Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-17 / 292. szám

Reklám \ OSSUTH 8.20 E. Gilclsz zon&oróxik. 9.09 Könnyűzenei híradó. 9.39 Moraj a föld alól. Kegényismertetés. 10.05 Kodály: Székelyfonó. Egyfelv. daljáték, 11.21 Hlousek: Ünnepi zene. .11.30 A Szabó család. 12.30 Tánczene. 13.15 Népi zene. 13.45 Nőkről — nőknek. 14.15 Bach: Hat kis prelúdium 14.30 Aki meghalt a gyermekei számára. 15.10 Gluck-áriák. 15.30 Diákszemmel a jövő iskolája. 16.06 Kóruspódium. 16.17 Gazdasági információk. 16.38 Népdalgyűjtő-úton, 17.20 Operettrészletek. 17.38 12 hónap története. 18.03 Sugár: Metamorphosis. 18.20 Tánczene. 19.25 Budapest 1969—70-ben. 19.55 Backhaus lemezeiből. 20.27 Népi zene. 2J.09 Visszhang. 21.39 Beszélgessünk zenéről! 22.15 A négyarcú Japán. 22.25 A dzsessz világa. 23.15 Vokális zene. 0.10 Filmzene. PETŐFI 8.05 Operettrészletek. 8.45 Moszkvai beszélgetés. 9.00 Ezeregy délelőtt. 12.00 Néptöalok. 12.20 Operafinálé. 12.49 Két szimfónia. Kettőtől — hatig ... 18.10 Távirat karácsony éjjelén. 19.00 Keringőritmusban. 19.14 Hangverseny a stúdióban. 20.28 Szunyoghy miatyánkja. Kádiójáték. 21.25 Népi zene. 21.45 Színházi jegyzetek. 22.00 Negyedszázad magyar zenéje. 23.10 Könnyűzene. \ ci VT A ti 9.00 Boldog új évet, Rüdinger úr! (Tv-játék.) 9.55 Évezredekig a tenger mélyén. 10.20 Hűtlen asszonyok. (Olasz film.) 18.05 Miről ír a világsajtó? 18.25 Show-hivatal. 19.15 Esti mese. 19.25 Interjú Németh Károllyal, a budapesti pártbizottság első titkárával. 20.00 Tv-híradó. 20.20 Kockázat ... 11. A árulás. 21.25 Beszélgetés Kun Zsuzsával. 21.35 Tudósklub. 22.15 Tv-híradó. POZSONYI 38.30 A kassal stúdió műsora. 19.00 és 22.25 Tv-híradó. 19.50 Háborús napló. 20.05 Ronald Bull királynő. (Angol tv-film.) \Fihn 1 EGRI VÖRÖS CSILLAGi (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: fél 6 és 8 órakor. „ A nagy korallzátony EGRI BRODY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél és fél 8 órakor. Vigyázat, hekus i EGRI BÉKE: Ádámnak hívták GYÖNGYÖSI PUSKIN: Mint a bagoly nappal GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Tanár úrnak szeretettel HATVANI KOSSUTH: Vadállatok a fedélzeten ÜGYELET « Egerben: 19 órától csütörtök reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. Ifir<le$seii a Att rmrTm Mikroszkópok gyártósoron — Forradalom a híradástechnikában és a huzalgyártásban— Megsokszorozódott a munkatermelékenység AZ NDK FENNÁLLÁSÁ­NAK 20. évfordulója alkal­mából számos olyan jelen­tős automatizálási objektu­mot helyeztek üzembe, ame­lyek lehetővé teszik a mun­katermelékenység átlagosan 50 százalékos növelését és biztosítják a felhasznált be­ruházási eszközök gyors megtérülését. A sok ilyen objektum közül említünk meg néhányat. Nagy tempóban ' halad elő­re az automatizálás a „Fritz Heckert” Szerszámgépkom­binátban, Karl-Marx-Stadt- ban. Itt üzembe helyeztek egy numerikus központot a hasábos alkatrészek számá­ra és bevezették a konzolos marógépek folyamrendszerű szerelését. Az elektrotechni­ka-elektronika iparággal va­ló együttműködés eredmé­nyeként sikeresen le tudták zárni a komplex automati­zálás első szakaszát a szer­számgépek szerelésénél. Az esztergagépek fejlesz­tésében tett nagy lépést elő­re az egyik magdeburgi gép­gyár. A gyár az építőszek- rény-elv szerint kifejlesz­tett és numerikusán vezé­relt esztergákat gyárt, ame­lyek iránt sok országban nagy a kereslet. Az üzem több mint ezer alkalmazott­ja közül nyolcszázötvenen készültek fel továbbképző tanfolyamok keretében az automata-gyártósor kezelé­sére. A VILÁGHÍRŰ JÉNAI Carl Zeiss Művekben a tu­dományos készülékek előál­lítása terén úttörő teljesít­ményt hajtott végre: a 22 ezer dolgozót foglalkoztató üzem mikroszkópok gyártá­sára automatikus-ütemes ter­melésű gyártósort helye­zett üzembe. A tudományos műszaki forradalom növekvő infor­mációs igényeit elégiti ki az új gyártóvonal az arnstad- ti Híradástechnikai Művek­ben. Itt híradástechnikai szerelési részegységeket gyártanak, amelyekre az automata telefonközpontok­ban van szükség. A BERLINI KÄBELKOM- BINATBAN teljesen auto­matikus présberendezést ad­tak át az alumíniumhuzalok gyártására. Ez a berendezés fokozatmentesen készít alu­míniumtömbökből huzalo­kat, amelyet tekercselve szállítanak az Erősáramú Kábelgyárba. Az új présbe­rendezés a huzalgyártásban az automatizáltsági fokot 10 százalékról 82 százalékra növeli. Az automatizálás eredményeképpen 300 száza­lékkal nőtt az üzemben a munkatermelékenység. Csúcsteljesítmény az au­tomatikus gyártóvonal a Senftenberg közelében levő hosenai könnyű-fémszerke- zeti kombinátban is. A ha­gyományos szerkesztésmód­dal szemben egyharmadára csökkent a tervezéstől az üzembe vételig szükséges idő. Az új gyártósor lehető­vé teszi, hogy rövid időn be­lül — 1967-hez viszonyítva — több mint a 11-szeresére nőjön a könnyű fémszerke­zetes építésmód alkalmazá­sa az NDK-ban. ÚJ SZAKASZ ZÁRULT LE a polimerizáció átfogó auto­matizálásával az ötezer dol­gozót foglalkoztató schwar- zai „Wilhelm Pieck” szinte­tikus műszálgyár dederon- üzemében. A szintetikus műszálgyár ezzel példát mu­tat az egész iparágnak. Új textilipari kombinátot helyeztek üzembe a posztó­kikészítés városában, Cott- busban. Ebben a kombinát­ban nagy körkötőgépeken szintetikus műszálakból új­szerű szöveteket gyártanak, amelyekből modern kosztü­möket, valamint férfiöltö­nyöket készítenek. Az NDK új automatizált üzemeinek tervezésénél és felépítésénél olyan magas műszaki és technikai köve­telményeket valósítottak meg, amelyek sok esetben nemcsak elérik, hanem egyes iparágakban meg is hatá­rozzák a világszínvonalat. (g—i) (Répássy István felvétele: 4 pont.) PORTRÉ A héten Is érkezett levél a megye minden részéből a dol­gozókat érdeklő problémákról, jogi kérdésekről, események­ről. Néhányat csokorba gyűjtöttünk, olvasóinknak arról, mi volt az újság az elmúlt héten megyénkben, illetve olvasóink, levelezőink mit tartottak megírásra méltónak. Petőfibánfáról Tóth Pál­itól kaptunk a héten levelet. Nagyon szép ünnepségre gyűltünk össze a petőfibá- nyai kultúrotthonban a Nó­vum helyiségében. Közel 180 embert hívtak meg erre az ünnepségre, mely már lassan hagyományossá válik a lakó­telepen. Évente egyszer ösz- szegyűlnek a véradók, és azok, akik az életmentő vért kaptán, hogy baráti beszélge­tésen megismerkedjenek egymással. A találkozót a vöröskereszt szervezi, s a szakszervezet nyújt hozzá segítséget, hogy a találkozó résztvevőit meg is vendégel­hessék. Az ünnepi beszédet a véradás jelentőségének méltatását Gömöri István a gépüzem vezetője vállalta magára, ö köszönte meg a gyógyult betegek nevében azt a mérhetetlen segítséget, amit az önkéntes véradók nyújtanak embertársaiknak. Ezek után könyvjutalmat ad­tak át, hogy ezzel is kifejez­zék elismerésüket azoknak, akik már több mint tízszer adtak vért. A véradók és vért kapók a késő esti órá­kig beszélgettek egymással a fehér asztalok mellett. Vala­mennyien reméljük, — írja, hogy a napokra tervezett véradás ismét olyan jól si­kerül mint eddig. Mi is őszinte szeretettel üdvözöljük a petőfibányai véradókat, akiknek nemes tette már sok ember életét mentette meg. Kimecz Istvánné, az eger­esein bányatelepi iskola igazgatónője egy kéréssel fordult a szerkesztőséghez, s mi ennek a kérésnek szí­vesen teszünk eleget — íme a levélből: „Nevelőtestületünk, és ta­nulóink számára nagy él­ményt és örömet jelentett, hogy a televíziót az iskolá­nak akció keretében a rend­őrség dolgozói ránk gondol­tak. A rendőrség emberei nemcsak nyugalmunk, biz­tonságún!; felett őrködnek, segítettek abban is, hogy oktató-nevelő munkánk még hatásosabbá váljon. A mi iskolánkban öt község gyer­mekei tanulnak. 5 község gyermekeinek számára lesz könnyebb és érdekesebb a tanulás. Ha módunkban állna, an akció minden résztvevője nek meieg kézfogással kö­szönnénk meg a segítséget — így csak levélben próbál­juk.” A mozgalom egyre tere- bélyesebb lesz a medvénk­ben, alig van olyan vállalat, intézmény, melynek dolgo­zói rie kezdeményeznének gyűjtési, hogy egy-egy is­kolának tv-t vásároljanak. Erről értesített bennünket az OTP gyöngyösi fiókjának „Mátra" szocialista brigádja is. A fiók dolgozói a brigád kezdeményezésére eddig 4700 forintot gyűjtöttek össze. Akadtak heti postánkban panaszos levelek is. Pári Ta­más a gyöngyösi Élmunkás utca lakóinak nevében pa­naszkodik. Az Elmunkás ut­cában épült fel a Thorez Külfejtéses Bányaüzem la­kóházainak egyike. A lakás­átadással is hónapokat késett az építőipar, — mint ren­desen — de a lakások át­adása után is maradt még gondjuk az új lakástulajdo­nosoknak. A központi fűtés nem működik, a kazánok le­szállítása és beszerelése ké­sik. Igaz, hogy a vállalat ki­segítette melegítőkkel a la­kókat, de ez nem bizonyul teljes megoldásnak. A ren­delkezésre álló két darab ezer wattos melegítővel nem lehet a kellő szobahőmérsék­letet biztosítani, s ahol kis­gyermekek vannak, ott bi­zony ez nagy gond. Jogosan kérdezik a Jószerencsét utca 24. és az Elmunkás utca 34. számú házak lakói, miért nem lehet már egyszer úgy befejezni az építkezést, hogy átadás után ne legyenek problémák. Tudjuk, hogy a kazánok szállítása késett, objektív okok is nehezítették az épí­tők munkáját, mégis, az esztendő vége felé, amikor félig-meddig elégedetten nyugtázzák az éves eredmé­nyeket az építőiparban, jó lenne, ha figyelembe vennék az új lakástulajdonosok sok­szor igen jogos háborgását és panaszát, hogy a következő évben kevesebb legyen az üröm az új lakástulajdono­sok örömében. Dr. Pásztor .Emil, sok egri nevében írta meg levelét, „Hogy Eger mennyire nem igazi fürdőváros, azt szomo­rúan tapasztaltam vasárnap is — írja levelében. — Sze­retek úszni minden, évszak- j ban. Minthogy azonban a strandfürdő meleg meden­céje egyre többször hideg vízzel várja a téli fürdőző- ket, gondoltam egyszer ki­próbálom a fedett uszodát. Zárt ajtókra találtam. Va­sárnap, mikor az egész heti munka után a legjobban rá­érnek az emberek, a fedett uszoda a közönség számára zárva van. Ezután a szomszédban le­vő fürdőbe mentem. A gőz­fürdő pénztáránál akartam jegyet váltani a strandfür­dőbe, de itt sem volt sze­rencsém. Kérdésemre, hogy van-e meleg víz, azt a vá­laszt kaptam: nincs, és egyelőre nem is tudják meg­mondani, milyen napokon lesz. Utolsó lehetőségként a gőzfürdőbe kértem jegyet, de a válasz az volt, hogy meleg ott sincs, csak legfel­jebb zuhanyozásra alkalmas langyos víz. Vajon hová folyik el Eger híres meleg vize, ha a für­dőben is „hiánycikk”? Le­het, hogy sokat elvon a reumakórház, de úgy gon­dolom, az egészséges embe­reknek is juttatni kellene belőle. (Fejér István felvétele: 4 pont.) ■'hjet SliSlMUZitf** De oda vannak... de oda vannak: szeszmúzeum nyílik Észtországban. Most. És még ezt csodálkozva meg is írják a lapok. Bezzeg arról nevi ír­nak., hogy nálunk már régen van szeszmúzeum sőt nálunk minden valamire való város­ban és községben van ilyen szesz-kult\irális intézmény, amely egyetlen helyen, jól át­tekinthető módon mutalja be a szeszt, mint olyat, s az olyat, aki mint szeszmúze_ ológus járul hozzá eme intéz­mény fenntartásához. Itt van például a 4567-es számú „Verd az anyját meg a lányát és idd el a másik pá­linkáját” nevezetű Skanzen, amelyet a múzeumlátogatók csak „Azanyja” talponállónak becéznek. Már ez a meghitt és bensőséges elnevezés is iga­zolja, hogy itt nem ájuldozó sznobok, legfeljebb a gyönyö­rűségtől tántorgó snapszerek teszik tiszteletüket a múzeum nagy eszméje, sőt eszmélet­lensége előtt Aki itt belép azonnal észreveszi a nagy szagértelemmel elrendezett tárókat, amelyek a még oly tájékomtUmak gsámara n« köznyelvi értelemben dadog­ják el: szeszmúzeum ez, pon­tosabban ez múzehuk...** Balra fenn égetett italok sorakoznak, balra lent leégett m úzeumisták, elöl egy hatal­mas vitrinben a bor és a viz ősi keresztelői áldozatát mu­tatják be e keresztelésben jártas tudományos assziszten­sek, míg a vitrin előtt támasz­kodó figurák —■ mintha éltek volna egykor — azt példáz­zák, hogy a legvizesebb bor­tól is be lehet rúgni, mert semmi a minőség, minden a. mennyiség. Jobb oldalt lent, a fal melletti polcon sorba roj­tos könyökök Helyezkednek el, látszik, hogy hozzáértő, szakavatott kéz nyúlik ki be­lőlük, s a kezek végén ujjak, az ujjakban poharak, a poha­rakban szeszek. A laikus előtt is nyilvánvaló tehát, hogy a I omo snapszienzisz a talpánál kezdődik és egy pohárban végződik. Ami közötte van, az a tartály. Középen, egészeit középen és egészen lent annak szem­lélte ö bemutatása folyik, hogy az ember egykor telje­sen-. lejött a fáról és a magas­ból, teljesen le a föld színére. Illetőleg, hogy nem lejött, hanem leitta magát a sárga kőig. És egyben annak is be­mutatója folyik, hogy az em­ber, ha homo snapszienzisz- nek vallja magát, fél liter rummal is megbirkózik, s ha a rumot beveszi, az ugyan a lábáról leveszi, de a térd és a könyökhajlat továbbra is al­kalmas a csúszásra, mászásra. Ebből is kiviláglik, hogy az ember is állati származású, közös őse lehet a homo snap- szienzisznek a csúszómászók­kal. Ebben a múzeumban nincs szükség magnetofonra, mert az be van építve a kiállított emberhez hasonló tárgyakba. Csak ezek a tárgyak nem tranzisztorral és diódával, legfeljebb diópálinkával mű­ködnek. Megmondom őszintén, mi­kor elolvastam a hírt erről az észtországi szeszmúzeumról nagyon mérges lettem: miért kell nekünk hasra esnünk a. külföldi előtt? S miért akkor, amikor ami előtt hasra es­tünk az már nálunk is van, olyannyira van, hogy aki ott belép, dehogyis hagy fel min­den reménnyel, s ki onnan ki­lép. hasra esik magától is, anélkül, hogy hallott volna e távoli szeszmúzeum híréről. (egri) 1969. december 17., szerda

Next

/
Thumbnails
Contents