Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-05 / 257. szám
r A REKLÁM TITKAI Nyakkendő van, árjegyzék nincs Az utóbbi időben gyakran kapacitál vásárlásra a kereskedelem harsogó reklámja. Zsúrkocsi t ígérnék a szobabútorhoz, nyakkendőt az öltönyhöz, adnak tombo- lajegyeí, amellyel nyerni is lehet, sőt egy alkalommal léggömbre is vadászhatott a kedves vasárló, természetesen az illő jutalom reményében. Őszintén megvallva, meg soha nem vettem öltönyt, csak azért, hogy ráadásul kapják egy nyakkendőt, bútort sem a zsúrkocsiért vásároltam, a tombola pedig még soha nem hozott szerencsét. Nem is nagyon szeretem ezeket a ráadásokat. Mintha valamilyen lu- ciferi kétkedés sugallná: túl jól megfizetem ón a bútort, vagy az öltönyt, ha az árába kényelmesen belefér a . zsúrkocsi, illetve a nyakkendő. Persze, mindez lehet szubjektív vélemény. A kereskedelemnek biztosan kifizetődik az ilyen reklám, így tehát kár lenne megfosztani őket az „ajándékozás” örömeitől. Nem is szándékozom. Sőt, újabb „örömökre'’ szeretném felhívni a figyelmet. Arról van szó, hogy a ráadások és ajándékozások sűrűjében a kereskedelem megfeledkezik az informatív jellegű reklámról, a tájékoztatásról, arról, hogy jó előre közölje vásárlóival, milyen tulajdonságai vannak az egyes árucikkeknek. Az árjegyzékekre, a prospektusokra gondolok, amelyek csaknem teljesen a hiánycikkek listájára kerültek. A gyárak manapság nem tartják fontosnak, hogy előre tájékoztassák a fogyasztót gyártmányaik áráról, minőségéről, tulajdonságairól, műszaki adatairól. A kereskedelem pedig nem követeli a gyáraktól ezeket a hasznos előrejelzéseket. Pedig a kulturált kereskedelemhez az is1 hozzátartozik, hogy a bútor a hűtőgép, a rádió, a televízió, a lemezjátszó, vagy a villanytűzhely —, hogy csak néhány jelentősebb cikket említsek — vásárlása előtt a család odahaza átlapozzon egy-egy részletes árjegyzéket, olyat, amely bő információval szolgál, s így segítséget nyújt a ..milyet vegyek?’’ eldöntéséhez. Hogy a fentebb írt sorok nem kívánnak lehetetlent, arra két jó példát is említek. Egy fővárosi maszek rózsakertész évek óta küldi címemre tartalmas árjegyzékét, a különböző rózsafajtákról, noha eddig még egyszer sem tiszteltem meg rendelésemmel. Igaz, megérdemelte volna, már csak azért is, mert tőle kaptam az első árjegyzéket. A másodikat az OFŐTÉRT Vállalat küldte. Ez már elegáns, színes árjegyzék, amely csaknem mindent felsorol, ami az OFOTÉRT-boltokban kapható, a szemüvegtől a filmfelvevőgépig. Úgy gondolom, nem szorul bővebb bizonyításra, hogy a reklám és a propaganda színes forgatagába sürgősen be kell sorolni az információt, a lakosság tájékoztatását, a vásárlási döntések segítését szolgáló árjegyzékeket, prospektusokat is. Ha szabad kijelenteni: jobb és hasznosabb reklám ez. mint a láadásos nyakkendő. S hogy kifizetődik-e? Nos, ezt meg kell kérdezni az OFOTÉRT-től, vagy a fővárosi maszek kertésztől. (márkusz) A vármúzeum képtárában hétfőn este tartotta első őszi hangversenyét az Egri Állami Zeneiskola tanári kara. A tavaly elindult kezdeményezés sikeresnek bizonyult: a kamarazene hívei ez alkalommal is felkeresték a vármúzeum hangulatos képtártermeit, hogy az élményt sugalló környezetben tanúi- részesei lehessenek a zene- irodalmi nagyok muzsikájának. A zeneiskola szólistái pedig bizonyítani akarták, bogy az egyiittzenélésnek. a kamarazene meghitt hangulatának ma {is van létjogosultsága. minden divat vagy zenei hóbort ellenére érdemes a klasszikusokkal barátságban maradni. S az az alázat és elmélyült munka, amivel és ahogyan a tanár-művészek hangszereiket megszólaltatták, nemcsak ekkora elismerést és nyilvánosságot érdemel. Fontolóra kellene venni a művelődésügy helyi irányitóinak, milyen keretek között és hogyan kellene ezt a meglévő művészi szorgalmat és áhítatot kamatoztatni. Haydn D-dúr triójában az életvidámság, a játékosság, a barokkosán túláradó jókedv eleven futamait hallottuk A. Lippay Ildikótól. Zongorája- tékában tempói diktált a miinek és Asztalos Lóránd füvo- lázása így kaphatott igazán szárnyakat. Mozart Adagiójában Radnóti Tibor technikailag biztos, a lírai elemeket maradéktalanul kifejező hegedűjátéka hatott elsősorban a közönségre. Ügy érezzük, hogy Radnóti Tibornak hosz- szabb lélegzetű versenymüvekkel is érdemes lenne közönség elé állnia, mert előadói készsége magánszámokra predisztinálja őt. Mozart Klarinét-kvartettjének első tételében Szepesi György hangszerére figyeltünk fel. A vonósok szólamai között bujkáló, azokon el-el- uralkodó klarinéthang nemes érzelmeket ébresztett a zene kedvelőiben. 1909. november 5., szerda Múzeumi hónap é!ó zenével A műsort záró számban, Schubert Pisztráng-ötösében Farkas István, Szabó József, Rákay Irén, Radnóti Tibor és Jurányi József léptek fel és bizonyították: a kamarazene hatásos és értékes tartománya a zeneirodalomnak. Lévai Zsolt nemcsak az egyes mű sorszámoknál működött közre hegedűjével, de pár mondatos zenetörténeti és hangulati bevezetőjével a közönség segítségére sietett a kamaradarabok előtt. Most is, minden értékes hangverseny után annyiszor tettük ezt, leírjuk: átfogó program keretében össze kellene már végre hozni valamennyi zenei és kulturális tényezőt Egerben és a megyében a művelődésügy hasznára, elsősorban a közönség javára. Előadók és a hallgatóság egykééit nyernének egy- egy ilyen alkalom másfél-két órája alatt. Megérné a szervezési fáradságot! (farkas) Hetvenöt éves a Keleti Háromnegyed évszázaddal ezelőtt, születésekor egyik méltatója, ismert műtörténész ezeket írta róla: „Legnehezebb volt és legjobban sikerült a főhomlokzat megoldása. Az a pont ugyanis, ahova az új pályaudvar főbejárata került, a főváros egyik legszebb távlatú pontja, szinte a Dunától már látni lehet kapuzatát.” Budapest főpályaudvara előtt, a 75. születésnapját ünneplő Keleti előtt, híd épül, átível majd a Baross téren, hisz kinőtte már a világvárosi lorgalom a régi ruháját. (Sok vita is volt az építkezésről: szabad-e a Keleti előtt hidat építeni?) Már a nyolcvanas években napirenden volt az új pályaudvar építésének kérdése. Addig a vasúti személyforgalom a mai Józsefvárosi, akkor úgynevezett Losonci in- dóházból indult. Zsúfolt volt már ez az indóház, a Magyar Államvasutak is olyan „impozáns, kényelmes” pályaudvart akart építtetni, mint amilyent az Osztrák Vasúttársaság épített. Ugyanis ez volt: a Nyugati pályaudvar. , Az 1881-es esztendő a helykeresés éve volt. Hol legyen? Csakis a város szívében, akár az „osztrák pályaudvar". A Kerepesi út és a Csömöri út elágazása közti térséget tartották legalkalmasabbnak. Százháznak hívták akkor ezt a területet. 1881- ben az omnibusz társaságnak voltak itt az istállói. Az omnibus.zosokkal könnyű volt megegyezni: csőd előtt álltak. Tehát 1882-ben kezdődött meg a munka. De gyorsan meg is akadt. Felfedezték, hogy a terület ~ nemcsak hogy, egyenetlen. poros, de vizenyős is. Cölöpalapépítményre van szükség. Kerek egy esztendővel meghosszabbítja ez az építkezést. A talajt is ki kellett cserélni — nem pesti talajon áll a Keleti — hónapokon át a vagonok ezrei hozzák az ország más vidékéről a kemény, szilárd alapot adó földet. 1882 a cölöpözés, a fel- töltés, a döngölés ideje. 1883-ban aztán nagy ütemben megindul az építkezés és tető alá is húzzák a csarnokot. Légfűtés, a teljes beíe- jezés esztendeje: 1884. 4 880 000 „békebeli” forintba került. Ki építette? Kevesen tudják, építőjének mellszobra hosszú évekig a resti egyik ’.leltári tárgya” volt. A pályaudvar első restise csináltatta, s ettől vendéglőstől vendéglősre szállt a szobor, de talapzatán nem volt név, s nem tudták, kit ábrázol. Rochlitz Gyula, az államvasutak főfelügyelőjének tervei szerint készült, a kivitelező kollketívának a vezérkara: Ulbricht Ármin főmérnök, Feketeházy főmérnök, Speidl Bódog, Hauff Lajos mérnökök. A terv és a kivitelezés magyar volt. Hiszen az építési hirdetményben, vagyis a pályázatban ez volt az első kikötés: „csakis hazai vállalkozó nyerheti meg, és csakis hazai munkásokat alkalmazhat ...” A főhomlokzat legfelső párkányzatát, hét méter magasságú szoborcsoport díszíti: Neptun és Vulkán közül kiemelkedik egy fiatal nőalakja: a gőz géniusza. A kapuzat felső részének mélyedésében két szobor van: Watté, a gőzgép és Stephensoné, a vasútíeltalalójae. Már az általános , iskolákban, meg kell kezdeni a tehetséges munkás — paraszt gyermekek kiválasztását Tanácskozás a felsőoktatás időszerű feladatairól Kétnapos tanácskozást tartottak a felsőoktatási szak- szervezeti bizottságok vezetői a pedagógusok szakszervezetében. A kedden zárult értekezleten dr. Kahulics László, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője beszámolt arról, hogy az idei tanév több vonatkozásban is előrelépést jelent az egyetemi élet korszerűsítésében. Érvénybe lépett az új szervezeti és működési szabályzat, elkészült az új fegyelmi- és vizsga- szabályzat, s bevezették az új ösztöndíj- és tandíjrendszert is. Az értekezleten Szalóki Lambert, a pedagógusok szakszervezetének titkára ismertette annak a felmérésnek az eredményét, amely az egyetemekre és főiskolákra felvett munkás- és parasztgyerekek számának alakuláséról és tanulmányi eredményeiről készült,. Az adatok szerint 1964—65-ös tanévben a fizikai dolgozók gyermekeinek aránya 45,7 százalék, 1968—69-es tanévben mér csak 40,8 százalék volt. A helyzet az idén sem javult: a felvettek között a munkás- és paraszt- szülők gyermekeinek aránya 40,2 százaiéi-:. Figyelmeztető adat: míg a felvételire jelentkezők között 1964 —65-ben az összes jelentkezők 45,6 százalékát tették ki a fizikai dolgozók gyermekei, addig ez az arány az idén. 39,2 százalék, s közöttük parasztfiatal csupán 10 százalék volt, különösen elgondolkoztató az arányok alakulása a tudományegyetemeken: a fizikai dolgozók idén jelentkezett gyermekeinek arányszáma már csak 30 százalék volt. A parasztfiatalok aránya egyébként az Agrártudományi Egve- temen is csak 14 százalék volt. Már az általános iskolában meg kell tehát szervezni a tehetséges munkás-paraszt gyermekek , kiválasztását, s a tantervi anyagon túlmenően szaktárgyi foglalkozásokon is ösztönözni kell őket az eredményes tanulásra. Fontos követelmény, hogy növeljék az általános iskolai kollégiumok, valamint a különböző szakkörök számát. S amit az általános iskola elkezdett azt a középiskolákban folytam * kell, s főleg nyelvekből és matematikából kell jobban kihasználni a szakkörök és a tagozatos osztályok adottsáCsak a dicséret hangján lehet szólni a 4-es szánni AKÖV ügyintézéséről. Két hete közöltük „Postánk” című rovatunkban Márkus Lajos andornafctályai lakos panaszát arról, hogy a kora reggeli maki ári busz nem veszi fel őket, s így azok, akik reggel hat órára járnak Egerbe, kénytelenek már fél öt előtt útnak indulni, s az intézkedés már megtörtént. Az AKÖV személyforgalmi osztálya közölte, hogy megvizsgálták a panaszt, s mivel indokoltnak tartják a kérést, úgy intézkedtek, hogy a reggeli andornaktályai busz 18 perccel később induljon. így csak 11 perc eltérés van két gait. Az egyetemekre, főiskolákra felvett munkás-paraszt fiatalok általában megállják helyüket, fokozatosan javítják tanulmányi eredményeiket, s bér kevesen érnek el kiváló szintet, többségük az átlag felett van. A tanácskozáson feladatként jelölték meg. hogy az intézmények vezetői, párt-, KISZ- és szakszervezeti szervei szélesítsék és számszerűen növeljék a felvételikre előkészítők különböző formáit, tegyék hatékonyabbá a diákközösségek, tudományos diákkörök, kollégiumok szakmai önképző munkáját, fordítsanak nagyobb gondot arra, hogy az egyes tudományágak oktatói utánpótlásában a munkás-paraszt fiatalok megfelelő arányban szerepeljenek. (MTI) járat között, s ezzel remélhetően az andornaktályaiak megelégedésére megoldódott a probléma. Eggyel több intézkedés, amely kényelmesebbé tette a közlekedést. Eggyel több példa arra, hogy lehet gyorsan is orvosolni panaszokat, hogy a helyi sajátosságokat figyelembe véve, segíteni lehet olyan esetekben, amikor a közösség és az egyéni érdekek találkoznak, pontosabban nem sértik egymást. Az AKÖV személyforgalmi osztályát csak dicsérni lehel ezekért a gyors intézkedésekért. S példaként állítani olyan intézmények elé. ahonnan hetek múlva is csak reklamálásokra érkezik semmitmondó válasz. 1M ■■ ia ■ •• | Köszöntük a gyors intézkedést! — A hetvenöt éves Keleti, amelynek .„szinte a Dunától már látni lehet kapuzatát”. Néhány évvel ezelőtt naponta negyvenezren utaztak el innen, ma hatvanezren. (MTI Foto: — Tormai Andor felv.) Az első szerelvény — 1884. augusztus 13-án — egy szombati nap, kora reggel 6.10-kor futott be Zimonyból és tíz perccel később futott ki az üres csarnok alól az első vonat: Ruttka felé. Az első vonatot Imieze János főművezető indította. Érdekes lapozgatni az első utasstatisztikában. Pontos adatot csak 1898-tól találunk: ebben az esztendőben 2 700 000 utas indult és 2 600 000 utas érkezett. 50 esztendővel később, 1934-ben 7 600 000 az induló utasok száma és 7 500 000 az érke- ifiVá A Keleti megnyitásának idején naponta 52 induló, illetve érkező vonat futott ki, illetve be a csarnokba. 50 esztendő múlva, már 150 lett a forgalma, most pedig (az átépítés előtti időben) a kormos üvegkupolák alól naponta 110 vonat vág neki a messzi utaknak. Van amelyik 400 utast visz, de a déli miskolci 1200-at is. Tizenegy sínpár, naponta 60 000 búcsúzó utas. A megafon csak szól: ,,a sínek mellett tessék vigyázni”, új vonatok meg új indulások. A sátoraljaújhelyi, a dunaújvárosi, a komáromi, a varsói gyors, a miskolci gyors — reggeli indulások, azok utaznak ezekkel, akik csendben, még a város ébredése előtt akarnak az állomásról kijutni. Aztán már csak 15—20 percenként futnak k! a vonatok. Delet harangoznak, s déltől három óráig már 33 vonat hagyja el a várost! Indulási oldal.— jegyzem az ál' .másfőnök szavait. 21 pénztár. 11 vágány, 60 000 elutazó ... Beesteledett, muzsikaszó csendül a restiben. Induljunk. Kőbányai György
