Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-27 / 275. szám

Nincs a világon két egy­forma folyó — mindegyik­nek karaktere van. A Du­na, legyen bár duzzadóan széles, zöld, szürke, vagy acélkék, mindig játékos, mindig barátságos. A Tisza olykor szelíd, olykor nyug­talankodó, zaklatott, sze­szélyes, mint egy érzéki szép nő. És a Volga? ... A Volga türelmes. Meg­értő. Fenséges nagyságában egyszerre méltóságos és ke­resetlenül egyszerű. Vigasz­taló és megnyugtató. Mint egy anya. Tisztelettel és szeretettel emlegetik: „Vol­ga anyácska'’.,, Erdőkendős dombok, templomok, várak, váro­sok bókolnak a partján. Amerre elha­lad súlyosan- lassan höm­pölyögve, múl­hatatlan szép­ségéből mind ott hagy va­lamit. Az 500 éves Csebok-. szári Európa folyókirályá­tól nemcsak szépséget, de jelképet is kölcsönöz: a város pajzs alakú címeré­nek kék me­zejében Vol­gái madarak, fehér sirályok szállnak. Fél­ezer év egy metro­polis életében nem nagy idő — Csebokszari most kezd ferfiasodni. Markáns arcvo­násait izmosodó ipara soka- sítja. Az „Elekiroapparátnij Zavod’’ — a Villamoskészü- lékek Gyára a csuvas fővá­ros ipari létesítményeinek sorában egyik legfiatalabb. Ide, ebbe az ifjú gyárba lá­togatott el Heves megye küldötteinek 12 tagú cso­portja — Kérészi Károly. Krisztián István, Lendvai Dezső, Mlinkó István, Orosz Lajos, Sztrincsák Gyula. Trieb János, Verebélyi Jó­zsef, Főczény András. Gyó­nt József; üzemvezetők, mű­vezetők, párttitkárok • és más tisztségviselők — Sza- lay István vezetésével. A gyárlátogatásra elkísérte a csoportot Asstapov elvtárs is, a Csuvas ASZSZK Mi­nisztertanácsának első el­nökhelyettese. Vendéglátóink a gyárka­puban vártak ránk, s az a kedves, szívélyes fogadta­tás, melyben már a talál­kozás első perceiben része­sedtünk, csak tovább foko­zódott és meleg baráti ün­neplésben folytatódott több órás utunk során. Nyikolaj Jeyorovics Szu- hobruszov vállalkozott ka­lauzolásunkra. Fiatal. ro­konszenves férfi. Igazi ta­tár gyükér. Kazáni születé­sű. Ismeri a hatalmas ki­terjedésű gyárat, mint sa­ját tenyerét, s akár bekö­tött szemmel is eligazodna az üzemrészek között, Ö itt a „glavnij inzsinyőr” főmérnök. A gyár életrajzát is Szu- hobruszov mondta el ne­künk: — A háború éveiben lé­tesült a gyár, Harkovból és Leningrádból települtek át, s az itteni iskolák épületei­ben- rendezkedtek bei. Ma már Európa egyik legna­gyobb villamosipari gyárá­nak számítunk. Termékeink skálája igen széles, traktor- ' tói a repülőgépek elektro­mos berendezéséig terjed. Kb. 50 000 féle miiszert, be­rendezést és pépet gyár­tunk, amelyekből 57 or­szágba exponálunk. Eljut­nak gyártmányaink Ázsia országaitól Afrikáig. Gyá­runk két termelőtérből áll, s ezek összesen - 150 000 négyzetmétert tesznek ki. Az „öreg gyárban” nehéz körülmények között folyik a, munka, de az új termelő­tér már a modern, korsze­fogadjuk drága magyar ba­rátainkat!”, „Éljen a ma­gyar—szovjet barátság!” A reléüzem nagy munkater­mében meleg ünneplésben részesítették a csoportot. Hosszan, szűnni nem aka­rón zúgott a taps. Jelvények cseréltek gazdát, finom ke­zek tűztek piros szalagokat a kabátok gallérjára. Az apró figyelmesség jeleit ez­úttal sűrűn és szívesen ho­norálták baráti csókok. Azt ugye mondanom se kell, kik dolgoztak itt? Fiatal, csinos lányok, nőiesen szép asszonyok. A gyárlátogatás után há­zigazdáink ebéden láttak vendégül, s a falatok bősé­ge mellé konyakot, vodkát és pezsgőt kínáltak. „Ve­szély” azonban nem a la­kodalmi terí tó sű asztalról fenyegetett. Boriszra ■ kel­lett vigyáznunk, aki minden pillanaton önteni akart, s folyton korholt, hogy „rosz- szul dolgozunk”. Szerencsémnek tartom, hogy sikerült barátságot kötnöm a gyár legrégibb dolgozójával is, Trojeckij elvtárssal. Szertartásosan almával kínált és maga is vett a gyümölcsös tálról. Az almát késével kettévág­ta, s a kést utána nekem nyújtotta, szeljek az almá­Szuhobruszov főmérnök (középen) a gyár „önéletrajzát” ismerteti. a rű követelmények szerint készül. — Több mint 12 ezres létszámmal dolgozunk, eb­ből 600 mérnök, a techni­kus 1000. A munkások 60 százaléka rendelkezik kö­zépfokú iskolai végzettség­gel. Van saját techniku­munk, itt a tanulási lehe­tőséget mindenki számára biztosítjuk. Van stadionunk, kultúrpalotánk, úttörőtábo­runk, óvodánk, bölcsődénk, szanatórium (a gyáron be­lül), vitorlásklubunk a Vol­gán, 110 hajóval, s ugyan­itt sátorváros a nyári pihe­nőjüket töltő dolgozók szá­mára. Gyámunk mellett kü­lön tudományos kutató in­tézet működik1. Üj termé­keinket saját tervezőgárdá­val terveztetjük. Fejlesztési tervünk 5 évre kidolgozott, változtatásokra természete­sen számítanunk kell, mi­vel speciális gyár vagyunk. — Termelési érték? Nye­reség? — Az egy főre számított termelési érték 5200 rubel. Évi nyereségünk 16 millió; ennek 40 százalékát fordít­juk a termelés továbbfej­lesztésére, 20 százalékát használjuk ösztönzésre, szo­ciális és kulturális alap képzésére. — Milyen lesz tiz év múl­va a gyár? — Teljesen automatizált. S egy dolgot bizonyosság­gal állíthatok: 5 év alatt termelésünket megkétsze­rezzük . .. Legalább négy nap kel­lett volna ahhoz, hogy az üzemek sorát akár futólag is, .valamennyire megismer­jük. így csak a fontosabba­kat jártuk végig — a pré- selőktől a készáruraktárig. Amerre mentünk, transz­parensek, magyar nyelvű felíratok . köszöntek ránk: „Tiszta üsívbolt ősömmel ból magam is. Az almát meg kellett enni — barátok között ez itt így szokás. Az­tán megtanított, hogyan le­het pezsgőt önteni úgy, hogy a habja ki ne fusson, még­is tele legyen a pohár. Tro­jeckij elvtárs. a gyár alapí­tója. Öslakó. Magas, daliás termet, korábban vívott, ök­lözött, kosarazott, de ma sem hagyott fel a sporttal, ötvenkét éves és minden­nap 6 órát úszik. Ma ő a gyár utazó diplomatája, ke­reskedelmi igazgatója. (Következik: Beszélgetések Csebckszaríban.) Amiről besxélneh, amiért tenni kell A Népújság november 21-i számában cikk jelent meg a hatékonyságról, a terme­lékenységről. Ezzel kapcso­latban több észlevételt hal­lottunk, hogy a kérdés fon­tos és rendkívül időszerű, de megvalósításához beruházás, sok pénz szükséges. Főleg a szerényebb anyagi feltételek­kel rendelkező kisebb válla­latok hogyan vegyék fel a versenyt a milliókkal rendel­kező nagy vállalatokkal? Elismerendő, hogy a Fi- nomszerelvénygyár az utób­bi években jelentős gyárt­mány- és gyártásfejlesztést végzett. Korszerűsítették a háztartási kompresszor, az olajkályha-adagolc, a Diesel- elemek gyártását és svéd li- cenc, illetve együttműködés alapján a hazai gépgyártás szempontjából is nagy jelen­tőségű MECMAN-hengerso- rozat gyártásához kezdtek. De mindehhez milliós befek­tetésekre, célgépesítésre, au­tomatizálásra és többek kö­zött új csarnokra, kutató és fejlesztő mérnökökre volt szükség. De mit csináljon egy kisebb vállalat, a haté­konyság és a termelékeny­ség növelésére honnan vegye a pénzt? A kérdés felvetése jogos, de ennyire nem egyszerűsít­hető le. Akik az üres kasz- szára hivatkoznak és csak panaszkodnak, azok aligha jutnak előre és az egyre erő­södő versenyben menthetet­lenül lemaradnak. Kihaszuálatlart gépek Valóban, nem rendelke­zünk annyi pénzzel, amennyi iparunk gyors ütemű fejlesz­téséhez kellene. És ezenkí­vül mi mindenre lenne szük­ség a mezőgazdaságban, mennyi lakást és utat kellene építeni? De a beruházási fe­szültség lényegesen nem csökkent, jelenleg is több gé­pet és bérén dezést szerelnek, több építkezéshez kezdtünk, mint amennyire kapacitás van. Ebből következik, hogy a rendelkezésre álló anyagi erőt oda kell összpontosítani, ahol a leghatékony.obban tudják felhasználni, ahol gyorsan megtérül, ahol a be­fektetés egy-egy iparág, vagy az egész népgazdaság érdekét szolgálja. Viszonylag szegények va­gyunk, mégis milliókat pa- zarlunk. Nem könnyelmű gazdálkodás, vajon nem pa­zarlás, ha nem használjuk jól ki azt, amink van? Mé­rik-e, ellenőrzik vajon kellő alapossággal a gépek kihasz­nálását, karbantartását és felújítását? Az ellenőrzése­ket és a dolgozók észrevé­teleit megfelelő intézkedések követik? Ha üzemen, vagy egy-egy körzeten belül ész­szerűen átcsoportosítanák a gépeket és berendezéseket, újabb befektetések nélkül nem jutnánk gyorsabban előre ? Nemcsak a gyárkapuk, ha­nem az újságok is megtel­nek hirdetéssel, hogy laka­tosokat. esztergályosokat, építőipari szakmunkásokat és segédmunkásokat vesznek fel. A harozeu.v r-tekkel és' a munkaerő-csábítás kü­lönböző formáival sem fu­karkodnak. Csoda-e, ha a munkaerő-vándorlás nagyobb, mint amennyit, a vállalatok és a népgazdaság jelentős károk nélkül el tud viselni? A gazdasági vezetők kiszá­mították-e. hogy náluk mennyibe kerül egy-egy új dolgozó betanítása, mennyi kárt jelent a gyakorlatlan­ság miatti selejt és gépron­gálás, a munkafegyelem la­zulása? A legtöbb helyen ma már csak úgy lehet sze­rezni új munkaerőt, ha töb­bet fizetnek, mint áz előző üzemben, sőt annál is többet, mint a törzsgárdához tarto­zó, gyakorlott munkásnak. Mi lesz ennek a következ­ménye? Megsértik, elveszik a munkakedvét annak, aki­re eddig számíthattak. A sok új dolgozóval meg nem tö­rődnek eléggé, ők idegenek és közömbösek maradnak az ükemben. Mennyi kárt je­lent ez? Nos, ezt a Finom- szerelvénygyárban sem tud­ták kiszámítani, de a leg­utóbbi vizsgálat után már sejtik és a vezetők elhatá­rozták, hogy az eddigi hely­telen gyakorlaton változtat­ni kell. Vándorló munkások Hogyan lehet hatékonyab­ban gazdálkodni, mit kell tenni, hogy szerény befekte­tésekkel is jelentős mérték­ben növekedjék a termelé­kenység. Egyetlen mondat­ban foglaljuk össze a ten­nivalókat: nagyobb figyelmet és szervezettebb összefogást a vállalati belső tartalékok feltárására. Milyen tartalékokra gon* dőlünk? A termelésből in­duljunk ki, de itt nem sza­bad megállni, mert a gaz­dálkodás termelésből, forga­lomból és fogyasztásból áll, A három folyamat egymás­sal szorosan összefügg, mar a tervezés során egységes egésznek kell tekinteni. Alapvető követelmény, hogy a kis és a nagy vállalatok az eddiginél jobban figye­lembe vegyék a belső és a külső keresletet. De nemcsak a mai igényeket kell ismerni. A fejlesztést, az új gyárt­mányokat a „holnap” köve­telményeihez keü szabni. Piackutatás, közép- és hos­szabb távú tervek nélkül ésszerűen nem gazdálkodhat egyetlen vállalat sem. Ha mégis megkísérlik, a vak sze­rencsére bízzák sorsukat, aligha gazdálkodni fognak, inkább csak sodródnak, kap­kodnak. Ki merné állítani, hogy ez á vezetési módszer Áttekinthetőbb jogszabály, nagyobb önállóság a helyi tanácsoknak Kormányrendelet a lakosság adóügyeinek intézéséről A kormány rendeletet adott ki a lakosságra vonatkozó adóigazgatási, valamint az illetékkel kapcsolatos eljárás általános szabályairól. Mint a Pénzügyminiszté­riumban elmondották, a jog­szabály kiadására elsősorban azért volt szükség, mert a gazdaságirányítási rendszer reformja számos területen érintette a lakosság adózta­tását is. Az is sürgette az új rendelet kibocsátását, hogy a korábbi jogszabály több mint tíz éve jelent meg és időköz-, ben számos módosításon, ki­egészítésen ment keresztül, nehezen áttekinthető. Az új rendelet csupán a lakosságot érintő adóigazga­tásról és az illetékekkel kap­csolatos eljárásokról intézke­dik. tehát nem érinti az adó­zás feltételeit, az adók ősz- szeget. Az adóigazgatási fel­adatokat továbbra is a taná­csok végrehajtó bizottságai látják el szakigazgatási szer­veik útján. Az adójgazgatas- baa, is bővül ásox&aa az -al~ sóbb szintű tanácsok hatásköre. A rövidesen meg­jelenő végrehajtási rendelet ugyanis kimondja, hogy az adóigazgatással kapcsolatos valamennyi kérdésben első fokon a községi, a városi, il­letve a kerületi tanács szak- igazgatási szerve jár el, el­lentétben az eddigiekkel, amikor legalsóbb szinten csak a járási tanács szervei dönt­hettek olyan fontos kérdé­sekben, mint az adó törlése, vagy mérséklése. Az új rendelet lényegesen egyszerűsíti az adóbehajtás szabályait. Kimondja példá­ul, hogy adótartozás címén az ingó vagy ingatlan vagyon behajtására vonatkozó hatá­rozatot csak akkor hajtják végre, ha a lefoglalható munkabér nem elegendő a tartozás egy éven belüli ki­egyenlítésére.­Lényeges egyszerűsítést je­lent az a változás is, hogy az adóbehajtási eljárásra általá­ban -a„ bírósági végrenaj iaésai kapcsolatos általános rendel­kezéseket kell alkalmazni, bizonyos eltérésekkel. A behajtási jog elévülésé­vel kapcsolatban új rendel­kezés, hogy az adóbehajtási eljárás felfüggesztésének és'a részletfizetési kedvezmény­nek az időtartama az elévü­lési időbe nem számít be. A korábbihoz képest az a szabályozás is új, hogy — ha más jogszabályok nem ren­delkeznek ettől eltérően —, az adókra vonatkozó jogsza­bályok szerint évül el a jö­vőben minden olyan köztar­tozás beszedésének joga is, amely nem adó ugyan, de amelyet mégis adók módjár; hajtanak be. A Pénzügyminisztériumban rámutatnak, hogy az új kor­mányrendelet, amely 1970. január elsején lép hatályba, az egyszerűsítések nyomán az adófizető lakosság száma ra áttekinthetőbb, ugyanak kor megkönnyíti az érintett szakigazgatási szervek mun­káját ifc, &&TI) nia kielégítő és ezután is ki­vethető? Szóltunk arról, hogy zánk tőkeszegény" ország. Éppen -ízért helytelen lenne, na a termelékenység és a hatékonyság fokozása', fői 2 a további, beruházótoké'!, tennénk függővé. A maglévő állóeszközöket az addigi:, -i lobban ki Kell iasználi. árra van szükség, hogy ju .- ban takaréftoskotíjurfk az állóeszközökkel, az anyag­gal és a munkaerővel.- A ter­melés területén ezek 'öle.;- tős tartalékot rejtenek, A termelés, a formaion) ős a fogyasztás egysége Mennyi ésszerűtlen ségeí, helyenként pazarlást tapasz­talunk a forgalomban, a készletező, a nagy- és a kiskereskedelmi vállalatok munkájában. Gyorsabb ütemben szüntettek meg bá­nyákat, mint ahogyan a gáz- és az olajfűtés rendelkezé­sünkre áll, a kereskedelem rosszul méri fel az igénye­ket, nem a tényleges piaci helyzetnek megfelelően tá­jékoztatja és ösztönzi a ter­melést es ennek következte­ben zavarok keletkeznek a fogyasztásban, s oamek mindnyájan kárát valljuk. A belső tartalékok feltárá­sát. a tényleges piaci igé­nyeknek megfelelő hatékony gazdálkodást lehet-e közpon­tilag irányítani ? Irányítani nem, legfeljebb jobban ösz­tönözni lehet és kell is. Az. illetékes szervek erre meg­felelő intézkedéseket tesz­nek. De vajon ez önmagá­ban elegendő? Hogyan lehet az ipari termelés, a vállalati gazdálkodás és az egyéni jö­vedelmek növelésének új út­jait megtalálni ? A „vállalati belső mechanizmus” Ügy. véljük, az uj irányí­tási rendszer következő sza­kaszában az eddiginél sok­kal nagyobb, jelentősége lesz a vállalaton belüli szerve­zésnek., Nem lehet arra sab­lont adni, hogy hol,' milyen tartalék van, hogyan lehet azt feltárni,, a vállalati kol­lektíva és a ■ népgazdaság szolgálatába állítani. Most az a feladat következik, .hogy minden vállalat, minden gazdálkodó ■ egység megte­remtse a maga ,,új mecha­nizmusát", korszerű, igényes vezetéssel; következetés üzemszervezéssel. • (Utalunk a Mátraalji Szénbányák kezdeményezésére, amelyet lapunkban legutóbb részle­tesen ismertéfctünk.) Az \y gazdaságirányítási rendszer célkitűzéséit az'em­berek, a dolgozók tudatos cselekvései valósítják . meg. De az új szemlélet még csak. a felső vezetők gondolkodá­sában érlelődik. Pedik az új követelmények az üzemi kö- /.épkáderokra is i egyre több feladatot rónak. A munká­sok jelentős része csak,az­zal törődik, hogy az ő pén­ze meglegyen és kit érdekel, hogy mi történik az üzem­ben és hogyan alakul a nép­gazdaság helyzete. Mennyi kihasználatlan tartalék! Nem lehet vitás, hogy to­vábbi előrehaladásunk felté­tele: a- jól” végzett munka, mindnyájunk becsületes helytállása. De nem elég ezt felismerni. A belső tartalé­kok feltárásához az is szük­séges, hogy az embereket erkölcsileg, anyagilag jobban ösztönözzék, mert így lész kézzelfogható valóság: a. na­gyobb termelési eredmény nemcsak a. népgazdaság, nemcsak a vállalat, hanem mindannyiunk boldogulását is szolgálja. Dr. Fazekas László 1969. november 2’,. esütorSig, A beEső tartalékol* leitárása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents