Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-06 / 258. szám

Í3 ha lehull az álarc Fiatalok emberközelből Látom okét az utcán. Elté­vedt mondataikat hallom... — Jó tudia... oltári bige... — A főnököm, az a szélü- tött hapsi... Aztán találkozom velük együtt a nem is olyan „oltári jo csajjal”. Lépkednek, be­szélnek zavartan, sután. Hallottar> ;et beszélni a főnökükkt.. . a! a „szélütött hapsival”. M. - imális tiszte, lettudás, korrekt mondatok. Aztán újra az utcán, ismét a régi fellengős szöveg. Gon­dolkodom: két álarc lenne. De mi rejlik az álarc mögött? Ez izgatott, ezert kerestem társaságukat... ■ ■ ■ Véletlen ismerkedtünk ősz. sze. Vincével, az érettségizett pincertanulóval, barátja falu­jában találkoztam. Fenn ültünk a dombtetőn, a műm ízében kutatva a majdani bor zamatát. Ven­déglátóm apja háborús élmé­nyeit idézte. Vince, a külsőre jól fésült fiú. magabiztosan nyújt ke­zet: — Szevasz... A kor-különbségre gondolva füstölögtem, de Vince beszelt tovább, mint aki mit sem, vett eszre. Főnökét idézte, aki jó fej... Csipkelődni kezdtem.' — Nem lehetne egyszerűb­ben. mondjuk úgy közíhaszná- latú magyarsággal... A szúrás nem tévesztett célt. Vince néhány perc után távozott. — No ez se jön vissza ma. — jegyeztem meg kissé ka­jánul. Vendéglátóm apja ellenke­zett: — Várja csak meg, vend es fiú, csak hát ez a külszín... Neki lett igaza. Estefelé új­ra kopogtatott. A nagy pertu­ból mindjár t diszkrét jó estét lett. Engedékenyen folytat­tam. Feloldódott? — Nem, nem sértődtem meg, csak ehhez voltam szók. va. — És pózmentes kedves­seggel folytatta. A pályáról beszélt, arról, hogy a botra- valából nekik mi sem jár._ — Kissé türelmetlenek va­gyunk:, az Igaz, de a komfor­tos íe^jfcktek is lekezelnek. lnnen"a külön világ, a sajá­tos hangnem, valamiféle „lá­zadás” lappang mögötte ■ ■ ■ Barátját is a falu küldte Egerbe sorsot találni. Ö a munka egyhangúságaira, a felnőttek sablonszereteiére panaszkodik. Egyébként lel­kes könyv burát; Azt bizony­gatja, hogy rengeteg a tenni­valója. Számára még ismeret­len írókat idéz, akiknek mű­vészete vonzza. Barátja ma­gatartását védi: — Keveset hallgatnak ránk, éppen csali annyit, amennyit illik. Nemegyszer érezzük, leereszkedés közben is érezzük, hogy másfelé fi­gyelnek. Ilyenkor keserű lesz szájunk íze. Találva éreztem magam, mert nemegyszer ke­resett, s apró-cseprő ügyekre hivatkozva „leráztam”. Később úgy adódott, hogy nekem kellett szívességet kémem. Tárcsáztam, jelent­kezett, kértem, válaszolt: —- Negyedórán belül rá­érek. Akkor Is én érkeztem ké­sőbb. Ereznem kellett a jogos szemrehányást. Egy könnyed mondattal in­téztem el az ügyet, de egyet­értettem korábbi mondatá­val: ...nem mindig figyelnek ránk, ha beszélnek is velünk. ■ ■ ■ Karcsi ipari tanuló, irodal­mi színpadi tag Egerben. Csupa nyegleség. Csak úgy szórja a zsargonszöveget. Később a versről beszélge­tünk, az előadóművészet, az átélés műhelytitkairól. Figyfe­«áttörtök- * lem: szinte átformálódik egyénisége. Rákérdek. Mind­járt válaszol: — Szeretnék szabad időben is hasznosat, érdekeset csi­nálni, azért járok ide. Délután négyig dolgozik. És mégsem számít a fáradt­ság: hetente kétszer, hattól nyolcig ott a próbákon és vár... Érdekeset, újat remél, köz­vetlen hangú, csöppet sem íensőséges útmutatást. Vajon mindig ezt kapja...? • un Véletlen folytán szüleikkel is találkoztam. Együtt