Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-12 / 237. szám
rjrsss&ssArssssssssr/rrsssmvvrsssssfj ^ ^ ---K OKTÉL A nyilatkozat Kedves Ms izét építésiek a közelben. Pontosabban egyetlen ember építi ezt a kedves kis izét, valami sajátos gépecskével, valami sajátos anyagból, úgy hírlik, hogy tégla lehet az anyag, a gépecske pedig úgy néz ki, mint egy vakolókanál, lehet, hogy az is. Miután a kis Izé nagyon kedves, s miután úgy éreztem, nemcsak megtudni kötelességem, hogy mi épül, miből épül, a mivel épül. de e megtudott tényeket olvasóimmal is kutya kötelességem közölni, odamentem hát aoc egyszem emberhez, aki azt a kedves kis izét izéli és megkérdeztem: — Jő napot kívánok, kedves szak- társ. Mondja már meg, mi épül itt, Dalból épül és mivel éipül? A kedves szakidra leeresztette ■ Ma gépecsfcét. aztán letette az építőanyagot a másik kezéből és rám saasolygott: — Látja, exmdk örülök. Jólesik u embernek, hogy ha figyelik a «Bikáját, ha kíváncsiak rá, bogy mit cstnáL Higgye el, sok üres lelkű ember el valamiféto új építkezés mellett, anélkül, hogy törődne wfte, mi készül ott... És most jön maga... örülök neki. Itt pediglen... De komolyan kíváncsi rá, hogy ma épül itt, vagy csak froclizlk? — nézett rám gyanakodva hirtelen.., — Szó sincs róla — biztosítottam szándékom komolyságáról, majd még jobban meggyőzendőn, hozzátettem — ... sót, meg is írom, hogy mi épül itt — Hogyhogy megírja? Hát micsoda maga, talán újságíró? — hőkölt vissza az emberem... — Az vagyok, kérem. Tehát ml épül itt, miből épül és mivel? — Sajnos, nem nyilaik ózhatom. A feletteseimtől nincs felhatalmazásom, hogy nyilatkozzam. Menjen talán a Csepregi elvtárshoz, majd 5... — mondta és úgy zárkózott el a válaszadás elől, minit félős öreg apácák egykoron a kujcn fiatal zsoldosok elől... — Kedves Csepreg elvtár» — mentem el tehát a feletteshez —, legyen olyan kedves megmondani, hogy..: — és megmondtam, hogy mire vagyok kíváncsi. — Sajnos, — tárta maét a karját Csepregi rfvtáis —, a »ajtó »rámára nem nyíl atkozhatom, csak a felettesem. Nincs felhatalmazásom rá őszintén sajnálom, de nem tehetem ... — fis, ha mint egyszerű, ki véned magánemberként kérdem? — kérdeztem. — Nos, ax más ugye... Mint magánember, barátflag, ugye, az más... De ugyebár, a hivatali fegyelem, az előírások... szóval, ért engem... — Természetesen — hagytam helyben. — Akkor, mint magánember kérdem, mi épül ott és miből, valamint mivel épül? Csepregi elvtára bánatosan rázta meg a fejét: — Kedves etvtánsam. most már késő. Én ugyebár már tudom, hogy mi a foglalkozása, milyen célból kér információt... Ez, kérem, már hivatalos kapcsolat, s engem már köt a fegyelem. Forduljon a Kovács elvtárshoz. Az ügy ugyanis rá tartozik. Búcsúztunk és én elindultam y,fordulni” Kovács elvtárshoz, aki nagyon kedvesen fogadott és biztosított egyrészt nagyrabecsüléséről a sajtó iránt, másrészt arról, hogy a kávé, amit iszom, az egyszerű háztartási keverék, de az a legjobb, ha akarom, elmondja a keverék helyes arányának a titkát Is... — Az a kedves Ms izé.:: — kezdtem hozzá a kávé után. Kovács elvtárs azonban kedélyesen és őszintén mondta, hogy nem tud rajtam segíteni: — ... tudja a nyavalya, hogy mi épül ott... Ha minden Ilyen Ms izévei nekem kellene foglalkozni, rssSSSSSSSSSSSSSSSSSSSJ 1 Jól néznénk M... — mondotta és igaza lehetett, mert nem nézett M valami jól. Másnap ismét elsétáltam oda, ahol azt a kedves Ms izét építi egy építő szakember, mert változatlanul furdalt a Mváncsiság, hogy mi épül itt, miből épül és milyen gépecskével épül Odaintettem egy arra járó srácot, elvtelenül felajánlottam neM egy csomag Fecskét, ha odamegy a bácsihoz és mindezt megtudja, s utána elmondja nekem ... Hátha sikerül A srác három perc múlva lihegve érkezett és markát nyújtva a Fecske után, már közölte is velem, hogy: —... bácsi, kérem, az a bácsi, ott illemhelyet épít, téglából és vakolókanállal... Jól végeztem a dolgom? — Jól — veregettem meg a vállát megelégedetten, és büszke voltam önmagámra: hiába, egy vérbeli újságíró előtt nincs akadály, kész Mfürkészni a legrejtettebb titkokat Természetesen: vicc volt ez az egész. Kitalálmány. Ilyen nincs. Csak a fantáziám működött. Azazhogy, várjunk csak... Most, ahogy ezt leírtam, jutott eszembe, hogy... Hűha, bizony: ez lehetett vicc, de az nem volt vicc, amikor például... Igen, nem is egy eset jutott eszembe, ami nem is volt vicc. Sajnos. Nem is nevettem r»ttqt //////////////Mö/Jl Segíteni tilos? r Ü rendelet ugyan nem tüt- 9b a segítséget, de nehezíti. ' Pedig éppen az ellenkezőjét f bediene sugalmaznia. i A lakásépítkezésekről van j szó. Pontosabban: arról az j esetről, amikor a vállalat kölcsönt akar adni a dolgosójának, hogy minél köny- nyebben lehessen a hiányzó lakást pótolni. Ezt akarja a vállalat És hogyan nehezíti i ezt a rendelet? A lakáson múlik ! Fiatal ember Hajnal Géza, m Gyöngyösi MÁV Kitérőgyártó Üzem dolgozója. — fin Domoszlón lakom a szüleimnél, feleségem pedig Miskolcon. j — És mikor találkoznak? ! — Hetenként egyszer, esetleg kétszer. A legtöbbször én utazom Miskolcra. A íe- / leségem még nem végezte el | az egyetemet, ezért élünk így í külön. | — Mi lesz, ha végez a felesége? | — Szeretnénk Gyöngyösön ! letelepedni. Minden a laká- I son múlik. Én itt a gyárban f nagyon megszoktam, szive- í sen is dolgozom, hiszen tár- | sadalmi ösztöndíjas voltam. ! De ha nem tudok lakást épí- í teni, vagy lakást kapni, ak- i kor kénytelen leszek oda j menni, ahol ezt biztosítják, i Azt hiszem, ez természetes. I Az ember számol, összeveti j a lehetőségeket, és a Jobbik I megoldást választja. Ha tud- 1 Ja I Az üzem vezetői szeretnék, ; ha Hajhal Géza maradna De I nemcsak ő, hanem még né- ; hány társa Is, valamennyien fiatal szakemberele, techni- I kusok, mérnökök, szakmun- 1 kások. | De majdnem harmincán j vannak olyanok, akiknek ’ nincs lakása Negyvenezret adnának A lakásgond szerte az országban egyenlő súllyal jelentkezik. Sőt, még éveken 1 át megmarad, és csak a késői I jövőben remélhetjük enyhülését, illetve megszűnését. 1 De addig is tenni kellene ! valamit a különböző erők í összefogásával, a vállalati le- I hetőségek kiaknázásával, f A kitérőgyáriak éppen er- ' re vállalkoztak. ! — Kaptunk mi két évvel ezelőtt néhány milliót arra, hogy a dolgozóinknak lakást építtessünk. Ezt a pénzt illőbb a megyei tanácsnak utalták át, majd a kérésünkre áttették a városi tanácshoz. Közben azonban megemelkedtek az építőanyagok árai, így most már a meglevő pénzünkből kevesebb lakásra telik, mint kezdetben. Ml lenne, ha nem nyolc lakást, hanem csak ötöt kérnénk ebből a pénzből, a három lakás árát pedig Mosztanánk kamatmentes kölcsönként a dolgozóink között? Az ötlet mindenMnek tetszett, a városi tanács is beleegyezett, hogy 800 ezer forintot visszaad nekünk. Mert így nem nyolc, hanem huszonöt lakást tudunk biztosítani ugyanannyi pénzért Ugye, milyen szépen hangzik mindez? A bökkenő csak ott van, hogy a terv megvalósítását egy nemrég Madott miniszteri rendelet nehezíti meg. A 3/1069. (L 24.) PM—ÉVM— MüM. sz. rendeletről van szó. Senkinek sem ió Ha valaM családi házat illetve társasházat akar építtetni, bemegy az OTP-hez, és ott akár 120 ezer forint kölcsönt is kaphat Ilyen célra. MindenM azt hihetné, hogy ugyanezt a lehetőséget nyújtja az OTP akkor is, ha az építtetőnek a munkáltató vállalat kamatmentes kölcsönnel siet a segítségére. Ha csak az OTP segítségét veszi igénybe valaki, akkor egy kétszázezer forintos lakás esetén elég, ha 28 ezer forint készpénzzel rendelkezik az induláshoz. De ha már a vállalat is besegít, mondjuk — a mi példánk alapján — negyvenezerrel, altkor az OTP csak mintegy negyvenezer forint kölcsönt adhat, tehát a jövendő lakástulajdonosnak a 28 ezer forinton felül még további 56 ezer forintot kell összekaparnia valahonnan. Átok, Istenverés, sorscsapás tehát, ha a vállalat is segít. Ugye, szinte hihetetlen? Pedig, akár tetszik, akár nem, mégis így igaz. Intézkedni kell! Pedig az lenne a helyes, hogy azonos feltételeket biztosítsanak az OTP-kölcsön mértékében azoknak is, akiket a vállalatuk is támogatni akar, azokkal egyenlő módon, akik csi gán .az OTP-től kapnak kölcsönt. Ha fordítva lennem ha az jutna előnyösebb helyzethez, akt kiérdemelte a munkáltatója segítségét Is, ezt megértenénk és természetesnek tartanánk. Feltételezhetjük, hogy csak a legjobb szakemberein akar segíteni a vállalat És akkor őket a miniszteri rendelet sújtsa? De arra sincs feltétlenül szükség, hogy az építtetőnek az induláshoz készpénzzel kelljen rendelkeznie, ha az OTP-től kölcsönt akar kapni. Miért ne lehetne az a bizonyos 15 százalékos saját erő akár építési anyagban? AM házat akar magának, az akadozó építőanyag-ellátás miatt igyekszik minél több anyagot megvásárolni, ha kapni lehet Az így anyagba fektetett tőke Is ugyanolyan érték, mintha a forintokat a betétkönyv Igazolná. Ügy gondoljuk, példánk beszédesen bizonyítja, hogy a lakásgondok csökkentését segítő egyéni kezdeményezés útját nem mindig egyengetjük, hanem néha még fölösleges akadályokkal Is nehezítjük. G. Molnár Ferenc A juhásznak jól megy dolga..Olyannyira H*a juMUöÄiiw» nem, mint az ének mondja, mert van éppen elég nagy nyája az egerszalóki Vörös Csillag Termelőszövetkezet juhászának. Hangácsi Antalnak. 450 birkára felügyel és évenként 5—600 bárányt nevel fel. Hű segítője Bojtár, s mint gazdája mondja, három juhász feladatát is ellátja, (Foto: Kiss Béla) Életvitel... (?!) A címben idézett összeté-j telt a következő szövegös&zo- függésből emeltük M: „A fiatalember egész életvitele ki-j meríti a garázda életmód jellemvonásait”. A közölt mondat nyelvi formálása nem gazdaságos. Az életvitel és aa életmód összetett szavak valójában ugyanazt a nyelvi szerepet teljesítik, s az életvitel összetétel helyett és helyén elég lett volna a rövid élet szó szerepeltetése. A szokatlan és ritka összetétellel nem véletlenül foglalkozunk ebben a közleményünkben. Mivel egy újságcikkben, illetőleg egy szerény híradásban vállalt nyelvi szerepet összetételünk, feleslegesen elszakosította, elhivatalo- sította a nyelvi formálást A létezést, a létezés formáját, módját és állapotát megnevező élet szavunk a következő összetételekben bármilyen beszédhelyzetben, szövegösz- szefüggésben szerepelhet ösz- szetételi tagként: életcél, életelv, életforma, életfelfogást életmód, életrend, életkörül- mérty stb. Az életvitel összetétel nem Illik bele a sorba; Szótárainkban sem találhatjuk meg. Akkor hogyan került az idézett szövegbe? Ügy, hogy a mondat megfogalmazója a mindennapi élet nyelvi formálását nemkívánatos mértékben közelítette a szakmai, illetőleg a hivatalos nyelvhasználathoz. Az életvitel összetétel is az elhivata- losoctásnak, a túlszaknsodás- nak, a köznyelvtől való eltávolodásnak, elszakadásnak tipikus példája. Az életvitel összetétel utótagja, a vitel hangsor eddig elsősorban a szaknyelvben, a hivatalos nyelvben, kapott nyelvi szerepet: könyvvitel, számvitel, ügyvitel, pervitel sQ>. Beszélhetünk és Írhatunk tehát az ügyek viteléről, meg. bizhatunk valakit a perek vitelével, de ne beszéljünk és «» írjunk életvitelről, mert az életmód, az életforma, az életrend, vagy éppen az egyszerű élet szavunk is M tudja fejezni azt, amit e feleslegesen fontoskodó, hivatalos- kodó összetétel fejez ki. Ha az elhivatalosodás és vele a körülményeskedés tovább terjed és erősödik, akkor még megérhetjük, hogy az él ige szerepét is átveszi a terpeszkedő, fontoskodó életet visz nyelvi forrna. Az életvitel összetétel is éppen annyira erőszakolt kifejezés, mint az életet visz nyelvi képlet Ha nem szükséges, ne szakosítsuk és feleslegesen ne bonyolítsuk a közlést a nyelvi formálást Dr. Bakos Jósai Sztriptíz az utcán — nálunk (Hír: Váratlanra vetkőzni kezdett egy »zóke hölgy kedden a Wall Streeten. A forgalom. azonnal megbámuld A hirt én is azonnal elolvastam, s • fejcsóválva tettem hozzá, hogy lám, mik vannak Amerikában. Egy szőke nő csak úgy elkezd vetkőzni New York kellős közepén, a forgalom természetesen azonnal megbénul, mert egy valamirevaló forgalom még akkor is megbénul, ha nem szőke, hanem mondjuk egy barna, vagy éppen vörös vetkőzne, gondosan, teljesen meztelenre. Nálunk ilyesmi elképzelhetetlen. Már nem az, hogy egy akármilyen hajú nő meztelenre vetkőzzék, hanem az, hogy ezt tegye nyílt utcán, mondjuk feltűnési vágyból. Nálunk az ilyesmi nem tűnne fel. Pontosabban az ilyesminek az olyasmije nem tűnne fel a kétségkívül üzért itthon is megbénuló forgalom közepette. Hogy mi tűnne fel? — Nézd, de jó cuc- ca van! Azt a pulcsit nézd1 — így az egyik bámészkodó nő, s azonnal odamenne a vet- köződő szőkéhez és meg. kérdezné, hogy hol és mennyiért vette, kapható-e még s ha nem. mennyiért adná el ő- maga. Emiatt a vetkő- kés is megtorpanna egy félórára, legalább, mert bárki beláthatja, ha két nő beszélget az utca közepén pulcsiügyben, akkor még a feltűnési vágynak is meg kell torpannia erre az időre. — Na látod, szívem... Olyan harisnyakötőt hozzál Bécs- ből, ha mész ... Nálunk ilyen nincs, csak a Nagynénak van, de te azt úgyis tudod, amilyen disznó vagy... — ezt egy feleség mondja a férjének, miközben egy másik férj ezt mondja a felesé- 8é»eki : .... i . . — ...az a bikini, drágám, s nem az a vacak, amivel bűvölni akarsz... Annak a nőnek van ízlése is... Közben a forgalom bénán áll, de a nő nem tud vetkőzni, mert most hárman állják ni akar és nem divattanácsot adni, a tömeg is bénultan áll, de nem némán. A nők a ruhadarabokat vitatják, néhány férjet elvonszol a feleség, néhányat nem sikerűi, néhánynak nincs ott, ismét néhánynak nincs is... Egy öreg nénike odacsoszog s figyelmezteti a szőkét, hogy csalóka ez az ősz, így könnyű megfázni, egy másik, még öregebb körül, gondosan vitatva, hogyan lehet hozzájutni i'yen fekete-vörös mintás nylon- kombinéhoz, mert az áruházban ugye csak... A szőke nő áll és magyaráz, kicsit idegesen, mart t feltűnszikár matróna a divatot szidja, amely miatt minél jobban vetkőzik a nő, annál inkább érdektelen, pedig az ő idejében még a bokája is... Na, de amilyen ez a viláa... A szőke nő már dü- október 12., hős és majdnem sir, minden ruhadarabja megvitatva, megnézve, kipróbálva, már öten állnak csak kombiné- ban, hogy a pulóvert felvegyék, másik öt a harisnyatartót nézegeti, a harmadik öt a cipőt próbálja... S mire a rendőrség kijönne, hogy a tömeget eloszlassa, s a nőt bevigye a diliházba, addigra'a nő dühtől fuldokolva, hóna alatt a cuccokkal és a szégyentől pirosán, hogy így fütyültek feltűnési szándékára — elrohan. Egy asszony még megjegyzi: — Azért érdekes ez a gazdasági mechanizmus. Hiába, ilyen azért azelőtt nem volt. Ilyen jó trükkel nyilvános utcai divatbemutatót tartani... Mire a férj: — ...s mit kaphat azért a póré... Ha az az én zsebemben. lenne — sóhajt. ... és az utca éli tovább a maga megszokott életét. (egri)
