Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-04 / 256. szám

Rckl& KOSSUTH 8.20 Hallgassuk együtt! 9.07 Cryermekrádió 9.42 Népdalfeldolgozások 10.05 Zenekari muzsika 11.00 Iskolarádió 11.35 L. Bernstein operafelvé­teleiből 12.30 Melódiakoktél 13.45 Üj Georg ikon 14.01 Muromi Ilja. Mesejáték 15.10 Rádióiskola 16.05 Wagner-felvételek 16.32 Riport 16.52 Rodgers—Hammerstein: A muzsika hangja 17.20 Walter Gieseking zongo­rázik 17.33 Ügyeskedők ... Doku­mentumműsor 17.58 Könnyűzenei híradó 38.28 A Szabó család 19.25 Sárdy nótafelvételeiből 19.35 A Bécsi Filharmonikusok hangversenye 21.40 A Ludvikovszkij-együttes műsora 22.20 Kulturális világhíradó 23.15 Népi zene 0.10 Régi olasz kórusok PETŐFI 8.05 Zenés játékokból 9.07 Kamarazene 11.45 Forradalmi akadály 12.00 Népi zene 12.20 Szimfonikus táncok 13.05 Törvény könyv 13.20 Operaáriák 14.00 Kettőtől — hatig ... Zenés délután 18.10 Fiatal szovjet zeneszerzők 18.35 Kamarazene 19.15 Nóták 20.28 Üj verseskötetekről 21.03 Operettrészletek 21.40 Színházi jegyzet 21.55 Magyar Kamarazene 22.24 Tánczene 23.10 Dvorzsák operáiból MAGYAR 8.05 rrv 17.58 Hírek 18.05 Mielőtt építkezel.. . (Kisfáim) ­18.15 Az állatok nyelve. (Szov­jet förm-észetfilm) 19.25 Esti mese 19.35 Riportmüsor 20.00 Tv-híradó 20.20 Kockázat. (Lengyel filmsorozat) 5. Vaskereszt 21.20 Kalauz: Beethoven: IX. szimfónia november 6-i adásáhóz 21.40 Parabola 22.00 Tv-híradó POZSONYI 15.30 Filmfórum 19.30 Munkásvonat 20.05 Telekvíz 20.45 Budapesti dalok 21.30 Cook kapitány. 4. rész EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások, kezdete: fél 6 és 8 órakor. Az idő ablakai EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. A bűntény majdnem sikerült GYÖNGYÖSI PUSKIN: Imposztorok GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Hamu és gyémánt HATVANI KOSSUTH: Szarajevói merénylet FÜZESABONY: Marathőn HEVES Zsiráf az ablakban PETERVÁSARA: A Pál utcai fiúk törnípfl ÜGYELET Egerben: 19 órától szerda reg­gel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben. (Telefon: 11-10.) Rendelés gyermekek részére is. *.—--------------------------­E gy tér nevenapját is kö­szöntjük a közelgő november 7-én, de meg szép, kerekszá­mú jubileumát is: a pesti No­vember 7. tér most ünnepli századik születésnapját. A „születési anyakönyvi kivo­nata” természetesen nem le­het napra hiteles, annyit tu­dunk, hogy a Sugár út, (vagyis a mai Népköztársa­ság út) első gondolatát 1868- ban vetette fel Andrássy Gyula gróf, s a 70-es évek elején már a főváros első tervszerűen megalkotott egyik főútvonalának képe kirajzolódott. Tehát, nem sokat tévedtünk, ha azt mondjuk: a mai névnapi ün­nepen jubileumi születési hófehér hajú idős asszonyt, a hajdani résztvevőt. (A Már­cius 21. Otthonban, az egy­kori harcok veteránjainak otthonában beszélgettem még régebben vele.) Gyenge termete fölé is ágaskodott a pesti utcán kardlapozó rend­őr toporzélcoló lova. Oroshá­zi kubikoslány, akkor még csak félesztendeje volt, hogy Pestre került. Pesti vendég­látói vitték el az asztalosok szakegyletébe, itt ismerke­dett meg az ifjú harcossal, szakmunkással: Tomanicka Kálmánnal. összeházasod­tak, a Szövetség utca 2-ben laknak, kétszobás a lakás, az egyik szobában négy kassai fiatalember, köztük az egyi­November 7. tér, 1969. (Gábor Viktor felvétele.) esztendőt is köszönthetünk. Nem akármilyen térről van szó, nemcsak a főváros egyik központjáról, hanem egy da­rab történelemről is. Nyolcszögű térnek hívták a pestiek a Sugár útnak ezt a részét, amikor a homokbuc­kákból kinőtttek az első há­romemeletes házak. A ma­gyar kapitalizmus „robbaná­sának” időszaka: a munka- nélküliség miatt a milliós ki­vándorlók és a hazárdőrök- ből lett hirtelen újgazdagok, milliomosok görögtüzes kar­rierjének ideje. A nyolcszö­gű tér hivatalos neve: Okto­gon lett. Az első két háromemele­tes házat (a négyből) a Wie­ner Baugesellschaft leány- vállalata, a Sugár úti építő részvénytársaság emelte. Az épületek közül egy sem akart felhőkarcoló lenni, még abban is kételkedtek, hogy a három emeletet be tudják népesíteni főbérlők­kel. Ugyanis az Oktogon — ami most a város szíve — a város széle, kültelke volt. Az egykori krónikás ezt írta: „Errefelé a legnagyobb ha- zardőr sem nyitott boltot”. A Sugár úti részvénytársaság bele is bukott ebbe a vállal­kozásba. Tíz év sem telt el, s a gyorsan növekvő város egyik pezsgő központja lett: a mil­lenniumi évben megindult a kontinens első földalattija, s a föld felett is: a Nyugati pályaudvartól a villamos sze­li át a Körutat. Kávéházak nyílnak, köztük az első: az Abbázia. Történelmet jegyez fel az a tér. 1900... a békebeli bé­ke, vagy úgy is mondják: „sűrű, mély béke”. A Friss Újság karácsonyi mellékle­tében a karilcatúrista éppen az Oktogont rajzolta le, amint a nagy kávéházi ablak mögött, a főpincér meggyújt­ja a gyertyákat, a csillagszó­rókat, s egy pikolófiú a sok dísz mellé felakaszt a kará­csonyfára egy kis végrehaj­tót. Ugyanis az ünnepek ide­jén, a pénzügyminiszter ka­rácsony hetére felfüggesztet­te az adóvégrehajtásokat. A nagy ablakú kávéházból kezdettől fogva „jó volt a kilátás” a térre. 1912-ben az asztalok mellől a vérvörös csütörtök izzását jól lehetett érzékelni. Én egy — nem né­zővel — résztvevővel beszél­gettem a munkásmozgal­munknak erről a piros betűs történelmi napjáról. Toma­nicka Kálmánnénak hívták a két: Bacsó Bélának hívták. Innét mentek el azon a véres májusi napon a szakegylet­be, onnét a Parlament elé tüntetni, a munkásság jogait követelni. „Arra emlékszem — mesélte —, hogy a Kos­suth Lajos tér torkolatánál egy rendőr lova fölém ágas­kodott, a rendőr sarkantyúz- ta a lovat, hogy taposson rám, de a ló erre-arra rán­gatta a fejét, végül is kiug­rott oldalra. A katonaság fegyverrel szétzavarta a tö­meget, én a férjemel az Ok­togon felé menekültem. Lát­tam, amikor az egyik kato­natiszt, szaladtában egy 15 éves utcaseprő gyerek fejét kettéhasította kardjával. Az apja a közelben volt, egy féllábú újságárus. Fájdalmá­ban ezt kiáltotta: Oda a ke­nyérkeresőm!” 1919-ben, itt az Oktogonon — szemben az Abbázia kávé­házal a körúti oldalon, a mai Házasságkötő épületében volt a Lenin-fiúk központja. Nemcsak az Oktogonra, avá­roa, az ország rendjére is vigyáztak. 1930. szeptembere. A Hor- thy-iasizmus idejének legna gyobb munkástuntetése. A történelmet ismerjük, Dar- nyik János 28 éves galgahé- vizi állványozó halálát is, akit a rendőrök sortüze a Vajdahunyadvára tövében sebzett halálra. Utolsó est­jéről a lapok ezt írták: „Az áldozat már a forró szeptem­ber 1-et megelőzve, elindult a fővárosba. Üres tarisznyá­val jött fel munkát keresni Pestre, mert már tizedik hó­napja nem volt állása. Gya­log jött, nekivágott a’ barna estének, s reggelre ért csak be Pestre. Régi pallérját, Gazsó Mihályt kereste, talán ő be tudná valahogy szerez­ni munkába. De nem találta sem otthon, sem az épületek­nél. Üresek voltak az állvá­nyok, amerre ment, mintha ünnep lett volna. Gazsót ke­resed? — kérdezték tőle a sétáló ismerős kőművesek — akkor csak gyere velünk. Despoda Mihály nevű kőmű­ves mondja: „Darnyikkal az Oktogonig jutottam el, ami­kor a rendőrök első csoport­ja felszólított bennünket, hogy oszoljunk. Elállták az Andrássy úton lovakkal az utat. De mi Darnyikkal át­törtünk akkor, s továbbmen­tünk az Oktogontól a város­liget felé.” Az Oktogon, a nyolcszögle­tű tér, a második világhábo­rú alatt: Mussolini tér lett. A felszabadulás után leszag­gatták a Mussolini nevét vi­selő táblákat, és minden hi­vatalos előzmény nélkül ki­függesztették a kézzel írt, rajzolt új táblákat: Sztálin tér. A főváros közmunkata­nácsának első felszabadulás utáni ülésén — olvasom a jegyzőkönyveket — Fischer elnök ismertette a tanácsta­gokkal Ragozin tábornok kí­vánságát: a Sztálin tér és Lenin tér elnevezést távolít­sák el „mivel a vörös hadse­regnek Magyarország felsza­badításán kívül elsősorban az a célja, hogy az ellenséget megverje, és még a látszatát is kerülni akarja, hogy a Szovjetunió politikai tekin­tetben bármilyen nyomást akar gyakorolni a közvéle­ményre. A Közmunka Taná­csa ezen határozott kíván­ságának megfelelően vissza­állítja a régi Oktogon és a Körönd elnevezéseket”. Születésnapját a tér talán most ünnepli, a századikat. Névadó esztendeje pedig 1950 volt: November i-re szerelték fel a tér házaira a NOVEMBER 7. nevet viselő táblákat. , K. Gy. Háromnegyed-évszázados jubileumát ünnepli Európa egyik autógyára, a csehszlovákiai Skoda Művek. 1905-ben hagyta el a gyár kapuját az Osztrák—Magyar Monarchiában gyártott első automobil, egy kétüléses, kéthen- geres motorral. A nemrég megnyitott kiállításon megelevene. dett a múlt: a látogatók hosszasan elidőztek az 1906-ban ké­szült „Voituretto” (jobty oldalt) az 1913-as „Landaulet"-mo­delleknél és kortársailcnál. Mlada Boleslav mai gyáróriása az elmúlt fél évtizedben 400 ezer Skoda 1000 és 1100 MB típusú korszerű, világszerte közkedvelt kocsit gyártott. A terv: néhány esztendőn belül évi ISO 000 autót gyártani. A legújabb modell: a Skoda „S 100”. (OTK fotók: MTI—KS) Takarékszövetkezeti székház Tarnaszentmiklóson Nolc évvel ezelőtt nyitották meg Tarnaszentmiklóson a takarékszövetkezeti kiren­deltséget. Jelenleg a község­ben 380 tagja van és a betét­állomány meghaladja a két és fél millió forintot. A tagok­nak nyújtott kölcsön összege 800 ezer forintot tesz ki. A régi üzlethelyiség már nem felelt meg a követelmé­nyeknek ezért most új szék­házat építettek mintegy 180 ezer forintos beruházással. Társasházat építek majd neki. Megköszöntem. 