Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-19 / 268. szám

f9^‘4‘-'ÍQ6Q

{

I

}

'

!

fi»*

forduló

— sorsforduló

Gyöngyös a Mátra kapuja — mondják lakói nem kis büszkeséggel., cmikor pátriájuk rangját. helyét akarjak kijelölni.

Hol van mar meg ebben a kifejezésben az egykori gyöngyösi kapásuk nehéz, robuttal- gonddal teli élete? Amikor az emberpiacou a hajnali szürkületben munkára varva mocorogtak a nincstelen parasztok, hogy megdolgozzák 'a Mátra alján elterülő dús szőlőket — a gazdának, a földbirtokos részvénytársaságoknak.

Mindezt a sok keserűseget. kilátastalansógot, éhkoppot elfujta az a hűvös őszi szél. amely november 18-ról 19-re virradó hajnalban végigsöpört 1944-ben a városon.

Gyöngyöshalász felől támadt a szél és a Máira felé vette az útját.

A kertek alatt vörös csillag fényiéit a katonák sisakjan.

A Pliev-csoport lovasai

Az eső és a harmat áztatta el a varos délkeleti részén, az úgynevezett harmadosztály kis házainak kertjeit. Nyúlós, nedves falevelek borították el a sovány földet.

A lépések zaját sem lehetett hallani.

Az éjszaka csendjében egyszer csak megjelentek az fapró házak keskeny kertjeiben a szovjet katonák. Lovas felderítők néztek be a házakba, a gyenge kis földbunkerok sötét mélyébe: fasisztát, nemetet, szoldátot kerestek.

A bátrabb férfiak léptek eléjük, kézzel-lábbal magyaráztak, egymás után ismételték a szót: Nyet, nyet!... Fritz nyet! Fasiszta nyet! Szoldát nyet!

A 7. gárdahadsereg és Pliev altábornagy lovas gépesített alakulatai november 11-én indították meg támadásukat Karácsond irányába, egy héttel később már Gyöngyös alá erkeztek, miután elfoglalták a németektől Viszne- ket, Adácsot, Vámosgyörköt, Nagyíügedet, végül Alkart.

November 18-án este a 4. gárda lovashadtest és a 23. harckocsizó hadtest egységei mar november 18-an megkezdték a város felszabadítását.

A németek és a magyar csapatok csak november 19- én adták fel Gyöngyöst.

A harc azonban nem ért véget. A Mátra alkalmas terepet adott a fasiszta hadvezetésnek az ellenállás elhúzására. Heteken át lőtték

A szabiid népakarat

Koalíció.

A pártok összefogása, mai kifejezéssel élve: békés egymás melleit élése. A cél minden párt előtt a haialo.m megszerzése. A viszonyuk mégis megnyugtató, a viták is halkak, visszafogottak.

Január 2-án megalakították Gyöngyösön is a Nemzeti Bizottságot, amelynek tagjai sorában ott található volt később Lehóczky Pál, a Magyar Kommunista Part megbízottja, Majzik Pál, a Nemzeti Paraszt Pártot képviselte, Barna Sándor n Magyar Szociáldemokrata Pártot, BeAz első „komoly gyár

Sok fontos ok késztette az ország vezetőit arra. hogy megtervezzék az első nagy építkezést Gyöngyösön. Munkát is kellett adni a gyön- . gyösi kapásoknak, de vizet is a város szomjazó lakóinak. Ezért tűzte ki célul a hároméves terv a mátrai völgyzáró gát elkészítését.

1948-ban fogtak a munkákhoz Mátrafüred fölött. A rossz talajviszonyok miatt ezt a tervet nem sikerült megvalósítani.

Égj- évvel később megkezdték a váltógyár építését. Az üzemet Diósgyőrből telepítették le Gyöngyösre a Gazdasági Főtanács határozata alapján. Az akkori tanácselnök, Ács Vendelné nagy örömmel fogatna a diósgyőriek küldöttségét, és minden támogatást megígért. Még lakást is az ide költöző munkáscsaládoknak, pedig abból nagyon kevés volt. Romos épületeket hoztak rendbe a diósgyőriek, hogy Gyöncvösre települjenek.

A Gyárépítő Nemzeti Vállalat derekas munkái végzett.

— Én 1951. október 13-án jöttem Gyöngyösre — pergeti vissza az eseményeket Varga Lénáról, a gyár geo- •- cinének vezetője. — Nem volt nekem szándékomban Gyöngyösön dolgozni, de behívattak a pártbizottságra, és azt mondták, az én feladatom lesz a pártszervezés az új gyárban. Búé Gábor volt az elsq üzemvezető, igazgató, aki most á Debreceni Csapágygyár osztályvezetője. Mi kiképeztünk korábban félszáz gyöngyösit is a szak-» mára Diósgyőrben. 1951. december 21-én kezdtük meg a termelést közel száz emberrel. Egy év múlva már 320- :a nőtt a létszámunk. Jöttek szívesen a nincstelen parasztok Karácsondról és Nagyfü- geöről is. A módosabb gazdák haragudtak ránk, mert az emberpiacról sok munkáskezet. ehetünk, nypsztun

tehát megugrott a szőlőkben.

Még most is mintegy harmincán dolgoznak a gyárban a diósgyőri alapítók közül: Szabó Imre műhelyvezető, Gulyás István személyzeti vezető, Deme Károly géplakatos, Deme Károlyné daruvezető, Szmetanovits Géza művezető, Kalivoda Ignác művezető.

Varga Lénáid is meggyc- .keresedett Gyöngyösön, mint a többi volt diósgyőri társa is. 1953-ban megválasztották a városi tanaes tagjának, amit azóta is betölt, és ugyanabban az évben országgyűlési képviselőnek is.

Ma a kitérőgyari dolgozók száma' már meghaladja az ezer főt, a termelésük is háromszorosára nőtt a kezdeti termelésnek. A nagysugarú kitérők, a sínfejedzés és a nagyszélvényü kitérők iránt nemzetközi érdeklődés tapasztalható.

a németek Gyöngyöst a Mátrából. A szovjet nehéztüzérség a Szurdok-parti állásaiból válaszolt.

A városban lényegében tehát két napig tartották az utcai harcok. Néhány épület kiégett, többet bomba talált el, de ezek a károk nem voltak jelentősek.

Még két hónapon at azonban frontcsapatok vonultak at a városon és a környékén. Amíg az ország fővárosát fel nem szabadították a szovjet hadsereg alakulatai, Gyöngyös zaklatott, feszült életet élt.

Pliev altábornagy lovasa' lépték át a varos határat először, de a békés építő- munka teljes kibontakozásához csak hetekkel később lehetett hozzákezdeni.

Gyöngyös nemcsak mind fontosabb ipari centrum, de a mezőgazdasági szakmunkásképzés fontos bázisa is. Több százan tanulnak a technikumban, korszerű körülmények között készülve a mezőgazdaság soron levő nagy feladataira.

(Foto: Kiss Béla)

nei Sándorba Független Kisgazda Pártot, dr. Alirnann Béla vedig a Polgári Demokrata Pártot.

Január 2-án. a Fö téri Rá- kóczi-házban, a mai áruház épületében alakult meg a gyöngyösi Nemzeti Bizottság:

„Történelmi nevezetességű színhelyen gyűltünk össze, Rákóczi követei tárgyaltak itt valamikor. Mi pedig most ebben a házban szövetkeztünk a német elnyomás alól felszabadult városunk megmentésére. Rövid megbeszélés után, közös megegyezéssel, a szabad népakarat kije- jezöjcként megalakítottuk a Nemzeti, Bizottságot. Elhatároztuk, hogy csatlakozunk a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány célkitűzéseihez.''

A kiáltványt az MKP négy. az SZDP, négy. az NP egy. az FKP egy tagja, valamint két pártonkívüli irta alá.

Jellemző, hogy a két munkáspárt megbízottai vannak túlsúlyban az aláírók közöli, mintha ezzel is kifejeződne, hogy kik merték vállalni a felelősséget a legfontosabb kérdésekben az akkori lélekpróbáló idökbefi■:

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés. és az ideiglenes Nemzeti Kormány már december végén elküldte megbízottját Gyöngyösre Szabó László személyeben, aki egyben azt a feladatot is kapta, hogy alakítsa meg a városban a kommunista pártot. A gyöngyösi kommunisták akkorra már létrehozták szervezetüket.

Január 9-én a két munkáspárt megbízottját Debrecenbe küldi. Január végén már ennek az útnak az eredményeiről számol be olvasóinak a Gyöngyösi Néplap.

Mi, kommunisták

Még folyt a harc Gyöngyös környékén, a németek is lőttek a varost, amikor december 4-én hivatalosan is megalakították a kommunista párt helyi szervezetét a rendőrség épületében.

Az első párttagok között Aczél Leót, Trepper Bélát, Lehóczky Pált, id. Prunyi Be_ lát, Nagy Istvánt, Czakó Sándort, Kiss Ferencet és Hegedűs Istvánt sorolhatjuk fel.

Még' aznap délután hírét vette ennek a jelentős eseménynek Molnár Gusztáv is, aki hosszú éveken át volt a városi pártbizottság titkára később.

Be kellett jönnie a szovjet katonai parancsnokságra, hogy igazolványt kérjen, mert a bányát meg akarták kezdeni. Kellett a szén a kórháznak, az embereknek. Szovjet teherautók jöttek érte. vitték a lignitet a kórházba.

— Ott. a szovjet parancsnokságon érdeklődtem: mi újság, emberek? Álltak jó néhányon ismerősök, hasonló okból, mint én. Megalakult a párt, mondtáik. Hol, kik alakították meg? A bányától nem messze, a téglagyárban dolgozott Krajcsik Mihály, ma az ulánbátori nagykövet, akkor a téglagyárban meg párt- titkár is volt. Vele jöttem be december 10-én a párthelyi- segbe, amelyik a mostani OTP-épület emeletén volt. Nagy István titkár irányította a munkát. Nem volt még akkor úgy, hogy taggyűlés meghatározott időben. Naponta tanácskoztak az éppen .ott tartózkodó kommunisták, és rögtön ki is oszlottak egymás

Nemcsak Gyöngyösnek, az egész megyének első jelentős ipari létesítménye a Helybeli váltó- és kitérőgyár.,

között a munkát. Te ide megy, ezt csinálod, te oda...!

Megint nevek bukkannak elő a múltból:

— Akkor mar ott volt Útban István, Sípos János, Hegedűs János, Maticsek cipész. Bodor Imre, a Szemes-család, köztük Piroska, a mostani újságíró, aztán Imre. az öreg • Szemes, de Marika akkor

még iskolás volt. Jelentkeztem, kértem a felvételemet. Két ajánló kellett. Az egyik lett Lábatlan Fecsó, Kiss K« renc, a másik pedig Torday Béla. Torday a 30-as években a Vasas Szakszervezet gazdasági vezetője volt. onnan ismert. Két hét volt a várakozási idő, aztán felvettek.

1945 januárjának végére már 70^80 tagja lett a pártnak, inaid egyre többen jelentkeztek.

Mi volt a legfontosabb teendő akkoriban?

Élelmiszer keltet«, a romodat el kellett takarítani, az urnákat megtisztítani a iótíö- ,;öktöl, villanyt és vizet kellett adni az embereknek, vissza kellett állítani az élet rendjét, megkezdeni a munkát a kis üzemekben, amelyek közül a legnagyobbak: a vasöntöde, a téglagyár, a lignitbánya, a. fatelep, a szeszt özeié sem foglalkoztatott sok munkást.

A kommunisták járták a város szegénynegyedeit, szervezték a munkásokat, agitáltak a munka, az élet mellett.

Akkor még a hatalom kérdése nem dőlt el.

Napszámosokból földes gazdák

A földosztő bizottság elnökének Czakó Sándort éá- lasztötták meg. Másfél- ezer hold földei: naértek szét 830 család között 1945 április elejétől kezdve.

Az első szövetkezet Igliez- ki József elnökletével Encsi- puszián alakult meg. Kevés felszereléssel bírtak a tömörülő parasztok.

1949-ben 42 ember fogott össze a városban is, hogy megalakítsa a Dózsa Tszcs-t, amelynek 27 hold szőlőt kellett megművelnie.

Két évvel később létrejött a Kossuth Tszcs is. ebben már csak tizenegy tag volt összesen. Evekén keresztül vajúdott a szövetkezeti mozgalom kiteljesedése.

1958-ban egyesült a két tsz es Ü.i Elet néven folytatta tovább a munkát. 72 hold szőlő, 150 hold szántó foglalkoztatott hatvan embert. A tagok többsége föld nélkül állt be a szövetkezetbe.

— Amikor 1953-ban elhatároztam. hogy belépek u tsz-be. nagyot néztek az emberek — ezt Visontai Lászlótól halljuk, a Mátra Kincse Tsz elnökétől. — Azt mondták, ilyen fiatal és dolgos ember, mint én. mit akar a tsz-ben? Én akkoriban nagyon sokat kíváncsiskodtam ott, ahol a tsz-ről szóltak, f Azt mondtam magamban, ezt

nekem találták ki. Enn csak jó dolog lehet a vége. Együtt, összefogva: ez csak jóra vezethet. Nem öntudatból, ösztönből mentem a szövetkezetbe, mint ahogy ma már látom.

Aztán elkövetkezett a szervezés, a szövetkezeti, gazdálkodás kialakítása. 1960 végére befejeződött.

Az idén márciusban pedig megalakult a. Mátra Kincse Tsz a négy szövetkezet egyesüléséből. Garantált, munkadíjat ad.

A szőlők rekonstrukciója már korábban megkezdődött, áttértek a. korszerű állattenyésztés feltételeinek előteremtésére is. Köze) ötszáz hold nagyüzemi szőlő várja a gépeket, könnyíti meg a nehéz munkát.

Nemsokára már korszerű, kétezer sertés nevelésére alkalmas telep gazdagítja majd a közös gazdaságot.

Az egykori gyöngyösi kapások munkakedvé, lelkiismeretessége ma még tovább kamatozik a nagyüzemi táblákon.

írta:

G Molnár Fereor

1969, novemher Í9„ szeri»