Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-23 / 272. szám
Vietnamért tanulunk —- Gyöngyösön 18 kérdés egy fiatal szakemberhez Egy üzemrész, kitelne belőlük. A csoportjuk húsz. szakmunkásból, tíz mechanikai műszerészből, négy technikusból és két mérnökből áll. Vietnamjaik. Lányok és fiúk vegyesen, Valamennyien fekete hajúak, nekünk szo- icatlanul törékeny terme- tűek, nagyon előzékenyek és mindenre kíváncsiak. Ők a gyár kedvencei, babusgatnák, dédelgetnék őket a munkatársaik, különösen az asszonyok, ha nem lennének végtére is felnőttek. Gyöngyösünk az Egye- > sült Izzóban már hetek óta ők állnak az érdeklődés középpontjában. ★ pihenőjük, amikor valamit, sportolhatnak. A foci kedvenc szórakozásuk nekik is. De a mosás is rájuk vár. legfeljebb a lányok segítenek a fiúknak, ha úgy jön. Szórakozás? Elmentek meg- lézni egy fűmet. Persze, a magyar szöveget nem értet— Majd Ho Doan Thi Tál a parányi alkatrészekkel anyó segít ismerkedik a tranzisztor-gyártásban. Révai magának Károlyné segít neki, mindenben. Körülnéztem, kerestem Ho anyót. Helyette egy fiatal, mosolygós asszony állt előttem. — Vargha Balázsné vagyok, de itt már mindenki Ho anyónak szólít. Ugyanis rám vannak bízva a vietnamiak. Megmondom, nekem nagyon tetszik ez a beosztás, valóban szeretek anyáskodni. Együtt mentünk fel a má. téls rendesen, de azéirt jó. volt. Egy kis változatosság a kollégium mellett. Korán kelnek és későn fekszenek mindennap. A munkát nagyon komolyan veszik. Két évig tanulják a szakmát, mindegyikük a végzettsége szerint. Aztán otthon. Vietnamban, nekik keli níajd irányítaniuk a egyike. Valamit jegyzetelt, amikor megálltunk az asztala mellett. Műszaki leírást csinált — magyarul. — Már értem, előbb lefordítom vietnami nyelvre, aztán írom le magyarul. Furcsán, kissé raccsolva ejti az r-eket, minden szónál hozzáigazítja a nyelvét a hangokhoz, mint egy kisdiák. Mégis: egy év alatt így megtanulni magyarul — alig hihető. Aztán precízen felsorolja a feladatának egy részét: ötvözés, harmatpont-mérós. Érdeklődöm a távoli' otthon felől is. Édesanyját említi, aki várja haza. Édesapja mór nem él. Huszonegy éves. Társaival együtt harcim évet tölt sok ezer kilométerre távol hazájától azért hogy tudásban és szakmai gyakorlatban megerősödve otthon még hasznosabbá tegye magát, mint eddig. Bárkitől érdeklődtem a gyáregységben, mindenki csak az elismerés hangján tudott szólni arról az akaratról, amely szinte fáradhatatlanná teszi ezeket a fiatal vietnamiakat. Mintha mindent egyszerre akarónak megtanulni, vagy talán a mindennél is valamivel többet, de — rögtön. A mi szokásaink eléggé furcsák nekik, ahogy az övék is így tűnik nekünk. Ebből az a sajnálatos eset is szár- urazik időnként, hogy valamit félreértenék. És ha azt gondolják, hogy valaki a magyarok közül nincs velük valamiért megelégedve, szinte apókig rágják magukat Tamaőrs, Dózsa Tsz. Á főmezőgazdasz, Tóth István. 26 éves. Fiatalemberrel beszélgettem a munkáról, a közösségről, a faluról,. az életről. Arra kértem, őszintén tárja fel gondolatait,; ő azt válaszolta: csalt így érdemes beszélni. Egy óra múlva, közösen kértük egymást: folytassuk még a .,kérdés-felelet” játékot. Folytattuk. és most. ahogy visszagondolok az irodai beszélgetésre, úgy érzem, semmi különöset neon kell hozzátenni. Szabadjára engedem a noteszt, következzenek a kérdések és a válaszok, a maguk természetességében . ■ ■ ■ — Mi a rossz o munkádban? — Ebben a hivatásban- semmi rosszat nem látok. AM a munkájában valami rosszat talál, el se kezdje. Hiba? TaLan az értelmiségnek ezt a részét nem ismerik el eléggé. — Nem vagy egyenértékű .a község többi értelmiségijével? — Tizenhat évet ülünk az iskolában. Nem igaz, hogy r.em kell tanulni. Mégis felteszik a kérdést: szakember? Nem úgy fogadott az értelmiség, mint egy diplomást. — Mennyi megbecsülést vársz? — Nem azt várjuk, hogy az emberek reggel fél nyolckor bekopogjanak: tud-e már jönni? Nem, mi ötkor felkelünk. A rangot — rossz szó — a munkánk után mérjék. — Milyenek a diplomás községi életfeltételei? — Alkalmazkodni kell. a lehetőségekhez. A tv sokat segít. A városi ember sem lát mindent a valóságban. És teljesen mindegy, hogy a Duna-pairt mellől ' nézi-e a kasból. — Falun begyepesedhet, visszafejlödhet-e egy mezőgazdasági szakember? — Csak raj.ta múlik, de a városban is. -A faluban is kötelessége képeznie magát. Sokán- mondják róla: lemond az ifjúkori tervekről. Pedig községben könnyebb produkálni. - különösen egy gyenge tsz-ben. — A könnyebbet választja az a fiatal, aki alacsony szintet akar emelni és nem. magasat továbbfejleszteni? — Az erős tsz biztos alapot ad, ahol lassacskán javítva is lehet dolgozni. A gyenge tsz-ben nincs biztonság, megalapozottság, ott mindent gyorsan kell megváltoztatni. Szerintem ezért, nehezebb ez. K u m — Nehéz emberekkel foglalkozni? — Nem könnyű. Az emberekkel együtt kell lennünk. Leülünk velük a kocsmában is. Aztán ''visszahalljuk a véleményeiket: közvetlen ember, italos, vagy épper.' lealázkodó. Ha nem jövünk össze velük, az ítélet: felvágós. — Hogykn hatnak a diplomásra az egyszerű emberek? — Az egyszerű emberek között a vezető közel kerül ■az élethez. Lát, érez mindent. Reálisain tud gondolkozni. Nem szabad elszakadni tőlük. — Melyek az együttlét, az együttgondolkodás rossz hatásai? — A pálinkázók ivócimborája lesz, elfelejt kulturáltan beszélni, tisztán, gondo- zottan öltözködni? A diplomáson múlik,, hogy ez a társasélet mennyiben árt. n ■ ■ — Mennyit álmodozhat egy mezőgazdasági szakember? — Elsődleges cél: a termelés. Üj technológiáról. láDánia—Magyar ország mérkőzést, vagy a tamaőrs; laA sold csempe V egignientünk a kis Tárná •menti falu főutcáján, a ház előtt levertük cipőnkről a ragadós sarat. Ránéztem a fiatal főmezőgazdász arcára, hát nem irigylem. Mindennap elmerülni ebben a tengerben. Beléptünk a lakásba, és elfelejtettem a sarat odakint. Végignéztem a könyvszekrényt a legmodernebb új televíziót, a bútorokat, a konyhát; amely ugyanúgy lehetett volna Győrben vagy Budapesten mint Tamaörsön. Igazán akkor lepődtem. meg, amikor a méreteiben is hangsúlyozott fürdőszobába léptem. A talpas, halványzöld mosdó- Icagyló fölött zöld csempe futott körbe a falakon, a beépített fürdőkádig. Túlzás, különcködés, elrugaszkodás a valóságtól? Nem! Duong Van Uoe. a diődatű-hegesztő gépnél dolgozik. .sodik emeletre, ahol Ngp- yen Tan Bau csoportvezetővel és Trinh Dúc Cuong fizikussal. ismertetett össze. Bemutatkoztunk, és én segítségkérőén néztem szét — Nem kell tolmács —értette meg tanácstalanságomat Vargha Balázsné. — Elég jól beszélnek már magyarul. Egy évig csak magyart tanultak. Akkor már megismerkedtek a nyelvünkkel, azután jöttek le az Izzóba, hogy itt a félvezetőgyártással ismerkedjenek meg. — Majd otthon ezt fogjuk csinálni — mondta Nguyen Tan Bau. Vegyészmérnök, 35 éves. Hanoiban Végezte a tanulmányait. Édesapja most is ott rendőr. Havonta egyszer váltanak levelet. A budapesti nagykövetségről rendszeresen lejönnel, hozzájuk és érdeklődnek itteni életüli felől, í: — Az étel kicsit nehéz — sajnálkozik Trinh Dúc Cuong. — A savanyú, a zsír, a káposzta kicsit ízlik. Reggelizni, vacsorázni eljárnák az üzeanélelmezési vállalat éttermébe. Ez elég sok időt elvesz tőlük. Jó volna. ha tudnának főzni a szálláshelyükön, hogy otthoni izeket élezhetnének újra. Idejük eléggé kiszabott. Általában csali este van kevés 8969« november 23., vatámaj» gyártást. Úgy, ahogy itt ellesték. Arra a kérdésre, van-e már félvezetőgyártás Vietnamban, azt válaszolták, még nincs, de ők azért vanak itt, nálunk, hogy legyen. * Pham Thi Nhien a lányok Manapság már aligha szükséges különösebben bizonyítani a szaikkönyvek, köztük a mezőgazdasági szakkönyvek jelentőségét, hasznosságát. A gyorsuló időben az emberi tudásanyag hamar elavul, korszerűtlenné válik, egy friss diplomával rendelkező agrármérnök, ha nem tanul, nem képezi magát, öttíz év múlva aligha állja meg a helyét a mezőgazdaságban. A meglevő tudásanyag megőrzésének, továbbfejlesztésének rendkívül sok eszköze, formája van — köztük egyik legfontosabb az önképzés, a szakkönyvek állandó olvasása. Sok is — kevés is Megyénk termelőszövetkezeteiben évente mintegy három-négyszázezer forintot költenek szakmai müvek vásárlására. Látszólag tehát jelentős összeg segíti minden esztendőben a műveltség gyarapítását. a korszerű módszerek elsajátítását, a tudomány új eredményeinek megismerését. Ha csupán a könyvvásárlásra fordított összeget nézzük, akkor a kép eléggé mes* (Foto: Adamik Miklós) e2>ért. Mert ők a legjobbat akarják, mert ők minden erejükkel a rájuk rótt feladat teljesítésére törekszenek. Vietnamiak, meg civilben is harcosok; G. Molnár Ferenc Elrugaszkodás a sártól! Hol van az megírva, megszabva, hogy alltalmazltodnunk kell a rossz környezethez? Ne cipeljük be az utcán levő sarat az előszobánkba, a fürdőszobánkba, vagy éppen mindennapi munkánk, gondolataink közé. Az igényi mindenhová vigyük magunkkal, és tartsuk ébren az igény utáni érzéltenysé- get, mert csak így tudjuk elérni, hogy ne a sáros utcához formáljuk lakásunkat, hanem az utcát alakítsuk lassan hozzá. Ezért örültem a zöld csempének a főmezögazdász lakásában, és örülnék, ha egyre több - helyen találkoznánk vele a falu házainak fürdőszobáiban. Sz. A : T szszakköny vtárak Megtérülnek-e azok a nyugtató, hiszen, ha ez a pénz nem is túlságosan sok, de nem is kevés. Ha viszont arra vagyunk kíváncsiak, hogy a megvásárolt szakkönyveknek — mint munkaeszközöknek — a hatékonysága mennyire jelentkezők egy-egy termelőszövetkezet gazdálkodásában vagy a tudatformálásában, akkor már korántsem lehetüiic elégedettek. Jó néhány termelőszövetkezetet megnéztünk — hogyan vannak a könyvek elhelyezve, mennyire bozzáf^- hetőek, s vajon hányán és luk olvassák. A kép, néhány kivételitől eltekintve, eiégge elszomorító. A legtöbb közös gazdaságban egy-két könyve-polcon összezsúfolva, minden rendszerezés nélkül sorakoznak a művek. Sajnos még ez is a jobbik eset, mert elég- sok szövetkezetben ennyi tiszteletet sem váltanak ki a kötetek: szekrények mélyén p-jrosodnaka egymásra halmozva. Könyvtárt® — akinek ez lenne a mellékfoglalkozása vagy másodállása — sehol sincs. Az olvasók többségé a szövetkezetek legfőbb vezetőiből kerülnek ki, nem csupán azért, mert őket érdekli leginkább a szakiroda- lom, hanem azért is, mert a kötetek dzsungelében több- nj ire csak ők tudnak eligazodni. Általános megoldás az. is, hogy a könyvszekrények kulcsa vagy az elnöknél vagy a főmezőgazdasznól van. Önkéntelenül felmerül a kérdés — vajon más miképpen tud a könyvekhez jutni, mikor éppen az elnök és a fő-/ mezőgazdász tartózkodik a legkevesebbet a szövetkezeti irodában? Nemcsak elhelyezés kérdése A negatív példákat nincs ertehne tovább sorolni, valószínűleg ebből is kitűnt, hogy a szakkönyvek kérdését nem lehet megoldottnál-: teszázezrek ? ián ten i. Bárki felvetheti, hogy ez a dolgonak csupán az egyik oldala,’ nem lehet pusztán a rossz elhelyezési körülményekre fogni, hogy kevés az olvasó. Ez is igaz. de talán sokat segítene, ha minden szövetkezet egy mini szak- könyvtárat létesítene, rendeznék. rendszereznék a köteteket, s főképpen, ha lenne egy könyvtáros is, aki néni csupán kölcsönözne, hanem felhívná az érdeklődést, a figyelmet a művekre. Példaként lehetne eniliteni az atkári Űj Élet Termelőszövetkezetet ahol már hozzá is kezdték ehhez a munkához. S nem csupán a szakkönyveket „teszik rendbe” és megbíznak valakit a könyvtárosi feladattal, hanem arról is gondoskodnak, hogy a felső és középszintű vezetői: még a szaklapokat, folyóiratokat is rendszeresen megkapják. Ma már egy gyárat él sem itthte képzetei műszaki sédetekről álmodozni fölösleges. Ezért vannak a kutatóintézetek. A gyakorlati vezető kísérje figyelemmel a változásokat, a kezdeményezéseket. Próbálja megvalósítani. Akkor már eredményt ért el. — Mit erzei. hu a hasznosat nem lehel megvalósítani? — Ha az ember tisztába, van a realitásokkal, a megvalósíthatatlan nem veszi ei a kedvét. Tudni kell várni Az ember kicsinek születik, idő kell, amíg nagy embelesz. — A termelőszövetkeze’ vezetői mechanizmusában gátolja-e valami az alkotást': — Ez a többi vezetőn múlik. Én eddig nem éreztem. ■ ■ ■ — Parancsol a vezető, utasít. vagy kér? — Nem kívánja az ember, nem is kívánhatja, hogy olyan- hangulat legyen a közösben, mint a régi urasabban. Aztán, rosszul nézne ki. Iia egy 26 éves ..alkalmazott” parancsolna egy 56 éves „gazdának”. Inkább eligazít. Tgen, ez a jó szó. — Milyen „harci eszközöket” használsz az újat, c korszerűt meg nem értőkkel szemben? — Az emberé!-: megértik az újat. Várják. Egyetértenek vele — fenntartással. Az első javaslatnak okvetlenül be kell válnia. Igy megnyerhet egy közösséget. Aztán már az emberek jönnek: miért nem. veszünk olyan gépet... — Milyen gondolati megcsontosodás ellen kell küz- dened? — Az enyém, tied szemlélet ellen. Nem mondok so kát, mjndenütt 20—30 százalékkal javulna az eredmény, ha a birtokos jelzők megváltoznának. A közös., gépet úgy kezelnék mint á 'sajátjukat, a földön úgy dolgoznának. mint a’ háztájiban. — A pályád ívét befolyásolja, hogy hol dolgozol? — Többen mondják, aki messzire kerül a tűztől, lassan melegszik. Szerintem, alá jól dolgozik, arra felfigyelnek, bárhol 'tészi is azt. — Mit tartasz karriernek'' — Egyesek azt tartják karriernek, hogy főmezőgazdászok, mások ha miniszterek. Első munkahelyemen hatezer holdon a növénytermesztést irányítottam. Nem mondok sokat, az életem végéig megelégedtem volna e feladattal. .Büszke voltam. A mostani követelmény talárt túl-- nagy. Fiatal vagyok. ■ K ■ — Sikerélmény? — Beszéljenek az. eredmények. Járuljak hozzá, hogy elegedertek légyénél: az emberek. Fóti Pét.ej könyvtál- nélkül. Olyan műszaki könyvtár nélkül. ahol. nem csup n kölcsönöznek, hanem V.. - földi műveket be is s.elveznek, sőt, le is fordít- c. .Ebből kiindulva, még furcsábbnak tűnik az, hog: egy modern, lassan iparszerűen termelő mezőgazdasági üzemben nem érzik egy akármilyen kicsi, dt- mégis rendszerezett könyvállománnyal bíró könyvtár hiányát. Központi kön*, vtár? Sót továbbmentő — u/ viszont egyáltalán nem lenne furcsa, ha a tsz területi szövetségek szervezésével úgynevezett központi szakkönyvtárak létesülnének, melyek az ipari szakkönyvtárakhoz hasonlóan külföldi művek beszerzését, fordítását is elvégeznék. Természetesen megfelelő díjazás ellenében. A döntés ezekben a kérdésekben nyilvánvaló, hogy a termelőszövetkezeteké. Mégifi érdemes még egyszer megemlíteni: a könyvekre kiadott százezrek a jelenleg* formában alig-alig térülneüi meg. Kaposi Levente-
