Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-12 / 262. szám

V Ä Kossuth Kiadó huszonöt éve Az ország nagy részén még dúltak a harcok, amikor az MKP Központi Vezetősége 1944. novemberében életre hívta a Szikra Könyvkiadót — az első marxista politikai kiadót. November 7-től 1945. január 25-ig, 80 napig tartott a Szikra szegedi működése. Megjelentetett 30 művet, köz­tük Lenin é’etrajzát. Aztán Budapestre ..öltözött. — Amikor 15 áprilisában beléptem a Szikrához, a Honvéd utcában, 2 szobából állt a kiadó — meséli dr. Székely Andorné. — Mind­össze hárman alkottuk a ki­adó gárdáját. Seres Géza, Csillag Vera (Bálint György özvegye) és magam. Nem volt tüzelőnk, jóformán író­asztalunk se. Én is mindenes voltam — adminisztráltam, lektoráltam, gépeltem Nagy Lajosnak, akkor kezdtem oroszul tanulni. Az első munkámra jól emlékszem; Lenin Az imperializmus cí­mű művének korrektúráját olvastuk. (Székelyné most is a klasszikusok szerkesztősé­gén dolgozik, öt nyelvből foi> dít.) Megkezdték a marxizmus klasszikusainak magyar nyel­vű kiadását — már 1945-ben 6 ilyen mű került az olva­sókhoz. De megjelentettek szépirodalmat, természettu­dományos műveket; Nagy Lajos-, Déry Tibor-, Lukács György-, Gorkij-köteteket. A mostani igazgatóhelyet-" tes, Méth Sándor is a „hős­korban”, 1949. január elsején került a kiadóhoz, mint ter­jesztő. — Sokan akkor, itt tanul­tuk meg, milyennek is kell lennie a kiadói szakember­nek. A Szikra olyan iskola volt, ahonnan á legjobb ki­adói káderek kerültek ki. És ott, akkor született meg a szocialista könyvterjesztés, amikor a könyvek „elmen­tek” a ’munkásokhoz, a muiH kapadokhoz. — 1950-ben államosították a könyvkereskedéseket. Szep­temberben a Szikra Kiadóról is leválasztották a Szikra Könyv és Ppropagandaanyag Terjesztő Vállalatot — akkor lettem a terjesztőnél igazg'a-; tőhelyettes. — Az én feívéfefi papíro­mon az állt: korrektor — veszi át a szót Nyíró József aki most a szépirodalmi szer­kesztőséget vezeti. De már akkor, alig 21 évesen szer­kesztettem, fordítottam. Meg­indítottuk a Sztálin művei sorozatot, kiadtuk a Tőkét, Lenin-sorozaton dolgoztam. Nagy értékű műveket és brosúrákat tettünk az asztal­ra. Egy hét alatt produkál­tunk füzeteket — éjjel, haj­nalban is dolgoztunk. A politikai-tudományos könyvkiadás Czóbel Ernő nevéhez fűződik. 1948-ban jött Magyarországra Moszk­vából, ahol á Marx—Engels —Lenin Intézet egyik veze­tőjeként megszervezte a Marx és Engels műveinek szövegkritikai kiadását. — Tőle tanultuk meg, hogy kell szerkeszteni! — mond­ják. — Rendkívüli ember volt. Tudós kommunista — véle­kedik Nyíró József. — Leg­nagyobb emberi élményem a vele való találkozás. Székelyné megtoldja: Czó- beltől tanultuk mindannyian, hogyan kell tudományosan dolgozni egy-egy könyvön. S mindenre volt ideje, figyel­me. Czóbel Ernő vetette fel el­sőként azt is, mit lehetne tenni nyelvművelés terén. A kiadónál nyelvművelő tanfo­lyamokat szervezett, nyelv­helyességi kézikönyvet szer; kesztett — házi használatra. Miközben megalapozta a klasszikusok kiadását, szer; kesztőket, fordítókat nevelt. Nyíró József mondja: — Az első Sztáíin-kötetet 2 hónap alatt fordítottam — s odaadtam Czóbel Ernőnek egy húsvét előtti napon. Ha­za se ment, s az ünnep után hívatott. Hosszasan dicsért, aztán megkérdezte, nem gon­dolom, itt és itt ez a termi­nológia helyesebb lenne. Vé­leményemet kérte. Húsvét alatt valósággal átírta a kéz­iratot. De mindezt barátian...' Tamás Aladár, az egykori igazgató neve is szóba kerül. Ö szervezte meg a könyvba- rátmozgalmat, a Japán ká­véházban a könyvklubot. Külföldi kapcsolatai a könyv­kiadásnak is hasznára vál­tak. Akkor adták ki Anna Seghers, Aragon, Egon Ervin Kisch és mások műveit. 1951-ben „tisztázódott” a Szikra profilja. Akkor már felmerült az igény — a ma­gyar politikai irodalom meg­teremtésére, Vass Henrikkel az élén, megalakult a kiadó magyar osztálya. Vígh Vilmosné is ennek az osztálynak volt szerkesztője — ő mondja el, hogy az első évben csak 4 brosúrát sike­rült kiadniuk magyar szer­zőktől. Később aztán egyre több politikai, társadalmi, közgazdasági kérdéssel fog­lalkozó művet jelentettek meg. Teltek az évek, sokasodtak a kiadványok. 1956 után ismét egyesült a kiadó a terjesztéssel. S a ki­adó Kossuth nevét vette fel. — Az is „hőskor” volt — folytatja Vighné — az 56 utáni —, amikor, hogy pénzt szerezzünk, Tarzant és Hirschlert adtuk ki. S ter­jesztőink akkor vitték Le­nint és az ellenfortadalmat magyarázó brosúrákat, ami­kor ez még közel sem volt egyszerű... A mai kiadványokról is ér­demes szólni. Arról, hogy a 25 év alatt kiadtak 5620 könyvet 126 millió példány­ban. Hogy csak az idén 256 mű, 9 millió példányszámban jelenik meg. Egyebek kost a Kommunista Kiáltvány ti­zennyolcadik kiadása. Jövő évi tervekben szerepel Marx és Engels levelezése, folytat­ják a Lenin összes Művei sorozatot, a Lenin-évforduló- ra válogatott írásaiból jelen­tetnek meg köteteket. Filozó­fiai, esztétikai, történelmi, a munkásmozgalom történeté­vel foglalkozó könyveket, közgazdasági, pártépítési ta­nulmányokat, népszerű idő­szaki kiadványokat tervez­nek. — Szép feladatunk, méltó könyvekkel köszönteni fel- szabadulásunk 25. évforduló­ját — mondja az igazgatóhe­lyettes. — Tervünkben 15 kötet szerepel ilyen témá­ban. Albumok, visszaemléke­zések, szépirodalmi és törté­nelmi írások, megjelentetjük a 25 év politikai plakátjait is egy kötetben. Vighné is a jubileumi ki­adványon dolgozik: — Az elmúlt negyed szá­zad történetét képekkel il­lusztráló albumon 1800 olyan képet gyűjtöttünk össze, amely híven adja vissza az elmúlt évek történetét, tör­ténelmét. (K. M.) Ő egy nép Tanítói« veit... Ho Si Minh nevét veszi fel az Egri Tanárképző Főiskola „He most eltávoznék eb­ből a világból, nem kellene semmit sem megbánnom, csak azt sajnálom, hogy . nem szolgálhatok tovább, s többet. . .” (Ho Si Minh végrendeletéből) ★ Akik először hallották, vágj' olvassák a hírt, hogy az Egri Tanárképző Főiskola november 19-én hivatalosan és ünnepélyesen felveszi Ho Si Minh nevét, talán kissé szokatlannak vélik ezt az el­határozást. Talán vannak és lesznek olyanok is, akik — a legendás hírű Ho apónak, a nagy népvezérnek méltán kijáró tiszteletük mellett — hamarjában nem egészen ér­tik e névadás valódi indíté­kait. tartalmát. Konvencio­nális alapja is van ennek: megszoktuk, hogy egy tudo­mányos intézetet például az illető tudományág valame­lyik nagy művelőjéről, s egy-egy iskolát, pedagógiai intézményt pedig valamely nagy nevelő, pedagógus egyé­niségről szoktak elnevezni. ★ Ho Si Minh nem volt hi­vatásos pedagógus, nevével, szellemével mégis szerte a földön elválaszthatatlanul egybefonódott közel fél év­százada a nagy kezdőbetűvel írott jelző: a Tanító, a Felvi­lágosító. Olyan állandó jel­zője volt e fogalom az ő nevé­nek, mint hajdan, a. nagy francia forradalom idején Robespierre-nek a Megvesz­tegethetetlen. Ho Si Minh e nevét még az illegalitás éveiben vette fel, s e névben (Ho — a Ta­nító, a Felvilágosító) tömő­ién szinte benne volt és van a kommunista forradalmár egész életének programja, amely programot ő élete vé­géig, a nemrégen bekövetke­zett haláláig mindig kitar­tóan és híven szolgált. Népé­nek Lámpása volt, s méltán írták gyászjelentése mellé még ellenségei is: felébresz­tette népét, s e népben azóta heroikus energia munkál. E nép — amint megértette a Felvilágosító szavát — elha­tározta1, hogy soha többé nem hajt fejet senki előtt. A nép pedig megértette Ho Si Minh tanítását, mert Ho Si Minh szava — mint a hivatását tudatosan vállaló pedagógusé — mindig tisz­tán, egyszerűen és bölcsen csengett. Az Egri Tanárképző Főis­kolának azonban — mint szocialista pedagógusképző intézménynek — túl azon. ami a kommunista Felvilá­gosító szelleméhez köti, van egy másik, közvetlenebb testvéri, rokoni kapcsolata is Vietnammal: 1962 óta nincs olyan vietnami dele­gáció, amely ha hasúnkban Ho Si Minh jár, elkerülné Egert, a főis­kolát. Főiskolánk ugyanis 1962. márciusában lépett testvéri kapcsolatba Vietnam egyik legtekintélyesebb fel­sőfokú, pedagógusképző in­tézetével, a Vihn-i Pedagó­giai Főiskolával. Sajnos a a Vietnamban rövidesen be­következett embertelen im­perialista háború beárnyékol­ta ezt a kapcsolatot is. A rendszeres, kölcsönös tanár­Közel két évtizede, 1949. november 21-én — Kossuth Lajos és emigráns társai Su- menbe érkezésének 100. év­fordulóján — nyilvánítottak múzeummá a házat, amely­ben az 1848—1849. évi ma­gyar szabadságharc és forra­diák delegációcserékre, as egymás gondjainak, örömei­nek, tudományos publikációi­nak megismerésére a ször­nyű háború meghatározta körülmények közit kerülhe­tett eddig sor. Onnan ide évente többször is eljut ne­hány tanár és diák egy-egy delegáció tagja, illetve tol­mácsaként. Egerből, a főis­koláról dr. Pócs Tamás kan­didátus járt Vietnamban' 1963-ban és 1965-ben 3—3 hónapra. Disszertációját ot­tani kutatásai alapján irta Vietnam flórájáról. 1967-ben bekövetkezett a testvérintézet legnagyobb tragédiája: a B—52-esek a földig lebombázták a főisko­la épületét, s az életben ma­radt diákok és tanárok bam­buszkunyhókban' folytathat­ták és folytatták (!) az iskolai munkát... ■k November 19-én az Egri Tanárképző Főiskola — el­sőnek az ország tanárképző főiskolái közül — nevet kap. Országosan is kiemelkedő esemény lesz e névfelvétel. Eljönnek erre az ünnepségre többen Vietnamból is. hogy a régi baráti, testvéri kap­csolat még jobban elmélyül­jön a két intézet, a két nép között. És mi az ünnep órái­ban is felidézzük egy pilla­natra a Felvilágosító szelíd tekintetét, aki 1945-ben, a hanoi Ba Dinh téren Viet­nam első szabad alkotmá­nyának felolvasása közben, az első sorok után — mint jó pedagógus a katedrán, ma­gyarázás közben — egy pil­lanatra megállt és megkér­dezte az egybegyűlt, hatal­mas tömegtől: „Honfitársaim, értitek, amit mondok?" — egy pilla­natra néma csend lett a téren, majd máig szódó ér­vénnyel felzúgott ezernyi to­rokból az ..Igen” ... Faíudi Sándor dalom vezetője hozzátarto­zóival együtt két hónapon át lakott. A sumeniek azóta is szeretettel ápolják az ott járt .szabadsághősök emlékét, s a Kossuth-ház a környék egyik legjobban látogatott múzeu. ma. Kossuth-múzeum Sumenben I 25. hadosztály naplójából 4. A német rohamlövegek 11,50-kor elérték Komlót, s harcot kezdtek a falu birtok­lásáért. Egy órával később már azt jelentették, hogy si­került betörniük, „azonban az ellenség ellenállása igen erős.” Hollósy-Kuthy tábornok délben Átányba rendelte a 25. gyalogezred parancsno­kát, hogy az ott levő Incze őrnagy egységével együtt tá­madjanak Kömlő felé, s ér­jék el a falu keleti szegélyét. A németeknek az volt a kí­vánságuk, hogy egy magyar ezredparancsnok menjen be Kömlőre. s vegye át ott a vé­delem irányítását. Erre vé­gül is a 25. ezred parancsno­ka kapott utasítást. Kömlő elfoglalása után a 24. német hadosztály ott be­vetett részei további paran­csok híján megálltak. Csu­pán délután 2 órára dőlt el, hogy a felső vezetés a pán­célosokat a Füzesabony felé A-969. november-.K., -szerda törő szovjet ék derékba tö­résére akarja felhasználni. A vezérkari főnök 13,20- kor gyorsan tájékozódik, hogy mi újság a szomszé­diénál. Jelentést tesz a IX. magyar hadtestnek, s itt megtudja, hogy a hír igaz; a hadosztály mögött, Mezőtár- kányban, utcai harcok foly­nak. A tegnap segítségül be­ígért 8. német hegyi dandár még mindig nincs sehol, ala­kulatai Füzesabonyban gyü­lekeznek. Délután 5-kor újra cseng a telefon, s a IV. német pán­célos hadtesttől Krausa Frie- del őrnagy jelentkezik. Sür­gős parancsot közölnek. A hadosztály vonjon ki egy zászlóaljat és nyomban küld­je Jászkisérre, a Hegedűs­tanyára. A parancsnok ott a 76. német hadosztálynál je­lentkezzék. A magyarok ellenvetéssel éltek. A hadosztály 33 km széles sávban véd. Nincs egyetlen szabad csapatteste sem, amelyet ki tudnának vonni, s különösen nem le­hetséges ez Kömlő térségé­ből. A közben írásban is be­futó parancsra már kopogta is a géptávíró a választ. . A hadosztály Kömlő védelmével fontos- feladatot kapott, és így utolsó hadosz­tálytartalékát oda bevetette. Sehonnan nem tud egy zász­lóalj erőt kivonni, anélkül, hogy az emiatt bekövetkező eseményekért a felelősséget vállalni lehessen. A hadtest előtt ismeretes a hadosztály helyzete, amelyet a 146-os számú német összekötő törzs is részletezhet.” A kérelem diplomatikusan zárult. Amennyiben a pa­rancs végrehajtásra kerül, a németek jelöljék meg azt a terepszakaszt, ahonnan egy zászlóalj kivonásra kerülhet, így aztán minden felelősség rájuk hárul. A parancs azonban pa­rancs, nincs ellene apelláta. Tetszik, nem tetszik — egy zászlóaljat mégis át kellett adni. A hadosztály a 26. ez­red II. zászlóaljára gondolt, amelyik Tiszasüly és Tisza- bura között az akkor még a folyóra támaszkodó védelmi szakaszban volt. Ezek álltak legközelebb Jászkisérhez, s így a kitűzött célt rövid időn belül kis menettel elérhetik. Kivonásuk esetén viszont a fő ellenállási vonalban, 9 km-es szakaszon, csak két század maradna, s ez pedig még a folyó megfigyelésére is kevés. A 26 II. zászlóalj kivonásával viszont számol­ni kell azzal is, hogy a 76. német hadosztály háta ve­szélybe kerülhet. A némete­ket mindez nem érdekelte. Azt a választ adták, hogy ha ezt a zászlóaljat vonják ki, akkor a Tisza vonalára te­gyenek be helyette egy mási­kat. Nyilvánvaló, hogy ilyen formában a parancs teljesít­hetetlen volt. A hadosztálynak egy má­sik német kérelem elől is ki kellett térnie. A IV. hadtest azt a javaslatot tette, h gy cseréljék ki az ott küzdő lé­met é&- ma&wr- erők. íAaersé­gét. A cél világos volt. így akarták sakkban tartani a megbízhatatlan magyarokat. A német kötelékek közé vegyí­tett magyar tüzérek önállósá­guktól megfosztva moccanni sem tudtak volna. A magya­rokhoz irányított egységek viszont tüzűkkel állandóan fe­nyegették a visszavonuló, vagy a Vörös Hadsereghez átállni készülő honvédeket. A hadosztály azzal érvel, hogy a két tüzéregységnél a lőeljárás nem azonos, így az egységes tűzvezetés nem old­ható meg. A két tüzérosztá­lyuk különben is átszervezés alatt van, s így ütőképes al­egységeket nem is tudnának átadni. így aztán ez a kér­dés lekerült a napirendről. 1944. november 9. November 9-én tovább folytak az' előkészületek a Füzesabony felé tartó 57. szovjet hadtest szárnyai el­leni támadásra. Csapatokat vontak össze, s elhatározták a kiindulási pontul szolgáló Kömlő megerősítését. A né­met és magyar erők Heves- vezekénj’en, Hevesen és Jász- kiséren gyülekeztek. Hajnali 2 órakor értesítették a 76. né­met hadosztályt, hogy az elő­ző napi kérésre a 26. gyalog­ezred kétharmad részét von­ják ki az arcvonalból, s ad­ják át részükre. Az alakulat egyik részét Hevesvezekény- bői gépkocsival vitték Jász­kisérre, a többiek pedig Ti- szasülyből gyalogmenetben indultak a gyülekezési pont­ra. Hajnalban értesítés jött. hogy Kömlő megerősítésére elindult Átányba a 230/1. né­met zászlóalj és a 176. né­met tüzérosztály. Ezek ott a 25. magyar gyalogezrednél — Morvái ezredesnél — tartoz­nak jelentkezni, aki átadja őket a-Jíönúőt védő német erők parancsnokának, Le- vecke őrnagynak. Átányban gyülekezett egy magyarokból álló „összeszedett” század is. Reggel 7 órára beérkezett Hevesre a 228. német roham - tüzérosztály is, amelyik 3 10,5-es és két 7,5-es roham- lövegből állt. Két aknavető­vel odasodródott a 230. né­met ezred töredékes 8. szá­zada is. Ezeket a rohamlöve- gekkel együtt Átányba irán- nyították. A hadosztály törzskarának figyelme Kömlő felé fordult. Küszöbön állt a támadás. Ér­tesítették Levecke őrnagyot, hogy aggasztónak tartják a Komló déli része és a Sip- rák-féle 26/1. zászlóalj kö­zötti hézagot. A jelek sze­rint a szovjet csapatok itt máris felderítő tevékenységet kezdtek. A magyar zászló­aljat arra kell használni — javasolták —, hogy ezt a hé­zagot megtisztítsa, mert ez által megszilárdul Kömlő vé­delme A feltevés beigazoló­dott. mert tíz óra körül olyan hír jött, hogy a szovjet erők máris beszivárogtak a résbe. Ezek hátravetésére a Nagy- tanya felé egy század erővel ellen lökést indítottak. Az a vélemény alakult ki, hogy a támadást a leghaté­konyabban a Hevesvezekény —Dózsa-tapya— Kömlő déli irányban oldalról lehetne ki­bontakoztatni. A felázott sá­ros terep azonban még a ro­hamlövegek mozgását is le­hetetlenné tette. Ezért úgy döntöttek, hogy a német erő­ket Átányba küldik, s a mű­utat felhasználva onnan kez­denek arctámadást Kömlő felé. Az akció időpontját még nem határozták meg, mert a tüzérség azt jelentet­te, hogy csak tíz órára éri el harckészségét, s a német zászlóalj vonat része sem ér­kezett még be. ÍFoiUtatjukfa. Ivan Popovszki, a múzeum igazgatója az MTI szófiai tu­dósítójának elmondotta, hogy a megnyitást követő fél év­tizedben évente átlag hatez­ren látogatták meg, — as utóbbi öt évben ez a szám harmincezer fölé emelkedett. Ebben jelentős szerepet ját­szik, hogy a múzeum a szás legfontosabb nemzeti törté­nelmi-turisztikai objektum között van az országban, így megtekintését az egész bolgár ifjúságnak ajánlják. A múzeum kezdemény ezé, sére épített ki Sumen test; vérvárosi kapcsolatokat Deb,, recennel, ahol Kossuthot kori mányzóvá választották. Kap­csolatukat most már évek óta különböző delegációk kölcsö­nös látogatásai, kiállítások cseréje stb., teszi egyre gaz­dagabbá. A múzeum maga új szárnnyal bővült az idén. így a Kosisuth-emigrációt és a szabadságharcot bemutató ki, állításon kívül képet nyújt á szocialista építés magyaror­szági sikereiről is. Sumen és a Kossuth-mú­zeurn most a kettős évforduló megünneplésére készül. No­vember 21-én a megye és a város vezetőinek. Debrecen képviselőinek, valamint ha­zánk szófiai nagykövetségé­nek és, a magyar kulturális intézetnek a részvételével ün- nePi gyűlésen emlékeznek meg Kossuth ideérkezésének 120. és a múzeum megnyitá­sának 20. éiTordulójáról. ★ „A bolgár irodalom Ma- gyai-országon” címmel nagy­sikerű előadást tartott Sumen értelmiségi klubjáJban Sípos István irodalomtörténész és műfordító, a szófiai magyar kulturális intézet igazgatója. A hallgatóság számos kérdést tett fel a' két nép irodalmi kapcsolataira-vonatkozóan, mm 1

Next

/
Thumbnails
Contents