Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-04 / 256. szám
A szovjet ipar fejlődése A szovjet ipar eredményeit és fejlődésének főbb irányzatait ismerteti az a Moszkvában kiadott . közlemény, amely az 1969. évi első ki- lenchavi és harmadik negyedévi ipari tervteljesítést összegezi. A legtöbb terméknél túlteljesítették az értékesítési és a gyártási feladatot Az év elejétől 2,7 milliárd rubel értékben juttattak a piacra terven felüli ipari terméket. A múlt év megfelelő időszakához viszonyítva a ki- lenchavi termelés 7 százalék- kid növekedett. Az elmúlt nyolv év alatt az ipari termelés több mint kétszeresére nőtt'. A mennyiségi növekedést minőségi javulás kísérte. Az átlagosnál 10—12 százalékkal gyorsabban fejlődnek azok az iparágak, amelyektől az egész gazdaság előrehaladása függ — a villanyáram- termelés, a vegyipar, a pet- rokómia, a gép- és fémipar. Ugyanilyen gyors fejlődés tapasztalható az autógyártásnál is. Megemlítendő a műszeripar, az automatikai eszközök és a számítógépek gyártásának gyors, 18 százalékos növekedése az elmúlt kilenc hónap alatt. Az SZKP gazdaságpolitikájának továbbra is kékén problémák vannak a munkaerő-tartalékokkal. Számos vállalat munkaerőhiánnyal küzd. A tendencia tehát az, hogy — a munkáslétszám növelése nélkül — a technika és a technológia tökéletesítésével kell növelni a teljesítményt. A statisztikai hivatal megjegyzi, hogy számos iparcikkből és élelmiszerből a korábbinál jóval többet állítanak elő, de egyes árucikkekben a múlt év azonos időszakához viszonyítva lemaradás tapasztalható. A vásárlóerő növekedése következtében ugrásszerűen emelkedik a kereslet, de sok esetben nem kielégítő a kínálat. A könnyűiparnak például az idén mintegy 9 milliárd négyzetméter szövetet, 642 miliő párt cipőt, 1200 millió darab kötött-szövött árut kell adnia. A konfekcióiparnak mintegy 14 milliárd rubel értékű ruhát kell gyártania. A szocialista és a nyugati országokban eszközölt bevásárlásokkal együtt ennek fedeznie kell a- keresletet, de egészében nem o!dja meg teljesen a közszükségleti cikkek gyártása fokozott gyorsításának problémáját. A szovjet kormány ezért nemrég rendeletet adott ki, hogy 1970—75. folyamán a köny nyűpari üzemek modernizálásának széles körű programját kell megvalósítani. Az új berendezések és a haladó technológia alkalmazása jelentősen növeli majd a munkatermelékenységet fokozza a termelést, bővíti a választékot és javítja a minőséget. M. Makszimov (APN) fő kérdése a munkatermelékenység folyamatos és gyors növelése. A múlt év első kilenc hónapjához viszonyítva a munkatermelékenység 4,6 százalékkal növekedett. Az 1966— 68-as években, vagyis az ötéves terv első három esztendejében a munkatermelékenység átlag évi növekedése 5,7 százalék volt, tehát a jelenlegi eredmény nem túlságosan kielégítő. Az Állami Tervhivatal szerint a nehézipar egyes fontos részlegeinél — így például a gépiparban —, a munkatermelékenység növekedése még nem megfelelő. Az Ekpnamicseszkajä Ga- zeta megjegyzi, hogy a nagy ipari koncentráltságú vidé„yVctfesi Szégyelltem magam. Nem szóltam! Szégyelltem magam, hogy a kedves pénztáros tíz fillérrel kevesebbet adott vissza. Nem először adtak vissza pénztárosok tíz fillérrel kevesebbet, úgy, hogy szinte bizonyos vagyok: azért adnak vissza direkt tíz fillérrel kevesebbet, mert tudják, hogy én szégyellem magam, Szegyeitek szólni tíz fillérért. Nem is szólok. Nem is kapok vissza fizetéskor rendesen, hanem mondjuk tíz fillérrel kevesebbet. Csak nem szólok érte? Tíz fillérért? Ugyan! Bementem a boltba, akartam venni egy kiló kenyeret. Szégyeltem magam, nagyon szégyelltem, s ha visszagondolok az esetre, még most is elönt a szégyen pírja. Tíz fillérrel kevesebb pénz volt nálam, mint a kiló kenyér ára. Csak tíz fillérrel! És nem kaptam meg a kiló kenyeret. Mert tíz fillérrel kevesebb pénzem volt, mint az egy kiló kenyér ára. Csapjon belém a mennykő, ha én még egyszer szégyellem magam, ha nekem adnak, visz- szá, az én pénzemből, tíz fillérrel kevesebbet! (—ó) Cikkünk nyomán itíegszűoik a hajsza Lapunk október 26-i számában „Őrületbe kergetnek bennünket” címmel foglalkoztunk a mátraderecskei téglagyár vezetőinek, dolgozóinak panaszaival, problémáival. Október 30-án megérkezett szerkesztőségünkbe Magonyi Antalnak, az ÉM. Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat igazgatójának levele, amelyben többek között azt írja az igazgató, hogy a mátrade reeskei téglagyár kollektívája nincs túlterhelve, hiszen a gyár 1968. évben 20 694 000 tetőcserepet gyártott, az 1969 es cseréptervc pedig csak 306 ezer cseréppel több, mint az 1968-as. A plusz egymillió cserép legyártását — folytatja az igazgató, 20 ezer forintos külön prémium mellett nem terv-, hanem célfeladatként tűzték ki az üzemnek. Teljesítését akadályozza. hogy időközben sokan elmentek a gyártól, s így a létszámhiány miatt elkerülhetetlenné vált a túlmunka, amelyben azonban a kényszer nem érvényesül. Befejezésül hangsúlyozta az igazgató. idézzük: „Végezetül megjegyzem, hogy a vállalat vezetősége a jövőben az eddigieken túlmenően is minden segítséget és támogsrtásf- niegad a mátraderecskei gyár dolgozóinak ahhoz, hogy hajszamentesen és nyugodt légkörben dolgozzanak. Vellatiaii” a Rábát A vízgazdálkodási „TUI.Ö3JHK U RaDOT Tudományos Kutató Intézet Nicken telepítette a Rába 10 km-es szakaszának mérethű, kcsinyít<;tt modelljét. A mesterséges Rábán vízáramlási, hordalékmozgási kísérleteket végeznek. A modellen mindenkor arányosan annyi vezet engednek át. ameny- nyi a valóságos Rábán is átfolyik. így könnyen ellenőrizhetik a lölyó építő, illetve romboló munkáját. Képünkön: Kísérletek a Vízgazdálkodási Kutató Intézet nicki telepén. (MTI-foto — Kácsor László l’clv.) Egy a százhúsz közül Százhúsz közül egynek lenni, nem valami nagy dicsőség. Ha rangsorolásról volna szó, csakugyan lehetne fanyalogni az előbbi megállapítás miatt. De most százhúsz középiskolás közül választottunk ki egyet. Koncz Lászlónál a KAEV gyöngyösi üzemének dolgozóját, aki a Marxizmus—Leninizmus Esti Középiskola hallgatója. — Mi késztette arra, hogy ideológiai—politikai továbbképzésre szánja el magát? — Nem kellett sokáig töprengenem, hogy elhatározásra jussak. A párttitkárom szólt, azt is tudom, hogy Tudomány és gyakorlat Tizenöt év a növényvédelem szolgálatában Napjainkban a kémiai ipar egyik nagyon jelentős területévé vált a különböző növényvédő szerek gyártása. A mezőgazdasági termelésben a szántóföldi növények, gyümölcsösök, szőlők terméshozamának növelése ma már el sem képzelhető a kémiai növényvédő anyagok alkalmazása nélkül. A szerek száma állandóan növekszik, hatékonyságuk pedig egyre jobban tökéletesedik. Az új növényvédő szerek kipróbálásában és alkalmazásában, a kórokozók és kártevők előre jelzésében fontos szerepet töltenek be a megyei növényvédő állomások. A Heves megyei Növényvédő Állomás munkáiáról, a lövendő tervekről beszélgettünk Józsa Károly igazgatóval. Az ü’emi növ. ny védelem fontossága — A Heves megyei Növényvédő Állomás 1954-ben alakult. Ekkor hozták létre országosan is a megyei növényvédő állomásokat. Az akkori fő feladat volt a burgonyabogár kártételének csökkentése, a kialakuló nagyüzemi gazdálkodáshoz szükséges növényvédelmi feladatok kidolgozása, a nagyüzemek támogatása, mivel ekkor még nem rendelkeztek elegendő növényvédelmi felszereléssel, gépekkel. A kémiai ipar fejlő lésével egyre több új szer került forgalomba, így az állomás tevékenysége a szakpropagandá- *al, szaktanácsadással is bóvlit Az 50-ts évek második felében már szép eredményeket értünk el az új növény- ■ védő anyagok alkalmazásával. Például megoldódott a kalászosok vegyszeres gyomirtása, amely a nagyüzemi gazdálkodás nélkülözhetetlen módszere lett. A közös gazdaságok megerősödésével lehetővé vált, hogy 1964-ben már 54 600 holdon végeztünk vegyszeres gyomirtást a me- ' gyében. Ez a szám 1868-ban 64 600 holdra emelkedett. — Az állomás feladata mindinkább az üzemi növényvédelem megvalósítása felé irányult. Arra törekedtünk, bogy a megye termelőszövetkezetei rendelkezzenek megfelelő növényvédő felszereléssel, olyan szakmunkás- és betanított munkásgárdával, amely a szereket szakszerűen felhasználja, a permetezéseket, porozásokat kellő szakértelemmel végzi el. Ezért 1960-tól hozzáláttunk a növényvédő szakemberek továbbképzéséhez, az agitációs és propaganda- tevékenységhez. amely lehetővé tette a gépek és szakmunkások beállítását. 1965- ben a megye közös gazdaságai 272, 1968-ban pedig 338 üzemi növényvédő géppel rendelkeztek. A nagyarányú fej iődéssel párhuzamosan n.^g kellett teremteni a központi előre jelzés mellett az üzemi előre jelzés rendszerét Ehhez szükségessé vált a közös gazdaságokba a növény védelmet jól ismerő közép- és felsőfokú ismeretekkel rendelkező szakemberek beállítása is. A szakemberek hiányát jó pár éven keresztül az állomás mérnökei igyekeztek pótolni. A terme Jő üzemekben Jt védekezések során nagy mennyiségű erős mérget használtak fel. Ezek alkalmazását, felhasználásának irányítását ma már csak közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek végezhetik. Az 1969-70- es tanévben több mint 70 szakember közép- és felsőfokú tanintézetekbe való beiskolázásáról gondoskodtunk. Szaktanáé sadás — A konkrét védekezési tevékenység mellett erőteljesen növekedett az állomás szaktanácsadói tevékenysége. A szaktanácsadás kiterjed az új növényvédő szerek és technológiáit propagálására, a különböző károsítok elleni módszerek gyakorlati alkalmazásának ismertetésére, a baleseti és egészségvédelmi szabályok tudatosítására. A szaktanácsadások megalapozására, a védekezések eredményes megszervezésére laboratóriumot tartunk fenn, az állomás területén. Itt előre jelzési szolgálat működik. A kártevők előre jelzéséhez megfigyeléseket végzünk. Foglalkozunk az új növényvédő szerek, az új növényvédelmi eljárások és gépek kipróbálásával, alkalmazásával is. Az idén. például egy közös angol—magyar koproduk- ciós gépet próbáltunk Ki, az Állami Pincegazdaság eger- szóláti üzemegységében. A szaktanácsadásokat elősegítik a termelő üzemekből felkért szakemberek megfigyelései is. Hamarosan megkezdjük a vegyszermaradványok vizsgálatát. Ez elsősorban a lakosság egészségvédelmét szolgálja. — Az állomáson milyen kutatási témákkal foglalkoznak? — A mezőgazdasági kártevők fenológiai és biológiai vizsgálatait végezzük. Laboratóriumunk vezetője, dr. Kaptás Tibor kidolgozta ; cseresznyelégy elleni komp lex védekezést. Állomásun kon öt éve üzemgazdász is dolgozik, aki a védekezések üzemgazdasági kérdéseivel foglalkozik és a növényvédő szerek, valamint a növény- védelmi eljárások alkalmazásáról üzemgazdasági értékelést ad. Úi növényvédő ál'omás épül Egerben — A tudomány eredményei miként valósulnak még a gyakorlatban? — A MÉM Növényvédelmi Főosztálya, valamint az állomás által összegyűjtött tapasztalatok alapján nagy mennyiségű információ; anyaggal rendelkezünk. Ezé két az információkat a szakembereink a termelőüzemekben tudatosítják és szemé lyes közreműködésekkel is segítik az uj eljárások bevezetését. 1970. január elsejével az Agrártudományi Egyesület Heves megyei szervezetében létrehozzuk a növényvédelmi szakosztályt. Ezzel is biztosítani szeretnénk az új eredmények közvetlen átadását. — Várható-e az állomás továbbfejlesztése? — Igen. A jelenlegi állomás elavult, korszerűtlen. Ezért a megy eszel; helyen, Egerben, új növényvédő állomás épül, 15 millió forintos beruházással. A tervek szerint a jövő év végére kerül átadásra, ahol nagyobb lehetőség nyílik maid a szélesebb körű kutatómunkára J és a növényvédő szakembe- j rek továbbképzésére. mint párttagnak, kötelességem is állandóan képezni magam. Ezért jelentkeztem. — Korábban járt már tanfolyamra, esetleg pártiskolába? — Csak üzemi 'tanfolyamokon vettem részt. Ezek inkább az aktuális kérdésekkel foglalkoztak, elméleti anyagot csali az eseményekkel összefüggésben tárgyaltunk, annyit, amennyi a megértéshez szükséges volt. — És most? — A középiskolán egeszen más. Persze, itt is sok függ attól, ki az előadó. Bár nem nehéz az anyag, mivel a gimnáziumban annak idején ezekkel a fogalmakkal már megismerkedtem, a változás legfeljebb az, hogy most néhány kategóriát részletesebben fogalmazunk meg. — Hogyan érzi magát az új osztálykeretben? — Eléggé vegyes összetételű az osztályunk, ha az elvtársak végzettségét veszem alapul, de jól érezzük magunkkal. Köztünk is vannak kevesebb beszédűek, csendesebb szavúak, de olyanok is, akik szívesen szerepelnek. Érdekes, szerintem a nők „magolósábbak”, jobban elmélyednek a tankönyv szövegében, míg a férfiak inkább a . gyakorlata részét veszik szívesebben, há az osztályfoglalkozásra gondolok. — Sok idejét leköti az iskola? — Nem mondhatnám. Figyelembe kell venni szerintem azt is, hogy ma már a rádió, a televízió és az újságok is olyan politikai-ideológiai ismeretekkel, fogalmakkal látnak el bennünket nap mint nap, hogy a figyelő, nyitott szemmel járó embernek állandó továbbképzést nyújtanak, minden direkt módszer nélkül is. A szervezett iskolán szinte csak rendszerezni, elmélyíteni kell ezeket az Ismereteket. Koncz Lászlóné szavait —■ úgy tűnik —, bárki elmondhatta volna a mostani iskolatársai közül. De hiszen éppen ez benne a figyelemre méltó: egy adott közösség „közgondolkodását”* fejezi ki. Egyszerűen, sallang nélkül es természetesnek véve azt, hogy ma az átlagembernek sem lehet megkerülnie a politikai fogalmakat. (g. molnár) A béren kívüli juííatámokról tárgyalt a SKOf ElnokM^e Mentusz Karoly A Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége hétfőn ülést tartott és több közérdekű kérdésről tárgyalt. A többi között megvitatta a bérén kívüli juttatások 1968. évi alakulásának tapasztalatait. Az elnökség megállapította, hogy az állami vállalatok 1968-ban 10—15 százalékkal növelték a dolgozóknak nyújtott bérén kívüli juttatásaikat. A juttatások megosztása az egyes népgazdasági ágak között jelentősen differenciálódik. A részesedési alapból az egy dolgozóra számított béren kívüli juttatás a szolgáltatási ágazatban egy év alatt 74, az állami mezőgazdaság1 ban 41 százalékkal emelkedett, az építőiparban pedig csökkent. Differenciálódás tapasztalható a közvetett juttatások jogcímek szerinti megoszlásában is. A részesedési alapból a béren kívüli juttatásokra kifizetett összeg legnagyobb részét — 62 százalékát — üzemi étkeztetésre, 20 százalékát kulturális és sportcélokra, 9—9 százalékát pedig a gyermekintézmények fenntartására, illetve vállalati üdültetésre fordították. A juttatások összetételében bizonyos torzulások tapasztalhatok. Az építőiparban például, annak ellenére, hogy növekedett az üzemi étkeztetésben részvevők száma, a vállalatok ráfordítása 1967-hez képest nem emelkedett, hanem 0,2 százalékkal csökkent, a dolgozók térítési dija pedig 8,3 százalékkal nőtt. A vállalatok egy része igyekszik szabadulni a gyermekintézményektől, különösen azok, ahol kisebbek a munkaerő ellátási gondok. A SZOT Elnökségé felhívja a szakszervezeti szerveket, hogy az eddiginél hatékonyabb segítséget nyújtsanak a béren kívüli juttatások szerkezetének helyes kialakításához, ahol a juttatások csökkentek, vizsgálják meg ennek okait, akadályozzák meg a gyermekintézmények indokolatlan megszüntetését, vagy azt a törekvést, hogy ezeket az intézményeket tanácsi kezelésbe adjak át. Ösztönözzék a vállalatokat, hogy gyermekintézményeiket fejlesszek, es ahol lehetőség van, újakat is építsenek. (MTI) 1969. november 1, kedd