Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-01 / 254. szám
1 Viszáfykodás helyett - kiJsen Ha egy földel kelten szerettek volna megkaparintani régi magyar szokás szerin ez aligha történhetett nie' veszekedés nélkül. Nem így gondolkoztak azonban a po roszlóiak, pedig nem kevesebb, mint 2800 katasztráli: hold szántóterületről vo1 szó. A két termelőszovetkez1 elnöke egymás mellett ül e asztalnál. — A falu két gazdasága nak közös területe tizenkét ezer Imid — mondja Tóth Mihály, a Vörös Csillag elnöke. A vízlépcső megépítést érzékenyen érint bennünket hiszen földjeinknek csaknem a fele. kis híján hatezer hold kisajátításra kerül. A megmaradt rész nem biztosította volna a tagság megélhetését Ezért azt kértük a Gazdasági Bizottságtól, hogy természetben kártalanítsanak bennünket. Kérésünket részben elfogadták és teljesítették is. 1976-ig huszonhatmillió forintot kapunk és a Füzesabonyi Állami Gazdaságtól 2800 katasztrális hold szántét. — A ba.i ott kezdődött — kapcsolódik a beszélgetésbe az Űj Erő elnöke, Lórincz Imre —, hogy a mi területünkkel határos föld az igen jó, de ami a Mihéilyékéval közös, az bizony nem értékes. Azt mindkettőnk tudta, hogy ezen a területen igazságosan megegyezni úgyse lehet, de tudta ezt a tagság ís, így hát az{ gondoltuk, miért ne lehetne ez a föld mindkét termelőszövetkezeté közösen. — Egy évig tartott, amíg előkészítettük az egyesülést és a közgyűlés elé tártuk. Az ú j elnök. > . , (Foto: Kiss Béla.) — Volták-e; akik ellenezték? — Sem, az egyesülést kimondó, sem az alakuló közgyűlésen nem volt egyetlen ellenvélemény. — Hivatalosan mikor válik egy gazdasággá a két tsz? — Ügy gondoltuk — mondja Tóth Mihály —, hogy a zárszámadást kUlön-külön csináljuk meg. de az őszi vetés már közösen folyt. — Történik-e változás a tagok jövedelmében? — Nem. Az összegben nem.. Azt . tervezzük viszont, hogy a munkaegység-elszámolásról áttérünk a pénzbeli elszámolásra. A termelőszövetkezetben sok* • fiatat dolgozik. Többségük ma már nem tart igényt természetbeni járandóságra. Ezt is figyelembe vesszük. — Növekszik-e az adminisztrációs létszám az egyesüléssel? — Marad a régi. Két szakembert. azonban szerződtetni akarunk. Növényvédő agro- nómus és gépészmérnök eddig nem volt egyik tsz-ben sem, pedig a- nagyfokú kemi- zálódással, és á“ géppark növekedésévé* feltétlenül szükségessé váltak.— Jelentősebb profilválto- zásra lehet számítani? — Az eddig kialakult sajátosságokat megtartjuk mind a 1-feí gazdaság terű’étén, és itt nemcsak a termelési módszerekre • gondolok. A kialakult emberi kapcsolatokat, összeszokott munkatársakat értelmetlen dolog lenne ösx- szecserélni. — FA melyikük lett az új elnök? Lőrinc Imre mosolyogva néz elnök kollégájára. — Tóth Mihály barátom. Mondtam is neki sokszor, hogy most már törheted a fejed helyettem is. — A tagok között is ilyen az egyetértés, mint az új elnök és elnökhelyettes között? Ezt a közgyűlés bebizo- nvitotta. Es azt is, hogy a falu lakossága felelősséggel cs józanul tud dönteni jövője felett. (sz. a.) Nemcsak az idő, a munka is kevesebb! Sok kritériuma, közgazda- sági szabályzója van a munkaidő csökkentésének. Kettőt valamennyi dolgozó — segéd- nunkás, művezető, igazgató — ismer: a munkaidő meg- ’övidítésével nem csökken- íet a'dolgozók keresete, de rém csökkenhet a termelés jrtéke volumene sem. E két tény szentesítésével .értek át a 44 órás munkaiétre megyénk építő- és épí- .őanyagipari vállalatai is. A iolgozók nem kis örömmel ógadták a munkaidő csökkentését — az építőiparban a i—7 százalékos alapbé-rnöve- cedést —a vezetők pedig uca-tjával készítették az in- ézkedési terveket.: a 44 órás nunkahét, bevezetése nehogy i termelés csökkenését ered- nényezze. Aztán elindult a „verkli’". V dolgozók pénteken, szom- jaton örömteli búcsút vetlek i munkahelyüktől, a vezetők ledig napról napra jobban attak, hogy az adott létrámmal plusz a munkádé csökkentésével, lehetet- en elvégezni az éves íelada- okat, s ezért felhúzták a so- ompót (ÉVM Heves megyei Miami Építőipari Vállalat, Jelypi Cementgyár, Parád- sasvári Üveggyár), u túlórák dőlt. és soha nem tapasztalt itemben duzzasztották fel a vállalatok munkaerejét. Mindezek eredményeként a •ermelés ugyan szépen, kü- önösebb zökkenők nélkül lalacl. de ha a lényeget, a ermelékenységet vizsgáljuk, nár igencsak szomorú és elgondolkodtató a kép. De ió- jaimazzunk magyarul: mint i szóban forgó vállalatoknál a közelmúltban tartott népi ellenőrzési vizsgálat is megerősíti: sajnos nemcsak a munkaidő, az elvégzett munka is csökkent. Mert a csökkenő munkaidőt nem a jó szervezettséggel, nem a munkaerő gazdaságos kihasználásával, nem a gépesítéssel nem' a technológia színvonalának emelésével pótolták. A legtöbb vállalat az alapberuházásra fordítható összeget irodaépítésre, kisegítő üzemek létrehozására fordította, a létszámot és a túlórát jelentős mértékben növelték! És ez sajnos nemcsak megyénk iparát jellemzi:. a közelmúltban Budapesten tartott miniszteri szintű tanácskozásnak is az volt a témája, hogy baj van a termelékenységgel, sok a túlóra, a vállalatok ahelyett', hogy jobban megszerveznék a termelést, jobban kihasználnák a munkaerőt, túlórával és egyre nagyobb létszámmal dolgoznak Az új gazdaságirányítási rendszer önállóságát, nagyobb jogot, lehetőséget teremtett, adott a vállalatoknak. Mégpedig azért, hogy erejüket, lehetőségeiket jobban ismerve, az eddiginél! is ésszerűbben gazdálkodjanak. Mint a I népi ellenőrzési vizsgálat és a fenti példák is bizonyítják: a nevezett vállalatokból- a tervüket teljesítik, de a munkára fordított idő és pénz, a korlátlan túlórák, a rossz munkaszervezés, a munkaerő nem kellő kihasználása, a termelékenység stagnálása mégis azt bizonyítja. hogy nemcsak anjun- kaidő, hanem az elvégzett munka értéke is csökkent. Mert a termelés gyorsítása, a korábbinál is gazdaságosabb szervezettség helyett a kiesett munkanapot túlórával és létszámnöveléssel pótolták. Ez pedig azt jelenti, hogy a vállalatok nem okosan, nem ésszerűen gazdálkodtak erejükkel. És ez végső soron nemcsak egy vállalat, hanem az egész ország termelését, gazdálkodását érinti. Ezért kell tehát mielőbb őszintén szembenézni a tényekkel. Mert a mérleg nyelve elbillent: a 44 órás munkahét bevezetésével egyetlen dolgozónak, vezetőnek sem csökkent a jövedelme, a termelés, a termelékenység viszont igencsak érzi a csökkentett, a be nem pótolt/ munkanapot. K. i. Időben ••• Több — föké£>peti nyugdíjas — ’ olvasónk fordult szerkesztőségünkhöz azzal a panasz- szal, hogy tüzclöutalványuk lejárt, de azt a szenet, amit szereltek volna venni, nem kaptak. A kérdést továbbítottuk a N óg rá d—He ve ;s megyei TŰZ űr igazgatójához, aki elmondotta, hogy ez a „tém-a" szeptemberben, de lóleg októberben rendszeresen -napirendre'" kerül. A Z utalványokat a SZOT adja ki, ennek az akciónak lejárt a határideje, Az utalványokkal év közben, tavasszal, nyáron lett volna mód kiváltani a kívánt mennyiségű tüzelőt — ez a TÜZÉP-neK is fontos lett volna, hiszen éppen a ..meleg hónapokban'' a kényelmesség, a halogatás miatt raktározási, tárolási gondokkal küzd Szcp- iemberben, októberben rohanják meg a TÜZÉlP-leiepeket, az utolsó pillanatban, márpedig ~ ahogy Bodnár T ier igazgató elmondotta —■ «a szénbányák sem emelhetik ilyenkor duplájára a termelést. . . Heves cs Nógrád megyében közel 3fl ezer utalványt váltottak be jfz idén, úgy is, hogy az időszakos szén hiány miatt a .»napra” lejárt határidejű utalványok beváltási ideiét me.gIk'S sz abb’ to tták. Azzal egyetértünk . bogy jobb időben beszerezni a téli tüzelőt, de — 5, ez már „szakszervezeti kérdés'’ — azzal nem, ha egy uta l vány túl aj d onos ob j ek i i v okok miatt nem tudja időben mpgrcndekii a tüzelőt, el vesz- szén o pénze, s ne jusson így tüzelőhöz a téli hidegben. k- g. » ■ <> >r‘ . ■ - - 'é- t ŐSZI LOMBTALANÍTÁS (Kiss Béla felvétele) Két évtized a tancscsházán Meglepett előzékenysége, közvetlen modora. Érdeklődni kezdtem róla... A környező falvakban így tájékoztattak. — Két évtizede dolgozik tanácsi Vonalon. Ügy hírlik, fiatalabb korában — akkoriban a járási hivatalnokok' még kerékpáron járták a körzetet — a csúszós úton haleset érte. Állítólag lab- törés. A kórházi kezelés segített, de hamarosan hasonló baleset éfte, Azóta nem stabil a járása ... Nem hivatalos információ volt, kétkezi munkások, má brabalí aiak, t.erpesi ek mondták. Égy így toldották meg a bemutatást: — Mindene a munka. búr- lein segít, megtalálja mindenkihez a legmegfelelőbb modort, az emberi. hangvételt ... Hittem nekik, mert magam is így láttam, magam is erről győződtem meg ... Mikor elmondtam, miért jöttem, pózmentessn elmosolyodott: — Ne várjon nagy szavaltat, Ez a pálya nem gyermekkori álom volt, nem erJay .sikerült,, mondhatnáw azt is: esnie est választhattam. Később persze. megszj Tettem. Tanácstalan cm be ren segíteni kötelesség. Ha helyükben lennék, és . is ezt várnám... o o o o Mutatja kirieveokira tát. Kelt: U>4!> A munkakör ása meglehetősen i'iu'a ma zású: behelyettesített vda segédtiszt. így ezzel,, ekkor .kezdődött, a fokozatosan közéletivé váló’ hivatalnoki pálya. Később egyéves tanfolyam következett, ahol pénzügyi szakismereteket szerzett Czene János. Miután elvégezte. állást Pétérvásárán kapott, a .járási tanácsnál, mint adófelügyelö. Ezzel elérkezett á kerékpáros . ügyintézés időszaka. A napi menetteljesítmény meghaladta a 00 kilométert. A fiatalember úgy érezte, nem 'ónja fizikummal, ú,i beosztást kért. Nem kapott. Tőlob hónapi állástalanstie után jött újra vissza a szőkébb pátriába, Mátra ballá - ra, ismét a tanácshoz. 1955- ben tanácstitkárra választották. Azóta újra meg újra biHatvani Konzervgyár azonnali belépésre felvesz katonaidőt letöltött „Ha én lennék a // Ügy kezdődött a történet, hogy a Dobó Katica szocialista brigád tagjai elhatározták, más brigádok példájára öle is elvállalják egy gyermekvárosi kis lakó pat.ronálását. Ehhez hasonló híreket nemegyszer találhatunk az újságban, a siető olvasó ám ezért most ne ugorja át a következő sorokat, mert az egri Finom- szereívénygyár 31-es üzejtné- ben a HÜK—ff-es lcompresz- szor szerelői amit vállaltak, olyan tett, ami nagyon megérdemli a nyilvánosság figyelmét. Amikor a brigád képviselői felkeresték az Egri Gyermekvárosi, körbesercglétték őket a kisfiúk, kislányok és mind azt mondták: — Engem válassz! Engem válassz!... Fejes Sándorné egy hároméves pösze kisfiúval, „Egérkével” kötött jó barátságot. „Egérke” csak akkor volt hajlandó megmondani az igazi nevét, ha Fejesné megígéri, hogy hazaviszi őt ■ is magával. Gaál József hegesztő-csoportvezető egyedül képviselte a férfiakat: — Nézzétek, van. bácsi is! — felkiáltással a kisgyerekek, úgy körülrajongtál- a megilletödött fiatalembert, hogy alig bírt a gyerekek gyűrűjében arrébb lépni. így történt azután, hogy a Dobó Katica szocialista brigád egy helyett húsz kisgyereket vállalt magáénak, a brigád minden tagja egy-egy kis lurkót. Az üzemben felkerestem és beszélgettem a munkusasz- szonyokkal. Soós Lászióné és Zsitinszlá Jánosné legutóbbi gyermek- városi látogatásukat mesélte ■ el, amikor egy táska cukorkát. es csokoládét vittek gyerekeiknek. Tóth Sva a szőke K. Józsika anyukája lelt. A. kisfiútól szülei úgy akartak megszabadulni, hogy leforrázták... Kármán Balázsné brigád- vezető és Sweitzer Sándorné arról a rossz érzésről beszéli, amikor bemennek látogatni a gyermekvárosba, az épületek ablakaiból fürtökben kiabálnak Utánuk a gyerekek: — Vigyél el engem is! Vigyél el engem is!... A Dobó Katica brigád vezetője arra kért: más vállalatok, üzemek szocialista brigádjainak v. figyelmét is hívjuk fel a szülök után vágyó kisgyerekekre. Dicsérni kell a szocialista brigádok mozgalmát, különösen a bervai Dobó Katica brigádot, de felvetődik a kérdés: hogyan lehetséges a mi társadalmunkban még manapság is, hogy akadnak szülők, piciket nem érdekel a saját gyermekük s vannak szülök, akik saját gyermekük mellett önzetlenül vállalják, hogy más szülök gyermeke őket szólítsa anyukának, apukának, Korábban a 35-ös üzemben Találkoztam Bajzáth Gyű túliéval. Felsőid ricányi szókimondó asszony. M. Ilonka és M. Pítyuku ikertestvérek mar iskolások. Az ö sorsukról beszélgettünk. A Béke-brigád patronálja őket. Amikor tehetjük. értülz megyünk ' a gyermekvárosba. Nagyon szeretjük őket, saját pénzünkből már fülbevalót és karórát is vásároltunk nekik. De ha én lennék a törvény, az ilyen ártatlan gyerekek felclötlen szüleivel szigorúan járnék él — Ha én lennék a törvény!... Bajzáihné, Juli mama szavai még mindig a fülemben csengenek. Simon I mre — Nem lehet, ■ olyan jól dolgozni, hogy ezt honorálja az ember ... G C O O Az eredményes munka titkairól (aggatom. Ismét póz- mentesen válaszol. Arról beszél, hogy érezni kell a: emberei, gondját baját, hogy közel kell kerülni egyéniségükhöz. nyert csak így érzik a segít ségkércs re feljogosító ■ zalmat. És példákat idéz. Felbomlott házasságokról beszel, amit rábeszélő szavaival' terel újra közös útra. Joggal j dicsekszik; hogy a fanban 'leél éve nem volt adóhátralékos cs nem kellett szabálysértési tárgyalást tartani, Mátrabullo festői község, gomb» 'módra szaporodó új házakkal. Mindegyikben elégedett családok. S a falu egyik első embere albérletben lakik és magányos... — Kis tanács, kis fizetés, elaprózódó jövedolem. Mégsem vagyok elégedetlen, arra elég. hogy anyagi gondoktól mentesen dolgozhassak. S ez volt minden 'álmom. Kedvenc ‘ időtöltése a . község helytörténeti iratanyagának gyűjtése, meg a régi pénzek kutatása. A . segítségért' a falusiak nem hálátlanok, ha a titkár járja a falut, legtöbbször megállítják: — Akadt a padláson egy régi könyv ... — Találtunk régi pénzeket ... Nézem a gyűjteményt, jó néhány doboz. Pénzek a római korból, Mária Terézia- tallérok, Ferenc József krajcárok. Előkerül u nagyító is. Szabad órákban ennek segítségével kezdődik az új szerzemény . ,f el térképezése". Ilyenkor hosszú őszi délutánokon, mikor eső söpri az utakat, az albérlet csendjében bőven jut erre idő. Terveiről kérdezem . szto« rif, poént remélve. A szerénység lefegyverzi reményeimet: — Dolgozni, amim vádig. És itt, Mátraballán... Jubileumra, ünnepségre nem vágyik ... A falu így is méltatja nap mint nap az önzetlen emberségért, a póztalan segítő- készségért tanácstitkárát... (pécsi) 1969, november 1„ szombat
