Népújság, 1969. november (20. évfolyam, 254-278. szám)
1969-11-18 / 267. szám
V i-o^uth 8 20 Kedveit régi melódiák 9.00 Gyermekrádió 0,28 Áriák 10 05 Zenekari muzsika ' IM Iskolaráclió 11.35 Tánczenc 12.30 Melódiakoktél 1 (.00 Mesejáték i ->. 10 Rádióiskola 16.05 Hatan a brigádból... 10.15 Az élő népdal lb.25 Két országgyűlés között 13.45 Haydn: G-dúr szonáta 17.05 Rézsisak és csekkfüzet 17.20 Gulyás: Békési esték 17.35 Opcrafelvételek 17.58 Könnyűzenei híradó 18.28 A Szabó család 19.23 Szép magyar vers 19.35 Sz. Richter zongoraestje 21.25 Könnyűzene 22.15 A viszontlátott Korea 22.25 Zenélő Magyarország 23.30 Az abszolút fegyver. Fantasztikus elbeszélés 0.10 Nóták PETŐFI 8.05 Barokk versenyművek 9.00 innsbrucki kórus műsora 9.20 Népi zene 11.45 Indonéz költők versel 12.00 Kamarazene 13.05 Törvénykönyv 13.20 Népszerű zenekari muzsika 14.00 Kettőtől — hatig... Zenés délután 18J.0 Zenekari muzsika 18.35 A tudományos közélet fóruma 19.05 Zongoramuzsika 19.25 Népdalok 20.28 Rádió, televízió, népművelés 30.58 Házasodj, Ausztria: Zenés játék 22.34 Népdalok ' 23.10 Táncdalok 23.20 Operarészletck MAGYAR 8.05 ITV 17.58 Hírek 18.05 Szerkesztik a nézőik... 18.40 Bolgár művelődés 18.55 Esti mese 19.10 «'Játék a gyilkossággal. (Magyarul beszélő angol film) 20.00 Tv-hiradő 20.20 Fórum. 21.50 Tv-híradó POZSONYI 17.50 Romain Rolland életműve i v o Tv-híradó 19.35 A Dnyeperen. (Dokumentumfilm) 19.55 Telekvízműsor 20.25 Dzsesszpódium 21.30 Tv-híradó EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33) Az előadások kezdete: -fél 6 és S órakor, ölj meg, csak csókolj EGRI BRÖDY: (Telefon: 14-07) Az előadások kezdete: fél 6 és fél 8 órakor. Ungérn báró végső tévedése GYÖNGYÖSI PUSKIN: Tóni, elment az eszed GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: A baracktolvaj HATVANI KOSSUTH: Körhinta HEVES: A hekus és azok a hölgyek FÜZESABONY: Minden nö bolondul érte ÜGYELET Egerben: 19 órától szerda reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsi.linszky utcai rendelőben. (Telefon: ll-lO.) .Rendelés gyermekek részére is. Joó János, a művészetek pártfogója .!OÖ JÁNOS 1806-ban Szegeden született. Ott is végezte iskoláit, és erről írta később, hogy' ekkor „az Építész, Asztalos, Lakatos, Esztergályos, Muzsika tsináló, Képfaragó, -s a több ilyen mesterségekben magamat gyakoroltam ...” Arra vonatkozóan, hogy a távoli Szegedről melyik évben, milyen okokból és hogyan került Joó János városunkba, mindezekről eddig pontos értesüléseink még nincsenek. Csupán azt tudjuk — és ez ittlétéről és a már akkor is bizonyára elég jelentős társadalmi helyzetéről az első; adat —, hogy 1828-ban tagja . a város fejlődésében fontos szerepet betöltő egri Szépítő Commissiónak. amely a pesti Szépítő Bizottmány mintájára abban az időben alakult Egerben — amint erről előbb már szóltunk — a XIX. században csendesebbé vált a művészi élet —, az érdeklődés a szép iránt azonban mégsem halt ki teljesen. Ezt mutatja, hogy a reformkorszakban a hazai rajzoktatás rendszeres bevezetésében kiemelkedő szerepet vitt a város, legalábbis egy jelentősebb rajziskola felállításáért 1827—1828-ban itt nagy küzdelem folyt. Csakhamar eredmények mutatkoz.tak, így sor került az első rajztanár megválasztására. A választás pedig a Szegedről Egerbe költözött Joó Jánosra esett, aki katedráját az 1829. évben foglalta el. A BUZGÓ TANÁR azonban nem csupán iskolai ügyekkel foglalkozott —, de a művészet minden problémája érdekelte. Ezért történhetett, hogy 1831-ben levélben fordult Széchenyi rst- vánhoz, a „legnagyobb magyarhoz”. és levélben javasolta és kérte egy „Művészeti Társaság” felállítását, „melynek kötelessége lenne a Művészet minden ágait nemzeti nyelven kifejezni, azokat több újabb szép hasznos tárgyakkal és feltalálásokkal gyarapítani ...” Elgondolásai előbbrevitele érdekében Joó János 1838- ban megindított egy folyóiratot „Héti Lapok, Műtudomány és egyéb hasznos ismeretek terjesztésére” címmel, melynek ma is helyesnek ismert célja volt „mesterségek tökéletesülésére vezető ismereteket és e’ részben jóízlést terjeszteni; a honi műszorgalom és ipar növekedésére munkálni s egyszersmind a’ kézművesek műveltségét előmozdítani”. Ö maga volt az újság kiadója is, és hetenként fél ív rajz- melléklettel látta el azt. Azonban a lap rosszul ment és mindössze 1838 júliusától december végéig létezett, AZ 1830-AS ÉVEKBEN a magyarországi kulturális életnek egyik tünete a művészeti iskolák és akadémiák létesítésének egyre követe- lőbb erővel fellépő terve. Az igények jogosultságát átérezve Joó Janos 1841-ben tanulmányt adott ki „Nézetek a' magyar nemzet műveltségi és technikai kifejtése tárgyában" • megjelöléssel, és benne korábbi — a már említett 1831. év körüli — elképzeléseit tovább alakítva, egy „Magyar Atheneum” gondolatát rögzítette. Az intézmények építészetileg ugyancsak kiváló terveit is elkészítette Joó János. Az épületben volt tervezve — többek között — egy „Műintézet” képzőművészeti (festészeti), szobrászati, építészeti osztályokkal, valamint helyiségek a rajzolás, litográfia, rézmetszés, szövőiskola (!) számára, és a bemutatást nagy méretű kiállítási termek szolgálták volna. Sajnos, ezen kiváló tervezetekből nem lett semmi: a „Magyar Athoreum” — mint a magyar tudományos és művészeti élet központja, sohasem valósult meg. Az elképzeléseiben csalódott Joó János a továbbiakban már csak szerényebb javaslatokkal állott elő, így például 1844 körül elkészítette az egri Városi Rajziskola terveit, amelyet az akkori „Kacsa” vendégfogadó épületének átalakításával (a mai Bródy Sándor utcában) gondolt el. Még egyszer pfóbál- kozótt újságírással is, azonban második lapja a „Heti Lap” 1847-ben szintén csak egy évfordulót élt meg az előfizetők részvétlensége miatt. Ezután pedig élete mind csendesebbé vált, később már alig hallunk valamit felőle... JOÓ JÁNOS egyébként Egerbe 'költözése után hamarosan megnősült, családot alapított. Eleinte a mostani Bródy Sándor utcai, eredetileg Kracker-féle házban lakott, majd ingatlant vásárolt, és a jelenlegi Alkotmány utca 3. számú ház volt az övé. A derék ember számtalan kezdeményezés és sok sikertelen küzdelem után itt is halt meg, körülbelül száz évvel ezelőtt. Hevesy Sándor |P£ |:| | képek Egv székelyföldi utazó, Mi- halovits Béla 1903-ból kelt beszámolójában ezt írja a perzsa fővárosról: „Teherán lényegtelen falvacska volt, s mivel benne semmi eredeti emlék, vagy maradvány sincs az ősi Perzsiára nézve, bátran közelébb vihették volna ilyennek akarja látni városát. Nem nehéz következtetni, ki ez a tekintély. Mohammed Reza Pahlavi, az iráni sah. Fényképe minden üzlet, köz- intézmény falán szem jsetű- • nik, többnyire a császárnő társaságában, ami esztétikailyogviskós falvakat érintve, A nagy némaságban csak ritkán tűnnek fel bizonytalan táplálék után kutató birkanyájak, egy-egy öszvér- háton baktató paraszt, viz- hordó teve. Az országút csak akkor élénkül meg, amikor már az út mentén is kidugja néhány kilométerrel a háttérben levő hegyhez, melynek hűvös éghajlata egyedüli menedéke nyáron a lakosságnak, mely a városban nem bírja ki a hőséget, s mely minden ragályos betegség alkalmával a hegyek közé menekül.. Szembesítsük ezt a csaknem hetvenéves feljegyzést a mai helyzetképpel. Teherán valóban lényegtelen falvacska volt. Ma majdnem hárommillió ember lakik benne. A háttérben levő hegyhez nem kell közelébb vinni, mert már rajta van. A Pahlavi Avenue, amely legszerényebb becslés szerint is tizenkét kilométeres sugárút, átszelve a várost, egyenesen fellendül a háttérben levő hegyre, úszómedencés villák, éttermek és parkok között. Ragályos betegség bizonyára előfordul még', de nem „keleti” értelemben. Amint maga Teherán sem igazán orientális, (ebben az egyben igaza volt a derék székely világjárónak) csalódást okoz annak, aki a keleti városok nyüzsgő tarkaságát, kaeskaringós sikátorait, félhomályos utcai kávéházait keresi benne — legfeljebb a perifériákon akad ezekből mutatóba. Kozmopolita, terjeszkedő város — így lehet jellemezni a perzsák metropolisát, széles sugárutak, modem, vagy félmodern, kész vagy félig kész épületek, nagy, tágas, szellös parkok, a centrumban sok bank, szupermarket, filmszínház. Mindez mintha egy szigorú, erős egyéniség elhatározását sugallná, egy abszolút tekintélyét, aki a maga „európaizáló” koncepcióját érvényesíti, mert Jellegzetes teheráni látkép. lag kellemessé teszi a látványt, lévén Farah Diba köznapi mérték szerint is vonza jelenség. Ha valaki csak Teheránt látja, még nem találkozik Perzsiával. Szerencsére a Magyarországnál majdnem hússzorta nagyobb birodalom a fejét a zöld: kertek, fák, bokrok, vagyis Iszfahán előtt. Úgy mondják maguk az irániak is: Teherán arra való, hogy éljenek, Iszfahán, hogy gyönyörködjenek benne. A XVII. században még ez volt a perzsa birodalom fővárosa, s hogy mekkora r-Vf?,.* r Jr %ü íftirit Az iszfaháni királyi tér. bőségesen kínál alkalmat azoknak is, akik kelet egzotikumát többre tartják, mint a civilizált fővárost. A legközelebbi Iszfahán. „Alig” 450 kilométert kell autózni érte a perzsa sivatag szélén, hébe-hóba élő vagy vízhiány miatt elhagyott vár.-.VVW^W.V.,.V.V.V«-^.’‘^V^,~.V.V.V.V.'^W.>.'.WWVWV%WrWrtWWWWW.V«VW«VWW«VrtV.W. - - - Miyako Moto, — így hívják azt- a japán divatdiktátort, aki pompás . új női divatot tervezett, s amely divat bizonyos korú férfi és női körökben nem kizárt, hogy sikert is arathat. Elöl a ruha szabályos mini, nem nagyon rövid, tehát takarja a takarni, de nem takargatni valót; ugyanakkor nem is hosszú, hogy ne takarja azt, amit ha talán nem is mindig illik, de mindenkor lehet mutogatni. Hátul azonban — juj! — hátul a ruha végig teljesen átlátszó anyagból készül, amely szinte semmit sem takar. Sem a takarni, sem a takargatni valót! Elöl tehát valami, hátul semmi: el is neveztem tvasem ruhának. Pompás, helyre kis divat lesz, fel sem merülhet majd a kétely, hogy amit hátul látunk az kilálszik-e. hiszen nyílVasam vánvaló, ' hogy átlátszik majd, s nem kell különösebb kombinativ készség, mégha a „vasem” ruha alatt kom- binatívan is öltözik a nö, hogy milyen a nö: elöl mini, hátul maxi. Természetesen ezt tovább is lehet majd fejleszteni: elöl is átlátszó, hátul is átlátszó. Átlátszó trükk lesz tehát a ruha, hogy Adyval mondjuk: ...szeretném magam megmutatni, hogy látva lássanak... S én, meg mi, látva fogunk látni, az eddigi félzsákbamacska, zsákmentes, átlátszó cica lesz, teljes tájékoztatást nyújtva mindarról, amely 1 ügyben, hogy tisztán lássunk ma, még szükséges néhány mozdulatot megtennünk. Viszont ilyen átlátszó ruhák csak arra lesznek alkalmasak, hogy átlássuk a probléma ama lényegét, hogy az ilyen átlátszó, amúgy is mindent őszintén, kertelés nélkül megmutató ruha csak felesleges pénz- pocsékolás. Le tehát a ruhával! És akkor a nők le fogják venni átlátszó ruhájukat, hogy a legaljább divatnak hódoljanak, amelyről éppen eme átlátszó ruha levételekor derül majd ki, hogy sem nem új, sem nem divat, hanem régi jól bevált szokás, amelyet nagyanyáink maxiruha divatja idején is jelentős tömegeket hódított. Nincs új a nap alatt. Legfeljebb az elöl mini, hátul átlátszó ruha alatt. Ámbár, ha közelebbről vizsgáljuk a dolgokat, abban sincb semmi új, hála a természetűek, a megszokott régi az, amihez a divat nem, legfeljebb csak - egy férfi divatdiktátor nyúlhat: Most jut eszembe: fogadni mernék rá, hogy a legizgalmasabb, legpikánsabb női divat akkor tör majd be az öltözködés, illetőleg vetkőződés világába, Húré. _ én hetvenkét éves leszek! Mindig peches fickó voltam. ___(egri) m űvészi és anyagi gazdagé ság, szépség halmozódott benne, azt a hajdanvolt utazók hevenyészett statisztikájából tudjuk: 162 mecsetet, 48 kollégiumot, 1802 ka- ravánszerájt, 273 nyilvános fürdőt, 38 ezer palotát és házat számollak össze benne. , Nagy része már elpusztult, de ami maradt, az sem kevés. A kettős árkádsorral övezett Maidan-Sah, a világ egyik legnagyobb, 600 méter hosszú, 215 méter széles tere, három pontján három csoda; a Lutfollah mecset, az Ali Ghapu (nagy kapu) palota és a sah mecset, kék, zöld, sárga zománcbevonaía játszik a csillogó napsugarakkal. Teherán és Iszfahán együtt — már valami Iránból, de korántsem az egész. A Káspi- tenger menti jó levegőjű Azerbajdzsán, a Pakisztánnal és Afganisztánnal határos vad Beludzsisztán, vagy Shirász és mellette az antik Persepolis mind külön világ. Lent pedig, ahol a Perzsaöböl mossa Irán partjait, Abadánnál olajtornyok erdeje mered az égre. Innen származik a mai Irán minden gazdagsága, innen szivattyúzzák ki azt a pénzt, amiből a teheráni paloták, egyetemek, kórházak épülnek. A város szélén folyik a Shatt el Arab. amely nem más, mint a két bibliai folyó, a Tigris és az Eufrátesz egyesülése. Ez már az országhatár. A túloldalon Irak egy csücske és azon túl a másik olajhatalom, Kuwait Itt ér össze az arab és perzsa világ. N. S
