Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-05 / 257. szám
Ünnepi ülés Kairóban vAIKÓ Az egyiptomi közvélemény különböző rétegeinek képviselői nagyszabású ünnepi estet tartottak a kairói szovjet kulturális központban az Októberi Forradalom közelgő | 32. évfordulója alkalmából. Az ünnepi ülés szónokai rámutattak arra, milyen nagy hatást gyakorol ma is az Októberi Forradalom a népek nemzeti felszabadító mozgalmára és az Arab-Kelet népeinek harcára. Forró lelkesedéssel nyilatkoztak arról a hatalmas és önzetlen segítségről, amelyet a világ első szocialista állama nyújt az Egyesült Arab Köztársaság népének nemzetgazdasága fejlesztéséhez, s az izraeli hódítók elleni harcához. (MTI) Síin és hiba! ALGÍR: Huari Bumcdien, az Algériai Forradalmi Tanács elnöke hétfőn fogadta a V. Scserbickij, az SZKP KB Politikai Bizottsága póttagjának, az VSZSZK minisztertanácsa elnökének a vezetésével Algériában tartózkodó szovjet kormányküldöttséget. Scserbickij tolmácsolta Brezsnyev, Podgornij és Koszigin üdvözletét az algériai forradalom kezdetének 15, évfordulója alkalmából. OSLO: Hétfőn Sz. Romanovszkij, a Szovjetunió oslói nagykövete. fogadást adott abból az alkalomból, hogy 25 évvel ezelőtt a szovjet csapatok felszabadították Norvégia északi területeit. A fogadáson jelen- volt • Bernt Ing- valdsen, parlamenti elnök, John Lynj,; külügyminiszter, Otto Tid’emand hadügyminiszter és más norvég állami vezetők. ÜJ-DELHl: Ameríka-ellenes tüntetést rendezett Üj-Delhiben az Indiai Országos Ifjúsági Szövetség és az Indiai Diákszövetség. A tüntetés részvevői \ tiltakoztak az Egyesült Államok vietnami agressziója | ellen. MOSZKVA: Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kedden a Kremlben fogadta a DNFF és a Dél- vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának a küldöttségét és beszélgetést folytatott a küldöttség tagjaival a két felet | érdeklő kérdésekről. SZÓFIA: A Süleyman Demirel mi- \ niszterelnök vezette új török kormány megalakulását hírül adva a Szófiában megjelenő Rabotnicseszko Delo kedden rámutat, hogy, az új kabinetbe tízen wem kerül, tek be az előző kormány miniszterei közül. .Jelentőség- teljes, hogy a kimaradottak többsége a Bilgic-féle csoporthoz tartozik, vagyis az Igazságpárton belül ahhoz a csoporthoz, amely — De- mirelék mérsékelt álláspontjától eltérően — szélsőségesen jobboldali nézeteket vall, s a vallási fanatizmus felé is hajlik’’.. BEJRUT: Kedden reggelre helyreállították Libanonban azt a kőolajvezetéket, amely Szaud Arábiából szállítja az olajat a dél-libanoni Szaida (Szidor.) kikötőjébe. A föld alatt, mintegy két méter mélységben húzódó vezetéket hétfőre virradóan körülbelül 5 kilométernyire a kikötőtől felrobbantották, a merénylet nem okozott na-1 gyobb kárt. öt hónap leforgása alatt ez volt a harmadik merénylet a Tapline amerikai társaság olajszállító létesítményei ellen. A mesterségesen felcsigázott várakozás ellenére sem jelentett be új kezdeményezést Nixon, tegnapi beszédében november J„ szerda WASHINGTON: Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Nixon elnök magyar idő szerint kedden hajnalban beszédet mondott vietnami politikájáról. Az előzetes, mesterségesen felcsigázott várakozás ellenére az elnök egyetlen olyan új kezdeményezést sem jelentett be, amely elősegítené a vietnami béke megteremtését: nem beszélt fegyverszünetről, sőt még arról sem völt hajlandó nyilatkozni, hogy az Egyesült Államok milyen ütemben folytatja csapatai kivonását, bár azt hangoztatta, hogy tervei szerint „minden amerikai csapatot ki kell vonni' a háború „vietnamizálásá- nak” ütemétől függően. Az elnök arra használta fel beszédét, hogy igazolja saját elképzeléseit és feltétlen támogatást követeljen az amerikai néptől ezek megvalósításához. Végső fokon elismerte, hogy Vietnam a közvélemény jelentős részének szemében Johnson háborújából Nixon háborúja lett, de azt mondotta, hogy a háború- ellenes csoport „csak hangos kisebbség" és megismételte korábbi kijelentéseit arról, hogy „nem befolyásolhatja a kisebbség az elnök döntéseit”. Nixon a „csendes többség" támogatását kérte terveihez. Az amerikai elnök azt mondotta, hogy a békés rendezés elmaradásáért „egyedül Hanoit terheli a felelősség" és ennek igazolására ismertetett néhány titkos diplomáciai lépést, többek között azt a tényt, hogy egy közvetítő útján a nyáron levelet juttatott el Ho Si Minh elnökhöz, aki Nixon szerint ,.az észak-vietnamiak ismert elutasította a kezdeményezést”. Az elnök azt hangoztatta beszédében, hogy más rendezés híján nem áll rendelkezésére más megoldás, mint a vietnamizálás folytatása, amely gyökeres változást jelent szerinte az előző koi- mányzat politikájához képest és eredménnyel jár. Ennek alapján azt mondotta, hogy ..optimista módon” ítélheti meg az amerikai csapatok kivonásának titkos ütemtervét. Nixon elnök egyébként beszédében azt mondotta, hogy „a fő kécdés az, hogyan lehet megnyerni Amerika számává a békét”, s hogyan kerülhet ki az Egyesült Államok a háborúból. Mint mon- : doua, elutasította iiivaiaibai lépte után az azonnali kivonás gondolatát, mert az „katasztrófát jelentett volna Dél-Vietnam számára” és az Egyesült Államok számára is, mert „világszerte összeomlott volna a bizalom az ame- követeléseit ismételte meg válaszában és határozottan rikai vezetésben" és egy ilyen lépés „nem a békét hozta volna meg, hanem újabb háborút”, mert „megnövelte volna azoknak a nagyhatalmaknak nyugtalanságát, amelyek még mindig nem adták fel világhódító terveiket”. Az elnök szerint ehelyett a reális út a „vietnamizálás” útja volt, s kormánya kezdettől fogva erre az útra lépett, mert „Hanoi egyáltalán nem volt hajlandó tárgyalni az amerikai javaslatokról”. Nixon utalt az USA „titkos diplomáciájának” néhány eredménytelen kezdeményezésére, majd kijelentette: a párizsi tárgyalásokon „a tárgyalóasztal formáján kívül nent jött létre más megállapodás". Az elnök a vietnamizálási programot úgy határozta meg, hogy „az amerikai csapatok fő feladata: képessé tenni a dél-vietnami haderőt arra, hogy teljes felelősséget vállalhassanak az ország biztonságáért”. Nixon szerint ez a program eredménnyel járt. Az amerikai intézkedések közé sorolta a légi tevékenység 20 százalékos csökkentését is. A dél-vietnamiakkal együtt olyan tervet dolgoztunk ki, amelynek során előre meghatározott, s rendszeres időrendben teljesen kivonjuk az amerikai szárazföldi haderőt Dél-Vietnamból. A kivonás az erő, nem pedig a gyengeség helyzetéből történik. Ahogy a dél-vietnami haderő megszilárdul, az amerikai kivonás üteme meggyorsulhat” — mondotta Nixon, azonban haladéktalanul kijelentette, hogy az időrendet nem teszi közzé, mert „az ellenség ezt kihasználná”. Azt is hozzáfűzle, hogy a terv végrehajtása a hadműveletekfcszintjé- től és az állítólagos behatolás mértékétől függ. Nixon elismerte, hogy a háború folytatása sokak számára ellenszenves megoldás, azonban azt hangoztatta, hogy csupán ez a választása van, s ezért egységet követelt. Nixon beszédének első visszhangja Washingtonban túlnyomórészt negatív: az elnök adós maradt a legégetőbb kérdések megválaszolásával. Politikai körökben bizonyosra veszik, hogy a háborúellenes csoportok, amelyek átmenetileg „fegyver- szünetet” kötöttek Nixonnal. haladéktalanul és rendkívül keményen újítják fel támadásaikat. A legközelebbi akció már kedden várható. Az amerikai szenátusban, a képviselőházban pedig a háborúellenes csoport szerdára több órás vitát tervez. A legnagyobb szabású eseményekre két hét múlva kerül sor: a vietnami moratórium második felvonásával, illetve a háborúellenes mozgósítási bizottság washingtoni tömeg- tüntetésével. (MTI) Több, mint bűn — hiba! — ekként marasztalta el örökérvényűen a rossz politikát Talleyrand, a diplomácia Napóleon korabeli atyamestere. A bűnös politikánál is rosszabb — természetesen az elkövetőjére nézve — a számítás' niba. Arról jutott eszünk- óe a mondás, hogy Nixon minden módon megpróbálta kisebbségnek minősíteni a vietnami háború amerikai ellenzékét, amelytől „nem hagyja befolyásoltatnl magát". Lehet, hogy valóban az amerikaiaknak csupán egy — ám korántsem jelentéktelen — kisebbsége tartja nyilvánvaló bűnnek a vietnami agresz- sziót. Hibának és kilátástalan kalandnak viszont bizonyosan a többség vallja. A legfrissebb közvéleménykutatások egybehangzóan tanúsítják, hogy az amerikaiak többsége minősiti politikai hibának a vietnami beavatkozást. Nixon patetikus beszédében maga is leszedte a keresztvizet elődjéről, akitől a háborút örökölte. Ám a védekezésbe szorított új (már nem is annyira új) elnök visszavágással próbált menekülni bírálói elől: nem az a kérdés — fejtegette —, hogy a háború a Johnsonéból a Nlxoné lesz. hanem ame- rika céljai és presztízse a fontos. Ez már valóban nem kérdés, amennyiben a vontatott ütemű csapat- kivonások bejelentése óta a vietnami kaland immár visszavonhatatlanul Nixon háborúja. S amint övé. Nixoné a háború, úgy tetézte az előd számítási hibáját most már a magáéval. Vállalja a bűnt. elköveti hozzá a hibát is! Ennyit hát a nagy gar- rai meghirdetett elnöki beszéd lényegéről. A visszhangja nem véletlenül egy szóban foglaltatott ösz- sze a New York Timesben csakúgy, mint Pierre Salinger, a volt Kennedy- sajtótitkár által a francia tévében: csalocius! Term» szetesen ez a csalódás azo kát a polgár' politikusokat és hírlapírókat tölti el. akik a maguk ameiikájá nak okosabban felfogot* presztízsét tartva szem előtt, éppen a kiút józan megjelölését remélték Nixontól. Hogy most az elnök részéről politikai hiba történt, azt az ő elégedetlenségük bizonyítja Amerika tehát még jobban meghasonlilc Vietnam miatt, s az új vezetés abba a helyzetbe taktikázt•• magát, amilyenben a régi volt. A világ népei és a vietnami nép azonban elsősorban azt olvassak ki az amerikai elnök beszédéből, hogy az Egyesült Államok nem változtatott vietnami céljain: megmenteni próbálja