Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-29 / 277. szám

PATAKV OeZSÖ : November ünnepén Csebokszari lobogódíszbe öltözött no vem bei' 7-re, a Nagy Október ünnepére. A téli város utcáit ellepték a színes, hatalmas transzpa­rensek, Lenint és a forra­dalmat, az SZKP-t, ,a szov­jet népek nagy családját, a munkásosz­tályt, a barát­ságot és a bé­két éltető, üd­vözlő felira­tok. A közé­pületek hom­lokzatán em­bernagyságú betűk hirdet­ték : „Közös célunk — a kommuniz­mus!" Az Elektroappa- rátnij Zavod gyárkapujá­ban. a kiváló dolgozók, a munka hősei­nek fotoport- réi fölött zász­lóerdő. A ma­gas épületek, a sugárutak, kecses házai, nak hótól fe­hérlő homlok­zatán ia zászlók sely­mét csattogtatta a széf; Vö­rös zászlócskákat tűztek az ostornyeles kandeláberekre. S villanykörték ezreinek színes, ötletes fényjátékai - ban*" gyönyörködhettünk szállodánk ablakából kite­kintve. Az ünnep előraapján, délu­tán, a szakszervezetek palotá­jában rendeztek meleg, ben­sőséges fogadást a gyárláto­gatáson részt vett. csoportok vezetői számára. Este a csu- vas főváros kívül-belül fény­árban fürdő, impozáns dór és ion oszlopsoros színházában lehettünk részesei a köztársa­ság központi díszünnepsége eseményeinek Személye­sen is üdvözölhettem és átadhattam a hazulról hozott üzeneteket a nyáron nálunk járt kormánydele­gáció tagjainak, Zajcev elv- társnak. a Csuvas ASZSZK Minisztertanácsa elnökének és Csicsikov elvtársnak, a Csuvas KP Központi Bizott­sága titkárának. Sokáig dörgött a taps, amikor az ünnepi szónoklat elhangzása után 62 tagú küldöttségünk vezetője, Sza- lay István lépett az emel­vényre, hogy mindannyi­unk nevében mondjon üd­vözletei. Szavait egy ideig tolmács fordította, s hosz- szan tartó, meleg ünneplés következett, amikor utolsó mondatait tolmács nélkül, oroszul mondta el. A csebokszariak százezres tömegének két órán át tar­tó ünnepi felvonulását, no­vember 7-e délelőttjén, a Lenin-emlékmű szürke már­vánnyal borított tribünjéről néztük végig — a csuvas főváros központi terén. A hideg, áttetszőén bársonyos kék egű novemberi délelöt- tön meleg szőrmesapkákba, bundákbá burkolózva ha­ladtak előttünk a tömött so­rok. Mint fentebb írtam, százezer ember vonult fel ezen az ünnepen, zászlók­kal, transzparensekkel, szí­nes léggömbök fürtjeivel. Az emberek magyar feliratú táblákat, piros-fehér-zöld zászlókat is vittek a menet­ben, Csodálatosak a fénybe letettem róla, mert aSEor kővetkezőn n» igazi ebéd — tejföle., , ,._u»zos káposzta- levessel, s a többi fel sem sorolható testvéreivel. Köz­ben a fosztok! S most is ar­ra kellett ügyelni, közelben legyen az ásványvizes üveg. Az asztalon levő italok kö­zül ez hasonlított leginkább a vodka színére. A tószlok prózáját ének is színesítette. A nálunk is járt művész, Gyenyiszov, külön hangpárbajt vívott Vlagyimirovna érdemes mű­vésszel. Nem kis gyönyörű­ségünkre egymás után szár­nyaltak lel a szebbnél szebb, csodálatosnál csodá­latosabb dalok. Az esténk is a daloké volt. Csebokszari színhazá­ban a Csuvas Állami Népi együttes adott át gaz.dag folklórjuk ékköves kincsei­ből egy marokra valót, ívek telnek el... s ezek a napok úgy élnek emléke­zetünkben, mint életünk mm «1 * is ünneplő csuvasok. november 39,, szombat borult föld virágai, nagy­szerűek a sziklacsúcsokat koszorúzó erdőségek, de ha­sonlítható és mérhető-e mindez a roppant tömeg összedobbanó szívének örö­mével és lelkesedésével. Álltunk a tribün széles gránitlépcsőin, figyeltük a tarlián színes, ünnepi em­bersokaságot. A t hatalmas emberáradat mosolyogva, tapsolva, integetve és har­sogó „hurrá”-kat kiáltva vonult. .Arcunkat, égette a hideg, s mi nyugodtan áll­tunk. Nyugodtan, mert csu­vas barátaink vastag filc- táblálcat borítottak a hideg gránitra, s a filcre bolyhos szőnyegeket, a hosszú álldo- gálásban nehogy átvegye a kemény kő hidegét cipőnk talpa. És gondoskodtak fűtő italról is, forró feketéről. Fekete kortyolgatása köz­ben Petruhin elvtárs meg­kérdezte: találkoztam-e mar a keresett főszerkesztővel? És kisvártatva hozzám ve­zette a „glávnij redaktort”. A főszerkesztő, a „Szovjetsz- kaja Csuvasia’’ piros lejlé­ces ünnepi számát mutatta: ,.Te is benne vagv!...” Ho­gyan? Kezembe nyomta a lapot, olvassam. ,,A Heves megyeiek küldöttségével ér­kezett egy újságíró is, Dezsi Pataky...” (Megint becéz­tek!) Sokáig beszélgettünk, közben a felvonulás is befe­jeződött. Arra kért, külde­nénk nekik egy kolumnás színes összeállítást, képek­kel. bemutatva megyénket. A „Szovjetszkaja Csuvasia"’ ezzej. az összeállítással kö­szöntené április 4-ét, Ma­gyarország felszabadulásá­nak negyedszázados jubileu­mát. A felvonulás végeztével Csebokszari polgármestere várt bennünket díszebédre, a Szovjetek Palotájában. Finomabbnál finomabb fa­latoktól roskadoztak a lako­dalmi módra megtérített asztalok, s a különböző ita­lokban sem volt hiány. Ti­zenötig számoltam a tel- -szolgalu előételeket,, aztán legszebb és feledhetetlen napjai. Veszélyes esték az országutakon Vakít a fényszóró - A kereskedelem felelőssége — A büntetés nem segít? — Vigyázat: lovas kocsi, kerékpár Az őszi-téli időszakban a rossz látási viszonyok, a nappalok rövidülése, a gya­kori ködök miatt egyre fon­tosabb az országutakon köz­lekedő járművek kivilágítá­sa. Az utóbbi két esztendő tapasztalatai szerint a kriti­kus hónapok'ban a közleke­dési balesetek közül 80 szá­zaléka a kora esti. 17 és lí) óra közötti időszakban tör­tént! A szabálytalan kivilá­gításra vezethető vissza az is, hogy az azonos irányban haladó járművek összeütkö­zése a balesetek több mint felét teszik ki! S ebben ve­zetnek a motorosok és a fo­gatolt járművek hajtői. A közlekedési rend őrei éppen ebből kiindulva, fo­kozzák az ellenőrzést a köz­utakon. s elsősorban is a ke­rékpárosokat, a lovas kocsi­kat állítják le. Megkövete­lik már hapközben is, hogy a sok bajt okozó kerékpá­rokon legyen dinamó és lám­pa. Ha nincs meg a világító- berendezés, első esetben be­mutatásra kötelezik a kerék­párost. azután már büntet­nek. A szigorúságot azért fo­kozzál?. mert megszűnt a ko­rábbi kifogás, ak üzletekben nem hiánycikk köbbé a ke­rékpárlámpa. A szabálysér­tési előadók az esetek több­ségében legalább kétszáz fo­rintra büntetik a lámpa nél­küli közlekedő kerékpároso­kat, s van rá eset mégis, hogy ugyanaz a kerékpár ros két-három esetben is fi­zeti a bírságot, mégsem szán­ja rá magát a lámpavásár­lásra. A közlekedési szak­emberek néni egy esetben felvetik a kereskedelem fe­lelősséget is. Miért nem ren­delnek olyan kerékpárokat a gyáraktól, amelyek a köz­lekedési szabályoknak eleve megfelelnek? Ha már a gyá­ri futószalagról lámpával, di­namóval kerülne le a közke­letű kerékpár, nem lenne annyi baj, elkerülhetnék a gyakori, lámpalopásolcat is. rűsítésére és megteremti a forgalom technikai feltéte­leit, egy-egy cammogó, kivi- lágítatlan lovas kocsi lefé­kezi, veszélyezteti a forgal­mat. Az ország valamennyi országúján egyrészt drákói szigorral megkövetelik a sza­bályos kivilágítást, másrészt azzal a tervvel foglalkoznak, hogy egyes utakról letiltják a lovas kocsikat. Ha ez min­denütt nem is sikerül, leg­alább a forgalmasabb szom­bat-vasai.. p idejére állíta­nak fel ilyen tiltó táblá­kat. Ebben az elhatározás­ban az az abszurd helyzet is közrejátszik, hogy baleset esetén nem a ki világi tat lan lovas kocsi vezetője, hanem mindig u gépjárművezető ..húzza a rövidebbet”. A lo­vas kocsi hajtója legfeljebb szabálysértést fizet, de a gép­járművezető börtönbüntetési is kaphat! Hibát követnek el gyak­ran a gépkocsivezetők is az­zal. hogy nem az előírások­nak megfelelően használják fényszóróikat, Előfordul, hogy „keresztbe kötik” a fényszórókat és ilyen esetek­ben vakítják a szembejövő gépkocsivezetőket. A közle­kedés biztonsága azt is meg­követeli, hogy ne használ­janak egyszerre különböző színű fényszórókat. Különös jelentőséget kap az őszi-téli időszakban a féklámpa is. Kevesebb baj származik r,íj­ból, ha a gépkocsik szürkület­től napkeltéig. vagy süni ködben tompított fényszóró­val közlekednek nemcsak uz országutakon, hanem lakott területeken is. Így nem zavar­ják a szembejövő forgalmat, de a gyalogosok számára is jobb tájékozódást nyújtanak. Sok bajt okoz a hibás jár­művek kivilágításának el­mulasztása. Az AKÖV elren­delte, hogy a javításra leállt autók előtt elakadást jelző háromszöget tűzzenek ki. fi­gyelmeztetésül a többi jár­művezetőnek. Az Állami Biz­tosító is kiadott ilyen jelző­ket, amelyek hiba és baleset esetén tesznek nagy szolgá­latot. önvédelem, de közérdek Is a járművek szabályos kivi­lágítása. Gondosabb műszaki vizsgálattal, fokozottabb óva­tossággal nem kellene tarta­ni az estéktől, a ködtől.., (P- e.) Bár államunk milliárdokat költ évente az utak korsze­A Magyar Televízió jövő lieli mű «órából , (Következik: Ííjübása nyárfákról dalolt...) YSSSSSS/SS/SSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSS/S/SS/SSSSS/S/SSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSfSSSSSSSySSSSSSSSSSé. December 6-án, szombaton 23.25 órakor kerül bemuta­tásra a televízióban a „Betondzsungel” című angol film. Képünkön a film egyik jelenete. Tóth Sándor: 8. A „Komád terv" csődje Hitler éktelen haragra ger­jedt Budapest bekerítésének hallatára. Első dühében le­váltotta Friessner vezérezre­dest, a ..Dél” hadseregcsoport és Fretter-Pico tüzérségi tá­bornokot, a 6. hadsereg pa­rancsnokát. Azután paran­csot adott Himmlernek: a Var­sótól északra állomásozó IV. SS páncélos hadtest azonnal induljon Budapest felmenté­sére. Herbert Otto Gille SS- tábornok december 25-ére virradó éjszaka már meg is kapta Himmler táviratát: ,,A Führer önt jelölte ki. hadtestével együtt, hogy ve­zesse a felmentő lökést Bu­dapestre, mivel ön, már többször bekerítve, a körül­zárt alakulatok sorsáért a legnagyobb megértéssel vi­seltetik. és az ön hadteste a legjobban bevált a keleti fronton. A Führer elvárja öntől és hadtestétől, hogy felmentsék Budapestet, és én elvárom öntől, hogy nem okoz csalódást nekem.” A Budapest felmentése ér­dekében tervezett csapás a • „Konrád’' fedőnevet kapta. Végrehajtására a IV. SS páncélos hadtest 1945. janu­ár 1-én Ács—Tatabánya— Felsőgalla körzetében össz­pontosult. Alárendeltségébe tartozott a Wiking és a To­tenkopf SS-páncélos, a 6. páncélos, a 96. és 711. gyalo­gos hadosztály. Ereje mint­egy 450 harckocsit és roham- löveget. több mint 200 löve- get, valamint nagy mennyi­ségű páncélozott szállítójár- művet tett ki. Ennek a cso­portosításnak. az. wlt a fel­adata, hogy Bicske—Buda­pest és Esztergom irányába támadva visszafoglalja a fő­várost és felmentse az ott körülzárton védekező csopor­tosítást, A „Konrád” hadművelet első csapása a 4. gárda had­sereg 31. gárda lövészhad­testet érte, amely Süttő— Pusztavám szakaszon ren­delkezett be védelemre. Erre azonban oly kevés ideje volt, hogy a német támadás be­következtéig még az első ál­lás árkait is csak részben si­került kiépítenie. Helyzeté­nek súlyosságát mutatja, hogy vele szemben az ellenség élő­erőben és tüzérségben há­romszoros, harckocsikban és rohamlövegekben pedig 15- szörös fölényben volt. 1945. január 1-én késő es­te megkezdődött a német tá­madás, melybe 2-ára virra­dóra a főerők is bekapcso­lódtak. A szovjet harcosok szinte puszta testükkel áll­ták az SS-páncélosok roha­mát. hogy a frontparancs­nokság időt nyerjen tartalé­kok átcsoportosítására, és szi­lárd védelem kiépítésére egy hátsóbb terepszakaszon. ..Nem engedjük a fasisztákat Budapestre!"’ — ilyen szöve­gű harci röplapon fogadták I meg ezek a katonák, hogv utolsó csepp vérükig kitarta­nak. Január 6-án a hatalmas túlerővel támadó ellenségnek sikerült ugyan elfoglalnia Esztergomot és megközelíte­nie Bicskét, ám egy tapodtat sem jutott tovább. Bicskénél . egy, saovjet század minden! harcosa életét áldoztá az egyenlőtlen küzdelemben, de megtartotta fogadalmát: nem engedte az ellenséget Buda­pestre. Ezen a szakaszon a német parancsnokság kény­telen volt lemondani a tá­madás erőszakolásáról. A vé­dők emberfeletti hősiessége mellett erre kényszerítette az a csapás is, melyet a 2. Uk­rán Front bal szárnya a Ga- ram partjáról mért Komarno felé. Szándékéról azonban nem mondott le, csupán új arc- vonalszakon kísérletezett. A „Konrád II.” terv szerint most a főcsapást a III. pán­célos hadtestnek kellett mér­nie Magyaralmás—Moha vo­nalából Zámoly—Páty irá­nyába. Ezen a szakaszon a 4. gárda hadsereg 20. gárda lö­vészhadteste védett. 1945. ja­nuár 7-én kora reggel a há­rom páncélos, egy gyalogos hadosztályt és egy lovasdan­dárt magában foglaló ellen­séges csoportositás támadás­ba ment át. Támadása a szovjet csapatok heves ellen­állásába ütközött. Az elkese­redett harcokban a szovjet katonák és tisztek az önfel­áldozó hősiesség ragyogó példáit tanúsították. Szergej Jermolajev alhad­nagy páncéltörő ágyús sza­kasza Zámolynál a 203-as magaslaton foglalt tüzelőál­lást. Január 11-én 16 német páncélos áttörte a szovjet gyalogság harcrendjét és Jer- molajev állásai felé közeled­tek. A tüzérek pontos cél­zással egyik páncélost a má­sik után tették harcképtelen­né, de nekik is nagy veszte­ségeik voltak. Amikor Jermo­lajev mellől harcostársai mind elestek, még öt „Tig­ris” közeledett. Egyetlen lö­vedéke volt csupán, azt kilőt­te az élen haladó harckocsi- ■ ra. Azután két páncélgráná­tot fogott a kezébe, és a legközelebbit saját élete árán semmisítette meg. A többi megfordult és nagy gyorsa­sággal Igyekezett visszafelé. Zámolyt még sikerült az el­lenségnek nagy veszteségek árán elfoglalnia, de további előnyocnulÁnt véglegesen megállították a 20. gárda lö­vészhadtest csapatai; Ám az új támadás, a „Kon­rád III.” nem sokáig váratott magára. Ehhez a német pa­rancsnokság a visszavonulás látszatát keltve Komámon és , Győrön keresztül Veszprém körzetébe csoportosította át a TV. SS-páncélos hadtestet, Ebben a körzetben öt pán­célos és három gyalogos had­osztályt vont össze, hogy csa­pást mérjen vele Budapest felé. 1945. január 18-án reggel 560 páncélos rohanta meg a 135. szovjet lövészhadtest ál­lásait. Két nap múlva a pán­célos élek Dunapentelénél el­érték a Dunát, s ezzel ketté­vágták a 3. Ukrán Front vé­delmét, Január 26-án az északnak fordult német csa­patok kijutottak Verep—Vál vonalába. Óriási volt a Buda­pesten körülzárt csoportosi­tás öröme. Dörner alezredes, a 3. rendőrezred parancsno­ka rádión üzent Philipp al­ezredesnek. a Válig jutott páncélos ezred parancsnoká­nak: „Szívből sok szerencsét kí­vánok sikeretekhez és a mi szabadulásunkhoz. Tízezer se­besült vár benneteket!” A várva várt szabadulás azonban elmaradt. A néme­tek további támadó lehetősé­geit kimerítették a szívósan védekező "szovjet csapató^. Sőt Tolbuhin marsall front­parancsnok a védelmi har­cok időszakában végrehajtott átcsoportosítások eredménye- . ként két támadó csoportosí­tást hozott létre. Ezek január 27-én reggel északi és déli irányból találkozó csapást mértek Sárosd felé. Az eddig diadalittasan előretörő né­met páncélos hadosztályok védelemre, majd visszavonu-" lásra kényszerültek, elher- vasztva Hitler győzelmi re­ményeit. A „Konrád terv” kudarca teljessé vált: febru­ár 7-ig a szovjet csapatok nagyjából visszaállították az arcvonal korábbi helyzetét. (Következik: „Száz Budapest nem cr meg , cg.v Bécset!)

Next

/
Thumbnails
Contents