Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-30 / 278. szám

7. Ljubása nyírfákról dalolt.. Ma négy ember ér egy régi vállalatot Húszéves a megyei tanácsi ipar í öltözőjében haját igazít- ! ja, utolsó mustra, körbe­fordul a folyosó földig érő 1 tükre előtt, kicsit vár még a ' kulisszák mögött, alsó aj- i kát beharapja, egy pillanat csak, és kecsesen, légiesen a színpadra perdül. Aztán Csebokszari egyik téli park­jának csenevész bokra mö­gül mosolyog a fényképező­gép lencséjébe. Mély hóba I gázol, nyújtózik, hogy felér­je az ágak tetejét. Pedig az a bokor nem is olyan ma­gas. Füstszínű varjakat rebbent fel, elfoglalja he­lyüket a pádon és a havat pergeti ujjai között. És ugyanez a kéz... amint búcsút int az állomáson, mozduló vonatunk után. Kék szemű és szőke. Sze­me derűs, mint egész lé­nye. S ha nevet, arca kétol­dalt játékosan gödröt for­mál. Nevetését kottázni le­hetne, oly kellemes, bizse- regtető dallama van. Alak­ja törékeny. Az embernek szüntelenül az az érzése, egy erős szélroham felkapja és a magasba emeli. Fiatal és szép nő, a legegyszerűbb ruhában is elegáns jelen­ség. Szép? Valami rejtett, vonzó varázsa van, oda kell figyelni rá. Az arc, a szem, a hajszín, alakjának vonalai — mind­ez csak külsőség. Ami nem látható benne — az az ő igazi kincse. A hangja. Nem is tudom, honnan fakad fel az árnyalatoknak e végte­len sora. S azok a finom hangerő-ingadozások, melyek kottafejekbe nem is fogha­tók. Az altok telt mélységei­ből csap fel üveghangok magasságaiba. Fűtötten és áradón, a felfokozott érze­lem villamos erejével. Ejubov Vlagyimirovna Ivanovna — énekes. A Csu­vas ASZSZK érdemes mű­vésze. Kedves, intelligens. Az is­merkedés első szavai után könnyen megbarátkoztunk — ebben leginkább újsjig- «ói kíváncsiskodásom, s az o figyelmes érdeklődése se­gített. Nincs benne semmi konvencionális vonás. Meg­kérdezte például: hány éves vagyok? Mondtam: 31. S kérdés nélkül bevallotta, hogy ő meg 30. Van-e gye­rekem? Gabriella, hatéves. Az ő kislánya Aljonuska, és most november hatodikén töltötte be a kettőt. S lehet-e más. mint barátságának kedves jele az a miniatűr faragott furulyás figura, amelyet szállodai szobánkba Egy hónap múlva békekölcsön­sorsolás Az Omzágos Takarékpénz­tár egy hónap múlva, decem­ber 29-én és 30-án Budapes­ten rendezi a II., a III. és a IV. békekölcsön 1969. második félévi sorsolását. Az első napon 130 200 II. bé­kekölcsönkötvényre 35,3 mil­lió forint jut. December 30-án, a III. békekölcsön 570 350 köt­vényére 77 millió forintot, a IV. békekölcsön 349 500 köt­vényére 47.3 millió forintot sorsolnak ki nyeremény és törlesztés formájában. Az év utolsó államkölcsön- sorsolásán a három békeköl­csönből Ö66zesen több mint egymillió kötvényre 159,6 mil­lió forint jut a szerencsés köt­vénytulajdonosoknak. (MTI) hozott fel elutazásunk nap­ján: „Ez Gabrielláé Nem is tudom: magázód- tunk vagy tegeződtünk? Be­szélgettünk. Életéről, család­járól, művészi pályájáról szívesen mesélt neken). — ... Mint minden gye­rek, én is szerettem énekel­ni, Édesanyámnak remek hangja volt, sok dalra ter­mészetesen ő* tanított elő­ször. Azt hiszem a hango­mat édesanyámtól örököl­tem. De az is lehet, hogy egyszerűen a természet ajándékozott meg vele. — Professzor úr! Arra sze­retnénk először választ kap­ni, hogy társadalmi és gaz­dasági viszonyaink között, mit értünk gyakorlatilag a demokrácia szó alatt? — Nagyon röviden talán így felelhetnék a kérdésére: szocialista demokráciánk lé­nyege az, hogy a dolgozók irányítani tudják, bele tud­janak szólni saját sorsuk­ba. — Hogyan illeszkedik szo­cialista demokráciánkba a termelőszövetkezeti demok­rácia? — A termelőszövetkezeti gazdálkodási forma elvá­laszthatatlan a szocialista gazdálkodástól, szerves része annak. A termelőszövetkezeti demokrácia elválaszthatat­lan a szocialista demokrá­ciától, abból fakad, — A tsz-demokrácia meny­nyiben tér el a társadalmi életünk egyéb területén je­lentkező demokráciától? — A termelőszövetkeze­tekben sokkal közvetleneb­bül érvényesül a demokrá­cia, mint az iparban, ahol nagyobb az alá- és föléren­deltség. A munkások a gyá­rakban. üzemekben válasz­tott szerveiken, vezetőiken keresztül élnek jogaikkal, míg a termelőszövetkezetek­ben a közgyűlésen a tagok közvetlenül gyakorolják azt. A közös gazdaságokban jut A Burját Köztársaságban született, Kelet-Szibériában, a Föld legmélyebb tava mentén, a Bujkál vidékén. Sokáig egy húsfeldolgozó üzemben dolgozott, s a gyár művészeti csoportjában éne­kelt. Járt már külföldön Is, Csehszlovákiában, ahová műkedvelő együttes tagja- Ként jutott el. — Nyolc éve vagyok hi­vatásos énekes, tagja a Csuvas Állami Népi Együt­tesnek is. Lakása Csebokszariban, a Leningrád utcában van. Lju- bov Vlagyimirovna három éve, 1966-ban lett a Csuvas Autonóm Szocialista Szov­jet Köztársaság érdemes művésze. Sajátosan szép, egyéni stílusú énekművésze­tét mind többen ismerik, szeretik és értékelik csuvas föld határain túl is. — S a dalok közül a leg­kedveltebb? Előbb csak dúdolja, aztán mondja: — A „Volgográdi nyír­fa” .'.. Utoljára Csebokszari ut­cáján, Talpunk alatt „be­szélget” a hó. — Sok szép dal van a vi­lágban. Sok gyönyörű dal. És én szeretném megismer­ni valamennyit, hogy éne­kelhessem. Szeretek dalolni, mert ez az én életem. Ha nem dalolhatnék, boldogta­lan lennék. S még arra kért: küldjék neki szép magyar dalokat, olyanokat, amelyek az ő hangjához legjobban ille­nek. Szeretné megtanulni, s magával hozni, ha majd Magyarországra jön. Vágyik erre, s már az utazásról ál­modozik. Csak el ne felejt­sem a dalokat! — figyel­meztet. Jövő szeptemberben száz­tagú küldöttség utazik hoz­zánk, hogy viszonozzák a mi mostani látogatásunkat. A küldöttségben ott lesz „Ljubása” is. Hamar elperegnek a hó­napok egymás után. Akik hallottuk őt, nagyon vár­juk, hogy felszámyaljon a hangja közöttünk, hogy új­ra tapsolhassunk gazdagabb sikereinek. (Befejező rész következik.) kifejezésre legaktívabban a munkademokrácia; ki mit és mennyit dolgozik, úgy ré­szesül az anyagi javakból. — Egyidős-e a termelőszö­vetkezeti demokrácia a ter­melőszövetkezetekkel? — Elvileg igen. Az ejső jogszabályok alapelve biz­tosította a demokráciát. Amint mondottam, a tsz-de­mokrácia elválaszthatatlan része a szocialista demokrá­ciának. Nos, amennyiben el­torzult formájában érvénye­sült az ötvenes években az általános szocialista demok­rácia, ugyanúgy, vagy még fokozottabban jelentkezett ez az eltorzulás a termelő­szövetkezeti demokráciában is. Az erőteljes centrális irá­nyítás, a beszolgáltatásí rend­szer olyan mérvű volt, hogy lehetetlenné tett minden ön­álló kezdeményezést. A tsz- ek saját gazdálkodásukba nemigen szólhattak bele, így tehát azt mondhatom, hogy ebben az időszakban sem a belső életben, sem a külső kapcsolatokban termelőszö­vetkezeti demokráciáról gya­korlatilag nem beszélhetünk, mert azt az állami irányítás formálissá tette. — Mikor következett be döntő változás ezen a téren? — Az ellenforradalom után, 1957—59 között a me­A közelmúltban — a He­ves megyei Kéményseprő Vállalat után — ünnepelt a Heves megyei Vas- és Fém­ipari Vállalat, s rövidesen seregnyi más helyen is ha­sonló megemlékezésekre ke­rül sor... miután kereken 20 éves a tanácsi ipar. Édes Józseffel, a megyei tanács osztályvezetőjével beszélgettünk a napokban a felügyeletük alá tartozó „szűkebb” iparról, az — árutermelő és szolgáltató — Ü2emek, vállalatok két év­tizedes útjáról, eredményei­ről. Egyszóval: a fejlődés­ről. Húsz éve harminchétén — Talán hangsúlyozni sem kell, hogy vállalataink meg­lehetősen „messziről” in­dultak. Igen jellemző erre például az elsők között em­legetett gyöngyösi „cég”, amelynél húsz évvel ezelőtt mindössze harminchétén dolgoztak, s az embereknek még 1950-ben is csak 762 ezer forintos munkaprog­ramja volt — mondta az osztályvezető. — Ezután egy nagyobb „ütem” kezdődött, így 1955-ben már nyolc vállalatunk volt, s közel 72 és fél millió forintos ter­melési értékről beszélhet­tek, Ami a vállalatokat il­leti, a számuk azóta sem változott, de ma már a ti­zenöt évvel ezelőttinél há­romszorta nagyobb „terv” megvalósításáért iparkod­nak ... Gépesítettek, kor­szerűsítették a régebbi tech­nológiát, új profilokat te­remtettek. Jelenleg, jófor­mán már négy munkásunk is képes akkora feladatot megoldani évente, amekko­rával húsz esztendeje egy egész vállalatot bíztak meg! Anélkül, hogy a részletek­be bocsátkoznánk, csupán érintsük a változásokat, amikről a jubileumon még beszélni lehet. Időközben a gyöngyösiek demokratikus szellem. Meg­szűnt a beszolgáltatás, létre­jött a felvásárlási rendszer, két év alatt befejeződött a tömeges kollektivizálódás. Megszületett az új, az 1959/7. sz. i termelőszövetke­zeti törvény, amely már a közös gazdaságok szempont­jait vette alapul. Volt ennek a törvénynek egy hibája. Mégpedig az, hogy az akko­ri viszonyoknak megfelelő­en a megalakulás problémá­ját állította központba. — Ez tette szükségessé az új tsz-lörvény megalkotá­sát? — Igen. 1962—64 között világossá vált hogy a jog­szabályok nem tartanak lé­pést a való élettel. Nem tol- dozni-foldozni kellett a 7-es törvényt, hanem új alapok­ra helyezni a termelőszövet­kezeti életet. 1967-ben meg­jelent és az új gazdaságirá­nyítási rendszer évében élet­be lépett az új törvény, amely az önálló, vállalat- szerű gazdálkodásra irányí­totta a figyelmet. — Miért kellett ennyiszer új és új törvényt hozni? ' — Nem önkényesen vál­toztattuk a törvényeket, a fejlődés követelte, hogy azok változzanak. — Mit mutat eddig két év gyakorlati tapasztalata? — Az 1967-es törvény egészében véve helytállónak bizonyult. Konstrukciójában nem szükséges változtatni rajta, de okvetlenül'ki kell egészíteni, hiszen egész sor olyan probléma adódik, ame­lyet felszínre hoz az egyre dinamikusabb gazdasági élet. 1967-ben például nem me­rült fel a termelőszövetke­zetek közötti, kölcsönös tá­mogatási alap kérdése, tehát erről nem is fektethettünk is túljutottak hírükkel a megyehatáron, „márkás” partnerekkel kötöttek üzle­ti kapcsolatokat. A Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat, amelyet valamikor legfeljebb talicskáiról, vi- zeslajtjairóL permetezőiről, szőlőpréseiről emlegettek, most inkább kompresszorai­ról és újabban hajtómű­gyártásáról ismertebb. Jövedelmező külföldi piac ■ A Heves megyei Bútor­ipari Vállalat számos új, praktikus és szép egyedi termékkel, garnitúrával lep­te meg a kereskedelmet, a fogyasztókat, s egy már-már feledésbe merült munka „reneszánszával”, a stílbú­torkészítéssel szerzett jöve­delmező külföldi piacokat is. Gyöngyösi, központi üze­mén, boltján kívül az utób­bi években már vidéki tele­peket is nyitott — Bélapát­falván, Egercsehiben — a Heves megyei Ruhaipari Vállalat, amely közvetett exportja után, jelenleg ön­álló külföldi szállításokon gondolkodik. Hagyományos munkái mellett, a Heves megyei Ta­lajerő-gazdálkodási Vállalat nemrégiben ügyes szemét­feldolgozó gépsorral is dol­gozik egri telepén, ahol szá­mos hasznosítható anyagot nyer a sok hulladékból, s tevékenysége jóval jelentő­sebb mint eddig. Kaiban betonáru-üzemet, Egerben építő—javító rész­leget foglalkoztat a Heves megyei Vegyesipari Válla­lat, amelynél egyre inkább dominál a lakossági szolgál­tató tevékenység. Ami újabb, ami „maibb”: a Heves megyei Finomme­chanikai Vállalat átveszi, Egerbe telepíti a verpeléti tsz precíziós öntödéjét, hogy a friss profillal egyrészt a közeli években ismét meg­teremtett orvosi műszer­be került a melléküzemági tevékenység is. Előbb-utóbb tehát ki kell egészíteni a tör­vényt a szélesedő termelő­szövetkezeti demokrácia igé­nyeinek megfelelően. — Felmerül az a kérdés, hogy elegendők-e az új tör­vényszabta keretek? — Hiába biztosítunk mi megfelelő keretet, ha a je­lenlegi gazdasági ösztönzők nem engedik megvalósulni a lehetőségeket. Szeretnék egy példát említeni. A termelő- szövetkezeteknek jogukban áll éttermet, vagy bisztrót nyitni, hiszen saját állomá­nyukból biztosítani tudják a húsellátást. A tsz-ek azon­ban nem kapnak dotációt az államtól a húsból készült ételek után, míg a vendég­látóipar kap. Természetes, hogy az egyenlőtlen versenyt nem bírja a közös gazdaság, így vagy bezárja az üzle­tét, vagy meg se nyitja. Ál­talában elmondható, hogy a termelőszövetkezetek külső gazdasági környezete még mindig nem biztosítja kel­lőképpen a tsz-demokrácia érvényesülését. — A jelenlegi jogviszo­nyok nem szülnek ellentétet termelőszövetkezeten belül? — Nem. Jogilag ugyan a tagé a föld, de a tulajdonos nem akadályozhatja meg, hogy a tsz saját elképzelé­seinek megfelelően gazdál­kodjék. — Nincs itt valami ellent­mondás a demokrácia elvé­vel? — A tagok föJdjáradékot kapnak földjükére, de bármi­kor jogukban áll eladni föld­jüket a termelőszövetkezet­nek. Különben a közgyűlé­sen ők hagyják jóvá a gaz­dálkodási tervet, ők gazdál­kodnak A tulajdonjoggal kapcsolatban azt szeretném elmondani; az a célunk, hogy a termelőszövetkezetek „i’ álkodási rendszerébe tail > földek tulajdonjogi- lag is a lermelős övetkezetek- hez tartoznak. Előrelátható­an «z a kérdés öt-hat éven gyártó bázisát segítse, részt pedig különfél* munkák végzésére 1/ hessen lehetőséget. E jűleg megkezdi egy — lenleginél összehasoi tatlanul modernebb, gítőbb — autószerviz kítását is. S építkezik, gyarap Heves megyei Patyol lalat is, amely gye gyorstisztító szalonja még az idén Hatvanb üzletet, később pedig ri belvárosban még a gyösinél is korszerűk Ionnal örvendezteti r lakosságot. Ugyanekk nagy mosodát is lét megyeszékhelyen, he mostani üzemben csal tisztítást végezhessen« gyobb kapacitással, n lenleg. A december 1 re egyelőre csak te elkészülő új mosoda Kistályai úton épül lió forintos beruház« üzembe helyezés ut< szakonként 30 mázsa nyest fogadhat géps berendezéseivel. Nagyarányú nyomdafeiles Talán a Heves Nyomda Vállalat az len a nyolc tanácsi között, amelynek — i csak a jövőjéről ér szót ejteni. A v; ugyanis lényegében — szén csak Gyöngyösöl egy kis telepe — az üzem, s ezzel kapcsol pedig már régóta, de mostanában nagyarány lesztést emlegetnek. A képzetesek szerint lenne ez a valamikor tókombinátnak, ahol - más mellett — nyilvái szerűbbekkel váltják fel a mostani, több e: 100 esztendősnél is r< gépeket. berendez« Még tervként is ez tál legszebb ajándék a 2C jubileumon... belül végleg rendeződi — Ez a tendencia a szocialista ország gyaki ban is? — Nem. A Szovjetül ez a kérdés nem c problémát, mivel ott n föld 1917 után állami donba került. A több cialista országban megl sen változó elképzelés vényesülnek. Hazánkba egységesebb a tulajé rendezésre irányuló vés. — Hogyan látja a löszövetkezeti demokrá vőbeni alakulását? — A tsz-ek kényi átvenni bizonyos válla rű elemeket, így val tovább növekszik a v hatásköre és íelelősséi zel párhuzamosan es n 1 en tmondásosan egyr gyobb szerephez jut i közgyűlés ellenőrző kenysége. A közvetle mokrácia gyakorlását tétlenül szükség van melőszövetkezetek .tel különben a tsz-tag t nedne a tsz-tőL a ve a tagságtól. Külső ka >r tokban feltétlenül az rációs törekvések fc: erősödni. A különfél dasági társulások és Nyugaton előtérbe nek. A lehetőséget er zánkban is megadja a. tsz-törvény. — Sok szó esett az törvényről. Elegendő y. gában a törvény, hog a mokráciát biztosítsa a : napi életben? — Természetesen ] törvény biztosítja mi külső, mind a belső rácia lehetőségét. He hétköznapi életben élvényesülnek a demok elvei, ez mindig és mii hol az embereken múli Szigethy Andi 1969. november 30, vasai zógazdaságban bontakozott ki legerőteljesebben az új le jogszabályt. Azóta előtér­(gy Termelőszövetkezeti demokrácia — ma Formalitástól a valóságig A termelőszövetkezeti demokrácia ma. Tsz- Ugokkal, -vezetőkkel beszélgetünk arról, hogy ez a fogalom mennyiben valóság és lehetőség napjainkban. Most induló sorozatunkban azt keressük, hogyan segíti a formálódó demok­rácia a közösségek, az egyén boldogulását. Beszélgetés dr. Seres Imrével, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Jogtudományi karának tanszékvezető egyetemi tanárával

Next

/
Thumbnails
Contents