ült a falusi nagycsalád. A férfiak negyedszázad előtti élményei­ket idézték. Frontélmények, a háborút elutasító mondatok peregtek. A fiúk nem először hallották, mégis feszülten fi­gyeltek. Mondataik mélyén tudtam, hogy ott él egy aka­rattá keményített szándék, a soha többet, csak azért se, az otthon, a család fénylő aján­déka... — Ember lesz ezekből, nem is akármilyen, csak közelebb kell kerülni hozzájuk, türe­lemre. megértésre hasonló tü­relemmel megértéssel oktatni őket — érvel Vince- apja... ■ ■ ■ Azóta találkoztam, velük. Karcsi épp a szöveget „nyomta ’ egy fitos tizenéves­nek, és közben bömbölt a táskarádió... A könyvbarát Péter hom­lokba csapott hajjal sietett az utcán.,. Vince egy feketét tett elém. az étteremben. Modor, stílus a régi. de az álarc mögött a megértő hang­ra váró figyelem... Ilyenek ők emberközelből... Milyen ritkán nézzük így őket... mert sietünk... külö­nösen ítélni _ P écsi István HARMADIK NEKIFU­TÁSRA sikerült feljutnom a Toronyba: először eluntam a kétórás várakozást, pedig a piros sapkás, miníszoknyás kalauzlányok és a vadonat­új toronyóriás látványa nagy vonzóerő: másodszor pedig éppen az orrom előtt, húzták el a „Zugang” láncát, s kö­zölték: magas rangú delegá­ció érkezik, s csak négy óra múlva nyílik ismét a bejá­rat a kevésbé magas rangú látogatók előtt. Másnap délelőtt ragyogó nagysütésben —, kiböjtöltem a sorban állás majdnem két óráját, s öt márkáért kör­befordult velem a mozgó presszó a Torony gömbjében. Alattunk Berlin házrengete­ge, fölöttünk a ragyogó ég­bolt, körben 30—40 kilomé­teres látóhatár sugarában a főváros környéke, bonyolult úthálózata, ködbevesző tele­pülések tornyai, kéményei Oranienburgtól Ludwigsíel- déig, s azokon is túl. Tavak, erdők, a Spree kanyargós szalagja, Tempelhof és Schö­nefeld repülőterei a startoló és landoló gépekkel ... Hoz- zék a feketét, s néhányan, akik a Berrolina-ház sajtó- központjából átrándultunk a Toronyba, vissztértünk a lát­ványtól a kikerülhetetlen té­mához: Kelet és Nyugat vi­szonyához . .. Az ünnepségek véget ér­tek. holnap este a „Presse­zentrum” is zár, s búcsúzunk a húszéves évfordulóját ün­neplő NDK fővárosától. Mit viszünk haza? A történelmi pillanat igézetét: az NDK húsz év alatt felnőtt, s ki­nek tetszik, kinek nem. ipari nagyhatalom. Az „Alex" ha­talmas épülettömbjei és a 365 méter magas Torony ár­nyékában a valóságban is el­törpülnek a nyugat-berlini házak, még a Springer sajtó­cég palotája is. Odaát pedig épp a napokban ért véget az Adenauer—Kiesinger-kor- szak, s' az eddig uralkodó CDU—CSU kénytelen az el- ienzek xeínéc.\ícbbfcBúd.^)K*w (Szombat, 20.25) A kétrészes vígjáték köz­vetítése a Katona József Színházból, felvételről. 1967 őszén mutatta be a színház a Moliére-félújitást, Harpagon örökérvényű történetét. A kárpitosmester fia. Jean Bap- tisle Poquelin, XIV. Lajos házi szerzője alkotta meg színpadi-irodalmi alakját en­nek a típusnak, aki minden­kit — még saját magát is — megrabolja fukarságában, azt a típust, akiről Feleki László, a ma humoristája is írta afo- risztikusan: azért tagad meg mindent még saját magától is, hogy legyen neki ... Mö­llere a legnagyobb klasszikus színpadi nevettető Harpagon- jával (a név maga is a fös­vénység szinonimája lett a századok alatt) egy mindmá­ig létező figurát alkotott meg, annak törvényszerű embertelenségével, irraciona­lizmusával együtt. A Katona József Színház felújítása az örök drámát Illyés Gyula zseniális fordításában állítot­ta színre, s Egri István ren­dezése ennek a tulajdonság­nak, a fukarságnak a megje­lenítése a maga végletességé­ben. Csempészek ______j ( Vasárnap, 16.30) Magyar film az Ami a 12- ből kimaradt című tv-filmso- rozat legújabb darabjaként. Tizenegy évvel ezelőtt, 1958 őszén mutatták be filmszín­házaink a Szabó Pál több mint három évtizede, irt no­vellájából, Tliurző Gábor ál­tal filmre írt és Máriássy Félix által rendezett filmet. Az operatőr Hegyi Barnabás volt. A történél a két világ­háború közötti korszakban játszódik, a magyar—román határon. Mihály (Agárdi Gá­bor alakítja) és Anyica (Bara Margit) a határ más-más ol­dalán élnek, a nyomor azon­ban mindkettőjüket, csakúgy mint sok más sorstársukat is, a csempészetre kényszeríti. A határőrök és a csempé­szek élethalálharcában bom­lik ki. alakul a dráma, amely szükségképp ér tragikus vé­get: a csempészek a keser­ves küzdelemben elbuknak, abban a küzdelemben, amely­ben a megmaradásukért ví­vott harc során elvesztik ön­magukat. Az akkori kritika egybehangzóan írta, hogy a film a nagy, de az elhibázott lehetőségek filmje. Próba közben (Vasárnap, 21.50) Portréfilm Ferencsik Já­nosról. A film próbahangula­tot idéz, a mai magyar zenei előadóművészei egyik legrep- rezenlánsabb alakjának, Fe- íencsik Jánosnak és mun­kásságának filmrevitelével. Próbahangulatot, hogy ne csak frakkban mutassa be, hanem közelről is, az alkotó­munka közvetlen-keserves fázisaiban a magyar koncert­művészet legkiemelkedőbb nagyját. Ferencsik János ffla- ga beszél a koncertmüvészet- ről, erről a sajátos zenei al­kotásról, a különböző kar­mesteri felfogásokról és sa­ját művészi pályafutásáról. S a film által felelevenített karmesteri tolmácsolás: Bee­thoven V. szimfóniájának próbái, az Egmont nyitány a III. Leonóra nyitány. Bartók Concertója, a Bánk bán — megannyi zenei alkotás ön­álló felfogású értelmezése. A. Gy. ; November 7-től folytatásokban közöljük ; Egy eddig még nem közölt dokumentum ] | a 25. magyar hadosztály hadműveleti ! naplója. A Hadtörténelmi Levéltár munkatársai a közelmúlt- í ' ban egy rendkívül érdekes dokumentumra bukkantak. Az l Í iratok rendezése során előkerült a 25. magyar hadosztály i hadműveleti naplójának egy töredéke, csonka példánya. í A naplót az egység törzsénél vezették, s abba katonás 5 tömörséggel bejegyeztek minden kiadott parancsot, utasí- j tást, s rögzítették a beérkező jelentések lényeges adatait is. j Az okmány tükrözi a szervezési változásokat, a szomszédos \ alakulatok helyzetét és az alsó és felső parancsnokságokkal ? folytatóit telefonbeszélgetéseket. Rendkívül érdekesek a j parancsnok helyzetmegítélései, s a hadosztály állapotáról > tett meglepően objektív hangú megállapításai. A törzsnél | kidolgozott írásos okmányokat mellékletként csatolták a j naplóhoz. Ezek sajnos valahol elvesztek. A segédtiszt az 5 óra és perc feltüntetésével az események sorrendjében j rögzítette a tényeket. ? I Magyarország felszabadításának időszakából hasonló l jellegű dokumentumot nem ismerünk. Eredetileg minden S hadosztálynál volt ilyen írat, de ezeket a kiadott párán- [ csők értelmében vagy megsemmisítették, vagy Nyugatra j hurcolták. A felszabadulás hadi eseményeit így csupán ( • német és szovjet források alapján tudjuk rekonstruálni. < Az itt bemutatandó dokumentum a magyar katonák í ) szemszögéből ábrázolja az eseményeket. A fő érdeme az ) j objektív hangvételben és a pontos, részletekbe menő áb- í I vázoláson van. í > Dr. Gazsi Józsefnek, a Hadtörténeti Intézet és Mú- ^ ) zeum tudományos munkatársának dokumentumsorozata a j [ Tiszától a Mátráig végigkíséri a '25. magyar hadosztály < j visszavonulási útját. í November 7-től folytatásokban közöljük Tudósítás a berlini toronyból Panoráma a körpresszóból — Ünnepi hétköznapok ban helyet foglalni. Willy Brandt kormányprogramjá­ban pedig a közeledést, az „Annäherung” fontosságát hangsúlyozta. Odaátról mint­ha más szelek kezdenének fujdogálni... Amíg tehát a körpresszó­ban a „Mocca Double”-nak nevezett, s a mienknél alig gyengébb feketét isszuk, in­kább a történelmi panoráma, mint a kétségtelen megraga­dó látvány érdekel bennün­ket. Lehet, hogy túlzás, de francia kollégámmal hajiunk arra a véleményre: e pilla­natban itt Berlin szívében, 250 méter magasban az „Alex” épületcsodái fölött fontos események fordulóján kering velünk 32 . méteres sugarán a gördülő kávéház. — Nem szédültök kissé? — kérdi Werner, aki helyettes szerkesztő az egyik megyei lapnál. A mgjegyzés, külö­nösen a mosoly, amely kísé­ri, félreérthetetlen, ö nem vár túl sokat a szociálde­mokrata—szabad demokrata kormányzástól... A vitában Werner bírja jobban érvek­kel. adatokkal, de egyvala­mire hajlandó: a réginél ked­vezőbb lehetőségek elismeré­se. A többit majd meglátjuk. Ha realista felfogás és józan kezdeményezés jön odaát­ról ... Kitűnő hangulatban eresz­kedünk le ismét a „szilárd talajra”. A téren hullámzik a tömeg, s a világóra előtt, amely pontosan megmutat­ja, mennyi idő van e pilla­natban Moszkvában vagy Kamcsatkában, most is cso­portokban állnak a látoga­tók. Hegy Bonnban hányat ütött az óra, még nem egé­szen ismeretes. AZ ÁTLAGBERLINJT EGYÉBKÉNT kevésbé iz .t- ja a bonni vagy nyugat- a-- -tinfeseolitiJai- «áéBár»sa*jn.int­az újságírót. Nem mintha nem érdekelné, csak számára a köznapok politikuma érde­kesebb. fontosabb. Igyekszik belezökkenni az új közleke­désig rendbe, kipróbálja az aluljárót, a mozgólépcsőkkel, betér az áruház és takarék- pénztár épületének földszint­jén megnyílt gyorsfalatozó­ba. megveszi Bockwurst (virsli) adagját 85 pfennigért, kiemel egy pohár sört az automata csapja alól, s ha van még ideje az S-Bahn in­dulásáig, kiül az „Alex"’ 120 méter hosszú padjára, s bele- inélved a ..bé cett". vaavis a Berliner Zeitung sporlrova- rába Számára természetes, hogy az „Alex” a régi tér négyszeresére növekedett, s szorosan kapcsolódik a kör­nyező terekhez: a Marx—En­gels térhez, s ellenkező irány­ban a Lenin térhez. Természetes az is. hogy az ultramodern épületek közölt ott szerénykedik a vörös tég­lás sok száz éves Mária-temp- lom, amott a vörös városhá­za, ahol fél évszázada Lieb­knecht meghirdette a prole­tárforradalmat. Nem messze az államtanács épületétől, a Nemzeti Galériához vezető fasorok közt a szabadtéri ki­állítás szobrai állnak őrt: kőbe faragott, bronzba öntött munkások, parasztok, kato­nák, anyák, gyermekek. Élet­hűen. mintha a művész meg­állított volna egy-egv járó­kelőt a téren, modellnek a készülő műhöz. A valóság formáit tükröző realizmus mellett a nemzet haladó ha­gyományai is beépülnek a mába. A porosz egység­kancellár, Bismarck ugyan kihull a sorból, de a lipcsei «vőző. az ugvancsnk porosz Blücher helvet kap. Mégpe­dig nem js akármilyet, hiszen hatalmas bronzszobra előkelő helwsj - áM-az. U nter- den Un»­denen, az Operaház parkjá­ban, egyik oldalon Gneisenau tábornok, a másikon Yorick... Szentben, a túlsó oldalon pe­dig az Új Őrség, előtte a Néphadsereg katonája, bent a kristály örökmécses lángja két feliratra világít. Az egyik: „Az ismeretlen ellenálló harcos”, a másik: „Az isme­retlen katona”. A nemzet?... A fogalom alkalmas arra. hogy a két Németországban mást-mást értsenek rajt®. Például az egységes német nemzetet, amely kétfelé váltan él, vagy külön nyugatnémet, s külön NDK-nemzetet. A huszadik évforduló káprázatos külső­ségek között, megrendezett, •páratlan szervezőerővel lebo­nyolított ünnepségein épp­úgy erezhető volt a nemzeti jelleg, mint a negyedmillió német fiatal magatartásán. Jelvények, zászlók milliói az NDK jelvényével, elnevezé­sek, címek a „nemzeti" jel­zővel és jelleggel (galéria, színház, bank. himnusz, sőt a társadalmi munka és a mi népfrontunkhoz hasonló szer­vezet is), a hadsereg egyen­ruhája. szolgálati szabályza­ta. még a díszlépés is, amely- lyel az 1500 tiszti iskolás dísz­lépésben elvonult a Marx— Engels téri emelvény előtt. Az ünnepség tűzijátékát úgy rendezték, hogy az égen fel- sziporkázó csillaghullásban hangsúlyt kaoianak a nem­zeti zászló vörös és arany színei, a játék előtt a város legmagasabb toronydarujá­nak csúcsán, egyetlen gomb­nyomásra, sistergő lángok között felragyogott a nemzet jelvénye — százezrek dübör­gő tanktól kísérve. S a himnusz? Soha még ennyi átéléssel, áhítattal nem hallottam tőlük az „Aus Rui­nen auferstanden ...” dalia- mit*. szövegét,... mint ezen a téren, ahol nemcsak az igaz szó szerint —, hogy romjai­ból feltámadott, de az is, hogy szebbé vált, mint vala­ha is volt... Nem tudom mit éreztek a Brandenburgi kapun túl, amikor 250 ezer FDJ-fiatal, - a szabad német fiatalok szervezetének tagjai, valamennyien egyenruhában: kékben, rózsaszínben éljen- zett. hurrázott, de az bizo­nyos. hogy az egyre többet emlegetett NDK-tudatnak, a DDR-Gefühlnek egyik kife­jezése volt — félreérthetet­len politikai és nemzeti tar­talommal. Éljenez hát és hurrázik ez a fiatalság: „Az NDK a mi hazánk! Az NDK az államunk!-’ . Az átlagberlini számára mindez természetes. Életrit­musa, felfogása, szava járása, ehhez a tempóhoz és mére­tekhez szokott. — Jöjjön, mutatok én ma­gának olyan magas házat, amilyen még nincs a város­ban. hetven méter magas. 23 emelet, s éppen most fejez­ték be a tetőzést — mondja. — A Lenin téri épületre gondol? Rám csodálkozik, aztán homlokára üt: „Persze, ép­pen most állt az újságban ... Mi itt egymás mellett épít­kezünk, s újság nélkül is számon tartjuk a helyzet ál­lását .,. Egyébként Werner Süsskind a nevem, s fényké­pemet ott találja a Munka Hőseinek útján, egy hajítás- nyira innen ...” Az ünnepség külsőségeit lebontották, a munkás köz­napok ugyanolyanok, mint október 7. előtt, a nyugdíja­sok és a szerelmespárok épp­úgy kiülnek Friedrichshain padjaira a „Mesék szökőkút-* jához”, mint azelőtt. A har­madik évtized első napjain csodálatosan szép, derült, napos az idő Berlinben. Ta­lán a legszebb ősz az utóbbi két évtizedben. S ha feltevé­seink nem csalnak, az eu ró* pai politika barométere sejtt mutat hűvös időt. B. W ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents