Népújság, 1969. október (20. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-09 / 234. szám

Ma este ismét premier politikáról, ‘szerelemről Ma este ismét színházi premier. A szerzőt -ezúttal nem kell bemutatni, néhány évvel ezelőtt Hamletnek nines igaza című drámáját nagy sikerrel játszotta az eg­ri Gárdonyi Géza Színház. A tehetséges írónő ezúttal prózai vígjátékot írt, amely eddig már több színházban aratott nagy sikert. Az egri közönség elé most a vígjáték zenés változata kerül. A szer­ző ugyanis úgy gondolta, kár' lenne kihagyni a zerrésítés- ben nejlő lehetőségeket s ezért 1Crdődy János verset, Paíachich Iván pedig zenét szerzett a vígjátékhoz. így tett Az állam én vagyok — mint ahogy a szín lap is jelzi — vidám zenés játék szín­házról, politikáról, szerelem­ről. Gáspár Margit így ír a víg­játék történelmi hátteréről: „C latron önéletrajza szín­háztörténeti kutatásaim so­rán került a kezembe. .1 A zseniális művésznő alakja egyszerűen megbabonázott, még álmaimban is kísértett Ügy látszik, ez a vérbeli szí­nésznő íközel 200 éwel a ha­lála után is mindenáron szín­padra akart kerülni... és ad­dig nem nyugodott, addig nem hagyott nyugodni, míg meg nem írtam. De meg kell mondanom: nemcsak azért bűvölt el, mert tehetsége, okossága, szép mosolya átsugárzik a századokon, hanem azért, mert a története mához szóló tanulságokat rejt. Miért is' harcolt C latron világéleté­ben? Hogy a színházban és a közéletben egyaránt tehet­séges emberek játsszák a fontos szerepeket.,, hogy akik a „programot” terve- \ zik, rje riadjanak vissza az ' új, merész kezdeni én yezé selc­Chúron, a híres színésznő: Máthé kevésbé híres hercegnő: Köpeti y Ma. Éva és Amália, a tői... és hogy könyörtelenül küzdjenek mindenfajta kor­rupció ellen. Ezért érezheti ezt a múltba tűnt, nagyszerű színésznőt fegyvertársának mindenki, aki — akárcsak egykor Clai- ron — „nem tud beletörődni, hogy a dolgok rosszul menje­nek, amikor ugyanannyi fá­radsággal jól is mehetné­nek." E rövid ismertetőkből e ki­derül, hogy Az állam én va­gyok a XVIII. század Fran­ciaországát, a könnyed bó­kok és bonyolult szerelmi vi­szonyok korát kelti életre. A cím pedig a Napkirály híres mondását idézi: Az állam én vagyok. t A bemutató elsősorban a színésznő alakítójának, a Já- szai-díjas Máthé Évának nyújt parádés lehetőséget. A többi szerepekben Kopetty Lia, Olgyai Magda, Pákozdy János, Csiszár Nándor, Csi­szár András, Kiss Jenő, Ka­nalas László és Bánó Pál. Vezényel: Herédy Éva, R«i- .dezte: Nyilassy Judit, Jászai- díjas. Ennél többet kár lenne elő­re elárulni, A ma esti be­mutatón. és a következő elő­adásokon úgyis minden ki­derül ... (vaj A tv 1-es stúdiójában Vámos László rendező irá­nyításával megkezdődtek a „Rómeó és Júlia” c. balett- film felvételei. Címszerepló: Kun Zsuzsa és Havas Fe­renc. Képünkön: részlet a film­ből. (MTI Foto: felvétele) Keleti Éva Szót kér a népművelő: Mit remél a járási felügyelő? — Alig fél éóe lettem a hevesi járás népművelési fel­ügyelője, ám azelőtt mint gyakorló pedagógus is ismer­tem a népművelés hétközna­pi gondjait. Mégis, most úgy érzem magara, mintha célta­lan „lövöldöznék” ... Beszé­lünk, beszélünk a népműve­lési konferenciáról, nemegy­szer túl sokat is. Ugyanak­kor nem ismerjük az ott megvitatásra, feldolgozásra kerülő anyagot. Azt hiszem, népművelő kollégáim nevé­ben is szólok, amikor sürge­tem a tematika, a vitaanyag, eljuttatását a népművelés közkatonáihoz. Ügy hiszem, javaslataik, ötleteik, gond­jaik figyelembevétele hatvá­nyozottan hasznossá formál­ná e nem mindennapi fóru­mot. Konkrét tematika híján így csak járási gondokról ad­hatok jelzést, olyan problé-. mákról, amelyek nem egy vonatkozásban országos ne­hézségek is... Szűnjön meg a kampányjelleg Ügy hiszem, gyakorlati £ v'VVJ^^V^^AZ^^VVVN^^AAAAAAA/VV>AAA/VVVVVVVV\/VVVhA/VVVV\AA/VVVV\AA/VVVV\A/\AA/VV\/\AAA/VVVVVyVVN/VVS/V\A^V^^V^^^^ — Hát arról tud, hogy három em~ \ bért agyonlőttem? \ — Erről sem tudok. — Tud ön arról, hogy én bármi­lyen szélsőjobboldali mozgalomban részt vettem volna? — Hogy tudhatnék, hiszen nem is . — Ne beszéljen annyit. Itt van a töltőtollam, itt ez az ív, ír ja, amit dik­tálok. Semmi mást nem kívánok, mint azt, amit önszántából mondott. Tehát... „Alulírott Szlusnyák Ferenc tanú­sítom, hogy Bögyörődy Gáspárral ré­gebben ismerjük egymást, és nem tu­dok arról, hogy nevezett zsidókat ki­sért a Dunához, vagy bármilyen jobboldali mozgalomban részt vett volna. Tisztelettel Szlusnyák Mihály, Epe utca 4.” Ügy... Ön a századik. Több nem is kell. Felkelt és köszönés nélkül távo­zott. Hallom, most cégvezető az Slső Magyar Utolsó Műveknél. _ KATr t/Oar&JAiJLAnnA. Meg men tettem Uögyörődy Gáspárt Erélyesen dörömböltek az ajtómon. Néhány pillanat múlva egy magas, villas férfi állt előttem. Letettem a könyvet, amit olvastam. A kezét nyújtotta: — Bögyörődy vagyok. Bögyörődy Gáspár. — ötvednek. Nevem Szlusnyák. Szlusnyák Mihály. Kíváncsian néztem, mit akar. El­terpeszkedett egy fotelban, belső zse­béből iratcsomót vont elő és maga elé dobta az asztalra, Aztán rágyúj­tott és kék füstöt eregetett. Egy.ideig eltűnődve néztem. Végül is megkér­deztem: — Miben lehetek szolgálatára? — Azonnal megmondom. Arra fe­djen — csattant lel a hangja — tud­ja mi az én nevem? — Ez bolond! — villant át az agya­mon. Minthogy fegyveremet annak­idején beszolgáltattam, óvatosan fe­'ip.ir' ' — Tudom. — Tehát, hogy hívnak engem? — Bögyörődy. Bögyörődy Gáspár. Nem olyan név ez, amit csak úgy ntpsz-hopsz elfelejt az ember. — Helyes, ön pedig Szlusnyák. — Ügy van. — Tehát ismerjük egymást. Mit gondol, egy perce ismerjük egymást?- kérdezte most és, hirtelen előre ha- '>-Q mereven a szemembe nézeti. ■ — Nem egy perce. Régebben. — Ügy van. Tehát régebben-is­merjük egymást, ön most írásban -fogja tanúsítani, hogy régebben is­merjük egymást. Egy szót se! Ha ön úriember, akkor amit mond, szent- írás. j 'Nem tudtam, mit feleljek. Bólin­tottam. hogy rendben van, tanúsítom. Most újra megszólalt: — Tud ön arról, hogy zsidókat kí­sértem a Dunához? .— Erről nem tudok. SWWW/WWVWA^VW^W.VWMM/VWVWV\WWWWvWvV, .- „vS^/VW\A^.''^'v*A^^.,-^W.-v'WVS-e^WWWWWV népművelésünk országos be­tegsége a kampányjelleg. Jönnek a nagy évfordulók, a társadalmi ünnepek. Ekkor megmpzdul a máskor álmo­san cámmogó gépezet. A ta­nácsi vezetők eddig náluk nem tapasztalt vehemenciá­val sürgetik a kultúrotthon- igazgatót: Na, most mindent bele! És születnek ötletek, és formálódik produkció, és. elkészül az ünnepi műsor, megtartják a TIT-előadáso- kat..'. Elégedett mindenki... Aztán jönnek a szürke hét­köznapok, lassul a tempó, zsibbad a teremtő indulat. Szétszélednek az alkalmilag összekovácsolódott együtte­sek. S mindez így megy, amíg a naptár újabb társa­dalmi ünnepet nem jelez. Ekkor újra lesz vehemencia, ekkor ismét születnek ötle­tek. Ezt a kampányjelleget kel­lene megszüntetni.. Legyen a népművelés egészséges fo­lyamat, amely . évkezdéstől évzárásig tart, több hónapos szünetjelek nélkül. Ha így lenne — ebben segíthetne a konferencia — akkor tuda­tos, tervszerű tevékenységgé válna a falusi népművelés, akkor többszörös lenne a munka hatékonysága. TIT-reneszánsz kellene Mennek, menegetnek az ismeretterjesztő előadások. Így szokás általában monda­ni. A statisztika azonban másképp beszél, A járásban tervezett előadásoknak csak a felét sikerült megtartani. Az okok? Azt,hiszem, a leg­lényegesebb az, hogy a fal­vakban nem akadnak helyi előadók, akik a felkészülés lelkiismeretességében, szak­szerűségében, az anyag fel­dolgozásának sokszínűségé­ben versengeni akarnának a központi előadókkal. Könnyű lenne mondani: akkor ne számítsunk rájuk. Csakhogy ez nem megoldás, mert első­sorban a helyi szakemberek ismerik a falusi érdeklődést,. At előadások sikerének egyik . legfontosabb összetevője a helyi jelleg. Éppen ezért kellene itt sürgős frissítés, sürgős „reform”, az isme­retterjesztő előadások rene­szánsza. A szkeptikusokkal nem tudok egyetérteni, hi­szek ezeknek az előadások­nak alkotó jellegében. A ha­tás ugyan nem jelentkezik máról holnapra érzékelhető termelésfokozódásban, de idővel zöldbe szökken és termést, hoz az elvetett mag. Ezt kellne látniuk a falusi kultúra helyi patrónusainak, ehhez mérten kellene tervez­niük. Nem lenne érdektelen, ha a TIT-reneszánsz kérdé­sét is elemezné a konferen­cia. Szakemberek kerestetnek. Megoldatlan a szakember­kérdés is. Elég kényes téma, de nem lehet említés nélkül hagyni, mert egyre-másra igényekről beszélünk, s nem­egyszer hiányoznak azok, akik elősegíthetnék a meg­valósulást. Nem egy tiszte­letdíjas kultúrotthon-vezető- nek hiányzik még az érett­ségije is. Tevékenykednek úgy, ahogy szakértelem hí­ján lehet. Abban segíthet­ne a konferencia, hogy meg­teremtse a kultúr otthon­igazgatás társadalmi rang­ját, hogy ne sógor, koma, ro­kon, hanem szakember ve­gye fel a tiszteletdíjat, s vé­gezze el az ezért várt tartal­mi munkát. Mindenütt akad­nak lelkes fiatal, ötlettel telt pedagógusok, rájuk lehetne és kellene alapozni a taná­csi vezetőknek. Akkor nem állapítana meg az ellenőrzés hiánylistát, akkor nem kér­né — nemegyszer eredmény­telenül — a sürgető „őrség­váltást”. Kóros jelenség a funkció­halmozás is. Országos tünet, hogy a tiszteletdíjas kultúr­otthon! igazgatói állások nem is kis részét a társa­dalmi funkciókkal egyébként ,is megterhelt iskolaigazga­tók látják el. Van munka nem egy helyen, dolgoznak is az igazgatók, de mennyi­vel többet produkálna az a fiatal, tenni vágyó pedagó­gus, akinek egyéb funkciója még nincs, s alkotni, ered­ményt felmutatni törekszik! Olyan gyakorlati kérdés ez, amellyel érdemes lenne fog­lalkoznia a konferenciának. Hol vannak a koordinációs bizottságok? Papírforma szerint min­den községben működnek a koordinációs bizottságok. Az 6 feladatuk a helyi kulturá­lis élet irányelveit kidolgoz­ni, ötleteket adni, kívánsá­gokat tolmácsolni a kultúr- ház-igazgatónalc. Nekik kel­lene figyelemmel kísérniük a tényleges munkát, esetleg észrevételezni a hiányossá­gokat. Nekik kellene, ám ez legtöbb helyen csak papír­forma, a bizottságtagok nem egy helyütt csak névlegesek. Ha adódik valamilyen kam­pányfeladat, egy részük ösz- szejön, tevékenykedik. Aztán semmi több. A konferencia segíthetne abban, hogy akti­vizálja a zsibbadt erőket, hogy rávegye a községi ve­zetőket a kultúra tartalmi kérdéseivel való foglalko­zásra. Ha így történne, megszűnne a papirosjáték, s valódibb kulturális pezs­gés indulna meg faiun. Amiket elmondtam, reá­lis gondok. Igaz, jó réazük- ket má.id csak megoldaná az idő ... Csalc hát a napok lassan peregnek, elkelne az egészséges sürgetés ,,, Elmondta: Lövet Gyűlt Jegyezte: Pécsi István Rómeó és Júlia tv-tilmen □ Gáspár Margit vígjátéka színházról, \ Az állam én vagyok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents