenc napig —, jobban lesz. Ügy is lett — Gyerekkoromban faér vótunik az erdőn. Egy csomó kákdrioset hoztam, az ágy alá tettem. Éppen ült a lába, alatta mekíkötött má a tojás. Hát mikor kikeltek, a feje tetején mindnek vízhódyag nőtt Hlyen a kikirics, ha meghal a háziban, elvesz a kelő aprólék. A népszokások közül: Mindég úgy vót világ élefyibe, hogy szengyörgy napkor egy hótyig nem parancsainak a kondásnak, hajós ki kondás. A gazdák magok hajítanak ki. Mentőnk oszt a szomszéd falukba, megkerestük egymást pásztoremberek, egyik a másikat mettaraktátuk. A bor ócsó vót. két garas egy itce. A bor oszt mozgattya az ember fiáit, vigadoztunk mu- . zsikaszó mellett egy hétyig. Más: Mikor kezdik a fonást? MINDENSZENTEKRE elkezdik. Tízen is csszegyön- nek. elbeszélgetnek nevetkeznek, mer elalunnának. Az erpberek lefekszenek, de az asszonyok felfonnak éjfél utánig is. Aki elalszik, meg- gyúttyák guzsalyán a szöszt. Nagy nevetség, mikor felijed. aszongyák neki, felfontad má hé? Szenmihá nap után akár- mesrrő fű a szee, hideg az. Jó vóna, ha az ember is bebú- hatna téré a főd alá, akár az ürge. Az Kisasszonykor be- csinájja a lyukát, ki ee gyön tavaszig. Mikófalán egy vén muzsikus cigány ment tavasszá ürgét öntenyi. Hová megy, Samu bátya? Elmegyek megn.éznyi, nyitva van-e mán a hidasom ajtaja. (:A hidas — sokan már elfelejtik —. a disznóól népies neve:). Persze, ezek csak szemelvények a könyvből, hogy nagyjából megismerjük Türk Frigyes munkásságát. Nem volt nagy ember. Kicsiny volt, mint a ház, amelyben ólt, mint az apró márványtábla a kapu, miellett, szerény, mint az egysoros utca az Almagyar északi lejtőjével szemközt. De. Ö tette először asztalunkra a Bükk feltérképezett virág- erdejét. Suba János, a tanárképző főiskola tanszékvezető adjunktusa mondja, hogy a Bükk növényvilágának teljes feltérképezését az ötvenes években egy kutatócsoport végezte el dr. Zólyomi Bálint akadémikusnak, a váerátóti botanikus kert igazgatójának vezetésével, aki — többek között ezért a munkájáért is — Kossuth-díjat kapott. AZTÁN FELJEGYZETT egy sor néprajzi adatot, amelyeket ma már hiába kutatnának a kutatók, mert rég meghaltak, akik ilyesmire emlékeztek. Ne múljék el ez az esztendő anélkül, hogy ne hajtsuk meg gondolatunkat egy pillanatra emléke előtt. Dr. Kapor Elemér Rostás Dániel két dologhoz ragaszkodott istenigazából. A szakállhoz, meg a kalapjához. A szakállát még csak el-elhagyogatta valahogy, főleg, miután a brigád határozatot hozott, mely szerint a harmadnapos szakáll tulajdonosa esetedként és fellebbezhetetlenül öt forintot fizet, de a kalapjától semmiképpen sem akart megválni. Pedig csudára megviselt volt már ez a kalap, olyan régi, hogy a rossz nyelvek azt mondták: akkor is fején volt már, amikor született... „Számold meg rajta a zsírréteget, miként a fa gyűrűit, s megtudod, hogy hány éves is Rostás” — viccelődtek a brigádtagok. Hát ami azt illeti, csúnya egy kalap volt. Pecsétes, rojtos, dimbes-dombos, mint a Dunántúl, elől kajla, hátul csóré — még tán a madárijesztő is sértésnek venné, ha ilyet nyomnának a fejébe. De Rostás büszkén és ragaszkodással viselte télen és nyáron, fagyban és esőben, vasárnap és hétköznap, utcán és munkahelyen. Nem vált meg tőle, lefekvéskor is tán csak végső szükségből. — Te, Dani —, csóválta fejét a brigádvezető — ösz- szeadjuk neked a pénzt, vagy elvesszük az árát a sörre szaporított szakállpénzekből — csak vegyél már egy új kalapot.' De Rostás hű maradt a kalapjához. Ha eldugták előle — megkereste; az állványon „véletlenül” lelökték a fejéről, mintha a szél volna a tettes — utána futott. Belehuppantották a meszesgödörbe — másnap ismét ott díszelgett a fején, fehér- piszkosra kefélve. Egyszóval: elpusztíthatatlan volt a kalap. Történt aztán, hogy a brigád az egyik vasárnap látogatóba indult a termelőszövetkezetbe, amelynek afféle patrónusa volt. A megbeszélés értelmében reggel az állomáson találkoztak, jött is ki-ki időre. Megérkezett Rostás Dániel is, természetesen az elmaradhatatlan kalappal a fején. Elől a karimája ráfigyegett az orrára, ahogy lépkedett, zsíros oldala fénylett. A kajla ka- , lap alól vidáman pislogott elő a két szembogár. Jókedvű volt Dániel, mint mindig, ha falut láthatott, amelytől huszonegynéhány éve elszakadt. Felderült egyébként komor arca, örömében bírság nélkül is megborotválkozott, mindannyiszor izgalommal készült az útra. Ilyenkor megvendégelte az egész brigádot a restiben egy-egy féldecivel, hadd örüljön mindenki. miként ő... Talán most is ezt teszi, ha nem történik olyasmi, ami mellbe vágja. — Dániel! — szólt szigorúan a brigádvezető, miközben nagy, fehér papírzacskót hózott elő a háta mögül. — Fogd ezt a csomagot' a tiéd! — Az enyim? — meresztette a szemét Dániel. — Osztón minek ez? — Kalap. Üj kalap. Hozzad és, ha leszallunk a faluban a vonatról, ezt akarom a fejeden látni. Punktum! Vita nines! Nyúlfogás hálóval kezdte az élő nyulak befogását. 500 nyálra kötöttek szerződést, amelyeket Nyugat-Európa különböző országaiba szállítanak vérfrissítés céljából. Az 1 km hosszú hálóba 50 hajtó és 30 vadász hajtotta a nyulakat és a nagy hó dacára már az első két nap alatt 100 nyulat fogtak el. (MTI Foto) Táj és világítás A tájképek csak erős lény-árnyék ellentétekkel mutatnak jóL Borús Időben tehát ne nagyon kísérletezzünk ilyen felvételekkel. Különösen kora tavasszal és őszszel ne, mert a lomb nélküli fák, az alvó természet csak jó folthatásokkal fényképezhetők eredményesen. A tájképeknél valóban igaz az a tétel, hogy fény-ár- nyék-ellenfény hatásokon épül fel a szép kép. A táj domborulatát, felületi egyenetlenségeit sok esetben csak surolófénnyel tudjuk igazán szépen érzékeltetni. A sima felület viszont ellenfényben fényképezve hatásos. Ködös felvételeken feltétlenül legyen valami az előtérben, ami élesen és jól látszik, különben rosszul exponáltnak hat a kép. Az éles és jól kirajzolt előtér jól érzékelteti a ködöt, fokozza a távlati hatást, széppé teszi az egész képet. Havas tájat csak napsütéses időben szabad fényképezni. Igen hatásos az ellenfény alkalmazás. Jól érvényesül így a hó csillogása. Az árnyékok derítésére nincs szükség, mert erről gondoskodnak a hókristályok. Használjuk azonban világos sárga, vagy UV- szűrőt, különösen a déli órákban. Ilyenkor ugyanis sok az ibolyántúli sugár a napfényben, és Jia nem szűrjük ki ezeket, akkor durva hatású lesz a kép. A déli órákban ortho, vagy orthopán film használata célszerűbb. Az expozíciós időre nagyon vigyázzunk, mert különben a hó vagy homokosnak, vagy vattásnak látszik. Nagyon igaz itt az az általános szabály, hogy a túlex- ponálás megöli a csúcsfényeket, az alulexponálás pedig szürkévé varázsolja a képet. Nyáron sokkal könnyebb a táj- fényképezés. A növények virágjukban pompáznak, az emberek jókedvűek; öltözködésük Is magán viseli a derűs nyári hangulatot. Város-, vagy faluképeken mindig legyenek emberek. Nem jól hat a kihalt, élet nélküli kép. Üres terek, üres utcarészletek tulajdonképpen semmit* sem fejeznek ki. Tájképeknél, városi vagy falusi képeknél sok esetben elengedhetetlen az erős rekeszelés. Éljünk a blende szűkítésének mélységélességet fokozó hatásával. Arra azonban feltétlenül ügyeljünk, hogy egy blendével való szűkítés mindig az előbbi exponálási idő kétszeresét követeli. Két blendével való szűkítés az eredetinek 4-szeresét, három blendével való szűkítés pedig 8-szorosát igényli. Körmendi Károly Dániel fogta a csomagot, egyik kezéből a másikba vette, dobálta, mintha forró parázs volna, kínosan tekergette a nyakát. De hát, ha egyszer a brigád így határozott! Apelláta nincs! Inkább maradt volna otthon, vagy kiment volna a hegyek közé, akkor legalább senki nem bántaná sem őt, sem a kalapját... De hát visszaút nincs, a határozat ellen nem szegülhet, pedig a kalapját nem hagyja, arra esküszik! Ügy érezte, tűz van az ülésen, izgett-mozgott' sehogy sem találta a helyét. Felállt, sétált előre, hátra, megint leült, bánatosan kinézett a vonat ablakán. Törte a fejét. S miközben a többiek kártyázással foglalatoskodtak, matatni kezdett a csomagtartóban, ahová a két kalapot tette — az újat a papírzacskóba, a régit tisztes távolba tőle. Körbenézett, nem látja-e valaki, majd amikor meggyőződött róla, hogy senki sem figyel rá, hirtelen mozdulattal kicserélte a két kalapot: az ócskát a zacskóba tette, az újat meg lebillentette a sarokba. Így aztán, gondolta, mindenki látja, hogy ott viszi az új kalapot a zacskóban, a régit meg... Visszatért a jókedve, már tréfálkozott is. Beszállt a partiba. Hozzászegődött a szerencse' egymás után fogta el a piros heteseket, bezsebelte a pénzt, ugratta társait, hogy kétszeresen megveszi rajtuk a kalap árát. Hanem, amikor ezt mondta, kissé megdobbant a szíve. Hiszen a neheze még hátra volt. Kiagyalt tervét jónak tartotta ugyan, de... Abbahagyta hát a kártyázást, kiment néhány percre a folyosóra, hogy meghányja-vesse, nem csúszík-e valami hiba számításába, — Aztán megnyugodott. Ugyan, mi baj lenne? Közeledvén a faltisi állomáshoz, ö kászálódott legvégül. Csak akkor állt fel, amikor a többiek már a folyosóról fordultak vissza: „Na, mi van Dániel, hát Pestig akarsz utazni?” Dániel nyújtózott, hogy ilyenformán minél természetesebb mozdulattal emelhesse le a zacskót, amelyben ott lapult a szívéhez nőtt kalap. Hirtelen lekapta, a másikra oda se hederített, hadd egye a fene a sarokban. Szorította a csomagot féltő szeretettel és izgult, hogy induljon már ez a nyavalyás vonat!... Végre, végre nagy szusszanássa.1 kigördült az állomásról. Dániel felsóhajtott, majd a többiek után sietett. Mielőtt kiért volna a makadám útra, rárivallt a brigádvezető: — Dániel, fel a kalapot! — Az újat? ... — Azt háti No, tedd csak, még megfúj a szél... Dániel belekotort a zacskóba, szája körül huncut mosoly gyűrűzött. Aztán hirtelen leolvadt arcáról a mosoly. Kikapta a kezét a zacskóból, mintha parázsba nyúlt volna. Tekintete riadt volt. — A kalapom! Alit, a vonat után meredt, hátha utoléri még... Megcsalták. Kicserélték a kalapokat! Hogy az a...! De nem szólt. Ment szótlanul, fejében az új kalap_ amely húzta, mint valami idomta- lan rézmozsár. Kókadt a feje előre, hátra. Ment és alig hallhatóan motyogta: — A kalapom... a régi kalapom... Csala László IMft. december lft, péntek