1971. december 9.: A fele­ségem azt merészelte mon­dani, hogy teljesen hülye va­Miután meghalt Rockefel­ler nagybátyám, s hagyaté­kában volt oly kedves, hogy megemlékezzék egy jelentős összeg erejéig rólam is, elha­tároztam, hogy részt veszek egy társasházépítési akció­ban. Az akció szervezője egy szimpatikus, élete derekán járó kartárs, elvette tőlem a pénzt, s közölte velem, hogy a társasház két éven belül felépül, s benne egy két szo­ba összkomfort majdan a saját tulajdonomat képezi. 1969. november 1.: A pénzt átadom, az elismervényt elte- szem, a családomat megnyug­tatom. s irigyeimre fütyülök. 1970. február 8.: A pénz, amit átadtam, a szimpatikus kartárs szerint elegendőnek bizonyult akkor, amikor át­adtam, de azóta nem várt és előre nem látható kiadások merültek fel. Adjak tizenöt- ezer-kétszázhúsz forint és negyven fillért. Negyven fil­lérem már nem volt. Azt mondta a szimpatikus kar- 'árs, nem baj, ezt az össze­get előlegezi nekem. Meg­köszöntem szívességét. 1970. november 1.: Jubilá­lok. A szimpatikus kartárs is jubilált, s ezért kért ötezer forintot. Különben a tervező­nek nem tud jubileumi pénzt fizetni, s ha az nem jubilál, nem tervez jöL A pénzt át-; adtam, otthon a feleségemet * megvertem, mit idegesít állandóan, hogy legalább a helyet mu­tassam meg, ahol a társas­ház épül. Majd meg­mutatom, ha nekem is megmutat­ják. 1971. már­cius 10.: Meg­mutatták. Szép telek. A város szívé­ben, teljesen közművesít- ve. Igaz, még nyolcemele­tes irodaház áll rajta, de a szimpatikus kartárs sze­rint ez a jó, mert ha le­bontják, akkor az irodaház eltűnik, a közművesités meg­marad. De ehhez még kell nyolcezer-tizennyolc forint hatvan fillér. Nem volt ná­lam csak nyolcezer. Nem baj, mondta szimpatikus kar­társ, bízik bennem, megelő­legezi ezt az összeget is. Így most ®ár 19 forintjai jövök ITJ gyök. Huszonöt évi házasság után ilyet mondani. Csak tudnám, hogy miért? Töb­ben röhögnek rajtam. Az irigységtől van ez, mert én társasházat építek. 1972. március 7.: A szimpa­tikus kartársat nem találom. Állítólag szanatóriumban Kan. Állítólag, egy. és fél év­re küldték a szanatóriumba, valami nagy baja lehetett. 1972. március 8.: Nemzet­közi nőnap. Olyan botrányt csapott a feleségem, mert se pénz, se kartárs, se társas­ház. Az irodaház még áll! Érthetetlenek ezek a nőik. Mert nőnap van, bontsam le az irodaházat? 1973. július 2.: Gyámság alá helyeztek. Pedig a szim­patikus kartárs felkeresett, mondván, hogy jó magavi­seletéért előbb kiengedték a szanatóriumból, s adjak ne­ki tízezer forintot, s aztán megy minden mint a kari­kacsapás. De nem tudok ad­ni. Akkor adjam meg a ti­zenkilenc forintját. Mondom, hogy gyámság alatt vagyok. Erre azt mondta, hogy jog­érvényemet vesztettem, mert aki gyámság alatt van az bolond, s bolond ne építsen társasházat. Milyen igaza van? 1975. augusztusa: Kértem a feleségemtől két forintot, hogy társasházat építsek. Arany szíve van. Kettőötve- net adott, hogy nagyot épít­sek ... Hujujuj! (egri) Í969. novetr&c* f* kedd Jubilál a Skoda Történelem a téren

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents