Népújság, 1969. december (20. évfolyam, 279-302. szám)
1969-12-16 / 291. szám
Napirenden a tudományos kutatási Kutatás a gyárban A technika gyorsan fejlő- dili, de még ennél is gyorsabban nőnek a vásárlók igényei. Ma már aligha vennénk nyolc-tíz évvel ezelőtt •gyártott háztartási gépet, a jobbat és a szebbet keresi mindenki. Ebből következik, hogy a piacon csali az a vállalat versenyképes, amelynek terméke korszerű, olcsó és tetszetős. De mi a korszerű, mi felel meg a vásárlók igényeinek ma és „holnap”, s mit kell tenni, hogy a termék állja a versenyt? Ezekkel a kérdésekkel a Finom- ezerelvénygyárban kutató- fejlesztő részlegek foglalkoznak, öt laboratóriumban mérnökök. technikusok és tapasztalt szakmunkások kísérleteznek, országos kutatóintézetekkel és egyetemi tanszékekkel rendszeres kapcsolatot tartanak. Versenyfutás az idővel Néhány évvel ezelőtt a piackutatás jelezte, hogy hazánkban sok hűtőgépet fognak vásárolná. Abban az időben a Fi n omszereivén ygyár korszerűtlen és gazdaságtalan 'termékedtől szabadulni akart. A Bervában tudnak-e hűtőgép-kompresszort gyártani, vajon idejében felkészülnek, minőségben és árban állják a versenyt? A gyár jövője és a dolgozók boldogulása azt követelte, hogy az igényeknek megfe- leljenek.- A nyugati és a szocialista országokban is gyártanak hűtőgép-kompreez- szorofcat, ott korszerűen felszerelt hűtőtechnikai kutatóintézetek működnek, de nálunk ilyen nincs. Tehát fokozott feladat hárult a Fi- ■•o mszerelvén ygyár üzemi utalására. Ma már elmondhatjuk. hogy a gyár szakemberei jelesre vizsgáztak, mert a Finomszerelvénygyár hűtőgép-kompresszorra az európai élvonalba került. Sikerült megoldani a \ kompresszordugattyú és a hengeriilesatés rendkívül kényes műszaki problémáját, a nagy nemzetközi verseny arra kényszeríti a gyárat, hogy a kompresszor tíz évig üzembiztosán működjék. Felsorolni is sok lenne, hogy mennyi mérést, kísérletet és vizsgálatot folytattak, hogy a gyártmány műszaki paraméterei a nemzetközi követel- ményelinek megfeleljenek. Az üzemi kutatással figyelemre méltó műszaki fejlesztést és milliókat mérhető gazdasági eredményt értek el. Füzessy János több mint egy évtizede irányítja a műszaki fejlesztési főosztályt és véleménye szerint üzemi kutatás és kísérletek nélkül gyártmánytervezés, gyártmányfejlesztés mia már elképzelhetetlen. Sem forintokkal, sem műszaki paraméterekkel nem lehet mérni annak jelentőségét, hogy az üze_ mi kutatás és a termelés egysége tág lehetőséget adott a szakemberek ismereteinek bő_ vítésére, tudásuk és tapasztalatuk korszerűsítésére. Törcs~ »ári István, Gulyás László, Merő László, valamint a fiatalabbak közül Pusztai János és Nagy János folyóiratokban ismertették tapasztalataikat. Petró Zoltán és Fórián Gábor feltalálók jelentős érdemeket szereztek az egyik kávéfőző szabadalmaztatásában amelyet a gyár egymillió forintért eladott. Lőkös Lajos újításának egyéves gazdasági eredménye mintegy négymillió forint. Az eredményes kutatások és kísérletek nyomán 40 forinttal olcsóbban gyártják a hűtőkompresszort, tehát a nem. zetközi piacon versenyképesek. A kettősség veszelye Még a legnagyobb gyárak sem engedhetik meg azt a luxust, hogy szellemi és anyagi erejüket szétforgácsolják. Alapvető követelmény, hogy az ü^emi kutatás az országos programba beilleszkedj ' Finomsze- rel vény gyár oeldája bizonyítja, hogy az üzemben azt kutassá. amire még nincs megoldás, amire az adott üzemben feltétlenül szükség és lehetőség is van. A kutatóintézet, vagy az egyetem nagyobb szellemi erőt egyesíthet, de megfelelő kapcsolat esetén ez a/, üzem rendelkezésére áll. Ha az elméleti ismereteket a gyakorlati tapasztalatokkal egyesítik, hifikor az üzemi kutatás gyors és jelentős sikereket ér el. Ebben bíznak, erre számítanak a Finomsze- rel vénygyárban; Elkészült a gyár ötéves távlati terve. Ennek megfelelően az üzemi kutatás azt az újabb feladatot kapta, hogy 1970. közepére a kereskedelmi és a klímákompresszor, 1972-re pedig az oüajszabáiyo- zó új konstrukciója a gyártás rendelkezésére álljon. Minden részleg ismeri és vállalja feladatát. A kutató-! tervező mérnökök, technikusok és a kísérleti üzem szakmunkásai szocialista brigádot alakítottad!. A korábbi kudarcokból okultak és jelenleg jól halad a munka. Nemzetközi együttműködéssel A siker nem kápráztatja el a gyár vezetőit. Helyesen ítélik meg, hogy az üzemi kutatás, a saját fejlesztő bázis nem tud olyan ütemű fejlődést biztosítana, mint amilyenre az egyre erősödő verseny miatt szükség van Szükséges, hogy a vállalat fokozottabban támaszkodjék a nemzetközi tudományos eredményekre. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság már éveli óta sürgeti az automatizálás gyorsítását, a sűrített levegővel működő pneumatikus automata fokozott alkalmazását. De a hazai fejlesztés még a kezdetnél. tartott, s ezért helyeselhető a Finomszerelvénygyár kezdeményezése, hogy a hazai kutatások eredményét nem várták, hanem mindent megtettek, hogy a világszín vonalon- álló svéd dokumentációt átvegyék. A svéd MECMAN-céggeí tízéves együttműködési szerződést kötöttek. Az 1500-as pneumatikus munkahengerek sorozatgyártását a Fi- nomszerelvénygyárban hat hónap alatt megvalósították, a termelést gyors ütemben növelik. Nemcsak a gyár, hanem a magyar ipar devizakiadás nélkül és viszonylag rövid idő alatt olyan termékhez jutott, amellyel az automatizálást, a műszaki fejlesztést és a termelékenységet fokozzák. Or. Fazekas László Garázsfoglalás '969 A közelmúltban átadott szolgáltató ház sok örömet szerzett Eger új városrésze — a Csákány és Hadnagy utca — lakóinak. A szolgáltató házban van orvosi rendelő, cipőbolt, gyógyszer- tár, tejivó, Patyolat és még sok minden egyéb, amely az emberek kényelmét, jobb ellátását szolgálja. Legújabban garázs Ss van. Igaz, azt nem építették, de azért van. Néhány szemfüles gépkocsi-tulajdonos ugyanis felfedezte: a szolgáltatóház tetejének kinyúló pereme olyan széles, hogy autójuk kényelmesen elfér alatta, s így védve van az idő viszontagságaitól, A gépkocsikból csöpög a járdára az olaj, az emberek kerülgetik, beleakadnak a lökhárítókba, míg nagynehezen megtalálják és hozzáférnek az üzletek ajtajához. A szolgáltató házban folyik az orvosi rendelés, a beteg sóhajt egyet és a fonendoszkóp felerősítve harsogja vissza a felpörgetett motor üvöltését. Az orvos ideges, a beteg beteg, az autó viszont védve van az esőtől, nem megy tönkre a dukkózás. A gépkocsi ma már nem luxus, hanem sokaknak munkaeszköz. Védeni, óvni kell a gépet, ahol és ahogyan tudjuk — de nem az emberek egészségének, mindennapi érdekeinek rovására. Sz. A. A Visontai Gagarin Hőerőmű első, 100 megawattos blokkja» _ nak a képünkön középen látható keresztáramű vízhűtőrendszer biztosítja a hűtővizet. A recirkulációs vízmű már üzemel. (MTI B\>to: — Mező Sándor felv.) „Veszteségesből" — nyereséges lett Petőfibányai faházak karrierje „Hivatalos körökben” — eddig a Mátraalji Szénbányák vegyesüzemének emlegetésével egyidejűleg legtöbbször szóba került a vállalati dotáció is. Aztán ismertté vált1 ez a kívül állók között is, s idővel — hogy, hogy nem — valósággal ráragasztották a petőfibányai műhelyekre a megkülönböztető, megszégyenítő „veszteséges” jelzőt Valószínűleg onnan a tévedés, hogy viszonylag kevesen ismerik ennek a dotációnak a lényegét, tulajdonképpeni „rendeltetését”. Inkább csak a vállalat jobban értesült dolgozói tudják, hogy a pénzkiegészítéssel voltaképpen egy, a petőfibányai vegyesüzemre „akasztott” meglehetősen nehéz teher viselésében akartak segíteni. Mert, mint megannyi vállalatnál, a Mátraalji Szénbányáknál is vannak kevésbé jövedelmező, vagy éppen ráfizetéses „tevékenységek”, szolgáltatások, részlegei!, amelyek költségeit valahol mindenképpen el kell számolni. Nos, annak idején úgy gondolták, hogy éppenséggel a vegyesüzem kiadásait növelik a vállalat évi 50 millió forintos forgalmú központi anyagraktárának és a petőfibányai lakótelepnek a fenntartásával. Ezek után pedig már igazán könnyű elképzelni, hogy az említett többletfeladatok mennyire gátolhatták a nyereséges gazdálkodást. Az üzemnek persze kénytelen-kelletlen viselni kellett a terhet. Ám — mint a napokban Nagy István üzemvezető és Kiss Elemér főkönyvelő beszélgetésünk során elmondta — az is csak természetes, hogy nem törődtek bele a váítoztathatat- lanba. Évek óta keresik a legjobb ötleteket és alkalmazzák is azokat mindennapi munkájukban. Papírra vetett számadatokkal illusztrálták az üzemiek erőfeszítéseit. Szinte hihetetlen, de így van: három évvel ezelőtt még csak mindössze 7,5 millió forintos „árbevételük” volt, a következő esztendőben ezt már megháromszorozták, aztán ezt megduplázták, jövőre pedig éppen tízszeresére növelik a három évvel ezelőtti összeget! Termelési grafikonjuk nieKályha durúzsol a meghitt hangulatú szobában. Az ablakkereteken túl a Mátra sárverte őszben is igéző csúcsai. Az asztalon képek, kitüntetések és egy aranydiploma. A közelmúltban állították ki Jászberényben Leblanc Zsolt gyön- gyöspatai pedagógus számára. Most együtt idézzük fél évszázad emlékeit. Alig pár hónap választja el a hetven évtől. Nem nyomtalanul viaskodott az emberfacsaró évtizedekkel, a fáradtságot mégis elűzi az emlékezés frissesége, a soha vissza nem térő pályakezdés örökzöld varázsa.** Ötveii év „vallatása Egy aranydiplomás tanító emlékei 11 — Nehéz időben szereztem tanítói képesítést Iglón. Diplomám kiállítási dátuma: 1918. márc. 18. Állásra hiába vártam akkor cseh földön. 