a népétől meg- menthetetlenül elszigetelődött saigoni klikket és távlatokban sem kívánja teljes mértékben kivonni csapatait Dél-Vietnamból. A háború „vietnamizálásá- nak” nixoni jelszava valójában tűrhetetlen feltétel - támasztás a harcoló vietnami népnek: a saigoni rezsim megerősödésétől teszi függővé az amerikai csapatkivonást, amelynek menetrendjét az elnök titokban kívánja tartani. Engednie az intervenciót végrehajtó imperialista amerikának kell. A dél-vietnami nép nem azért harcol hosszú évek óta a saigoni klikk ellen, hogy most — kímélje azt — az ag- resszorok kivonulásáért „cserébe”! Talán elfelejtették a Fehér Házban, hogy a félmilliós intervenciós hadsereg is képtelen volt megtörni^ a szabadságharcosokat? * Az agresszió bűne ettől a kérlelhetetlen ténytől vált Amerika számára hibává. S Talleyrandot kiegészíthetjük azzal a UtríiHsággal't*1 amelyet a Fehéí Házban nem akarnak megérteni: egy hiba elkövetésénél csak a megismétlés a rosszabb! Avar János Nyugatnémet revansista igényeli MOSZKVA A Pravda az „Áttelepültek Szövetsége” Saarbrücken-! kongresszusát kommentálva megállapítja, hogy a nyugatnémet ultrák szítják a revansista pszichózist az országban. A kongresszust demonstrációnak szánták az Adenauer—Erhard—Kiesinger revansista—militarista irányvonal mindenfajta megváltoztatása ellen, mint olyan szerény kísérlet ellen, hogy figyelembe vegyék a jelenlegi európai helyzet realitásait és józanabb magatartást kövessenek az NSZK keleti szomszédai irányában. Rehs, az Áttelepültek Szövetségének vezére, nyilvánÁ hazafias erők sikerei Dél-Vietnamban Dél-Vietnamban továbbra is a hazafias erők kezében van a katonai kezdeményezés. A kambodzsai határ közelében, Bu Prang térségében a szabadságharcosok nyomása miatt az amerikaiak kiürítették a hírhedt Különleges Erők több bázisát. Képünkön: felhalmozóit füzért : H -‘kék a most elhagyott „Annié” nevű b. AP—A1TI—KS) 3 valóan az új kormánynyilav ■ kozat ellensúlyozására — meghirdette saját programját. amely szavat szerint az 1937-es, „birodalmi határok sérthetetlenségén” alapul. Ezekhez az arcátlan igé- ’ nyékhez kapcsolódnak a neonáci párt. a Nemzeti Demokrata Párt követelései. Szócsöve a Deutsche Nachrichten magánkívül van attól való félelmében, hogy esetleg kapcsolatok teremtődnek az NDK-val. elismerik Európa jelenlegi határait és aláríják az atomsorompó' szerződést. A neonácik és a különböző színezetű ultrák, minden igyekezetükkel arra törekednek, hogy akadályozzák az európai helyzet normalizálódását. (TASZSZ) \éjffy balalmi tárgyalások NEW YORK Az AFP a négy nagyhatalom ENSZ-küldöttségéhez közel álló körökre hivatkozva jelenti, hogy november 15- én újra kezdődnek Francia- ország Nagy-Britannia. a Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalásai a közel-keleti helyzetről. A tárgyalássorozat a nagyhatalmak ENSZ-fődelegátu- sainak részvételével áprilisban kezdődött francia kezdeményezésre. majd júliusban a megbeszéléseket felfüggesztették. hogy teret enged-' jenek az Egyesül Államoké-: a Szovjetunió kétoldali megbeszéléseinek ugyanerről * U Thant fogadta a szovjet űrhajósokat l'ork-i ENSZ-palotában fogadja az Egyesült Államokban tartózkodó szovjet űrhajósokat. A főtitkártól balra Bc- regovoj vezérőrnagy, jobbra Feoktyisztov. (Telefoto: — AP—MTI—KS) *