1920 januárjában áttelepítettek Magyarországra. Budapesten a Hernád utcában gyűjtöttek össze bennünket. Hosszú kérvényezgetés után Tardon, egyházi iskolában kaptam állást. Fiatalos lelkesedéssel kezdtem n munkához. Igyekezetben nem is volt hiány, annál inkább ennivalóban. Fizetést ugyanis hónapokig nem kaptam. Pénzem fogytán csak egy választásom lehetett: visszaszökni Csehszlovákiába. Ott illetőség, állampolgárság nélkül is kenyérhez, álláshoz jutottam Szomolnokon. Nyolc évet töltöttem itt. Az sem zavart, hogy állampolgárságom miatt olykor-olykor morgolódtak. Egy volt csak kellemetlen: az, hogy egyházi iskolában tanítottam. Kényúrságra hajlamos ember volt a pap. Egy kollégámmal akadt incidense. Amikor megtudta, hogy én is tanító társamnak adok igazat, közölte velem: — Ha renitenskedsz, te is a Farkas sorsára jutsz! Próbáltam féViősiesen ellenkezni, de a kenyér miatt hallgatnom kellett. Igaz maradni azután nem tudtam ott sokáig. Hazaküldött honosítási kérelmem elfogadták s 19í*S végén ismét hazatérhettem. Salgótarjánban telepedtem meg ideiglenesen egy rokonomnál. Azt hittem csak néhány napra veszem igénybe szívességét. Csak hát nem így alakult. Egész nap kérvényeket gyártottam. Jöttek is a válaszok: „Kérelmét elutasítjuk”. Mikor már teljesen lemondtam minden reményről, akkor hozott a postás Gyöngyöspatáról egy táviratot. Nem hittem a szememnek, amikor olvastam: „A tanítói állást azonnal elfoglalhatja. így kerültem a községbe 1929. februárjában, s töl. lőttem is immár négy évtizedet. Az akkor érvényes rendelkezések szerint kint tanított éveimet nem vették számításba, kezdhettem élőiről. 1932-ben megnősültem. Se lakás, se pénz, se bútor. Feleségem nem dolgozott. Egy fizetésből kuporgattunk az álmokra, Sárpadlós albérletben terveztük a jövőt. Amikor összegyűlt háromszáz pengő, kölcsönt vettünk fel, rokonoknál kopogtattunk. Végül csak megkezdhettük az építkezést. Utána évekig törleszteni, áldozni a felnövő gyerekekre. Nem jártunk mi társaságba, névnapokra, mart vem futotta sem ajándékra, sem meghívások viszonzására. Közben felneveltem három generációt, felnőttek gyerekeim, s most már magunk maradtunk ebben a kínnal-keserwel fölépített házban. Munkám elismerték. Voltam igazgatóhelyettes, 1958-ban megkaptam a kiválótanító-küüntetést, s most a legjobban eső: az aranydiploma. Különösen emléke, zetes pillanat marad, amikor eljött köszönteni első patai tan évem legkedvesebb diákja. Akkor éreztem: az a negyven év nem céltalan szökött a múltba. ra Kellemetlen-kellemes emlék bőven aluid ötven év alatt. Szörnyű volt elviselni a német megszállást. Itt a község környékén sokáig állt a front. A gyerekeket elzavarták, a pedagógusokat elbocsátották. Én és igazgatóm „kegyből” a községházán kaptunk állást, mert tolmácsként is tudtak alkalmazni. Idegölő hetek voltak azok. Amikor végleg elűzték őket kettősen éreztem a felszabadultságot: néhány év után ugyanis megvalósult régi álmom: az iskolák cUÍamosíiása. Nem kellett többé a mindennapi kenyérért nyelni, hajbókolni. Bővült az iskola, már megvalósult osztott rendszerű oktatás. Régen nemegyszer százhúsz gyereknek „mértem” egyszerre a tudást. Igaz, így is akadt munka, mert tanfolyamokat vezettem, népművelési ügyintézőként, nemegyszer én ugrottam be előadásokat tartani az otthon maradt előadók helyett. Igaz, nem volt könnyű emberként viselkedni a begyűjtési időszak kaotikus zavarában, de az emberek megértettek, s magam is jól tudtam, hagy ezek a kárjelek csak múló tünetei egy újjászülető rendnek. Most már a pihenés évei suhannak. Megszoktam itt, jóleső, hogy három nemzedék köszönt az utcákon, jólesik a kertészkedés nyugalma, egy-egy Passuth-könyv színes gon- dolatkavalkádja. A lányom hívott Pestre, mondta: adjuk el a házat. Nem, tudnám megtenni, számomra Pest idegen város itt mindenkihez emlékek kötnek, itt mindenki ismerős, csak itt tudóin időskorom tölteni. A nyugdíj nem sok, de aki egész életeben beosztáshoz szokott, gondtalan megcl belőle... ]±! A kapuból még integet. Emlékezetembe villan tt duruzsol ö tűz, a Mátra o szid öv. is lenyűgöző csúcsai, s egy faradt tekintet, az idős pedagógusé, aki évtizedeken át tudott önzetlen adni, ember lenni Pécsi Istvúr redeken szökik felfelé: a változások szinte káprázatosak! A „titkokat” fürkészve aztán kiderült: több más mellett elsősorban az épitörész- leg kialakítása, az építészeti tevékenység növelte kedvezően a jövedelmet. Olvasóink még talán em- lékszenek arra, amikor hírt adtunk a „szárnybontogatásról”, megírtuk, hogy a petőfibányaiak megpróbálkoznak a víkendházak készítésével is — hátha beválik S szívesen vállalkoznak a környékbeli, építési jellegű beruházások megvalósítására is. Nos, most azzal egészíthetjük ki mindezt, hogy csupán az idén 22 nagyobb, egyenként 500 négyzetméteres alapterületű faházat gyártottak — többi között az épülő paksi atomerőműhöz, Csepelre, Budaörsre, « Ferihegyre, Diósgyőrbe, Miskolcra, Hernádnémetire — elkészítették a Selypi Cukorgyár szelettárolóját, a herééi tsz 196 férőhelyes istállóját, bővítették a rózsa- szentmártoni általános iskolát, s építik a herééi kul- t,úrházat. Mintegy 120 kis víkendházat pedig magán- személyeknek szállítottak! Amikor létrehozták Pető- fibányán a viszonylag korszerűnek nevezhető „házgyárat” — mint őszintén bevallották — nem is gondoltak arra, hogy a beruházás belátható időn belül megtérülhet. Most viszont? Már — a hónapokat számlálják... oly közelinek tűnik a „hihetetlen”: hiszen jövőre már 550 Ids, 25 négyzetméteres típusháznak megfelelő faépületre van megrendelésük, csupán a horti tsz ser- téskombinátjának kivitelezéséből 16 millió forintos feladatot vállaltak, hogy csak a nagyobbakat említsük. Mindez azonban csak egy ~ a hat üzemrészből. Mellette egyre többet jövedelmez például a szállítás, <t szakipari részleg és a fűrésztelep is. Ez utóbbinál talán érdemes megjegyezni, hogy egyedül jövőre 20 ezer köbméter gömbfa feldolgozását vállalta, s termékének hozzávetőlegesen • negyedrészét exportra küldi. _Ezeket összevetve: a petőfibányai vegyesüzem lényegében már az idén sem szorul a régi, meglehetősen nagy összegű dotációra, saját kiadásain kívül elviseli az említett vállalati, központi anyagraktár és a nagy lakótelep fenntartási költségeit, sőt . még 200 ezernyi forint „tiszta” nyereséget is elleöny vethet magának az év végén. .Jövőre, s azután? Tatán teljesen el is felejtik azt a dotációt!... Gyón! Gyula I960, december 16., kedd
